Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-12-09 / 736. szám

MENOETJ ,Mr.August J.Molnar P.O.Sojc lo34 | . Nea Brunswick, New Jersey o39o3 U.S.A. e . , Second, class mail registration No. 1373. AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 17. 736. ÁRA 50 cent DEC. 9. 1978 / ■ h i _ ; ■ őv'í’-fev w w jpjr N Ceausescu váratlanul megtorpedózta a Varsói Szerződés egységét “A Varsói Egyezmény or­szágainak novemberi moszkvai tanácskozása ugyanolyan unalomban fog lezajlani, mint az összes korábbi hasonló értekezlet." Ez volt az általános véle­mény, mielőtt az úgynevezett szocialista tömb országai össze­gyűltek, hogy meghallgassák az ukáznak tekintendő legújabb szovjet véleményt és senkinek sem mutott eszébe, hogy akár­csak a legkisebb kérdésben is ott1 vita merülhetne fel. Még kevés­bé az, hogy olyan botrány tör ki, amely alapjaiban rázza meg "a nagy béketábor" egységét, s amelyhez hasonló feszültség nem volt legalább tíz év óta, amikor is utoljára vittek a szov­jet tankok segítséget a kelet­európai testvér népeknek. Akkor Prága volt az ajándék-1 csomagok célpontja, de tulajdon képpen a "prágai tavasz" legá­­zolása ugyanúgy nem hason­lítható össze a mostani esemé­nyekkel. mint ahogy nem hasonlítható össze a magyar forradalom legázolása sem. Az összehasonlítás inkább 1948-ig kell, hogy visszanyúljon. Ekkor fedezték fel Tito elvtársról, hogy az imperializmus láncos kutyája és átkozták ki a kommunista anyaszentegy­­házból. Holott Tito akkor még semmiképpen sem kívánt szembefordulni a klasszikus marxista-leninista, sót sztáli­nista gyakorlattal, csak éppen nagyobb nemzeti függetlenségre törekedett Moszkvával szem­ben. Most hasonló történt, csak ezúttal a románok voltak azok, akik nacionalista érdekeikért hajlandók vállalni a Szovjetunió haragját. Mi történt Moszkvában? A Szovjetunió azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak a béke megóvása érdekében növelniük kell fegyverkezésüket s az élet­­szinvonal emelkedés fel­áldozásával többet kell fordí­taniuk fegyverekre. A kelet­németek, a lengyelek, a bol­gárok, a magyarok, a csehek —' talán kisebb-nagyobb csöndes méltatlankodás közepette — belenyugodtak ebbe és lelkes hozzájárulásukat adták. Ugyan­akkor politikai-ideológiai döntést is hoztak, amit való­színűleg annyira nem találtak lényegesnek, hogy talán még a' szövegre sem figyeltek oda. Valami olyasmiről volt szó benne, hogy a nagy béketábor elitéli a Camp David-i szel­lemet, amely a Közel-Kelet népeinek tényleges érdekét békeszerződések aláírásával veszélyezteti. Már mindenki előkészitette a töltőtollát, amikor egyszercsak felállott Ceausescu. a román Kom­munista Párt főtitkára, a román Népköztársaság elnöke, a román nép nagy vezére, stb., és kijelentette, hogy ó bizony nem ír alá semmiféle nyilatkozatot, még kevésbé hajlandó akár egyetlen puskával is többet áldozni a felfegyverkezésre, mint amennyit eddig áldozott. Általános volt az elképedés és Ceausescu érvelése valóban hatásos volt. Még mi magunk is örvendeznénk neki, ha el tud­nánk hinni, hogy ez a hétpróbás gazember komolyan gondolja, amit mondott. Azt mondta ugyanis, hogy a felfegyverkezés helyett inkább egy általános lefegyverzési zónát kell húzni Európa közepén, amelybe beletartozna Lengyelország, Csehszlovákia, Ausztria, Magyarország, Románia, s en­nek segitségével kellene meg­próbálni fellazítani a két ellen­tétes katonai blokk közötti feszültséget. Moszkva természetesen azon­nal tajtékozni kezdett, s egy ideig még az a fenyegetőzés is felmerült, hogy az un. szocia­lista országok megszakítják a diplomáciai kapcsolatotj Bukaresttel. Idáig persze nem mentek el, de tény, hogy a hangulat nagyon feszült. Mint említettük, majdnem olyan feszült, mint annak idején Sztálin és Tito között volt. Most már csak arra a kérdésre kellene felelni, hogy mire alapozta Ceausescu karakán ki­állását? Nehogy egy pillanatig is azt tételezzük fel, hogy a jelenlegi román vezérben annyi tisztesség van, mint valaha Nagy Imrében vagy Dubcekben volt. Viszont alighanem dör­zsöltebb politikus mindkettőnél. Ha ó vállalta a nyílt törést akkor előzőleg biztosította a hátát. Nem valószínű, hogy az Egyesült Államoknál. A USA garanciája Közép-Európában még kevesebbet ér, mint más országokban. Az már elkép­­zelhetőbb, hogy a legutolsó “kínai látogatás" alkalmával jött létre valamilyen meg­egyezés és az is valószínű, hogy Jugoszlávia és Románia közös erővel próbálják megvédeni majd függetlenségüket a keleti mammut-szomszéddal szemben. Természetesen katonai esélyük így sincs, de van diplomáciai esélyük arra, hogy elkerüljék a közvetlen katonai konfrontá­ciót Romániának erre komoly esélye van. Annak idején a Brezsnyev-doktrina olyan károkat okozott a Szovjet­uniónak, hogy nyilván sokszor gondoltak arra: jó lett volna a cseh elvtársak új vonalát béké­sebb körülmények között vál­toztatni meg. Több, mint tíz év után kevés a valószínűsége an­nak, hogy a Szovjetunió meg­kockáztassa egy névlegesen füg­getlen ország nyílt megszál­lásával járó népszerűtlenséget. Vagyis Ceausescu kiszámolta, hogy amennyiben az ország bel­politikájában fenntartja az ed­digi könyörtelenséget, amennyi­ben a gazdasági rendet nem vál­toztatja meg, úgy kiverekedheti magának a maximális nemzeti önállóságot. A többi csupán a szokásos színjáték. A román pártfótitkár Erdély Romániához való csato­lásának 60 éves fordulóján mondott nagy politikai beszé­det, s erre az ünnepségre vitte magával az összes állami és pártszerv támogató határozatát. Ki hitte volna, de így történt. A román nép egységesen áll mögötte... meg mögötte... meg úgy általában és Ceausescu most kész örömmel vállalja a rossz fiú szerepét — főleg, ha az megfelelő összegű nyugati köl­csönnel és támogatással jár együtt. Minden esetre abban a nagy­szabású politikai játszmában, ahol gyakran teszik fel úgy a kérdést, hogy vajon a két hatalmi csoport közül melyik éli túl a másikat, a moszkvai pak­tumot súlyos vereség érte. Úgy ők, mint a NATO végülis lassú rohadásban van. Nyugaton a szabad viták hazájában a bom­lás eddig látványosabb volt de most ebben a versenyben hir­telen a szocialisták ugrottak az élre. Hogy meddig nyújtóz­kodhat Ceausescu azt persze egyelőre senki sem tudja — mindenki csak találgat. A TORONTÓI MAGYARAJKÚ ZSIDÓK SZÖVETSÉGE Jótékonycélú Chanukai Szilveszter party-t rendez, december 31-én este 8.30 órakor (vasárnap) a SHAREI TEFILAH NAGYTERMÉBEN 3600 Bathurst St. Mindenkit szeretettel várunk! Tánc Kltánó zenekar Tombola Jegyek ára személyenként 25 dollár, meleg vacsorával együtt Menczeles Pál, Fortune Houseware 388 Spadina Ave. TEL.364-6999 Jegyek kaphatók: Stern Tibor, Sasmart Elek Pál, Orieni Travel 6 De ni són Square 344 Bloor St W. Tel: 368-4132 Tel:921-2393 MEGHALT Dr.GÖROG FRIGYES Mélységes gyásza van a magyar zsidóságnak. Múlt szombaton délután new yorki otthonában elaludt Dr.Görög Frigyes, 89 éves volt Szinte bibliai kort ért meg, s a fájdalom mégis olyan erős. mintha élte virágában ragadta volna el a halál. Mert Dr. Görög Frigyes életműve olyan, hogy az nem fejeződik be azzal, hogy lehunyja a szemét. Gyak­ran használjuk indokolatlanul a "nagy vezető" szót, de ez az ő esetében betűről betűre igaz. Kora ifjúságától kezdve lelkes résztvevője minden zsidó ügy­nek, már 1918-tól tagja a buda­pesti Ügyvédi Kamarának, és rövidesen oroszlán szerepe van a zsidó közélet ujjáterem­tésében, az első világháború után. Igazi nagysága azonban a 40-es években bontakozik ki, amikor először az életmentő munkák egyik irányítója, majd a tragédia után a legfontosabb őrhelyet foglalja el. ő lesz a Joint, az amerikai segítő szer­vezet budapesti irodájának nemcsak irányitója, de lelke, összetartó ereje. Neki kö­szönhettük, hogy a fel­­szabadulás után már napokkal, működtek a közös konyhák, ruhát, élelmiszert osztogathat­tak az arra rászorulóknak. Éppen elszánt hivatástudata és remek szervezőképessége szúrt szemet az új hatal­masoknak, akik nem nézték jó szemmel az amerikai segély­akció sikerét. Görög Frigyes már 1946-ban menekülésre kényszerült és Amerikába jött. Itt Ő volt az első, aki felismerte a néhai Schultz Ignác kezdemé­nyezésének, a Magyar Zsidók Világszövetségének meg­alakításának fontosságát és Schultz halála után ő lett annak elnöke, s egyúttal felvirágoz­­tatója. Nevéhez hallatlan agilitású szervezőmunka és zseniális eredmények fűződnek. Ő vívta ki a jóvátételi törvény kiterjesztését az 1966 után szabadföldre menekült magyar zsidók részére. Azon kívül, hogy jelentős része volt az ( eredeti jóvátételi törvény meg- : alkotásában neki köszönhető, | hogy bíróság elé került a ma-, gyár zsidóság két nácihóhéra Krumey és Huntsche. ó kez­deményezte és indította meg az Izraelben felállítandó magyar kultúrközpontok akcióját. A Magyar Zsidók Világ­szövetsége az ő elnöksége alatt emelkedett csúcsp o n t j á r a s az azóta ó t helyettesítő vezetők, Nánási Miklós, Wald­­man Tibor is az ő szellemének megfelelően irányították a szer­vezetet. Mélységes együttérzéssel for­dulunk a gyászoló család felé és kívánjuk özvegyének, Margit asszonynak, leányának, Verának, vejének Andrew Freemannak, hogy Isten akara­tában való belenyugvással visel­jék el a csapást. ! Nincs újabb fordulat a közel-keleti béketárgyalásokban Nem tettek jó szolgátatot sem saját ügyüknek, sem általában a zsidóságnak azok a tüntetők, akik múlt szom­baton a brooklyni Borrough parkban megtámadtak egy rendőr állomást és a rendőrökkel folytatott közelharc során szinte teljesen szétverték azt. Nem könnyű szívvel mondunk ilyen Ítéletet fölöttük, főleg azért nem, mert felháborodásuk és követelésük egyaránt teljesen jogos volt. A mód, ahogy ennek kifejezést adtak, viszont oktalan és jogtalan. A szombat szentségét egy sajnálatos gyilkosság zavarta meg. A kora délelőtti órákban ismeretlen tettes az utcán leszúrta az idős Irwlng Sussman-t. A holttestet egy angolul nem beszélő férfi fedezte fel, s talán ennek következtében több, mint két óra telt el, amíg a gyilkosság! osztály detektívjel a helyszínre értek. A közeli haszid templom hívei lényegesen hamarabb értek oda. Az ideges hangulat következtében tüntetés robbant ki. A Borrough Park lakói nagyobb biztonságot, alaposabb rendőri védelmet követeltek. Teljes joggal. Annak azonban már semmi értelme nem volt, hogy ezt a Jogos követelést téglákkal és botokkal támasszák alá és megtámadják a közeli rendőrőrszobán lévő négy rendőrt. Természetesen ezek erősítést kértek és mire Ed Koch polgármester a helyszínre érkezett, a rendőrség és a haszideusok összeütközésének már több, mint 60 sebesülje volt, akiket a közeli kórházakba vittek ápolásra. A csoport szóvivői később arra hivatkoztak: a rendőrök tudhatták volna, hogy szombat lévén ők nem visznek magukkal sem botot, sem téglát, tehát a kezdeményezett erőszakért a rendőrség felelős. Nekünk más a vélemé­nyünk. Az ír vagy skót rendőröknek nem kötelességük tudni a zsidó vallás szabályait, még kevésbé azt, hogy ezeket a szabályokat melyik vallási csoport mennyire tartja be. Aid azért emeli fel szavát, hogy szigorúbb rend­őri őrizetet követel önmagának, az ne törje meg a rendet és ne támadja meg a rendőröket. Kár, hogy rossz pro­pagandát csináltak. A new yorld lapok szerint ugyanis az 1960-as néger tüntetések óta nem volt ilyen botrányos erőszak a városban, mint ez. A politikai hi magyarázónak szinte megkönnyebbülés, ha az első oldal élére nem a közel­­keleti helyzet legújabb válto­zásairól keli ina beszámolót. Egy-két évvel ezelőtt ez ugyan annyit jelentett, hogy minden maradt ugyanolyan remény­telen, mint korábban volt, most viszont csupán azt bizonyítja,-* hogy a reményteljes várakozás még egy-két héttel tovább tart. Izgalomra, pláne rémületre semmi szükség nincs. A tárgyalások ugyan változatlanul szünetelnek, mert eddig még nem sikerült az utolsó vitás kérdésben meg­találni a megfelelő szövegezést. A menetrend, illetőleg a kap­csolatok megfogalmazásában változatlanul fennállnak az ellenétek, amiknek kompro­misszumos áthidalása nyilván az Egyesült Államokra vár. Ezeket az ellentéteket azon­ban nagyon komolyan nem ve­szi senki. Az egyiptomi minisz­terelnök múlt héten vissza­érkezett Washingtonba újabb javaslatokat hozva és a hírek úgy szólnak, hogy egyelőre nem is utazik vissza országába, sót ellenkezőleg; rövid időn belül Washingtonba érkezik az izraeli küldöttség is és újra felveszik a tárgyalások fonalát. Mikor e sorokat írjuk, a kitűzött december 17-i határ­időig még kerek két hét van hátra. Tehát változatlanul fenn­áll a lehetőség, sőt némi való­színűség is, hogy a békekötési határidőt napra betartják. Az már kevésbé valószínű, hogy a december 10-i stockholmi Nobel-díj kiosztási ünnepségig aláírásra kerüljön a békeszer­ződés. Éppen ezért Szádát elnök be is jelentette, hogy nem utazik el Stockholmba, hanem csak egyik másodvonalbeli meg­bízottját küldi el saját kép­viseletében a kitüntetés és a díj­összeg átvételére. Ezzel szem­ben Menachem Begin izráeli miniszerelnök személyesen lesz jelen Stockholmban. Ő való­színűleg úgy vélekedik, hogy a béke megteremtése befejezett tény és ezért a kitüntetés jogosságán vagy jogtalanságán nem változtat néhány nap ide vagy oda. Az izraeli kormány múlt heti minisztertanácsán ismét rugal­masnak bizonyult, s néhány olyan egyiptomi javaslatot fogadott el tárgyalási alapként, amiket eddig nem volt hajlandó tudomásul venni. Az igazság tehát az, hogy az álláspontok még ebben az úgynevezett stagnáló időszakban is közeled­nek egymáshoz, ha araszolva is. Nem kell már soká várni ahhoz, hogy az az álom, amely reális formában először 13 hónappal ezelőtt merült fel, valósággá váljon.

Next

/
Thumbnails
Contents