Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)
1979-09-29 / 775. szám
1979 szeptember 29. • MENÓRA 9. oldal Szombati Sándor hollywoodi levele: Mini m Jó hám Nagy. fekete üvegek mögé rejtette szemét, s mindjárt sejtettem, hogy nemcsak az erős napsütés miatt teszi. — Ha velem beszél, vegye le a szemüvegét, — mondtam tréfálkozó hangon, mintha kalapról volna szó. Levette és rámnézett. Nagy, barna szemében egy dzsungel rejtőzött. Szélesen, húszévesen mosolygott. Mosolya azt igyekezte közölni velem, hogy minden a legnagyobb rendjén van nála és éreztem, hogy nem így van. Magas, feltűnő szépségű, barnahajú. kékszemű nő volt vele. — A nővére? — kérdeztem. Fel sem tételeztem, hogy ennek a kisfiúnak ily klasszisú nővel bármilyen kapcsolata lehet. — A felesége vagyok! — szólt közbe a nő, eléggé agresszíven. Úgy látszik, nem először csodálkoztak már ezen a házastársi kapcsolaton, azért volt a széplány annyira támadókedvű. Kiderült, hogy öt évvel idősebb férjénél. — Nagy szerelem ez... — mondta a fiú kicsit szégyenlősen, inkább hogy asszonyát fedezze. — Mindenki gúnyolódik, mivel ilyen nagy a korkülönbség köztünk, — tette hozzá Leila. — Mintha a kor számitana valamit... Gyengéden megfogta Nicki kezét. A két fiatal egymásra mosolygott. Nem kellett nagy lélekbúvárnak lenni ahhoz, hogy az ember megállapítsa: a nő hordja a nadrágot. A fiú teljesen függvénye. Nicki olyan halkan beszélt, alig lehetett hallani, buzdítgattam. beszéljen hangosabban, különben ázt hihetném, hogy megsiketültem. — Mi a foglalkozása, Nicki? — kérdeztem. — Az én férjem író. Még pedig nagyon tehetséges író, — felelt a fiú helyett Leila. Mikor aziránt érdeklődtem, hogy mit alkotott addig, a nő azt válaszolta, hogy megjelentek már novellái "különböző lapokban", de ami sokkal'érdekesebb az az, hogy most egy francia író színdarabjának filmre való átültetésén dolgozik. Brilliáns lesz. lelkesedett a feleség és erősen szorongatta férje kezét. Az egyik hollywoodi vendéglő kertjében' ülünk. Nickit régi barátom és kollégám. Tom ajánlotta. Kitünően betölti majd a titkári funkciót, amig a film fővárosában leszek. Rengeteg embert ismer, értelmes fiatalember, a Sorbonnera is járt és jelenleg nincs állásban. Los Angelesben való eligazításomra nem találhatnék megfelelőbb személyt. — Még mielőtt találkoztunk volna. — mondta Nicki — beszéltem magáról J-nek. akinek most fut nagy sikerrel első játékfilmje. Nagyon örülne a magával való találkozásnak. Alex... Holnap délelőtt az irodájában várja... A tempó imponált. A fiú már a bemutatkozásra elhozott valamit. Még mielőtt megállapodtunk volna. Abban maradtunk, hogy Nicki másnap reggel kilenckor értem jön. Este telefonáltam Tómnak és elmondtam neki. milyen jó benyomást tett rám a fiú. — Gyermekember, — tettem hozzá. — Furcsa, hogy már nős... — Hogyan tetszik neked Leila? — kérdezte barátom. — Remek nő. — feleltem. — Nem vettél észre semmit? — faggatott. — Igen nyugtalan.Az egyik cigarettáról a másikra gyújt... Barátom, a drót másik végén mélyen hallgatott. — Lehet, hogy tévedek. — folytattam kis szünet után — de az az érzésem, hogy ennek a két fiatal embernek valami titka van. Nem lepődnék meg, ha valami különös történet rejtőznék mögöttük. Egy fél óra sem telt el és Tom ott ült nálam, ama westwoodi villa teraszán, amelyet kaliforniai lakóhelyemül választottam. Sűrű pálinkázások közepette elmondta a házaspár valóban különös történetét. Nicki egy dúsgazdag mérnök fia. Anyai nagyszülei a Sunset Boulevard exkluzív milliomosnegyedében laktak, fejedelmekhez méltó palotában. Nickinek már tizenhat éves korában ötezer dolláros sportautója volt. És mindene, amit pénzen meg lehet venni. Csak éppen otthona nem volt Apját alig látta, anyja soha egy szelet kenyerére nem kente rá a vajat. Mindent a "személyzet" végzett el. A személytelen, kimért, főúri házakhoz szokott szakácsnő, lakáj, szobalány. A sportautót a kínai kertész tartotta rendben. Az ember nem hinné, hogy az ilyen módon nevelt gyereket milyen mély szálak fűzik az asszonyhoz, aki voltaképpen alig csinált vele többet, mint hogy a világra szülte. Egy éjjel, Nicki alig volt tizennyolc esztendős, a telefon csengője mély álomból verte fel a fiút. — Halló, itt a losangelesi rendőrség... — hallotta a még félálomban levő Nicki. — Kivel beszélek? A fiú bemondta a nevét. — Huszonnégy órája van arra, hogy anyja hulláját elszállítsa... — dörgött a drót másik végén egy mély férfihang. Másnapra kiderült, hogy Nicki anyja egy kis motelszobában öngyilkosságot követett el. Az ok: férje véglegesen elhagyta egy másik nőért. i A fiú előbb őrjöngött, majd búskomor lett, végül is a hasiscigaretták mámorában keresett feledést. Dadogni kezdett, még ma sem beszél teljesen folyamatosan. Apja a temetésre sem jött el San Franciscóból, ahova elköltözött. A házat ügyvédje útján eladatta és csak kétszer telefonált apósával, a formaságok, a hivatalos ügyek elintézése céljából. Egyszer sem érdelódött a fia iránt. Nickit az anyai nagyszülők vették gondozásba. A fiú ellenkezés nélkül beleegyezett abba, hogy bevonuljon a híres kaliforniai elmegyógyintézetbe, ahol óriási pénzek ellenében elvonókúrára fogják a kábítószerek áldozatait Persze csak azokat akik a kúráért meg tudják fizetni a magas árat. A magánintézmény ennek ellenére igen prosperáló üzlet, mivelhogy a legtöbb pacienst Los Angeles milliomos negyedei szállítják. Főként a jólétben, gondtalanságban felnőtt fiatalokat. Itt .ismerkedett meg Nicki későbbi feleségével. Leila, ezt meg kell mondani, nem injekciózta magát, nem is szívott hasiscigarettát. Énhasadására keresett írt. Amikor mindketten kikerültek a szanatóriumból, Nicki rábírta nagyszüleit arra, hogy küldjék el Párizsba. A Sorbonneon akar tanulni, mondta. Egy barátjával megy, meg egy lánnyal. Mindketten diákok. Hogy Párizsban mi történt, azt ma sem tudja senki. A tény az, hogy egy év után Nicki és két úti társa visszajöttek Los Angelesbe és Leila nemsokára Nicki hites felesége lett. S mivel hogy egyik sem dolgozott, a két család elhatározta, hogy "átmenetileg" fedezi a fiatal házaspár létfenntartási költségeit. Robert, a barát pedig szülei erösködésére bevonult elvonókúrára, mivelhogy kiderült, hogy állandóan hasismámorban él. Nem tudni: itt szokott-e rá, szülőhazájában, a közös szenvedély révén ismerkedett-e meg Nicki vei, vagy csak Párizsban. Nem is lényeges. Másnap reggel Nicki nem jött. Negyvenötpercnyi várakozás után, türelmemet vesztve, telefonáltam neki. — Ne haragudjék, Alex... — suttogta a telefonba. — Baj van a kocsimmal. Nem akár beindulni... Még be sem fejezte a mondatot, amikor velőtrázó sikoltást hallottam. Azután még egyet. Majd csörömpölést. Aztán még egy sikítást. — Ki sikítozik? — kérdeztem ostobán. — A Leila. — Mit csinál vele, Nicki? — Semmit. — Miért sikít akkor? — Lleki krízise van. — Mióta? — Hét óra óta. — Mi lesz a randevúval? Maga mondta, hogy J. vár ránk. — Ha eljön értem, elvezetem hozzá. Várom a kapu előtt. Félóra múlva valóban ott állt a lakása előtt. Rajta volt a nagy fekete szemüveg és szélesen mosolygott... Beült a kocsiba és. mintha mi sem történt volna, Jear Genetről kezdett beszélni, hogy mennyire szereti ezt a nagy írót. Párizsban majdnem megismerkedett vele. Aztán Ionescuért rajongott. — Tudja-e, hogy engem miért hívnak Nicolasnak? — kérdezte hirtelen témát cserélve. — Mert apámnak volt egy gyerekkori barátja, aki magyar volt. Miklósnak hívták. Róla nevezett el engem... Úgy nyújtotta át nekem ezt a történetet, mint a csokoládét adják a gyereknek, akit meg akarnak engesztelni. Rámosolyogtam, vállára tettem kezemet. — Előre is bocsánatot kérek indiszkréciómért, Nicki, de érdekel a sorsa. Ne válaszoljon, ha kellemetlen... Levette szemüvegét, tovább mosolygott. — Kérdezzen nyugodtan, Alex... Mindenre válaszolok. — Mi baja volt ma reggel a feleségének? — Megint eszébe jutottak a dolgok... — Milyen dolgok, Nicki? — Szülei nagyon boldogtalanul éltek együtt, mielőtt elváltak volna. Egymás szemére vetették a "fölösleges" gyereket. Mármint Leilát. Egész gyerekkorában nem hallott mást. Azután apja öngyilkosságot kísérelt meg. Nem sikerült. Szóval így... — Mi volt az öngyilkossági kísérlet oka? — Elúszott a pénz. Részint spekulációkon, részint Las Vegasban, a különböző játékkaszinókban. Megnyugtatóan tette hozzá: — De azóta anyagilag rendbejött. — Gyakran emlékezik Leila? — Oh, elég gyakran... — És olyankor maga mit csinál? — Igyekszem lelkileg megtámasztani, Alex... — Azt hogy csinálja? — Beszéddel... jósággal... A szemüveggel játszott. Változatlanul mosolygott. Szegény, boldogtalan Nicki! Hirtelen olyan szánalom fogott el, hogy könnyes lett a szemem tőle. Mennyire szeretnék segíteni rajta és nem tudok. Nincs segítség. Nicki, aki soha a családi otthon melegét nem érezte, Leilában anyapótlékot, az otthon melegét kereste. Támaszt az életben, nehogy elessék. Hiszen olyan gyenge. Olyan ügyefogyott. És most neki kell az asszonyába életet önteni. Két szerencsétlen, szegény milliomos gyerek az elmegyógyintézet falai között szövetséget köt, életre halálra. Összekötik életüket, kettesben bizonyára könnyebb lesz ezt a létet elviselni. És ez az eredmény, összerogynak mindketten. Külön-külön, mint két boxoló, aki egymásra dől, hogy el ne essék... Minél jobban figyelem gazdag családok életét, annál hálásabb vagyok a sorsomnak, amiért küzdenem kellett, amiért nem kaptam meg mindent gyermekkoromban. Éveken keresztül, egész gyerekkoromban egy futballabdáról álmodtam. Valódi, bórkülsejú, gumibelsejú labdáról. Soha nem kaptam meg. mert drága apám úgy vélte, hogy inkább való kezembe a könyv, mint a vulgáris játék. Volt miről álmodnom. Néha-néha bementem valamelyik sportárúüzletbe és szerelmes símogatással becézgettem egy-egy bőrlabdát. Zoltán Dezső, ifjúságom hűséges társa a megmondhatója, hányszor jártunk Orth Gyuri Andrássy-úti boltjában "komoly érdeklődőkként”, hányszor bíztatgattuk a labdarúgás eme felejthetetlen fejedelmét a "biztos vétellel". Különösképpen a tizenkétszeletes krómbörlabda tetszett, azt hiszem, tíz pengő volt az ára. Legalább tízszer ebédelt ennyi pénzből egy egész család annakidején... Milliomosok kijött forogva, múzeumoknak beillő palotákban járva, egyre több reménytelen, semmire sem váró emberrel találkozom. A fiatalok unatkoznak, mint szüleik. Nem tudnak mit kezdeni magukkal. Nincsen ideáljuk, nincs miben hinniök. nincsenek álmaik, vágyaik. Tizenkét éves korukban megízlelik a whiskyt, tizenhatévesen, saját autójukban, minden poézis nélkül szeretkeznek, mert mi mást is csinálhatnának? Tizenhatéves koromban huszonnégy órán keresztül, megszakítás nélkül elolvastam Thomas Mann "József című regényét, mivel tudtam, hogy Ancsi, a szerelmem rajong a könyvért és erről beszél majd legközelebbi randevúnkon. Ezek a milliomos fiatalok frissen-fürdött lányokat mindenrekészen, mondhatnám: házhozszállitva kapnak és soha sem fognak elérni valamit, amiért az embernek küzdenie kellett, amire várni kellett. Saját önzésük, céltalanságuk kínaifala mögé vannak zárva. Nincs mit elérniök. mivel mindent megfabrikálva,készen, celofánpapírban odaadtak nekik a szülői házban. Milyen családapák lesznek az ilyen fiúkból és milyen anyák a lányokból? A szegények nem tudják, hogy talán a legszebb dolog a házasságban a közös tervezgetés, a "jövőre megvehetjük majd" ezt, vagy azt a bútordarabot, a “két év múlva megkezdhetjük a házépítést"... Nem tudják, hogy mennyire összeköt két embert a minden egyes bútordarabhoz fűződő emlék. Hogy milyen becses az. amiért dolgozni, küzdeni kellett. Amit az ember maga teremtett meg, s amit nem a szülők vettek meg, boldogan rájuk tukmálva FIGYELEM! VÉGLEG BEZÁR A PATACSI CIPŐ SALON Oktober 27.énll!l KIÁRUSÍTÁS BESZERZÉSI ÁRON ALUL!!! Kismama cipők, magasszárú $3.Kismamcipók, rövidszárú $6.Postán á - dollárt I párnál) postaköltség plusz ^ 5 párnál $3.- postaköltség plusz Árúsitás csak Október 27-ig!! 480 Bloor St.W.Toronto, M5S 1X8 Tel: 533-8122 minden földi jót... Köszönöm, Uram, hogy nem milliomos szülők gyermekeként születtem a világra... Alig értünk beJ. irodájába, máris megszólalt a telefon. Leila kereste Nickit. Kissé kínos volt. hogy tíz percig tárgyaltak és megakadályozták, hogy J. és köztem meginduljon a beszélgetés. Végülis Nicki letette a kagylót és bocsánatot kért. Rendező kollégám lovagiasan elhárította a bocsánatkérést és terveim iránt kezdett érdeklődni. Két mondatot sem mondhattam még, amikor ismét csengett a telefon. Megint a titkárjelöltemet kereste a neje. Nicki zavartan mosolygott és belekezdett az újabb beszélgetésbe. Delet harangoztak, elhatároztuk. hogy ebédelni, vagy ahogy itt mondják, "lunch"-ölni megyünk. Kiderült, hogy a progresszista, a "haladó értelmiségi" fiatal filmrendező a világ egyik legdrágább autóján, Bentleyn jár. “Ez az egyedüli korrupcióm..." — mondotta kissé zavartan, kissé rossz lelkiismerettel és elvitt a város egyik legdrágább éttermébe. Tette pedig ezt abban a naiv reményben, hogy ott békén beszélgethetünk. De tévedett. Még az előételnél tartottunk, amikor, mint a végzet, Leila telefonja lecsapott ránk. S mivelhogy ebben az étteremben az asztál hoz hozzák a távbeszélőt, minden komoly beszélgetést eleve megöltek. Nicki csak telefonált, beszélt, beszélt. Már nem is bosszankodtam. mulatságos lett ez a cirkusz. J-vel titokban megállapodtunk egy újabb, négyszemközti találkozóban. Mire visszatértünk a stúdió elé, ahol az autóm pokolláhevülve, de türelmesen várt rám, Leila már ott volt. Kócosán, feldúltan. zavartszemúen. Össze-vissza hadart és szemére vetette férjének, hogy egyedül hagyja, amíg ó elmegy vígan ebédelni. Nicki kétségbeesetten védekezett. — Nem tész el többé nélkülem... — hadarta az asszony. Nem hagysz többé egyedül... Megesküdtél, hogy nem hagysz majd sohasem egyedül... Három nappal később Robert szüleinél voltam vacsorán. — Mit szólsz a Leilához? — kérdezte Robert apja. — Szerencsétlen nő. Megakadályozta, hogy Nicki dolgozhassák nálam. Egy percet sem hajlandó egyedül maradni. Márpedig nehezen tudok valakit alkalmazni, akinek a felesége mindig ott lábatlankodik... — Nem hajlandó egyedül maradni? — nevetett a házigazda. — Nincs is egyedül soha. Csak éppen nem mindig Nicki van vele... — Nem értem... — Leila ma reggel megszökött egy néger szakszofonistával. — Nem igaz... — hitetlenkedtem. — De igaz. Nicki ma reggel kétségbeesetten telefonált Robertnek, aki azonnal hozzárohant. Attól félt, hogy barátja öngyilkos lesz... Még most is vele van... Éjfél is elmúlt, amikor Robert kimerültén hazaérkezett. Ledőlt egy karosszékbe és lehajtott egy pohár sört. — Este nyolckor telefonált a szépség... — mesélte. — Elege van a négerből. Ráparancsolt Nicki re. hogy jöjjön érte a Santa Monica és Wilshire Boulevard sarkára. Ott várja... Nicki, aki egész nap kétségbeesetten sirt a felesége után, boldogan indult a találkozóra. Vele mentem. Leila ott volt, beszállt a kocsiba és elkezdte szidni a szerencsétlen Nickit. Hogy ő az oka mindennek. Nem kapja meg tőle azt a lelki támaszt, amire feltétlenül szüksége van. Jimmy, a néger szakszofonos reggel óta támasztgatta lakásában. Vadállat. Soha sincs elege. Egy háremet ki tudna elégíteni. — Már régebben ismerte a szakszofonost? — kérdeztem Róbertét. A fiú elmagyarázta, hogy barátja, Nicki, nagy jazzbarát. Majdnem minden estéjét Leila társaságában valamelyik bárban tölti. Ezek az éjjeli mulatóhelyek abban különböznek a megszokottaktól, hogy a közönség nem táncol, hanem templomi áhítattal hallgatja a majdnem mindig néger zenekart. Két nappal ezelőtt egy ilyen lokálban ismerkedtek meg Jimmyvel, aki nemcsak egyszerű szakszofonos, hanem kitűnő freudista lélekbúvár is. — Freudista néger szakszofonos. ilyet is először hallok életemben — vetettem közbe. — Jimmy ránézett Leilára és még mielőtt bemutatkozott volna, azt mondotta neki: “Én vagyok az egyetlen ember a földön, aki meg tudja magát gyógyítani." így került sor a mai gyógyításra. Két szerelmeskedés közben a néger analizált. Ettől Leila még jobban megbolondult. — Hol vannak most? — kérdeztem. — Az Isten tudja. Mióta Leila beszállt a kocsiba, állandóan keringenek a városban Valahányszor Nicki meg akar állni, Leila sikoltozni kezd. A fiú fél a nyilvános botránytól és tovább hajt. Két és fél óra után meguntam a dolgot és könyörögtem, hogy legalább addig álljanak meg. amíg kiszállok a kocsból... Azóta nem láttam Nickit, aki majdnem a titkárom lett. Bevallom: hiányzik. Szeretettel gondolok rá. Úgy tudott nézni rám, olyan ragaszkodással, hálával és elesettséggel, mint egy jóházból való. elveszett kiskutya, akit megsimogatnak. Delicatessen and Meat Market Toronto^egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű felvágottakat és frissenvégott húsokat szeretnefogyasztani, keresse fel üzletünket. Szeretettel várjuk: a Balega család ParKolás az Gzlet mögött Kanada tart]tettre C.O.D. szállítunk EUROPEAN SAUSAGE HOUSE INC. I45 NORFINCH DR., DOWNSVIEW, TORONTO, ONTARIO Telefonálja» be rendelését! 416-636-5323 ( Itt megtalálhatja Észak-Amerika legfinomabb bácskai-módon készített ■ hentesáruit: kolbászokat, hurkákat, felvágottakat, stb. Privát füstölést vállalunk. Könnyen ás gyorsan megközelíthető a város bármelyik részéről a korszerű 400-as és 401-es főutakon. Parkolási probléma nincs és vásárlóink megszabadulnak a városi forgalomból. BURÁNY TESTVÉREK NYITVA Reggel Este Torontóból Budapestre $ 667.00 Bécsbe Londonba Frankfurtba Zágrábba Párizsba $ 653.00 $ 324.00 $ 404.00 $ 475.00 $ 404.00 Szept. 1 után $ 546.00 $ 531.00 30 nappal előre vásárolva. Budapest — Toronto — Budapest $ 549.00 MI\I>KN l'GYÉT A I.KGMKGIUZII ATÓIÍB \\ INTÉZI \ HIVATALOS MAGVAK UTAZÁSI IRODA COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. 420 Spadina Ave., Toronto M5T 2G7. Tel.: 361"! 101
