Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-10-06 / 756. (776.) szám

p o R 0 0 j.

•O.Box 1034

zűr»*'*'

0 1 n a 1

Net

Jers

Sy 0 39o 3

Second class mail registration No. 1373 CANADA

USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di.No. 104970

AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDGSA6 LAPJA

VOL. 18. 756. Ára: 50 cent

OCT. 6. 1979

C

arter rádióbeszéde után nem történt sem

m

i K

uba ügyében

Csak az Engesztelőnapi késésünk tette egyáltalán lehetővé, hogy foglalkozzunk Cárter elnök október elsején este elhangzott beszédével; annak részletes elemzésére már nincs időnk. Az elnök a második úgynevezett kubai válsággal foglalkozott s a helyzet értékelésében pontosan úgy jeleskedett, mint a múltban. Ismét csak az derült ki, hogy a2 Egyesült Államoknak e pillanatban nincs vezetője, a kormányos nem tudja merre tart a hajó, a fűtőnek kifogyott szene és olaja s a kapitány bízik az Isten segítségében, hogy nem fog vihar kitörni.

Mi a helyzet és mit mondott Carter?

Az amerikai felderítő szolgálat jelentette, hogv körülbelül háromezer főből álló szovjet harciegység tartózkodik Kubában. Ez ugyan nem veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát, de mégis komoly jelentőségű, mert szovjet kihívásra mutat. Az oroszok és a kubaiak tagadnak. Azt mondják, egyáltalán nincsenek egységek Kubában, illetőleg amik ott vannak azok nem harciegységek és különben is ezek az ott nem lévő nem harci egységek már hosszú évek óta vannak ott. Tehát az amerikaiak mesterséges válságot idéztek elő, mert a szenátus nem akarja megszavazni a SALT II. javaslatot.

Carter elnök viszont azt mond ta, hogy bár a Szovjetunió szemmelláthatólag provokálni akarja Amerikát, ez az ország biztonságát nem veszélyezteti s ezért Amerika van olyan erős, hogy visszavonuljon a provokáció elől. Persze nem egyoldalúan! Nyomatékosan figyelmezteti a Szovjetuniót és

Kubát, hogy a dolgot rossz néven veszi, s mivel a múltban hazudtak neki; ha ez a jövőben megismétlődik, úgy újból nyomatékosan

hangsúlyozni, fogja, hogy rossz néven veszi.

Addig hadgyakorlatokat ir fognak tartani a Karibi-tengei amerikai vizein és fennen fogják lobogtatni a zászlót, hogy mindenki láthassa: az

Egyesült Államokkal nem lehet viccelni. És mert a Szovjetunió Kubában csapatokat tart, Amerika is növelni fogja harci készültségét Key Westen,a floridai Korái 1-zátonyok legdélnyugatibb pontján.

Aztán ha a kommunizmus még ettől sem visszakozik, úgy Carter elnök nyomatékosan javasolja a szenátusnak, hogy egy perccel se késlekedjék

tovább a SALT II. egyezmény szentesítésében, mert ha ez a megegyezés egyszer életbelép, akkor bizhatunk abban, hogy a Szovjetunió nem fegyverkezik és nem provokál tovább: mert hiszen ha ezt tenné, úgy nem tartaná be szavát, hanem hazudozna, amit , az Egyesült Államok kénytelen lenne nagyon rossz néven venni.

Have Gun — Will Kill

Évekkel ezelőtt egy rendkívül sikeres és nagyon jól megirt és nagyon jól játszott sorozatot láthattunk a televízió ernyőjén. A sorozat címe ez volt: Have Gun — Will Travel. A cselekmény az amerikai romantikus és nem ritkán vad és erőszakos elóidőkben játszódott. A főszereplő, Paladin, (Richard Boone játszotta elsőrangúan) bármilyen feladatra felbérelhető volt, amelyhez fegyver kellett. Paladin-Boone elrabolt feleségeket, családjuktól megszökött férjeket talált meg többek között, és ha szükséges volt (és ez gyakran fordult elő a romantikus elóidőkben) gyilkolt. San Franciscóban, ahol általában,tartózkodott, ha éppen nem keresett elrabolt feleségeket és nem gyilkolt, ilyen szövegű névjeyget adott le a szállodákban és a vendéglőkben:

Have Gun — Will Travel

A közeljövőben fog megkezdődni San Diegoban (CA) a 16 éves Brenda Spencer ügyének tárgyalása. Brenda az elmúlt karácsonykor automata vadászfegyvert kapott ajándékba édesapjától. Brenda kétségtelen találékonyságára mutat az a körülmény, hogy a vadászfegyvert nemsokára használta, januárban, egy hétfői napon, agyonlőtt két high-school tanitót, és ímegsebsítette 8 osztálytársát. Amikor letartóztatták, az első rendőrségi kihallgatás alkalmával így indokolta a vérfürdőt:

— Ideges voltam ... nem szeretem a hétfőt.

Ámbár az esküdtek előtt Benda fog felelni tettéért, meggyőződésünk az, hogy mindenekelőtt apját kellene bíróság elé állítani. Micsoda őrültség az, hogy valaki karácsonykor, éppen azon a napon, amelyet a világ keresztényei a szeretet ünnepeként ünnepelnek, lőfegyvert ajándékoz lányának? Micsoda eszeveszettség és micsoda felelőtlenség ez! Alig néhány hét, és ismét Ikarácsony lesz s erről jut eszünkbe: a játéküzletek kirakataiban nem szeretnénk tankokat és gépfegyvereket látni. Olyan kornak voltunk és vagyunk tanúi, amelyben több erőszakos cselekedetet követtek és követnek el, mint a romantikus amerikai elóidőkben. Nyugtalanítónak találjuk, ha gyermekeink tankokkal és gépfegyverekkel "játszanak”. Előfordulhat hogy — egyszer majd nem fogják szeretni a hétfőt.

BARZILAY ISTVÁN:

A POFOZÚSZERVEZET AMELYNEK NEVE ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Szövetségének nevezett gyülekezetnek most 152 tagja van. Amint az egyik izráeli lap írja, szeptember 19-én, amikor a világ minden tájáról összegyűlnek a delegátusok, munkatársaik és kísérőik, virágzik New Yorkban a telefongörlök ipara. A vég nélküli és üres beszédek elől vhová is menekülnének a zömmel színes és majdnem többségükbe mohamedán diplomaták, mint fejlett technikájú amerikai örömhölgyek karjaiba? Az ENSz most jólműködő pofozó szervezet, mert egyéb teendője már nincs, mint Izráel pofozása.

Nincs ugyanis más nemzetközi probléma, amellyel az Egyesült Nemzetek Szövetsége foglalkozhat, mint a palesztinai kérdés. Az amerikai-szovjet ellentéteket éppenúgy kétoldalú megállapodásokkal rendezik, mint a kínai-szovjet marakodást vagy mint az amerikai-kínai közeledést. Az Európai Közös Piac államainak nincs szükségük az ENSz-re Európa ügyeinek rendezésére, a NATO és a Komikom vetélkedéséből éppúgy kimarad a tiszteletreméltó nemzetközi sóhivatal, mint például a pakisztáni-indiai

ellentétekből, amelyek e pillanatban nyugvóponton állanak.

Tiszta szerencse, hogy van ez az izraeli-arab viszály. Ha valaki naivan azt hitte volna, hogy az izráeli-egyiptomi Izéké véget vetett a zsidó állam és a cionizmus elleni rohamnak, bizony csalódott. Egyszerűen az történik, hogy a pofozó gépezetnek még egy szenvedő alanya támadt: Egyiptom. Mert miért kötött békét a “fajvédő" cionista állammal, anélkül, hogy a palesztinai problémát is megoldották volna?

Nehéz napok várnak tehát az idén is a kis izráeli ENSz küldöttségre, élén dr. Jehuda Blum professzorral, aki Pozsonyban született és magyar anyanyelvű. Igaz ugyan, hogy a nagy világcirkusz első ünnepi eseménye II. János Pál pápa látogatása lesz, de hamarosan jönnek majd a távbeszédek. A leghosszabbat nyilván Fidel Castro tartja majd, aki a "harmadik világ” államainak lelkes tapsvihara közepette készül megvédeni afrikai és közelkeleti katonai behatolását.

De lehet, hogy újra eljön Jásszer Áráfát, ezúttal a revolver talán csak az övéből fog kikandikálni. Soha ilyen

konjunktúrája nem volt: fogadta egy európai állam, Spanyolország miniszterelnöke. Ezért aztán talán nem rántja elő a pisztolyt, amely “mesterségének” címere. Természetesen tetszeni fog a “vezér” az apró államok delegátusainak, akik, ha tudnak írni-olvasni, követni tudják valamelyik világnyelven a közöttük terjesztett szöveget. Castro nem kímélte Havannában, a “nem elkötelezett” államok konferenciáján Izráelt és az “áruló” Egyiptomot, bizonyos tehát, hogy az ENSz zsúfolt nagytermében, — ahol eleinte csak 40 normálisnak nevezhető államnak volt helye — nem mulasztja el az alkalmat, hogy Egyiptomot, Izráelt és a "fajvédő" cionizmust az „északamerikai imperializmus" csatlósaiként megbélyegezze.

Az arabok és a mohamedánok felkészülnek a “palesztinai hétre”, amelyet a közgyűlés tavalyi határozata alapján ezentúl minden évben megrendeznek, mégpedig intelligens módon — november 29- én, az 1947 évi felosztási határozat évfordulóján kezdik meg. Ezúttal bemutatják az ugyancsak az UNO költségvetési keretében készült palesztinai dokumentum-filmet, amely abban különbözik az eddigi föpnedvényektól, hogy egyetlen kép vagy szó sem igaz belőle. Eddig még féligazságokkal manővereztek, most már eljutottak a szemenszedett hazugságok magasabb színvonalára.

A 152 állam delegátusai közül 120-nak aligha lesz más problémája, mint a Palesztinakérdés. Mert az “észak-déli” háborút, a gazdag és szegény államok közötti segélykapcsolatokat is más forum előtt rendezik, nem a közgyűlésen, hanem Genfben, valamelyik nemzetközi alszervezet gyűlésein. Izráel és Palesztina kérdése természetszerűen kapcsolódik Dél-Libanon problémájához, azaz, hogy Izrael beavatkozása. Lehet, hogy egykét átkot szórnak majd Száád Chádád őrnagyra is, aki merészelte megszervezni határmenti keresztényeket, hogy ne hagyják magukat lemészárolni mohamedán, főleg palesztinai “testvéreiktől”, mint ez történt beiruti hitsorsosaikkal.

Lesznek szívdöglesztő javaslatok és nagy szótöbbséggel megszavazott határozatok a Folytatás 2. oldalon..;.

Egy csók és más semmi?

Kathleen Mutv, a "Rape Relief’ nevű szervezet (Yakima, Wash.) igazgatója, mondta nemrégiben az újságíróknak:

— Feltétlenül meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a rendőrség a nemi erőszak áldozatait a hazugságméró gép (polygraph) vizsgálatnak veti alá. Ez úgy tűnik, mintha az áldozatokat tartanák bűnösnek. Az igazságügyminisztérium statisztikai adata bizonyítja, hogy a hazugságmérő gép szerint csupán a feljelentő nőknek a 3 százaléka nem mond igazat.

Ms. Mutch megjegyzése néhány dolgot figyelmen kívül hagy. Egyik az, hogy a hazugságméró gép értékelése nem megbízható, számos amerikai város rendőrsége éppen ezért, sohasem veszi igénybe. Nagyon sok városban törvény tiltja, hogy a polygraph értékelését a bírósági tárgyaláson érvként használják fel, és kivétel nélkül, minden olyan amerikai városban, ahol ezt megengedik, a bíró figyelmezteti az esküdteket, ha csupán a hazugságmérő gép értékelése áll rendelkezésükre, ezt nem szabad bizonyítékul elfogadniuk.

Nemi erőszak esetében sok minden kérdést figyelembe kell vennünk. Az első az, hogy a "klasszikus értelemben vett" nemi erőszak csak teljesen idegenek között történhet. Ha például egy férfi meghívja vacsorázni nőismerósét, és a nő később feljelentést tesz, és azt állítja, hogy a férfi erőszakot kísérelt meg, vagy követett el rajta, ezt az állítást kételkedéssel kell fogadnunk. A nő, aki a vacsora-meghívást elfogadta, tudatában volt annak, hogy a vacsora után miről lehet szó. Californiában történt meg körülbelül két évvel ezelőtt, hogy egy nő feljelentett egy férfit, azzal a váddal, hogy a férfi erőszakot akartjgijta elkövetni. íme a történet: a nő egy bárban iddogált, és a mellette ülő férfi moziba hívta. A nő elfogadta a [ meghívást, habár a férfit sohasem látta azelőtt. A \ mozi után a férfi felhívta lakására. A nő elfogadta a meghívást és a nő állítása szerint ekkor történt az erőszak megkísérlése. A kérdés csupán ez: mit gondolt a nő, miért hívta fel a vadidegen férfi a lakására? Két lehetőség volt: Az egyik az, hogy a férfi Hemingway irodalmi jelentőségét akarta vele megbeszélni. A másik az, hogy a férfi le akart feküdni vele. Ezret teszünk egy ellen, hogy a nő - akárcsak mi magunk - tisztában volt azzal, hogy a második lehetőség a valószínűbb.

Emlékezhetünk még arra, hogy néhány hónappal ezelőtt egy amerikai nő beperelte férjét és azt állította, hogy férje erőszakot követett el rajta. (Aqierika három államában törvény tesz egy ilyen vádat lehetővé a feleség számára.) Az esküdtek felmentették a férjet, de már maga az is fantasztikus, hogy egy ilyen őrültség és esztelenség ügyében bírósági tárgyalást tartottak, és a férj elítélése a törvény értelmében lehetséges volt.

Az úgynevezett nemi erőszak bűncselekményével nagyon kell vigyázni: a vád mögött sok esetben különböző motívumok lehetnek (például az elhagyott szerető bosszúja).

Ms. Mutch erőszakot akar elkövetni a jogszolgáltatáson, amikor azt követeli, hogy a feljelentőknek minden kételkedés nélkül higgyenek

K.M.

Tutankhamen őrület

Nehéz lenne e glossza íróját azzal vádolni, hogy nem barátja a kultúrának és nem használ ki minden lehetőséget múzeumlátogatásra, vagy általában bármilyen szép, művészeti kincs megtekintésére. Ezúttal azonban mégis látogatása nélkül fog lezajlani a Royal Ontario Museum-ban az a kiállítás, ahol Tutankhamen piramis sírjának kincsei elé vonul fel hosszú, tömött sorokban az izgalomba hozott torontói és Toronto környéki lakosság. A jelenség különben nem egyedülálló, mert az időszámítás előtt kb. 1200-ban élt egyiptomi fáraó kincseire az egész amerikai kontinens lakossága kiváncsi, mégpedig olyan méretekben, amilyen érdeklődést nem mutatott soha sem a görög szobrászok, sem a vöt ónt. tészek, sem a reneszánsz festők irányában. Mi lehet az oka ennek a különleges érdeklődésnek?

Az egyiptomi hivatalos szervek felé— akik ezt a vándorkiállítást a világba megindították — csak a legnagyobb elismeréssel lehetünk. Tutankhamen múmiája és a fantasztikus drágaságok valóban megérdemlik az érdeklődést. S végeredményben az is csak helyeselhető, ha egy ország kihasználja kulturális múltját és ha a turisták bizonyos okból nehezen mennek el a történelemhez, akkor a történelmet viszik el a turistához. De azért valami haj mégis van.

Tutankhamen sirkamráját 1922-ben találták meg. Misztikus történetek keringtek körülötte, átokról, amely halállal sújtja azokat, akik a kamrába leereszkednek, aztán nagy izgalommal fogadta az érdeklődő világ a papirus hieroglifák megfejtését, majd megjelentek a könyvek, gyönyörű, előbb fekete-fehér, majd színes nyomású részletes leírások, s az 1940-es évek végére, az 50-es évek elejére már szinte mindenki Tutankhamen szakértőként számított, akit az ügy egy kicsit is érdekelt.

Nem vitás, hogv az egyiptomi kultúr-kincsek iránt érdeklődök is szívesen megtekintenék személyesen ezeket az ereklyéket, ha azokat valóban vizsgálni lehetne egy ilyen múzeumi vándorkiállításon. De hiszen nem lehet. Torontóban ugyanúgy, mint a kontinens más városaiban sok százezer ember vonul fel, a jegyeket nemcsak órára, de percre állítják ki, hogy a kötélkordon között mikor sétálhat végig a látogató, anélkül, hogy akár egy pillanatra is megállhalna, hogv valamit, ami neki különösen tetszik, jobban szemügyre vehessen. A rendezőség nyilván nem is számit azokkal, akiket a téma tényleg érdeket, Tutankhamen kincseit ezúttal azok részére állítják ki, akiket nem érdekel.

Azok viszont óriási számban lesznek jelen. "Volt már a Tutankhamen kiállításon?" — fogják kérdezni minden jobb társaságban. Es a válasz büszke és határozott igen lesz mindazok részéről, akik 3 napot töltöttek Velencében és ígv mindent láttak, amit ott látni tehet, s akik (hogy Mikes Györgyöt idézzük) onnan emlékeznek Názdretre, hogy ott adták azt a rossz birkapörköltet és, ha azt a festményt múlt kedden látták, az mégis inkább Belgiumban lehetett és nem Hollandiában.

Persze lehet, hogv n/ncs igazunk, amikor nem szeretjük, hogy a kultúrát pontosan azokkal a módszerekkel reklámozzák és árusítják, mint a Fab mosóport vagy a Polident műfogsor tisztítót. A Fab-nak, a Polident-nek ugyanis elég, ha megveszik a produktumot, nem fontos, hogy emlékezzenek is rá. E sorok írója, aki nem hajlandó elvonulni a kötélkordon között, mintha a Lenin mauzóleumot látogatná, attól tart, hogy az ily módon megszervezett Tulankhanem kiállítás senkinek nem fog maradandó élményt szerezni és senki nem lesz kulturálisan gazdagabb, amikor kijön a múzeumból, mint amikor bement.