Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-09-08 / 773. szám

6. oldal MENÓRA 1979 szeptember 8 MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 etilen ^Pharmacy GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! GYORS. UDVARIAS. LELKIISMERETES. RECEPT SZOLGÁLAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖl este 7-ig szombaton 10—tői délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. f I f f fMf fff l mm WORLD TRAVEL SERVICE LTD. 258 COLLEGE ST. N in. n\ l m.vi iK7 TELEFON: 979-2171 SUSAN ERDŐS Biztosítsa helyét időben téli üdülésre Floridában Hawaiiba vagy a Caribiai szigetekre. Egyéni és csoportos utazások a világ bármely részére! „Computerised reservation”— gyors, pontos, megbízható. Hívjon telefonon, Írjon vagy látogasson meg személyesen. work travel SERVirf. LTD. (charlesign) Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ cimtablak Tervezése és kivitelezése 103 Manville Road Scarborough 70‘S. Ont. Charles Knapp (416) 752-1590 LIMITED Mindentajta kocsik általános javítása Karosszéria munkák — legmodernebb festés-berendezés! Műhelyünkben minden munka garanciával készül! tulajdonos: KIRÁLY FERENC 1122 Roselawn Avenue (Nyugatra a Dufferintől) PATACSI CIPÓ SALON Magyar-import fehér, piro», kék és barna vászon kismama cipdk raktáron 6-10 számig $12.00, postán $13.00 Előre*kérjük beküldeni a postai, | vagy Bank moneyordert j.5 ős feltől 7 és félig e pár rendelésnél $45.00 plusz $3.00 porto 480 Bloor St.W.Toronto, M5S 1X8 Tel: 533-8122 ÉS MÉGIS MOROG A VAJOA- V (Pannónia Books, Toronto, $12.50) I í Beutazta az öt világrészt, látta földünk legszebb tájait, luxus­szállókban hált, remek étter­mekben ínyenc falatokat falt, találkozott messzire szakadt barátaival és... Mégis morog a Vajda. Mindjárt meg kell mon­danom, hogy ez új művének legnagyobb erőssége. Hogy mégis morog. A kiváncsi és kitűnő újságiró éles, érdeklődő szemével — néha csak pár­| napos látogatás után — a politikai, emberi kulisszák mögé les. Izraelben nyomban ész­reveszi, hogy “Törődnek az em­berrel”... Egy új néppel ismerkedett meg, amely közel hatezer éves, mégis fiatal. Szinte pillanatok alatt megértette, hogy Izrael politikája miért nem követi a megalkuvó Nyugat pél­dáját és miért felel minden kihívásra csattanósan. Ezt írja: “Az arab tenger is régen el­nyelte volna már a tenyérnyi Izraelt, ha polgárai egyben nem katonái is és politikusait nem a józan ész irányit/a, hanem a tu­nya Nyugat, vagy az agresszív Kelet. Ezer szerencse, hogv az izraeliek a saját fejük után mennek, hála annak a magasságos Úristennek, aki ugyanazzal a gondterhelt tekin­tettel néz le a Bazilikára, mint a Sirató Falra és az El-Aksza mecsetre. ” Már első kanadai útján meg­látja, hogy az ország keresi ön­magát. A kanadaiak nem angolok, nem amerikaiak, nem franciák, de mindegyikből van bennük valami. Erre néha büsz­ajda Albert** ,, .. kék, néha pedig szabadulni szeretnének tőle. Észrevette sok évvel ezelőtt, hogy Montreal és Toronto között élénk versengés folyik. Montreal — szerinte — sajnos lemaradt a versenyben. Kár érte. Szép, hangulatos város, olimpiai város. Az aranyérmet, ennek ellenére Toronto nyerte el és Montreal még bronzot sem kapott. Főleg, mert sokan elfelejtették, hogy a Mount Real azt jelenti, hogy a "Realitások Hegye”. Már pedig, ami Quebecben történik, az annyit jelent, hogy letértek a realitások síkjáról. Mexico a szélsőségek országa, melyet a Ráktérító vág ketté keresztben. Az országot 350 évvel ezelőtt "térítették" meg, de a “rák" nyomja rá bélyegét, mert kicsit olyan, mintha min­dig hátrafelé haladna előre. Ez a gyorsfényképező éles­látása és az igazságot kereső morgása- — kicsit szégyenlem leírni — bátorsággal párosul. Szégyen bizony, hogy egy írónak manapság bátorság kell hozzá, hogy ne szidja a több­séggel. például a délafrikai fajüldözést. Szerinte — és igaza van — a Délafrikai Köztársaság négerei — tisztelet a kivételnek — álszent világunk áldozatai. Fogalmuk sincsen arról, hogyha nem élnének a Föld egyik leg­gazdagabb országában, ahol urántól gyémántig, aranytól szénig, réztől nikkelig minden megvan, akkor fütyülnének rájuk a nagyhatalmak. Lenne csak szegény Délafrika, — kisebb gondja is nagyobb lenne a világnak, mint az, hogy ki­taszítottak a négerek, vagy sem. Ki az ördög háborodik fel a .Es mégis morog a fehér apartheiden? Érdekli az úgynevezett haladó köz­véleményt az, hogy a világ számos államában különbséget tesznek fehér ember és fehér ember között? Tiltakoznak-e az ellen, hogy ezekben az államok­ban a fehérebbeket így hivják: jó káder, a kevésbé fehéreket pedig így: rossz káder? Ami finomabban kifejezve ugyan, de valójában ennyit jelent: te rossz káder, néger vagy, — nincsen közöttünk a helyed! Eszakamerika — morogja Vajda — óriásbébi, akit a világ legjobb tápszerein neveltek. Ez a tápszerlény ártatlanságot sugároz, vagy inkább naivitást. Nem gyerek már, de még nem is felnőtt. Hol legyőzhetetlen hősnek képzeli magát, hol összerezzen a reccsenő faágtól is. Ilyenkor a Yankee Doodle dallamát fütyüli megszeppenve, mint kisfiú, aki fél a sötéttől. Máskor meg rátör a kisebbségi érzés, azonnal vájkálni kezd a sebeiben, akkora kéjjel, mintha nem maga okozta volna őket. Élvezet volt olvasni útirajzait azokról az országokról, ahol nem jártam és talán még na­gyobb azokról, ahol én is meg­fordultam. Én a világ szépségeit kerestem, — Vajda is élvezte ezeket a szépségeket, de ugyan­akkor az igazságot kereste és legtöbbször megtalálta. Vajdát bővérű humoristának könyvelték el olvasói és talán ő maga is. Pedig sokkal több­oldalú ennél az egyoldalú besorolásnál. Vérbeli író, vic­celődő, mégis komolyan veendő filozófus, aki szavakkal, tollal, de még a művész ecsetével Fold" c í m u könyvéről festeni tud és könyve végén, az “Óda Budapesthez” című megható versével költői vénáját is érezteti. Persze, — minden morgás ellenére — nem tagadja meg humorista önmagát. Talán legszellemesebb egy­mondatos államtana. Néhány példa: AFRIKA — Egyre több gyermekded új állam szülő­­^ helye, amelyek néhány év alatt követik el mindazt a ke­gyetlenséget és ostobaságot, amiből Európa évszázadok alatt nem tanult semmit. ARGENTINA — Valaha jobb napokat látott, állandóan sértődött spanyol grandok or­szága, egyetlen grand nélkül. AUSZTRÁLIA — Világrész, amely eddig még nem jött rá saját előnyeire, de hátrányait elég jól ismeri. AUSZTRIA — Felerészben professzorokból, felerészben ud­vari tanácsosokból álló nép, amely sokkal rokonszenvesebb, mint amilyen. BRAZÍLIA — Tánclépésben közlekedő, sokszínű társadalom, derűs szegényekkel, gondterhelt gazdagokkal és az időérzék teljes hiányával. HOLLANDIA — A becsület és tisztesség töretlen bajnoka. Megteheti, mert kevés bele­szólása van a világ ügyeibe. HONG KONG — ...Kínai evőpálcikákkal etetik az ultra­modern amerikai kompjútert. KANADA — Rendezett anyagi és politikai körülmények között élt, tehát széthúzással tönkre kell tenni: izgága franciák és flegmatikus angolok jobb balsorsra érdemes állama. LICHTENSTEIN — Ausz­tria és Svájc közé ékelt szend­vicshercegség, gondosan leön­tve adóparadicsommal. NORVÉGIA — Lenézett skandináv rokon, akire rövidesen fel fognak nézni, mert olaj áll a házhoz. NYUGATNÉMETORSZÁG — Kisebbségi érzéseiket nagy eredményekkel palástoló, demokráciát tanuló szakem­berek asztaltársasága. OLASZORSZÁG — Az egyetlen hely, ahol még a tolvaj is rokonszenvesen lopja ki zsebünkből a pénztárcát. SPANYOLORSZÁG — Rendkívül büszke nép, egyszer majd csak kiderül, hogy mire. SVÁJC — Naponta ki­porszívózott hegyek között fekvő bankállam, amelynek tűljózan polgárai két kamatláb­bal állnak a földön. SVÉDORSZÁG — Magukat joggal tökéletesnek tartó magas, szőke, hajózó üzletemberek go­lyóscsapágyon forgó jóléti kastélya, újabban több gyári hibával. Elutani annyi, mint egy ki­csit meghalni, — tartja a régi mondás. Elutazni annyi, mint egy kicsit újjászületni, - mond­ja Vajda. És már megint igaza van. Útitapasztalataink eredménye: “Azonnal béke és boldogság lenne ezen a Földön, ha a szivek lágyulnának olyan tempóban, mint az agyak”. Kovács Dénes FELAVATTAK AZ LITYT AIÍSZTKIAKAA Augusztus 23-án, csütörtökön délben Ausztria felségterülete 23,7 hektárral kisebb lett. Nem csata­­vesztés, nem is valamiféle határ­kiigazítás következtében, önkén­tesen mondott le fővárosában az „öreg” Duna és a Duna-csatoma között elterülő Donaupark tekin­télyes részéről, exterritoriálissá nyilvánította ezt az értékes föld­darabot, s hozzájárult, hogy piros­­fehér-piros nemzeti lobogója he­lyébe felvonják ott az ENSZ vi­lágoskék zászlaját. Országra-vi­­lágra szóló ünnepség keretében zajlott le az átadás-átvétel jelké­pes aktusa a Donauparkban csak­nem egymiliárd dolláros költség­gel felépült Nemzetközi Hivatali és Konferenciaközpont, népszerű nevén: UNO City szép vonalú, modern és monumentális épület­tömbje előtt. Tudósításunk az esemény előes­téjén csak a programra támaszkod­hat. Eszerint: Leopold Gratz, Béds polgármestere s Hannes Androsch alkancellár és pénzügyminiszter szólalt fel először, majd König kardinális megáldotta az új épít­ményt. Ezután a Wiener Jugend­­musikfesten részt vevő csoportok­ból alakult nemzetközi ifjúsági kórus és zenekar Beethoven IX. szimfóniájának örömódáját adta elő. Dr. Rudolf Kirchschläger köz­­társasági elnök ünnepi beszédét követte a zászlócsere, majd Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a világszervezet nevében megköszön­te az ország áldozatkészségét. Este Bruno Kreisky szövetségi kancel­lár fogadást adott a Schönbrunni kastélyban. Másnap Waldheim fő­titkár fogadása az ENSZ-városban. Augusztus 25-én és 26-án az „oszt­rák szabású Bábel” nyitott kapuk­kal várja a kíváncsiak tömegét, s a „kontinensek revüje” című műsorral szórakoztatja őket. Szep­tember első napjaiban világsztá­rok fellépésével tervezett koncer­tek, operai és színházi gálaestek zárják a köztársaság történetében alighanem páratlan ünnepségsort. Ágyúállások helyett Mindez a sokadalmas fény és pompa az ügy jelentőségét hiva­tott hangsúlyozni (csak a művé­szek gázsija 2,5 millió schillingre rúg). De bizonyára az adófizetők bosszúságainak feledtetésére is szolgál; fejenként átlagban mint­egy 1600—1700 schillinggel járul­tak hozzá a roppant költségekhez. A káprázat elmúltával azonban feltehetőleg sokukban újra felöt­lik a kérdés, úgy bécsiesen: „Was brauch ma dös?” Azaz: mi hasz­nunk belőle? A kormány évek óta ismételgeti, s most az ünnepi szó­nokok is ezt variálják: az UNO City Ausztria semleges státusa bástyájának készült. Huszonnégy évvel ezelőtt, 1955. május 15-én történt, hogy a négy nagyhatalom nevében Dulles ame­rikai, Macmillan angol, Molotov BÉCS: ENSZ-VÁROS A DONAUPARKBAN szovjet és Pinay francia külügy­miniszter, osztrák részről pedig Figl külügyminiszter aláírta az Ausztria semlegességét garantáló államszerződést. Már ezt megelő­zően is, de kivált ázpta az ország tervszerűen törekedett minél több nemzetközi intézményt „asztalá­hoz” invitálni; Svájc példája le­begett a szeme előtt. (A kormány­nak az ENSZ-közgyűlés 1975. évi ülésszakán tétt nyilatkozatából: „1955 óta, amikor Ausztria meg­szállása végért ért, a semleges po­litikával összhangban határozott célunk, hogy minden tőlünk tel­hetőt megtegyünk a nemzetközi közösség szolgálatában. Egy ország függetlenségének és szuverenitásá­nak fenntartása szorosan' össze­függ a nemzetközi életben játszott szerepével, és azzal a hasznos tel­jesítménnyel, amit mások számára nyújthat.”) Miután az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség), majd az UNIDO (az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete) is Bécsbe tette szék­helyét, de csupán ideiglenes el­helyezéshez jutott, 1967-ben a kor­mányzat felajánlotta az ENSZ-nek, hogy végleges „otthont” épít a két világszervezet részére. Voltaképp ez a terv került most tető alá, ám az eredeti elképzelésnél gaz­dagabb több célra és több intéz­mény befogadására alkalmas vál­tozatban. Az egész világsajtót be­járta Androsch alkancellár érzék­letes magyarázata: „A nagy anya­gi áldozatot a semlegességre kö­tött -életbiztosításnak« kell tekin­tenünk, ezzel vásároljuk meg ha­zánk biztonságát.” . Ausztria fél, mégpedig kelet felől félti semlegességét. Minihadserege fél óráig sem tudna ellenállni, ha a fővárostól alig 50—60 kilomé­terre húzódó határait támadás ér­né, következésképp okosabb, ha ágyúállások helyett nemzetközi „irodaerődöt” épít, ami annyit je­lenthet, hogy az agresszió nem csupán egyetlen ország, hanem az jegész világ ellen irányulna, ettől pedig valószínűleg a legsötétebb szándék is elretten. Ausztria álláspontja peális: esze ágában sincs „izmait” mutogatni valamely nagyhatalomnak vagy szerződéses partnerének, de sem­leges helyzetét sem úgy értelmezi, hogy magába gubózva, érdektele­nül kell szemlélnie a világ gond­jait, bajait. Aktivitásának jellegét azonban világosan elhatárolja az el nem kötelezettség fogalmától. (Az el nem köteüezettek mozgal­mának értekezletein csak megfi­gyelőként vesz részt.) S van még egy aduja ráadásul: ellentétben az ugyancsak semleges Svájccal, tagja az ENSZ-nek, s ez eleve szé­lesebb körű nemzetközi tevékeny­ség vállalására kötelezi. Rossz előjelek Delicat Meat Market Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű felvágottakat és frissenvégott húsokat szeretne­­fogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balaga család Parkolás az Qzlet mögött Kanada területére C.O.D szállítunk HIRDESSEN A HENORA HASÁBJAIN Időközben a nagyszabású épít­kezés, Johann Staber osztrák épí­tész tervének . megvalósítása naladt, a benne testet öltő politikai koncepcióra azonban rossz előjelek vetettek árnyékot. 1975 decembe­rében terroristák kerítették hatal­mukba az OPEC bécsi székházát, s ejtették foglyul az „olajklub” ott tanácskozó képviselőit, kö­zöttük több minisztert. Az ak­ciónak három halálos áldozata volt. 1976 augusztusában összeom­lott a Reichsbrücke, annak a fő­útvonalnak legkritikusabb szaka­sza, amely az UNO Cityt a város­­központtal összeköti. Két évvel ezelőtt Bécs ismét szerencsétlen szenzációval szolgált a világnak: ismeretlen tettesek váltságdíj re­ményében elrabolták Walter Pal­mers textilmilliomost. Ezek az iz­galmak egyáltalán nem növelték a Bécs iránti bizalmat az ellen­táborban, amely ilyen-olyan okok­ból eddig sem nézte jó szemmel a város nagyratörő ambícióit. (Bár Bécs közbiztonsági helyzete a leg­jobbak közé tartozik Európában.) Tiltakoztak a fejlődő országok; ők az ENSZ-hálózat decentralizá­lását szorgalmazták már régóta, s maguk ugyancsak pályáztak vol­na hasonló központokra, de per­sze, az anyagiak fedezése nélkül. „Kardot rántott” Genf is a maga védelmében, és még több olyan város, amely tartott és tart a kon­kurenciától. De a leghangosabban az ENSZ-hivatalnokok, a megszo­kott környezetükből „száműzetés­re” ítélt szervek munkatársai ágál­tak Bécs ellen. Fellármázták a sajtót, sőt maguk Is terjesztettek mindenféle röplapokat, amelyeken kimutatták; Waldheim főtitkár 1976-os adatai arról, hogy Bécs az ENSZ számára olcsóbb lesz. mint Genf vagy New York, jó Ideje érvényüket veszítettél*, hi­szen a dollárkurzus akkor még 18,25 schilling volt, manapság azonban már csak 13,70, követke­zésképp a fenntartási és egyéb költségek a Donauparkban évente legalább egymillió dollárral ma­gasabbak lesznek,' mint a man­hattani üvegpalotában. Részint e makacs ellenállás következménye, hogy a 4700 új íróasztal közül vagy ezernek még nincs gazdája. (Bécs nem aggódik, az ENSZ-közgyűlés ugyanis 1976 őszén határozatot hozott, hogy a világszervezet ma­gára vállalja az épületek optimá­lis kihasználását.) A kormányzat eltökélten s tü­relmesen folytatta az ellenlábasok meggyőzését. Hivatkozott például arra, hogy Bécsben már — az em­lítetteken kívül — 45 nemzetközi szelrvezet és titkárság működik, s valamennyi elégedett az itteni körülményekkel (a Yearbook of International Organizations 1973. évi kiadása szerint a világon 2750 ilyen szervezet van, New Yorkban 100. Genfben 150, Londonban 280, Párizsban több mint 500). Emlé­keztetett rá, hogy a főváros mint a szovjet—amerikai csúcstalálko­zók, a fegyverzetcsökkentési és a SALT-tárgyalások és egyéb ran­gos nemzetközi események, kong­resszusok stb. színhelye is kivá­lóan vizsgázott. De legfőbb argu­mentuma továbbra is Bécsnek a keleti—nyugati kapcsolatokban vállalt s földrajzi helyzetéből kö­vetkezően egyedül álló „jószolgá­lati” funkciója volt. (A városban mintegy 400 nagy, nyugati cég képviselete — 120 amerikai, 70 NSZK-beli, 30 japán, 30 angol — kifejezetten a szo­cialista országok felé orientáló­dik, ez utóbbi országokból pedig vagy 40 cég használja bázisul az osztrák fővárost. Bécs valóban mindent megtesz, hogy ,,a harmadik ENSZ-város” rangját kiérdemelje. Nem holmi „nemzetközi gettót” létesít. Laká­sokkal, amerikai mintára szerve­zett nemzetközi iskolával, minden praktikus gondban segítőtársul kí­nálkozó nemzetközi klubbal, sram­­lizenés kedéllyel és történelmi hangulattal várja falai közé a vi­lágszervezetek alkalmazottait. Szaúd-Arábia pénzén még mecse­tet is épített a várhatólag felsza­porodó helyi mohamedán közös­ségnek. Kétségtelenül nagy terhet I vállalt, de már túl van a nagy­­ján, és számolgathatja, hogy meny­nyit profitál belőle. Becslések sze­rint az ENSZ-szervek alkalmazot­tai jövedelmük 90 százalékát köl­tik el itt helyben, s a nemzetközi intézmények költségvetésének 80 százaléka is a helyi gazdasági élet vérkeringésébe áramlik. így évente legalább félmilliárd schilling be­vételre lehet számítani. Csinos összeg. Jut belőle minden adófi­zető polgárnak. Aki ma még ezt kérdezgeti; „Was brauch ma dös?”, jövőre már a tenyerét fogja dör­zsölni; „Schen’s G’schäft”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents