Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-01-21 / 691. szám
. " o 1 n a r MEN D En * •'! r. August J P.0.3ox lo34 Ne sí Brunswick, New Jersey o39o3 U. S . A . Second dost «««I registration No. 1373. AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 17( 691. 40AJnt Jan. 21. 1978. RUBIN FERENC: ^ , minden Áthidalható A sajtókonferenciák ideje végétért. Ne higyjünk Szádét pesszimista nyilatkozatának. Szerencsére szavait nem Izraelhez, hanem az arab államokhoz és Carterhez intézte. A sajtódiplomácia — mely csupán elmérgesítette a légkört Egyiptom és Izrael között, a háttérbe szorul. Kemény, kényes és komplikált tárgyalások hosszú sora vette kezdetét. Aki csodákban hisz, s feltételezi, hogy e tárgyalások rövidesen meghozzák a várvavárt békét, az nem méri fel józan ésszel az eseményeket. Még sokszor olvashatjuk majd, hogy a tárgyalások megszakadtak. Még sokszor hallhatunk „áthidalhatatlan" problémákról Szádáttól és másoktól. De ilyen problémák nincsenek. A két fél már elzárta maga mögött a visszafelé vezető utat. Mint ahogy a jeruzsálemi tárgysorozatot is megoldották, a többi problémát is meg fogják oldani. Érthető, hogy az alkudozás kemény, hiszen mindkét fél a legelőnyösebb feltételeket kívánja a maga számára biztosítani. A televízióban azonban nem egymáshoz, hanem hazai és külföldi hallgatóihoz intézik szavaikat. Nincs olyan izraeli és valószínűleg kevés az olyan Két hónappal ezelőtt még senki sem álmodhatta volna, hogy Izrael és Egyiptom lázas tárgyalásokat folytat majd egymással Kairóban és Jeruzsálemben. A hajlékonyság, mely már a tárgyalások kezdetén szemmellátható volt, határozottan optimizmusra ad okot. Kairóban, Mohammed Abdel Ghany Gamasszi egyiptomi hadügyminiszter a tárgyalások után leszögezte, hogy a két fél „nem áll egymástól távol," és el van tökélve, hogy áthidalja a két álláspont közti különbséget”. Ezer Weizman izraeli hadügyminiszter ezt megerósitette. A Jerusalem Post-nak adott nyilatkozatában viszont Szádát elfogadta Begin javaslatát egy korlátozott palesztin autonómiára vonatkozóan a Jordán nyugati partján, amennyiben ezt ideiglenes álláspontnak nyilvánítják, s az majd egy jövőbeni önrendelkezési joghoz vezet. Ez vitathatatlanul arra enged következtetni, hogy amennyiben a két ország bizonyos elvi kérdésekben megegyezik, Szádát egyiptomi, aki ne óhajtaná a békét. Mégis, Szádátnak is, Beginnek is komoly belső ellenzékkel kell megküzdenie. Begint máris sokan vádolják azzal, hogy túlságosan sok engedményt tett Egyiptomnak. Szádát viszont sajtókonferenciáin be kell bizonyítsa, hogy ó nemcsak nem árulója, de védelmezője az arab népnek és különösen a palesztin ügynek. De bármennyire is óhajtjuk 3 békét, el kell ismernünk, hogy felelőtlen és lelkiismeretlen volna az az izraeli krmány, mely a béke kedvéért elhanyagolná Izráel határainak biztonságát. Ne feledjük, hogy Izrael nem Szádáttal, hanem Egyiptommal kíván békét kötni. Négy arab állam tűzött ki vérdíjat Szádát fejére. Most még lehetetlen megjósolni, ki követné őt. De számolni kell azzal a valószínű lehetőséggel, hogy egy, a Szovjettel szimpatizáló, radikális baloldali kormány azzal a valószínűtlennek látszó lehetőséggel, hogy egy, a Szovjettel szimpatizáló, radikális baloldali kormány kerülne Egyiptomban uralomra, mely semmisnek jelentené ki a Szádáttal kötött békét. nyugodtan állíthatja az arab államok, de különösen Szaudi Arábia és Jordánia felé, hogy elért minden, arabok által óhajtott engedményt — az lényegtelen, hogy csupán elvileg, — a palesztinok érdekében, s így összpontosíthatja minden figyelmét a Szináj problémájára. Ezt megerősíti legutóbbi televíziós interjúja, melynek keretében kijelentette, hogy „autonómia" és „önrendelkezési jog" közt kevés a különbség. Maga a tény, hogy ez volt az első nyilatkozat, melyet arab államfő izráeli lapnak adott, igen jelentős. IZRAEL FELTÉTELEI Izrael öt feltételt szabott, melyei melyek elfogadása esetén hajlandó a Szinájból vissza, vonulni. Részlegekben történő visszavonulás, a helyek földrajzi megjelölése, melyeken Izraelnek jogában állna csapatokat tartani és fegyvereket tárolni, hadmentesített övezetek és az ENSz csapatok jelenléte, izraeli települések fenntartása és azok státusza, az izraeli repülőtér státusza a Szinájban, a biztonsági intézkedések ellenőrzése. „A béke óhaja nem mehet a biztonság rovására”, jelentette ki Weizman, s bizonyára ezzel a települések stratégiai fontosságára is célzott. A tárgysorozat további pontjai: a kölcsönös csapatcsökkentések és a figyelmeztető berendezések kérdései. Gamasszi tábornok ezzel szemben felsorolta az egyiptomi békefeltételeket. Ezek, sorjában: teljes izraeli visszavonulás a Szinájból 18 hónapon belül. (Izraeli javaslat: öt év.) Szádát szeret játszani a tűzzel Az izraeli javaslat visszautasítása Sárm el- Sejk közös adminisztrálására vonatkozólag. Az adminisztrációban való részvétel Izrael szempontjából rendkívül fontos, mivel csak így ellenőrizheti az Akabai-öblön keresztüli hajózás folytonosságát. Ezzel szemben Egyiptom azt áíiujn. nogy az ENSZ jelenléte, s a békeegyezményben kifejezendő hajózási szabadság ennek elegendő biztosítékai. De Izrael nem kívánja az 1967-es események megismétlődését, amikor Nasszer önkényesen visszavonatta az ENSZ csapatokat és Akabát elzárta. Egyiptom válasza erre az, hogy a had mentesített övezetek ezen a környéken még további biztosítékul szolgálnak Izraelnek. További feltétel, hogy a békeegyezmény aláírása után nem létesíthető új izráeli település a Szinájon. Egyiptom követeli a három izraeli repülőtámaszpont kiürítését, s egy figyelmeztető állomás felállítását a Szináj félszigeten, mely utóbbi nem állhat izráeli kezelésben. Weizman tábornok — bár nem emel kifogást a javaslat egyes pontjaival szemben, — megerősíti, hogy a 20 izráeli településnek a megállapodás aláírása után is érintetlenül kell maradnia. Ez elengedhetetlen Izráel biztonsága szempontjából. Gamassy ezzel szemben megismételte az egyiptomi álláspontot, mely szerint minden izráeli állampolgárnak vissza kellene vonulnia a Szinájról. E szerint tehát, ha a települések lakói hajlandók felvenni az egyiptomi állampolgárságot, mint ahogy az izráeli arabok felvették az izraeli állampolgárságot, úgy a települések fenntartása ellen Egyiptom nem emel kifogást. Ez utóbbi javaslatot azonban Izrael nem fogadhatja el. Egy nemhivatalos kompromisszumos javaslat szerint Izrael megtartaná szuverenitását a települések felett a Szinájban, s cserében Egyiptom kapna szuverenitást a Negev egy kis darabja felett. Természetesen abszurdum volna véglegesnek tekinteni e javaslatokat. Szádát úgy gondolja, hogy ha kemény és elfogadhatatlan feltételeket szab, ezzel csupán Carter elnök figyelmét hívja fél egy új közvetítés szükségességére, mely számára — úgy látja — csak előnyös lehet. A Jordán nyugati partja kérdésében, bár az "önrendelkezési jog" egyre homályosabban és bizonytalanabbul jelentkezik Szádát szavaiban, mégis jogos Begin attól való félelme, hogy az egyszer egy “független Palesztin Állam” fogalmával lesz azonos, mely a P.L.O. vezetése mellett rövidesen egy Szovjet támaszponttá alakulna. Most látszik csak meg, hogy a P.L.O. tekintélye növelését főleg az amerikai hírközlő szerveknek köszönheti. Most, mikor már nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió kivételével csaknem minden állam elfeledkezett a P.L.O.-ról, Arafát kegyes engedékenységgel jelenti ki, hogy hajlandó elfogadni egy Jordánnal szövetségben álló palesztin államot és még abba is beleegyezik, hogy abból csak 10- 15 év után lesz független állam. Szaudi Arábia, Kuvait és Jordánia viszont úgy gondolják, hogy egy évtized alatt csak akad egy erőskezű arab a nyugati part lakói közül, ki nem hagyja magát a P.L.O. terrorjától megfélemlíteni, s hajlandó lesz a P.L.O. távoltartása mellett egy államot alakítani. Ebben azonban Izrael nem bízhat. Az pedig természetes, hogy amíg Szíria nem fogadja el “NEM ÁLLUNK TÚLSÁGOSAN TÁVOL EGYMÁSTÓL” MI ÚJSÁG IZRAELBEN? Szádátot közvetítőnek, s nem hajlandó Izraellel közvetlen tárgyalásokat folytatni, addig a Golán fennsík kérdése nem alkothatja semmiféle tárgyalás alapját. A Szovjetunió persze kihasználván a lehetőséget, nagymérvű fegyverszállításba kezdett Szíria és a P.L.O. részére. Az egyetlen ok arra, hogy a Jordán nyugati partjának kérdése a tárgysorozatra került csupán az, hogy Szádátnak szüksége van egy ernyőre, hogy fedezze tárgyalásait Izraellel egy Egyiptommal kötendő különbékére vonatkozólag. Jordánia már közölte, hogy később — valószínűleg mikor az Egyiptom-Izráeli békekötés már nyilvánvaló lesz — ó is csatlakozni fog a tárgyalásokhoz. A helyzetet végül is felismerve, Carter elnök három feltételt javasolt Asszuánban, melyet Szádát természetesen örömmel elfogadott. De vajon Izrael elfogadhatja-e e feltételeket? Az elsőt bizonyára elfogadja. E szerint “a béke több mint a hadiállapot megszüntetése. Az egyezmény aláírását a diplomáciai összeköttetéseknek, a kereskedelem és idegenforgalom megindulásának kell követnie. A második feltételt Izrael már 10 évvel ezelőtt elfogadta. Ez a biztos határok mögé történő visszavonulás bizonyos területekről. A harmadik a Carter által állandóan hangoztatott "palesztiniak joga” a nélkül, hogy tudná miről beszél. Ha ugyanis fogalma lett volna e jogokról, úgy azokat már részletesen körvonalazta volna. Carter legutóbbi fogalmazásában e jogok azt jelentik, hogy a palesztinoknak jogában áli "beleszólni" jövőjükbe. Ehhez Izráel már korábban hozzájárult, mikor közölte Szádáttal, hogy nincsen kifogása a Jordán nyugati partja képviselőinek a tárgyalásokon való részvétele ellen. Ez nagyon de nagyon messze áll a “független palesztin államtól”. A települések problémája sem megoldhatatlan. Begin például javasolhatná, hogy a nyugati parton lévő települések ellenében engedélyt adhatna bizonyos számú nyugati parti arab Izraelbe való letelepedéséhez. A palesztinok "beleszólási joga” tehát semmi esetre sem jelenti azt, hogy Izráel ki volna zárva a nyugati part adminisztrálásából, avagy, hogy nem tarthatna ott bizonyos számú katonaságot. Folytatás 2. oldalon SOK A KÉRDŐJEL Néhány hét múltán vége a fesztivál-hangulatnak, amely Szádát egyiptomi elnök látogatásakor és utána jellemezte az országot. Izráel népének békevágya változatlan, a többség ezután is bízik Begin miniszterelnökben, de túl sok a kérdőjel, nehéz világosan látni a kibontakozás körvonalait. Annyi már bizonyos, hogy az Iszmailiában rendezett “csúcsértekezlet” után Dáján aggo-A palesztinai kérdés nincs megoldva, sőt még annak meghatározása körül is viták folynak. Másként vélekedünk róla mi. másként az egyiptomi dalmas hangú nyilatkozata jobban illett a helyzethez, mint Begin lelkesedése. A miniszterelnök változatlanul amondó, maga a tény, hogy közvetlenül tárgyalunk az arab vezetőkkel, bíztató és jogcím az optimizmusra. Beginnel szemben Dáján szerint túl nagy a távolság a két fél álláspontjai között, azok áthidalása nem lesz könnyű. vezetők, a jordániai királyi ház hívei, azok a jordániaiak, akik nem rajonganak Husszeinért, s végül a palesztinai ügy arányait mesterségesen tágító terroristák. Carter elnök most nagyon szimpatikus Izraelben, mert legutóbbi nyilatkozataiban nekünk tetsző módon érintette a palesztinai problémát. E nyilatkozatok iránti lelkesedésben némi logikátlanság is van, mert eredetileg azt mondtuk, az a jó, ha a nagyhatalmak beavatkozása nélkül, a “nagyok" kiiktatásával, közvetlenül oldódnak Tartja magát a hír — Jeruzsálem erősen tagadja és Teherán sem erősítette meg —, hogy néhány nappal ezelőtt Dáján titokban a Sah vendége volt. Néhány órán át tanácskoztak. Akár igaz, akár nem, annyi meg a vitás kérdések. Tárgyaljanak egymással a közel-keleti népek vezetői, E sorokat Carter és Szádát tárgyalásának napján írjuk, s azt reméljük, a perzsa Sah jó irányba befolyásolta Amerika elnökét, tehát közvetve az egész kérdés-komplexumra pozitív befolyással lesz. tény, hogy a Sah békét és nyugalmat akar a körzetben és ellene van minden bajkeverő elem befolyásának. Bölcs politikus, aki pontosan ismeri, milyen sokat várhatnak a körzet népei a zsidóktól, tehát békét akar közvetíteni. Nem hagyományos módon, vég nélküli tárgyalások által, hanem pusztán a tekintélye erejével. Hasonló előjellel írunk Hasszán marokkói királyról is. ő eddig nem kapcsolódott be közvetlenül a tárgyalásokba, de nyílt titok, hogy jót akar, mert békét akar. A háttérből fontos szálakat tart a kezében, illetve mozgat, s bölcs átlátása a helyzet bonyodalmai fölött szintén nyilvánvaló. TELJES KUSZALTSAG Kósza hírek szerint már egyes izraeli politikusokkal is tárgyalt — mindkét részről tagadják —. de nem is az a lényeg, hogy a közönség minden lépésről annak megtörténtével egyidőben tudomást szerezzen. A közel-keleti helyzetet az érdekek furcsa kuszáltsága jellemzi, mert a nagyhatalmaktól, de az arab belpolitikában érvényesülő erővonalaktól is függnek a politikusok, tehát csak titkos tárgyalások vezethetnek eredményre. Egy példa: Husszein király. Könnyű belátni, hogy legfőbb érdekei szerint már régesrég csatlakoznia kellett volna a Szádát-Begin paktumhoz. Nyilván ezt tanácsolta neki a Sah is. Cartertől sem kapott más értelmű útmutatást. Mégsem jelentette ki nyíltan, hogy felszáll erre a kocsira” és nyilván nem is tehet ilyen kijelentést, mert ő másként tart Aszád szíriai elnök bosszújától, mint Szádát és a palesztinai probléma is más vetületek szerint érdekli. Aki optimista — e sorok írója mindig az volt, most mi értelme lenne átnyargalni a borúlátók szemellenzős táborába? —, az nem minden alap nélkül remélheti, hogy a látványos, a nagyközönség számára rendezett tárgyalásoktól függetlenül titkos megbeszélések is folynak, s az utóbbi érintkezések csökkenteni fogják a ma még cikkünk címében is említett túl sok kérdőjelet. Hogy mire gondolunk? MEGHÍVÓ t Szeretettel meghívjuk kedves torontói, valamint montreáli olvasóinkat RAPPAPORT OTTO szerkesztő, egyetemi előadó IZRÁEL ÉS A ZSIDÓSÁG 1978 címmel tartandó előadására. MONTREÁLBAN TORONTÓBAN JANUÁR 21-ÉN szombaton JANUAR 22-EN vasárnap este 8 órakor délután 4 órakor A Mártírok Temploma a New Horizons helyiségében helyiségében 3910 Courtrai Ave 14 Viewmount Ave MINDENKI MÁSKÉNT LATJA DÁJÁN TEHERÁNBAN VOLT A NAGY KOMPROMISSZUM Lesz talán egy olyan kötvetítés Izrael és Jordánia között, amelynek keretében a király formálisan is visszakapja a Nyugati Partvidéket — hazai szóhasználattal Judeát és Somront —, ellenben katonai szempontból lehetőséget biztosít Izraelnek a határai hathatós védelmére. Magasabb szinten ez úgy is kifejezhető, hogy Izráel és a mai jordániai rendszer között van egyféle sorsközösség, sőt egymásra utaltság is. Megállapodás esetén olyan stabilitásra tenne szert Husszein király, amelyről országosának eddigi évtizedei alatt nem is álmodhatott. A trónja hol jobban, hol kevésbé, de mindig ingó állapotban volt — ez megszűnne. Egyfelől az amerikaiak, másfelől a Begin- Husszein paktum garantálná, hogy ó mindenképpen jól járna. Ha egy ilyen fordulatra kerül sor — nem volt alaptalan részünkről az optimista szemlélet. Benedek Pál NAGYVÁRAD és KÖRNYÉKE, CHAPTER 56 Szeretettel meghívja tagjait és baratait, Január 21-én, szombaton este fél 9 órára a BNAI ZION Székházában tartandó ( 136 East 39 Street NY.) MŰSOROS, TÁNCAL egybekötött estélyére. Fellép: DUKÁSZ ANNA művésznő és JA'GER és zenekara Vacsora, ital, sütemény, kávé. 17.' $ mely az adóból levonha’ó Kedves meglepetések Tombola rr<p c C J'i
