Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-08-12 / 719. szám

1978 augusztus 12. * MENÓRA .Idái Y. . KÜRTHY MIKLÓS' Napok sodr... Motto: You must remember this, A kiss is just a kiss... (A "Casablanca” című amerikai film refrén-dala) I. — Asszonyom, már napokkal ezelőtt elhatároztam, hogy átmenetileg optimista leszek. Miért is ne? Semmit sem változtat az életemen az, ha pesszimista, vagy ha optimista vagyok, miért ne tegyem hát kényelmessé az egyre gyorsabban fogyó napokat? Eddig mindig úgy jártam az ut­cákon. hogy attól rettegtem: az épület, mely előtt éppen elmegyek, rámdől. Most viszont abban reménykedem: ha az épület összeomlik, talán éppen a másik oldalon leszek és így mások halnak meg. Mert az igazi optimizmus. Asszonyom, az, ha mások halálában reménykedünk, ha ab­ban reménykedünk, hogy az élet leg­közelebbi halálos áldozata nem mi le­szünk. hanem valaki más. Az épület nem ránk fog dűlni, hanem másokra. Azt hiszem, ez az oka a grand guignol filmek sikerének és népszerűségének: otthon ülve a televizió előtt, kényelmesen cigarettázva. Bloody Maryt kevergetve, megnyugtató érzés arra gondolni, hogy nemsokára Barbara Stanwycket fogják meggyilkolni és nqm engem. Az igazán optimista ember szükségszerűen mindig önző ember, s mivel én magam önző vagyok, alapjában véve nem esik nehezemre optimistának lenni. — S nyáron voltaképpen nem is nehéz optimistának lenni... illetőleg, most döb­benek rá arra, hogy talán éppen a nyár miatt nem könnyű. Nedves a levegő, for­róság van. még éjszaka is lihegek, az in­gem rátapad a testemre, a hajam csapzott lesz... dehát hogyan lehet lihegve, csap­zott hajjal és nedves inggel testünkön, bizalommal és szilárd tekintettel kijelen­teni: Még szép lehet az élet? Úgy tűnik, hogy mi. emberek, túlságosan komolyan vesszük önmagunkat, túlságosan nagy ügyet csinálunk csókjainkból és gyűlöle­teinkből, barátainkból és ellenségeinkből. Pedig az igazság az, hogy igazában véve minden mindegy. S éppen ez az. ami pesszimistává tesz sokunkat, mert arra gondolunk, hogy az sem számit, ha op­timisták vagyunk. — Szeretnék a forró és nedves nyár­ban optimista lenni, de nem tudok, mivel lihegve nem lehet rózsaszínűnek látni a jelent és nem lehet bízni a jövőben. S a legszomorúbb az egészben az. hogy az sem jelent semmit, ha pesszimista vagyok... mert hiszen semmi sem jelent semmit... jelentéktelen az, hogy tegnap megcsókoltam valakit és jelentéktelen az, hogy holnap pofon üt majd valaki... sem pesszimista, sem optimista nem tudok igazán lenni... a forró nyárban, akárcsak a hideg télben, semmi sem fontos, mert senki se vagyok. Amikor a kirakat elől lihegve ellépek, még látom, hogy a próbababa felemeli groteszkül elóre­­nyűjtott balkarját és letörli homlokáról a verejtéket. II. Nevünk majdnem mindent jelent. Egész életemben sajnáltam, hogy nem Richard a keresztnevem. Van valami drámaiság ebben a névben. Akit Richard­­nak hívnak, azt komolyan kell venni. Richard vagy nagyon sokra viszi, vagy gyilkos lesz, de tény az. hogy Richarddal nem lehet kukoricázni. Erre gondoltam, amikor a napokban együtt vacsoráztam egy közeli vendég­lőben egyik ismerősömmel, akinek a neve St.Amand és ha még ez sem volna elég. a keresztneve Armand. St.Amand egy cipó­üzletben eladó. — Hogy szabad ilyen névvel cipót eladni? — kérdezi St.Amand önmagát, az asztalon álló gyertya imbolygó fényét, engem és közben szomorúan bámulja a salátát, amelyre előzőleg francia mártást öntött. — Jobbra és többre vagyok hivatva — mondja Armand St.Amand és vadul körülnéz — Talán... talán... még nem késó más foglalkozást választanom. — Talán telekeladás megfelelőbb lenne, mert ott lehet a vevőnek lángoló szavakkal beszélni a jövőről, az élet szép­ségeiről és arról, hogy a telek szélén állva tekintetét a messzi láthatárra szegezheti — javaslom. — Igen — feleli és kicsit felvidul. — Cipó helyett telek és ház. tyúkszem he­lyett a horizont és a kék ég... talán még nem késó... Azután fizetünk és kilépünk az utcára és a bársonyosan kék ég burája fejünk felé borul. (St.Amand, holnap hajnalban várom a folyó partján, segédeivel együtt. — Ott leszek, márki és egyikünknek hal­nia kell! Adieau.) III. Késő éjszaka van, vendégségből jövök hazafelé és útközben leülök a közeli park egyik padjára. Gyönyörű az idő, minden békés, csendes és olyan magány ez, amely nem fáj. — Good evening — mondja egy női hang a fejem felett. Felnézek és látom, hogy a közeli ház második emeleti er­kélyén magas nó áll. pongyolában. — Szeretek éjszaka sokáig fent marad­ni és nézni az éjszakát és hallgatni az éj­szaka csendjét — mondja a nó. cigaret­tára gyűjt, azután hozzáteszi: Az én nevem Ethel. — Nem jó — felelem — nem jó. Valaki, aki éjszaka az erkélyen ált, az legyen Juliet. Ez illik az erkélyhez, az éj­szakához, és a hangulathoz. — Juliet... Juliét — a nó lassan mor­­zsolgatja a nevet. — Nem is rossz. Szeretem ezt a nevet. Ezután néha majd Julietnek nevezem magam. — Good night — Mondom, felállók a pádról és menni készülök. — Magát hogy hivják? — kérdezi a nő, és amikor visszafordulok, a környező fényekben, amelyek arcára hullanak, meglátom arcvonásait. A nó legalább 60 éves. Öregedő Juliét az erkélyen... az egész helyzet olyan groteszk, hogy majd­nem költői. — Magát hogy hivják? — kérdezi ismét a nó és hangja most már türelmet­len. — Romeo — felelem halkan és fáradt lépésekkel hazafelé indulok a parkból, az erkély alól. IV. A közelmúltban elvesztettem két napot. Rosszul éreztem magam, kedden este lefeküdtem és azután csak időnként keltem fel. hogy kiskutyámat levigyem sétálni és enni adjak neki. azután vissza­feküdtem. Egyáltalában nem voltam bizonyos affelól. hogy mennyi ideje fek­szem az ágyban. SZÁZ LELKES MAGYAR ZSIDÓ KERESTETIK... Pár perc múlva este 9 óra. Pontosan 6 óra volt, mikor becsöngettem a szó­társzerkesztő műhelyébe, azzal a céllal, hogy megvásárolom a magyar—héber szótár harmadik, legújabb kötetét. Csak egy két izgalmas kérdést akartam fel­tenni a tanár úrnak, ha már úgy is itt vagyok. Például: hogy mondják ivritül azt a kiszólást, hogy „rázza a ron­gyot”? ... Vagy: hogy mondják azt, hogy „mézes mázosan hízeleg”? ... — Vagy, hogy „Kilátszik a lóláb”? Ám a tanár úrtól nem lehet csak egyszerűen megkérdezni valamit és „ke­reket oldani”. Nemcsak az egyénisége lenyűgöző, hanem az ügy, a szótárszer­kesztés iránti, 25 éve megnemalkuvó, a a legerősebb pofonokat is kibíró, szín­tiszta lelkesedés. Éppen olyan izgalmas az is, amit elmond. Hogy nyelvtudomá­nyi szempontból megdöbbentő és szo­morú a tény: nincs definiáló szótár Izráelben, semmilyen nyelven. Elmond egy megtörtént, tragikomikus illusztrá­ciót annak bizonyítására, hogy meny­nyire elégtelenek a forgalomban lévő, standard szótárak: Néhány hónappal ezelőtt történt. A Bár lián egyetemen, egy amerikai ven­dég-professzor tartott előadást angolul, irodalmi témáról. Amikor az előadás végére ért, be akarta mutatni héber tu­dását amelyet Amerikában angol—hé­ber szótárakból szerzett meg), és moso­lyogva azt mondta, magyarra fordítva: „Most pedig átadom a padlót a követ­kező felszólalónak, dr. Katz bará­tomnak.” A hallgatók egy percre megdermed­tek. — Tudja-e, hogy miről van szó? — kérdezi tőlem kesernyés mosollyal a tanár úr. — A könyvektől, szótárak­tól, kéziratoktól roskadozó polcok kö­zül máris előhúz egy angol—héber szó­tárt. — A professzor nyilván ebből ta­nult és a vonatkozó szónak a 8—10 je­lentése közül, angolul ugyanazzal a szóval lehet mondani a „szólásjogot” is, meg a „padlót” is... Az izráeli magyar jisuv egyesszámu, veterán héberoktatója másfajta, vagyis definiáló szótárt készít. Aki egy egé­szen kicsit is szereti a héber nyelvet, annak számára ez nemcsak „sztám” szótár, hanem izgalmas olvasmány is, valóságos nyelvészeti krimi. Egyedül a magyar—héber szótár harmadik kö­tetének előállítása öt teljes évig tar­tott. „Rendes” körülmények között ez másféléves munka lenne — moso­lyog rendületlenül a tanár úr. — Ám az állandó, szüntelen harc az anyagiak előteremtéséért, azonkívül a munkának a technikai része (amely időben leg­alább annyit jelent, mint a tudományos rész) — mindezek öt évi időtartamra duzzasztották fel, egyedül a harmadik kötet megjelenését. A negyedik, utolsó kövér kötethez már szintén megkezdte az előkészülete­ket, de egyelőre „halvány gőze sincs arról” (vajon hogy mondják ezt ivri­tül)..., hogy miből fogja újfent az anya­giakat előteremteni. — Pedig könyvkiadói szempontból nem nagy összegről, mindössze száz­ezer fontról lenne szó, legalábbis a munka gerincének elvégzéséhez — ma­gyarázza. — (Ebben az összegben egyetlen agora munkadij sincs a saját számára, ez az elkerülhetetlen techni­kai és nyomdai kiadás.) Mindössze tehát arról lenne szó, hogy száz, nem-szegény magyar zsidót kellene találni — akár nálunk az or­szágban, akár a nagyvilágban és ezek­nek ha mindegyike csak ezer fontot adna... Nem, nem a megszállottként mű­ködő tanár úrért, hanem a héber nyelv­ért, — egy, az országban filológiai ut­­törést jelentő, definiáló (meghatározó) szótár-sorozatért, — és egyúttal az iz­ráeli magyar-zsidó kultúra egy mara­dandó kincsesbányájának megterem­téséért. Az lenne az elképzelése a tanár úr­nak. hogy minden egyes adakozó meg­­örökithetné valamelyik elhunyt család­tagjának emlékét a lapokon. Eszembe jut az áldottemlékü Jám­bor Feri bácsi, aki az izráeli publicisz­tika egyik óriása volt, ő ezt írta sok évvel ezelőtt a tanár úrról: „Grosz Eliezer magára vállalta, hogy a magyar­­származású ólét segíti átvinni a héber gondolatvilágba. Mert e szótár nem egyszerű és szürke törvényszéki tolmá­csa egytagú gondolatoknak, hanem mint valami tolvajlámpa, vakító fény­nyel világit be a nemzet nyelvének minden rejtelmébe”... (Eddig Jámbor). Olyan, hires és elfoglalt emberek, mint (többek között) a „mi Kishon­­tünk”, minden egyes sikere után újra és újra telefonál és felajánlja segítő­készségét tanár úrnak, akinek a szó­tárai és nyelvórái nélkül, tatán soha nem lett volna azzá, amivé lett. Komoly, idealista segítők akadtak a „nem-magyarok” között is, pl. J. Mar­­galit, a Hászáde című folyóirat szer­kesztője. azonkívül a hires Burla csa­lád egyik irótagja, Jáir Burla, aki he­tente rendszeresen összejön a tanár úrral és lelkesen átfilológizálnak né­hány órát, a szótár javára. Szinte hihetetlen, hogy a most meg­jelent 3-ik kötetet, amelyet mindössze három színházjegy áráért meg lehet venni, idáig még nem kapkodták el a magyar jisuv tagjai. Sőt, gyenge az érdeklődés. Ezzel a szomorú, depri­máló tudattal távozom a tanár úrtól. Vajon miért nem ismerjük már fel végre, hogy egy magyarsZármazásu Ben Jehuda él közöttünk? Miért nem támogatjuk egy egész életnek az áldo­zatkész, fizetésnélküli munkáját, akár csak azzal az egyszerű ténnyel is, hogy jobban odafigyeljünk egy-egy kötetnek a megjelenésére?... JÁVOR VIOLA Egyszerre megszólalt a telefonom. Barátom, Bob hivott fel: — Mi az ördög van veled, hogy két napja nem válaszolod meg a telefont? — Két napja? Úristen, hát milyen nap van ma? — Csütörtök este. Azonnal lerohantam a sarokra és meg­vásároltam az aznapi újságokat. Otthon leültem az íróasztal mellé és izgatottan kezdtem olvasni a híreket. Két nap ki­maradt az életemből, két napot elvesztet­tem... mi történt szerte a világon ez alatt a két nap alatt? Az igazság az, hogy semmi sem tör­tént. A közel-keleti egyezmény még min­dig nem jött létre. Jimmi Carter még mindig amerikai elnök. Pierre Trudeau meb még mindig kanadai miniszterelnök, a kanadai postások sztrájkkal fenyegetőz­nek... szóval minden változatlan. A világ nyugodt volt nélkülem is két napig és távollétemet nyilvánvalóan senki sem vette észre... és akkor, csütörtök este. íróasztalom mellett ülve. előttem a nyitott újságokkal, hirtelen megéreztem. hogy ilyen lesz a halál is. ilyen lesz az élet nél­külem. ilyen egyszerű és ilyen banális, és ilyen jelentéktelen. Tegnap este kiskutyám. Sweetheart és én a televízión a “Gunsmoke” cimű régi western sorozat egyik felújított adását néztük. A majdnem 7 láb magas US Marshall. Matt Dillon, régi trükkjét ismételte meg: a részegeskedó, izgága idegent figyelmeztette, hogy viselkedjék tisztességesen és hangsúlyozta, hogy ő maga szelíd ember... azután az idegent röviden félholtra verte. A verekedés igazi, klasszikus western verekedés volt, a javából. Sweetheart izgatottan ugatott és amikor az izgága idegen összerogyott, boldogan nyalta szájaszélét. — Igazán jólesik látnom. Darling — mondtam és megsimogattam a fejét. — hogy örülsz a törvényesség és a rend győzelmének. — Nem annak örülök. Gazda — felelte Sweetheart —. az erősebb győzel­mének örülök a gyengébb felett. Miért csodálkozol? Egész életemben emberek között éltem.' tehát olyan lettem, mint az emberek. UTAZÁSOK KÖZPONTI IRODÁJA Válassza meg Ön az utazása napját és olcsón utazhat, ha 30 nappal előbb vásárolja meg repülőjegyét BUDAPESTRE $579.00 Szept. 1 után 469.00 BECSBE $566.00 Szept. 1 után $455.00 Amszterdam, Paris, Frankfurt, London, Zágráb, Belgrad KEDVEZMÉNYES A.B.C. CHARTER UTAZÁSOK ÚTLEVÉL * VIZŰM # HOTEL AUTÓBÉRLÉS * EURAILPASS IKKA * TUZEX * COMTUR1ST IBUSZ — CEDOK FŐKÉPVISELET Pénzküldemények és vámmentes csomagok PÉNZ és GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ minden tájára KÖZJEGYZÖSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb.. A LEGNAGYOBB MAGYAR UTAZÁSI IRODÁ INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE 1 1 DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 519 Bloor Street West, Toronto Telefon: 537-3131 Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet mögött 566 Bloor St. W. • dőj-ótdj $ 533-3453 bloor cycle SPORTS LTD. Kanada legnagyobb Kerékpár Specialistája 1169 BLOOR ST. WEST. TORONTO. ONTARIO" (416) 536-9718 (416) 536-1523 Exkluzív magyar étterem a St.Clair-Yonge—nál! HUNGARIAN 2 HELYISÉG a Dining Roomba, ugyanúgy mint a Táncteremben TELJES ITALMÉRÉS. Elsőrendű konyha Magyar specialitások Minden este 7 — l -ig az “ILDI KOS” Ball Room ban európai stílusú tánczene. hangulatvilágitásos. tágas táncparkett. 76 St.Clair W.*Tel:967-9460 * Tulajdonos Rózsa Magda Több mint ezer márkás kép közül válogathat ' Toronto környékének legnagyobb művészi kiállításán SUNOIAl Gallery Bracknell, Anglia — Christopher Davey. és Donald Óceánt és St. Johns-ból (New Cameron, akik léggömbben Foundland) indultak el és alig akarták átrepülni az Atlanti H7 kilométer távolság válasz-Akar ön is egy jó haj vágást? Keresse fel Ligeti volt buda­pesti Váci utcai férfifodrászt. Hair Stylist ahol két I osztályú volt budapesti férfi fodrásznö is biztosítja a gyors és jó ki­szolgálást. Női hajvágások. Air condition. Bills BARBER SHOP MENS HAIR STYLIST 559 StXiair W. Tel:653-3779 tóttá el őket végcéljuktól, amikor leszálltak a tengerre, részint azért, mert fáradtak voltak, részint azért, mert a léggömbből kifogyott a hélium. Ámbár kísérletük kudarcot vallott, sikerük az volt, hogy soha még léggömb az Atlanti óceán felett ilyen távolságot nem tett meg, holott mindeddig 60 kísérletet tettek és hárman életüket vesztették. Cameron kijelentette az újságírók előtt egy sajtóértekezleten: Néhány hónap múlva megismételjük a kísérletet és sok mindent más­képpen fogunk csinálni, mint ahogyan ez alkalommal tettük. ORILLIA Őri 11 iától 1 mérföldre északra a 11-es Highway-n a SUNDIAL HOTELBEN Ismert magyar mesterek, kanadai és európai festők képei mindenki áltál elérhető árakon. EGESZ HÉTEN NYITVA Tulajdonos FRIEDMAN ANDI rro RONTOM 964-0460

Next

/
Thumbnails
Contents