Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-09-30 / Supplement
/ ROS HASANA supplement ♦ TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO - TORONTO- TORONTO - TORONTO 1311311 0310 M0? Tagjainknak, Pártfogóinknak, valamint os összts agyasülatak Vazattfságónak és azok Tagjainak KELLEMES ÖNKÉPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kíván a TORONTÓI MAGYARAJKÚ ZSIDÓK SZÖVETSÉGE 1311311 11316 HJ0? WEISS ARMIN és családja a TMZsSz elnöke BARÁTAINAK és ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN nDTD BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK BOLDOG ÚJÉVET, SZÉP NAGYÜNNEPEKET KIVAN Dr.ésMrs.Verny Jenő Boldog dj évet és kellemes ünnepeket kíván rokonainak, barátainak és ismerőseinek MR. ( MR5. TIBOR STERN a TMZsSz alelnöke nnsn hűid i3Ji3n nsiD na»? »* Kellemes Ünnepet és BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN KLEIN JÓZSEF a TMZsSz gazdasági igazgatója és családja 554 Cranbrooke Ave. BARÁTAINAK és ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN / Dr.Farkas Imié és családja \ LÁTOGATÁS VAGY BÚCSÚ ? Folytatás az előző oldalról... bekövetkezett halála mentette meg — a Magyar Népköztársaság által nem találtatott elég érdemesnek a Kerepesi temetőben nyugodni és több. mint egy évtizeddel ezelőtt, kitelepítésre ítéltetett. így. családom társaságában az Új- Köztemetóbe zarándokoltam ki sírjához, kegyeletemet leróni. Nemzetiszínű szalagos babérkoszorút szándékoztam a sírra helyezni, de kísérőnk jóelóre figyelmeztetett, ne tegyem, mert úgyis ellopják egy nap alatt vagy jobb esetben valamelyik gyászoló saját halottjának sírjára viszi át. Bár elcsodálkoztam a*kegyeletnek effajta megnyilvánulásán. végül engedtem és hamar hervadó, vágott virágokat helyeztem a sírra. Kijövetelünkkor társaságom hölgytagjai a szomszédos ‘‘zöld házikó’’-ba tértek be. Mikor a megfelelő obulusok lerovása után a távozáskor leányom kéztörlőt kért. a ház őre rábökött egy ott függő fekete rongyra. "Nem kaphatnék egy tisztábbat?" — kérdezte az itteni egészségügvi követelményekhez szokott lányom gyanútlanul. Még a nyomdafesték is elpirulna a minősíthetetlen válaszra, amelyben végül is oda küldték vissza, ahonnan a világra jött. Ez volt az első alkalom, hogy örültem annak, leányom magyar szókincse, bár jól beszéli szülei nyelvét, korántsem teljes és igy nem óleli fel a ‘‘bűzről pattant menyecske” által használt szavakat. * őszintén meg kell mondanom, hogy sok minden más is volt. amire itt-ott lehangoltan. sót néha rossz emlékekkel gondolok vissza.. A baksis-rendszer gusztustalan megnyilvánulásain kivül ezek közé tartozott az. állandó telefon mizéria. Az. utcai fülkék majdnem kivétel nélkül rosszak voltak, ha egy mégis jó volt. akkor sorba kellett állni. az. éttermeknek pedig vagy nem volt telefonjuk vagy éppen nem működött. Ezenkívül az. utóbbi években majd minden telefonszámot megváltoztattak, számos új telefont kapcsoltak be. ezzel szemben a “legfrissebb" telefonkönyvet 1970-ben bocsátották ki. így már régóta az ismerősök telefonszámát tartalmazó és zsebben hurcolt kisnotesz pótolja Pesten a telefonkönyvet. Menthetetlenül eszembe jutottak a torontói mázsás telefonkönyvek, amelyek zúzdába kerülnek a telefonkönyvek évi cseréjekor. Színházi látogatásommal sem volt szerencsém, egy kánikulai meleg napon ragadó bársonyú páholyülésben szenvedtem végig Molnár Ferenc “Üvegcipö"-jét. Nem elég. hogy a légkondicionáló berendezések hiánya, a legjobb éttermekben vagy színházakban is. váratlanul éri az innen utazót, hiszen itt még a sarki fűszeres is hetek alatt tönkre menne, ha fülledt hőségben próbálná kiszolgálni a vásárlót, a színdarab Molnár leggyengébb művei közé tartozik, sikerületlen utánérzése a halhatatlan “Liliom"-nak. Az előadás ezen nemhogy segített, hanem ha lehet, még rontott is. A főszerepet egy fiatal színiakadémiai növendék játszotta, túlzott gesztusokkal és végigkiabálva a darabot, arra kellett gondolnom, hogy a rendező még a próbák előtt tartós szabadságra ment. Szegény Vígszínház, amelyben valaha Varsányi Irén, Darvas Lili, Hegedi» Gyula, Törzs Jenő, Csortos Gyula — hogy csak néhányat említsek a nagyok közül — nyújtottak feledhetetlen alakítást és amely mindig híres volt csiszolt előadásairól. Egyetlen reményem, hogy a látott előadás nem volt hú kifejezője a mai magyar színházi kultúrának. * Az igazságnak tartozom annak elismerésével, hogy találkoztam örvendetes jelenségekkel is. Mindenekelőtt megható volt a szeretet, amellyel a rokonok és a régi barátok fogadtak, kézról-kézre adva legszívesebben a nap huszonnégy óráján át lettek volna velünk. Találón figyelmeztetett egyik itteni barátom, hogy egy pesti látogatás után több heti pihenőre van szükség. Ha ki is veszett a vendéglátás művészete a vendéglátó iparból, még mindig vígan virágzik az otthonokban. Nem várnak a látogatótól semmit és mindent akarnak adni. Örültem annak is. hogy rokonaim és barátaim köre lényegesen jobban él. mint az 56-ot megelőző években és. úgy láttam, ez általános jelenség. A politikai légkör is összehasonlíthatatlanul cnyhültebb. ennek megfelelően kritikai szabadság is érvényesül, persze bizonyos korlátok között. Két-három évenként majdnem mindenki szabadon utazhat nyugatra is. ha rokoni meghívásnak tesz. eleget, vagy ha telik a bukszájából. Rokonokat látogatnak Európában. Amerikában. Ausztráliában, vagy saját költségen utaznak ‘‘olaszba", “spanyolba", volt köztük olyan, aki Angliába, sót Kubába is eljutott. Igaz. hogy a hetven dollárral. amit a Nemzeti Banktól vásárolhatnak, nem sokra mennek. egy közepes nívójú bécsi szállodában ennyit fizettem egy kétágyas szobáért reggelivel — naponta, és így hátizsákban viszik magukkal a hazait, meg sátorban alszanak, de 56 telén, amikor fagyott rögökön, fillér nélkül bukdácsoltunk át a határon, a Nemzeti Bank még ennyit sem adott ‘‘külföldi utunkra". Hallomásból tudom, hogy a lakáshiány enyhült és útonútfélen látható munkást kereső táblák győztek meg arról is. hogy munkanélküliség helyett, amely visszatérő jelenség, a nyugati országokban, nagyfokú munkaerőhiány van. Ez lehet a magyarázata a mindenfelé látható építkezések lassú ütemének, a város helyenként ostrom utáni állapotra emlékeztet: felszakított villamossínek, kóbarikádok az utcák felszántott aszfaltja mellett. Egyes környéken a házak tatarozása is megindult, építóállványok ketrecezik be a falakat. Az is kétségtelen, hogy sokaknak van kocsija, az utcai parkolás épp oly keserves, mint bármely nyugati városban és az a tény. hogy csak sok évi várakozás és takarékoskodás után lehet autóhoz jutni, csak növeli a tulajdonosok büszkeségét. Nem könnyű azt megérteni az innen utazónak, ahol az autókereskedő pénzt és fáradtságot nem kímélve arról akarja meggyőzni a lakosságot, hogy legalább kéthárom új kocsi kell családonként és a bank reklámhadjáratban ajánlja kölcsönét a venni szándékozónak. Egyebekben, mint hírlik — nem voltam vidéken — a parasztság életszínvonala is nagymértékben megjavult, nem ritka az autó a falusi ház udvarán és a TV antenna a háztetőn. Egyik barátom hozzátette, látnám csak a százával épült pompás új balatoni vilj Iákat és nyaralókat Az áruk 1 egymillió forint körül és afelett van, ami bárhogy is számítjuk, legalább a százszorosa az átlagost meghaladó évi családi jövedelemnek és közel 60,000 dollárnak felel meg. Vajon kiknek telik erre? — kérdezhetné a látogató, ha nem kerülné a kényes kérdéseket, nyilvánvaló rosszindulat lenne feltételezni, hogy összefüggés van a balatoni luxus villa és annak szükségessége között, hogy az új balatoni műutat sűrű időközönként újra és újra át kell építeni az elspórolt cement miatt. Ha beszélgetéseink során panaszt hallottam, az főleg a fiatalok szájából jött. Egyetemi hallgatók azt panaszolták, hogy egy bádogos és szerelőnek vagy hasonló szakmunkásnak még a legális keresete is több. mint egy kezdő mérnöké. Vigaszul elmondtam neki. hogy ez itt sem ismeretlen jelenség. Az idősebbek inkább azon aggódtak. hogy vajon mit hoz a jövő. Emlékezetes élmény marad a Várban töltött napunk. A Nemzeti Gallériában, amelyet kitűnő megoldással a vár kupola részébe építettek be. mind a kiállított művek, mind azok elhelyezése — szigorú szemmel nézve is — elsőrangú. Ottlétünkkor a Mátyás templom környéke tele volt városnézésre szállított külföldi túristákkal, akik ámulva nézték a késői napsütésben fürdő Halász-bástya aranyló tükörképét a Hilton szálló üvegfalán. A templom gótikus csúcsainak árnya rávetödött a Szent Háromság szobrára, amelynek terét szépen rendbehozott barokk paloták övezik. És mindebbe vidám színt kavart a szálló kávézóteraszának napernyői alól kivillanó sok tarka ruha. Külföldi vándorlásaim során ritkán volt ilyen szép látványban részem. Nem csoda, hogy a kolostor romjaira épített és a magyar építőművészek tehetségét dicsérő Hilton szállónak — Párizs és London is büszke lehetne rá külföldi vendégei elragadtatással beszélnek Budapestről. Nekik nem kell a Közértben vásárolniuk, nem használják az utcai telefonfülkéket. nem néz velük farkasszemet a bérházak elhanyagolt lépcsőháza és — nem visznek virágot a temetőbe. Egész otthon tartózkodásom alatt szigorúan tartottam magam a “fair play" elvéhez. Rokoni látogatásra kaptam a vízumot és igy a rokonokon kívül egy-két fiatalkori baráttal való találkozásomtél eltekintve, senkivel sem vettem fel a kapcsolatot és így az írókkal sem érintkeztem. Kritikai megjegyzéseimet is megtartottam magamnak, a vendég — és akárhogy is vesszük, ma már vendég vagyok Magyarországon — ne birálgasson a vendéglátó házában. Mikor azonban két heti hazai tartózkodás után Bernben, ahol hazajövet utunkat néhány napi pihenésre megszakítottuk, az árkádok alatt összeszaladtam egy otthon éló. régi barátommal. akivel diákkoromban együtt kergettem a labdát és a lányokat, észrevételeimet nem rejtettem véka alá. Figyelmesen hallgatott, azután hosszan felsorolta. hogy mi minden változott odahaza az elmúlt két évtizedben. "Veletek a: a haj - mondotta -. hogy Hil sokat vártok, amerikai igényekkel méritek az országot és azt is rosszalidlok. hogv még mindig csak fel-szabadság van. Ti. akik a teljes szabadság világából jöttök, akik gombnyomásra kapjátok meg az útlevelet és vizűm nélkül járhatjátok be a fél világot, akik azt Írhatjátok, amit csak akartok, bontatlanul, * nyilvánosan ócsárolhatjátok vagy' magasztalhatjátok — kiki az ízlése szerint — az USA-t vagy a Szovjetuniót, államférfiaitokat vagv az anarchista bomhavetöt, a rendőrséget vagy a rendbontókat, a négereket vagy a Kiu-Klux-Klant, ti rabságnak nézitek a mi fél-szabadságunkat. Elfelejtitek, hogy Magyarország sohasem volt Amerika és nem értitek, hogv nekiin'r a mai helyzet, a sok évi börtönélet, szájkosár és csengőfrász után. ha bizonyos korlátok között is. de szabadságot jelent. Ezért látjátok ti másként az otthoni világot, mint mi." Ahelyett, hogy elvi vitába kezdtem volna a szabadság oszthatatlanságáról és annak biz- i tosítékairól. továbbá arról, hogy az udvarias kiszolgálás, a tiszta kirakat, a kimeszelt lépcsőház, a baksisra nyújtott tenyér mellőzése vagy a működő telefon miért is tekinthető igényes amerikai kívánalomnak. kedélyes sörözésnek ültünk neki. Ennek során barátom elmondotta. hogy egy zenekarban játszik és az évből négy hónapot egy svájci üdülőhelyen muzsikká I. miközben élvezi a kristálytiszta ózondús hegyi levegőt. Fizetését svájci frankban kapja, ez könnyen átsegíti az otthoni szűkösebb hónapokon. "Odahaza nyolc hónapon át erre a négyre készülök, ezt csinálom már évek óta." Azután nagyot húzott az importált, habos bajor sorból és cinkos mosollyal hozzátette: "így ki lehet bírni.” Nem volt ellenvetésem. ¥ Nem tudom, hogy ez a pesti utam csak az első látogatás volte vagy egyben már búcsú. Az én koromban, hatvan felett, az ember már ne csináljon hosszúlejáratú terveket, különösen nem olyan időkben, amikor a Földgolyó is csak tántorogva lépked a történelem országúján. Minden a jövőtől függ. A : haza jövőjétől és a magamétól. H31D H3Ü5 Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván Barátainak és Ismerőseinek, Toronto egész magyar zsidóságának Cltn MIKLÓS ÉS CSALÁDJA ísnsn n:iD mw Rokonainak, barátainak, ismerőseinek kellemes ünnepeket és boldog új évet kíván W1NKLER MIKLÓS és MATILD
