Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)
1979-10-20 / 758. (778.) szám
1979 október 20. * MENÓRA 11. oldal Efl férfi képe... SZÉKELY MOLNÁR IMRE: SZÍNRELÉP A NAGYHERCEG mis, az pont jó lesz magának. HÉCZEY IVÁN A három év alatt három fénykép jelent meg írásaim felett az újságban rólam. Az elsőn — ha még emlékeznek rá — úgy néztem ki, mint egy rablógyilkos — érthető, hiszen útlevél-képnek készült eredetileg a hatvanas évek táján, amikor még elég gyakran jártam látogatóba Magyarországra. A határon az őr elég sokáig studírozta is mindig, mint aki nem tudja eldönteni, hogyan bánjék velem: mint rablóval. vagy mint gyilkossal? Miután nem szeretek felesleges gondot okozni senkinek, a temetés óta nem jártam arrafelé — öt éve nem él már az édesanyám... A második fényképről — amelyet még New Yorkban követett el egy művész 76 telén — Petőfi juthatott az Olvasó eszébe: “Egy gondolat bánt engemet..." Pedig akkoriban több gondolat is bántott engem, nem csak egy: Carter lett hirtelen az elnök, ráadásul a tél is nagyon hideg lett (a baj mindig esőstől támad) kétszer is elfogták a piros ultimat a fényképezést megelőző este — az se érintett kellemesen — nem Pretoria — Dél-Afrika volt propaganda- Ugvi miniszterét, Dr. Eschel Rhoodiet bűnösnek találták az ellene emelt vádakban, amelyek közül a leglényegesebb az volt, hogy Rhoodie állítólag egy százezer dolláros titkos alapot létesített, amelyből a külföldi sajtót fizettél^, azért, hogy Dél- Afrikáról kedvező kommencsoda, ha ráncbaborult homlokkal töpráVigek azon a képen! Lehet, hogy éppen akkor határoztam el: Kaliforniába költözöm, ahol bár ugyanaz a Carter az elnök — de legalább meleg van! Október ötödikét aranybetűkkel jelölném legszívesebben az idén is a naptáron: akkor értem Los Angelesbe 1977-ben. Itt is elfogták már olykor-olykor az ultimat azóta — a gondterhelt fényképet látva rájött legalább az Olvasó, hogy a humorista élete itt sem fenékig tejfel — de egyébként hála Istennek "jól megy a lap", úgy gondoltam tehát: itt az ideje új fényképpel lepni meg a világot! Az is előfordult nem egyszer, hogy az Olvasó — ha valahol személyesen találkoztunk — örömmel sóhajtott fel: “Maga az életben sokkal csinosabb, mint fényképen...!" A megjegyzést válófélben-lévó szépasszony, vagy úde, de gyermektelen hajadon tette rendszerint — amely ugyancsak elgondolkodtató még akkor is. ha rólam nyílt titok (hiszen én terjesztem) — hogy nem nősülök... Amit tárokat közöljön. Az ezzel kapcsolatos botrány következtében John Yorster, Dél-Afrika elnöke és Connie Mulder, miniszter lemondott. London — Hua Guofeng.a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és a kínai Kommunista Párt hitetlenkedve fogadhat még valamelyik gyengéd lélek, a homlokomra nyomtatott ráncok alapján! Melyek csak az ő — és az anyakönyvvezető — keze által tüntethetők el... Amikorén még egy plasztikai-sebészhez se mennék a ráncok ügyében — pedig az kevésbé fájdalmas mint a békebíró... Ezek után könnyen érthető, hogy miért hoznak új fényképet rólam a lapok. Amelyen derűs mosoly játszadozik az ajkam körül, minden eddigi kétséget eloszlatva az aggodalmaskodók között: Ahol a háttérben felbukkanó pajkos bárányfelhők azt sejtetik szinte: egyedül-élő humoristáké a jövő! És csak nyakkendőn a pöttyök utalnak legfeljebb a múltra... Egy drámaíró megengedheti magának azt a luxust, hogy drámai képet vágjon fényképezésnél. A politikai rovatvezető se nagyon kuncoghat felvétel közben, amíg hétről-hétre inflációval, fegyverkezéssel, sztrájkkal traktálja olvasóit. Ne is mosolyogjon a fényképen senki, amikor tíz százalékkal ér kevesebbet a pénzem jövőre — HÍREK HÍREK elnöke október 2H-án egyhetes hivatalos látogatásra érkezik Angliába. Hua ez alkalommal tárgyalni fog Thatcher miniszterelnökkel és a királynő is fogadja majd. Peshawar, Pakisztán — Kormányellenes törzsi guerillák elfoglalták Gardez tartomány véleményem szerint — mint az idén, ezáltal be nem merem tenni egy bankba a lábam (hát még a kamat-lábam...), úgy megy fel az arany, mintha húznák — és egy üveg Chateau Mouton Rotschild ( 29088, 47- es) négyszázhúsz dollárba kerül egy valamirevaló vendéglőben! Mosolyogni csak nekem szabad — amikor sztrájkról, benzinről, kamatos-kamatról írok, mert én tudom, hogy “mindennek vége lesz egyszer" — még a Carter-elnökségnek is — nem intéztem el talán az autóbusz sztrájkot alaposan? A pénzemet elköltőm még az idén — így nem értéktelenedik jövőre el (!), amióta pedig literszámra veszem a benzint az elavult gallonok helyett — alig bírok magammal: 38 liter potom tíz dollár hetvenért... ingyen van! Európában egy öngyújtót sem töltenek meg ennyiért! így derült fel tehát a humorista zordon homloka — este, ha lefekszik és álmodozik róla az Olvasó — legalább egy mosolygó férfi képe kerül a szíve közepébe... fővárosát és állításuk szerint 7S0 politikai foglyot kiszabadítottak. HIRDESSEN A MENdRABAN Csepergós, őszi idő. A szél már kavargatja a kertben a leveleket, a megtépett, szél-szaggatta bokrok felől jajongó a panasz, holtra dermed, s megmerevedik a most haldokló kinti világ. Ülök a kandalló mellett. Sercegnek a fahasábok, árad a meleg, az esthomályos szobában felém rajzik a múlt. A színészvilág, ahol legjobban éreztem magamat, a barátok, a társak, akikkel hej, de sokszor együtt toltuk a remegő hajnalokba a mulatós éjszakát. Most éppen Tolnay Andorral beszélgetek, az egykor daliás, talán legdaliásabb bonvivánnal, aki volt időszak, hogy kétszer annyi gázsit kapott, mint a legkapósabb primadonna. Tolnay nehezen tűrte a színházi törvényeket, amelyek bizony eléggé szigorúak, regulában tartják a művészeket, s a legkisebb hibáért is büntetés jár. Ezért hát Bandi abban az időben inkáb a színigazgató pályát választotta, ahol egymaga kormányozta a színházat, játszott, intézkedett, úgyhogy az egyik szeme mindig örült és nevetett, a másik pedig könnybelábadt. Volt neki miért. A szerepeiben olyan sikereket aratott, hogy irigyelték, bámulták, de hát< mindig nem lehetett a színpadon. Ez a kis történet, amit elmondok róla, abban az időben vált emlékezetessé. amikor Tolnay színigazgató volt. Ha jól emlékszem. egy orosz nagyherceg figuráját vitte a színpadra. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ilyen délceg, férfias és elegáns nagyhercege nemigen akadt Oroszországnak. Volt a társulatnál egy ifjú bonviván-jelölt színész, aki az első tanulóévét töltötte a színháznál. Bámulta is Tolnayt, mint igazgatóját tisztelte is, de titokban, mint ez színészeknél általános betegség, irigyelte is. Mondogatta a kollegáknak: — Ha én egyszer ilyen remek szerepet játszhatnék, s ilyen gyönyörű uniformisban jelenhetnék meg a színpadon, akkor majd megmutatnám, hogy tudok én is annyit, mint ő. Csak persze, az ilyen remek szerepet irigyli tőlem, ö maga játssza, hogy elvegye a másiktól a sikert. A társulat józanabb tagjai intették. hogy ó még kezdő, sem a hangja, sem a rutinja nincs meg ahhoz, hogy ilyen szerepet játsszon. de a fiatalember csak erősködött tovább, hogy ezek mind régimódi frázisok, majd ó megmutatná, hogy mit tud, ha csak egyszer is eljátszhatná ezt a gyönyörű szerepet. Tolnay színházában is mint máshol, voltak szurkolók, akik hordták-vitték a pletykát, egy kis előnyért a fülibe duruzsolták Tolnaynak is a fiatal színész fantáziálását. Tolnay Bandi azonban lovagias természetű ember volt. s egy kis gondolkozás után ezt mondta: — Lehet, hogy igaza van a gyereknek, jövő szerdán úgyis Pestre utazom, addig tanulhatja, próbálhatja a szerepet, s ha a főpróbán jólcsinálja, ám legyen, kipróbáljuk. Én csak örülnék, is. ha sikere lenne, legalább nyugodtan elutazóm. Képz’elhetó, a kis bonvivánjelölt micsoda lázas ambicióval készült a nagy debütálásra. A próbákon azonban kiderült, hogy az önbizalom és az ambíció még nem minden. Az igaz, hogy az ifjú akarnoknak tehetsége volt, csak a mesterségbeli tudása hiányzott. Ha a karmesterre figyelt, nem tudott játszani, és megfordítva. A mozdulatai esetlenek voltak, a megjelenése félszeg és gyerekes. Próbáról próbára elvesztette az önbizalmát, míg végül a főpróba után négyszemközt bevallotta a rendezőnek, hogy nagyon fél a bukástól, nagyon szeretne az esti fellépéstől elállni. Mikor Tolnay ezt megtudta, felháborodottan üzente vissza: — Mondják meg a művész úrnak, hogy ő akarta, hát most egye is meg. amit főzött. Én egy óra múlva elutazom, ó meg játszani foe. Punktum A begyulladt kis kolléga most már csak azzal bíztatta magát, hogy "nem baj, majd ha rajtam lesz az a gyönyörű tábornoki uniformis, rendbejön minden." Azonban ebbe a számításba is hiba csúszott. Rápróbálták a pazar, aranysújtásos dísz-zubbonyt, de az úgy lötyögött rajta, mint a tehénen a gatya. — Ne is tessék sajnálni, — mondta a színházi szabó. — A művész úr úgyis túl fiatal ahhoz, hogy tábornok legyén, van itt egy szép őrnagyi unifor-Aki nagyherceg, az nagyherceg marad abban is, így történt, hogy a remegő, félszeg fiatal bonvivánt este az előadáson úgy kellett kitolni a kulisszák mögül a színpadra. Nagyon ijedt volt a képe. s ezért a főszereplőnek kijáró taps is elmaradt, azaz, hogy csak késett egy percet, mert aztán hatalmas erővel robbant ki. Ugyanis a másik ajtón belépett az igazi nagyherceg, tábornoki díszben. Tolnay mégsem utazott el. csak egy alapos leckét adott a halálsápadt ifjúnak, íbv szólt hozzá: — Adjutáns úr. ön eltávozhat! "odatel•' 844-6822 ukasleí Z88-7559 dr. T1KIH /'!/. 10 ST. JAMES ST., Suite 902. -MONTREAL KOMLÓS TIBOR SZŰCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL 1435 ST.ALEXANDER St.Room 200 Tel: 842-7536 / Pf/C7 J.f\ClJC SZAK ÜZLET j ALBUMOK, BERAKÓS KÖNYVEK, í katalógusok Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213 LESLIE A. BECK LL.L. •m ügyvéd 10 Rue St. Jaques (St.James St.) Suite 507 Montreal, Qiie. H2Y IL3 TeleVon: Iroda:288-4191 Lakás: 735-4820 =)0E CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSEN Tulajdonos: Julius Lencz 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is saját üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatók. Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 f“IIF0GS0RJAVIT0 KLINIKA1"TM! S Azonnal megjavítjuk fogsorát és megvárhatja! t Appointment nélkül hétfőtől—péntekig, reggel 9—tői este 8-ig. § n 1 0 ^ Nyugdíjasok és Weifaren lévök részére mérsékelt órák S £ 6655 COTE DES NEIGES RD. Suite 235 (Goyer sarok) 733-7011 733-4142 1 Értesítem Montreal magyarságát, hogy a Hungária helyén megnyílt a cskxdsk Montreal legnagyobb magyar étterme. ízletes magyar \ ételekkel és italokkal. Mindenkit szeretettel vár az új tulajdonos a közkedvelt Margitka. Esküvőre, party ra 140 személyes különterem. Asztalfoglalás: 843-7519 3479 St. Lawrence Blvd. A NEMEZISRE VÁRVA. A AM A GENFI LOBOGÁSOKBÓl az idők folyamán megfakadhatott, arra ritkán köszönt később keserű pohárnál egyéb. Nem volt ez máskép az elmúlt nyáron sem, amikor a háború humanizálásáról szóló utolsó egyezmény harmincadik évfordulójára emlékeztünk. Ez a száznegyvenhárom ország által ratifikált konvenció a polgári lakosság fokozott védelmét akarja szolgálni a totális összeütközések korában. A nyugati sajtó csak immel-ámmal foglalkozott az üggyel, úgy ahogyan a nem sikerült gyermek születésnapjára terítenek. A barcelonai „La Vanguardia" tovább ment ennél és teljes kudarcot olvasott a megállapodás fejére. Elsorolta, hogy míg az első világháborúban a halottak 5 %-a volt civil, a másodikban az arány ugrásszerűen már 33 %-ra nőtt, a koreai háborúban elérte a 37 %-ot és végül Vietnamban a hosszúra nyúlt néppusztitás során 41 %-ra szökött fel. A logikus folytatást a spanyol lap glosszája vacogó • fantáziánkra bízza. HOL VANNAK MÁR AZOK a békebeli háborúk, sóhajthatnánk fel távolról sem frivol nosztalgiával, ha az újkorra vonatkozó ismereteinket egy kicsit felfrissítjük? Az uralkodók harcait ebben a világban még nem a mozgósított népek, hanem a fogadott katonák kisebb-nagyobb seregei vívták egymás ellen. A küzdelmek idején az élet tovább folyt szokott keretei között: sem a termelést, sem a kereskedelmet vagy közlekedést nem bénította meg tartósan a hadi tevékenység. A névtelen közember a nagy viharokat kis szerencsével épen megúszhatta. A tömegek öldöklése, a lakosság széles rétegeinek elhurcolása nem tartozott a kontinensi küzdelmek természetes rendjébe, hanem inkább a fanatizmusnak - gondoljunk az oszmán hódításokra - vagy a zsoldosok önkényeskedéseinek volt terhére írható. A gyűlölködő elfogultságnak azt a mértékét, amelyre e század tanított bennünket, a korábbi idők nem ismerték. Nehezen képzelhető el ma, hogy a háború kellős közepén az oppozició vezetője a parlamenti üléseken saját kormányát támadja és az ellenség álláspontját védelmezze, ahogyan Fox tette ezt Angliában, amikor Napóleon ellen küzdöttek. Gyakran csak azért vetül mélyebb árnyék a múltra, hogy elviselhetővé tegye a borús jelent és tekintetünket egy talán távolsincs jövőre irányítsa. Milyen lelkesen megtapsoltuk még tegnap Mutter Courage dalát! ,JZs kommt der Tag, da wird sich wenden / Das Blatt für uns, er ist nicht fern. / Da werden wir, das Volk, beenden / Den grossen Krieg der grossen Herrn." A harmincéves háború markotányosnöjének hangján keresztül Brecht reményei szólnak hozzánk egy nagyon nehéz időből, ám a történelmi valóságnak és reális perspektíváinknak vajmi kevés köze van ehhez. MERT AZ IGAZI NAGY háborúk akkor keletkeztek, amikor az igazi nagy urak hatalma a kontinens jelentős részein már kérdésessé vált. A napóleoni időszakban a francia patriotizmusra előbb az orosz, majd a német patriotizmus adta meg a választ. Ezzel új fejezet nyílt a történelemben, a népháborúk koráé. Száz évvel később pedig magának a háborúnak és békének hagyományos jellege is megváltozott. Az előbbi kilépett eddigi kereteiből és egy-egy konkrét nézeteltérés fegyveres elintézése helyett mindinkább a természeti katasztrófák jegyeit öltötte magára, az utóbbi pedig a tartósság érzését vesztette el. 1914 óta megtanultuk, hogy egy működésben lévő vulkán lábánál kell élnünk. Tudjuk jól és amíg élünk, nem feledhetjük, mi a totális háború, hiszen kedveseink jeltelen sírja és megcsúfolt eszméink mutatják az utat. A szembenálló felek korlátlanul veszik igénybe itt anyagi, erkölcsi és személyi erőforrásaikat, most már nem a másik megtörésére, hanem teljes megsemmisítésére törekedve. A ,felégetett földek" elnevezés anakronisztikus lenne erre a helyzetre, valójában atomfelhőkben feloldódó társadalmakról van szó. A polgári lakosságot a zsenge ifjúkortól felhasználják az esélytelen harcban anélkül, hogy védelméről gondoskodni tudnának s ezáltal a frontkatonaságnál pszichikailag nehezebb a dolga, mert a vágóhídra tereltek passzivitásával kell eltűrnie sorsát, a mdsoduc világháború óta a totális konfrontáció újabb jeggyel gazdagodott: a nemzeti okok ebben ideológiákkal fonódtak össze és itt már a népek egész csoportjai állnak szemben a népek másik csoportjával. A nemzeti, vallási és polgárháború elemei összekeverednek. A kör bezárul. Menekülésre belőle csak Verne Gyula hőseinek van némi esélye, ha ugyan megtalálják álmaik névtelen, rejtett szigetét valahol a távoli óceánon. NEM ÉLÜNK ELŐKELŐ KORBAN, a születés intimitásait éppúgy nem fedi fátyol mint az elmúlás végtelen szomorúságát: felvilágosításról beszélnek, pedig nagyon gyakran csak üzletre gondolnak és a trivialitásba rángatnak. Ma a harmadik világháborút mazochisztikus részletességgel tárgyaló irodalom és a 'katasztrófa-filmek áradata a horror történelmileg példátlan konjunktúrájára utalnak. Már ott tartunk, hogy a kataklizmát a televízió is házhoz szállítja hetenként többször is, családi adagolásban, jutányosán. A félelem a hetvenes évék egyik legsikeresebb businesse lett és semmi jel sem mutat arra, hogy ez a következő évtizedben másképpen alakul. Ismerőseink körében egyre többen úgy várakoznak a nemezisre, ahogyan a szomszéd sarkon az autóbuszra szokás. A pszichológiai bomba ott ketyeg a lakásokban: a félelem agressziót szül és ez ismét félelmet, majd agressziót, s ebben a pokoli körforgásban a kirobbanó akciót a bizonyosság megkönynyebbülésével fogadja a manipulált ember. Agyonbeszélt világvége a küzdelemre képes akarat mozgósítása helyett. A CSÓNAKOS EMBEREK tragédiájában szintén a jövő felemelt ujját kell látnunk. Távolkeleten most egyre többen lesznek azok, akik képtelenek hazájuknak tekinteni azt az országot, amelyben születtek és felnevelkedtek. Miután a haza kivonult szivükből - és hamuvá égette mindennapi kenyerüket -, kezdetét vette az ő exodusuk is az egykori hazából. Csónakok hányódnak a tengeren, utasaik közül sok elvész, sok partot ér, új hazát csák nagyon kevés taíál. A világ, ahova eljutottak, nem tud velük mit kezdeni.' A humánus szándék, az irgalom vagy esetleg a rossz lelkiismeret itt-ott keskeny rést nyit nekik, de integrálásukra képtelen. Az irgalom rendszerint egyszeri aktus és elviselhető áldozat, az integráció azonban állandó küzdelem önmagunkkal az idegenszerűség elfogadására, a másféleség egyenjogúsítására. Erre pedig minden népen belül csak nagyon kevesen képesek. A vietnami hontalanok igazában világtalanok. Ázsiai jelen - európai holnap? HOVA LETT A REGI emigrációk nemes pátosza, hol van a szilárd honfi, „aki felkél és sírván megyen"? Merre tűnt a ködben V. Celesztin pápa, akit Silone ,JSgy szegény keresztény kalandjá"-ban így beszéltet: ,Nem könnyű a száműzetést választani, mert ezzel elismerjük, hogy legyőzettünk és átengedjük a terepet az ellenfélnek. De mit tehetek még itt? Szeressük a hazát, de ha lakhatatlanná lett azok számára, akik nem akarják magukat feladni, jobb ha elhaljuk. Fel vagyunk erre hatalmazva, nem kishitűségből tesszük, hanem a feladat miatt, amely még megmaradt nekünk"? Az imigrációnak ezt a méltóságát meggyalázza ma a tömegesség, a befogadó állam, élén szemtelen, kövér hivatalnokaival, maguk az emigráns társak és természetesen az ország is, amelyből elfutottak és amely kémeivel benyálazza, köveivel meghajigálja őket. így megy tönkre az emigráció legértékesebb része: belső tartása és a .feladat". A kor legprominensebb menekültje, a lelkiismeret, ugyan hol nyugodhat meg világunkban? VISSZATÉRÜNK AHHOZ, amivel elkezdtük. A barcelonai újság gondolatmenete sugallja a kérdést: Mit érnek az államok papírra vetett elkötelezettségei egy korban, amely már felejteni látszik az előző háború borzalmait, fülét bedugja a jövő világgá kiáltott szörnyűségei előtt és egyre kevesebb józan tartózkodást tanúsít a nemzetközi életben? Nem a köznevetség tárgyai ma a genfi konvenciók, gátlói-e még a gyengeségre leselkedő erőszaknak, hogy büntetlenül prédát szedhessen és tüzcsóvát forgatva rémületet terjesszen fékezhetetlenül? Mindez persze a retorikai lendület hangja csupán, a valóság sokkal differenciáltabb ennél. Tény az, hogy a világnézeti frontok idején minden hatalom többet ad presztízsére és szavahihetőségére, mint eddig. A morális érvek súlya megnőtt, az erkölcsi elmarasztalás most jobban sebez. Ma a legpiszkosabb diktatúra is szeretne patyolatfehér mellényben járni. Hiszen a tapasztalat naponta bizonyítja, hogy a szövetségi rendszerek még ott sem megingat hatatlanok, ahol a parancsuralom abroncsa szorítja őket. Tekintettel kell lenni az el nem kötelezett országokra is, amelyeket legutóbb Castro minden erőfeszítése ellenére sem sikerült egy táborba tömöríteni. A farkasnak ma tehát még több oka van rá; hogy báránybőrben grasszáljon, a tömeggyilkos még nagyobb erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy népfelszabadítónak lássék. A kikiáltott erkölcstelenség sebez, ezt bizonyítja a helsinki határozatok ellenőrzése körül kialakult helyzet is. A MORÁLIS elkötelezettségeknek van egy furcsa tulajdonságuk. Súlyuk egyáltalában nem konstans, a változó helyzet és idő rhás-más erőt kölcsönözhet nekik. A magyar 56 jó példa az ilyen erők eruptiv jelentkezésére. A politika számára az elmondottakból az következik, hogy ha nem tudjuk megszabni a dolgok rendjét, legalább kritikával kell követni a fejleményeket és ezzel kell az ellenfelet a mindenki előtt érvényes erkölcsi posztulátumok betartására, vagy ezek megsértése esetén defenzívába kényszeríteni. Kicsivé zsugorodott világunkban nem lehet titkokat nagyon sokáig őrizni, az üvegfalak felfedik a jogtalanságot mindkét fiidalon. A több emberiességért létrejött negyedik genfi konvencióról érdemes lett volna nagyobb nyomatékkai megemlékezni. A negyven évvel ezelőtti megállapodás létrehozása nem volt hiábavaló. SURÁNYI IMRE hírek hírek hírek
