Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-04-28 / 755. szám
, M r.A u gu s t J.M o1na r P.O.Box 1 o 3 4 New Bruns sick, New Jersey o39o3 U • S • A • Second class mail registration No. 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . AZ ESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÜSÁ6 LAPJA VOL. 18. 755, An: 50 cent APRIL. 28. 1979. BARZILAY ISTVÁN SZADAT ÚJRA MEGLEPI A VILÁGOT KOZEL-KELET EGY HETE A békeszerződés után növekszenek a terror - támadások. Egy kairói postahivatalban felrobbanó csomag megölt egy tisztviselőnőt. A robbanó csomagot a Palesztinái Felszabadító Forradalom Sólymai nevű szervezet adta fel. Az izraeli hadsereg egységei a Jordán menti határon lelőttek négy beszivárgó terroristát. Libanon felől négy másik terrorista partraszállt Naharián és négy embert meggyilkolt. A támadókat részben elfogták, részben lelőtték. Szadat kijelentette, hogy minden erőszakos cselekményre ezerszeresen üt vissza. Az izraeli hadsereg ágyúnaszádjai tűz alá vették Észak-Libanonban egy gerilla-tábort és súlyos károkat okoztak.Előzőleg Szadat és Begin a közvetlen telefonvonalukon tanácskoztak. Az izraeli kormány Jordániát teszi felelőssé az onnan jövő terrortámadásokért — mondotta egy külügyi szóvivő. Eszerint Jordánia elleni visszaütésekre is számítani lehet a közeljövőben. • *'# Idi Amin, miután előzőleg hiába kért segítséget Líbiában, most Bagdadban tűnt fel. Katonai segítséget azonban az iraki kormány sem hajlandó adni. Dáján külügyminiszter távolkeleti körútra indult. Nepálba és Bhutánba utazik, aminek eredménye Kínával való diplomáciai összekötettés lesz. Washingtonban még azt mondta: az Izraellel kötött békeszerződést az egyiptomi parlament ratifikálja. Ezt a parlamentet "néptanácsnak” nevezik és csak az alkotmányban meghatározott célt követő pártok vehetnek részt benne, a szocialista egységpárton kivül, amelyet annakidején Nasszer alapított és az egyetlen törvényes politikai alakulatnak számított. Szadat reformja lehetővé tette, hogy mintegy 20 ellenzékinek minősített képviselőt is beválasszanak. Nem volt tehát kétséges, hogy ez a parlament jóváhagyja a békeegyezményt. Szadat mégis úgy döntött, hogy népszavazást is rendez; a parlament ülésén, amely a várt többséggel jóváhagyta a békét, ezenkívül azzal lepte meg legközelebbi barátait s munkatársait is, hogy új választásokat írt ki júniusra. Vajon mit akar elérni? Cselekedeteiből arra lehet következtetni, hogy Szadat egyénisége ellentétes tulajdonságokból van összetéve. Csak ezzel lehet megmagyarázni ezeket a hirtelen változásokat belpolitikájában és egymásnak ellentmondó nyilatkozataiban. Izraeli vezető személyiségek már régen tudják, hogy Szadat furcsa ember. A lapok pészáchi számaiban, amelyek ezidén rendkívüli részletességgel kommentálják a békekilátásokat és ismertetik a két ország közötti kapcsolatok fejlődését, számosán adnak ennek kifejezést. A Mááriv teljes fejezetet közöl Jicchák Rábin volt miniszterelnök most megjelenő könyvéből; az 1975- ben létrejött izraeli-egyiptomi átmeneti egyezmény létrejöttének körülményeit taglalja. Megírja többek között, hogy tudni akarta, milyen ember voltaképpen az az Anvar Szadat. akivel tárgyalnia kell, az amerikaiak közvetítésével. Ebben a jellemzésben egyetlen olyan pozitív elem van, amely az egyiptomi elnök dicséretéül szolgálhat: egy amerikai személyiség ezt mondta róla Rábinnak: Szadat vérében hordja a háborútól való félelmet. Ez a negatívum valóban pozitívummá válik, ha béketárgyalásokról van szó. Más volt azonban sok amerikai személyiség véleménye, akikkel Rábin Szadatról értekezett. Azt mondták neki, hogy Szádát hitszegő ember, s ezt alátámasztották tetteinek felsorolásával: előbb húsz évre barátsági szerződést kötött a Szovjetunióval, de egy év múlva kikergette a szovjet szakértőket és átpártolt Amerikához. A jomkipuri háborút Szíriával együtt kezdte meg, de a csapatelválasztási egyezményt már nélküle kötötte meg. Izrael szempontjából az ellentéteknek e furcsa összességéből mégis az a legfontosabb, hogy "vérében hordja a háborútól való félelmet". Ezzel kell magyarázni a jeruzsálemi látogatás óta nem egyszer elhangzott ígéretét, hogy a jóm kipuri volt az utolsó háború Izrael és Egyiptom között.S lehet, ezt a háborútól való félelmet igazi békevágy is áthatja. Mert a béke akarása és a háborútól való félelem nem szükségszerűen azonos fogalmak. Vannak igazságos háborúk, amelyeknek a célja igazi béke. Aki betegesen fél a háborútól, nem feltétlenül akar békétícsak a háborútól menekül. Ha Szadatnak a háborútól való félelme irányította a lépéseit, úgy bizonyított a fenti megállapításunk, amely szerint ez a negatívum pozitívummá válhat a békecsinálás szempontjából. Lehet, azért fordult a népszavazás fegyveréhez, azért írt ki új választásokat hogy 40 millió polgárát is megnyerje a háborútól való félelem számára. Ez ennek az intézkedésnek a valószínű fő motívuma, nem a demokrácia felépítésére irányuló törekvés. Mert most is azt állítja, hogy új pártok csak az “alkotmány szigorításának jegyében” létesülhetnek, tehát olyan politikai szervezkedés, amely ellenkezik felfogásával és célkitűzéseivel, ezután sem jöhet létre a Nílus országában. Izrael számára az egyiptomi választások kiírása érdekes helyzetet teremt. Nálunk is voltak ugyanis olyan hangok, hogy a békekötés hangulatát, pláne Menachem Begin kairói látogatásának eredményeit kiaknázva, új választásokat kellene kiírni, hogy biztosítsa a Likud számára a kormányzás folytatásának lehetőségét. Az egyik érv a .választások megtartása mellett az volt, hogy ezáltal el lehetne halasztani a tárgyalások megkezdését az autonómiáról. Begin és közvetlen munkatársai nem akarták a választásokat, a tárgyalások elhalasztását sem tartották fontosnak. Erre jött Szadat és Egyiptomban írt ki választásokat. A politikai etika megkövetelné, hogy egy kormány ne folytasson a nemzet jövőt komolyan érdeklő tárgyalásokat, amíg az új parlament nem ül össze. Vajon Egyiptomra is érvényes ez az erkölcsi szabály? Furcsa volna, ha az Egyesült Államok és Izrael demokratikus kormányaival való tárgyalást olyan miniszterelnök folytatná, aki erre még nem kapott felhatalmazást választóitól. Bizonyos, hogy a két partner hasonló esetben a választások utánra halasztaná a megbeszéléseket. A közeli napok eseményeiből kiderül majd, mit értenek Egyiptomban demokrácia alatt. Egyelőre azonban számolnunk kell azzal, hogy egyiptomi személyiségek mást fognak mondani, mint amit a békeszerződésben elnökük aláírt. Sőt, maga Szadat is alighanem megengedi magának, hogy mást mondjon a polgárainak, mint amit Begin miniszterelnöknek vagy Carter amerikai elnöknek. Musztafa Khalil miniszterelnök már kijelentette, hogy a Golán fennsík visszaadásának megtagadása Szíria számára Egyiptomnak kötelességévé teszi, hogy az Arab Liga keretében aláírt szerződések szellemében járjon el. Ezt a nyilatkozatot három féle formában is cáfolták ugyan, de nem kétséges, hogy elhangzott. Az egyik miniszterelnök helyettes azzal fenyegetőzött, hogy Jeruzsálemet egymillió muzulmán szállja meg, ha Izrael nem mond le Kelet Jeruzsálem feletti uralmáról. Nem bíztató hangok ezek, s annak ellenére sem megnyugtatók, hogy Menachem Begin és Mose Dáján “elnézést tanúsítanak", amint azt egy izraeli hírmagyarázó megfogalmazta. Belső célokat szolgáló kijelentések ezek — így vígasztalnak bennünket. De előttünk van Jicchák Rabin könyvének a Máárivban megjelent fejezete. “Szádát szószegő" — idéz a volt miniszterelnök egy meg nem nevezett amerikai politikust. Vajon a háborútól való félelem, vagy a szószegói jellemvonás győz az érzelmek szádáti össze-visszaságában? MEGHÍVÓ MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE - NŐI TAGOZATA Szeretettel meghívja Önt, családját és barátait az 1979 május 6-án vasárnap 12.30-tól délután 5-ig tartandó TAVASZI FESZTIVÁLJÁRA az ESSEX HOUSE-ba 160 Central Park South New York City Rendezőbizottság: FRIEDMAN Judit elnök Gordon Marika és Young Éva alelnökök Program: PEZSGŐS LUNCH Mozifilm a Világszövetség 78 évi báljáról NEW YORK LEGELŐKELŐBB DIVATÁRÚHÁZAINAK BEMUTATÓJA Ceremónia mestenRAYMEN RITA ZongoránáFZORÁNDY ZOLTÁN Adomány: személyenként $25.-(adóból levonható) HÉTRŐL A rhodésiai választások után Múlt hét folyamán először választott Rhodesia lakosságának fekete többsége és ezzel hivatalosan is megszületett az új ország. Zimbabwe, ahol eddig a kisebbségi fehér lakosság uralta az országot. Ha azonban ilyen röviden foglaljuk össze az eseményeket. úgy hamis képet kapunk és főleg nem realizáljuk azt. hogy a Rhodesia-Zimbabwe probléma egyike a világpolitika legkényesebbjeinek, s egyúttal a vezető nyugati hatalmak külpolitikájának egy újabb buktatója, amelyen — legalábbis az eddigi jelek szerint — ismét meg fognak bukni. Rhodesia több, mint egy évtizeddel ezelőtt szakadt el Angliától, amely azonban e szakadást soha el nem ismerte. Az ottani fehér lakosság politikailag elnyomta a vezetőket, másodrangú állampolgárokként kezelte őket, s ezzel megsértette a demokrácia játékszabályait. Másrészt, s ezt az Egyesült Államok által kibocsátott statisztikai adatok bizonyítják. — a néger lakosság életszínvonalát vizsgálva — Rhodesia a világban a harmadik helyen állt. Leggazdagabbak a négerek természetesen az Egyesült Államokban, ezután következik a Dél-Afrikai Köztársaság, harmadik helyen Rhodesia. Majd messze lemaradva az úgynevezett fekete uralmú államok. Afrika köztársaságnak nevezett diktatúrája, vagy diktatúrának nevezett anarchiái. Vagyis — mialatt a rhodésiai feketék nem élhettek politikai jogaikkal — élhettek bizonyos gazdasági lehetőségekkel. Szegényebbek voltak, mint az ottani fehérek, de gazdagabbak, mint a környező országok önálló, független, szabad feketéi. Ennyit elöljáróban. Egy évtized óta egyre fokozódik egy terrorizmusra alapuló függetlenségi mozgalom, mely nemcsak a feketéknek akar politikai egyenlőséget, de a fehér lakosságot ki akarja üldözni az országból, s a gazdasági problémákat az egykori fehér lakosság vagyonának "kommunizálásával" reméli megoldani. Természetesen e mozgalom mögött a Szovjetunió áll, amelynek nem a feketék elnyomása fáj. hanem meg kívánja vetni lábát Afrika egy újabb fontos stratégiai pontján; no meg az sem csekélység. hogy Rhodesia a világ legfontosabb mangán lelőhelye. Smith rhodésiai miniszterelnök, aki remek politikus, végülis talált egy ügyes közvetítő megoldást. Fél évvel ezelőtt már megosztotta a hatalmat a mérsékelt politikai irányzatú fekete pártokkal, s most az új választásokon fekete többségű parlamentet választottak. A 102 képviselő közül csupán 28 fehér van. a többi a szinesbórű demokratikus pártok között oszlik meg. A miniszterelnök valószínűleg Muzorewa tiszteletes, egy mérsékelt irányzatú tiszteletes lesz, s még demokratikus ellenzék is van. úgyhogy az ország alapvető kérdéseiben egyetértenek. A dolog tehát megoldottnak, rendbenlévőnek látszik. Igaz. hogy a fehérek továbbra is kezükben tartják azokat a posztokat, amelyek biztonságukat védelmezik (rendőrség, hadsereg), de a szabadságjogok tekintetében feladták korábbi tarthatatlan álláspontjukat A rhodésiai feketéknek nincs okuk elégedetleneknek lenni. Es Muzorewa okkal hihetné. hogy a nyugati világ, amelyikkel ó szimpatizál, támogatni fogja. Erről azonban szó sincs. A nyugati világ két olyan vérengző terrorista mozgalmát támogatja, akik viszont a Szovjetunió szekerét tolják. A két nagyhatalom, Anglia és az Egyesült Államok külügyi vezetői ebben a kérdésben olyan hajmeresztőén rövidlátóak, hogy emellett minden eddigi ténykedésük eltörpül. Miért nem akarják elismerni Muzorewa kormányát? A választásokon Nkomo és Mugabi politikai csoportosulásain nem vettek részt, így tehát az nem tiszta választás és nem képviseli a tényleges néphangulatot. Az angol Foreign Office-nak fel sem tűnik, hogy a terrorista mozgalmaknak fölajánlották a választáson való részvételt, ők azonban visszautasították, mert attól féltek, hogy a választásokon kisebbségben maradnak, ők pedig csak olyan demokráciát hajlandók elfogadni, amely megadja nekik a jogot ahhoz, hogy kiirtsák azt a többséget, amelyiknek nem azonos a véleménye velük. Meg is Ígérték, hogy vérbefojtják a választásokat és a szavazókat nem (engedik eljutni az urnákhoz. A választás lefolyása azonban Muzorewa tiszteleteséket igazolta. A választásra jogosultak 65 százaléka megjelent az urnáknál és dacolva a terrormozgalmak fenyegetésével, szavazott. Mégpedig tiszta választásokon szavazott, amennyiben Afrikában egyáltalán lehet ilyenről beszélni. A választók többsége ugyan nem értette, hogy mit jelentenek a szavazólapon a különböző szimbólumok és nehézségük volt a kereszt berajzolásával. mert még sosem láttak ceruzát, de elmagyarázták nekik mi a teendő. Széplelkű nyugati ultraliberálisok ebből arra következtethetnek, hogy ez a választás így hamis. Lehet, hogy igazuk van. De. ha ennyire primitívek ezek. az afrikaiak, akkor mi a fenének kell ragaszkodni! ahhoz, hogy választási joguk legyen és vezethessék a saját országukat? És vajon azok a "polgártársak", akik tiltakoznak a szavazócédula ellen és gépfegyverrel akarják a demokráciát biztosítani, azok azért teszik, mert ők sokkal intelligensebbek a többieknél és ók már megérettek a függetlenségre? Az egész érvelés tarthatatlan. Nem is erről van szó, hanem arról, hogy a környező fekete-afrikai országok tiltakoznak a mérsékelt feketék hatalomra kerülése ellen, márpedig e környező országok között ott van az a Nigéria is, amely ma az Egyesült Államok egyik kőolajszállítója. Különben rendkívül demokratikus ország. Az elmúlt évtizedek során négy rendszerváltozásra került sor. minden alkalommal véres puccs útján, többmillió ember legyilkolásával. Igazán teljes joggal bírálhatják el, demokratikus volt a szomszédságukban a választás, vagy sem. A kérdés az. hová jutott el Anglia és az Egyesült Államok, ha eltűrik egy ilyen ország zsarolását és ezért lemondanak egy lehető fekete demokrácia támogatásáról? És mit hozhat a jövő? Muzorewáék nem fogják átadni szépszerével a hatalmat azoknak, akik őket le akarják gyilkolni. Miért tennék, amikor az is bebizonyosodott, hogy a lakosság többsége mögöttük áll. Ha Nyugattól nem kapják meg az elismerést és a segítséget, úgy mások támogatását fogják keresni. Nem lenne meglepő, ha a Szovjetunió felé fordulnának hirtelen. s egy váratlan fordulattal fölajánlanák nekik a diplomáciai és gazdasági kapcsolatot. Moszkvának a szeme se rebbenne. Az eddig általuk támogatott terrorista vezéreket egyik napról a másikra ejtenék, s talán még azt se tudnák megakadályozni, hogy valami halálos közlekedési baleset érje őket. Zimbabwe állam hirtelen demokratikussá válna, ahol minden rendben van. a választásokról utólag kiderülne, hogy a népakaratot tükrözték. Csak éppen Anglia és az Egyesült Államok ismét leírhatnának egy országot, amit potenciálisan megtarthattak volna maguknak. Persze van még egy reménytkeltő lehetőség. A két hét múlva sorrakeruló angol választásokon a jelek szerint a közhangulat elsöpri a kormányon lévő Munkáspártot. így kikerül majd hivatalából Dr. Owen. a külügyminiszter is. akihez hasonló külpolitikai idiótát még a huszadik század második fele sem produkált, pedig ebben a fajtában eddig sem szűkölködtünk. A Konzervatív Párt vezetője Thatcher asszony máris kijelentette, hogy az eddiginél sokkal energikusabb külpolitikát fog Anglia folytatni. Ennek keretén belül valószínűleg elismerik Muzorewáékat. Ha ez így van, úgy az Egyesült Államok egyedül marad jelenlegi felfogásával. Mégcsak nem is az Egyesült Államok marad egyedül, hanem Andrew Young. Amerika Egyesült Nemzetekben fő megbízottja: Carter elnök főtanácsadója az afrikai ügyekben. Aki különben ugyanannyit ért a külpolitikához, mint Dr. Owen. Az ó véleményét valószínűleg kénytelenek lesznek elvetni és akkor Amerika is elfogadja a Muzorewakormányt. Annak ellenére, hogy e kormányban — még elképzelni is szörnyű — fehér miniszterek is vannak. Ami persze ugyanúgy elképzelhető és nem demokráciaellenes, mint ahogy nem demokráciaellenes a fehér többségű Egyesült Államokban egy feketebórű politikus. Andrew Young részvétele a kormányban.
