Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-09-30 / Supplement
TORONTO - TORONTO - TORONTO- TORONTO - TORONTO - TORONTO- TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO ROS HASANA supplement Folytatás az eMz6 oldalról... THÁMÁR azt as megmondom, hogy nem kaptam meg az ölelés létezik oly erős kivánás, von- órájában, vagyis lelked fényeit, zalom és titkos parancs, amely az most gyűlt ki benned, mégha csodákat ver ki az ember nem is mutatod, akkor is. És itt szívéből. Hiszen láthatod és maradok emlékezetedben, hallhatod. mégha úgy hallgatsz is róla, S most, mikor kint zúg a nép, mint a kő. s halálomat követeli, nem mondhatok mást, engedj el Engedj el békével, nem maradhatok itt, hol megalázbékével házadból, s ne adj ki az tatás ért. És most már lelkedet értetleneknek, mert bármily is magammal tudom vinni, nem merev is arcod és tartásod, leszel bennem csorba és fiadat is mégis tudom, hogy szavaim viszem, s ki tudja, talán kettőt ad nekem az úr, hogy az elmost megérintettek téged, s mit 5****SOS3WS8SSSSSÖSS63SSS3t»3S3838SS3SSK nnsn mid nj»5 KELLEMES NAGYUNNEPEKET ÉS NAGYON BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KIVAN ROKONAINAK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK ÉS A VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK HARTMAN LÁSZLÓ és FIAI 159 Searle A ve KEDVES BARÁTAINKNAK és VEVŐINKNEK BOLDOG ÚJÉVET, és KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK: KNITWEAR BY OLGA !! és NEW FASHION KNITWEARS tulajdonosai HAVAS GYÖRGY és OLGA :: 1574 Bayview Ave. Tel: 488-5002 KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK ÉS AZ EGÉSZ MAGYAR ZSIDÓSÁGNAK T " ej SZÁSZ PÁL ÉS CSALÁDJA SZÁSZ SÁNDOR ÉS CSALADJA BEAMSVILLE, ONT. «♦»»♦»♦♦♦♦♦♦♦♦»»♦♦a♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦, BEST WISHES ON ROSH HASHANAH TO THE WHOLE HUNGARIAN JEWISH COMMUNITY LUNSKY OPTOMETRIST1 470 COLLEGE STREET —021-3924 BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK, TORONTO EGÉSZ MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN Cecilia és Arnold Good isnsn H3iD njü? ROKONAIKNAK BARÁTAIKNAK ES ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET ES BOLDOG ÚJÉVÉT KIVAN Ernő, Ilonka Klein és a család 99 ALMORE AVE. veszetteket pótolni tudjam. Engedj Betlehembe menni, hol szolgáló leszek, álmaimban azonban úrnő és fejedelemasszony. Istállókban, földeken fogok dolgozni, de mikor este holtfáradtan hullok a szalmára, tudni fogom, hogy enyém volt mégis Juda és enyém az ó gyermeke és Izraelhez tartozom én is most már mindörökre. Ha nyomorúságosán és megalázottan is, de betellett az én életem, s nincs mit kívánnom többet. S ha egyszer eljössz Betlehembe, hogy megnézzed fiadat, úgy büszke leszel rá, s én nem leszek többé idegen benned, s Izraelben. Mert én voltam az igazi, s kit én szülök, az lesz a te igazi gyermeked. De már itt tolong sátrad előtt a nép, a sivalkodás és fütty elviselhetetlen, így csak azt mondom még: köszöntsd az Atyát nevemben, s mondjad meg neki, hogy Thámár mindig az ó leánya marad, s ó az én atyám, mert igazibb atya az, kitől szellemünk világosságát, s lelkünk fényeit kapjuk. És mondd azt is, de okvetlen: Thámár köszöni neki. hogy nem maradt kanaáni sötétségben és még bűnével együtt is méltó volt az ö beiktatására. De lépj ki most már sátradból, s tégy igazságot fölöttem lelked szerint. Mert nemcsak testem, lelkem, egész valóm, de önmagad felett is mondasz ítéletet. — Azaz, várj csöppecskét, kérlek, míg visszaadom neked e gyűrűt, mit az enyelgő játékért fizettél nekem ama éj után, mert sokkal többel tartozol te nekem Juda, egész életeddel tartozol, mivel hogy magam is egész lel kémét, s valómat adtam neked. , ‘■J.EzKeT Thámár ..félreállt az út», ból és maga elé bocsáj tóttá Judát. Halott sápadtan lépett ki Juda a sátor elé. Zihálva lélegzett, vastag két karját magasba lengette és csendet kért a zajongóktól. — Kövezzétek meg, kövezzétek meg! — óbégattak újult erővel az asszonyok, s férfiak. A karámból eloldódott két fiatal birka is és ott állt a tömeg szélén, s vele bégetett a többiekkel, míg az öreg pásztor haragosan vissza nem zavarta őket a helyükre. Juda magasra emelt karokkal állt a sátor előtt és beszédre készült, de a zsivaly csak igen lassan szűnt, a tömeg egyre közelebb sodródott a sátor szájához, s majd vissza-szorította ót. — Arrébb lépjetek! — kiáltott Juda. — így nem tudok szólni mindenkihez. Végül csend lett, helyesebben egy hullámzó mormolásba fúlt a zsivaly. Juda rekedt hangja kitisztult, érces lett, mint a réztáblák ütése és oly erős, hogy a legtávolabbi is meghallotta. — Ide figyeljetek népek! Való igaz, hogy Thámár vétkezett, s ha nem lennének különös mellékkörülmények, magam is azt mondanám, vessük ki magunkból, mint hozzánk méltatlant és töröljük kj nevét a gyülekezetből. De kérdeznünk kell, vajon miért követte el ama bűnt? Vajon romlott vére kergette-e férfikarokba özvegy létére, avagy volt-e más. Istenhez közelebb álló célja vele? — Paráználkodott — sivította bele egy asszony! hang, mire a moraj felerősödött, s többen bólogattak. — Vajon meggyalázni akarta-e e cselekedettel Izrael népét, vagy felemelni és gazdagítani egy oly jövevénnyel, akiből Izraelnek öröme fog telleni? Népünkhöz való vonzalmából avagy gonoszságból történt, ami történt? — S te hiszel az idegennek? Mi nem hiszünk. — kiáltotta most egy férfihang. — Én hiszek néki — és Juda hangja emelkedett, szállt, egyre magasabbra. — Hiszek neki és erősen mérlegeltem, vajon bűn volt-e valóban, vagy valami egészen más dolog? Mert minden történés kettős jelentőségű, egyik, amit a világ lát, másik, ami a belső valóság. Ezt gondoljátok meg testvérek, mielőtt határozunk. Ez az asszony ártatlan két fiatal gyenge férjének halálában. Soha senkivel nem vétkezett, az Atya tanításait hordozta szívében, népünk egy tagja akart lenni és kerülő utakon, rettenetes kockázatot vállalva magára és önmagát mélyen megalázva, akart gyermeket adni Izraelnek. Szívének gyermekét, hogy gazdagítsa s emelje vele népünket s népünk hagyományait. — Nagyon véded, talán magad vagy ludas a dologban? — süvöltött bele egy megfontolt hang, mire a tömeg hangosan felzúdult és helyeselt a szóhoz. — Úgy van, Ej-ha! Juda, Juda, no de ilyet! — s ehhez hasonló gúnyszavak estek durva röhögések közepette. — Igen, magam vagyok a ludas benne, — süvöltötte Juda — noha nem tudtam, hogy ó az, mert el volt álcázva, különben nem tettem volna, tudjátok jól. Fortélyos úton szerezte meg magának gyermekét, akihez joga van lelke szerint s akit ime, elvisz magával Betlehembe, hogy ott világra hozza s felnevelje népünk örömére. És erős pecsétet tegyen vele Izraellel való szövetségére. És aki ily erővel s ennyi áldozattal kívánkozik hozzánk, azt be kell fogadnunk s ki kell tárni előtte kapuinkat és karjainkat Ez. a határozatom. És ha ellenvetéssel találkozom, akkor Jákob atya elé viszem az ügyet s majd meglátjuk, kit fog ó haragjával sújtani. Ezért mondom nektek, bocsássátok el Thámárt békében, ő nem kíván megaláztatásának színhelyén maradni és igaza van ebben. És igazabb ő mint én vagyok és sokkal több, tudjátok meg ahányan vagytok. Én legfeljebb csak kezeskedni tudok érte előttetek. És Juda kitárta karjait a népnek. Úgy állt ott mint egy kőoszlop, de melle zihált, a szavak végül elfúltak torkán s szeme könnyben égett. — És most menjen mindenki a dolgára, háztáját, istállóit rendbetenni, állatait megitatni. Több szavam nincs, induljatokütt az alkonyat! —. A zúgás, mormolás, vihogás elcsendesedett. Az emberek összenéztek, majd ügyefogyottan, nehézkesen, szállingózni, szóródni kezdtek szerteszét, sátrak, ólak s a földek felé. Némelyek még értetlenül, döbbenten álltak egy darabig, némelyek összedugták fejüket és sugdolóztak, de már mind mozdult, indult, elejtve a köveket kezükből. Olyan is volt, ki megillefödve sírt, de inkább az idősebbek közül. Többen visszavisszanéztek, egy-kettő még hadonászott, végül azonban kiürült a tér, csak az öreg pásztor hajkurászott még egy messzeségben legelő fiatal fekete kecskét, helyesebben botját emelgette feléje, mondván: nye, te nye! Aztán elballagott a karámok felé. Juda úgy állt még mindig a sátor előtt, mintha kőből faragták volna ki. Nem mozdult, noha lelke most könnyű volt mint aki nehéz súlyt ejt le magáról. Feltisztult benne egy sűrű köd s egy halk, néma ujjongás tudatta vele belül, hogy beiktatása most megnagyult benne, mivel a mélyebb igazságot is képes volt felérezni és mert igazságot tudott és mert tenni, egy nehéz ítéletben. Thámár kilépett a sátorból. Szeme nagy volt és csodálaa tarajos homoknak, sárga porkarikákat kavarva benne. Előre küldött kölyök-szelei hancúrozva, egymást kergetve futkároztak a sátrak között, majd kiszaladtak az útra. Az útmenti törpe babérfák felüdülve emelték gömb-koronájukat s napszívott leveleik mélyeket szippantottak az alkony húséból. Szinte lélegzett az egész táj. Két madár csivitelve feleselt egymásnak az ágak között, az éji bogarak is rázendítettek esti dalaikra.Az istállókban még felbógött egy-egy barom s a birkák oly szelíden bégettek a karámban, mintha altatódalukat tolmácsolnák az éjnek. Aztán elnémultak s mély csend ült a tájra. Az égen egymás után gyúltak ki a csillagok Juda feje fölött, aki még mindig kitárt karokkal nézett az eltávozott után az elsötétült útra. Úgy állt ott, mintha magához akarná vonni a mindenséget. A Betlehem feié vivő utat nézte mereven, amely fölött az égen most szikrázott fel egy különös fényű, rezgő ezüst csillag. Reszketett, fénylett. világított az ezüst csillag, mintha az eltávozottnak mutatná az utat és a jövendőt. Zsoldos Andor tosan fényes. Édes könnyűséggel nézett fel Judára. Nem szólt, csak nézte hosszan Juda csillagfényű szemét, bozontos szürke haját, telt ajkait. És ez a nézés több volt, mint minden szó, minden köszönet avagy jelbeszéd. — Béke veled — mondotta Juda oly lágy hangon, hogy alig lehetett hallani s egy mozdulatot tett feléje, de ez a mozdulat megállt s ó csak nézte Thámár túlboldog arcát, fényes szemét, ígéretes mosolyát, melybe mintha kacagás bújkált volna. — Pérec-nek fogják hívni az eljövendót és büszke nemzetséget fog alkotni Izráelben —. Thámár lassú, nehéz léptekkel elindult. — Várj — szólt utána Juda, s hangja oly lágy volt mint az esti szellő. — Várj — utánalépett, lehúzta ujjúról a gyűrűt s Thámár kezébe adta. — Vidd magaddal az útra. hogy legyen ismét, amiről megismerjelek téged, amikor Betlehembe megyek. Mert e gyűrűvel eljegyez téged az én lelkem. — A bukó nap fénypásztái még ott táncoltak a távoli dombok hátán, a síkság homokján, rezgő aranyfoltokat dobva a sátrak felé s az útkereszteződésre, hol Thámár és Juda egymásba merült tekintettel álltak némán. Egy fénykoszorúcska körüllibegte Thámár homlokát, majd Juda bozontos oroszlánfejére röppent s megtelepedett szürke vadóc haján. Mögöttük rózsaszínűén lángolt a hanyatló napkorong s tűnődve, lassan csorgatta égő színeit a láthatár szegélyére, a síkság homokjára. Glóriás sugarai aranydárdákat szúrtak a mennyboltozat kékjére, míg a sötétség fátylai lassan beitták őket s a maradék viliózó fényeket is elnyelte az elmélyült alkonyat. Beesteledett. A megfeketült égre tündökölve szaladt fel a félhold. A mély csendben, a pusztaság felől megmozdult a füttyös szél, majd nekiiramodotf ........................... AKIK HISZTEK...! Akik hisztek, csak higyjetek! Azért van száz irigyetek, Mert hinni, hinni, hinni tudtok, Nem hazudtok és nem alkudtok. Erősebb elől el nem futtok, Erősebb előtt célba juttok. Akik hisztek, csak higyjetek, Mert hinni ma csak így lehet: Szivárvány-hídba kapaszkodni, Hihetetlenhez ragaszkodni, Hold sugarát ekébe fogni, Álomszüretről álmodozni. Akik hisztek, csak higyjetek, Mert csodát csak a hit tehet. Gondoljatok az öscsodára, Az ősi Jóság hőskorára. Ne a tegnapra, ne a mára: A Holnap édes mámorára. Akik hisztek, csak higyjetek! Amiben eddig hittetek. Amiért tűrtök, bíztok, vártok, Ütvesztő úton bizton jártok, Sánták fölött dalolva szálltok Felém, ha felétek kiáltok! Akik hisztek, csak higyjetek! Erősödjön meg szívetek Angyalokkal és szellemekkel, Villámból vésett szent jelekkel, Betűvel, bottal-vert sebekkel, Titkot feloldó felelettel. ■ * -Akik hisztek, csak higyjetek! Azért van vélem frigyetek, Mert, ha tüzes vas tüze éget: Ti hiszitek a Mindenséget, Az üdvözítő Jót és Szépet: Embernek örök békességet. Budapest, 1944. Minden rokonának, Barátjának és Ismerősének Boldog Újesztendőt kiván BOKAR BOB, MARA és MINKY 12 CARL SHEPWAY nron rutö n , BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK ; BOLDOG ÚJÉVET, SZÉP NAGYÜNNEPEKET 1 KIVAN ti,e W o ü b of Antiques! girt Saller? 41B EGLINTON AVE.W.
