Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-05-12 / 757. szám
1979 m4Jus 12 * MENÓRA 7. oldal 1952 nyarán lázas építkezés kezdődött Recsken. Vizsgálati barakkokat húztak fel a rabok, sok kis fülkével, elegáns, festett rabitz falakkal. Fiatal ÁVÓ-s tisztek érkéztek és úgy hírlett, hogy mindenki új jegyzőkönyvet kap. Reggelenként vagy ötven internált névsorát olvasták fel és ezek eltűntek az épületekben. Évek óta nem beszélt velünk senki bűneinkről, s így érthető, hogy... Az izgalom már “saját tetőfokán is túllépett”, legalább is így írta le Pethő Gyurka, az emberszabású közjegyző, ezeket a történelmi heteket. A ki- és kinem hallgatónak közötti érintkezés szigorúan tilos volt; fűrészes Maki szerint az amerikai ultimátumot kell az internáltaknak sorban aláírni és akik már látták a szöveget, nem. beszélhetnek róla. “Az Ávósok félnek, ha egyszerre tudjuk meg a mámoros részleteket, kardélre hányjuk az őrséget.” És ezt még az amik sem akarják! Ma már értem, hogy ez miért zavarta Eisenhower érzékeny lelkét. Dani, a nyilasból kommunista párttitkárrá és hamarosan recski fogollyá vált Dosztojevszkij-bajuszú társunk szerint Szibériába való átköltözésünk részleteit közük velünk a központból érkezett tisztek. “Úgy reméltem, a recski földben nyughatnak hamvaim,” mondta nemzetünk vezető pesszimistája, “de ez hiú óhaj volt. Vorkutta jeges göröngyei takarnak majd.” Ennek a tanulmánynak nem az a célja, hogy a nagy 1952-es évi recski felülvizsgálat reason d’etre-jét vizsgálja. Az ok még ma is homályos. Egri úgy gondolja, hogy i új ÁVÓ-s tisztek gyakorlatoztak rajtunk, mint ahogy az orvostanhallgatók az injekciókat először nyulak fülvénájába és nem a mi tomporunkba adják. (Persze ma már egyre drágábbak a nyulak, és olcsóbbak a tomporok; az ebből eredő következtetést mindenki maga vonhatja le.) Ebben az értekezésben a kihallgatások a rabokra gyakorolt lélektani hatását szeretném leírni. Például itt volt Harmath István. Középkorú, jóindulatú művezető, valóban régi tagja a Szociáldemokrata pártnak. A kőbányában nem számított' sztahanovistának, inkább a tömeg közepén | szeretett rejtőzni. Nyugodt természetét csak I az zavarta meg, ha valaki bulija, vagyis a vád iránt érdeklődött. — Akasztott ember házában nem beszélünk kötélről, — mondta idegesen. — Persze, hogy azért vagyok Recsken, mert 1950-ben összefogdosták a régi szocikaL De ez az ÁVÓ-nak nem volt elég. Nekik bűncselekmények kellettek. Mikor letartóztattak, először egy zsúfolt cellában várakoztam. Ahogy társaim visszatértek a kihallgatásról, véresek voltak és beszélni is aüg tudtak, annyira összeverték őket. Nagyon be voltam rézéivé — mondta Harmath — és amikor az én nevemet szólitották, citerázni kezdtem. Rögtön meg is mondtam a főhadnagynak, írjon, amit akar, én szívesen bevallók mindent — Ne provokálja az Államvédelmi Hatóságot! — mennydörögte. — Kérem előadó úr, én szakmunkás va- . gyök és tudom, hogy mihez értek, jegyzőkönyvírás nem az én szakmám, hanem az öné. Amatőr munkával nem szabad elrontani egy jó vádiratot. Az ÁVÓ-s egy darabig nézett, s Harmath már félt, hogy mégis inkább verni fogja. — Lehet, hogy fáradt volt, de az is lehet, hogy meggyőztem, mert egy idő múlva elkezdett valamit diktálni arról, hogy milyen aljasul szabotáltam a Tervet. Annyira megkönnyebbültem, hogy nem is figyeltem a szövegre, aláírtam és viszonylag elégedetten tértem vissza a cellába. Tudtam, hogy amíg vége nincs ennek a tébolynak, börtönben fogok rohadni de legalább evvel a hülyeséggel nem zavarnak többet. Harmath István művezető és szakmunkás lelkibékéjét teljesen feldúlta az 1952-es nagy felülvizsgálat. Elsők között . vitték fel és egy fiatal hadnagy elé került. — Miért van itt Harmath István? — kérdezte az ÁVÓs barátságosan. — Nem tudom, előadó úr!-----Erőltesse meg magát, senki sincs itt_ ártatlanul! A hadnagy unszolására végül elmondtál lefogása és kihallgatása részleteit. Mon-j dánom sem kell, hogy az ÁVÓ-s nem hittel el neki és végül Harmath bevallotta a terv j szabotálást, amire még emlékezett. — Nagyon jó, — derült fel az ÁVÓ-s j — és hogy szabotálta a tervet? — Mindenképpen. — felelte mély meg-| győzódéssel Harmath. Bár ez inkább vázlatos festése egy jelen-1 tékeny politikai bűnnek, a szerény kérdezőt mégis kielégítette. De a "mi volt még?" kétségbe ejtette hősünket. A táborban ah demokrácia-ellenes kijelentést tartották a legenyhébb vádnak, tehát ezt említette | meg. — Nagyon jó, és mit mondott? Harmath nem volt buta ember és volt ] fantáziája. — Rákosi erkölcstelen anyját szidtam---mondta kispolgáriasan. — Na és a kémkedés? Harmath szívéről nagy kő gördült le. Persze. — mondta — a kémkedés! — Kinek? — Mi az. hogy kinek? — Kinek kémkedett? — Kinek kémked az ember? — Ne engem kérdezzen! Én kérdeztem mugat. Kinek kémkedett? GYORGYEY ALADAR A nagy felülvizsgálat — Az amerikaiaknak. — Harmath tudta, hogy jobb ember Titónak nem kémkedik. — Hol kapta a megbízást? Ez fogas kérdés volt. Harmath a Horthy korszak iskoláiban végezte tanulmányait. Megbocsáthatatlan módon a polgári tanárai elhanyagolták a hírszerzés módszertanának ismertetését és igy Harmath nem tudott válaszolni. — Salzburgban? — segített a kihallgató. — Én sosem voltam külföldön. — Nem volt? — Voltam. Salzburgban. Ausztria. — Földrajzot tanitottak a polgáriban. Eredményes két óra után kihallgató és rab a legjobb viszonyban váltak volna el, ha nem kerül sor a “gyanúsított jegyzőkönyv” első oldalának kitöltésére. Személyi adatok alatt anyja neve következett. — Kalmár Rózsa — mondta Harmath. A hadnagy írni kezdett, aztán papírokat forgatott. — Takács Valéria — helyesbített. — Előadó úr — mondta Harmath szokatlan eréllyel — tessék meghagyni az édesanyám nevét, én boldogan vallók, de miért fontos, hogy... — Takács Valéria! — mondta az ÁVÓ-s és még idegesebben lapozott. — Takács Valéria, legyen! — Harmath lemondóan. — Maga nem 1925-ben született! — felháborodva. — Nagyon kedves az Előadó úr, hogy ilyen fiatalnak tetszik nézni, de én 1904- ben születtem. —Van a táborban egy másik Harmath István? — Igen van. Fiatal gyerek. A hadnagy felugrott, toporzékolt, üvöltött és a riadt internáltat kilökte az ajtón. — Nem baj — mondta Harmath, mikor később a bányában beszélgettünk és egy fél lapát követ rakott a csillére. — Látod, ha legközelebb kihallgatnak, lesz anyagom, mikor tényleg én kerülök sorra, meglepem az előadót. A félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy sem Harmath István, sem a névtelen Ávós tiszt nem találta humorosnak az esetet. Viszont Horváth bácsi problémája néhány halvány kuncogást váltott ki a körülállókból. Horváth József vasöntő volt, aki életét kemény munkával és még keményebb ivással töltötte. Hatvanadik teve körül Recskre került, mint az agyérelmeszesedés orvostankönyvi példája. Rabtársainak az volt a véleménye, hogy Horváth bácsi vérkeringését az elkeskenyedett ereken a napi három-négy liter bor és némi pálinka segítette és a hirtelen alkoholhiány okozta a teljes szellemi leromlást. Nem tudom, hogy a modern orvostudomány elfogadjae ezt a magyarázatot, az azonban igaz, hogy Horváth bácsi kevéssel járult hozzá a tábor intellektuális életéhez. Mégis szerettük. Barakk-társai közül azok, akiknek éjjel a csizmájába nagydolgozott, nem osztoztak ebben az érzésben. Faludy Gyurka, aki mindenkiben a jót kereste, azt állította, hogy Horváth bácsi még félálomban is képes volt finom megkülönböztetésre Akik csikket adtak neki nappal, azok csizmáit elkerülte éjjel. Horváth bácsi tisztelői nyomatékos ösztönzésére sokat járt az orvoshoz. Hipokrátes recski utódai hiába közölték, hogy semmit sem tudnak tenni vele, az öreg mégis rendszeresen megjelent így alakult ki először az ismeretség, később meghitt barátság Horváth és az egészségügyi főtörzsőrmester között. Ezt a nemes katonát csak mint “cigányt" ismertük, nemcsak azért, mert az volt hanem mert ó is követte a többi Ávós professzionális szerénységét s nevét nem közölte velünk. A cigány főtörzsőrmester sötétbórú volt, hatalmas vörös orral és a legrepedtebb fazékra emlékeztető, harsogó hanggal. Napja úgy kezdődött hogy a kórházi barakkhoz sétált és ráüvöltött barátunkra. — NAMIÚJSÁGÖREGHORVÁTH? Horváth elégedetten vette tudomásul a szívélyes üdvözletét és “jó napot őrmester úr"-ral válaszolt. Ez a párbeszéd több, mint hétszázszor zajlott le. A főtörzsőrmester tapasztalatom szerint nem volt rosszindulatú, nem bántott senkit, de igazi barátságot csak Horváth József iránt érzett. Biztosra veszem, hogy mikor Horváth Józsefet felvezették a kihallgatásra, Sztálin marsall elrendelte, hogy az eredményt azonnal közöljék vele. Elképzelhető, hogy Berijával együtt vodkáztak, s úgy várták a híreket a titkos leadó mellett. Az öreg kihallgatása személyi adatok felvételével kezdődött s valahogy így zajlott le. — Neve? — Horváth József. — Anyja neve? — Kocsány Eszter. — Nős? — Nős. — Felesége leánykori neve? — Kocsány Eszter. < — Az az anyja neve. — Ki az anyja? — Kocsány Eszter — Az az anyám. Ez különben nemcsak a kihallgatáson történt így, Horváth bácsi mindig ragaszkodott hozzá, hogy életének két fontos hölgye azonos. — Apja neve? — Elemér. — Mi volt az apja? — Elemér. — Mi volt a foglalkozása? — Vasutas. — Mit csinált a vasútnál? — Gyereket. — Mi volt az állása a vasútnál? Mit csinált? — Gyereket. A kihallgató lelkiállapotáról nincs értesülésünk. csak azt tudjuk, hogy behívott egy másik üsztet segíteni. A következő jelenet már a barakk előtt játszódott le. Dél van. szép napsütés, a, szigorúan őrzött épületből egy idős. köpcös internált rohan ki. Az egészségügyi főtörzsőrmester épp keresztülmegy az udvaron, s meglátja a kacsalépésekkel siető alakot Az ajtóban két Ávós üszt jelenik meg. — NAMIÚJSÁGÖREGHORVÁTH? A válasz nem a szokásos volt órmesterúr, ez a két zsidógyerek állandóan molesztál, mondja már meg nekik, hogy hagyjanak békémét. Itt megint hiányos az információ, mert nem tudjuk a beszélgetés a két Ávós és a cigány egészségügyi közt hogy zajlott le. Röviddel ezután az öreget beutalták a tolonckórházba. Horváth bácsi megérkezése az orvostudomány eme központjába drámai volt. Mikor bevezették a betegszobába, amit fegyórök irányítása melleit éppen ragyogóra suvikszoltak a “háziak”, barátunk pillanatnyi habozás nélkül a-falra vizelt. Az -örök lába földbegyökerezett és üvölteni kezdtek. Horváth József nyugodtan visszafordult, mint Caruso, körülvéve a tomboló közönség brávóitól az első ária után. Ugyancsak, mint a nagy énekes, aki mögött még változatos repertoár áll és aki nem tudja elképzelni, hogy mámoros tisztelői hogy tudják majd elviselni a felfokozott gyönyöröket, odafordult kísérőjéhez, a főtörzsőrmesterhez. — Mit fognak ezek csinálni, mikor beszarok? — kérdezte kimérten. Horváth bácsi sosem tért vissza a kórházból, nem tudom, mi történt vele és azt sem, hogy a jegyzőkönyvet hogy zárták le. Még a XX. század második felében sem kön,nyű történelmet írni. Ennyi év után nem interjúvolhatom meg Horváth Józsefet, sem Vámos Elemért Az ö kihallgatása azért volt érdekes, mert az internalási véghatározat nem volt szabványos. Az esetek túlnyomó részében ez az egy oldalas okmány így szólt: “X.Y. internálása indokolt, mert feltételezhető, hogy..." Ezek a súlyos jogi kifejezések fent nevezett társunk végzésében csak a mondat végén jelentek meg. “Vámos Elemér barátaival egy kocsmába ment" így Hemingway ir, nem egy Ávós tiszt“Az este folyamán berúgtak és lázító, fasiszta dalokat énekeltek. Bár Vámos Elemér ezen idő alatt az asztal alatt aludt" — az alüterádó a kihallgató erős, majdnem költői tehetségét mutatja — "internálása mégis indokolt” — a 'mégis' gyengeségre vall “mert feltételezhető, ha ébren lett volna, ó is énekelte volna ezeket a dalokat”. Elemér kihallgatása nemcsak a politikai történelem, hanem az Ego és az ID pszichoanalítikai kutatásának mérföldköve lehetett. Milyenek voltak az álmai a Márványmenyasszony padlóján? Freud sajnos a kapitalista társadalom terméke volt, de a Vámos ügyben ki kellett volna hallgatni. Természetesen voltak egyszerű és drámai véghatározatok. Például: “Kukucs Lajos internálása indokolt, mert feltételezhető, 1 hogy a Magyar Hadsereget nyugatra akarta szálütani". Ez jó anyag, tehetséges jogász kezében hajlítható, mint Michelangelo márványa. És a bizo! nyitékok tömege! Kukucs valóban vendéglős volt, a kőszegi Stutz szálló bérlője. A városka köztudomásúlag közel van a határhoz. A vendégek közt akadtak katonatisztek is. Mikor némelyiket letartóztatták, Lajosunk neve az egyik noteszben volt. Valószínű a bejegyzés, melyet az éber nyomozó felfedezett így szólt: "Jó áfonya mártás, borjúhús kicsit rágós, Stutz Szálló, vendéglős Kukucs Lajos." Az internáltak ügyei nehezebbek voltak, mint azoké, akiket bíróságra vittek. Később, a várpalotai táborban találkoztam Bencs Dezsővel. Bírói ítéletét büszkén mutogatta. “A vádlottat a Népbíróság kémkedés bűntette miatt tízévi kényszermunkára sújtja. Súlyosbító körülménynek tekinti a Bíróság a vádlott konok tagadását, enyhítő körülménynek azt, hogy bizonyíték nincs.” Ez konzervatív, logikus jogi szöveg, amely még a hágai nemzetközi bíróság szigorúan kritikus tagjait is kielégítené. 25 év távlatából ellágyult megértés fog el, mikor kihailgafóínkra gondolok. A XX. srÁ7iui ezen jogi lángelméi nehéz feladatot vállaltak magukra, amikor a recski tábor ügyeinek felülvizsgálatát kezükbe vették. Legalább hatszáz nehézfajsúlyú kém volt köztünk, a British Intelligence Service, az amerikai CIC és a svájci ütkosszolgálat oszlopos tagjai, három-négyszáz jelentős összeesküvő, aki kis híján megdöntötte nemcsak a magyar, de a szovjet rendszert is, elmúlt kormányok államférfiai, és számos kulák, aki kivágta az eperfát az udvarom vagy orvul leölte saját disznaját. Nagy idők, nagy emberek! Közöttük ott voltam én is. Mikor kihallgatásom befejeződött, s ott álltam újra a Zerge alján, körülöttem erdővel borított hegyek a tavaszi világoszöldböl már az érett nyár sötétzöldjébe öltöztek és az ősz ezerszinú vérköpenyét ígérték, akkor hangtalanul megköszöntem a latrinára menet, hogy átélhettem saját múltamat. Az ember nemcsak érdemeiből, de bűneiből is tanul. Akkor már négy éve volt, hogy vallomásomat az Ávón aláírtam és a Nagy Felülvizsgálat olyan élményben részesített, mint amikor James Hilton “Elveszett évek”jéttek hőse megtalálta a letűnt időt. Az arany középút embere voltam mindig: nem annyira engedékeny, mint Harmath, de nem is olyan mokány és rendíthetetlen, mint Horváth. Bevallottam, de Gaulle élkémje voltam; Bismarck sem tagadhatta le Németország egyesítésére irányuló vágyát. Hozzájárult ehhez körítésnek egy kis összeesküvés bokorugrás szándékával leöntve. Azt hittem végeztünk, mikor az Ávós megszólalt: — És a többi kémkedés? — Melyikre tetszik gondolni? — Ügyes kitérő mondat' Igaz, kissé modortalan, mert kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni. — Nem a Vatikán... az természetes. — Persze! Diplomaták és nemzetközi üzletemberek között bizonyos formalitások, félszavak magátólértetődóek. — Ez alapjában véve nem is kémkedés, — mondta elgondolkodva Ez toborzás. — Hivatásos kémek is meglepődnek olykor. Ez új fordulat volt. — Toborzás? ^ — Maga 1948-ban bevallotta, hogy Franoónak katonákat szerzett. Itt a jegyzőkönyv, olvassa el! Mintha kalandregényt adott volna a kezembe. Hiszen a spanyol polgárháború idején első gimnazista (V. általános) voltam és később Francónak nem kellettek idegen zsoldosok. Ezek szerint tizenegyéves koromban a nehéz házifeladatok mellett időt szakítottam arra. hogy Ibériába harcosokat küldjék? Végre találkoztam önmagámmal; fiatal, lelkes zseni, keze átnyúl a Pireneusokon, emberei Alkatráznál hullanak el, és diadalmasan vonulnak be Barcelonába. A szépséghiba csak az volt. hogy mindig rüheltem a pöttömnyi spanyol diktátort, de egy hadvezér ne válogasson! Persze ez nem volt mind a jegyzőkönyvben. “Katonákat toborzott Francónak. hogy a fasizmus győzelmét elősegítse " — Előadó úr kérem, ez valahogy nem stimmel. Igaz, annak idején azt is bevallottam volna, hogy Miklós cár volt a nagymamám, de... Az Ávós megtorpant a felelősség terhe alatt. Mikor a jegyzőkönyv elkészült a spanyol kaland teljesen kimaradt belőle. Lehet, hogy kihallgatom rajtam akart segíteni a bűnlista csökkentésével, de az is lehet, hogy Harmathnak vagy Horvátnak akarta ajándékozni a birodalmat mely valaha az Újvilágot és a régit uralta. Biztosak voltunk abban, hogy a kihallgatás végén vagy elengednek vagy elitéinek, de sorsunkban alapvető változás következik be. Nem így történt! Semmi sem történt! A kihallgatok elmentek, a Zerge-csúcs, a hegyek és az erdők fehérbe öltöztek. "Herceg a tél tényleg megjött” A tavasz is megérkezett és vele Jcsif Viszarionovics halálhíre. 1953 őszén, mikor a tábort feloszlatták, bíróság elé vittek. Alapi Gábor népügyész egy aktát forgatott nagy szeretettel puha kezében. A Spanyol Polgárháború eldöntésében kifejtett szerepem méltatása nélküli, a Nagy Felülvizsgálat alatt megirt jegyzőkönyvem volt az, tárgyalásom vádirata. De ez már egy másik történet... B^ltí Új telefonszámunk: 598-3469 GÓL ____ áfc trm jrm javításokat szakszerűen BDRONUIISl KÉSZÍTÜNK 212 QDEEN STREET1 W. (University Ave.-tól nyugatra) IDŐBEN JELENTKEZZEN—------------HA O L C S Ó N AKAR NYARALNI L U X U S HELYEN MIAMI BEACH LUXUS HARBOUR HOUSE I hét 2 hét 3 hét 4 hét 239.00 329.00 419.00 509.00 Az árban benne foglaltatik a repülőtéri ki be szállítás és luxus szoba kettős elhelyezéssel * Tenisz, beach, 2 uszoda, üzletek * Healt Club, étterem és egyebek... SUN ISLAND HOLIDAYS MOST ELŐSZÖR: 747 JUMBO GEPPEL BUDAPESTRŐL 7 naptól 6 hónapra M0NTREALBA és TORONTÓBA ROKONOK, ISMERŐSÖK,] BARÁTOK KIHOZATALA IÁDULÍS1 DA’TUMOK: Jun.21 Jun.28 Jul. 05 Jul.12 Jul.19 Aug.02 Aug.16 Sep.13 Oct.18 Nov.15 Jul.26 Dec. 13 Malév Londonit; — Londontól Air Canada, vagy BOAC747 géppel 3« NAPPAL ELŐBB REZERVÁLJON! BUDAPESTRE Olcsóbb mint az 549.00-es charter Gyerekjegy csak: 370.00 7 naptól 6 hónapra csoportos indulások, de indulhat 2—3-4--7—8 hétre is. LONDONIG: BRITISH AIRWAYS vagy AIR CANADA és onnan Malév. 90 nappal előbb kell megvenni a jegyét ha ilyen olcsón akar utazni. APOLLO TRAVEL 1SOO B«thvst St. Toronto Ont. M5P 3H3 651-4102 --- 651
