Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-05-12 / 757. szám

1979 m4Jus 12 * MENÓRA 7. oldal 1952 nyarán lázas építkezés kezdődött Recsken. Vizsgálati barakkokat húztak fel a rabok, sok kis fülkével, elegáns, festett rabitz falakkal. Fiatal ÁVÓ-s tisztek érkéz­­tek és úgy hírlett, hogy mindenki új jegyző­könyvet kap. Reggelenként vagy ötven in­ternált névsorát olvasták fel és ezek eltűn­tek az épületekben. Évek óta nem beszélt velünk senki bűneinkről, s így érthető, hogy... Az izgalom már “saját tetőfokán is túl­lépett”, legalább is így írta le Pethő Gyur­ka, az emberszabású közjegyző, ezeket a történelmi heteket. A ki- és kinem hall­gatónak közötti érintkezés szigorúan tilos volt; fűrészes Maki szerint az amerikai ul­timátumot kell az internáltaknak sorban aláírni és akik már látták a szöveget, nem. beszélhetnek róla. “Az Ávósok félnek, ha egyszerre tudjuk meg a mámoros rész­leteket, kardélre hányjuk az őrséget.” És ezt még az amik sem akarják! Ma már értem, hogy ez miért zavarta Eisenhower érzékeny lelkét. Dani, a nyilasból kommunista párttitkárrá és hamarosan recski fogollyá vált Dosztojev­­szkij-bajuszú társunk szerint Szibériába való átköltözésünk részleteit közük velünk a központból érkezett tisztek. “Úgy remél­tem, a recski földben nyughatnak ham­vaim,” mondta nemzetünk vezető pesszi­mistája, “de ez hiú óhaj volt. Vorkutta jeges göröngyei takarnak majd.” Ennek a tanulmánynak nem az a célja, hogy a nagy 1952-es évi recski felülvizs­gálat reason d’etre-jét vizsgálja. Az ok még ma is homályos. Egri úgy gondolja, hogy i új ÁVÓ-s tisztek gyakorlatoztak rajtunk, mint ahogy az orvostanhallgatók az in­jekciókat először nyulak fülvénájába és nem a mi tomporunkba adják. (Persze ma már egyre drágábbak a nyulak, és olcsób­bak a tomporok; az ebből eredő következ­tetést mindenki maga vonhatja le.) Ebben az értekezésben a kihallgatások a rabokra gyakorolt lélektani hatását szeret­ném leírni. Például itt volt Harmath István. Középkorú, jóindulatú művezető, valóban régi tagja a Szociáldemokrata pártnak. A kőbányában nem számított' sztahanovistának, inkább a tömeg közepén | szeretett rejtőzni. Nyugodt természetét csak I az zavarta meg, ha valaki bulija, vagyis a vád iránt érdeklődött. — Akasztott ember házában nem be­szélünk kötélről, — mondta idegesen. — Persze, hogy azért vagyok Recsken, mert 1950-ben összefogdosták a régi szocikaL De ez az ÁVÓ-nak nem volt elég. Nekik bűncselekmények kellettek. Mikor letartóz­tattak, először egy zsúfolt cellában várakoztam. Ahogy társaim visszatértek a kihallgatásról, véresek voltak és beszélni is aüg tudtak, annyira összeverték őket. Na­gyon be voltam rézéivé — mondta Har­math — és amikor az én nevemet szólitot­­ták, citerázni kezdtem. Rögtön meg is mondtam a főhadnagynak, írjon, amit akar, én szívesen bevallók mindent — Ne provokálja az Államvédelmi Hatóságot! — mennydörögte. — Kérem előadó úr, én szakmunkás va- . gyök és tudom, hogy mihez értek, jegyző­könyvírás nem az én szakmám, hanem az öné. Amatőr munkával nem szabad elron­tani egy jó vádiratot. Az ÁVÓ-s egy darabig nézett, s Har­math már félt, hogy mégis inkább verni fogja. — Lehet, hogy fáradt volt, de az is lehet, hogy meggyőztem, mert egy idő múlva elkezdett valamit diktálni arról, hogy milyen aljasul szabotáltam a Tervet. Annyira megkönnyebbültem, hogy nem is figyeltem a szövegre, aláírtam és viszony­lag elégedetten tértem vissza a cellába. Tudtam, hogy amíg vége nincs ennek a tébolynak, börtönben fogok rohadni de leg­alább evvel a hülyeséggel nem zavarnak többet. Harmath István művezető és szak­munkás lelkibékéjét teljesen feldúlta az 1952-es nagy felülvizsgálat. Elsők között . vitték fel és egy fiatal hadnagy elé került. — Miért van itt Harmath István? — kérdezte az ÁVÓs barátságosan. — Nem tudom, előadó úr!-----Erőltesse meg magát, senki sincs itt_ ártatlanul! A hadnagy unszolására végül elmondtál lefogása és kihallgatása részleteit. Mon-j dánom sem kell, hogy az ÁVÓ-s nem hittel el neki és végül Harmath bevallotta a terv j szabotálást, amire még emlékezett. — Nagyon jó, — derült fel az ÁVÓ-s j — és hogy szabotálta a tervet? — Mindenképpen. — felelte mély meg-| győzódéssel Harmath. Bár ez inkább vázlatos festése egy jelen-1 tékeny politikai bűnnek, a szerény kérdezőt mégis kielégítette. De a "mi volt még?" kétségbe ejtette hősünket. A táborban ah demokrácia-ellenes kijelentést tartották a legenyhébb vádnak, tehát ezt említette | meg. — Nagyon jó, és mit mondott? Harmath nem volt buta ember és volt ] fantáziája. — Rákosi erkölcstelen anyját szidtam---­mondta kispolgáriasan. — Na és a kémkedés? Harmath szívéről nagy kő gördült le. Persze. — mondta — a kémkedés! — Kinek? — Mi az. hogy kinek? — Kinek kémkedett? — Kinek kémked az ember? — Ne engem kérdezzen! Én kérdeztem mugat. Kinek kémkedett? GYORGYEY ALADAR A nagy felülvizsgálat — Az amerikaiaknak. — Harmath tudta, hogy jobb ember Titónak nem kém­kedik. — Hol kapta a megbízást? Ez fogas kérdés volt. Harmath a Horthy korszak iskoláiban végezte tanulmányait. Megbocsáthatatlan módon a polgári tanárai elhanyagolták a hírszerzés mód­szertanának ismertetését és igy Harmath nem tudott válaszolni. — Salzburgban? — segített a kihallgató. — Én sosem voltam külföldön. — Nem volt? — Voltam. Salzburgban. Ausztria. — Földrajzot tanitottak a polgáriban. Eredményes két óra után kihallgató és rab a legjobb viszonyban váltak volna el, ha nem kerül sor a “gyanúsított jegyző­könyv” első oldalának kitöltésére. Szemé­lyi adatok alatt anyja neve következett. — Kalmár Rózsa — mondta Harmath. A hadnagy írni kezdett, aztán papírokat forgatott. — Takács Valéria — helyesbített. — Előadó úr — mondta Harmath szokatlan eréllyel — tessék meghagyni az édesanyám nevét, én boldogan vallók, de miért fontos, hogy... — Takács Valéria! — mondta az ÁVÓ-s és még idegesebben lapozott. — Takács Valéria, legyen! — Harmath lemondóan. — Maga nem 1925-ben született! — fel­háborodva. — Nagyon kedves az Előadó úr, hogy ilyen fiatalnak tetszik nézni, de én 1904- ben születtem. —Van a táborban egy másik Harmath István? — Igen van. Fiatal gyerek. A hadnagy felugrott, toporzékolt, üvöl­tött és a riadt internáltat kilökte az ajtón. — Nem baj — mondta Harmath, mikor később a bányában beszélgettünk és egy fél lapát követ rakott a csillére. — Látod, ha legközelebb kihallgatnak, lesz anyagom, mikor tényleg én kerülök sorra, meglepem az előadót. A félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy sem Har­math István, sem a névtelen Ávós tiszt nem találta humorosnak az esetet. Viszont Horváth bácsi problémája néhány halvány kuncogást váltott ki a körülállókból. Horváth József vasöntő volt, aki életét kemény munkával és még keményebb ivással töltötte. Hatvanadik teve körül Recskre került, mint az agyérelmeszesedés orvostankönyvi példája. Rabtársainak az volt a véleménye, hogy Horváth bácsi vér­keringését az elkeskenyedett ereken a napi három-négy liter bor és némi pálinka segítette és a hirtelen alkoholhiány okozta a teljes szellemi leromlást. Nem tudom, hogy a modern orvostudomány elfogadja­­e ezt a magyarázatot, az azonban igaz, hogy Horváth bácsi kevéssel járult hozzá a tábor intellektuális életéhez. Mégis szerettük. Barakk-társai közül azok, akiknek éjjel a csizmájába nagydol­­gozott, nem osztoztak ebben az érzésben. Faludy Gyurka, aki mindenkiben a jót kereste, azt állította, hogy Horváth bácsi még félálomban is képes volt finom meg­különböztetésre Akik csikket adtak neki nappal, azok csizmáit elkerülte éjjel. Horváth bácsi tisztelői nyomatékos ösz­tönzésére sokat járt az orvoshoz. Hipok­­rátes recski utódai hiába közölték, hogy semmit sem tudnak tenni vele, az öreg mégis rendszeresen megjelent így alakult ki először az ismeretség, később meghitt barátság Horváth és az egészségügyi fő­törzsőrmester között. Ezt a nemes katonát csak mint “cigányt" ismertük, nemcsak azért, mert az volt hanem mert ó is követte a többi Ávós professzionális szerénységét s nevét nem közölte velünk. A cigány főtörzsőrmester sötétbórú volt, hatalmas vörös orral és a legrepedtebb fazékra emlékeztető, harsogó hanggal. Napja úgy kezdődött hogy a kórházi barakkhoz sétált és ráüvöltött barátunkra. — NAMIÚJSÁGÖREGHORVÁTH? Horváth elégedetten vette tudomásul a szívélyes üdvözletét és “jó napot őrmester úr"-ral válaszolt. Ez a párbeszéd több, mint hétszázszor zajlott le. A főtörzsőr­mester tapasztalatom szerint nem volt rosszindulatú, nem bántott senkit, de igazi barátságot csak Horváth József iránt érzett. Biztosra veszem, hogy mikor Horváth Józsefet felvezették a kihallgatásra, Sztálin marsall elrendelte, hogy az eredményt azonnal közöljék vele. Elképzelhető, hogy Berijával együtt vodkáztak, s úgy várták a híreket a titkos leadó mellett. Az öreg kihallgatása személyi adatok felvételével kezdődött s valahogy így zaj­lott le. — Neve? — Horváth József. — Anyja neve? — Kocsány Eszter. — Nős? — Nős. — Felesége leánykori neve? — Kocsány Eszter. < — Az az anyja neve. — Ki az anyja? — Kocsány Eszter — Az az anyám. Ez különben nemcsak a kihallgatáson történt így, Horváth bácsi mindig ragasz­kodott hozzá, hogy életének két fontos höl­gye azonos. — Apja neve? — Elemér. — Mi volt az apja? — Elemér. — Mi volt a foglalkozása? — Vasutas. — Mit csinált a vasútnál? — Gyereket. — Mi volt az állása a vasútnál? Mit csinált? — Gyereket. A kihallgató lelkiállapotáról nincs ér­tesülésünk. csak azt tudjuk, hogy behívott egy másik üsztet segíteni. A következő jelenet már a barakk előtt játszódott le. Dél van. szép napsütés, a, szigorúan őrzött épületből egy idős. köpcös internált rohan ki. Az egészségügyi főtörzsőrmester épp keresztülmegy az udvaron, s meglátja a kacsalépésekkel siető alakot Az ajtóban két Ávós üszt jelenik meg. — NAMIÚJSÁGÖREGHORVÁTH? A válasz nem a szokásos volt órmesterúr, ez a két zsidógyerek állandóan molesztál, mondja már meg nekik, hogy hagyjanak békémét. Itt megint hiányos az információ, mert nem tudjuk a beszélgetés a két Ávós és a cigány egészségügyi közt hogy zajlott le. Röviddel ezután az öreget beutalták a tolonckórházba. Horváth bácsi megérkezése az orvos­­tudomány eme központjába drámai volt. Mikor bevezették a betegszobába, amit fegyórök irányítása melleit éppen ragyo­góra suvikszoltak a “háziak”, barátunk pil­lanatnyi habozás nélkül a-falra vizelt. Az -örök lába földbegyökerezett és üvölteni kezdtek. Horváth József nyugodtan visszafordult, mint Caruso, körülvéve a tomboló közön­ség brávóitól az első ária után. Ugyancsak, mint a nagy énekes, aki mögött még vál­tozatos repertoár áll és aki nem tudja elképzelni, hogy mámoros tisztelői hogy tudják majd elviselni a felfokozott gyö­nyöröket, odafordult kísérőjéhez, a főtörzs­őrmesterhez. — Mit fognak ezek csinálni, mikor be­szarok? — kérdezte kimérten. Horváth bácsi sosem tért vissza a kór­házból, nem tudom, mi történt vele és azt sem, hogy a jegyzőkönyvet hogy zárták le. Még a XX. század második felében sem kön,nyű történelmet írni. Ennyi év után nem interjúvolhatom meg Horváth Józsefet, sem Vámos Elemért Az ö kihall­gatása azért volt érdekes, mert az inter­­nalási véghatározat nem volt szabványos. Az esetek túlnyomó részében ez az egy ol­dalas okmány így szólt: “X.Y. internálása indokolt, mert fel­tételezhető, hogy..." Ezek a súlyos jogi kifejezések fent nevezett társunk végzésében csak a mondat végén jelentek meg. “Vámos Elemér barátaival egy kocs­mába ment" így Hemingway ir, nem egy Ávós tiszt“Az este folyamán berúgtak és lázító, fasiszta dalokat énekeltek. Bár Vámos Elemér ezen idő alatt az asztal alatt aludt" — az alüterádó a kihallgató erős, majdnem költői tehetségét mutatja — "in­ternálása mégis indokolt” — a 'mégis' gyengeségre vall “mert feltételezhető, ha ébren lett volna, ó is énekelte volna ezeket a dalokat”. Elemér kihallgatása nemcsak a politikai történelem, hanem az Ego és az ID pszichoanalítikai kutatásának mérföldköve lehetett. Milyenek voltak az álmai a Márványmenyasszony padlóján? Freud sajnos a kapitalista társadalom terméke volt, de a Vámos ügyben ki kellett volna hallgatni. Természetesen voltak egyszerű és drámai véghatározatok. Például: “Kukucs Lajos internálása indokolt, mert feltételezhető, 1 hogy a Magyar Hadsereget nyugatra akar­ta szálütani". Ez jó anyag, tehetséges jogász kezében hajlítható, mint Michelangelo márványa. És a bizo­­! nyitékok tömege! Kukucs valóban vendég­lős volt, a kőszegi Stutz szálló bérlője. A városka köztudomásúlag közel van a határhoz. A vendégek közt akadtak katonatisztek is. Mikor némelyiket letartóz­tatták, Lajosunk neve az egyik noteszben volt. Valószínű a bejegyzés, melyet az éber nyomozó felfedezett így szólt: "Jó áfonya mártás, borjúhús kicsit rágós, Stutz Szálló, vendéglős Kukucs Lajos." Az internáltak ügyei nehezebbek voltak, mint azoké, akiket bíróságra vittek. Később, a várpalotai táborban találkoztam Bencs Dezsővel. Bírói ítéletét büszkén mutogatta. “A vádlottat a Népbíróság kémkedés bűntette miatt tízévi kényszer­munkára sújtja. Súlyosbító körülménynek tekinti a Bíróság a vádlott konok tagadását, enyhítő körülménynek azt, hogy bizo­nyíték nincs.” Ez konzervatív, logikus jogi szöveg, amely még a hágai nemzetközi bíróság szigorúan kritikus tagjait is kielégítené. 25 év távlatából ellágyult megértés fog el, mikor kihailgafóínkra gondolok. A XX. srÁ7iui ezen jogi lángelméi nehéz feladatot vállaltak magukra, amikor a recski tábor ügyeinek felülvizsgálatát kezükbe vették. Legalább hatszáz nehézfajsúlyú kém volt köztünk, a British Intelligence Service, az amerikai CIC és a svájci ütkosszolgálat oszlopos tagjai, három-négyszáz jelentős összeesküvő, aki kis híján megdöntötte nemcsak a magyar, de a szovjet rendszert is, elmúlt kormányok államférfiai, és számos kulák, aki kivágta az eperfát az ud­varom vagy orvul leölte saját disznaját. Nagy idők, nagy emberek! Közöttük ott voltam én is. Mikor kihallgatásom befejeződött, s ott álltam újra a Zerge alján, körülöttem erdővel borított hegyek a tavaszi világoszöldböl már az érett nyár sötétzöldjébe öltöztek és az ősz ezerszinú vérköpenyét ígérték, akkor hangtalanul megköszöntem a latrinára menet, hogy át­élhettem saját múltamat. Az ember nem­csak érdemeiből, de bűneiből is tanul. Akkor már négy éve volt, hogy vallomá­somat az Ávón aláírtam és a Nagy Felül­vizsgálat olyan élményben részesített, mint amikor James Hilton “Elveszett évek”­­jéttek hőse megtalálta a letűnt időt. Az arany középút embere voltam min­dig: nem annyira engedékeny, mint Har­math, de nem is olyan mokány és rendít­hetetlen, mint Horváth. Bevallottam, de Gaulle élkémje voltam; Bismarck sem tagadhatta le Németország egyesítésére irá­nyuló vágyát. Hozzájárult ehhez körítés­nek egy kis összeesküvés bokorugrás szán­dékával leöntve. Azt hittem végeztünk, mikor az Ávós megszólalt: — És a többi kémkedés? — Melyikre tetszik gondolni? — Ügyes kitérő mondat' Igaz, kissé modortalan, mert kérdésre nem illik kérdéssel válaszol­ni. — Nem a Vatikán... az természetes. — Persze! Diplomaták és nemzetközi üzletemberek között bizonyos for­malitások, félszavak magátólértetődóek. — Ez alapjában véve nem is kémkedés, — mondta elgondolkodva Ez toborzás. — Hivatásos kémek is meglepődnek olykor. Ez új fordulat volt. — Toborzás? ^ — Maga 1948-ban bevallotta, hogy Franoónak katonákat szerzett. Itt a jegy­zőkönyv, olvassa el! Mintha kalandregényt adott volna a kezembe. Hiszen a spanyol polgárháború idején első gimnazista (V. általános) voltam és később Francónak nem kellettek idegen zsoldosok. Ezek szerint tizenegyéves koromban a nehéz házifeladatok mellett időt szakítottam arra. hogy Ibériába har­cosokat küldjék? Végre találkoztam ön­magámmal; fiatal, lelkes zseni, keze átnyúl a Pireneusokon, emberei Alkatráznál hul­lanak el, és diadalmasan vonulnak be Bar­celonába. A szépséghiba csak az volt. hogy mindig rüheltem a pöttömnyi spanyol dik­tátort, de egy hadvezér ne válogasson! Persze ez nem volt mind a jegyzőkönyv­ben. “Katonákat toborzott Francónak. hogy a fasizmus győzelmét elősegítse " — Előadó úr kérem, ez valahogy nem stimmel. Igaz, annak idején azt is bevallot­tam volna, hogy Miklós cár volt a nagy­mamám, de... Az Ávós megtorpant a felelősség terhe alatt. Mikor a jegyzőkönyv elkészült a spanyol kaland teljesen kimaradt belőle. Lehet, hogy kihallgatom rajtam akart segí­teni a bűnlista csökkentésével, de az is lehet, hogy Harmathnak vagy Horvátnak akarta ajándékozni a birodalmat mely valaha az Újvilágot és a régit uralta. Biztosak voltunk abban, hogy a kihall­gatás végén vagy elengednek vagy elitéi­nek, de sorsunkban alapvető változás következik be. Nem így történt! Semmi sem történt! A kihallgatok el­mentek, a Zerge-csúcs, a hegyek és az erdők fehérbe öltöztek. "Herceg a tél tény­leg megjött” A tavasz is megérkezett és vele Jcsif Viszarionovics halálhíre. 1953 őszén, mikor a tábort feloszlatták, bíróság elé vittek. Alapi Gábor népügyész egy aktát forgatott nagy szeretettel puha kezében. A Spanyol Polgárháború eldön­tésében kifejtett szerepem méltatása nél­küli, a Nagy Felülvizsgálat alatt megirt jegyzőkönyvem volt az, tárgyalásom vád­irata. De ez már egy másik történet... B^ltí Új telefonszámunk: 598-3469 GÓL ____ áfc trm jrm javításokat szakszerűen BDRONUIISl KÉSZÍTÜNK 212 QDEEN STREET1 W. (University Ave.-tól nyugatra) IDŐBEN JELENTKEZZEN—------------­HA O L C S Ó N AKAR NYARALNI L U X U S HELYEN MIAMI BEACH LUXUS HARBOUR HOUSE I hét 2 hét 3 hét 4 hét 239.00 329.00 419.00 509.00 Az árban benne foglaltatik a repülőtéri ki be szállítás és luxus szoba kettős elhelyezéssel * Tenisz, beach, 2 uszoda, üzletek * Healt Club, étterem és egyebek... SUN ISLAND HOLIDAYS MOST ELŐSZÖR: 747 JUMBO GEPPEL BUDAPESTRŐL 7 naptól 6 hónapra M0NTREALBA és TORONTÓBA ROKONOK, ISMERŐSÖK,] BARÁTOK KIHOZATALA IÁDULÍS1 DA’TUMOK: Jun.21 Jun.28 Jul. 05 Jul.12 Jul.19 Aug.02 Aug.16 Sep.13 Oct.18 Nov.15 Jul.26 Dec. 13 Malév Londonit; — Londontól Air Canada, vagy BOAC747 géppel 3« NAPPAL ELŐBB REZERVÁLJON! BUDAPESTRE Olcsóbb mint az 549.00-es charter Gyerekjegy csak: 370.00 7 naptól 6 hónapra csoportos indulások, de indulhat 2—3-4--7—8 hétre is. LONDONIG: BRITISH AIRWAYS vagy AIR CANADA és onnan Malév. 90 nappal előbb kell megvenni a jegyét ha ilyen olcsón akar utazni. APOLLO TRAVEL 1SOO B«thvst St. Toronto Ont. M5P 3H3 651-4102 --- 651

Next

/
Thumbnails
Contents