Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-04-15 / 702. (703.) szám
1978. április 15. * MENÖRA Nemeskürty István egy újabb könyvvel lepte meg népes olvasótáborát és bizony nem kevés kritikusát. Az elmúlt esztendő karácsonyára megjelenő könyve már címében is programot ad. Petőfit idézve, a gyönyörű szép "Egy gondolat bánt engemet..." című versének egy sorát “vette el” címül: “Kik érted haltak, szent világszabadság...”. S hogy művéről közelebbi ismertetést adjon, alcímül odaírta:: A negyvennyolcas honvéd hadsereg katonaforradalmárai. A majd ötszáz oldalas munka élénk visszhangra talált Magyarországon. Úgy hirlik, az olvasók hetek alatt elkapkodták a könyvet, s Nemeskürty birálói, a hivatásos történészek máris nekiálltak kritikus tollúkat vitriolba mártogatni, hogy akár a sajtó hasábjain, akár pedig úgynevezett kerekasztal-konferenciákon szétszaggassák a legújabb Nemeskürty munkát... Tévedés ne essen, e sorok irója is talált a könyvben hibát, s politikai kivetnivalót, de ettől függetlenül be kell, hogy vallja: Nemeskürty könyvét szinte egy ültében olvasta el, s csak akkor tette le az olvasmányt, amikor ceruzáért nyúlt, hogy aláhúzzon egy-egy megállapítást, vagy épp nagy fekete kérdőjelet rajzoljon a jeles szerző egyes imperativusban tett kijelentései vagy gondolatfejtései után. A Honved Hadsereg születése De kezdjük talán az elején. Miről szól maga a könyv? Az 1848-49-es szabadságharcról, s annak is egy döntő tényezőjéről, amely — úgy tűnik —, eddig nem igen foglalkoztatta az épp e kérdésekben jártas magyar hadtörténészeket: hogyan született meg a semmiből a magyar függetlenség és a magyar szabadság őrzője és záloga, a Magyar Honvéd Hadsereg. Mert, hogy 48-nak volt katonasága, hogy ez a katonaság harcolt Jellasiccsal, eljutott az osztrák-magyar határra, sót Schwechatnál egyesek még Bécs külső várfalát is látni vélték; hogy aztán Győrig majd Budáig fusson a sereg, s utána a Duna-Tisza közén lehetetlen helyzetben ismét újjászerveződjön, s dicső harcosa legyen Budavár visszafoglalásának és Windischgraetz megfuttatásának — erről bizony eleget olvashattunk akár múlt századbeli leírásokban, akár az 1945 utáni korszak irodalmában. De hogy miből szerveződött a honvédhadsereg: hogyan alakult a honvéd népfelkelő-zászlóaljak lelkes, de kiképzésén embereiből egy szervezett és fegyelmezett sereg, kik voltak a vezetői, a katonatisztek a csatatereken, a stratégák a tábori íróasztalok előtt, de még inkább a katonai adminisztrátorok Budán, Debrecenben, majd tovább Aradon — arról bizony valahogy megfeledkeztek hadtörténészeink. Persze, ismertünk egy sor nevet 48-49-ből: Görgeit, Klapkát, Aulichot, az angol származású Guyon Richardot, a branyiszkói győzőt. Damjanichot nagy szakállával. s hires pirostollas honvédéivel. a lengyeleket, a kalan-VIHART KIVÁLTÓ CIKK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL dós életű Bem Józsefet, a szerencsétlen sorsú Dembinszkyt s persze a híres 13 aradi vértanú tábornokot, akiknek neveit még iskoláinkban tanultuk, de akiknek tetteiről, életéről vajmi kevés maradt emlékezetünkben. Nemeskürty nagy-nagy érdeme, hogy ez egyszer ismét kitűnő érzékkel megtalálta nemzeti történelmünk egy újabb “fehér foltját” s nem restellte — feledvén a Requiem egy hadseregért c. könyvének hivatásos történész körökbeli rosszalását — eme új művével ismételten kivívni a történészi szakma haragját... Uj könyve sok tucat tiszt életéről szól. Olyanokról is, akiknek nevét most halljuk először, de akik.tetteikkel méltán megérdemlik. hogy 125 év homályából ismét megelevenedjenek és szabadságharc alatti cselekedeteikkel örökéletű példákkal szolgáljanak. Olvasunk itt olyan tisztekről is, akikről ugyan hallottunk már. de igen-igen egyoldalúan, mint teszem azt Mészáros Lázárról, akire Petőfi haragudott meg. s nem egy versében erősen neki is ment Kossuth hadügyminiszterének. Pedig Mészáros Lázár volt császári-királyi huszárezredes, az elsó magyar felelős kormány még Ferdinánd császár-király által szentesített hadügyminiszter hű magyar ember és az 1848-as szabadságharc kiváló katonája volt. A rebellis természetű Petőfi őrnagy természetszerűen nem szimpatizált a rajta "nyakkendőt" kívánó s szemében bürokrata honvéd-tábornokkal — de hát honnan is tudhatta jó költőnk, hogy egy forradalmi szellemű magyar hadsereget anarchikus módszerekkel nem lehet életre hívni és azt ütőképes hadsereggé szervezni? Mészáros 'täzätrof rfagjf szeretettel és megérdemelt megbecsüléssel ir Nemeskürty, aki felismerte ebben a katonai szervező és ugyanakkor katonai nevelő illetve hadtudományban jártas honvéd-al tábornagy ban a Magyar “48" Lazar Nicolaus Carnotját, aki nélkül — joggal mondhatja — nem lett volna Magyar Honvéd Hadsereg! Hisz tudjuk. Kossuth és társai tudtak tömegeket mozgósitani; emberek ezreit, tizezreit tettekre lelkesíteni, értettek ahhoz, hogy nem tűnő lelkesedéssel képviseljék országuk .nemzetük sorsát s a bizony nem könnyű hazai és külföldi helyzetben a lehető legjobbat csikarják ki Magyarország számára. De egy semmiből alakuló honvéd-hadsereget felállítani, kiképezni s azt a jóI képzett osztrák majd cári haderő ellen csatába vezetni — ahhoz szakemberekre volt szűk-1 ség, kiképzett tisztekre, nem is egyre vagy százra, akik nemcsak hazafiak, de katonák is voltak! Hisz alig pár évtizeddel 1848 előtt, ott Győr alatt 1909- ben hogy futamította meg Napoleon hivatásos hadseregének egy kis csapatja a legelemibb katonai gyakorlattal sem rendelkező magyar insurgens hadsereget?? Ez a sors, a szégyenteljes győri “csata”, várt volna Kossuth seregére is — ha Mészáros Lázárhoz hasonlóan nem jöttek volna százával s ezrével a "schwarcz-gelb" tisztek — magyarok, cseh származásúak, morvák .olaszok, németek, szerbek lengyelek s osztrákok... Az Útkeresés MEGNYÍLT METRO MEAT MARKET 188 AUGUSTA AVI EGÉSZ HÉTEN AT FR! ÁRÚVAL ÁLLUNK VÁSÁRLÓINK A torontoi magyj BÉRES GÁBOR azú| tulajdonos. Mi vezette ezeket a tiszteket erre az útra? Elfogadhatjuk-e Nemeskürty ama állítását — amely állítás egyébként az egész könyv alapgondolatát képezi — hogy ezek az emberek, idézem, "a magyar függetlenség ügye mellett a világszabadság eszméiért is küzdöttek"? Beszélhetünke arról — még akkor is, ha Nemeskürty könyvében számos példát sorakoztat fel: példákat, amelyek egy néhánya bizony erőltetettnek hat! — hogy a „48" as honvédhadsereg tisztikarának egyrésze, épp az amely idegen származású volt, nem is magyar ügyért, hanem valamilyen korai interna ionalizmustól vezéreltetve hagyta el a császár zászlaját s csatlakozott a szabadságharchoz. Válaszunk egyértelműen nemleges. A tizenkilencedik század közepén helytelen lenne internacionalizmusról írni, vagy ilyenfajta, a mi századunk politikai gondolkodásmódját jelképező kategóriákba “48" egy részét beskatulyázni. Nem tagadjuk, a napóleoni háborúk után megindult Európában egy szellemi erjedés; még akkor is, ha 1815-ben a híresen hirhedt bécsi kongresszus megpróbálta a történelem kerekét visszafordítani; de már a múlt század harmincas évei újabb robbanással rázták meg Európa trónjait, Páris majd Itália, hogy az orosz cár karmaiban sínylődő szerencsétlen Lengyelországról s az otrébéfriókVÓrV'ríe "isAbeszéljünk! De internacionalizmus? Ehhez az is kellett volna — többek között — hogy Európa keleti felében erős nemzeti államok alakuljanak ki: ezek pedig nem voltak, nem is lehettek! Franciaország, Anglia és részint Spanyolország mellett —jó mai szóval — nemzetiségiek feletti birodalmak uralták kontinensünket: a Habsburgok, a Romanov ok vagy a Török Császár Birodalma... így azok a tisztek, akik 1848-ban jövőjüket, császári hadseregbeli karrierjüket nem kímélve, csatlakoztak szabadságharcunkhoz, első sorban egy nemzeti ügyhöz kötötték volt sorsukat. Nem vörös lobogós, internacionalista szellem hatotta át őket, hanem a Habsburg-ellenesség, a magyar nép, a magyar föld szeretete, országunk lakóinak a külföldi szemében oly megnyerő “charmja” és talán az, hogy úgy érezték — kiszabadulva a császári-királyi dohos, bürokratikus “rendből" — hogy egy "igaz ügyet” szolgálnak... Sok lényeges és kevésbé lényeges része van Nemeskürty, tévedéseiben is, nagyszerű könyvének. A számos fejezetből itt most csak egy részt kívánunk kiemelni: gróf Lamberg Ferenc altábornagy, pozsonyi hadosztályparancsnok a pest-budai hajóhídon való meggyilkolásának ábrázolását. Kétségtelen, hogy ez a tett — 1848 szeptember 28 - án nem tartozik a szabadságharc dicső emlékei közé. mert a császári biztost, akinek küldetése igazi hátterét még nem fedte fel megbízhatóan a magyar történelemtudomány, a pesti nép, jurátusoktól felizgatva, a hajóhidon — Pest és Buda között — midőn a szerencsétlen tábornok Batthyányi kereste, felismerte, kocsijából az úttestre hurcolta — s mai szóval — szabályosan meglincselte! “Lamberg szívében kés, Latour nyakán — Kötél, s utánuk több is jön talán, — Hatalmas kezdesz lenni végre nép! — Ez mind igen jó, mind valóban szép...” kommentálta Petőfi sével a bécsi, illetve a budapesti népitéletet, amiért — ha mondjuk 1956-ban élt volna — mint "lincsre uszító költőt” a forradalmat leverő új hatalom a bitóra küldte volna... Nemeskürty is elítéli a Lamberg elleni népítéletet, pártfogásába veszi a tábornokot, azt írván róla, hogy meggyilkolása mindenképpen súlyos hiba volt. mert egyrészt kihivta a bécsi udvar haragját az új Magyarország e'len, másrészt — s épp ez az érdekes s újszerű a könyvben — Lamberg személyét, beállítottságát és mindenekelőtt szándékát másként ítéli meg, mint ahogy ezt a történetírók tették. Nemeskürty így érvel: "Ezt a szerencsétlen mészárlást három okból kellett előadásunkba szőni. Először, mert annyiban témakörünkbe tartozik, hogy egy cs.kir. tábornok szerepléséről van szó, aki a maga suta és konzervatív módján kivánt szerepet játszani hazája politikai életében, méghozzá a nemzeti függetlenséget fenyegető Jellasics ellenében. Másodszor, mert ez a politikai gyilkosság végzetes hatással lehetett volna a Velencei-tó partjánál összpontosított honvéd haderőre — ha annak híre odáig eljut. Szerencsére nem jutott el. Harmadszor, mert ez a gyilkosság döbbenetes hasonlatosságot mutat egy valamivel előbb és egy valamivel később történt politikai mészárlással. Nem állítjuk, hogy Lamberg megölése császári provokátorok műve volt. de érdekes tény, hogy mind szeptember 19- én Frankfurtban, mind pedig október hatodikén Bécsben hasonló módon öltek meg politikai szerepet vivő tábornokokat, ‘jogalapot szolgáltatva ezzel egy véres és kegyetlen ellenforradalmi terrorhoz..." Nyitott kérdések Dr. Kelényi F$£l NOTARY PUBLIC Volt magyar ügyvéd jogtanácsos és közjegyző 887 Bathurst Street Telefon: LE 4-9154 Szóval, Nemeskürty nyitva hagyja a kérdést, gondolatokat szuggerál az olvasóban, miközben igen plasztikus módon, mint egy korabeli riporter, pontosan leírja, rögzíti Lamberg gróf halálának körülményeit. !S "Csak zárójelben jegyezzük meg itt, hogy Nemeskürty egyik pesti kritikusa. Fekete Sándor az E- let és Irodalom ez év január 28- i számában — nagyon helyesen — így vette “védelmébe" a lincselőket” :" Eléggé ismeretes azonban, hogy a valamirevaló népi forradalmak során rendszerint sor kerül ilyen népítéletekre: mihelyt a nép ‘felkel’, ‘tiszta’ forradalomról többé nem lehet szó. Akik állatoknak tartják a népet, ne csodálkozzanak, ha az 'mint állat fizet!' " De máris túl sokat időztünk Lamberg eseténél, amelynek a könyvbe való felvétele szükséges tény volt, de amely — az egész szabadságharchoz viszonyítva — bizony csak véres epizód marad. Nemeskürty mesterien rajzolja fel elénk az 1848-as őszi eseményeket: Pesten, a Drávánál, a Balatonnál — Jellasics táborát, a vele szemben a vacilláló Moga tábornokot és a szabadságharc fiatal tisztjeit, elsősorban is Görgeyt és Perczel Móriczot. De ir a többiekről, a magyar származású és magyar gondolkodású tisztekről, Lenkeyről és a többi kevésbé ismert Lenkey századosokról, akik egymagukban, vagy csapatostul jöttek vissza a Birodalom legkülönbözőbb részeiből Magyarországra, dacolva a fogsággal és a dezertőröknek járó haditörvényszékkel! Újra és újra ismerkedünk tiszti nevekkel, személyi sorsokkal, miközben végigkísérjük a honvédsereget a schwechati mezőkig, majd zuhogó esőben meg hóban a nagy retirátát Budáig, Biztosítás LESLIE ARVAY notary public 456 Bloor St IV. TORONTO, Ont M5S1X8 Tét 531 - 5308 AUTO — ELET — TŰZ — TÁPPÉNZ Gyors.Kiszolgálás. Házhoz is kimegyünk. A. TATAR PITTS LIFE INSURANCE Co. Suite 311 — 10 St. Mary Street Toronto, Ontario Telefon: 535-7101 vagy 925-5957 fordítaniÍgy megtudjuk, hogy miért mozoghatott például rugalmasabban egy honvéd-zászlóalj, a nehézkes mozgású császári ezredekkel szemben. Miként szerveződött a honvédségnél a lőfegyver zárt alakzatban való használata s mi történt akkor, ha a fiatal honvédség nem szokta meg a "tüzelés, töltés, megint töltés" gyakorlatát — s inkább a szuronyrohamot választották harciformának? Idézzük Nemeskürtvt: Egyéni sorsok A legérdekesebben megírt része Nemeskürty könyvének — szerény véleményünk szerint — az a fejezet, amelyben a Debrecenből újjászervezett honvédségről és az első ellentámadásról, azaz az 1849 január márciusi időszakrój tudósit, itt is, mint az előző részekben, a szerző a kor történetének részleteiben való nagy jártaságáról tesz tanúságot. Az események a kor katonai szereplőinek tükörképében kerülnek az olvasók elé — Nemeskürty csak csokorba szedi őket s a "ma" katonanyelvén kommentálja azokat. Ez is egvik erőssége a műnek: a szerző tudja, hogv olvasóinak nagy része nem jártas a katonai szakirodalomban. Felelősséget érez velük szemben s igyekszik — sikerrel — a különböző katonai szakkifejezéseket, csapatalakzatokat és a 19,-ik századra oly jellemző taktikai mozgásokat szinte lekszikális pontossággal, a "mindennapos" nyelvre "lea "vesztett csatákat, a csúfos futásokat". Ott vagyunk a Buda-Pest kiürítésénél ahol Nemeskürty elmondja Vitalis Söll tiroli honvéd vadászzászlcalj parancsnok esetét, aki — virtusból, vagy titkos katonai megbízatásból — visszamarad Pesten, szemtanúja Windischgraetz bevonulásának s a császár tábornagyának első pesti hadifoglya, akit Windischgraetz 1849 január 30.-án a József kaszárnya zárt kapuja mellett — agyonlövetett. Nemeskürty joggal jegyzi meg könyvében: "Ő volt a honvéd hadseregből a Pestre bevonult Windischgraetz első áldozata. Jelképnek is tarthatjuk, hogy a honvéd hadsereg első vértanúja egv tiroli osztrák volt... Vajon merre van sírja? Tudták-e? Gondozták-e? Vitt-e valaki virágot rá?” ."A közelharcban a honvéd nem bíbelődött a töltéssel, hanem szuronyát használta. Ha támadást kellett elhárítania, akkor is így tett. Félelmetes látvány volt a sok száz csillogó szuronnyal közeledő honvédzászlóalj. A császári katona tudta: amelyik honvédet nem éri puska- avagy ágyúgolyó, az ideér, és engem keresztüldöf Márpedig mindig maradt, akit nem ért a golyó, hanem odaért, és döfött. Van olyan nézet is, mintha ezt a harci erényt a szükség diktálta volna, mert kevés volt a lőpor. Ez csak részben igaz. Eleinte, főleg 1848 nyarán és őszén, rengeteg fölösleges lőszert elpuffogtattak a fiatal honvédek. Akkor pedig még alig volt puskapor! Mikor már folyt a rendszeres gyártás, akkorra viszont kialakult a szuronyharc módszere...” S újra jönnek az egyéni sorsok, megható és megrázó emberi történetek leírása, ábrázolása — olyan személyeké, akikről eddig mélyen hallgatott a hivatalos történetírás, s ha mégis említette valamely szakdolgozatban, egy-két mondattal túltette magát az egész ügyön. Hadd idézzünk újra Nemeskür■^\ty 'könvvéböl! ' ‘Madersprach alezredes, a délvidéki harcok egyik hőse, aki a többi sebesülttel együtt székérezeit a farkasordító hidegben parancs szerint Szeged irányában, nem volt hajlandó melegebb takarót magára teríteni, mint ami a többieknek jutott. Másnap reggelre, a nagy vérveszteség miatt ellenállása megtörvén, megfagyott. Ha valaki megérdemli, hogy Magyarország valamelyik hősének szobrot emeljen, úgy Madersprach az' — mondotta egyik tiszt társa, amikor leemelték a szekérről. Persze nemcsak azért mert megfagyott. De ez a magatartás nem volt ritka, sőt mondhatjuk, hogy általánosnak tekinthető. Leiningen úgy ismerkedett meg Görgevvel, hogv valaki bebotorkált a sötét szobába, ahol ő az egyetlen ágyba épp lefeküdni készült. A valaki köszönésfélét mormogott, összetolt két széket, ráteritette köpenyét és alváshoz készült. Leiningen gyertyát gyújtott megnézni, ki az. Görgey tábornok volt. Leiningen felajánlotta neki ágyát, de Görgey azt felelte: Önnek nagyobb szüksége van a pihenésre — és maradt az összetolt székeken. A dologban az az igazán szép, hogy Leiningen — rajongó híve Görgeynek, akit akkor látott először — nem erőszakoskodott, hanem fogta magát és lefeküdt az ágyba, mert neki akkor tényleg nagyobb szüksége volt rá, és mert természetesnek tartotta, hogy nem udvariaskodnak egymással... ” Népi hadsereg Nép-Hadsereg volt a 48-as honvéd sereg, igazi demokratikus szellemű hadsereg, amelyben az idegen nemzetiségű tiszt vagy tábornok, ha magáévá tette a Haza ügyét, magyarrá vált. Nemeskürty nem jut e megállapításra, tudjuk, az ő “tézise" pont az ellenkezője ennek, de aki elolvassa könyvét s tud maga-magának egyéni ítéletet alkotni az olvasottakról — saját maga jut e megállapításhoz! Oldalakat írhatnánk még e könyvről. Idézni való is lenne elég. Hisz Nemeskürty a következő fejezetekben! bemutatja a Honvéd Hadsereg tavaszi hadjáratát, Budavár bevételét, a nagy győzelmi mámor rövid napjait, ír — igaz, csak keveset, alig-alig érintve a témát — az orosz cári beavatkozásról, hogy aztán a “jött a halál, hogy elsöpörjön minket” mottó alatt beszámoljon a Pestről Szegeden át Aradig és Világosig terjedő utolsó hónapokról. Mi történt Görgey fegyverletétele után. mit is jelentett ezreknek és tízezreknek Arad, Kufstein és Olmütz s mi lett azokkal a tisztekkel, akik elhagyták Orsovánál vagy épp a komáromi vár kapitulációja után Magyarországot, hogy külhonban keressenek és részint találjanak új foglalkozást és új hazát — Nemeskürty nem marad adósunk ezen a téren sem! A könyv nem nevel sovinizmusra, “vad nacionalizmusra", hanem épp igazi emberségre. Nemeskürty István könyvének alaptézisét —- a negyvennyolcas honvéd hadsereg tisztikara egy részének forradalmiságát illetve internacionalista beállítottságát — joggal és a tények tükrében kérdőjelezzük meg. Magát a könyvet, részleteiben és egészében, azonban csak ajánlani tudjuk a magyar történelem iránt érdeklődő olvasóknak. GOSZTONYI PETER PATACSI CIPŐ SALON Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipók raktáron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Postán is bárhová Kanadában portokőltséggel együtt elüre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import námet győgybetétes nfli- és férficipok extra széles lábakra isi 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 Nem érdemes lemenni a 8loor-ra ha olcsón akar étkezni! MAGYAR TULAJDONBAN VAN A TEL AVIV BÉCSI-SZELET RESTAURANT BORJÚPÖRKÖL T p-j. TÖLTÖTTKÁPOSZTA ÁRAINKKAL BORSOS TOKÁR Y vanília PALACSINTA VAMJUK é* míndcnmp KEDVES SPECIALITÁSSAL VENDÉGEINKET. Állunk vundúgulnk runJmlkuMŰméru 3520 BATHURST ST. Nyitva: 11-11-ig. a Lawrence és a 401 között (789-4655
