Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-04-01 / 701. szám

1978 április 1 • MENORA 4-11 oldal Sranz £ióztÉtterem1! A konyhánk, mint régen magyarosan készít mindent. Hét napon keresztül Hétfőtől - Szombatig $ 11 órától - 12 óráig $ Vasárnap 'A. 5-fó/ 70 óráig Business-lunch* 12-tól 3-ig. Zene Asztalfoglalás: 531-6063 \ Teljes italmérés, esküvőkre külön terem. | 603 MARKHAM STREET Közel a Bloor-hoz Parkolás az étterem mögött. MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKR4 ROYAL PATISSERIE & BAKERY ^ Tel ? 651-7689. 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melegi büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely­­****************^1 fogyasztásra.**************** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­­ságok.Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 532Eglinton A.W. T:488-5092 Deutsch házaspár .LORANT L. MRGYERJ , -Management and tax consultant Accounting services Vállalati könyvelés és adóügyek INCOME TAX Több mint ezer markas kép közül válogathat Toronto kornyékének legnagyobb művészi kiállításán SUNOIAl »f;~sn i Gallery ORILLIA I Ori 11 iától 1 mérföldre északra a I 1 1-es Highway-n a SUNDIAL HOTELBEN Ismert magyar mesterek, kanadai es európai festők képei mindenki áltál elérhető árakon. EGESZ HÉTEN NYITVA ***-*>**>--* Tulajdonos FRIEDMAN ANDI MEGNYÍLT a METRO MEAT MARKET AUGUSTA ___ HÉTEN ÁT FR! ÁRÚVAL ÁLLUNK VÁSÁRLÓINK SZOLGÁLATÁBAN A torontói magy. OLCSÓÁRAK MEGETTÉK A SZOMSZÉDOMAT Ma éjjel furcsa álmom volt. Furcsa es rendkívül kellemetlen. Ritkán szoktam ál­maimra emlékezni, ma azonban nem tu­dok tőlük szabadulni. Az éjszaka ugyanis azt álmodtam, hogy halálra vagyok ítélve. Este hét óra lehetett és éjfélkor szándé­koztak főbelőni. Előbb nem értettem a dolgot, hiszen az országban, ahol élek. csak papíron van halálbüntetés, a valóság­ban nem végeznek ki senkit. De aztán va­laki megmagyarázta, hogy bár egész Eu­rópában béke van, mi Belgiumban rendkí­vüli helyzetben élünk és a parlament ki­mondta a statáriumot. Rögtönítélő bírósá­gok tárgyalják az egyes eseteket, s amint az ilyenkor lenni szokott, meglehetős könnyedséggel mondják ki a halálos ítéle­teket, amelyek ellen nincs fellebbezés. Nem volt egészen világos, hogy mit kö­vettem el és hogy mivel érdemeltem ki a legsúlyosabb büntetést Olyasmi történt, hogy valaki rámtámadt, alábecsülte testi erőmet. Megütöttem, illetve védekezés közben annyira megbokszoltam, hogy át­törve egy korlátot, — igen gyengék a je­lenlegi épületek —, kiesett az utcára és szörnyethalt. Hiába is hangoztattam a bí­róság előtt, hogy az önvédelem klasszikus esete forog fenn, bíráim nem találtak sem mentő, sem enyhitő körülményt. Az iga­zat megvallva, alig figyeltek oda beszé­demre és az volt az érzésem, hogy a hiva­talból kirendelt védőm sem nagyon eről­ködött igazam, ártatlanságom hangoztatá­sával. Talán ó is örült annak, hogy a tár­sadalom megszabadul tőlem. Hét óra volt, mondom, és öt óra életem maradt még. Szabadlábon voltam, szoká­sos környezetemben és tudtam, hogy féló­rával a kitűzött kivégzésem előtt, tehát ti­zenegy óra harminc perckor, jelentkeznem kell a lakásomtól nem messze eső Saint Gilles-i fogházban: “Jó estét itt vagyok, előírás szerint je­lentkezem a kivégzésemre.” A fogházat jól ismerem. Előbb kívülről ismertem meg. a háború alatt, amikor hónapokon keresztül, szer­dánként, egy politikai fogolynak, testvérö­csémnek vittem egy szerény ebédre való ennivalót. Aztán belülről. Szabad ember­ként jártam folyosóin néhány évvel eze­­lótt^.amikoris, újságírói,,,minőségembe egy cikkem megírásához szereztem anya­got. Szabadlábon voltam ismétlem, és fió­komban volt útlevelem, a ház előtt pedig ott állt autóm, amely néhány óra alatt bármelyik határon átvitt volna. De hiába­valónak tartottam minden szökési kísérle­tet. Elóbb-utóbb úgyis elfogtak volna. Eddig kétszer voltam halálra ítélve. Egyszer a háború alatt, amikoris négy és fél esztendőn keresztül fényképemmel ke­restek. Aztán a háború után, amikor egy gyilkos zsarnokság tört fiatal életemre. Mindkét esetben ártatlan voltam és mind­két esetben csodával határos módon me­nekültem meg. A múltban magam mögött éreztem a becsületes emberiséget: az el­nyomók, a megszállók, a zsarnokok nem­csak az én ellenségeim voltak. Most pedig a világ nem élt rendkívüli helyzetben, egy demokratikus ország bírósága a parlament által megszavazott törvény alapján ítélt halálra, nem volt mit remélnem. Isten normális esztendőkben nem tesz csodákat, őszintén szólva, nem dolgozott bennem az az elszánt, vad élniakarás, mint a múltban. Talán azért nem, mert nem vagyok már olyan fiatalés bizonyára ez az energia is csökken az évek múlásá­val. Vagy talán azért, mert nem számít­hattam barátaim, a velem egyivásúak, a velem hasonló elmeket vallók segítségére. Inkább szomorúság töltött el: tökéletesen egészségesnek tudtam magamat, fizikai és szellemi formámra mindig gondosan ü­­gyeltem a múltban és némely ismerősöm­mel ellentétben, nem találtam elveszett i­­dönek azt az órát, amit naponta gyaloglás­sal és tornázással töltöttem a közeli réte­ken. Sajnáltam, hogy nem írhatom már meg mindazt, amit emlékként felhalmoz­tam agyain ban. Évtizedekre való anyag ez, hiszen életem rendkívül változatos, ál­landóan izgalmas és eseményekkel gazdag volt. Ha már semmikülönös nem történik velem, gondoltam gyakran, akkoris évti­zedekig írhatok, a regények színművek nagy sorát. Ezer esztendőt éltem összesű­­ritetten és abban a biztos tudatban vol­tam, hogy lesz elég időm mindennek el­mondására, formás mondatokba való fog­lalására. Elszomorított a bánat is, amelyet magam után hagyok szeretteim szívében. Azokéban, akiknek ereiben ugyanaz a vér folyik, mint az enyéimben, anyáméban, húgoméban, öcsémében, az asszonyéban, aki az utolsó évtizedemet bearanyozta és a barátokéban, szerte a világon, akikre a tá­volból is sok szeretettel gondoltam min­dig. Reméltem, hogy azok, akik szerettek, tudni fogják, hogy ártatlanul öltek meg, mert soha senkit nem bántottam és érzel­meim mindig győzedelmeskedtek az esze­men. Sajnáltam, hogy nem valami jó ügy szolgálatában esem el, valamiéri, amiért érdemes, hanem valami miatt. Egy ostoba helyzet, egy ostoba törvény következtében. Mert mit tehetek én arról, hogy az ország, amelyben évtizedekig bé­késen éltem, ahol eléggé jólcsengő nevet szereztem, statáriumot mondott ki? És mit tehetek arról, hogy egy vadidegen ember rámtámad, verekedést provokál abban a reményben, hogy könnyűszerrel végez velem? Azt képzelte talán, hogy hagyom magamat? Hogy megüthet anélkül, hogy riposztoznék? Soha sem ismertem a félel­­.met,,ÉA bizonyába dtágaemlékű apámtól öröjcölt/am, akit senki sem félemlített meg és aki akkor is ököllel védekezett, amikor lámadóT kezében lövésre kész gépfegyver volt. Es ekkor olyan korú lehetett mint én most. Sohasem bántam, amit tőle örököl­tem, de talán most jobb lett volna olyan ember fiaként cselekedni, aki meghu­nyászkodik, eltűri az ütlegeket és örül, hogy tört csontok, vagy elveszett fogak nélkül kerül ki támadója kezei közül, lett volna minden bizonnyal, elszenvedni néhány ökölcsapást, mint azt a tizenkét puskagolyót, amely éjfélkor bele fog fú­ródni addig épen megőrzött testembe. Hirtelenül arra gondoltam, hogy a hát­ralévő öt óra alatt még mennyi mindent kell elvégeznem. Végrendeletet kellene ír­nom. De hol találhatok ilyenkor közjegy­zőt, aki hajlandó volna hiteles okmányba foglalni utolsó akaratomat? Ilyenkor va­csoráznak mindenfelé. Mégis megpróbál­tam felhívni a közjegyzőt, akinek házában már többször vendégeskedtem. — Oh, nem zavar... — mondta kény­szeredetten. — Miben lehetek szolgálatá­ra? — Végrendeletet szeretnék csinálni... — Ja úgy... Telefonáljon kérem hol­nap. A titkárnőm majd kitűz egy időpon­tot... — Azt sajnos, nem tudom megígérni, mivelhogy éjfélkor kivégeznek... — Oh valóban? — kérdezte és hangja nem árult el különösebb meglepetést — Kellemetlen... — Igen, ezt lehet mondani. — Es miért, ha nem vagyok indiszkrét? Néhány mondatban elmondtam a szo­morú vég okát. Ez azonban nem indította meg. Vacsoravendégeket vár. mondta, át kell öltöznie. Miután biztosított rokon­­szenvéről és az Isten áldását kérte rám, le­tette a kagylót. Érdekesmód, a telefon hosszan csengett még, erre felébredtem. Az este, lefekvés előtt kértem, hogy hét ó­­rakor ébresszenek. Nem volt nehéz rájönnöm a különös álom okára. Tegnap este meglátogattam egy szomszédasszonyomat, mint teszik számosán az utcában. Az asszony férjét si­ratja, két gyereke apjukat. A férfivel éve­ken keresztül beszélő viszonyban voltam és egyszer házában is jártam, amikor a postás tévedésből az én levélszekrényem­be csúsztatott egy neki szóló külföldről ér­kezett levelet. Magas, szemüveges, vé­konyajkú, őszülő férfi volt, reggelenként hosszan sétáltatta setter-kutyáját, amelyet nagyon kedvelt. Szeretett gyalogolni és néhanapján velem tett meg egy kört a környéken, miközben nem vette le szemét hűséges kísérőjéről. Sokat beszélgettünk, de ma már nem tudnám megmondani, hogy miről. (Oh, hány ismerősöm van, a­­kikkel soha semmi lényegeset nem beszélek!) Csak arra emlékszem, hogy ha­vonta egyszer, bármilyen is volt az idő, el­ment a határszéli erdőkbe, ahol barátjával két napon keresztül járt. Meg arra, ami­kor elbúcsúzott: három évig nem talál­kozunk majd, mondta, mert elszerződött Afrikába technikusnak. Viszi a családját és kutyáját, a házában sógora lakik majd. Szomszédom azonban már sohasem jött vissza, mert megették. A középafrikai állam fővárosának piac­terén fölvágták a hasát, kivették veséjét és azonnyomban elfogyasztották^ Kenyér nélkül, tette hozzá tárgyilagosan az öz­vegy, mivelhogy az elsők között volt. Utá­na a lázadók a közeli pékségből kenyeret raboltak attól való félelmükben, hogy a sok friss, meleg hússal elronthatják a gyomrukat. Mindezt pedig a családtagok jelenlétében tették, hogy nagyobb legyen a vigalom. Az asszonynak még arra sem volt ideje, hogy férje holttestét elföldelje. Az ejtőer­nyős katonák betuszkolták az életben ma­radottakat a repülőgépbe és visszaküldték őket az anyaországba. Hazamenet arra gondoltam, hogy Hit­ler éles vaskampóra akasztatta fel lázadó tábornokait és a velük szövetkezett ellen­állókat. Mint a disznókat. És hogy na­gyobb legyen a vigalom, közönséget hí­vott a leöléshez. Hatmillió zsidót szörnyű halálba: gázkamrába küldött. Sztálin mil­liókat deportáltatott a halálba, veretett, kí­noztatott agyon. írókat, költőket, tudóso­kat, filozófusokat és megnyomorgatott földi maradványaikat vegyi anyagokban oldatta fel. Hűséges csatlósai ugyanúgy cselekedtek, mint a majmok utánozták mesterüket, néhány év alatt lejátszották azt a tragikomédiát, amelyhez mesterük nek két évtizedre volt szüksége. Van egy barátom Magyarországon, aki nyolcvan kilót nyomott, amikor bevitték a politikai-rendőrség épületébe és negyven kiló volt, amikor onnan kikerült. Hová lett a negyven kiló, friss emberhús róla? Megették? Megették...! Oh, nem akarom én a fekete kannibá­lok bűneit a fehér emberevőkével védeni. Bármilyen koholt eszme, világnézet, vagy ideál csomagolópapírosába csavarják is: a gyilkosság gyilkosság marad, az ártatlanul kiöntött vér az égre kiált, akármilyen színű is a bőr, amely alól a vér kifröccsen. Az emberkoponyákat gyűjtő délafrikai zsoldos, a magát felsőbbrendünek valló bérgyilkos a szadista emberiséghez tarto­zik ugyanúgy, mint a fekete harcos, akit állítólag egy évszázadon keresztül civili­záltak, s aki az embervese evése közben i­­nyencként megnyalja duzzadt ajkait. Nincs mit egymás szemére vetnünk: az állítólagos nyugati civilizációt hirdető és terjesztő fehér emberiségnek és a függet­lenségéért harcoló fekete törzseknek. Megérjük a magunk és egymás pénzét, vasércét, cinkjét, olaját, urániumát. Mindez távol történik, mondhatják a jólelkiismeretű nyugati nemzetek. Afriká­ban, Ázsiában, vagy a vasfüggöny mö­gött, ami tulajdonképpen ugyancsak messze van innen. A mi portánkon rend van, csend és törvény. A mi igazságszol­gáltatásunk független és józan. Mondhat­ni emberséges. Mi, humanisták, már nem sütjük meg élve a piactéren a halálra ítéltet, mint tet­ték a középkorban. Mi a guillotine segítsé­gével egyszerűen elválasztjuk a fejet a testtől. Havi fizetésért, vagy tiszteletdíjért dolgozó derék polgárok: ügyészek, bör­tönőrök, ügyvédek és újságírók, nyugodt lelkiismerettel nézzük, mint ömlik a friss, meleg embervér a lehullott kés nyomán, nem is gondolunk arra, hogy a lefejezett néha egy óráig is tovább él. Riporterek, magisztrátusok, technikusok és börtöni­gazgatók: ájulás nélkül figyeljük hosszú perceken keresztül, mint fulladozik a gáz­kamrában az az ember, akit a bíróság ver­diktje ide küldött. Egyetlen vonaglást sem akarunk elmulasztani. És a villamosszék­ben pörkölódó dagadó erei, az akasztot­tak lila nyelve... minderről számos szem­tanú számol be az újságok hasábjain és rádió hullámjain élőszóval. A jól megírt riportokat gondosan végigolvassuk, a rá­dióriportot figyelemmel végighallgatjuk, aztán elmegyünk golfozni, bevásárolni, vagy pihenőre térünk hitvesünk mellé, e­­setleg elmegyünk a templomba és meg­csodáljuk a szomszédaink autóit és a höl­gyek vadonatúj szörmekabátját, kalapját... • • Szadista emberiség, van aki idegenként jár közöttetek, zsebében Nansen-útlevél van, tartózkodási engedélye időleges. Etranger. foreigner, Fremdling, nevezzé­tek, aminek akarjátok, sohasem kell neki állampolgárságot adni, sohasem lesz egyi­­vású veletek, sohasem tartozik valóban hozzátok. A\ -d Stviafie N lit terem es Tavern Európai és Kanadai ételek t pam 469 Bloor St. W. 921-6269 zene Déli 12-tdl Business-luncli Asztalfoglalás a 597-0801 számon charlesign Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ CÍMTÁBLÁK 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp LESLIE ARVAY notary public 456 Bloor St W. TORONTO, Ont M5S1X8 Tet 531 - 5308 OLCSÓ VILLANYSZERELÉS! Vállalok régi beszerelés újjá szerelését - javításokat, elek­tromos tűzhelyek és háztartási gépek beszerelését, karbantartá­sát. HÍVÁSRA házhoz jövök azon­nal. Tel: 633 - 5644 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Kitchen cabinet, recreation room, bungalowhoz hozzáépí­tés. Telefonhívásra házhoz meg) J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 „Toronto legjobb mag var házikoS/tja -írja a Daily Star és a Globe and Mail II.\ .10 HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI -Laurám bmwntt«» BA KELL MENNI 5 PÉNTEKEN: halászlé, tdróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: tölUJlt borjü. töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos:Mr. és Mrs. CSE5ZX0 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 RATACSI CIPŐ SALON Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipó'k raktáron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Postán is bárhová Kanadában portokőltséggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import námet gydgybetéles női- és térficipok extra széles lábakra isi 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet mögött 566 Bloor St. W. 533-3453

Next

/
Thumbnails
Contents