Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-07-07 / 765. szám

1979 július 7. * MENÓRA 7. oldal Szombati Sándor amszterdami levele: Az olvasó bizonyára emlék­szik arra a sajtóháborúra, amely i Eisenhower egyik kijelentése ( nyomán tört ki Svédország és az Egyesült Államok között. Nos, most a kies Hollandiába érve, újabb incidensről értesülök. Ezúttal nem olyan súlyos a dolog, mivel nem államelnök a sértő fél, csak egy újságíró és köztudomású tény, hogy egy zsurnalisztát sohasem vesznek olyan komolyan, mint egy politikust, amit persze, e sorok írója igen jellemző szomorú tünetnek tart. Talán azért is, mert mozgalmas pálya­futása során igen sok ostoba1 politikussal, sőt egynéhány buta államfővel is találkozott, olyan publicistával pedig, akinek nagy neve lett volna, s egyúttal együ­gyű, még soha. A közíró gü­­gyesége ugyanis hamarosan ki­derülne, az államférfiak leg­többjét a felsüléstől megmenti az a tény, hogy beszédeiket mások, nem egyszer publicisták fogalmazzák meg. Boldogult Zsolt Béla mondta nekem egy­szer a képviselóház sajtópá­holyában, Budapesten, hogy csak azért szeretne mandátumot szerezni, hogy szúrós közbe-MAGYAR GYÓGYSZERTAR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 cMllen ^Pharmacy GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! GYORS. UDVARIAS. LELKIISMERETES. RECEPT SZOLGÁLAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészak Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖl este 7-ig szombaton 10-t6l délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. • • Volt mar On a LEGYEN A VENDEGÜNK Asztalfoglalás a 5V7-OKOI számon szólásaival zavarba hozza némely jobboldal ellenfelét. Éppen Gömbös Gyula beszélt. Zsolt Béla jellegzetesen szája elé tartva kezét súgta fülembe: “Nézd ezt a Gömböst, ezt a ma­gyar királyi miniszterelnököt... Beszéd közben mindig hátrafor­dul, attól tartva, hogy marhasá­gain még a saját párthívei is nevetnek.,.’’ A hatalmas Eisenhower “be­mondásán”, amely szerint “a szocialista Svédország boldog­talan", az egész svéd sajtó fel­háborodott, sőt majdnem diplo­máciai konfliktus is lett belőle. Pedig azt, hogy ki a boldog és a boldogtalan, kívülálló személy nem igen tudja megállapítani, legtöbbször maga az érdekelt sem. A Hollandiát ért sérelem, szerény de igen határozott véle­ményem szerint sokkal sú­lyosabb. Arról van szó, hogy James Morris, a londoni “Saturday Evening Post” című nagypél­dányszámú lap hasábjain azt állította, hogy “Hollandia a világ legunalmasabb országa." Kezdjük azon a kérdésen, hogy sértó-e egy államra nézve, ha azt állítja valaki róla, hogy unalmas? Szerintem nem. Belgiumról is azt állítják sokan, hogy nem igen szórakoztató, mégis igen jól élnek ott az emberek. Az unalom szeretete vagy gyűlölete teljesen egyéni dolog. Én például nagyon szeretem. Sajnos ritkán van benne ré­szem. Tudniillik: mit neveznek az emberek unalomnak? Amikor nincs kívülről irányított prog-CSALÓDÁS NEM ÉRI, / 1 UTAZÁSÁT INTÉZZE A LEGNAGYOBB MAGYAR UTAZÁSI IRODÁVAL CHARTER UTAZÁSOK 1979 ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜL TORONTO - BUDAPEST - TORONTO caN.$ 549 Számos más indulási időponttal. Kérje részletes információnkat. HOZASSA KI ROKONAIT BUDAPESTRŐL CAN ÁTSZÁLLÁS NÉLKÜL Egyéni utazások a világ minden részébe, amennyiben 30 nappal előbb vásárolja meg repülőjegyét BUDAPEST re az utazás ára; CAN, $611 TORONTO — LONDON — TORONTO 90 nappal előbb 'jnegvásárolt repülőjegy ára; KEDVEZMÉNYES EGYÉNI UTAZÁSOK AMSZTERDAM, PÁRIZS, ZÁGRÁB, BELGRÁD FRANKFURT. IKKA — TUZEX — COMTURIST — IBUSZ — CEDOK FŐKÉPVISELET Pénz gyógyszerküldés, közjegyzőség, fordítások, végrendeletek és hitelesítések. INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE D1VISION OF INTRAGSERV LTD. 519 Bloor St. W., Toronto, Ont. M5S1Y4, Canada Telefon (416) 537-3131 I világ legmaliisakl) országa ramjuk. Ilyenkor nem tudnak mit kezdeni önmagukkal. Ezek találták ki azt a szót: “idő-, töltés". Ez a szó nemcsak ma­gyarul van meg: franciául passe-temps-nek nevezik, né­metül „Zeitvertreiben”-nek. Ami azt jelenti, hogy az emberiség igen nagy hányadának van olyan ideje, amelyet így vagy amúgy ki kell töltenie, vagy el kell kergetnie. Hányszor hallom barátaimat: — Tegnap este Laciéknál voltunk, sok badarságot beszél­tünk összevissza, agyoncsaptuk az időt, jól elmúlt az este... Ugyanilyen megjegyzéseket hall az ember színházi és mozi­előadásokról, egyesületi össze­jövetelekről, stb. A televízió sikerének egyik titka, hogy ki­tölti az estét, a szombat és vasárnap délutánt. Azt az időt, amivel az emberiség nagyrésze nem tudna mit kezdeni. A fiata­lok nagy hányada azért táncol, iszik és szeretkezik, mert mi mást is csinálhatna? Egyes nyugateurópai or­szágokban már százszázaléko­san bevezették az ötnapos mun­kahetet. A tisztviselők és munkások, mivelhogy más megoldást nem találnak, “fekete munkát” vállalnak a hét végére. Ami persze komoly fejtörést okoz a szakszervezetek számára, amelyek úgy vélik, — és joggal — hogy „nem ilyen lovat akartak, nem ezért verekedték ki a 45 és 40 órás munkahetet. A német szindikátusok remekül sikerült plakáttal igyekeznek harcolni a “zugmunka” ellen. Szövege: “Szombaton a Papa az Klubnapok: Kedden,psütörttíl és vasárnap 2-től 7-ig. Szórakoztató, tudományos, 'olitikai előadásainkat ősszel ■ >l\ • újuk. 1999-ig ISMERHETI asztro­lógiai sorslehetőségeit, szeren­cséjét, bioritmusát, boldogsá­gát. $99.00 Üj általános ismer­tetőt küld árakkal 50 cent vá­laszbélyegért. John Papp 841 N. Orange Grove Ave. Los Angeles, CA 90046 USA Magyar borok és likőrök Ontárióban Manitobában Saskatchewanban Albertéban és Quebecben KAPHATÓK * Jászberényi rizling. zamatos, nagyon olcsó. * Szekszárdi vörös. * Egri Bikavér, vörösbor. * Tokaji aszú, a bor király. * Badacsonyi szürkebarát zamatos pecsenyebor. * Debrői Hárslevelű, zamatos fehérbor. * Barackpálinka. * Császárkörte. * Hubertus. Esküvőkre, partikra engedélyét megszerezzük. Házhoz száilftunk. Cosmopolitan Wine Agents Ltd. P.O. Box 275 Terminál „A” Toronto enyém!” A kép egy kisfiút ábrázol, aki szerzője kezét fogja. Felhívás ez a családfők számára: szabad idődben foglal­kozz gyerekeid nevelésével. Most a nyáron, Knockeban, a világhírű tengerparti üdülőhe­lyen találkoztam egy régi pesti ismerősömmel. Sütött a nap. férfiak-nők lenge ruházatban sétáltak a korzón. — Hogy van? — kérdeztem tőle igen értelmesen. — U natkozom. szerkesztő uram, megöl az unalom... Ször­nyű hely ez a Knocke, nincs mit csinálni... — mondta igen szomorúan, majd megesett a szívem rajta. Nagyot sóhajtottam, olyan mélyet, amilyet csak tudtam. — Igaza van, mondtam végül, mennyire megértem! Semmi esemény, semmi izgalom a láthatáron... Azok voltak a szép idők, amikor állandóan félnie kellett, amikor hamis papírokkal remegve buj­kált Budapesten, s amikor fenn­állt az a veszély, hogy valame­lyik nyilas suhanc a Dunába géppuskázza, vagy Auschwitzba deportál tatja... Az ilyen emberrel nem csak itt lehet találkozni Nyugateuró­­pában, azt hiszem akad belőle más égtájakon is... De térjünk csak vissza a nevezett angol lap cikkére amelyről most itt, a sokhídas Amszterdamban igen sokat vitatkoznak a derék hollan­dusok. Mindenekelőtt szögezzük le. hogy nem bölcs dolog szuperla­­tívuszokban beszélni. “A világ legunalmasabb országa”, ezt Morris kollega csak akkor írhatná le nyugodt szívvel, ha a világ minden országában élt volna. Mégpedig ugyanabban a korban, ugyanolyan egészségi és lelki állapotban, ami persze lehetetlen. Mert az ember mást talál izgalmasnak vagy unal­masnak húsz esztendős korában, s mást ötven esz­tendővel a vállán. Henri Miller könyveit például 16 éves koromban sokkal izgatóbbnak találtam volna mint 35 éves fejjel. De tegyük fel, hogy valaki egy esztendő leforgása alatt végiglátogatja minden or­szág fővárosát. Még ebben az esetben is csak azt állapíthatná meg szubjektiven, hogy ö ebben vagy abban a városban leg­inkább unatkozott. Ami persze távolról sem jelentené azt, hogy más, ugyan­akkor és ugyanabban a város­ban nem szórakozik remekül. Mert az, hogy valaki valahol mint érzi magát, az nemcsak a mulatók és egyéb szórakozóhe­lyek számától függ, — sót szerintem legkevésbé —, hanem, attól, hogy van-e társasága és ilyen? Mátraházát az ott jár­tak legtöbbje valószínűleg igen eseménytelen, vagy unalmas helynek ítéli, én pedig, amióta ott három teljes hetet töltöttem a tündéri Petronellával (így hívták!) a legizgalmasabbnak. Egyik párisi barátom a legutóbb a világ legnagyobb komoly­ságával mondta nekem, hogy a francia fővárosnál nincs unalmasabb hely a földön, s csak a franciák kitűnő propagandájának tulajdonítható az óriási idegenforgalom. Azok közé tartozom, akik Londont szeretik mégpedig igen nagyon. A város is szép, ezt senki sem vitathatja, de tet­szenek nekem az emberek. A lá­nyok bőre feltűnően fehér és sima, az emberek modora általában olyan, ami nekem megfelel. Azonkívül kedvelem azt a beszédmodort, amely alatta marad a valóságnak, a mértékletességet, halkságot, a szótlanul sorbaállókat, az au­gusztusban is keménykalapot hordó diákokat. No meg számos barátom: Mikes György, Práger Jenő elké­nyeztet és szórakoztat. Egyik barátom Kelemen István, akit most Stephen Kennedynek hív­nak egyszer be akarván tetőzni látogatásomat elvitt, hogy meg­mutassa: “London by night". Bevallom, igen mindennapinak találtam a Sohot, mulatóival, örömlányaival, lebujaival. be­törőivel és egyéb gonosz­tevőjével egyetemben. Bevitt egy kávéházba, amely állítólag "az előkelő közönség találkozó­­helye". Az erős ír italhoz zene volt, olyan ntha üvegdarabbal vakargattak volna. Ha valaki, társaság híján eszerint ítélte volna meg a büszke brit birodalom fővárosát, bizony olyasvalamit mondhatott volna, mint sokat vitatott kollegám James Morris. Persze vannak abszolút igazságok is, ezt nem vitatom. Kétségtelen tény, hogy májusban Nápolyban még egyedül is több érdekességet fedez fel a mindennapi ember, mint Amszterdamban ugyan­akkor. Már csak azért is, mert sok esély van arra, hogy ugyan­akkor Nápolyban forrón süt a nap, mig az északi brilliánsos Cityben esik az eső. De még ha fordítottja is történnék meg: az olaszok általában expanzívab­bak, ha csak tehetik, énekelnek és egyébként is aki a nápolyi öbölben nem evett még hal­levest helybéli fehérborral, az ne is vitatkozzék velem. A hollandok pedig, általában komorabb természetűek, zárkó­zottak és még akkor sem danásznak, ha egy fél üveg eredeti Bois van a bendójükben. A németalföldi éjszakák általában nem igen alkalmasak a hosszú sétákra, ezzel szemben Páduában reggelig andalogtam karonfogva a hágai szivar­gyáros ifjú unokájával. Ugyan­ezt ugyanezzel a hölggyel Johanna királynő székhelyén nemcsak az idójáráskülönbség miatt nem tehettem volna meg, a tisztes vőlegény is megakadá­lyozott volna benne minden bizonnyal. Ezzel szemben más amszterdami leányzó tár­saságában igen vidáman telhet el néhány nap, hónap, sót esz­tendő is. (Túlzásba nem esem. ezt meg méltóztatott figyelni.) A lengyel ügyvédnő aki itt él Amszterdamban, már jóval a második világháború előtt Varsóból New Yorkba vándorolt. Onnan került aztán Hollandiába. Vacsorára voltam nála hivatalos, a véletlen úgy akarta, hogy születésnapján érkeztem a városba. Jó alkalom, mondta, hogy ne egyedül fo­gyassza el ünnepi estebédjét. Közel jár a hetvenhez, magas, égőbarnaszemű, hófehérhajú, igen érdekes egyéniség. Fiatal korában szociológiával foglal­kozott. s megmaradt ifjúkori szerelménél, nagy érdeklődéssel hallgatom fejtegetéseit. Véresen szeretem a steak-et, mondtam a telefonba, miután, jó házi asszonyhoz illően pontosan megérdeklódte. Férfitenyérnyi nagyságú hús­darabot tett tányéromra, tetejébe szelet libamájat, hidegen, végül legfölülre tükör­tojást. A marha holland volt, míg élt. a liba. amelyből a máj étetett, lengyel. Majdnem össze­vesztem vele azon, hogy hol jobb a libamáj: Pesten-e, vagy Varsóban. Ezen a komoly összetűzésen kívül (ebben a kér­désben nem ismerek, még vendégségben sem, tréfát!) igen kellemesen bájcsevegtünk, mig a Kirsch-sel öntözött gyümölcs­­salátánál elkerülhetetlenül szóba került a “Saturday Evening Post" cikke. — C’est un imbécile, — mondta az angol újságíróra. Hülye az kérem. Nekem el­hiheti. Varsón kívül sehol sem él olyan szépen; olyan szórakoz­tatóan az ember mint éppen itt Hollandiában. Látja kérem, én éveket töltöttem New Yorkban. Pontosan annyit, amennyi ideig a háború tartott. Alig vártam, hogy végetérjen és visszatér­hessek Európába. Pontosan 17 hónapot voltam londoni lakos: kibírhatatlannak találtam a várost, az embereket. Páris túl zajos és az amerikaiakból eleget láttam odaát. Hosszú tévelygés után itt kötöttem ki és nem is szándékozom innen elmoz­dulni... Patinás, szép, kedves város ez. Kedvelem múzeumait, koncertjeit. A színházak, ha az ember érti az ország nyelvét, kitűnőek, pionirmunkát végez­nek Európában. Tudja-e, hogy Arthur Miller legtöbb szín­művét Európában először itt játszották?... No és hol ehet még olyan osztrigát, olyan rákot, olyan crevettet mint éppen itt? Már elmenőben voltam, a villa elókertjében nyíló rózsákat nézegettem, amikor ezt mondta: — C’est un imbécile, ce jour­­naliste anglais. Hülye kérem az az angol újságíró. Jött volna hozzám, megmondtam volna hová menjen, hogy unatkozó embereket lásson. New Yorkba, ahol ilyenkor olyan a hőség, hogy az újonnan érkezett be­vándorlók a városi parkokban édöngenek vagy alszanak éjjel, mert nem bírják a meleget... Tudja milyen a hőség? Nedves és fojtogató... Itt Hollandiában csodálatosan hűvösek az éj­szakák... Csak itt lehet élni. uram, csak itt... A süteményeken kivűl megtalálja a legfinomabb európai felvágottakat, sajt-különlegességeket a világ minden tájáról Ha nincs kedve főzni, finom, magyaros meleg "Take out Service Tulajdonosak: Nagy László és Szécsí Kató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents