Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-04-01 / 701. szám
1978 április I "MENORA 7. oldal Korunk — többek között — a computerek kora. Bankszámlánk, élettárs-váiasztásunk, politikai választásaink egész sora és annak megjövendölése, az élet-, tel kapcsolatos véleményünk kiértékelése — a computerek "kezében” van.____ Életünket az általunk összeszerelt computerek irányítják és éppen ezért érdekes Dr. Robert Jastrow véleménye. Dr. Jastrow a NASA “Goddard Institute for Space Studies” nevű kutatóintézetének igazgatója és nemcsak Amerika, hanem a világ egyik legkiválóbb computerszakértője. Dr. Jastrow a közelmúltban elmondotta véleményét egy cikkben a computerekről, amelyek tökéletesebbek és tökéletlenebbek, mint az Ember. Az amerikai hetilapba írott cikkében, többek között, Dr. Jastrow a következőketírja: — Sokan felvetik a kérdést: miért fontos az. hogy a computerek “gondolkodnak”? Én azt hiszem, hogy ez nem fontos. Az igazán jelentős kérdés ez: miképpen lehetséges, hogy a computerek sok esetben tökéletesebben gondolkodnak mint az emberek? —Ma már olyan computereink vannak, amelyek képesek"vitatkozni”, adott esetben megfelelő kérdéseket tesznek fel, sőt verset írnak és zenét szereznek. E- zek a modern computerek mindezeken kívül képesek arra, hogy olyan egyszerű “beszélgetéseket” folytassanak, hogy partnerük nem is venné észre, hogy a beszélgetést nem emberi lénnyel folytatja, ha nem tudná, hogy computerrel “beszélget" Egy emberi generáció élettartama általában 30 esztendő, egy computer-generáció élettartama általában 7-8 év. Egy emberi generáció idején változnak a vélemények és változik a Társadalommal kapcsolatos magatartás. Egy computer-generáció életében viszont maga a computer változik. Meggyőződésem az, hogy körülbelül az elkövetkező IS esztendőben (ami tehát hozzávetőlegesen két computer-generáció időtartama) a computerek sokkal lényegesebb szerepet fognak játszani életünkben, tpjnt. , jelenleg. ■ yr <*>»•► -. 11»— Tudom, hogy ez a feltételezés az első pillanatban indokolatlannak tűnik, tekintettel arra, hogy a computereknek — szemben az emberi lényekkel — nincs ambíciójuk és nincsenek érzéseik. Enélkül a két tényező nélkül pedig elképzelhetetlen bármiféle fejlődés. — Kiderült azonban, hogy a computerekbe éppen úgy be lehet programozni az ambíciót és a fejlődésre való törekvést, mint ahogyan a Társadalom ugyanezt “beprogramozta” az emberi agyakba. — Ma már tudjuk azt, hogy a computerek — éppen úgy, mint az emberek — jobban és pontosabban dolgoznak, ha va-! lami "ambíciójuk”, ha valami! "céljuk” van. — Dr. Arthur Sámuel, a világ egyik legkiválóbb computer-szakértője, két évvel ezelőtt két IBM computert beprogramozott arra, hogy egymással chekerst tudjanak játszani. A két computer képes volt arra, hogy egymással checkerst játsszék, a játék azonban unalmas és fantáziátlan volt. Dr. Samuel ekkor mindkét IBM computert beprogramozta arra, | hogy “ambiciózusak" legyenek j és akarjanak győzni. Az eredmény bámulatos volt: a két computer ezek után valóságos "lelkesedéssel” látszott checkerst és ezt a játékot szinte mesterivé fejlesztette. At egyik computer, nem sokkal később, legyőzte egy játszmában a checkers világbajnokot, aki 8 esztendő óta soha senkivel szemben nem veszített. — Bizonyos válságos helyzetek alkalmával a computerek messze felülmúlják az emberi agyat. A magyarázat az, hogy az emberi agy képtelen egyszerre többfajta, különböző területről érkező információt befogadni és azokat elemezni. — Kétségtelen az, hogy mi, emberek, még mindig a computerek gazdái és urai vagyunk, a computerek képességeinek fejlődése azonban alighanem rövidesen meg fogja szűntetni ezt a szerepet. A computer haté-' konysága 1946 óta minden 8 évben az előző időszak tízszeresére emelkedett. — jövendölésem az, hogy az 1990-es években a pomputerek intelligenciája — a siliconra alapozva — el fogja érni az emberi agy intelligenciáját és befogadóképességét. Ezekben az években a szuper-intelligens computerek együtt fognak dől-' gozni az emberiség legkiválóbb tudósaival. S mi következik ezután? — Dr. John Kemény, a világ legkiválóbb computer elemzője azt állítja, hogy a huszadik szá-Dr.CRISTA FABINYI Mrs ON ROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon : LEI - 6318. Wort* Delicatessen 557 St. Cl«lr Ave. W. Toronto . (Bill Bar berk Shop mellett) Csak a vezetés új, magyaros íző raktárunk változatlan. Magyar hentesáruk, sótemények, Glóbus konzervelt, nyers és pörkölt kávék, Európai csokoládék és dessertek. Minden este 8-ig, szombaton 6-ig nyitva vagyunk. Magyarul beszélőnk. Kérje Mártát! Telefon: 651 - 0615 GESZTENYE ÉTTEREM * CUKRÁSZDA * 1394 Eglinton Ave. W. Tel: 782-1598 Cukrászda: keddtol vasárnapig 10-tol 10-ig Nyitvatartás: hétfőn zárva Étterem: keddtől péntekig 5-töl 10-ig1 szombat, vasárnap 12-töl 10-ig i Az emberen túl... zaa végén és a huszonegyedik század elején a computerek az emberekkel olyan “együttműködésben” fognak dolgozni, amelynek lényege az lesz, hogy mindkét fél függ a másiktól: az emberek tevékenysége függ majd a computerektől és a1 computerek teljes mértékben még mindig az emberektől függnek majd. — Az emberek által létrehozott computerek fogják képviselni a “tiszta, logikus és matematikailag hibátlan” gondolkodást, erre azonban a tudósoknak kell majd beprogramozniuk a computereket — Ezekben az években a computerek fogják feltárni, megdönthetetlen statisztikai adatokkal, társadalmunk szociális és morális Droblémáit és feleletet adnak majd arra vonatkozóan, hogy mi történjék az infláció és a munkanélküliség kérdésében. — Ez a “társutazás" az emberek és computerek között azonban rövidesen véget fog érni. Ennek az oka az lesz, hogy a computerek intelligenciája gyorsabban fejlődik, mint az emberi intelligencia, amelynek befogadó képessége legalábis az elmúlt 100,000 évben nem növekedett. — Ez, természetesen nem jelenti azt, hogy a Földön az organikus intelligencia (tehát emberi intelligencia) fejlődése véget ért.^ 1 — Úgy tűnik előttem, hogy egy új “Ember” (vagy bárminek is nevezzük) fog fellépni a szinDadra. úi intellektuális képességekkel. Tapasztalataink viszont azt bizonyítják, hogy amig egy organikus szervezet intelligenciája teljes mértékben kifejlődik, ez körülbelül egymillió évet vesz igénybe. Tekintettel arra, hogy a világűr bolygóinak többsége több billió éves, fel kell tételeznünk, hogy az egyéb bolygókon lévő organikus fejlődés messze meghaladta nagyon régóta a földi organikus fejlődés intelligenciáját. — Ne feledjük el, hogy az organikus fejlődésben egy billió év nagyon hosszú idő. Egy billió évvel ezelőtt a Földön az egyetlen organikus lények a rovarok voltak. Nagyon kevés kétség lehet afelől, hogy az egyéb bolygókon lévő intelligencia sokkal fejlettebb a földi intelligenciánál^ — Nem hiszem, hogy a jövőben az úgynevezett emberi életforma (mint organikus életforma) a világűr bolygóin és a Földön általános lesz. Az emberi életformánál fejlettebb organikus életforma fejlődik majd ki. Az emberi életforma, mint organikus életforma — amint azt a tapasztalat bizonyítja — gyenge és törékeny és nem hiszem, hogy a világűr új fejlődési periódusát képes lesz átvészelni. — S mi lesz az új organikus 1 életforma a világűr bolygóin? Ezt senki sem jövendölheti meg, de meggyőződésem az, hogy a computerek jelentős szerepet fognak játszani. Azok a computerek, amelyeket a jelenlegi organikus életforma, az Ember, programozott be. — A computerek mindinkább és egyre nyíltabban önállóak és egyre inkább az Embertől függetlenül, az Emberen kivül és az Emberen túl működnek. — Számos jel bizonyítja: világűrbeli szomszédaink tudják, hogy mi. Emberek, itt vagyunk és létezünk. Ennek a századnak a végén, vagy a huszonegyedik század elején, valószínűleg érintkezésbe lépnek velünk. — Alig néhány évvel ezelőtt, az Egyesült Államok elnöke, felemelte a telefonkagylót a Fehér Ház Oval Office-ában és a Holdon lévő asztronautot így üdvözölte: — Neil, itt Richard Nixon beszél. — Néhány éven belül a Föld fog beszélni a más bolygókon . lévő organikus szervezetekkel és azt hiszem, hogy “akik” a telefonkagylót felveszik, hogy a hívást megválaszolják, nem emberek, hanem computerek lesznek. — S éppen ezért, a válasz tökéletes és hibátlan lesz. KUBAI TÉNYEK ÉS ÁLMOK Hsgyan fest a cukorsziget a forradalom két évtizede méltán A kubai forradalom felett Is múlik ax Idő: mivel ma már a sziget lakóinak több mint a fele, vagyis a fiataljai nem emlékezbetaek az elsd évek nagy eseményeire, szerte a cukornád-szigeten muzeumok hirdetik a régi, jelzik a mostani dicsőséget. Santiago de Cuba mellett, Segundo Frente község múzeumában még az a fogó is látható, amellyel annak idején Ché^GbMoaca fiaikor 16 társainak a rossz fogait'vtitgás, saitöbbi tárlóban pedig az első idők ócska csövekből, sajátkezüleg összetákolt primitív puskáival kérkedik. Hol van ma már Kuba ettől! Teljesen korszerűen felszerelt hadserege ma Angolában és Afrika számos más államában küzd az ottani baloldal mellett, mégpedig nem k a Szovjetunió parancsára, mint a legtöbben hiszik, legfeljebb annak támogatásával és beleegyezésével. Aki a térképre néz, azt hihetne, hogy az Egyesült Államok közvetlen közelében fekvő sziget úgyszólván teljesen ki van szolgáltatva e katonai nagyhatalomnak. Ezt a tévhitet sokakban alátámasztja a visszaemlékezés is a Kuba szigetén annak idején elhelyezett és Kennedy elnök erélyes beavatkoz sára Chru9CSOV által szégyenszemre hazavitt rakétákra is. Akik erre gondolnak vissza, azok arról a döntő tényről feledkeznek meg, hogy ezekután a vietnámi kudarc következett, amely azóta teljesen gúzsba köti az északamerikai politikusok kezét: bizony a kubaiak angolai bevonulása napján nem akadt, az amerikai légkörben néni is akadhatott méltó utódja az ifjan elhunyt elnöknek. így azután a világszocializmus megerősítésére kivonult kubai seregek sorra tűnnek fel az afrikai frontokon, Mobutunak, Zaire elnökének állítása szerint ők segítették Sába. a zendiüő tartomány felkelőit is, de ott vannak a kubaiak Algériában, Mozambúméban. Kongóban, sőt állítólag Idi Amin ugandai uralmát is ők támasztják alá. A legutóbbi vészhir pedig Mogadisu után Szomáliából érkezett, amelvnek államfője azt panaszolja, hogy 7—15 ezer kubai harcol szovjet fegyverekkel az etiópiaí hadseregben — ebből 2000 főt az amerikai kormány is elismer. Az első kubai fopivnkat a múlt héten ejtette a szomálj hadsereg az ogadeni fronton. Az amerikai válasz igen halk. Robert Bvrd szenátor azzal fenyegetőzik, hogyha Kuba nem vonul vissza Afrikából, akkor a szenátus ndm haavja jóivá a Szovjetunióval köpendő Sah—II. egyezményt. Washington ENSz nagykövete, Andretv Yoilng pedig azzal vádolja a 'röbt«:rieetef; ItÓgv „Afrikában á halál, s a rombolás arcvonalát szélesíti" De sem a fenyegetés, sem é megállapítás tűzereje nem ér fel a szovjet fegyverekével ... A kubaiak fegyveres intervencióinak az a meglepő saiáto=sága. hney egv nlvan ország bocsátkozik nagyszabású, kockázatos és igen költséges katonai kalandokba, amely iigvanakkor teljességgel képtelen eltartani magát. Hiszen mana Fidel Ca«fro szerint is „szegény fejlesztési orszá*»“. amelvnek lakói etrvnyolcad ré'zét kerpsik annak, amit a német, pont a felét, amit a portugál ember keres, márnedig Portugália Európa egyik legszegényebb országának számit. Mivel a Knha körül zailó eseménvek nemcsak haragot, vaev rokonszenvet keltettek irántuk a világ közvéleményében, de heves érdeklődést is. ami természetes az ilven kontinensközi porondon szerenlők esetében, érdemes kissé közelebbről tanulmányozni ezt az ellentétet a szegénység s a nagvravágyás között. VASALÓDESZKA, MINT HIÁNYCIKK Kuba nemcsak szegény, nemcsak az emberek bére kicsi, de igen sokáig még azt a keveset sem volt mire eiköiteniök. Egy német újságíró, látva Kuba főutcáján a többszáz főnyi sorbanállót egy üzlet előtt, megkérdezte, mit árulnak bent? Kiderült, hogy vasalódeszkát. Egy-egy kubai havonta egy kiló húst kaphat. A világ leghíresebb dohánytermelő vidékén minden férfinek heti egyetlen szivarra van joga, nadrágból pedig egyre évenként. Lehet azonban szabad áron is kapni egyetmást. de például a cigaretta tízszer annyiba kerül jegy nélkül, mint azzal. Kuba évszázadok óta rum-’faláról hire» ebből egy palack egy szakmunkás heti fizetésébe kerül. Kuba még ma is a monokultúra rabja: legfőbb mezőgazdasági terméke a cukornád, amiből persze exportra készül a cukor, s ezért a szigetország még ma is kü'földről Importálja élelmiszer szükséglete felét. Miből él hát ez a szegény népi demokrácia, és miből fegyverkezik? Természetesen a Szovfetunló támogatásából, amelynek mérvét kívülálló nem Ismerheti, de amit a legminimállsabban napi 50 millió izráell fontnak megfelelő összegre becsülnek. Kuba viszonya a Szovjetunióhoz mégsem olyan egyszerű, mint más csatlós államoké, Castronak (aki, mellesleg, sosem volt kommunista, csak akkor csatlakozott a táborhoz, amikor Amerikától támogatás helyett támadást kapott) sikerült szerény mérvű, de meglepő függetlenséget kivívnia. JPedig a függőség nyilvánvaló és nélkülözhetetlen. Kuba egyetlen jelentős exporttermékének, a cukornak, több mint 50 százalékát a Szovjetunió veszi át, mégpedig előre megállapított, s a nemzetközi áraktól független áron: ez az ár például ma négyszer magasabb, mint a cukor nemzetközi ára. Ha tehát Kuba e vevőjét elvesztené, egyetlen év alatt csődbe jutna. Az óriási hiteleket is az oroszoktól kapja, mégpedig kamatmentesen, az ország most épülő iparát pedig orosz szakemberek építik fel, mezőgazdaságát oroszok korszerűsítik. Havannai diplomaták szerint 150 ezer orosz tartózkodik Kubában, ami e 10 milliós kis államban hallatlan szám. Amikor még Moszkva szakértőkkel támogatta Kinát, akkor a 800 milliós birodalomban mindössze 20 ezer orosz működött. Mindezek következményeképpen természetesen Kubában is a kommunista párt „a társadalom és az állam legfőbb vezetője”; a politikai ellenfelek ugyanúgy rácsok mögött ölnek, mint más csatlós-államokban (s mint egyébként a többi, nem kommunista középamerikai köztársaságokban is ...), a rendszer mégis sokban eltér a megszokottól. MIBEN KÜLÖNBÖZIK? Elsősorban abban, hogy a kubaiak nyíltan hallgatják Amerika Hangja politikai kommentárjait, élvezik az onnan jövő tánczenét és sűrűn adják az amerikai filmeket. Továbbá abban, hogy sehol a falakon, vagy a közintézményekben nem látják Castro és társai képeit. Lényegesebb kérdésekben is: a kisebb üzletek magánkézben maradtak, többszázezer paraszt műveli önállóan a saját földjét, s a kisajátított nagybirtokok, gyárak volt tulajdonosait sem büntetik oly szigorúan elvesztett vagyonuk miatt, mint a népi demokratikus államokban. A színházakban. kabarékban meglehetősen szabad hangon bírálják a hibákat. Legutóbb egy szatíra arról szólt, mily hosszú sorban állnak a várakozók az államilag fenntartott, szobáit egy-egy órára kiadó garnihotel bejárata előtt... ügy látszik azonban, Kuba mindezt megengedheti magának, mert e Ids szabadságjogok nem mutatkoztak ártalmasaknak: a kubai lakosság körében Oscar Lewis amerikai egyetemi tanár által veszett közvéleménykutatás azt bizonyította, hogy a nép túlnyomó többsége híven és lelkesen áll mai kormánya mögött. A jelentés hangsúlyozza, hogy a legszegényebb negyedekben sem tapasztalni azt a kétségbeesést, azt az elidegenedést, amit például New York nyomortanyáin. Mi ennek az oka? Részben természetesen az, hogy 600 ezer kubai, a rezsim ellenzői, annak idején elmenekültek Kubából. Az ittmaradt többség pedig oly szerény, hogy mivel az elsőrendű élelmiszereket jegyre, pár fillérért megkapja, az egészségügyi szolgálat s a közoktatás ingyenesek, a szórakozás, közlekedés és lakbér olcsó, ennyivel nagyjából meg is elégszik. hhzen ha több pénze lenne, amúgysem volna mit vásárolnia érte. Épp ezért a hatóságok fájdalommal regisztrálták hoszszu ideig azt a tömegjelenséget, hogy akinek már megvan a jegyre kaphatókra való pénze, az másnap már nem is megy be „ a gyárba: minek? —• gondolja. Ez a megállapítás vitte rá a kormányt arra, hogy bár igen szűkén áll devizák dolgában, mégis áldozatot hozzon, s importáljon olyan villamos-készülékeket, (tévé, mosógép, zenegép, stb.). ruházati cikkeket, sőt kozmetikai szereket is, amelyek a népet vásárlásra — s ennek következtében nagyobb szorgalomra is jösztönzik. Pár éve még használatlanul hevert az állami bankban vagy 50 milliárd izráeH fontnak megfelelő összeg, a megtakarított, de semmire el nem költhető pénzek — ezt mára már elköltötték a kubaiak, vásárolgattak ők is buzgón, viszont megnőtt az iparés a mezőgazdaság termelékenysége is. Ami a mezőgazdasági termelést illeti, annak aránylag magas hozamát nagyban elősegiti az, hogy a földek 30 százaléka még ma is magánkezekben van: a dohánytermelésnek például 80 százaléka ezekről a földekről származik. De mi történt Afrikában? Európai agynak meglehetősen érthetetlen, miért küldte ki ez a kicsiny és sok nehézséggel küzdő ország a fiait a távoli fekete földrész arcvonaláira? S hogyan viszonyuk e kalandhoz a nép? Úgy tűnik, hogy a nép zömmel vállalja Afrikát. Ehhez elsősorban, azt kell tudnunk, hogy Kuba lakosságának a többsége még a mnlt század közepén Is fekete volt, a kapcsolatok Afrikával azóta is igen szorosak. De nemzedékeken át nagy befolyással bírtak Kubában a fekete szekták is a maguk mágikus rituáléikkal, ezeket mindmáig nem sikerült Lenin szellemének legyőznie. Még manapság is megtartják az évi, december 17.-1 hires vallási körmenetet, amelynek egyik nticélja Szent Lázár koporsója, de a másik az Babain, az afrikai isten szentélye. Ez, ami a népet illeti. Ami pedig a vezetőitől kapott sugallatot illeti: Castro alighanem ezzel az afrikai kirándulással akarta ismét a forradalmi útra, a harc ösvényére vezetni kissé lustuló embereit. Az ugyanis majdnem kétségen felül áll, hogy az angolai intervenció nem szovjet parancsra, legfeljebb azok utólagos beleegyezésével történt. Az oroszok csak akkor tudták meg, ml készül, amikor Castroék már minden előkészületen túl voltak. Ekkor még természetesen leállíthatták volna, de miért tették volna ezu ha így. aránylag olcsón) (már mint politikai szemnontból közvetlen rizikó nélkül) szerezhetnek afrikai támaszpontokat. Leállítás helyett hát inkább fizettek, nem is keveset, mert a vállalkozás méretei hatalmasak, a kubai ócska szállítórepülők 101-szer, a hajók 42-szer fordultak, míg az egész expediciós hadsereg teljes felszerelésével Angolába nem ért. Ma már a harmadik világ 16 államában állomásoznak kubai katonák s működnek mezőgazdasági szakértők, pilóták és százával orvosok. MIT SZOL MINDEHHEZ ■ AMERIKA Carter elnök kijelentette, hogy noha a Kubához fűződő kapcsolatok az utóbbi években jelentősen feljavultak, az amerikai turisták áradata is megindult a szivarsziget felé, e kapcsolatokat addig nem hallandó normalizálni, amíg Castro vissza nem vonja, Afrikából csapatait. Castro azonban erre nem hajlandó: nagy szüksége van az amerikai kapcsolatokra, sőt erkölcsi kötelességének tartja a helyreállításukat, de nem ily magas áron. Ugyanakkor megjegyezte egy amerikai mezőgazdasági szakértőkkel folytatott baráti megbeszélés során ezt is: „Mi sem követeljük Önöktől, hogy a Fülöo-szigetekről. Koreából, vagy Nvngat-Euróoából hazavigyék az amerikai katonákat”. Az afrikai hadiáratok megértéséhez természetesen valamivel alaposabban kellene Ismerni a kubai nép lelkét h. Némi ízelítőt kaphatunk etekintefben egy kubai költőtől. aki egyben a legnagyobb kubai Irodalmi folyóiratnak Is kiadója, s aki nemrégiben ezt mondotta egy amerikai újságírónőnek: „A forradalom a történelem szerelmi aktusa. Aki kintről, a kulcslyukon át szemléli, annak olykor rettenetes. Annak ia kettőnek azonban ott, az ágyban, hallatlanul nagyszerű dolog". A kubaiak számára ez bizonyár! meggyőző érv. Nekünk, európaiaknak e mondásról egy másik mondás, a fasiszta Olaszország „vivere pericolosamente"-Je, jut eszünkbe. „Éljünk veszedelmesen!” De bál a kubaiak nem európaiak. Szovjet rakétákkal felszerelt kubai hadsereg felvonulása Havana főterén