Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-09-16 / 724. szám

—MC8. szeptember 16. * MENÓRA (A humorista olyan, mint az Er­­zsébet-hid. Áldja, vagy verje Sors keze, a végén kitör belőle a röhögés.) Nem szeretném, ha azzal' vádolnának, hogy el­humorizálom a Tízparancso­latot, de van egy-két gon­dolatom ezzel kapcsolatban, amit nem titkolhatok el sok-' millió olvasóm elől. Az egész arról jutott eszembe, hogy! valahol megláttam Charlston Heston fényképét, amiről! eszembe jutott Mózes, meg Cecil B. de Miile, meg a Tíz­parancsolat. A Tízparancsolat, amely első i írott törvénye a nyugati civilizá­ciónak, részben már elavult. Az azóta alkotott törvények át­vették a Tízparancsolat egyes pontjait, vannak azonban olyan parancsolatok, amelyekről a mai jog, rendelet, vagy szabály nem is tesz említést. Lopni és ölni nem szabad, s ezzel sok vaskos kötetben foglalkoznak a hozzáértők, amit büntetőjog névvel illetnek. Ugyanis az ügy nem olyan egyszerű, hogy “Ne , lopj!", — mert hiszen az em­beriség egy része mégis lop. Ezért meg kellett állapítani, mi­lyen büntetést szabjanak arra, aki ellop egy zsemlyét a fű­szerestől, mert éhes, vagy ellop százezer dollárt a főnökétől, mert pénzéhes. Amerikában az úgynevezett retrográd büntetés érvényesül, ami azt jelenti, hogy minél nagyobb az ellopott összeg, annál kisebb a büntetés. Az, hogy tiszteld apádat és anyádat, már semmiféle modern törvénykönyvben nem szerepel. Elavult. Tulajdonkép­pen miért volt szükség erre a parancsolatra? Hát annak idején nem szerette minden gyermek a szüleit? Nem voltak a gyerekek hálásak szüleiknek, amiért fel­nevelték őket, nélkülöztek isko­láztatásukért és esetleg saját szájuktól vonták meg a falatot, hogy utódjuk jóllakhassék? Lehetséges, hogy évezredekkel ezelőtt a gyermekek azzal hálál­ták ezt meg, hogy elküldték az öregeket az aggok házába, ahol csak hébe-hóba látogatták meg őket? Akkor is inkább hébe, mint hóba. A teljes parancsolat a legjobb tudomásom szerint igy szól: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél ezen a földön". Ez félig lekenyerezés, félig fenyegetés, mert ebből nem következik egyenesen, hogy ha nem tisz­Q* ; FODOR ANDRÁS: TÍZPARANCSOLAT teled szüléidét, akkor fiatalon' halsz meg. De azért mégis... ha hosszú életű akarsz lenni... Ez az egész kérdés, mint mondtam, elvesztette aktuali­tását, mert sokkal többet be­szélnek manapság a nem­zedékek közötti szakadékról, mint a nemzedékek közötti szeretetról. Minden kultúrált nemzetnek van törvénye arra, hogy a szülő köteles felnevelni gyermekeit, de arra nincs még csak joggyakorlat sem, hogy a gyermeknek ezért hálásnak kell lennie. A paráználkodás (ha jól értel­mezem ezt a szót), válóok ugyan, de egyébként senki sem tiltja meg senkinek, ha zárt ajtók mögött teszi. Néha még fizetni is kell érte, de ez nem büntetés, ha megéri. A faragott képekért, ma­gyarul: szobrokért, megint csak nem jár semmiféle büntetés, ha­csak azt nem nevezem büntetés­nek, hogy annakidején Olaszor­szágban nem akarták kitenni az utcára Michelangelo "Dávid" című szobrát, mert nem hordott fügefalevelet. Ezt a huszadik században megismételték Mont­­reálban úgy, hogy mégcsak nem is szokatlan Michelan­gelónak. Azután itt van az, hogy "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Minden rendben lenne, ha tudnánk, hogy mi az a "felebarát". Nyilvánvaló, hogy felebarát nem a barátunk fele, mert könnyű lenne az egyik felét szeretni, a másikat nem. A “fele" nem a feleség rövidítése és így nem a fele­ségünk barátját, vagy barátnőjét jelenti, ami sok esetben saj­nálatos. Hiteles fordításnak tar­tom az embertárs szót. ami röviden annyit jelent, hogy a másik embert szeressük, akinek ugyanúgy anyagi gondjai van­nak. mint nekünk, bánatos, vagy vidám, mint mi, benne is megvan minden jó és rossz em­beri tulajdonság, mint bennünk, ók is emberek, mint mi, hasonló problémákkal, bánatokkal, örömökkel és molekulákkal, mint mi. Az, hogy úgy szeressük embertársa­inkat, mint tenmagunkat. már nehezebben oldható meg akkor is, ha tisztáztuk, mi az a "ten­magad”. Az ember ritkán szeret valaki mást jobban, mint ön­magát (avagy tenmagát). de ha ez nagyritkán mégis előfordul, akkor később megbánja. Szeressük embertársainkat, ha nem is úgy. mint önmagunkat, de legalább egy picikét! De most már mindenki előtt világos, hogy miért kellett ezt az emberbaráti szeretetet arany­­solatba foglalni... Ha a Menóra felkérne arra, hogy írjak a mai időknek meg­felelő tízparancsolatot, nem is vállalkoznék rá, mert száz alatt meg sem tudnék állni. De ízelí­tőül közlök néhányat (hátha mégis felkérnek rá!) 1. Ne hazudj! Sem fele­barátodnak. sem egész-barátod­nak, sem feleségednek, sem egészségednek. 2. Ne pletykálkodj! Ehhez nem kell magyarázat. Pletyka az, amit valaki valakitől hallott, tovább meséli nekünk és mi máris nyúlunk a telefonkagyló után, mert ezt igazán tovább kell adni valakinek... 3. Ne pókerezz magas alapon, ha nem engedheted meg magadnak, mert abból N.S.F. csekk lesz, akárki meg­lássa, ami Kanadában nem bún ugyan, de szerintem csúnya. 11. oldal ■■■■■■■ \ 4. Ha már megkívántad fele­barátod feleségét, ne tudja meg senki, még felebarátod felesége sem, mert különben hazud­notok kell (lásd I.) meg elóbb­­utóbb pletykál kodni fognak róla (lásd 2.). De megtudhatja a férj is és ebből komplikált bonyo­dalmak származhatnak, válással és kényszerházassággal a paran­csolat megszegőjével szemben. És ez még mindig jobb, mint ha a férj fegyverviselési engedéllyel és fegyverrel rendelkezik. A “jogos felháborodás" csak an­nak használ, aki elsüti a fegy­vert. Akit agyonlőttek, annak már mindegy, hogy a fel­háborodás jogos volt-e vagy sem. Szavakkal már nem lehet rajta segíteni, legfeljebb azt mondhatja valaki, hogy: "Latiatoch feleim szöm­­tökkel. mik vogmuk? Isa por. isa hamu. isa revolvergolyó vogmuk..." Az osztrák csoda­gyerek Valamennyiünknek szüksége van önmegbecsülésre... valamint szomszédaink és barátaink megbecsülésére. A kanadai demokratikus társadalom szabad állampolgáraként jogunk van a saját kultúránkat, vallásunkat és történelmi hagyományainkat gyakorolni. Ezenfelül jogunk van előítéletek és megkülönböztetés nélkül élni... egy egységes nemzet tagjaként, ahol mindenki egyenlő... senki sem „különb". A Kanadai Kormány következetes multikulturális politikája mindezt lehetővé teszi az Ön számára. Ez a politika, az egyenlőség elve alapján lehetővé teszi a számunkra hogy kultúrális hagyományainkat megőrizzük és gyakoroljuk... és ezáltal jobban megértsük egymást. A multikultúrális politika gazdag program választékot biztosít, a tartományi kormányok, oktatási szervek, média, közösségi csoportok... és az egész kanadai nép bevonásával. A Multikulturális Miniszter egyik legfontosabb feladata, hogy egyenlő lehetőséget biztosítson valamennyi kanadai számára, tekintet nélkül kultúrális hovátartozására. A Kanadai Kormány multikultúrális politikája valamennyiünk számára tökéletesebb egymás mellett élést biztosit kulturális és nemzeti önérzetünk megteremtése által. Önérzet... előítélet nélkül! Multiculturalism L’ honorable Norman Cafik Ministre d’État Multiculturalisme A „csodakislány” mindössze ötéves és Leoben ben lakik. A kis Manuela Pölzl olyan gyor­san sajátítja el a tudományo­kat. hogy az szinte ijesztő. EL; eljátszik más gyerekekkel is, de leginkább a tankönyveket bújja, amelyeket tulajdonkép­pen csak évek múlva kellene kezébe vennie. Ismeri már a négy alapműveletet, milliós számokkal végez műveleteket, szöveges példákat is megold, helyesírási hiba nélkül ír, fo­lyékonyan olvas. Játszik zon­gorán és orgonán (kottából), és jól sakkozó apját sokszor meg­veri — mármint sakkban. A kis Manuela saját kezűleg írt egy levelet az osztrák ok­tatásügyi miniszternek, hogy engedélyezzék iskolába járá- j sát — ekkor négyéves volt. A miniszter az előírásokra és a kislány egészségére való hivat­kozással utasította el a kér­vényt — viszont meghívta a kislányt Bécsbe. és el volt ra­gadtatva a kislány intelligen­ciájától. A szakértők szerint a prob­lémák igazán csak akkor kez­dődnek majd. mikor — egy év múlva — Manuela iskolába kezd járni. Hiszen már jelen­leg is messze maga mögött hagyja nemcsak a vele egy­korú. de a magánál idősebb gyerekeket is. Önérzet előítélet nélkül Zsidó származásuk miatt üldözött keresztények részére új kártérítési lehetőséget nyújtanak a nyugatnémet hatóságok. Kártérítési igényét bejelentheti az üldözött személy, vagy házastársa; illetve az üldözött nevében házastársa, vagy gyermeke, ha az üldözöttet eltartja (akkor is, ha ömaga őske­resztény és nem szenvedett üldöztetést). A kártérítés havi életjáradékból áll, amely a megítélés napjától jogos. Visszamenőleges kártérítést nem fizetnek. Kártérítésre kizárólag azok jogosultak, akik az alábbi négy feltétel valamennyijének meg­felelnek és ezt okirattal, vagy tanukkal iga­zolni képesek. 1. ) Az üldözött személy az üldöztetés idején zsidónak minősült, bár már akkor valamely keresztény vallásfelekezethez tartozott. 2. ) A kérelmező jelenleg is ugyanahhoz a keresztény vallásfelekezethez tartozik. 3. ) A kérelmezőnek jelenleg nincsen meg­felelő jövedelme, mert öregségi nyugdíjas,! welfare-es, vagy hasonló. 4. ) A kérelmező ezideig semmiféle kártérí- j tést nem kapott Nyugatnémetországból (vagy mert eddig nem jelentett be igényt, vagy mert bár bejelentett, kérelmét elutasították, illetve kérelme eddig még nem nyert elintézést). Nem kell viszont igazolni betegséget, vagy munkaképtelenséget! Az érdekelteknek bérmentesen rendelkezé­sére állunk 1978. szeptember 10 után munka­napokon 9—12 óra között személyesen (344 Bloor Street W., Suite 504) vagy telefonon (921-7185). DR. JOHN GEORGE SOMJEN NOTARY PUBLIC notaire public —Öffentlicher notar KÖZJEGYZŐ 344 BJoor St. West, Sülte 504 Telephone. , Toronto M5S IW9 <4,6> 921-7185 ,

Next

/
Thumbnails
Contents