Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-09-22 / Supplement

1979 szeptember 22 * MENÓRA 17. oldal BNAI ZION The American Fraternal Zionist Organization Dedicated to the Fur­therance of America—Israel Friendship is happy to extend best wishes for a happy and Healthy New Year to all its members and friends PAUL SAFRO National President HERMAN Z. QUITTMAN Executive Vice President Aat mondják, hogy azon a reggelen sűrű köd volt... Nagyon sűrű volt főorvos úr, térem... Én nem tudom me­llük napon történt... Nekem mások mesélték, hogy akkor nagy köd volt... Mindent elnyelt, t. Az egész város belefulladt a ködbe. s. Az utcákon nem közlekedtek a villamosok... Azt mondják, még az égő házak fénye sem tydta áttörni a ködöt... Lá­tott már égő házat, főorvos úr? Olyan, mint egy óriási kará­csonyi gyertya... és körü­lötte' szétszórva emberek fek­szenek a földön ... minden­féle színű ruhákban, akár­csak a szaloncukrok... Én úgy szeretem a szaloncukrot Minden évben a Stühmernél szoktam vásárolni... és kü­lön desserlnekhÚS£_deka macskanyelvet... csak úgy, hogy legyen otthon valami, há vendégek Jönnek... Azon a télen az utcán hevert a szaloncukor... Olyan furcsa alakjuk volt... Mindegyik­nek volt keze, lába, arca . •. •és holomszámra hevertek a házak tövében... Én nem féltem tőlük, mert nem mozog­tak... Félni csak attól kell, ,arpi mozog... Ügy feküdtek, ott, mint abban, az amerikai, filmben, a Kék Csillagban a légionisták... Tetszik emlé­kezni errg a filmre, főorvos úr? A Kék Csillag ... Arra a jelenetre gondolok, amikor már senki sem élt az erőd­ben. csak az őrmester, aki odahurcolta a halottakat a lökésekhez és mesziről úgy néztek ki, mintha élnének.., Messziről én is úgy néztem ki, mintha élnék... de csak messziről... közelről olyan voltam, mint egy halott... Csak mentem az utcán és nem szólt hozzám senki sem ... Féltek tőlem, a halot­taktól mindenki fél, de a ha­lottak nem félnek senkitől...­­s a házak fölém hajoltak, mintha rám akarnának dőlni... Repülőgép berre­gett ... bombák csapódtak a földbe... és az ágyúk hangja olyannak tűnt, mintha valaki egy nagy orgonán csupa basz­­szus hangon játszana... Én tanultam zongorázni! Volt a szomszédunkban egy nyugdíjas zenetanárnő, nála gyakorol­tam ... Für Elise-t szerettem a legjobban ... Lalalalalalala­­lalala... lalalala ... lala­­lam... Mindig maga mellé ültetett, megsimogatta a feje­met és azt mondta: nagyon tehetséges vagy kislányom ... ha isten megsegít, sokra vi­­heted az életben. Én hittem az istenben főorvos úfcl Engem úgy neveltek ... Azért is /vit­tem át a gyereket Budára..,, abba a zárdába... A legna­gyobb golyózáporban vittem... a saját hangomat is alig hal­lottam ... aknáztak ... A héjá­nak, vagy a keseselyűnek van olyan hangja — már nem tu­dom —, mint az aknának, mi­előtt lecsap az áldozatára... A leszebb ruháját adtam rá... félt... nem akart elin­dulni ... a hátamra vettem, mint egy zsákot... Nyáron a Palatínuson szoktam őt há­tamra venni a mélyvízben ... olyankor rengeteget nevet­tünk ... Az összes szirénák szóltak... Én dúdolni kezd­tem neki egy dalt, amit any­­nyiszor hallottam a rádió­ban ... Minden elmúlik egy­szer ... minden végézhez ér... és minden december... December 24-én történt! Ka­rácsony éjszakája volt! A házak felett fényszórók pász­tázták az eget, valami repü­lőgépet kerestek, amely ál­landóan ott dongott a kavargó hópihék között, mint egy szé­dült darázs ... Nézd csak! — mondtam neki! — Milyen szép fehér a fényszóró! Olyan színezüst a kévéje, mint a betlehemi üstökösnek ... Sza­kadt rólam a verejték... » ruhám hozzá tapadt a testem­hez ... folyton csak az járt az eszemben: ne találkozzunk senkivel! Az utolsó érettségi találkozónk 42-ben volt, fő­orvos úr. kérem__ A Ló­rántffy Zsuzsannába jártam.. Sötétkék rakott szoknyát vi­seltem és halványpiros masni volt a hajamban... Nem fogja elhinni, főorvos úr, kérem, nekem copfom volt... Tényleg! A fiúk mindig meg­húzták hátulról a copfomat.. Egyszer csak ott álltam a zárda kapujában és meghúz­tam a csengőt... Dicsértes­sék ... mondtam és térdre estem a nővér előtt... Minő-A TRANSYLVANIA LODGE No. 96 Kíván Izráelnek, Tagjainak, Pártolóinak és a Testvérszervezeteknek BOLDOG, BÉKÉS ÚJÉVET A VEZETŐSÉG LARRY COLEMAN BOLDOG ÚJESZTENDÖT KIVAN A MAGYAR NYELVTERÜLETRŐL SZÁRMAZÓ CHAPTEREK MINDEN TAGJÁNAK, BARÁTAINAK, IZRÁELNEK ÉS AZ ÖSSZ- ZSIDÓSÁGNAK ísnan naiD njp? riták voltak... isten szol­gái... Hát kikben bízzak, ha nem bennük?! Főorvos úr, kérem, én akkor úgy bíztam, annyira hittem... A gyere­ket lefejtették rólam és lefek­tették egy ágyra... aludt... Föléje hajoltam és megcsó­koltam __ és néztem az ar­cát ... Hosszasan néztem, hogy megjegyezzem, ha soká­ig nem látnám viszont... Az anyám nézett így engem egy­szer, amikor nyaralni vittek kislány koromban Egerbe ... Én integettem neki az ablak­ból, ő pedig csak nézett en­gem ... aztán elindult a vonat és mindig kisebb lett... min­dig kisebb ... végül eltűnt és sosem láttam többé az élet­ben... Mikor visszaértem a pesti oldalra, már lázas vol­tam ... A hajnali szürkület­ben láttam, hogy meginog egy gyárkémény és mint va­lami hatalmas hőmérő, amit roppant láz hevít, szétrobban millió darabra ... Egy hétig feküdtem az üres lakásban eszméletlenül... sötét volt és hideg... de nekem nem fájt semmi... Az a fontos, hogy a gyerek biztonságban van! Jó kezekben! Vigyáz rá az is­ten... Újságpapírt ragasz­tottam az ablakkeretbe, hogy ne fújjon be a szél... Valami régi moziújság lehetett... a belső oldalán a Dunaparti randevút hirdette... A Duna­parti randevút... Az isten nem járt akkor a Dunaparton, főorvos úr!!! Mert ha járt volna ... Nekem mások me­sélték, hogy azon a reggelen sűrű köd volt... Ma sem tudom, hogy melyik napon történt... csak annyit tudok, hogy nagy köd volt... Fegy­veresek törtek be a zárdába .. És, minden gyereket elvit­tek ... abban a nagy ködben a Dunapartra kísérték őket... Dunaparti randevúra... Az enyémet is! Sokakét!... Úgy utaztak a hullámok hátán le a tengerig, mint a kivágott fe­nyőfák ... Én sohasem lát­tam a tengert... azt mond­ják, a tenger kék és nem szürke, mint a köd ... amilyen azon a reggelen volt... Má­sok mesélték... látni is alig lehetett... az embereknek mintha nem is lett volna ar­cuk ... mintha nem is lettek volna emberek ... Főorvos úr, látom nem ért engem... Én már belenyugodtam abba, ami történt... a fenyőfák örökké élnek__ élnek... Nem arról van szó, hogy ő már nincsen .... Másról van szó! azért nincs nekem nyug­tom azóta, mert örökké csak azt a képet látom magam előtt... ahogy szedi az apró lábait olt, a Dunaparton... és igyekszik lépést tartani a fel­nőttekkel ... mert szófogadó fiú volt... és én nem tu­dom!!! úgy érzem megőrü­lök, ha erre gondolok! Hogy volt-e rajta kiskabát?! Azon a ködös, dermesztő, hideg hajnalon ... volt-e rajta kis­kabát? UNITED HUNGARIAN JEWS OF AMERICA CHAPTER No.164 VEZETŐSÉGE Boldog, Békés Újévet Kíván Tagjainak Izraelnek és a Világ Zsidóságának BNAI ZION TÉCSŐ és VIDÉKE CHAPTER No. 23 Kíván Tagjainak, a Testvéregyesületeknek és Izraelnek Boldog, Békés Újévet LILLY FARKAS ÉVA LIEBERMAN elnök titkár A Dunántúl Chapter No.142 összes tagjainak, barátainak és IZRÁEL HŐS NÉPÉNEK BOLDOG ÚJÉVÉT KÍVÁNUNK VEZETŐSÉG MISKOLC és VIDÉKE CHAPTER No 85 Vezetősége és Tagsága Boldog, Békés, Megelégedett Újévet Kíván a Miskolciaknak, a Testvérszervezeteknek és a Világ Zsidóságának Kisvárda & Vicinity Chapter No. 34 Kíván Tagjainak, Izráel és a Világ Zsidóságának BÉKÉS, BOLDOG ÚJÉVET TOBY SCHWARTZ elnök ALFRED FARKAS titkár BENNY GROSS díszelnök BNAI ZION intim cumi n..m unjr iuib n:u: Minden Tagjának és Barátjának Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Izráel Hás Népének Igazi Békét Kíván FRISCH JÓZSEF titkár Dr. KOVÁCS JÓZSEF elnök MUNKÁCS & VICINITY CHAPTER No. 55 Vezetősége Boldog Újévet •• és Kellemes Ünnepeket Kíván Tagjainak és a Testvérszervezeteknek I BUM ZIIN NMYViltM nrun naiD ni»? ÉS KÖRNYÉKE CHAPTER No.56 VEZETŐSÉGE IIINB íl fUT fS KELLEMES INKKKT Kft ÍN I CHAPTER TIIIIMM. I TESTVÍISZERVEZETEKNEK ÍS I Tllíl ZSlMSlIÍNII Stein Dezső elnök

Next

/
Thumbnails
Contents