Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-02-24 / 746. szám
8. oldal I MENÓRA. * 1979 febradr 24. LESLIE ARVAY notary public 456 Bloor St W. TORONTO, Ont M5S1X8 Tet 531 - 5308 BIZTOSÍTÁS Autó biztosítás problémás, vagy sima azonnali fedezet. Házhoz is kimegyünk. A. TATAR Pitts Life Insurance Co. Suite 311 — 10 St. Mary Street Toronto, Ontario Telefon: 535-7101 vagy 925-5957 Az összes EURÓPAI háztartási és konyhafelszerelesi cikkek beszerzési helye. FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO. 388 SPADINA AVE. Telefon: 364-6999 Dr. Kelényi Pál NOTARY PUBLIC Volt magyar ügyvéd jogtanácsos és közjegyző 887 Bathurst Street Telefon: LE 4-9154 Dr. CRISTA FABINYI Mrs. ONROT a legmodernebb hollywoodi < KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LE1 - 6318 , Nem akarom tovább idézni ezeket az epizódokat, főként azért nem, mert hiszen a legtöbben magam is szereplő voltam és így elkerülhetetlen volna az, hogy újra meg újra ismételgessem: mit tettem én. Megint csak azt mondom, amit a fejezet elején: megírásával és a benne foglaltakkal kizárólag az a célom, hogy igazoljam és újra igazoljam azt, amit Lázár Miklós néhány hónappal később így fogalmazott meg: „Voltak jó emberek is...” Olyasvalami ez, amit újra emlékezetbe akarok idézni, mert mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonítok neki. Ez ugyanis az, ami föloldja a bosszúvágyat és amely eliminálja azt a hideg indulatot, amely csakis reakciót válthat ki, új indulatokat téphet fel, ily módon elindítva az indulatok végzetesen veszélyes láncreakcióját. Nagyon gyakran eszembe jut az, hogy Révai József, aki a háborút követő években Magyarországon olyan döntően fontos pozíciót töltött be, irányítója volt az ország kultúrális életének és ideológiai átalakításának, egy beszédében gúnyosan emlékezett meg a Szentírásnak erről a parancsolatáról: „Aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel.” Révai metsző hangon kiáltotta: „Én ennek pontosan az ellenkezőjét tanácsolom. Aki téged megdob kővel, dobd vissza mennykővel!” Nagyon jól hangzik, csak éppen végzetes tévedés. Ha engem megdobnak kővel és én mennykővel dobom vissza valóban, elképzelhető-e, hogy mit hajítanak vissza hozzám ezután? Hol szakad meg a hajigálások eszkalációja? Nem ez a koncepció vezetett-e végül odáig, hogy a világ állig fegyverben, méghozzá nem is közönséges fegyverekben, de olyan fegyverek birtokában, amelyek közül ma már egyetlen egy a pusztításnak és a rombolásnak nagyobb hatóerejével rendelkezik, mint a második világháború 4 esztendeje alatt ledobott konvencionális robbanóbombák — együttvéve. De ami a világszíntérre áll, ugyanaz vonatkozik az egyén életére is, igen, bármilyen elképesztően hangzik talán egyesek számára, de nagyon bölcs, nagyon messzire tekintő politika az, ha az ember kenyérrel dobja vissza azt, aki kővel dobta meg. Érdemes megkockáztatni. Valószínű, hogy aki megpróbálkozik vele, hosszú távon jól jár. Ő lesz a győztes. Talán nem minden tekintetben, de morálisan föltétlenül. És végsősoron ez a fajta győzelem az, amit igazán érdemes kivívni és ami a győztes számára valóban értéket és megnyugvást jelent. Mindabból, amit azokban a hónapokban tenni próbáltam emberekért és kiszolgáltatott üldözöttekért, anyagi hasznom nem volt — egyetlen krajcár sem, eszembe se jutott, hogy legyen, nem törekedtem rá, nem igényeltem. Néha fölébredek éjszakánként és elvonulnak előttem azok a régi képek: megvillan egy-egy gyerekarc, egy-egy asszonynak, idős embernek a profilja, amint fölpillantanak és megcsillan a szemükben a reménység, emberek, akik azokban a pillanatokban nemcsak a saját életüket nyerték vissza, de az emberbe vetett hitüket is — és akkor érzem és tudom, hogy érdemes volt végigcsinálnom azoknak a hónapoknak minden percét és amíg erőm van és képességem hozzá, mindenkor csakis abban a szellemben és ezeknek az eszményeknek a jegyében akarok élni és eljárni. Ügy vélem ideje, hogy elszakadjunk a háború borzalmaitól és ezeken az oldalakon is ránk virradjon a béke napja. Hogy ettől a békétől mit vártunk mi valamennyien, azt fölösleges hosszan elemeznem és ismertetnem, talán soha még a háborúk történetében ilyen kifáradtan érzelmileg, értelmileg, idegileg, szétzilált állapotban nem érkeztek országok a béke kapujába, mint akkor, 1945-ben. Én azt tudom, hogy egyszerre újra fiatalember lettem, legszívesebben azonnal gépkocsiba vágtam volna magam, hogy a francia Riviérára robogjak és elölről kezdjek mindent. Dehát azért ez nem volt olyan egyszerű. A tervek? Egy kissé homályosak voltak és bizonytalanok. Először is kézenfekvő lett volna az, hogy megpróbáljam új életre galvanizálni a könyvkiadó vállalatot, de hát ehhez úgyszólván sémmi sem állt rendel kérésre. A kiadóvállalat székháza — ezt már említettem korábban ■— a Mária Valéria utca 1 alatt volt, szemben a Bristol nagyszállóval. Gyönyörű, elegáns, visszonylag modern bérház, amelynek egyik emeletén rendeztük be a Griff irodáját. Amikor 44-ben a Gestapó letartóztatott, az irodában házkutatást tartottak és jóllehet az egyik mellékhelyiségben eldugva rejtegettünk néhány Mannlicher puskát, azokra szerencsére nem találtak rá. Egy bomba azonban rátalált a házra és a Mária Valéria utca 1-ből nem maradt más, mint egyetlen gigantikus kráter. Az ott raktározott könyveink is elpusztultak természetesen, de még több könyv pusztult el Zuglóban, az Eszterházy-féle szappangyár raktárhelyiségeiben, amely szintén tüzet fogott és leégett. Egyik utolsó kiadványunk volt az én verseskötetem — aki cinikus, itt megjegyezheti, hogy milyen a véletlen —, amelynek a címe az volt, hogy: ÚJVÁRY SÁNDOR bloor cyde SPORTS LTD. Kanada legnagyobb Kerékpár Specialistája 1169 BLOOR ST. WEST, TORONTO. ONTARIO (416) 536-9718 (416) 536-1523 1999-lg ISMERHETI asztrológiai sorslehetóségeit, szerencséjét, bioritmusát, boldogságát. $99.00 Új általános ismertetőt küld árakkal 50 cent válaszbélyegért. John Papp 841 N. Orange Grove Ave. Los Angeles, CA 90046 USA 2 hét ÁPRILIS 22—TOL HETENKINTI INDULÁSSAL $649-TORONTO — BUDAPEST — TORONTO 12-45 napos ott-tartózkodásra, ha 30 nappal előbb veszi meg jegyét $481.00 $611.00 7 naptól 1 évig Csomagsúly 2 db/140 lb Charter repülők Budapestről Torontóba *529.Szabálytalan önéletrajz „Pillanat". Én ezt a verseskötetemet sohasem láttam, a Pillanat átlényegült az örökkévalóságba. De hát ilyen körülmények között hogyan kezdjen új életet egy kiadóvállalat? Se pénzünk, se papírunk, se könyvünk, se nyomdánk — az igazat megvallva, azokban a napokban és hetekben különösebb elképzelésünk sem volt arról, kit, mit kellene kiadni. A Griff ennek ellenére, legalábbis elvben és papíron, 1945 májusáig funkcionált, fölvázoltam különböző programokat, kiadói elképzeléseket, amelyek azonban már nem valósulhattak meg. Minthogy letartóztatásom idején közeli barátságba kerültem Kovács Bélával, az ő javaslatára meghívtak aZ Újjáépítési Minisztériumba és kineveztek miniszteri tanácsosnak azzal a feladatkörrel, hogy minden erőfeszítésemmel segítsem az újjáépítést. Rögtön támadt egy ötletem: a Duna-hidak újjáépítésére kell Összpontosítani elsősorban erőfeszítéseinket, a hidak olyan mértékben jelentettek életszükségletet e két részből álló főváros számára, hogy az elvesztett hidakat a pontonhíd, a Manci, csak icléig-óráig pótolhatta és csakis a jégzajlásig. A Kossuth híd építkezése ugyan elkezdődött, de hát ezt a hidat sem lehetett hosszú időre szóló megoldásnak tekinteni. Az ötletem, ami akkor támadt, abból állt, hogy vonjuk be a budapesti hidak újjáépítésébe az amerikai magyarokat. A híd mindig jelképe volt Budapestnek. Széchenyi óta a híd jelentette nemcsak a főváros vérkeringését, de a főváros kapcsolatát az országgal, az országért a világgal, á hidak voltak azok, amelyek elektromos vezetékként közvetítették az ország üzenetét kifelé és hoztak üzenetet kintről be. Úgy gondoltam tehát, hogy ha valamiért megnyílnak az amerikai magyarok bukszái, akkor azok a Duna-hidajt lesznek. Készen voltam az ellaborátummal: „Építsék fel a sokat szenvedett óhaza Dunába fojtott gyönyörű hídjait!" — ez lett volna a mottó, vagy valami hasonló és részvényeket bocsátottunk volna ki, amelyekét'már 1 dollárért lehetett volna jegyezni, vásárolni. Ma is biztos vagyok abban, hogy akkor, abban a hangulatban az amerikai magyarok milliókat adtak volna és amilyen hatalmas ereje volt akkor a dollárnak, a begyűjtött tömérdek pénzből valósággal játszva építhettük volna újra csaknem az Összes Duna-hidat. Hiszen ne felejtsék el, ma már talán nehéz elképzelni, hogy 1945-ben napi 1 dollárért fejedelem lehetett valaki, a legelegánsabb kávéházban reggelizhetett, Duna-parti hotelban ebédelhetett és este még táncolhatott is érte vacsorája után az Arizjónában. Egy dollár nagyon nagy úr volt akkor és néhány millió az Egyesült Államokból — amerikai magyarok adományai az óhazának — gyors megoldást jelentettek volna. De hát hamar láttam én, hogy ez az én ötletem és elgondolásom túlságosan „amerikai ízű”. Hamar átláttam, hogy egy olyan periódusba kerültünk, amelyben nem is annyira a munka eredménye a fontos, mint inkább maga a munka folyamata, amelynek során átképződik, átnevelődik az egyén, az olyan munka korszaka jött el tehát, amely szándékosan öncélú Volt.' Az országot javítóintézetté alakították át. Mindenkinek dolgoznia kell, mindegy, hogy olyasmit végez-e, amit ért, vagy olyat» amihez nem ért, sőt az igazság az volt, hogy politikai szempontból hasznosabb volt, ha olyan munkát végzett valaki, amihez nem értett, mert az megfélemlítette és bizonytalanná tette, míg az a munka, amit valaki szákértelemmel és biztonsággal végez, az visszaadja az önbizlÉilIt£$- azoknak, akik akkor" nagyhirtelen az ország élére erőltették önmagukat és széfnélyükétj é^álMlábáH héffí-'az volt á ééljuk, Kogf^Tiszaadják'az ország"Ön’BizálftiatrMégkéVésbé'&z', ho|/*r amerikai mágyárok építsenek újjá hidakat! Miféle hídavatásök volnának azok? Magyar és' amerikai lobogókat lengetne a szél, beszédet mondana az arrierikai kővet, a szövetséges ellenőrző bizottság amerikai tagjai, amerikái katonatisztek állnának a lobogók alatt és amerikai magyarok törolgetnék szemük sárkából a könnycseppeket a Lánchíd budai hídfőjénél? Ma már jól látom, amit akkor még csak sejteni kezdtem: ilyen gondolat is csak egy hozzám hasonló naivistának juthatott eszébe abban az időben. De hát voltunk azért egy páran ilyen naivak. Az ember sorsa aztán azon múlott, hogy milyen hamar eszmélt rá saját naivitására, vagy pedig meddig próbálkozott naiv gondolatainak a megvalósításával. Aki hsökönyös volt, az előbb-utóbb börtönben találta magát. Sok álmatlan éjszakán viaskodtam önmagámmal, töprengtem, méregeltem, rtíí'áz, amit remélhetek, mi az, amit tehetek ebben az országban? Minisztériumbeli munkámban hamar észrevettem az elszigetelő tendenciát, vagyis azt, hogy íróasztalom lassan-lassan afféle jelképes mellékvágányra került, fontos ügyek ritkán landoltak azon az asztalon, de emelőre még nem bántottak. De a terveimből sem lett semmi, beadványaim, elképzeléseim mind megrekedtek és hajótörést szenvedtek valahol. 1947 nyarán szobájába kéretett Lakatos Miklós, aki a minisztérium kommunista párti államtitkára volt. Abban az időben a politikai pártok még viszonylag egyenlően képviseltették magukat a minisztériumokban, sőt létszámot tekintve több volt a kisgazda, mint a kommunista, valamiképpen azonban mégis rögtön úgy alakult a dolog, hogy azok a pozíciók, amelyekben komoly és nagyhorderejű kérdések felől lehetett dönteni, csaknem kivétel nélkül kommunisták kezeibe kerültek. Lakatos a minisztériumnak fontos Biztosítás AUTÓ — ELET — TŰZ — TÁPPÉNZ Gyors kiszolgálás. Házhoz is kimegyünk. A. TATAR • PITTS LIFE INSURANCE Co. 0 Suite 311 — 10 St. Mary Street Toronto, Ontario Telefon: 535-7101 vagy 925-5957 posztján volt akkor, kommunista volt, de irányomban feltétlenül jóindulatú. A szobájában lefolyt beszélgetés során Lakatos nem mondta ki ugyan, de sejttette azt, hogy nem áll előttem nagy jövő az újjáépítési minisztériumban. Ezt különben akkor már magam is gyanítottam. — Arra gondoltam — mondotta —, hogy kiküldőm magát egy újjáépítésügyi konferenciára Svájcba. Nézzen jól körül és azután hozzon haza értékes adatokat arról a megbeszélésről. Maga beszél idegen nyelveket, az nagy segítségére lesz. Pillanatnyilag senki mást nem tudnék kiküldeni, akinek olyan jártassága van a külföldi életben, mint magának. Lakatos a leghalványabban sem célzott arra, hogy talán jobban tenném, ha sose jönnék vissza. Volt azonban mondataiban valami olyan rezonancia, hogy ha az ember ezt akarta kihallani belőle, hát éppen kihallhatta. Hozzátette még, hogy útlevelemet hamarosan átvehetem a belügyminisztériumban és akkor a minisztérium levelével együtt vízumért kell folyamodnom. A kilépési engedélyhez az oroszok hozzájárulására is szükségem lesz. Emlékszem, hogy azon az éjszakán le sem hunytam a szemem. Azon töprengtem, hogy mitévő legyek. Voltaképpen kozmopolita hajlandóságú ember voltam világéletemben, sokat utaztam külföldön, szerettem a nagy express-vonatokat, a messzire nyúló, szalagszerűen kígyózó autóutakat, a tengerpartot, imádtam mindig az utazást, a változatosságot magam körül, az új tájakat, új arcokat, új hangokat — minden országnak más a hangja, az illata és aki valóban át tudja érezni az utazás szépségét, az minden határátlépéskor megfiatalodik egy kicsit. Úgy érzi, hogy — ha átmenetileg is —, de újra kezdi az életét. Ez tehát olyan lehetőség volt, ami hívott is és vonzott is. Ugyanakkor azonban legalább annyi szólt a maradásom mellett, hiszen már nem voltam éppen fiatal ember, elmúltam 40 esztendős, ideje volt tehát annak, hogy megállapodjam, írjak még néhány jó könyvet, színdarabot, megpróbáljak talán bekapcsolódni a filmgyártásba is, egyszóval hogy magam is éljek ennek az új és alakuló és születő országnak a lehetőségeivel. De azután mind reálisabban bontakozott ki előttem: az, hogy Lakatos államtitkár, aki jóindulatú velem, külföldre küld és bár nehezen fölismerhetően, de mégis arra céloz, hogy a magam külföldi tapasztalataim alapján talán nem volna minden logika ellenére az, ha megpróbálnék szerencsét csinálni odakint — hogy talán az a figyelmeztetés, ez a rejtett célzás, nagyon is indokolt, talán nemcsak arról van szó, hogy az állásom bizonytalan, de talán még a szabadságom is? Hiszen az időben nem kellett ahhoz sok, hogy az embert külföldi kapcsolatai miatt egyik napról a másikra eltüntessék. És nálam ideálisabb alanyt keveset találhattak efféle perbefogásra, hiszen nálam aztán eléggé indokoltan és hitelesen sorolhattak „külföldi kapcsolatokat” százszámra. Tehát mégiscsak jó lesz megfogadni az államtitkár tanácsát. Ilyen vergődéssel telt az éjszaka, de még nem jutottam döntésre. Úgy látszik még szükség volt valamire ahhoz, hogy fölébressze bennem az örök kalandot. És ez is elérkezett. Az útlevelemet megkaptam ugyanis, de az oroszok nem adtak kiutazási vízumot. Ez volt az, amire nekem szükségem volt. Ez már ugyanis veszélyessé és kockázatossá tette az utat. Ennek a veszélynek a hiányában az utazás ezúttal nem vonzott. Az elmúlt egy-két év alatt ugyanis túlságosan hozzászoktam ehhez a permanens veszélyhez. Ennek hiányában elszunnyadtak érzelmi és értelmi ideg-reakcióim. MoSt azonban vízum nélkül, kiutazási engedély nélkül merőben má|völt£a-helyzet, a feszültség, az izgalom, a kockázat ismét jelentkezett. Egy nagy bőröndöt telecsomagoltam könyvekkel, kéziratokkal. Volt benne egy félig befejezett regény, egy csomó elbeszélés, egy pár megjelent könyvem, egyszóval mindaz, amit hamarjában össze tudtam szedni és azután elindultam. Volt még valami velem, ami később nagyon hasznosnak bizonyult: egy üveg francia konyak és többszáz cigaretta. Az orosz zóna kezdetén azután a kilépési engedély hiányában leszállítottak a vonatról. Bekísértek egy irodába, de a vonatot egyelőre még nem indították útba. Az irodában 5 percnél tovább nem tartózkodtam. A bőröndből előkerült a francia konyak, a többszáz cigaretta és finom, svájci karórám az én csuklómról átvándorolt egy másik csuklóra. És amikor végre belekerült az útlevélbe a szükséges pecsét, még valaminek hátra kellett maradnia az irodában: a bőröndömnek. így hát úgy sétáltam ki az irodából, mint aki kilép lakása ajtaján, háza kapujából, hogy fölszálljon a sarkon a villamosra és elmenjen reggel a munkahelyére. Egyetlen kiskabátban, csomag nélkül, bőrönd nélkül, óra nélkül, egy szál cigaretta nélkül és viszonylag igen — igen-igen — sovány pénztárcával. Fölszálltam a kupéba, a vonat elindult, átgördült az amerikai zónán. Föllélegeztem. Megrendítő élmény volt. Azt ugyan nem sejtettem, hogy évtizedek telnek el és ellentétes irányba nem utazom, vagyis ugyanezen a határon át vissza a szülőhazámba, annak lehetősége pedig egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy — talán soha többé. Olyan kérdés ez, amit mindmáig nem tudtam lezárni magamban, olyan kérdés, amire nincs válasz. Éltem abban az országban nehéz esztendőket, éltem könnyebbeket, voltam sikeres, sikertelen, voltam reménykedő és reménytelen, de talán ami a legdöntőbb és a legfontosabb, minden első nagy élményem abban az országban történt meg velem és ahogy mondani szokás: a többi azután már mind csak másolása annak az elsőnek. A sors keserű iróniája, hogy 1947. augusztus 20-án Szent István napján morídtam búcsút hazámnak. folytatjuk charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705‘ Ontario (416) 752-1590 Charles Knapp ÉTTEREÁi * CUKRÁSZDA * DELICATESSEN 1394 Eglinton Ave. W. Tel: 782-1598 ÉHerem; Nyitvatartás. keddtől péntekig Cukrász03: 5-től 10-ig keddtol vasarnapig szombat, vasárnap iO-tol 10-ig v 12-től 10-ig hétfon zarva
