Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-08-11 / 769. szám

1979 augusztus 11 * MENÓRA 3. oldal “Néhány, imperialista pénzen felbérelt horvát, bosnyák vagy hercegovinál fasiszta nem fogja megtörni a jugoszláv nemzet sziklaszilárá egységét’’. — Joszip Broz Tito, jugoszláv államelnök, 1969. Hozzávetőleges becslések szerint négy-ötszázezer horvát­­származású emigráns és menekült él Észak- és Délamerikában. Bevándorlásuk ugyanolyan hullámokban történt, mint az ukránoké, magyaroké vagy cseh­szlovákoké: politikai válságok és változások követ­kezményeként. A csetnikek és usztasák. az otporok és zsenasz­­kák új hazára leltek Kanadában, az Egyesült Államokban, Paraguayban, Venezuelában és másutt. Bár erős horvát szervezetek találhatók Torontóban, Win­nipegen és Edmontonban, a leg­nagyobb blokk Kaliforniában, főleg Los Angeles környékén található, ahol több mint száz­ezer horvát él. A politikai világ­nézet szerint csoportosuló Jugoszláv titkos ügynökök Amerikában nyugtalanság A HORVÁT KISSEBBSfti SORAIBAN klikkek évek óta heves harcot folytatnak egymás ellen, gyil­kosságokkal és merényletekkel fűszerezve. 1979 elején titokzatos események sorozata kezdődött Los Angelesben, amely aztán arra a nyilatkozatra késztette a horvát csoportok csúcsszer­vezetét, amely szerint az amerikai titkosszervezet (FBI) embereinek tudomásuk van az UDBA (jugoszláv titkos­­rendőrség) ügynökeinek felforgató tevékenységéről. Kris Brkic, tizenkilenc horvát csoport csúcsszervezetének elnökét, egy nappal azután, hogy sajtókonferencián jelen­tette ki az FBI és UDBA közti állítólagos csatát, saját házában “ismeretlen tettesek” agyon­lőtték. Más horvát szervezetek azon­ban, élükön az OTPOR radikális elemeivel, azt állí­tották, hogy az FBI nem lép fel a jugoszláv ügynökök ellen, sót, tudomásuk van arról, hogy az FBI bizonyos esetekben együtt­működik az UDBA-val, még­pedig úgy, hogy horvát szer­vezetek neveket és címeket tar­talmazó listáját juttatja el a Tito-ügynökökhöz. Mindezek a vádak, párosulva a két év alatt lezajlott terrorc­selekményekkel, végül is arra a szokatlan lépésre késztették az FBI-t, hogy egy hosszú nyilat­kozatban foglalkozzék a horvát helyzettel. Herbert D. Clough, jr., az FBI los angelesi irodá­jának vezetője, aki előzőleg az FBI kémelhárító osztályát irányította ugyanebben a tér­ségben, hevesen tiltakozott az FBI és az UDBA közötti együtt­működés vádja ellen. “Az Egyesült Államok nyomozó­­testülete”,-mondja Clugh nyilatkozata — “soha nem vetemedne olyan lépésre, amely amerikai állampolgárok bizton­sága ellen irányuló külső erők­kel dolgozna együtt Éppen ellenkezőleg: az FBI érdeke megegyezik a horvát szer-1 vezetek önvédelmi akciójával külső behatolás leleplezésében”. A nyilatkozat ezután felsorolja azokat az ese­ményeket, melyek kétséget kizárólag bizonyítják a jugoszláv titkosrendőrség ügy­nökeinek kaliforniai tevékeny­ségét. Némelyikük rém­regénybe illő. 1978 tavaszán ötven prominens horvátszármazású kaliforniai üzletember zsaroló levelet kapott egy állítólag Paraguay­ban székelő szeparatista horvát szervezettől, melyben öt- és tizenötezer dollár közti “váltság­díjat” követeltek az áldo­zatoktól. Amennyiben a címzet­tek nem fizetnének, úgy múlt­jukat leleplezik a nyilvánosság előtt, vagy elrabolják család­tagjaikat és — elrettentő példaként néhány címzettet “kivégeznek”. Kris Brkic, aki a hozzá intézett zsaroló levelet át­adta az FBI-nak, volt az első áldozat. AZ ELLENZÉKNEK NINCS VEZÉREGYÉNISÉGE Két év múlva választások lesznek Izraelben, de az is lehet, hogy korábban, ha Menachem Begin kénytelen lenne lemon­dani belső nehézségei miatt. A készülődéseket a Cherut mozgalom kezdte meg, amely­nek nem voltak komoly prob­lémái a jövendő miniszterelnök személyének megválasztásánál. Begin személyi súlyát csak kis­mértékben csökkentették a politikai komplikációk, mint ismeretes csak egyetlen jelen­téktelen ellenjelölt állt ki vele, aki mindössze 9 szavazatot kapott a Beginre adott több­ezerrel szemben. így a Likud a jövő választásokon is nagy elektorál is erejű politikussal az élén indul harcba. Más azonban a helyzet a Munkapártban, ahol most feszült atmoszférájú vita folyik. Az előző két belső szavazáson két jelölt indult Simon Peresz és Jicchák Rábin személyében és mindkét esetben Rábin győzött, bár második alkalom­mal csak 40 szavazattal. Most Jigáél Álon volt külügyminisz­ter is bejelentette, hogy részt akar venni ebben a versenyben. Megfigyelőket meglepetésként érte Álon jelentkezése, mert általános vélemény szerint nagyon kevés az esélye. A harc ezúttal is Peresz és Rábin között folyik majd le. Emlékezetes, hogy a válasz­tások előtt egy Pereszt támogató újságíró leleplezte, hogy Jicchák Rábin felesége dollárszámlát hagyott Washingtonban, ahol férje, mint nagykövet működött mielőtt miniszterelnökké válasz­tották. Rábin ezért lépett vissza a jelöléstől 1977 májusában és ez a sajnálatos eset kétségkívül hozzájárult a Likud választási sikeréhez. Ha visszaemlékezünk rá, hogy Rábinné számláján több mint 10 ezer dollár feküdt, s ha hozzátesszük, hogy Rábin, de különösen a felesége hány­szor járt működése idején az Egyesült Államokban, bizonyára egyetért abban, hogy nem bűnös szándék vezette Rábint vagy feleségét. A volt miniszterelnök úgy járt el, amint az egy gentlemanhoz illik, amikor visszalépett a jelö­léstől. Mindezekből azonban az is kiderül, hogy a Munkapártnak nincs abszolút tekintéllyel ren­delkező személyisége. Rábin és Peresz kiváló emberek, de előd­jeikhez. Dávid Bpn Gurionhoz vagy Golda Meirhez képest középszerűeknek tűnnek. El lehet talán képzelni, hogy Ben Guriont vagy Goldát leleplezték volna, ha kiderül, hogy dollár­számlájuk van Amerikában? S ha ilyesmi kiderült volna, el lehet képzelni, hogy ezért kétségbevonhatták volna jelölé­­süket a miniszterelnöki pozícióra? Mindkét egykori népvezérnél hamarosan legali­zálták volna a számla létezését, s ez lett volna a helyes Rábin esetében is, még ha egy ilyen manővert eltussolásnak is neveznek. A legideálisabb az olyan helyzet, amelyben egy pártnak semmiféle problémája nincs miniszterelnökjelöltje megvá­lasztásánál. A Munkapártnak sajnos van. Mert a Likudot alkotó pártokkal szemben, a munkástáborban a jelentős személyiségek tucatja tömörül. A felsorolás végtelen: a külügyi tárcára egyforma eséllyel nevezhet Aba Evén, Chajim Herzog.Slomó Avneri pro­fesszor volt államtitkár, Jigáél Álon, Szimcha Dinitz, Takoa volt nagykövet az ENSz mellett; hadügyminiszterjelölt is számos van, mint Mota Gur volt vezér­kari főnök, Chájim Bár-Lév, most a párt főtitkára, Jiszráél Tál, tartalékos tábornok, a világ egyik legkiválóbb tankszakértó stratégája és még jónéhány. Levinson bankembert, a Bank Hapoalim igazgatótanácsának fiatal elnökét pénzügyi zseninek tartják, de Mose Zanbar a Bank Jiszráél volt és Gáfni a jelenlegi kormányzója nyilván jobban irányítanák Izrael pénz­ügyeit, mint a jelenlegi kor­mányzat. A jó politikusok tehát garmadával akadnak a Munkapártban, csak éppen Ben Gurion vagy Golda Méir hiányzik, hozzájuk mérhető egyéniség nem született a jelenlegi ellenzéki táborban. Ez az egyik oka annak, hogy a Munkapárt választási készülő­déseit szkeptikusan fogadják Izráelben. Úgy hírlik, hogy Álon és Rábin a párt­­kongresszus sürgős összehívását kérik, hogy az megválassza az új pártközpontot, amely viszont a miniszterelnök-jelöltet választja meg. Simon Peresz úgy gondolja, hogy ez még korai volna, ki kell várni a négy esztendőt, amint azt a párt alap­szabályai megkövetelik. Való­színűnek látszik, hogy Peresz­nek van igaza, annál is inkább, mert neki sincs több esélye, mint ellenfeleinek arra, hogy Beginnel felvegye a versenyt a közeli választások esetén. A miniszterelnök az egyetlen politikusa ma Izraelnek, aki mögött komoly tömegek sora­koznak fel, bármennyire is nép­szerűtlenné vált a kormány az elmúlt hetekben. Ez a népszerűtlenség nem az Egyiptommal vezetett béke­tárgyalások nehézségeivel magyarázható. A békét a tömeg Begin javára írja. A Likud elleni bírálatok a gazdaságpolitika ellen irányulnak és nem Begint, hanem Szimcha Ehrllch pénzügyminisztert okolják a rohanó inflációért és a két­balkezes házépítési politikáért, amely általános elkeseredést szült az országban. Ha most tar­tanák a választásokat és a Likud Begin mellé nem Ehrlichet jelölné pénzügyminiszterként, nem kétséges, hogy Begin legyőzné a Munkapárt három jelöltje közül bármelyiket, s Begin politikai taktikai kész­ségének ismeretében előre lehet látni, hogy a miniszterelnök nem kockáztatná népszerűségét és kormányzatának folytonos­ságát Ehrlich személye miatt. Kétségtelen, hogy a Munka­párt népszerűsége jelentékeny módon nőtt az utóbbi hónapok­ban. Csakhogy minden közvé­lemény-kutatás, amelynek adatait mostanában közzétették azt mutatja, hogy a megkér­dezetteknek mintegy egy­negyede nem nyilvánított véleményt és ez a hallgató tömeg fogja eldönteni a válasz­tások sorsát. Magunk előtt látjuk Begint, amint kormányának érdemeire hivatkozva kéri majd az inga­dozó polgárok bizalmát. Fel­sorolhatja Szadat történelmi jelentőségű jeruzsalemi látogatását, artiely ugyan vélet­lenül jutott osztályrészéül, de azon a tényen, hogy Szadat akkor beszélt a Kneszetben, amikor Begin ült a miniszter­­elnöki székben, a primitiv tömeg szemében mit sem vál­toztat, hogy az egyiptomi elnök más kormány működése idején sem halasztotta volna el béke­politikájának megindítását. Begin dicsekedhet az izraeli­egyiptomi békével és a Nobel­­díjával, a szélsőségeseket elká­bíthatja a megszállt területeken végrehajtott településekkel, s a harciasokat azzal, hogy sikeresen vetette be a légi­haderőt a terroristák ellen Libanonban, s még öt szíriai repülőgépet is lelőttünk. Akárki lenne a Munkapárt jelöltje Beginnel szemben, aligha találna népszerű ellenér­veket a fentiekkel szemben. S vajon jó volna-e, ha nem a Likud, hanem a munkapárti parlamenti csoport vezetné tovább a tárgyalásokat? “Ha ellenzéki politikus volnék, hagynám, hogy a Begin kormány teljesen lejárassa magát” — véli az egyik értelmes politikai hírmagyarázó. Még azok is így gondolkodnak, akik veszélyesnek találják a Begin kormánynak a területek­kel kapcsolatos politikáját. Még azok is, akik helyeslik Dr.Din­­stein jogtudor, a tel-avivi egyetem tanárának így meg­fogalmazott véleményét: “Ben Gurion megteremtette a zsidó államot,Begin a legjobb utón van arra, hogy létrehozza a Palesztinái államot.” Más volna, ha ezeket a vádakat egy Ben Gurionra vagy Goldára emlékeztető szemé­lyiség hangoztatná, ók sajnos nincsenek már. A zsidó állam prehisztoriájának nagy egyé­niségei közül ma már csak Begin van életben. A második nemzedék körében ter­mészetesen akadnak nagyok is, mint Mose Dáján, vagy Jicchák Rábin, s a harmadik, rendkívül tehetséges nemzedékből még kikerülhetnek kormányzatra alkalmas személyiségek. A helyzet ma az, hogy a Munka­pártnak csak akkor volna esélye kormányra jutni, ha Begint betegsége akadályozná, hogy folytassa közéleti tevékenységét. Utána ugyanis a Likudban is a szürkék uralma következne. Akkor lenne a küzdelem a két nagy pártblokk között egyenrangú. Peresz vagy Rábin lenne az ellenjelölt? Peresz hivei szerint is Rábin esélyei volnának job­bak. Csakhogy megjelenhet a politikai fórumon, mint a Munkapárt egyelőre háttérben maradó jelöltje, Jicchák Navon, Izráel elnöke. Az ó mandátuma azonban csak 1983 elején jár le. Navon bölcs, művelt, bőséges politikai gyakorlattal rendelkező és főleg rendkívül népszerű személyiség. Előnyére szolgál marokkói származása, amely mögéje mozgósítaná azokat az Afrikából bevándorolt tömegeket és leszármazottjaikat, akik Begint szélsőségessége miatt megválasztották. Jobb lesz tehát a Munkapártnak nem sietni a jelölt megválasztásával. Még az is optimista nézet, ha a két év múlva esedékes párt­­kongresszustól várják a meg­váltást, ha akkor Begin egész­ségileg még alkalmas lenne a miniszterelnökség betöltésére. BARZILAY ISTVÁN Az FBI nyomozása kiderí­tette, hogy az állítólagos paraguayi horvát szeparatista szervezet egyáltalában nem létezik. A zsaroló leveleket Kaliforniában írták, amiket aztán egy ügynök Paraguayba vitt az ottani postabélyegző alkalmazása miatt. Az, hogy a címzettek múltban végzett tevé­kenységét pontosan részletezték a zsaroló levelekben, arra mutat, hogy a jugoszláv titkos­rendőrség keze volt a dologban, miután senki más nem tud­hatott a szóbanforgó egyének múltbeli akcióiról. 1978 április 6.-án bomba robbant Mario Forgiarini rossmoori házában, aki Brkic agyonlövése után vette át a tizenkilenc horvát szervezet csúcsszervezetének elnökségét. Másnap hasonló bomba robban Frank Striskovich cerritosi házában, aki a radikális zsenaszka szervezet egyik vezető aktivistája volt (A zsenaszka szervezet Horvátország függet­lenségéért harcol úgy az emig­rációban, mint a föld alatt Jugoszláviában. A radikálisok semmiféle eszköztől sem riad­nak vissza céljuk elérése ér­dekében: 1974-ben egy zágrábi vasúti híd felrobbantása követ­keztében egy katonai szállító­vonat kisiklott és nyolcvan katona lelte halálát. Ugyanez a , szervezet vállalt felelősséget két­­ízben amerikai repülőkalóz­kodásért.) Az FBI további nyomozása megállapította, hogy a jugoszláv titkosrendőrség keze volt a Forgiarini és Striskovich ellen megkísérelt bombamerényietek­ben. 1978 május 23.-án, vagyis másfél hónappal az említett merényletek után, egy teher­autó felrobbant San Pedro köze­lében, s ugyanolyan bombák voltak a teherautón, mint amilyeneket a merényletekben használtak. A két utas, a 25 éves Zvonko Simac és a 21 éves Mario Rudela az égő teher­autóban vesztette életét. A bombát rosszul időzítették, s fel­robbant, mielőtt rendeltetési helyére szállították volna. A nyomozás később kiderítette, hogy Simac a jugoszláv titkos­rendőrség ügynöke volt, aki illegális útlevéllel tartózkodott az Egyesült Államokban. Rudela, egy prominens horvát emigráns fia 1976-ban egy­szerűen eltűnt otthonról. Az FBI azt gyanitja, hogy Rudela ebben a két évben terrorista és szabotázs kiképzésen ment át Jugoszláviában, s visszatérése után Simac felügyelete alatt tevékenykedett. Clough szerint az FBI nyomozását és további bizonyí­tékok beszerzését komolyan gátolja az a körülmény, hogy a horvát emigránsok és szer­vezeteik nem akarnak adatokat szolgáltatni az FBI nyomozók számára. "Miután egyének és csoportok biztosak abban, hogy a merényletek és más erőszakos cselekmények mögött a jugoszláv titkosrendőrség ügynökei húzódnak meg", — mondja Herbert Clough nyilat­kozata — "az ezen ügynököktől való rettegés lakatot tesz a szájukra. Akárcsak a prohibició napjaiban, amikor bűntények szemtanúi nem mertek tanús­kodni a maffia ellen. A horvátok példaként Kris Brkicet emlegetik, aki átadta a neki kül­dött zsaroló levelet az FBI-nak, s akit másnap az ügynökök agyonlőttek. Ugyanakkor a jugoszláv ügynökök azt a rém­hírt terjesztik horvát körökben, hogy nem érdemes segítségért az FBI-hoz fordulni, miután az FBI rendszeresen információkat juttat el az UDBA-hoz; vagyis, ha kiderül, hogy valaki a horvátok közül kapcsolatba lépett az FBI-val, az illetőt feltétlenül 'megleckéztetik’.” A jugoszláv titkosrendőrség ügynökei válogatás nélkül in­­filtrálják a horvát szervezeteket, de különös figyelmet szentelnek a fasiszta és félfasiszta csopor­toknak, melyek jelentős anyagi támogatást kapnak ausztriai és délamerikai horvát szeparatis­­táktól. E csoportok nyíltan hangoztatják, hogy Horvát­ország függetlenségének kivívása mindaddig lehetetlen, amig Tito és "partizán bandája” életben van. Tito amerikai, oroszországi és középkeleti útja során fokozott biztonsági mód­szereket alkalmaztak, félve a mindenütt otthonosan mozgó horvát szeparatisták merény­leteitől. Herbert Clough jelentésének bizalmas, a nyilvánosságtól visszatartott részleteit jelenleg az amerikai külügyminisztérium szakértői tanulmányozzák. Beavatottak véleménye szerint a jelentés elegendő bizonyítékokat tartalmaz a jugoszláv titkos­­rendőrség ügynökeinek kalifor­niai tevékenységéről, s bizonyos jugoszláv követségi tisztviselők közreműködéséről, akik dip­lomáciai immunitásukkal takarózva irányítják a titkos­rendőrség ügynökeinek munkáját. Ha ez a vélemény valósnak bizonyul, akkor nyilvánvaló, hogy a leleplezett diplomatákat kiutasítják az Egyesült Államokból. Ami persze még nem jelenti azt, hogy a titkos ügynökök tevékenysége befejezettnek tekinthető. Losonczy László SZÁLLODA 50 motel szobával a gyönyörű fekvésű Castkill hegyekben JAcél Swimmingpool, * Gyönyörű árnyas park * Tánc a teakertben * Saját Night Club * Alex Omelsky és zenekara * Vendégművészek * Napi 3 kitűnő étkezés * Sószegény és cukorbeteg diétás ételek kívánságra. Benzinkutaknál nincs sorbanállás tankiát feltöltik A BNAI ZION tagjait szeretettel váijuk. (914)254-553 ■/"í“8 Ed,th Miller CSUPÁN 1 és fél érén New York Cilvtnl a New York Thruwa\-n a l»-e< ki­járatni! a 28-as úton... w/m rn/tm 303 Kast 80th St. N.V.N.V. 10021 I FI.: 535:3681 CHARTEREK Izráelbe 699.- dollártól Budapestre 439.- dollártól Bukarest $419.-tól és Budapestről $439-tó! Nyitott jegy Budapestre és Budapestről $499.­Az utazás a bizalom kérdése; IKKA, TOzex, Comturlst küldés. Az Összes bel- és külföldi légitársaságok hivatalos képviselője. Útlevelek, vízumok, hotel, gyógyfürdő, autóbérlések. ROKONHHOZATAL A LEGALACSONYABB ÁRON. Barbara Bollok trHTwrmrrjrrmmrifrrmrprm-frrrmii un 'NEM KELL A MANHATTAN-BE MENNI! Megnyílt az első magyar Restaurant BROOKLYN HEIGHTSBAN I OLD HUNGARt restaurant hagyományos magyar ételek, csirkepaprikás, marhagulyás, töltött káposzta, székelygulyás, palacsinta, stb... Esténként VERES NÁNDOR zongorázik, régi szép magyar sanzonokat. NYITVA: 7 napon át déli 12-tól este 10-ig. 142 Montague St. Brooklyn N.Y. 11201 Rezerválás: 625-1649 Fórum Tours DIV OF PERSEPOLIS TRAVEl LTD 'Gíii'i***' ROOM 909 667 MADISON AVE NEW YORK, NY 10021 PHONE 838-8586 S Minden utazással charterrel, rokonkihozatallal kap­­csolatos ügyben hlv|a cégünket ^ Gy6rBySt HUNGÁRIÁN MEAT CENTER, Inc. SERTÉS, MARHAHÚS KÉSZÍTMÉNYEK HÁZI FÜSTÖLT KOLBÁSZFÉLÉK, SZALÁMI ÉS AZ ÖSSZES FINOM FELVÁGOTTAK 1592 SEC0ND AVE. (82 és 83 utcák közt) NEW YORK, N.Y. 10028. — Tel: 650-1Ó15 MAGYAR SÍRKÖRAKTÁR Weinreb Bros & Bross, Inc. MANHATTANBAN 287 EAST MUSTON St. - NEW YORK N.Y. 10002 Telefon: AL4-2360 Előnyös áron készít minden kívánságnak megfeleld SÍRKÖVEKET

Next

/
Thumbnails
Contents