Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-11-18 / 733. szám
8. oldal MENÓRA * 1978 november 18. LESLIE ARVAY notary public 456 Bloor St W. TORONTO, Ont M5S1X8 Tét 531 - 5308 1999-ig ISMERHETI asztrológiai sorslehetőségeit, szerencséjét, bioritmusát, boldogságát. $99.00 Új általános ismertetőt küld árakkal 50 cent válaszbélyegért. John Papp 841 N. Orange Grove Ave. Los Angeles, CA 90046 USA A továbbiakban azután a novella arról szól, hogy miként szerzi meg valaki Lizettet azért, hogy Lizette megszerezhesse a lángszínű ruhát. De van ebben a tartalomjegyzékben még néhány meglepetés. Szép Ernő „A Holzer” címmel írt cikket. Egyszóval, amint látjuk, a halkszavú költő nem köntörfalazott, nem menekült ködös hasonlatokba, nem formált ezópusi mesét, az ő esetében nem volt félreértés, ő a Holzer lapjába, a Holzerről írt, itt tévedés nem lehetett. Persze, azért nyomban lírai hangütéssel kezdte, ily módon: „Odaképzelem magam az elé a Holzer-féle kirakat elé, amelyik a 60-as években csinosította a Kígyó teret.” Ezzel a könnyed kis fogással — és ez valóban Szép Ernő zsenialitására vall — nyomban elmenekült a reklámtól, mert elmenekült a jelentől is és lehunyt szemhéja mögött életre keltek a viktóriakorabeli Budapest poétikus színei. Ki a következő író a tartalomjegyzékben? Rab Gusztáv, aki néhány évvel később a magyar irodalom egyik legnagyobb sikerét aratta „Mentont ajánlanám” című regényével. Később ezt a sikert betetőzte a „Belvedere” című könyvével. Brilliáns író volt, nagyszerű elbeszélő, sajnos emigrációban halt meg a 60-as évek elején, Párizsban. „Utazás a kékbe” című regénye — amely az utolsó volt — csakis franciául és angolul jelent meg, magyarul soha. Rab Gusztáv írásának az volt a címe: „A paradicsomi kép”. Bűnügyi novella, gyorssodrú, izgalmas és drámai írás. öt mindjárt Kellér Dezső követte „Az embernek nincs egy rendes ruhája” című írásával, amelynek műfaját Kellér a következőképpen jelölte meg: jelenet, sőt, nagyjelenet. A jelenet arról szól, hogy a házaspár színházba készül, az asszony délután 5 órakor kezd öltözködni, de miután sorra kidobálja ruháit a szekrényből, egyiket sem találja kedvére valónak, mert az egyik túl világos, a másik túl sötét, a harmadik olyan zöld, amilyet már nem hord senki, a negyedik pedig olyan lila, amilyet mindenki hord. Az előadás este fél 8-kor kezdődnék, és az asszony egyszerrecsak észbe kap és megkérdi: — Mikor kezdődik az a színház? Mire a férj így válaszol: — 8-kor. — A feleség: — De hiszen már háromnegyed 9 van! — A férj: — Igen, de én voltam olyan okos, hogy holnap estére váltottam a jegyet. — A következő cikket csak rejtjeles szignóval látta el írója, a következőképpen: Ű-sár. A helyes megfejtők között kisorsolom egyetlen megmaradt Holzer-Revüm kissé már zilált példányát: ki lehet az az Ű-sár? Ne törjék a fejüket, mert úgyis rájönnek, mint ahogy akkor is rájött a Holzer Revü minden olvasója és a rejtjeles írónak is az volt a célja, hogy mindenki rájöjjön: Ű-sár én voltam. Irt még a lapba Gelléri Andor, Orbók Attila és Agai Bélának, az Űjság főszerkesztőjének a felesége. Rengeteg fénykép, rajz, rövid cikk volt még a lapban, igazán tartalmas olvasmány volt, meglepően kevés hirdetéssel. Igaz, a Holzer dicshimnuszok mellé még hirdetéseket közölni, valóban túlzás lett volna. Fölmerül a kérdés, hogy miért szentelek ebben a rövid kis szabálytalan önéletrajzomban ilyen teret a Holzer Revü-nek, amely végeredményben — annak ellenére, hogy csakugyan a legkitűnőbb írók novelláit, cikkeit, verseit közöltem benne — irodalmi jelentőségű lapnak mégsem nevezhető. Azért írok róla, mert jellemezte a kort, azoknak az éveknek a liberalizmusát és a toleranciáját, mert igenis liberalizmus kell ahhoz, hogy egy országban megjelenjék színes címlappal ellátva, fényes magazinpapírra nyomtatva, művészi, ízléses kiállításban egy lap, első vonalbeli írók írásaival, amelyet egy divatház finanszíroz és amely azután címlapján büszkén hirdeti ennek a divatháznak a nevét. Szentül hiszem és Vallom, hogy ilyet csak Budapesten lehetett csinálni. Ezért volt nagyszerű város és ezért volt Budapestnek annyi jó írója, hogy sajnos évtizedeken keresztül exportálhatott belőlük a világba. Az exportált írók ilyen-olyan oknál fogva el is mentek, egyik-másik sikert aratott, egynémely feledésbe merült, de annyi bizonyos, hogy olyan bőkezű irodalmi mecénást, mint amilyen a Holzer divatház volt, egyik sem talált, sehol, soha. A FÁKLYÁRÓL, A NYÍLRÓL ÉS A TÖBBI LAPOMRÓL ÚJVÁRY SÁNDOR Szabálytalan önéletrajz CPAir es a ÄSUN ISLAND HOLIDAYS 4 . , SZERVEZESEBEN BUDAPESTRE ÜZLETI ÜGY-SÜRGiS ESET: 9 «agy 1t napra HOSSZABB LÁTOGATÁS: 2 hónaptól 1 évig TORONTÓBÓL-MONTREÁLBÓL és OTTAWÁBÓL $596.0< 1596:1 Winnipegtől Vancouvertől Indulások: $626.00 Calgarytól — Reginától és $686.00 Edmontontől $656.00 Szept. 25 Okt. 09 Nov. 06 Nov. 27 Dec. 11 Dec. 18 Jan. 08 Jan. 29 Feb. 12 Feb. 26 Mar. 12 Mar. 26 Apr. 09 Apr. 23 May. 07 May. 14 nuv. £.! UCHI. £J3 WlOf. IVI, Bármely indulási napot választhatja és a nyomtatott brossurában lévő napokon térhet vissza. BUDAPESTRŐL 2 HŰNAPTÓL - 1 EVES TARTÓZKODÁSRA TORONTÓBA, MONTREÁLBA, WMÜPEGBE, GALGARYBA, OTTAWÁBA, EDÜNTONBA, REGMÁBA, VANCOUVERBA. BUDAPEST-TORUNTO-BUDAPEST $886.00 Indulások: Oct. 18 Dec. 20 Mar. 14 May 30/79 Nov. 15 Jan. 17 Apr. 11 Jun. 13/79 Dec. 13 Feb. 14 May. 15 Bármely napot választhatja és a nyomtatott brossurában lévő napokon térhet vissza Budapestre A VÍZUMOK megszerzése az utas, ill. a kihozató kötelessége-felelőssege Kérje részeletes tájékoztatónkat Hívja saját utazási irodáját, vagy közvetlenül H Sun Island Holidays ^ 1500 Bathurst Street tf Toronto, MSP 3H3 Ont. 653-6600 Az előző fejezetben azért beszéltem olyan részletesen a Holzermagazinról, mert a kor atmoszféráját szerettem volna érzékeltetni, a korét, amelyben egy patrícius kereskedő-dinasztia és a magyar írók, újságírók között ilyen mindannyiuk számára hasznos szövetség jöhetett létre. Aligha kell mondani, hogy a Holzer-magazin nem volt „harcias” újság és fennkölt irodalmi célokat nem tűzött lobogójára. Más lapalapítások azonban éppenséggel erre törekedtek. Pályafutásom során 13 különböző lapot, kiadványt indítottam, nem szólva a könyvkiadói vállalkozásaimról. Az egyik ilyen hetilap, amelyről részletesebben érdemes szólni, a „Fáklya” című színházi, irodalmi és művészeti revü volt, amelyet éveken át szerkesztettem — egy időben Kelemen Viktor társaságában — majd egyedül. Beköszöntőjében a Fáklya — többek között — a következőket mondotta: „Nem mondjuk, hogy újat hozunk, mert az új önmagában még nem jelent értéket is. Azt mondjuk, hogy szolgálni akarjuk a művészetet. Keresők vagyunk, de tanítók is akarunk lenni. Ez, ha úgy tetszik, program is. Azt hisszük, nem esünk túlzásba, ha' azt állítjuk, hogy a Fáklyára szükség van. Szabad terület, ahová az irodalom és a művészet bemenekülhet a Pénz és a Megalkuvás elől. A Fáklya minden igazi művész szabadköztársasága akar lenni.” Ez volt tehát a döntő kritérium. „Minden igazi művész szabad köztársasága.” És jóllehet Magyarország azokban az években sem volt éppenséggel a legklasszikusabb, nyugati értelemben vett demokráciának nevezhető, ennek ellenére a szerkesztőket senki nem akadályozta munkájukban, elképzeléseik keresztülvitelében, a lapot nem cenzúrázták, nem irányították, minisztériumi, vagy pártfunkcionáriusok nem szóltak bele. A lapban az jelent meg, amit a szerkesztő a nyomdába küldött. Az irodalom és az újságírás élvonalába tartozó munkatársak alkották a lap szerkesztőségét, Komjáthy Aladár kritikái, művészettörténeti cikkei, Rab Gustáv novellái, Boross Elemér karcolatai, Kelemen Viktor finom írásai, jómagam vagy egy tárlatról írtam, vagy egy új könyvről, vagy pedig ugyancsak új elbeszéléssel „tiszteltem meg” az olvasót. Alapító főszerkesztője voltam egy ideig a „Társadalmunk”-nak is, amelynek főcíme alatt a következő megjelölés foglalta össze a lap műfaját: „Társadalomtudományi, irodalmi, kritikai és közgazdasági hetilap.” Az én szerkesztésem ideje alatt többek között Herczeg Ferenc, Surányi Miklós, Pásztor Árpád, Boross Elemér, Forró Pál, Pünkösdi Andor, Ernőd Tamás, Eckhard Tibor, Zsolt Béla stb. írtak a lapba. Erre a lapra azután később megfájdult a foga Dr. Kiár Zoltánnak,az ismert orvosnak, aki nagy lehetőséget látott benne, saját céljai eléréséhez. Kiár nem volt tehetségtelen ember és purifikáló hajlamai talán valóban őszinték is voltak, de egy oktávval hangosabban beszélt a kelleténél, jelzői rikítóak voltak, akár elítélt ezekkel a jelzőkkel, akár a mennyekbe emelt. Éppen azért, mert ilyen kihívó módon fogalmazott, írásai gyakran ellenkező hatást értek el, mint amit elérni szeretett volna velük. Akit levágott, az megdicsőült, s akit megdicsőített, azt tönkretett. Később — már jóval később hasonló hibát, követett el Amerikában is, amikor átvéve Göndör Ferenc egykori lapját, Az Ember-t,' áz egykori Társadalmunkhoz hasonló hangnemben és szilajsággal dörgött és villámlott. Minden elismerésem fenntartása mellett* nem tett jó szolgálatot az amerikai magyar egység ügyének, inkább éket vert olyan személyek és emigrációs rétegek közé, amelyek — az idők távlatában — már inkább a megbékélést, mint a régi sebek feltépését áhították. Mindez azonban csak mellékösvény, amivel nem szándékozom részletesen foglalkozni, éppen csak eszembe jutott ebben a „szabálytalan önéletrajzban” a Társadalmunkkal és Kiár Zoltánnal kapcsolatban. Egy másik figyelemreméltó és följegyzést érdemlő alapításom a Nyíl elnevezésű regénysorozat megteremtése volt. Följegyzésnek pedig azért tartom érdemesnek, mert a Nyíl, jóllehet füzetes alakban jelent meg, újságpavilonokban, standokon árulták, úgynevezett „regény-újság” volt, irodalmi színvonalban azonban nem alkudott meg. Az ötletet tulajdonképpen az eredményezte, hogy törtem a fejem: hogyan lehetne valami olyan sorozatot indítani, olyan kiadást kreálni, amely az írók számára — jó kézirat ellenében — biztosítja a gyors pénzhezjutást. Megmagyarázhatatlan módon pénzzel az írók sohasem tudtak jól bánni. Nem egészen az ő hibájuk, sőt az is lehet, hogy egyáltalában nem az övék. Az igazság az, hogy az összes művészetek közül az írás „átforgási ideje” a leglassúbb, a legvontatottabb. Mit érteik ez alatt? A festő elkészül képével, s ha neves festő, s ha a kép jó, akkor máris pénzt szerezhet vele, még mielőtt megszáradt a vásznon! a festék. Eladja a műgyűjtőnek, vagy a műkereskedőnek, egyszóval az áru, amit produkált, gyorsan értékesíthető. Zenével is gyorsabban lehet pénzt varázsolni, mint írással. Az író elkészül a regényével és [ha máris van kiadója és a kiadó az új művet máris programjába illesztette, akkoris hónapok, sőt évek telnek el, amíg az író jelentősebb összeghez jut. A kiadó tíz százalékot fizet az eladott példányok után — a könyv eladási árának tíz, vagy pedig sztár-író esetében tizenkét százalékát. A regényt azonban ki kell szedni, nyomtatni, ki kell terjeszteni s azután várni kell, amíg a helyi terjesztőkkel elszámolnak a könyvkereskedők, a helyi terjesztők pedig a központival. Csak abban az esetben, ha a kiadó a központi terjesztést saját kezelésében tartja. Mert ha nem, akkor a kiadó még arra is várhat külön jó ideig, amíg a főmegbízott elszámol vele. Ez tehát könnyen beletelhet egy-másfél esztendőbe. Az író közben természetesen élni akar, sőt megélni és — más megoldása nem lévén — a kiadója nyakára jár minduntalan előlegért. A kiadó zsörtölődve bár, de kiutalgatja az előlegeket, kisebb-nagyobb összegeket, méltatlankodása olykor csak megjátszott, tehát nem nagyon őszinte, mivel nem is olyan kedvezőtlen számára az, hogy ilyen apró részletekben számol el az íróval. Mire ugyanis befutnak hozzá a terjesztők és a főmegbízott elszámolásai, ő az íróval már „kész van”. Az író azonban nagyon rosszul jár. Rendszeresen csak kis összegekhez jut, anyagi morzsákhoz, amelyekben kevés öröme telik. Mire a regény „kifutotta a formáját” és eltűnt, vagy elfogyott, neki már nincs járandósága. Mit csinál tehát? Kitalálja az új regénye meséjét és pumpolni kezdi a kiadót újabb előlegért, most már az újabb könyvért. És így kapcsolódik a végtelenségig a „gyűlöletes kör” vonala, amely úgy ül az író nyakán, mint az akasztófa kötelének hurkai Nem lehet róla levágni. Krúdy Gyula, aki aztán valóban büszkesége volt a század magyar irodalmának, úgy eladósodott az Athenaeumnál, hogy a legenda szerint — személyesen nem tudtam ellenőrizni — a nagy kiadóvállalat külön embert tartott arra a célra, hogy lesse az egyik ablakból, feltűnik-e Krúdy magas alakja a Nagykörúton, vagy a Dohány utcában. (Kulcspozícióban elhelyezett ablak volt.) Amennyiben Krúdy közelgett, a figyelőember leadta a vészjelzést és bezárták az Athenaeum épületét. De olyan alaposan, hogy még a rollókat is lehúzták. Legendás volt az is természetesen, hogy milyen tömérdek előleget szedett össze minden elképzelhető kiadótól, újságtól, irodalmi ügynökségtől Karinthy Frigyes. Amikor tehát arra gondoltam, hogy egy ilyen kisregény-sorozatot kellene indítani, vagy inkább egy olyan hetilapot, amelynek minden egyes száma egy önálló, befejezett regény, akkor elsősorban ez a cél lebegett a szemem előtt: meggyorsítani az úgynevezett átforgási időt és a kézirat megvásárlásának napján leszámolni az író kezéhez a regény teljes honoráriumát. Világos ugyanis, hogy egy ilyen olcsón árusított sorozat nem százalékos elszámolás alapján honorálja az írót. Felkerestem tehát ezzel az ötlettel régi barátomat, a nagynevű tudóst, írót és műfordítót, Juhász Andort, aki a patinás Révai Irodalmi Intézetnek volt a lektora és akinek később aztán én lettem az utóda. Elmondtam Juhásznak, hogy milyen lehetőséget látok egy ilyen újság-regény elindításában. — Akármelyik nap, akármelyik órájában — mondottam neki — gyere velem a Körút, vagy a Berlini tér, vagy a belváros, vagy akár külső kerületek akármelyik újság-pavilonjához, ahol színesfedelű ponyvaregényeket árulnak és látni fogod, hogy milyen ütemben fogynak ezek a füzetek. Különösképpen reggel, munkába menet, tehát villamosra szállás előtt, s aztán ismét estefelé, a munka végeztével, amikor a hazafelé tartó villamosra várnak az emberek. Egy ilyen regény elolvasása ugyanis éppen annyi ideig tart, ameddig a pesti banktisztviselő az Üllői út és Nagykörút sarkáról induló 43-as villaí mossál kijut Kispestre, ahol családi háza van. folytatjuk Folytatás a 7. oldalról Gyertyán, mint a legkülön bözőbb ideológiák melegágyát ütközőpontját: radikalizmus szocializmus, cionizmus freudizmus, polgári ütköző pontját ábrázolja: radikalizmus szocializmus, cionizmus freudizmus, polgári demokrácia férnek meg békés-torzsalkodó egymásmellettélésben. Gyér tyán a marxi dialektika teljes vértezetében lép fel és érveiből mindkét oldalra jut. Borsos, ritkán hallható viták kerekednek. A szerző, láthatóan, a szocializmussal és nem a cionizmussal rokonszenvez. Szocialista ideológia a cionistával, szegény zsidó a gazdaggal áll szemben ebben az intellektuálisan stimuláló, bár kissé zsúfolt regényben. A cselekményes, izgalmas regénynek talán a gyenge pontja abban van, ahogy az író a negyvenes évek kezdeteinek középiskolásait csalhatatlan logikával, világos jövóbelátással ruházza fel. Inkább arról lehet szó, hogy egy mai író, mai ismereteit, meggyőződéseit vetíti vissza ifjúkora ideáljaira. Egészében Szemüveg a porban méltó és színes hozzájárulás, értékes adalék a magyar vészkorszak felméréséhez. Feleleveníti a magyar történelemnek egy már feledésbe merülő gyászos fejezetét, a nem-magyar A zsidóüldözés évei mai magyar irodalomban nemzetiségű zsidók 1941-i Kamenec-Podolskba való elhurcolását és lemészárlását. Utoljára hagytuk a leglényegesebb kérdést: az irodalom hatását az olvasóra. Hogyan fogadhatja a mai magyar olvasó a zsidóüldözés korának ennyire különböző beállítottságú irodalmát? Feltételezhetjük, hogy az olvasók túlnyomórésze a hajdani „üldözöttekből” kerül ki, akiknek zöme, Isaac Bashevits Singer bizarr figuráihoz hasonlóan, nem tudja túltenni magát lidércnyomásos múltján. Ha művészi igényesség, sőt, tárgyilagosság szempontjából egyik-másik regény megtámadható is (erről a témáról érthetően nehéz részrehajlás nélkül írni), joggal remélhető, hogy e könyvek nem íródtak hiába. Az olvasói visszhangnál könnyebb a kritikait lemérni: a recenziók nagy száma, színvonala önmagában is bizonyít. A legmeggyőzőbb érv Száraz György 1975-ben megjelent könyve, melynek 50.000 példánya napok alatt elfogyott. Egy előítélet nyomában bevallottan Ember Mária „Hajtűkanyarja" hatása alatt íródott. A nemzsidó szerző, a kitűnő közíró, a magyar zsidóság történetét nyomozza a kezdetektől napjainkig. Száraz hangsúlyozza az ismert tényt, hogy Nyugat- Európához mérten a magyarországi antiszemitizmus egészen a 19. századig viszonylag mérsékelt volt. Az országban a későbbiek folyamán elhatalmasodó antiszemita hullámokat a szerző következetesen külföldi hatásoknak tulajdonítja. A két világháború közötti évek zsidóellenes politikája viszont egy össznemzeti dezilluzionáltság eredménye volt, érvel Száraz, aki helyesen látja e frusztráció összetevőit. A bukott kommünt fehér terror, majd Trianon követte; mindez a magyar kormányok egyre élesedő revizionista politikájához vezetett, azzal a következménnyel, hogy Magyarország Hitler utolsó csatlósa maradt. így lett, magyarázza Száraz, a magyar tragédia a zsidóság külön tragédiájává. Száraz kiváló, szenvedélyes, igazságkeresö könyvének egyetlen hibája, hogy itt-ott hajlamos leegyszerűsíteni Magyarországnak a zsidókkal szembeni felelősségének a kérdését. Ennek a mindvégig izgalmas tanulmánynak a legdrámaibb fejezete Magyarország 1944-es zsidó politikáját vizsgálja. „Fasiszta nép" lettünk volna? — kérdezi újra és újra, megszállottan, önigazolást keresve a szerző. —| „Hogyan történhetett?" — hangzik újra és újra a kérdés. — „Mentségeket keresek? Igen, természetesen. De tudom, ahol ötszázezer halott nyomja a mérleg egyik serpenyőjét, ott nincsenek érvek. Nincsenek mentségek. Ezért van, hogy valamenynyiünkben, akik akkor éltünk. — bevallottan vagy be nem vallottan — él valami bűntudat." Száraz nem hallgatja el a „ma is meglévő zsidó érzékenység és a nem zsidó ’tapintat’ továbbélő feszültségét" sem. A végső kicsengés mégis derülátó: a mai Magyarországon lehet úgy magyarnak lenni, hogy a zsidó hagyományokat se kelljen feladni. Száraz György szókimondó, alapos könyve régenvárt összefoglalása sokmindennek, ami a „kérdés" mögött lappangott. A zsidó téma jelentkezése a magyar irodalomban örvendetes jelenség. Abban az országban, ahol a zsidószármazásúak az összlakosságnak csupán félszázalékát teszik ki, e regények a zsidó szellem életképességének szép példái. Várnai Pál Ottawa
