Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-10-21 / 729. szám

1978 október 21 * MENÓRA 11. oldal Bátor könyv — mondta könyárús barátom, akinek adok az irodalmi ízlésére. Nem vitatkoztam vele. Nem mond­tam, hogy a jó könyveket job­ban kedvelem a bátor köny­veknél, sem azt, hogy nem hiszek az otthoni bátor könyvekben. Tudom, hogy van­nak otthon bátor írók, csak éppen a bátor könyvkiadókban kételkedem. Ez ismeretlen jelenség azon a tájon, ahol a dogmákról már lehet vitatkozni, de a tabuk továbbra is szent és sérthetetlenek, Ezt a könyvkiadó jobban tudja, mint bárki más, éppen ezért bízták rá a könyvkiadás kényes mes­terségét. Végülis vitatkozás helyett megvettem a könyvet. Bátor könyv mondtam magamban bizalmatlanul, mielőtt felütöttem az első oldalt. Szabó Magda írásaival külön­ben is bajban vagyok. Az egy­mással össze nem függő első fejezetek, amelyek csak később szövődnek össze és válnak kerek képpé, gyemekkori kockajátékomra emlékeztet, a kockák minden oldalán más­más képtöredékkel. Addig kellett forgatni és egymás mellé rakosgatni a kockákat, gyöt­rődni a képrejtvény meg­fejtésével, amíg nem állt össze az egész. Piroska, amint szem­benéz a farkassal vagy Jancsi aki a ketrec rácsai közül csirke­combot nyújt ki a boszorkának Ha rosszul raktad össze a farkas szőrös pofája helyett Jancsi széles vigyori ábrázata virított vagy forditva és értelmetlenné vált az egész. Persze nem sokkal értelmetlenebbé, mint az odaillő kocka képével, mindig elcsodál­koztam, hogy Piroska milyen szellemi visszamaradottságban szenved, hogy a bűzös szájú, fekete orrú farkast a nagy­mamának nézi, csak azért, mert az hálósipkát húzott a fejére és ártatlanul hiszékeny a gonosz boszorka, akinek egy csirke­­csonttal túl lehet járni az eszén. Talán ezért nem is érdekelt a mesék vége, Piroska és a boszorka sorsa egyaránt hidegen hagyott... És való­színűleg ez vette el a kedvemet, hogy megfejtsem a kockák helyes rendjét, inkább egy­mással rímelő szavakat fir­káltam egy papírra vagy a i Múzeum kertbe szaladtam sok­színű golyókkal játszani. Szóval soha nem volt szív­ügyem a rejtvényszerű regé­nyek megfejtése. Az első alkalommal, ha veszem a szel­lemi fáradságot (de vajon meg­­éri-e?) érdekes lehet és irodalmi élvezetet is nyújthat. De ennek örökös ismétlése olyan kínos rutinná válhat, mint az egyik nagyra értékelt kanadai festő almáskertjei. Almás-kert tavasszal, nyáron, ősszel, esőben vagy napsütésben, zöld­ben, kékben, sárgában játszó fákkal. Mikor az elsőt láttam megragadott az eredeti látás­mód, a tizediket már úntam, a huszadiknál csömöröm támadt. De Szabó Magda korábbi regé­nyein mégis átrágtam magam és nem is bántam meg. írásainak mondanivalója volt, a könyv végére megbocsátottam idő és tér bontásait, többsíkú meseszövését és még azt is, hogy korábban megjelent művében, a ,,Katalin utcá”-ban nyilvánvaló okokból valószinűt­­len és elnagyolt történelmi hát­teret festett. Ha „A Szemlélők” | valóban bátor könyv, akkor a bátorság és az idő múlása egyenes arányban állnak egy­mással. Ilyen érzésekkel ültem neki az olvasásnak. A technika a szokott, fejezeteken keresztül nem tudni, hogy ki tartozik a nyugati, semleges, kapitalista országhoz és kinek a világa a keleti, szocialista, helyesebben kommunista világ. Száll a repülőgép Rolanddal (ki ó és merre van hazája?) „nyugatra Annáék országába" (ugyan ki lehet ez az Anna?) és „kon­centrálni kell, az ezredes nem hajlandó a jó Totó' bácsi, szerepét alakítani." íme, itt vannak a kockák: az ezredes. SZAKÍTÁS Szabó Magda: A szemlélők, Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó kiadása nem éppen barátságos arccal, uniformisban és valószínűleg kitüntetések füzérével a mellén, akár Idi Amin a parádén, Anna nyúlánk alakja, mögötte egy $ jelzésű pénzeszsák vagy egy pucér leányt ábrázoló strip-tease reklám és végül Roland mar­káns profilja, fekete kérdőjellel feje felett. Bele fogok izzadni gondolom magamban, míg összeillesztgetem a képet, talán jobb lenne golyózni menni a Múzeum-kertbe, de a Múzeum­kert térben is, időben is túl­ságosan messze van. így elszántan repülök tovább Rolanddal, akivel megérkezése után nővére, aki ,,igy tesz, mint­ha sohasem lett volna Anna", közli, hogy reggel már jelezte Totónak az érkezését. És ahogy tovább pereg a mese, kiderül, hogy az ötvösművész Anna a keleti, szocialista ország szü­lötte, aki bár életének első tizen­négy évét a nyugati országban töltötte, mint egy olyan Collegium Hungaricum-szerű intézmény igazgatójának a leánya, azóta már otthon él, (de akkor vajon miért van „Annáék országa" nyugaton?). Gyorsan átragasztom a pénzeszsákos kockát egy új képpel. Anna alakja mögött most már egy sarló és kalapácsos embléma látszik, ötvösművészeti kiadás­ban. A rejtélyes Roland viszont egy semleges ország dip­lomatája, aki fiatal feleségének tragikus elvesztése után új állomáshelyén — a keleti or­szágban — beleszeret Annába és ott botrányt botrányra halmoz. Az eredmény: a nyugati ország hazarendeli és eljárást indít ellene, a „jó Totó bácsi" rendeli el a vizsgálatot, amely diplomáciai pálya­futásának végét jelentheti. Hogy melyik nyugati országról van szó, az sohasem derül ki, a leírás Svájcra emlékeztet, de ez közömbös is. A hangsúly a keleti országon van, amely, ha nincs is megnevezve, félreért­hetetlenül: Magyarország. Ezt inkább megerősíti, mintsem cáfolja a könyv bevezetője: ,,A szemlélők cselekménye egy kép­zelt szocialista és egy képzelt nyugati, semleges államban ját­szódik, s akárcsak hősei, írója alkotó fantáziájának köszönheti létét. Bármely földrajzi, tör­ténelmi, politikai, kulturális vagy egyéb hasonlóság a föld egy konkrét országához vagy személyéhez a véletlen műve csupán. ” Hasonló bevezető fel­írást tartalmazott az Onassis és Jackieről készült film, ahol a főhősök, de még a mellék­­szereplők is rendkívül műgond­dal voltak élethűre masz­kírozva, hogy bárki azonnal felismerje nemcsak Onassist és Jackiet, hanem a magazinokban oly gyakran látott baráti kört is. A felírás pontosan azt a célt szolgálja, tessék tudomásul venni, hogy ez igaz történet és a valódi személyekhez való hason­lóság a legnagyobb mértékben — szándékos. így van ez Szabó Magda könyvével is: allegorikus próza, ahogy említi is egyhelyütt, de valójában már több, mint allegória. És itt válik a regény nemcsak érdekessé, hanem izgalmassá is, mivel mondanivalója van az írónak Magyarországról, annak múltjáról és jelenéről. A történet csak ürügy, hogy Anna hazájának sorsáról beszéljen. Anna beszél, hosszan és keserűen egy szakító levél sok oldalán át, amelyben megin­dokolja, hogy miért nem kíván a diplomata felesége lenni. Mindaz, ami előtte történik, a diplomata anyjának öngyilkos­sága, a feleség autóbalesete, Anna első házasságának tör­ténete, apjának és a Bursa Academiának (értsd: a Collegium Hungáriáimnak) a sorsa csupán előjáték, a lakoma előételei a piece de resistance előtt vagy az opera lényegében nem fontos áriái megelőzve a nagy finálét. Az előétel fű­szerezése nem mindig vál­tozatos, az áriák dallama itt-ott sablonos, sebaj, csak a mindent elmondó befejezés legyen tökéletes. S itt Anna, vagy ha így tet­szik Szabó Magda naggyá válik. Itt már nem kell többé rejtvényt fejteni. Minden a helyére került, nemcsak a gondolat és a nyugalommal palástolt belső sikoly, hanem a be nem fejezett mondatok utolsó szava és a fel­kiáltójel is. Nem, nem megy hozzá a diplomatához, aki, mint társai, csak ,.szemlélődni" jön, míg tovább nem repül, akit speciális nemzetközi jog védelmez, aki lesandít a fészek biztonságából egy permanensen halálveszély­ben élő kis országra, amely ha él, Európa ellenére él, egy olyan történelem árnyékában, amely odadobja a gyanakvásnak, kínzásnak, hol ezt, hol azt a rétegét, hol meg az ország egészét. Hogyan is lehetne a felesége a diplomatának, aki páncélvédetten, a semlegesség bástyái mögül, hivatalával járó közömbösséggel nézegeti azt a népet, amellyel örökké baj volt Európában és amely Shakespeare drámái kín­zásainak változatosságát felül­múlóan ,,legjobbjait felfalta, elnémította, bebörtönözte, eltün­tette bizonyos éles politikai kor­szakokban." Nem, nem óhajt a hitvese lenni annak a férfinak, akinek országa megtanulta, hogy a semlegesség a legjobb üzlet, amely a ,,légynek sem vétett, de a légynek sem segített soha ” és amely féltőn őrzi a szemlélők alaptörvényét, hogy „lehet árvíz, jégkorszak, tömeg­halál, kitörhet tűzhányó, támadhat oroszlán, felfalhatja az emberiség az emberiséget, mikor nem marad már mit en­nie, akár saját magát is, a szemlélő csak ül az ablak mögött, nem vesz részt akciók­ban, az ilyesmi nem is okos, nem is szabad." Hogyan is érthetné meg a szemlélők országának dip­lomatája azt a kis, távoli népet, amely a nagyhatalmak örökös alkujának tárgya, amelyet úgy adtak-vettek, mint egy kutyát. „Ha két nagyhatalomnak baja támad egymással a kis népek földjére mennek el tombolni — írja Anna — akik végülis ahelyett, hogy összeölelkez­nének, egymásnak adják tovább a nagyoktól kapott rúgást... Valakinek mindig tovább kell adni a rúgást, amit mi kaptunk és ha bennünket valamikor lenéztek és semmibevettek, hát majd mi is lenézünk és sem­mibeveszünk másokat, és ha hozzánk ilyen kegyetlenek voltak, azok leszünk mi is, mihelyt lehetőség nyílik rá. Rossz gazdánk volt nekünk is, amazoknak is. Megtanultuk, hogy kell rossz gazdának tenni valamennyien." A nagyok ebből is csak hasznot húznak, diplomatáik gyorsan feljegyzik ezt a jelenséget, mint egy al­kalomadtán hasznosítható tényezőt, amire szükség esetén mindig építeni lehet. „Próbáld végiggondolni — folytatja Anna — milyen volt így élni száza­dokon át, hogy bármikor csata­térré változhattok, háromfelől sarcainak benneteket, annyitok van, amennyit meg tudtok men­teni a két kezetekben, azt a fogalmat, hogy készlet, nem is­meritek, kár is volna meg­tanulni, hiszen, ha mégis sikerülne elvermelnetek valamit, úgyis addig kotor az ellenség, míg meg nem leli." Anna nem fogy ki a szóból, amely lávaszerűen tör elő. Csoda-e, hogy ilyen történelmi háttérrel ,,egyetlen visszatérő motívumot lehet követni nyíltan burkoltan századokon át lírai alkotásokban, drámákban és regényekben a szinte eszelős aggodalmat, amelyet az írók a nemzet megmaradása miatt éreztek?" Mit tudhat erről, mit érthet meg ebből a szemlélők országának diplomatája? Az ó országának „sohasem volt olyan uralkodóháza, amely nem is lakott a fővárosban, hanem egy másik országból utálta a népet, amelyet rabbá tett és kifosz­tott." Az ó országa nem szen­vedte végig a barna tébolyt és csak arra emlékeznek, hogy amikor elutasítottak egy segít­séget kérő menekülőt, az elég tapintatlanul öngyilkos lett a hoteljében, kínos feltűnést keltve, „mert láthatólag nem gondolta végig, hogy egy nagy­­múltú szállodában mit jelent az ilyen meggondolatlan akció." Nem, ne kívánjunk lehetet­lent Rolandtól, sem az ember­től, sem a diplomatától. Rolandnak és népének számára a közelmúlt történelme is aligha lesz érthető. Azt talán még valahogy felfogják, hogy van olyan ország is, ahol nem hitbuzgalomból, hanem tün­tetésből járnak az emberek tem­plomba és ahol még alig néhány éve „elszánt kereszt­­szülők" vekniskosárban, konyharuhával letakartan vitték a gyermekeket keresztelőre, de az már érthetetlen mesének, ha nem bohózatnak tűnik, hogy valakit csak azért zárjanak börtönbe, mert nyugatról tért haza és nem kedvelte a mici­sapkát, de a rehabilitációt követő halála után pontosan az teszi a sírjára a nagyon szép koszorúi, ,, rengeteg igazi selyemszalaggal", akinek hamis vádja alapján ülte le az éveket. És az sem fog könnyen a fejük­be férni, bármily előnyös is számukra, hogy e kis országban nincs prostitúció, „hogy volna, amikor nincsenek ringyók, csak call girl-ök az idegen uraknak, a hazai pénzért némi silány választék a helybelieknek, akik úgy prédikálnak az erkölcsről, mintha nem materialisták vol­nánk, hanem középkori szen­tek, de valutáért saját édes­anyjukat is kimérik." Persze nem szabad igaz­talant megítélni a szemlélődök népét sem, ók sem mindig érzéketlenek az emberi tragédiákkal szemben. Ha a kis, keleti nép világában — ganaj­­túró, cigány nép mondanák, ha a semlegesség jómodora nem zárna ki ilyen megkülönböz­tetést — nagy nemzeti megmoz­dulásra kerül sor, „mert ott oly mániákusan ragaszkodnak a hazához, hogy mindig akad köztük valaki, aki megszervez egy nemzeti megmozdulást". A semleges nép fiai megszakadó szívvel és könnyes szemmel ülnek a TV képernyője előtt és ,,küldenek tejet, csokoládét, fotósokat, meg vérplazmát, mert ezek mind nagyon hasz­nosak ám forró időkben." Min­dez már nem szemrehányás, hanem sikolyba fúló vád. Anna azonban nyilván tudja, mert tudnia kell, hogy Roland személy szerint minderről mit sem tehet. A semleges ország örökké langyos és nem éppen haszon nélküli légkörében nőtt fel, erre a kiimára van kon­dicionálva. Csak a saját érték­­rendszere szerint tud méregetni egy olyan népet, amely nem­csak térfogatilag, de anyagában is különbözik az ő népétől. Olyan ez, mintha centiméterrel méregetné a víz súlyát vagy a tűz hőfokát. Nem tehet róla, hogy jobban szereti az ak­várium vizét, mint a mély tengert, amely „ocsmány és hajótöröttek csontvázával meg friss hullával, mindenféle veszedelemmel vár." Annát viszont az évek hozzászoktatták a mély tengeri nyomáshoz, iszonyú súlyok kerültek rá, nemcsak saját vélt és valóságos bűnei, de a történelem mélyéből hirtelen felbukkanó, rég halott, sohasem ismert ősei miatt is. Anna és társai az ősök seb­helyének forradásait meg­örököltén viselik magukon. Lehet-e tartós közösség Anna és Roland között, akiknek törté­netük más, érzésük elütő, gon­dolkozásuk rokontalan? A válasz csak nemleges lehet. A szakítás sorsszerű és megváltoz­tathatatlan. Ezt mondja el könyvében Szabó Magda magas hőfokon izzó oldalakon. És, ha egyesek szerint szét is töri a regény aranyszabályait (az igazi művé­szet, mikor alkalmazkodott az esztétikusok antiszeptikus szabályaihoz?), az arany darab­kákat biztos kézzel és művészi érzékkel forrasztja össze. Ha pedig valaki azt vetné szemére, hogy nő hősei biztosabb talajon mozognak, mint férfi hősei, nem természetes-e, hogy a nő író élesebb szemmel és biz­tosabb ösztönnel látja a nő-tár­sat, mint a férfit. Vajon a férfi írók, hogy csak Krudyt, Móric­­zot. Tamásit említsem a nagyok közül, nem ugyanezt teszik for­­ditott előjellel? Tolsztoj vagy Flaubert legyen, aki mindkét’ terepen egyforma biztonsággal lépked. Máig sem tudom, hogy Szabó Magda könyve bátor könyv-e? De az biztos, hogy keserű, jó írás. Irodalmi értékű alkotás. Megint csak érdemes volt összerakni a kockákat... Borszéky György Ritka, tartós, szép — rá­adásul kapós. Ez a gyé­mánt, amely a valutavál­ság, valamint egyes beru­házások bizonytalan jövője miatt aranykorát éli: ára rekordösszeget ért el a ne­hezen ellenőrizhető pia­con ... A rendkívül jó minőségű, egykarátos csiszolt gyémánt ára egy évvel ezelőtt 7000 dollár volt Ez év elején már elérte a 10 000-et, az ősz kezdetén pedig már meghaladta a 18 000-et is! A felfutás oka az, hogy a bizonytalanná vált üz­leti helyzet miatt a gyé­mántok tulajdonosai pán­célszekrényeikbe zárták ér­téküket — s ez a piacon forgó mennyiség csökkené­séhez vezetett. Mivel azon­ban egyre több vásárló je­lentkezett, a kereskedők­nek olyan piacokról is árut kellett beszerezni, amelyet kevéssé ismertek. A zárt „gyémántközösség” tehát kitágult. A mostani virágkorban természetesen a profik vágják zsebre a legtöbb nyereséget. A „De Beers” társaság jövedelme például 1977-ben 716 millió dollár volt: a dél-afrikai vállalat alaposan megnövelte tekin­télyét. A társaság gyémánt­eladó részlege (Központi Eladó Szervezet — CSŐ) uralja a világon forgalom­ba hozott nyersgyémánt 80 százalékát. Tavaly 2 mil­liárd dollárt forgalmazott, 33 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. „De Beers” ebben az évben sem szégyenkezhet: már eddig is 31 százalékos növekedést ért el. (A társaság törté­nete 1869-re nyúlik visz­­sza. Dél-Afrikában egy szegény paraszt 83 kará­tos nyersgyémántot talált, amelyet egy lóért, 10 kécs­­kéért éá 500 juhért eladott Van Niekerknek. ök ala­pították azt a bányaköz­pontot, amelyét a De Beers fivérek vettek meg — in­nen a vállalat neve. 1905- ben itt találták a világ ed­digi legnagyobb nyersgyé-Gyémánt mántját, a „Cullinan”-t: szétvágva, csiszolva 96 ki­sebb briliáns, 10 nagyobb kő készült belőle.) Dél-Afrikában ma is so­kan keresik az értékes gyémántot. A hivatásos ásóknak nyolc „birodal­muk” van: itt csak ők ku­tathatnak. A legidősebb kö­zülük a 65 éves Fred Weideman, akire csak most mosolygott rá az igazi sze­rencse: 22 karátos gyémán­tot talált — amelyet azon­ban nevetséges 4070 dol­lárért vásároltak meg tő­le... A jelek szerint a gyé­mánt értéke a jövőben is tovább nő majd. Eiíhek azok örülhetnek igazán, akiknek különlegesen szép darabjaik vannak. budapes 294 COLLEGE ST. *TEL:925-1382 avern UJVEZETES! Sok szeretettel várjuk régi és új vendégeinket Weekenden a LILI-TOMI duó hangulatos muzsikája mellett kellemesen szórakozhat Kitűnő konyha Petzek Sándor tulajdonos Olcsóárak WEST PALM BEACHEN 2 hálószobás (7 fekhelyes) tijjonan bútorozott CONDOMINIUM NOVEMBER 1-TOL kiadó ........... • —?<t Swimming pool, sauna, teniszpálya, billiárd és kár­tyaszoba. Ocean priviiages. 3 hónapra $1100.­Collect call: 1 - 514 - 626-3481 CPAir SUN ISLAND HOLIDAYS es a SZERVEZESEBEN BUDAPESTRE ÜZIETIÜ6Y-SÜRGŐS ESET: 9 ni«»¥» HOSSZABB LÁTOGATÁS: 2 hónaptól 1 évig TORONTÓBÓL-MONTREÁLBÓL és OTTAWÁBÓL $596.0( »59B: Winnipegtől Vancouvertől $626.00 Calgarytól — Reginától és $686.00 Edmontontól $656.00 Indulások: Szept. 25 Okt. 09 Nov. 06 Nov. 27 Dec. 11 Dec. 18 Jan. 08 Jan. 29 Feb. 12 Feb. 26 Mar. 12 Mar. 26 Bármely indulási napot választhatja és a nyomtatott brossurában lévő napokon térhet vissza. Apr. 09 Apr. 23 May. 07 May. 14 BUDAPESTRŰL 2 HÓNAPTÓL - 1 ÉVES TARTÓZKODÁSRA TORONTÓBA, MONTREÁLBA, WNOPEGBE, CALGARYBA, OTTAWÁBA, EDMQNTONBA, REGMÁBA, VANCOUVERBA. BUDAPEST-TORONTO-BUDAPEST $886.00 ....... Indulások- Oct. 18 Dec. 20 Mar. 14 May 30/79 Nov. 15 Jan. 17 Apr. 11 Jun. 13/79 Dec. 13 Feb. 14 May. 15 Bármely napot választhatja és a nyomtatott brossurában lévó’ napokon térhet vissza Budapéstre A VÍZUMOK MEGSZERZÉSE AZ UTAS, ILL. A KIHOZATÓ KÖTELESSÉGE-FELELOSSEGE Kérje részeletes tájékoztatónkat Hívja saját utazási irodáját, vagy kó’zvetlenul 0^ Sun Island Holidays 1500 Bathurst Street Toronto, M5P 3H3 Ont. 653-6600

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents