Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-06-09 / 761. szám
M E N D E R August J.Molnár ^•O.Box lo34 New Brunswick, New r,. U.S.A. -Jersey o39o3 AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 18. 761. Ár«: 50 cent JUNE. 9 1979. Second class mail registration No. 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di.No. 104970 RUBIN FERENC ELES, DE BÉKÉS PÁRVIADAL Bár Egyiptom és Izrael álláspontja a Jordán nyugati partja. Kelet Jeruzsálem és a Gáza kérdésében körülbelül olyan távolságra vannak egymástói mint földünk a Saturnus bolygótól, mégsem szabad felednünk. hogy jelenleg nem hadbanállók, hanem két békés ország tárgyal egymással. Mindkét országnak gazdasági bajokkal kell , megküzdenie. Izrael gazdasági helyzetét még súlyosbítja az a három milliárd dollár, melyet a szináji telepesek és a két reptér áthelyezésére kell költenie, s melyből az USA csak kétmilliárdot vállalt. Mindkét ország érdeke tehát egy gyors megegyezés. így. ha a tárgyalások hátterét nem ismernók, nehéz lenne felfognunk a két állam szélsőséges állásfoglalását. Izraelnek minden áron meg kell akadályoznia, hogy a P.L.O. Moszkvától támogatott terrorgárdája közvetlenül Izrael torkában, független államot alapíthasson. Ezzel szemben Egyiptom, mely "Az arabság árulója" Kain bélyegét hordja homlokán, szabadulni kíván elszigeteltségéből. Egyiptom tökéletesen tisztában van azzal, hogy követelései teljesíthetetlenek. Persze jól tudja, hogy ha a tárgyalások kezdetén elárulná valódi céljait, úgy nem lenne miből engednie, s az arab államok előtt nem bizonyíthatná azt a szizifuszi küzdelmet, melyekkel a szerényebb eredményeket sikerül kicsikarnia Izraeltől. így hát most "mereven ragaszkodik", hogy Izrael, feloszlatva településeit, kivonuljon a nyugati partról, mely valamilyen formában Jordán ellenőrzése alá kerülne. Gázából, mely egyiptomi fennhatóság alá kerülne, és Kelet Jeruzsálemből. Szadat persze jól tudja, hogy Jeruzsálem oszthatatlan és nincs biztosíték arra, hogy Husszein király nem fogja nagylelkűen Arafátéknak adni a nyugati partot. Izrael katonai ellenőrzése nélkül az autonómiából független állam lesz. így Weizman hadügyminiszter rendkívül ügyesen rávette az egyiptomiakat, hogy egyelőre csupán a megoldható problémákra szorítkozzanak. Ez pedig az autonómia kiterjesztésének lehetősége. Izrael javaslata értelmében, az arab lakosság ellenőrzése alá tartozik a közoktatás. a kórházak adminisztrációja, a szociális szolgáltatások és a városi és megyei közigazgatás. Az önkormányzati tanács jogkörén kívül esne a törvényhozás, rádió és televízió állomások létesítése, a kereskedelmi mérleg fölötti ellenőrzés, valamint a pénzkibocsátás joga. Ugyancsak a tanács jogkörén kívül esnek az izráeli telepesek. Az Izrael elleni összeesküvéssel vádolt egyének, valamint a PLO tagjai nem vehetnek részt a tanács munkájában. Nyilvánvaló, hogy Szadat az autonómia kiterjesztése terén maximális eredményt kíván elérni. Ez feltétlenül szükséges vezető szerepének megtartásához. valamint a mérsékelt államok — Szaudi Arábia és Jordán — és a mérsékelt palesztinok képviselőinek esetleges csatlakozásához a további tápgyalások folyamán. Yosef Burg izráeli belügyminiszter I8 pontban szigorú utasításokat kapott a minisztertanácstól, s nincsen joga nagyobb engedményekre. Khaiil egyiptomi miniszterelnök szerint az izraeli javaslatok nem alkalmasak tárgyalási alapnak. Mégis mindkét fél érzi. hogy a megbeszéléseknek belátható időn belül valami pozitívumot kell felmutatnia. A radikálisok csak szóháborút folytathatnak Vannak nyugati vélemények, mely szerint a palesztin probléma megoldása nélkül nem lehet béke. A PLO szerepét kapcsolódásával — egy háború indításához. I948 óta, a negyvenmillió lakosságú Egyiptom alkotta az arab haderő gerincét. Az egyiptomi mezőgazdaság még mindig az őskorban van, s ezt Szadatnak fel kell számolni erősen eltúlozzák. Frakciókra töredezett számuk aránylag nem jelentős.forrásaik a Szovjetunióból és Líbiából erősen korlátozottak,földrajzilag elszóródva az arab kormányok alamizsnájára vannak utalva. E támogatás nélkül nem lennének támaszpontjaik, hiányos volna fegyvertáruk, s politikai befolyásuk a nullával volna egyenlő. Helyzetük még a Szíria megszállása alatt álló Libanonban is ingatag. Azok tehát, kik azt állítják, hogy a palesztin probléma megoldása nélkül nincs béke, szem elől tévesztik a tényt, hogy maguk az arab kormányok játszi könnyedséggel megoldhatják azt, megvonva támogatásukat, mint ahogyan azt Egyiptom tette. Beginnek tehát tökéletesen igaza van. A gazdag és hatalmas lakatlan területekkel rendelkező arab államok telepítsék be a palesztin menekülteket, s a probléma egy csapásra megszűnt. Az úgynevezett “keleti front" Szíria, Irak és Irán, még Jordán hozzáadásával sem képviselnek elegendő erőt — Egyiptom kilegnagyobb és legerösbb ütőképességű katonaságával. Egyiptom kényszerítette Izraelt mind a négy háborúban kétfrontos harc vívására. Egyiptom nélkül a “keleti front ” magára van hagyatva. Csak idő kérdése tehát, hogy a radikálisok belássák tehetetlenségüket és béketárgyalásokra kényszerüljenek Izraellel. Elsősorban Jordán, majd Szíria fogják elfogadni az Izrael javára billenő erőmérleg valóságát, s követik majd Egyiptom példáját, hogy visszanyerjék elveszített területeiknek legalább egy részét. Szaudi Arábia befolyása sem oly erős mint ahogyan azt sokan hiszik. Bár könnyű kézzel szórta a milliókat, hogy megvédje országát a PLO szabotázsától, s magától távol tartsa annak zavarkeltó elemeit, adományait elvágni, vagy beszüntetni sokkal nehezebb dolog. így csupán idő kérdése, hogy folytassa pénztámogatását Egyiptom javára, minthogy ez országra égető szüksége lehet az új izlám és a kommunista beáramlás ellen. A béke jelentősége főleg gazdasági A gazdasági bajok csaknem mindenütt éreztetik hatásukat. Még Szíriánál is, mely most komolyan fontolgatja, hogy visszavonja csapatait Libanonból. Egyiptom részére a béke az életszínvonal emelését jelenti. Ma már nem vitás, hogy a gazdasági nyomás volt az mely Szadatot I977 novemberében Jeruzsálemi útjára késztette. Ha béke nem hozna jobb életkörülményeket, úgy ez zavarokhoz, esetleg Szadat pozíciójának megingásához vezetne. Az egyiptomi nép, melynek életszínvonal emelését az állandó hadikiadások 30 éven keresztül lehetetlenné tették, már nem hajlandó tovább nyomorban élni. Izrael gazdasági bajai is igen komolyak. Az infláció szinte tűrhetetlen. Ezek azonban remélhetőleg csak rövid lejáratúak. Az átmeneti idő elmúltával az ország rátér a békeköltségvetésre s jelentősen csökkentheti hadi kiadásait.. Jordán es Szaudi Arábia A béke további kiterjesztésének kulcsát Jordán és S/audi Arábia t ja a kezében A/ USA — ennek ismeretében — időnként elküldi megbízottait e két országba, hogy kifürkéssze az esetleges változásokat. Szaudi Arábia belpolitikai életét sűrű köd takarja. A királyi család tagjai harcban állanak egymással. Ez főleg az Egyesült Államoknak okoz gondot, mely Irán kiesése után Szaudi Arábiát tekinti a nyugatot támogató politika fellegvárának. Ennek alapján igen jelentős hadianyagot szállított ez országba. Fahd trónörökös, kiről úgy hittük, hogy az ország gyakorlati vezetése az ó kezében van, állítólag egészségi okokból, Spanyolországban töltött csaknem egy hónapot. így sokan úgy hiszik, hogy befolyása lazult. A másik nyugatbarát miniszter, Sheik Ahmed Yamani, ugyancsak veszített erejéből. Lehet, hogy Abdulah herceg és az izrael-egyiptomi békét ellenző Khalid király magukhoz ragadják a vezetést, s ez a panarab irányzat megerősödését jelezné. A bajok és zavarok ellenére is derűlátóan nézhetünk a jövőbe. A nyugati part helyzetének kitisztázása persze még hosszú időt vesz igénybe. A megbeszélések, mint ahogyan azt már megszoktuk, nagyon sokszor fognak “holtpontra” jutni. Az óramutató azonban mégis csak előre megy. 0 # MEGHÍVÓ BARZILAY ISTVÁN előadásai: Az Új Kelet hosszú éveken kereszti volt szerkesztője, lapunk állandó munkatdrsa a kiváló irá Kanadai látogatása során TORONTÓBAN junius 10-én d.u. fél 4 órakor a NEW H0RIZ0NS helyiségében (3600 Bathurst St.) MONTREALBAN junius 17-én d.u. fél 2 órakor a Montreali Mártírok Hitközsége helyiségében (Courtray Ave.) tart előadást Mindenki megjelenésére számítunk Hány hadosztálya van a pápának? A címben szereplő gúnyos kérdést Josif Visszarionovics Dzsugaszvili tette föl a háború utolsó évében. Ezzel utasította el tanácsadóit, akik a katolikus egyházzal való jóviszony fontosságára hívták fel a figyelmét. Sztálin elvtársnak, mint oly sok másban, ebben sem volt igaza. Éppen napjainkban derül ki, hogy a pápának nagyon is sok hadosztálya van. Hét hónappal ezelőtt a római egyház bíborosi kara több évszázad után olyan pápát emelt Szent Péter trónjára, aki nem olasz származású. A választás az aránylag fiatal (59 éves) Karol Vojtilára, a krakkói érsekre esett. Már akkor, a választás idején világos volt: a római katolikus egyház elérkezettnek látta az időt a kommunista ideológia elleni harcra. A vasfüggöny mögötti országok közül Lengyelországban él a legtöbb katolikus — 90 százalék —, az országnak mély vallási hagyományai vannak, a lakosság aktívan, buzgón hívő és az egyház szervezete példás. János, Pál pápa látogatásra érkezve hazájába megcsókolta a számára oly drága lengyel földet II. János pápa a múlt és a mostani hetet szülőhazájában tölti és ezzel világossá vált a harc, amit eddig burkoltan igyekeztek megvívni. A kommunista hatóságoknak már ahhoz sem volt sok kedve, hogy a pápát egyáltalán visszaengedje Lengyelországba, de hogy lehet megakadályozni egy lengyel pápa látogatását? Húzták-halasztották az engedély megadását, s végül egy olyan dátumra engedélyezték, amikor is az állam Lengyelország szovjet felszabadításának 35 éves fordulóját ünnepli. A hivatalos álláspont az, hogy a pápa egy idegen ország államfője, aki felszabadítási ünnepségre érkezik és ennek megfelelően fogadják. A Vatikán viszont azt hangoztatja, hogy a főpap útja kizárólag vallási célzatú és a Czestochowa-i Fekete Madonna ünneplésére érkezett, aki Lengyelország védószentje és a lengyel függetlenség jelképe. Ennek következtében az állam és az egyház képviselőinek párbeszéde olyan, mint két süket beszélgetése. Gierek államelnök köszönti a pápát és köszönetét mond a Szovjetuniónak, amely fölszabadította Lengyelországot. A pápa válaszában köszönti Giereket és kijelenti, hogy Lengyelország nem létezhet istenhit nélkül. Tulajdonképpen egyik fél sem meri teljes egészében kimondani szándékát, de mégis igen éles vita és harc folyik. A kommunista állam és az egyház között még soha nem volt ilyen furcsa kapcsolat. Azelőtt a legélesebb szembenállás jellemezte a helyzetet és a kommunista országokban egymás után kerültek börtönbe a főpapok. Rómában pedig kiátkozták az úgynevezett "békepap"-mozgalmat. VI. Pál idején visszájára fordult a helyzet, s a Vatikán egymás után tette az indokolatlan, fölösleges, opportunista engedményeket a kommunizmusnak, anélkül, hogy cserébe kapott volna valamit. Most azonban megváltozott a helyzet. Karol Vojtila Lengyelországban megtanulta, miként lehet és kell erélyes politikát folytatni a kommunizmus ellen. Elnyomatás alatt nőve fel, nincsenek hamis illúziói a módszerekről, s egyúttal szerencséjére nem osztja nyugati paptársai lelkiismeretfurdalá?ait a munkástömegek elvesztését illetőleg. Ugyanis Lengyelországban, mint minden más kommunista államban, a munkásosztályt nem az egyház, hanem a párt vesztette el. Természetesen a katolikusoknak is vannak világméretű problémái, ezek azonban inkább a tőkés világ országaiban jelentkeznek. Bármilyen paradoxon hangzik is, a kommunista Lengyelországban a katolikus klérus és a katolikus hit a legnagyobb hatalom. A Szovjetet kiszolgáló rendszer nem tehet egyebet, mint hogy ö keresse a békés együttélés lehetőségeit a vallás uralta néppel. János Pál pápának azonban kemény feltételei vannak. Át akarja menteni az elkövetkezendő évtizedeken a vallási és az egyházat, mert tudja, hogy a kommunizmus a legjobb esetben is csak évtizedekre terjeszkedhet míg a kétezer éves egyház sokkal messzebbre tekint és — valószínűleg jogosan — bízik abban, hogy a jövő neki dolgozik. A harcban e pillanatban a pápa van felül. A látogatás a nép mii Ijóit mozgatta meg és a vallásos tüntetés egyúttal a kommunizmus elleni demonstrációvá vált. Időnként úgy tűnik: a katolikus egyháznak kell megakadályozni, hogy a tüntetések ne változzanak át nyílt lázadássá. Mert a Vatikánnak vannak hadosztályai, amik persze nem állhatnának ellen egy nyílt szovjet beavatkozásnak. De hosszú távon az Isten hadserege tűnik erősebbnek. A színfalak mögött bizonyára folynak diplomáciai tárgyalások, ahol talán a megbeszéléseket nem olyan merev alapokon folytatják, mint a nyilvánosság előtt. De egy biztos. A lengyel állam vezetői nagy, mély, felszabadult sóhajjal fogják búcsúztatni János Pál pápát akkor, amikor visszautazik Rómába, hogy visszaüljön Péter trónusára. Bibó István Budapestről érkezett a hír Bibó István volt nemzeti parasztpárti politikus, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar politikai filozófusának haláláról. A magyar lapok néhányszavas hirben számolnak be az eseményről, holott Bibó neve egy egykor szabad demokráciává váló Magyarországban fogalommá lesz majd. A nagyközönség 1956 napjaiban figvclt csak fel nevére.amikor. mint a Nagy Imre kormány államminisztere, á szovjet támadás reggelén utolsónak maradt a parlamentben és a törvényes magyar kormány nevében küldte mérsékelt hangú, okos segélykérését s egyúttal a forradalmi rendszer végrendeletnek ható üzenetét a szabad világhoz. Ezért a tettéért később letartóztatták és életfogytiglani fegyházra ítélték, ahonnan csak nyolc évvel később, egy amnesztia idején szabadult. De börtönében is dolgozott és sikerült nyugatra juttatnia a Magyarország forradalom utáni helyzetéről készített tárgyilagos és higgadt analízisét. Szakemberek azonban már korábban felfigyeltek működésére. 1945-ben már Debrecenben volt a kormány megalakulásakor, s már ekkor kiváltotta a kommunisták haragját, mert ó dolgozta ki azt a "harmadik utat”, amely egy magyar demokrácia alapeszméje lehetett volna a két világ között. A történelem alakulása Bibó Istvánt igazolta, még a megszálló Szovjetuniónak is jobb lett volna, ha az országot Bibó elképzelései alapján építik újjá. Mi, zsidók, még külön köszönettel is tartozunk Bibónak. A zsidókérdésről írt tanulmánya a politikai irodalom egyik klasszikusa. Olyan tisztességes volt világéletében, s így a náci megszállás alatt is, hogy nem volt szüksége mentegetőzésre, nem volt szüksége arra, hogy a zsidókérdés létezését letagadja. De amit írt, azt nyugodtan vállalhatja minden zsidó, minden tisztességes, jószándékú keresztény. Bibó István egyike volt azoknak a keveseknek, akik a legnehezebb években is visszaadták az emberben alkotott hitet. Emlékét megőrizzük.
