Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-09-22 / Supplement

30. oldal MENÓRA * 1979 szeptember 22 ARTHUR KOESTLER: A SZÁZAD PÁRBAJA Először is hadd mondjak el egy igaz történetet. A történet nem új és sokan ismerik: mégis elmon­dom, mert nyílegyenesen a prob­léma velejéhez vezet. Scott kapitány és négy társa hat­­vankilenc napos kimerítő gyalog­lás után 1912 január 18-án elér­keztek a Déli Sarkra. A visszafelé vivő utón az egyik ember, Evans, beteg lett és nem tudott többé lé­pést tartani a csapattal. Scott ka­pitány gyilkos dilemma előtt állott. Vagy magával cipeli- a beteg em­bert, amivel lelassítja a menet üte­mét és kockáztatja, hogy vala­mennyien elpusztulnak; vagy vesz­ni hagyja Evansot a jeges vadon­ban és igyekszik megmenteni a többieket. Scott az első megoldást választotta. Vonszolták magukkal a beteg embert, amíg Evans meg nem halt. A késedelem, mint tudjuk, vég­zetes volt. A csapatot utolérték a hóviharok. Oates is megbetegedett és a reményben, hogy áldozata a többiek életét megmenti, elszökött társaitól; az élelem kifogyott; a négy ember megfagyott holttestét hat hónappal később találták meg, összesen tíz mérföldnyire — azaz egy napi járásra — az expedíció legközelebbi raktárától, ahova igye­keztek. Ha Evansot feláldozzák, a többiek alighanem életben marad­nak. Ez a dilemma, amellyel Scott kapitány a déli szélesség nyolcva­nadik fokán nézett szembe, szim­bóluma az ember örök belső viszá­lyának, a lényében rejlő tragikus konfliktusnak: a konfliktusnak a hasznosság és az erkölcs parancsa között. Azt szeretném megmutatni, hogy politikai és társadalmi krízi­sünk gyökerénél ugyanezt a kon­fliktust találni; benne van, mintegy dióhéjban, a párbaj, melyet ko­runknak meg kell vívnia. Scott két út között választhatott. Nézzük meg, hova vezet az egyik és a másik. Elsőnek ott van a hasznosság, az előnyösség útja, melyen az utast az az elv vezérli, hogy a cél szentesíti az eszközt. Az utas először is oda­veti Evansot a farkasoknak, mert hiszen jogos egy bajtársat feláldoz­ni, ha azt remélheti, hogy ezzel négy másikat megment. Amint az út átfut a politika területére, Scott kapitány dilemmája átalakul Cham­berlain dilemmájává. Evansból Csehszlovákia lesz: ennek a kis or­szágnak feláldozása árán a nagyob­bak megmenekedhetnek — leg­alábbis úgy reméljük. Menjünk to­vább a szép, egyenes, logikus úton, amelyik az első müncheni stációtól a második müncheni stációhoz ve­zet: onnan az 1939-es Ribbentrop- Molotov paktumhoz, ahol már Lengyelország követi Csehszlová­kiát a szakadékba. Közben az Evansok száma is megnövekedett és már a millió felé jár: a német kormány a hasznosság nevében le­­öldösi a gyógyíthatatlan betegeket és a gyengeelméjüeket. Lelassítják a nemzet szánkóját és az élelem is fogytán van. A gyöngeelméjűek után jönnek azok, akiknek a leszár­mazása nem jó — a cigányok és a zsidók: hat millió lélek. Végül, ugyancsak a hasznosság, az előny nevében, a nyugati államok ledob­ják az első atombombákat Hiro­shima és Nagasaki zsúfolt váro­saira, és ezzel hallgatólagosan el­fogadják a totális, célpontjaiban nem válogató hadviselés elvét, amit mindaddig elítéltek. De haladjunk tovább a logika útján (amely most már meredek lejtőn száguld lefelé) a pártpolitika területére. Ha az a meggyőződé­sed, hogy politikai ellenfeled rom­lásba viszi az országot és új hábo­rút zúdít a világra — nem úgy he­lyes-e, ha elnémítod Ielkiismere­­ted aggályait és igyekszel őt ártal­matlanná tenni, ami eszközzel csak tudod: leleplezed magánélete titkait, megrágalmazod, beszennye­zed hírnevét, kizárod a közéletből, elnémítod szavát, deportálod, meg­ölöd? Vesztedre ellenfeled viszont abban a meggyőződésben él, hogy a te szándékod káros, és ugyan­azokat az eszközöket fogja alkal­mazni ellened. így vezet a hasznos­ság elvének logikája az erkölcsök atomrombolásához, ahol a rádió­aktív gangréna kikezd és szétbom­laszt minden emberi értéket. Hová visz a másik alternatíva, az út, amelyet Scott választott? Homlokegyenest ellenkező irány­ba; itt a vezérelv az egyén jogainak tisztelete, az erőszak módszereinek elvetése, és az a felismerés, hogy a cél függvénye, következménye az eszköznek. Láttuk, hogy mi történt Scott kapitány csapatával azért, mert nem áldozta fel Evansot. Azt is könnyű elképzelni, hogy mi történt volna India népeivel, ha unan mid n:t?5 Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Barátainknak, Ismerőseinknek BERKOVITS JACK, MAGDA, JOSEPH és az egész Család BOLDOG ÚJÉVÉT és KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNNAK KLEIN LÁSZL Ó és JUDIT 5 OLD SHEPPARD unan nsiD nj05 Boldog Újévet és Szép Nogyünnepfket Kivan ENGEL GYÖRGY és DÓD/ Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Üzletfeleinknek, Barátainknak, Ismerőseinknek PARKVIEW Management Gandhi keresztülviheti jámbor ter­vét és a japán támadás nem talál ellenállást az útjában; vagy hogy mi lett volna Anglia sorsa, ha az ország háború helyett a pacifizmus mellett dönt és a Gestapo szék­helyét Londonba helyezheti át. Tagadhatatlan, hogy mind a két út katasztrófához vezet. De az eb­ből származó dilemmát nem lehet különválasztani az ember ember­­voltától; nem absztrakt elképzelés, amit a filozófusok találtak ki, ha­nem mindennapi életünkben fel­merülő és újra meg újra megol­dandó konfliktus. Valamennyien feláldoztuk már saját Evansunkat, ekkor vagy akkor, életünk során. És hiú ábránd volna abban bízni, hogy a konfliktust mindig begyó­gyítja az a tiszteletreméltó házi­kó tyvasztású angol csodaszer, az úgynevezett „ésszerű kompro­misszum”. A kiegyezés igen hasz­nos dolog hétköznapjaink apróbb dilemmáiban; de valahányszor életbevágó döntést kell hoznunk, a háziszer csődöt mond. Se Scott kapitánynak, se Chamberlainnek nem volt módjában ésszerű komp­romisszumot kötni. Mennél na­gyobb felelősség súlyosodik az em­berre, annál mélyebben döf belé a dilemma szarva. És a konfliktus arányosan megnövekedik mennél nagyobb számú ember sorsára hat ki a döntés. Korunkban a tech­nika haladása óriási mértékben ki­szélesítette az emberi cselekedetek skáláját és következményeit és így az eredendő dilemma is roppant arányban megnőtt. Ezért van az, hogy a krízis ott él valamennyiünk tudatában. Úgy érezzük magunkat, mint a beteg, aki először hallja, a mikrofonon át mennydörgéssé na­gyítva, a saját lázas szívverését. A dilemmának nincsen végleges megoldása. De minden kor kényte­len megpróbálni, hogy megtalálja a helyzetére alkalmazható ideigle­nes megoldást. Ez csak két lépés­ben történhet, amelyek közül az első ez: fel kell ismerni, hogy nincs emberi haladás bizonyosfokú el­szántság, könyörtelen elszántság nélkül. A Magna Charta nem szü­letett volna meg a bárók lázadása nélkül; a Bastille ostroma nélkül az Emberi Jogok proklamáció ja nem történik meg. Mennél inkább szí­vünkön fekszik az emberi értékek megőrzése, annál jobban kell óva­kodnunk a rögeszméktől. Számos jószándékú ethikai megmozdulás­nak az a legfőbb baja, hogy tele van apró megszállott szektákra szakadó, quietista, bogaras ember­rel. A második és még fontosabb lé­pés annak belátása, hogy a cél az eszközöket csak igen-igen szűk korlátok között szentesíti. Ha a sebész kése fájdalmat okoz, az azért jogos, mert az operáció ki­menetele az emberi tudás határai között nagyrészt előrelátható; de a társadalom testén végzett drasz­tikus és nagykiterjedésü operáció rengeteg ismeretlen tényezőtől függ és kiszámíthatatlan eredményhez vezet: soha nem lehet tudni, hogy a sebész szondájából mikor lesz hóhérbárd. Vagy más hasonlattal élve: az elszántság olyan, mint az arzén; óvatosan adagolva felpezs­díti a társadalom szervezetét, nagy adagban halálos méreg. Ma vala­mennyien erkölcsi arzénmérgezés­ben szenvedünk. A betegség jelei világosan látha­tók politikai és társadalmi terüle­ten; kevésbé szembeötlők, de ugyanolyan veszedelmesek a tudo­mány és filozófia síkján. Hogy csak egy példát idézzek, egyik ve­zető fizikusunk, Bernal professzor, a közelmúltban kifejtette idevágó nézeteit. A „Modern Quarterly“­­ben közölt cikkében azt mondja, Ustinov megmagyarázza Einsteint A „BBC”, angol TV társaság, az Einstein centenárium alkalmából műsorára tűzte az „Einstein Uni­verzuma’’ c. filmet. A film fősze­replője Peter Ustinov, kettős sze­repben. Ustinov ikerpárt alakit — Peter és Albert — akik közül Pe­ter az astronauta világüri utazása alatt csak pár hónap telik el, mig fivére Albert közben aggastyán­ként meghal. Játékával olyan tö­kéletesen érthetővé teszi az Ein­steini relativitás elméletét, mint még soha senki előtte. Millió és és millió laikus számára vált meg­közelíthetővé az elmélet mely ed­dig csak matematikusok számára volt érthető. ■ Öt tonnás emlékmű John Wayne, a 71 éves Western­­hős számára emlékmű készül Strong, ausztráliai szobrász öt tonna súlyú tömbből akarja kifa­ragni Wayne teljes életnagyságu alakját. A tömböt egy száztonnás „törmelék”-ből vágták le, amely le­vált a meredek szirtből, nem mesz­­sze a Newport Beachtól, ahol Way­ne súlyos rákoperációja után fel­épült. hogy „az új társadalmi kapcsolatok döntő változásokat követelnek az erkölcs területén“ és azokat az erényeket, „melyek túlzott fontos­ságot tulajdonítanak az egyéni tisz­tességnek“, át kell formálni oly­módon, hogy „az egyéni helyett a kollektív erkölccsel legyenek össz­hangban”. „Miután egyedül a kol­lektív akció hatásos, egyedül a kol­lektív akció erkölcsös“, közli a professzor. Hát akkor nézzük meg, mit je­lent ez a meglehetősen elvont ki­jelentés. Jancsinak, Pistának, ne­kem és neked a gyakorlatban egyetlen módunk van „hatásos kollektív akcióban“ résztvenni és ez az, hogy belépünk a hadsereg­be, valamelyik politikai pártba vagy mozgalomba. Hogy Jancsi vagy Pista melyiket választja az függeni fog attól, hogy a) milyen államnak polgára és b) mik a poli­tikai nézetei és előítéletei. Amint azonban tagjává lett az általa ki­választott kollektivumnak, kényte­len alárendelni „egyéni tisztessé­gét“ a csoport vagy párt érdekei­nek. Ez volt az, történetesen, amit például a belseni per vádlottai tet­tek. Védekezésük úgy szólt, hogy amikor a gázkamrákat üzemben tartották és az áldozatokat belelök­­dösték, azt pártjuk iránti hűségből tették, mivel egyéni felelősségüket megszüntette a kollektív felelős­ség. Irma Grese védője szóról­­szóra idézhette volna Bernal pro­fesszor etikai elmélkedéseit — pe­dig politikai síkon Bernal harcos ellenfele a nácizmusnak és, hogy megint idézzem, „egyetért Marx elméletével és a lenini és sztálini gyakorlattal“. Cikke ehhez bizo­nyos fenntartásokat fűz, mert azt mondja, nem lehet szó „a paran­csok vak és engedelmes teljesíté­séről“ mivel hogy az a „Fuehrer­­prinzip“-hez vezetne. Azt nyilván még nem vette észre, hogy a vak engedelmesség és a „Fuehrerprin­­zip“ sehol nem található olyan tö­kéletes formában, mint abban a pártban, melyet Bernal professzor rokonszenvével kitüntet. Szóval sok gabaly és fogalomzavar elke­rülhető volna, ha némely tudósaink maradnának az elektronjaiknál és ráeszmélnének, hogy embereket nem lehet beszorítani matematikai egyenletekbe: Azt is iHiágosar. kell látni, hogy amiről itt szó van, az nem holmi elvont filozófiai vita, hanem nagyon is konkrét és égető probléma, aminek megoldásától függ, hogy civilizációnk életben marad-e vagy elpusztul. Még egyszer vissza akarok térni kiindulópontunkra, a hasznosság és erkölcs dilemmájára. Fejtegeté­seink során Scott kapitánynak és kis csapatának kutyaszánja az em­beri haladás expressvonatává nőtt. A vonatot a hasznosság mozdonya hajtja, de az erkölcs rajta a fék. A kettőnek mindig ellentétes, ellen­séges a hatása. Nem lehet légüres térben dönteni az egyik vagy a má­sik javára. Csak ideiglenes, átme­neti ide-oda igazgatásról lehet szó, aszerint, hogy milyen pályán fut a vonat. Kétszáz évvel ezelőtt, mi­kor a vonat zihálva kapaszkodott fel a feudális Franciaország mo­csaraiból az emberi jogok világos­sága felé, a döntés a mozdony mel­lett és a fék ellen szólt volna. Egy ideje azonban — körülbelül a ti­zenkilencedik század második fele óta — etikai fékeinkről egyre in­kább elfeledkeztünk, míg végül is a mozdony, a totalitárianizmus hajtóerejétől kergetve, gyilkos ro­hanásnak indult, mint az ámok­futó. Ha le nem fékezzük, a vonat kisiklik. Nem tudom, létezik-e az, amit a filozófusok etikai abszolutumnak neveznek, de tudom, hogy úgy kell cselekednünk, mintha létezne. Az erkölcsöt ki kell szabadítani a hasznosság láncaiból; szavak és tettek fölött aszerint kell ítélkez­nünk, amennyit önmagukban ér­nek és nem elfogadni őket, mint holmi hevenyészett kötélhágcsót, ami távoli, ködös célokhoz vezet. A kötelet már úgyis megette a moly: rajta a paradicsomba kúszni nem lehet. Best wishes for the high holidays and a prosperous New Year from Caíe De la Paix Restaurant 132 Bloor St., (Collonade Bldg.) 962-3991 Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván kedves Vevőinek, barátainak és Ismerőseinek IMAGE ÚRIDIVAT ÉS FÉRFISZABÓSÁG 6237 Bathurst St. Tel: 225-8666 tulajdonosai a SZŰCS CSALÁD Fa, fém, műanyag, faragott keretek. Olajképek, Kőnyomat, Góbiéin magánosoknak, kereskedőknek. A képek fajtájának megfelelő szakszerű keretezés, több mint 800 különféle keret. DEKISS ART & FRAME Co. 1172 Eglinton Ave. W. 1:787-9922 Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Üzletfeleinknek. Barátainknak, Ismerőseinknek Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Üzletfeleinknek. Barátainknak, Ismerőseinknek EUROPEAN SAUSAGE HOUSE Inc. 145 Norf inch dr. Domsview 630-5323 BURÁM TESTVÉREK Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kivártunk Üzletfeleinknek Barátainknak, Ismerőseinknek Fóbry Jibor 6$ cso/ddjo 605 T 'inch Ave.W:§f tOS i3n:n nsio ni»? BARÁTAINAK ES ISMERŐSEINEK BOLDOG ÚJÉVET KIVANNAK ÉVA & ANDREW ADLER és csalódjuk

Next

/
Thumbnails
Contents