Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-06-23 / 763. szám

10. oldal MENÓRA * 1979 Június 23 ________________STRÉM GÉZA: — Elza... te itt? — Igen, én vagyok. Egy hete nem lát­talak. Mi van veled, Sándor? Talán i kerülsz engem? El voltam foglalva, mondta komoran a fiú. A nő lassan közeledett feléje, mint a vad, mely szemmel tartja prédáját. Min­den lépése szorosabbra fogta a köteléket a fiú körül, magához húzta ót, mint szelí­dített állatot a lasszó. Sándor képtelen volt levenni szemét gyönyörű rézvörös hajáról, vakító fehér arcbőréről, márvány | kebeléről. Már beszívta testének és ruhájának illatát, s ez elhódította őt Ahogy csóktávolságba lépett, az asszony nyújtotta ajkát, és Sándor itta a csókját, mint pusztaságban eltikkadt vándor a vizet. Az asszony odaadta magát neki, szenvedélyesen, teljesen, s e teljessége leigázta a fiút. Minden akaratát össze kellett szednie, hogy elszakítsa magát tóle. — Miért sietsz? — kérdezte Elza. Sándor látta diadalmas pillantását, győzedelmes mosolyát. Már gyűlölte ezt az asszonyt, mint ellenfelét, akivel szem­ben tehetetlennek érezte magát. — Máris elkéstem; a laboratóriumban ma fogjuk analizálni a mérgeket, melyeket tegnap kaptunk. És a professzor este Indiába repül, hogy résztvegyen a toxikológusok kongresszusán. — Te és a laboratóriumod! Miért nem hagyod ott az egészet? Mi értelme van napokra bezárkóznod azokba a bűzös ter­mekbe, ottfelejteni magad néha fél éjszakán át? Mit érsz el vele? Talán, ha szorgalmasan dolgozol, felemelik a fizeté­sed, úgyhogy telik belőle egy üveg pezsgőre? Te, a te vagyonoddal és tár­sadalmi állásoddal! Miért nem hagyod ezt azokra, akik rászorulnak? — Ezt már letárgyaltuk .. Te nem érted ezt .. Jobb, ha nem beszélsz róla.. Sietve távozott, nehogy ez a nő, aki meztelenül, kéjesen nyújtózkodott a pam­­lagon, ismét hatalmába kerítse.. Ahogy az utcán reágondolt, orchideához hasonlí­totta, e gyönyörű virághoz, mely felfalja húsát az odacsalt szerencsétlen áldo­zatoknak. Kocsiját a laboratóriumtól kissé távol állította le, néhány percig sétálni akart. Még testében érezte a kéjt, de gondolatai elszomorították. Szégyellte magát, amiért nem tudott szakítani szeretőjével, pedig megfogadta, hogy az első alkalommal ezt fogja tenni. Amíg e viszony tart, hogy tud szemébe nézni annak a lánynak, akit igazán szeret? Ilona nem volt szép, ahogy a szépséget általában értékelni szokták, de ha vele volt, Sándort mintha kicserélték volna. Vele nem volt bizalmatlan, nem gondolt arra, hogy a leány el akarja vetetni magát vele, vagy a pénzére utazik. Sándor gyanakodó természete nőkkel szemben megokolható volt magányos ifjúságával. Anyja, a híres gyermekor­vosnő, idejét mások gyermekeinek szen­telte, a magáéra nem talált időt. Apja szintén elhanyagolta, ügyvédi praxisa teljesen lefoglalta őt. így nőtt fel a fiú jó­módban, de a szeretet hiányában, idegenek hideg, sokszor szívtelen fel­ügyelete alatt. Anyját korán elvesztette egy autószerencsétlenség következtében. Örökölte anyja vagyonának nagy részét, maga sem tudta mennyit, nem érdekelte. Apja kezelte örökségét és mindig ellátta több pénzzel, mint amennyire szüksége volt. Az apa és fia közötti viszony ki­merült mindennapi ügyek tárgyalásában, érzelemnek nem volt helye közöttük. A két férfi egyénisége homlokegyenest ellenkezett egymással. Az apa számára a pénz, a vagyon volt minden dolgok mértéke, nem tudta megérteni és értékelni fia érdeklődését a tudomány iránt. Miért nem él ez a fiú, mint mások az ó korában, miért nem élvezi az élet örömeit?-ismételte önmaga és mások előtt. A fiú természeténél fogva tartózkodó volt, nem nagyon barátkozott. Félt a nők­től, de kereste karjaik közt az anyát, akit korán elveszített, akije igazában sohase volt. A nők elvették pénzét és hamar hátat fordítottak neki, mert úgy találták, hogy túlságosan belemerül tanulmányai­ba, nem szentel elég időt nekik. E gyakori csalódások alsóbbrendűségi érzést keltet­tek Sándorban, annál is inkább, mert kénytelen volt összehasonlítani magát apjával, aki után szaladtak az asszonyok, valósággal nyüzsögtek körülötte, ó a világfi, tudta, hogyan kell élvezni az életet... Sándort gyermekkora óta csupa erős akaratú egyén vette körül, akik elvárták tóle, hogy úgy cselekedjék, ahogy ók parancsolják neki. Most is, apja el­határozta, hogy feleséget választ számára, persze gazdagot, befolyásosat, akinek révén ó maga új összeköttetéseket szerez s megnöveli ügyvédi klientúráját. Ugyan­ekkor vergődik Elza karmai között: a lány nem titkolta előtte, hogy sohasem fogja elengedni, akarja, hogy elvegye feleségül. E különböző nyomások alatt Sándor felőrlődött. Honnan vegye az akaraterőt, hogy úgy éljen ahogy neki tét-A GYENGE BÁB Mily béke, mily nyugalom honolt a laboratórium tágas termeiben! Fehér falakon polcok, rajtuk üvegek sorakoz­nak, más falakon végig könyvek; az asz­talokon retorták. Sándor felvette munka­köpenyét és egyszerre elfelejtet mindent ami nyomta a lelkét. Itt munka várt rá, itt volt célja az életének... — Nézze csak ezt az üvegcsét, — szólt a professzor. — oly halálos mérget tar­talmaz, hogy egyetlen csepp valaki bőrére elég, hogy az illető menthetetlenül elpusz­tuljon. A méreg a bőr alá húzódik, be­szívódik a pórusokba és néhány nap alatt végez vele. Már az ókorban is ismerték, de összetételét titokban tartották; való­színűleg szörnyű gyilkosságokat követtek el vele. Mégis ez a félelmetes méreg, ha kelló anyagokkal keverjük, reményt ad arra, hogy felhasználható lesz eddig gyó­gyíthatatlan betegségek kezelésében. Még sok munka vár reánk, mielőtt pontosab­bat állíthatunk. Ha érdekli, olvassa el a cikket, melyet erről és egyéb mérgekről írtam; a témát kibővítve a kongresszuson Indiában akarom megtárgyalni. Egy pél­dányt az íróasztalomon fog taláifli. Sándor ránézett az előtte álló szikár alakra. A professzor arcán, szemeiben különös fény világított. Mily más volt e fény, mint sötét árnyak, melyek elhomá­lyosították az ő életét. Mosolygott ez az öreg ember, mint egy kisded. Mosolya Sándorra is átragadt. — Köszönöm Professzor Úr, hogy fel­hívta figyelmemet e kérdésre, a cikk ter­mészetesen érdekel, figyelmesen el fogom olvasni. A professzor az üvegcsét a legnagyobb elóvigyázattal visszahelyezte a páncél­­szekrénybe, melyet kulccsal bezárt. — Az anyagok, melyekkel e mérget keverni szándékozom, az alsó polcokon találhatók. Egyelőre kérem, csak az előzetes kísérleteket végezze el, mielőtt feltevéseimet kipróbáljuk. A többit majd visszatértem után együtt fogjuk csinálni. A szekrény a TOXICO betűkre nyílik. A kulcsot most vegye magához. Bízom ab­ban, hogy az Ön segítségével jó eredmé­nyeket fogunk elérni. Sok szerencsét munkájához! « * * A professzor távozása után Sándor nagy lelkesedéssel vetette magát munkájába. Múltak az órák, anélkül, hogy észrevette volna; csak akkor hagyta abba, mikor ráeszmélt arra, hogy sötétedik. Tökéletes csend honolt a laboratórium­ban. Mindenki hazament már. Sándor az órájára nézett; — Te jó Isten! kiáltott fel. — Megígér­tem az apámnak, hogy ma vele va­csorázom!... Ahogy átlépte apja ebédlőjének kü­szöbét, azonnal felfogta a helyzetet. Egy felcicomázott fiatal leány várt rá. Kispor­­toltnak látszott, lábai tökéletesek voltak., szemhéjai felett a kék aláfestés, gondozott arcbőre a kozmetika tökéletességéről tanúskodtak. Apja a küszöbön fogadta, szemeiből Sándor szemrehányást olvasott ki, de ó örült, hogy késett, így meg­kímélte magát a reá váró kínos este egy részétől. Nemsokára fel fogják szolgálni a vacsorát; utána valami ürüggyel hamarosan távozni fog. Apja új barátnője, egy körülbelül har­mincöt éves francia asszony, a szobában távolabb, a díványon ült. Látszott rajta, hogy tudja miről van szó s hogy mulat­tatja a helyzet. “Engedd meg, hogy bemutassam Downey kisasszonyt" majd, a leányhoz fordulva: “Fiam Sándor", mondta az apja. “A Downey és Rushton bankcégtól” állapította meg magában Sándor. “Jó üzlet volna neki, ha össze tudna boronái ni vele”. Hidegen kezet fogott a lánnyal, hidegen mormolta a szokásos frázisokat. Utána szándékos lassúsággal italt kevert magának, mielőtt kötelességszerűen leült a lány mellé. Állandóan magán érezte a francia asszony szemét és ez bosszantotta. Szűkszavú volt alig tudtak egy szót ki­húzni belőle. “Miért kell kitennem magam e megaláztatásnak? Párosítani akarnak, mint a barmot!” gondolta, örült, mikor eljött az idő, hogy távozzék. Búcsúzáskor észrevette, hogy a leány szemében könnyek csillognak. Hirtelen sajnálni kezdte ót. “ó is az apja pénzének az áldozata” gondolta. # * # Megállt saját lakása előtt, felnézett ablakára. Vájjon ott maradt-e Elza és vár reá? E gondolatra hideg borzongás futott végig a hátán. Nem, nem akar vele még egy éjszakát" tölteni! Inkább szállodába megy alúdnL. Egy telefonfülkéből felhívta saját telefon­számát. Nem válaszolt, tehát a leány nincs ott. Hazament, kétszer fordította a kulcsot a zárban. Nem fogja beengedni, laboratóriumba. Ott el fogja felejteni a tegnapi kellemetlen estét, a leányt, akit megkönnyeztetett és azt a másikat, akitől fél és aki karmaiban tartja. A professzor cikkét elolvasta, elhatározta, hogy min­den egyes kísérletet, melyre a cikk cél­zott, a legnagyobb gondossággal, minden részletet tekintetbe véve, végre fogja hajtani. Minél több időt tölt el e kísér­letekkel, annál jobb. “A tudományos munka felejtést hoz; ez az egyetlen, ami még fontos az életemben" állapította meg magában. És talán a professzor hazatérte után meg lesz vele elégedve. Kinyitotta a páncélszekrényt, ránézett a polcokon álló üvegekre. “Ez üvegcsében boldogító halál honol” villant át agyán, midón meglátta a kis barna üveget halál­fejet viselő címkéjével. Egy elhatározás, egy mozdulat megszabadítaná a csömörtől, a folytonos kényszertől, a lehetetlen választások szükségességétől! Elhárította magától a kísértést, megkezdte kísérleteit. Órák hosszat dolgozott, egyik üveget a másik után vette le és tette vissza polcára. Igyekezett csak munkájára összpontosítani figyelmét, mégis egymás­nak ellentmondó gondolatok, akarat­villanások fel-feltörtek agyában. A gyomra korgott, nem evett az este óta, de nem akart kilépni a külső világba, félt, hogy újra erőt vesz rajta a csömör, az aggodalom, a kétségbeesés, érzések, me­lyeket még itt is nehéz volt elhessegetni. Testében nagy gyöngeséget, agyában nagy ürességet érzett. Szédülni kezdett, elesett és estében hozzáütközött az üvegeket tartalmazó polchoz. Mikor magához tért, látta magát, amint a földön fekszik, körülötte üvegek szerteszét. Szédülő fejjel felállt, nagynehezen vissza­rakta az üvegeket, nem törődve azzal, hogy milyen sorban állnak. Észrevette, hogy esése közben egyik üveg kinyílt, tartalmából néhány csöpp a kezére hullott Letörölte és egyszeriben megdermedt a szíve. Agya, idegei megszűntek működni, vére, mintha meg­fagyott volna. Egy árnyék bukkant fel szemei előtt, terjedt, növekedett, már el­fedte és betakarta: a Halál árnyéka! Rá­nézett az üvegcsére: az volt, amelyről a professzor beszélt s mely nemrégen kísér­tette. Egy csepp a bőrre és a halál biztos, nincs ellenszer, nincs mentség! Consumátum est! Mindennek vége! Vizet öntött a kezére, erélyesen szap­panozni kezdte, bár tudta, hogy ez hasz­talan. Abbahagyta és mint egy alvajáró, a kijárat felé tartott Kezéről vízcseppek hullottak a padlóra, kábult agyában meg­annyi vércseppnek tűntek fel előtte. * * » — Búcsúzni jöttem, többé nem látjuk egymást... Végtelen szomorúság tükröződött a fiú szemében, de mintha e szomorúság el­törölte volna arcáról a keserűség és tehe­tetlenség szokott vonásait. A leány le­mondást, a dolgokba való belenyugvást olvasott rajta. — Mi az? Mi történt? kérdezte. Sándor közölte vele a méreggel történt halálos balesetet. Ilona szemei köny­­nyekkel teltek meg, vonaglott a zoko­gástól. Egész teste remegett, bár igyekezett uralkodni magán. Sándorhoz lépett, átölelte, arcát, szemét, kezeit csókokkal borította. “Szeretlek, amíg csak élek szeretni foglak" mondta sírva. Sándor karjaiban tartotta remegő testét. “Imádlak” mondta neki csendesen. “Magammal viszem édes emlékedet!" Ilona már visszanyerte önuralmát. — Biztos, hogy a méreg halálos? kér­dezte. — Nem mentél orvoshoz? — Egy orvos barátomnak megmutat­tam a professzor cikkét. Megerősítette azt, amit én is tudtam: Nincs segítség! —- Sürgönyöztél a professzornak? — Minek? ó maga .mondta: a méregnek nincs ellenszere... A leány végigcsókolta Sándor karját. Sándor ijedten húzta vissza azt. — Könnyelműség volt tőlem megen­gedni, hogy érintsd a karomat, bár a méreg a bőr alá szívódott, veszélyes lehet így is... — Nem baj. Nem félek attól, hogy veled együtt halok meg. — Nem, drága, nem akarom, hogy fel­áldozzad életed hiába. Neked élned kell. Egy pillanatig habozott a leány, mielőtt válaszolt: — Azt mondtad, a méreg nem öl azon­nal, még van néhány napod. Ha mennünk kell, akarom, hogy mint férj és feleség menjünk. Ha életben maradok, viselni akarom a neved és talán gyer­meket is kapok tőled. Ha megadatik nekem, hogy felneveljem, azt akarom, olyan legyen mint Te vagy. Olyan férfi legyen, mint Te vagy... — Honnan tudod, hogy fiú lenne? Hátha lányod születik? mondta Sándor s akaratlanul is mosolyognia kellett. — Menjünk bejelenteni a A World Travel Service Ltd. Örömmel értesíti ügyfeleit, hogy Susan Erdős (a Kennedy Travel Bloor St.-i irodájának volt managere) 1979 január 1-től „Vice President Sales” minőségben csatlakozott irodánkhoz, ahol megalapítot­ta a magyar osztályt. UTAZÁSOK INTÉZÉSE, CHARTER-GÉPEK, ROKONOK KIHQZATALA, I K K A ÁTUTALÁSOK Szeretettel várja látogatásukat! 258 COLLEGE ST. TORONTO, ONT. M5T 1R7 telefon: 979-2171 — Ne közeledj, mondta Elzának, ve­szélyes lehet. — Mi az, mi van veled? kérdezte Elza ingerült hangon. Elmondta neki, mi történt. Szavai hihetetlenül hangzottak önmaga előtt is, nem csodálkozott, hogy a szembenálló asszony nem hitt neki. — Mi ez? Bolondot akarsz űzni belőlem? Kitaláltad ezt a mesét, hogy megszabadulj tőlem? — Egy-két nap múlva eljöhetsz a temetésemre. Akkor majd elhiszed, hogy igazat mondtam? Ne rontsuk el ezt az utolsó találkozásunkat Köszönöm a jó órákat, melyeket együtt töltöttünk. És kérlek, ne szakíts félbe! — hálám jeléül neked hagyok mindent, amim van, pén­zemet is. Itt van ez a csekk... engedd meg, hogy ezzel búcsút vehessek tőled... mind­örökre. A fiú hangja gyöngéd, de oly határozott volt, hogy Elza kénytelen volt hinni szavainak. Ismerte Sándort: kép­telen volna ily olcsó tréfát űzni vele. Különben is, ha hazugság volna, hamar kiderülne s akkor visszavenné ót. Mily borzasztó! Milyen kár! Egyszer sikerült szert tennie egy igazán finom, úri barátra, aki puha volt, mint a vaj és most jön ez az ostoba baleset!... Könnyek szöktek az asszony szemébe, sajnálta önmagát, de ugyanakkor sajnálta a fiút is. — Szegény Sándorkám! Éppen veled kellett ennek a borzasztó dolognak meg­történnie! Sándor hálás volt szavaiért. Még e tragikus pillanatban sem tudta teljesen kivonni magát varázsa alól. Ily őszintén meghatva sohasem látta őt. Egy pillanatig rájött a vágy, hogy karjaiba zárja e szép és vonzó leányt, aki mintha megújult volna; de megjelent előtte annak a másik­nak a képe, aki néhány óra múlva a felesége lesz, aki megosztja vele végzetét s ez a kép észretérí tette. — Kívánom, hogy boldog légy, mondta Sándor, végtelenül sajnálom, hogy így történtek a dolgok. — Nem akarsz búcsúzóul mégegyszer megcsókolni? kérdezte a leány. — Jobb, ha nem teszem, de lekísér­hetsz a kapuhoz. — Nem, ezt nem akarom. Inkább itt búcsúzzunk. Isten áldjon meg, Sándor. Sohasem foglak elfelejteni. A fiú megkönnyebbülten felsóhajtott. A búcsúzás könnyebben ment, mint remélte. Észrevétlenül letette a csekket egy asztalra és távozott. Mint görög tragédia, olyan volt a nász­éjszakájuk. A fiú szemei előtt lebegett a közeli vég s önmagában bocsánatot kért nejétől, hogy részesévé tette sorsának, hogy tudatosan annyi bánatot és szen­vedést okoz neki igen rövid boldogságuk után. Mindennek dacára, ez a boldogság feltört benne, himnuszt szeretett volna zengeni neki; életében most először tapasztalta, hogy mit jelent, mikor egy férfi és egy nő nemcsak testileg, de lelkileg is egyesülnek, egyik a másiknak boldogságára vágyik. Mily különbség volt a megvásárolt és az igazi szerelem között! Az, amit most érzett, oly teljes öröm volt, még a halál gondolatával is kibékítette. Másnap reggel első útjuk Sándor apjához vezetett. Néhány nappal előbb még elképzelhetetlen lett volna a fiú számára, hogy szembeszálljon apja akaratával, maga válassza a leányt, akit nőül akar venni és a házasság megkötése után egyszerűen bemutassa nejét. — Ilona, a feleségem. Tegnap esküd­tünk, mondta Sándor a félelem vagy zavar legkisebb jele nélkül. Az idősebbik férfi elképedve nézett fiára és az előtte álló fiatal asszonyra. Hallotta, hogy mit mond a fia, de kép­telen volt felfogni szavait. Csak annyit ér­tett, hogy fia máról holnapra, ót meg sem kérdezve, feleséget választott magának. A dühtől vörös lett az arca, de ajkán egy hang sem jött ki. Ami mindennél csodálatosabb volt számára, az a nyugodtság, majdnem földöntúli derült­ség, mellyel fia előadta a történteket. Időbe tellett, míg végre a szavak értelmet nyertek agyában. És ez a jóbeszédű, a mindennapi életben gyökerezett férfi akkor se tudta, mit mondjon. Az egész történet hihetetlennek tűnt fel előtte. Sándor most feleségéhez fordult: — Drágám, nem volnál olyan kedves, egy pillanatra egyedül hagyni minket? Ahogy az asszony betette maga után az ajtót, Sándor újra felvette a szót: — Néhány nap, talán néhány óra múlva kórházba kell, hogy menjek. Arra kérlek, igyekezz feleségemet távol tartani betegágyamból; nemi akarom, hogy tanúja­­legyen utolsó óráimnak s hogy ez meg­növelje fájdalmát. És nagyon kérlek, add neki anyai örökségem. Lehet, hogy gyer­meke születik tőlem, a te unokád. Tudom, hogy számíthatok rád. Most végre megtört a jég. Most végre az apa előtt megvilágosodott a helyzet. Torkából feltörtek a szavak: — Szegény, szegény gyermekem! Miért kellett e szörnyűségnek veled meg­történni? Zihált a férfi melle, átölelte fiát, könnyeivel öntözte az arcát. jönnek! Jönnek!^ Augusztus 1-től ARADSZKY LÁSZLÓ November 1-től KORDA GYÖRGY budapesti táncdalénekesek Budapestről jöttünk szórakoztatni Önöket, Farkas Nándor és Gombkötő István tánczenével és cigányzenével minden este. Szeretettel várjuk kedves vendégeinket. Egy jó pesti hangulatért érdemes á magyar étterembe menni! 5 fogásos menü $5.95 (3 féléből választhat) Mindennap rántott borjúláb, halászlé, rántott hal, fatányéros és még sok más finom étel. Asztalfoglalás: 923-6599 200 Bloor St. W. közel az Avenue Rd.-hoz. V Parkoláshoz bejárat a Bedford Rd.-ról. Toronto Város 197$ INGATLAN A Municipal értékelési törvény és a 376-79 valamint a 375-79 számú városi szabályzat előírá­sainak értelmében meghatározták az 1979 évi in­gatlan adókat. A már befizétetf részleteket leszá­molva a .fennmaradó összegek a következő napokon válnak esedékessé: MINDEN Negyedik Ötödik Hatodik KERÜLET részlet részlet részlet June 27 August 29 October 17 Az ingatlan adóíveket minden kerUlet részére júni­us 13-án postázták. Azok az adófizetők, akik adóíveiket néhány nappal ezután nem kapták meg, azonnal igényeljék azt személyesen a Városháza földszintjén lévő Adóin­formációs Irodán, vagy telefonon 367-7115 számon, vagy levélben amit a Városháza Adóbehajtó Irodá­hoz címeznek. AZ ADÓK FIZETÉSE Adófizetés: minden esedékes adórészlet teljes összegben befizethető a határidő napján vagy azt megelőzően a város bármelyik ellenőrzés alatt lévő bankfiókjában (a bankok egy kis kezelési költséget számítanak fel). Csekk vagy vagy pénzesutalvány a városi pénztár részére állítandó ki és a városházára küldendő be. Irodai órák minden hétfőtől péntekig reggel 8.30 és délután 4.30 között. ' W. A. WILFORD, City Treasurer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents