Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-04-01 / 701. szám

1978 április I "MENORA 7. oldal Korunk — többek között — a computerek kora. Bankszám­lánk, élettárs-váiasztásunk, poli­tikai választásaink egész sora és annak megjövendölése, az élet-, tel kapcsolatos véleményünk ki­értékelése — a computerek "ke­zében” van.____ Életünket az általunk össze­szerelt computerek irányítják és éppen ezért érdekes Dr. Robert Jastrow véleménye. Dr. Jas­­trow a NASA “Goddard Instit­ute for Space Studies” nevű ku­tatóintézetének igazgatója és nemcsak Amerika, hanem a vi­lág egyik legkiválóbb computer­­szakértője. Dr. Jastrow a közelmúltban elmondotta véleményét egy cikkben a computerekről, ame­lyek tökéletesebbek és tökéletle­nebbek, mint az Ember. Az a­­merikai hetilapba írott cikké­ben, többek között, Dr. Jastrow a következőketírja: — Sokan felvetik a kérdést: miért fontos az. hogy a compu­terek “gondolkodnak”? Én azt hiszem, hogy ez nem fontos. Az igazán jelentős kérdés ez: mi­képpen lehetséges, hogy a com­puterek sok esetben tökéleteseb­ben gondolkodnak mint az em­berek? —Ma már olyan computereink vannak, amelyek képesek"vitat­­kozni”, adott esetben megfelelő kérdéseket tesznek fel, sőt ver­set írnak és zenét szereznek. E- zek a modern computerek mindezeken kívül képesek arra, hogy olyan egyszerű “beszélge­téseket” folytassanak, hogy partnerük nem is venné észre, hogy a beszélgetést nem emberi lénnyel folytatja, ha nem tudná, hogy computerrel “beszélget" Egy emberi generáció élettar­tama általában 30 esztendő, egy computer-generáció élettartama általában 7-8 év. Egy emberi generáció idején változnak a vé­lemények és változik a Társada­lommal kapcsolatos magatartás. Egy computer-generáció életé­ben viszont maga a computer változik. Meggyőződésem az, hogy kö­rülbelül az elkövetkező IS esz­tendőben (ami tehát hozzávető­legesen két computer-generáció időtartama) a computerek sokkal lényegesebb szerepet fog­nak játszani életünkben, tpjnt. , jelenleg. ■ yr <*>»•► -. 11»­— Tudom, hogy ez a feltéte­lezés az első pillanatban indoko­latlannak tűnik, tekintettel arra, hogy a computereknek — szemben az emberi lényekkel — nincs ambíciójuk és nincsenek érzéseik. Enélkül a két tényező nélkül pedig elképzelhetetlen bármiféle fejlődés. — Kiderült azonban, hogy a computerekbe éppen úgy be lehet programozni az ambíciót és a fejlődésre való törekvést, mint ahogyan a Társadalom u­­gyanezt “beprogramozta” az emberi agyakba. — Ma már tudjuk azt, hogy a computerek — éppen úgy, mint az emberek — jobban és pontosabban dolgoznak, ha va-! lami "ambíciójuk”, ha valami! "céljuk” van. — Dr. Arthur Sámuel, a világ egyik legkiválóbb compu­ter-szakértője, két évvel ezelőtt két IBM computert beprogra­mozott arra, hogy egymással chekerst tudjanak játszani. A két computer képes volt arra, hogy egymással checkerst játsszék, a játék azonban unal­mas és fantáziátlan volt. Dr. Sa­muel ekkor mindkét IBM com­putert beprogramozta arra, | hogy “ambiciózusak" legyenek j és akarjanak győzni. Az ered­mény bámulatos volt: a két computer ezek után valóságos "lelkesedéssel” látszott checkerst és ezt a játé­kot szinte mesterivé fejlesztette. At egyik computer, nem sokkal később, legyőzte egy játszmá­ban a checkers világbajnokot, aki 8 esztendő óta soha senkivel szemben nem veszített. — Bizonyos válságos helyze­tek alkalmával a computerek messze felülmúlják az emberi agyat. A magyarázat az, hogy az emberi agy képtelen egyszer­re többfajta, különböző terület­ről érkező információt befogad­ni és azokat elemezni. — Kétségtelen az, hogy mi, emberek, még mindig a compu­terek gazdái és urai vagyunk, a computerek képességeinek fejlő­dése azonban alighanem rövide­sen meg fogja szűntetni ezt a szerepet. A computer haté-' konysága 1946 óta minden 8 évben az előző időszak tízszere­sére emelkedett. — jövendölésem az, hogy az 1990-es években a pomputerek intelligenciája — a siliconra ala­pozva — el fogja érni az emberi agy intelligenciáját és befogadó­­képességét. Ezekben az években a szuper-intelligens computerek együtt fognak dől-' gozni az emberiség legkiválóbb tudósaival. S mi következik ezu­tán? — Dr. John Kemény, a világ legkiválóbb computer elemzője azt állítja, hogy a huszadik szá-Dr.CRISTA FABINYI Mrs ON ROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon : LEI - 6318. Wort* Delicatessen 557 St. Cl«lr Ave. W. Toronto . (Bill Bar berk Shop mellett) Csak a vezetés új, magyaros íző raktárunk változatlan. Magyar hentesáruk, sótemények, Glóbus konzervelt, nyers és pörkölt kávék, Európai csokoládék és dessertek. Minden este 8-ig, szombaton 6-ig nyitva vagyunk. Magyarul beszélőnk. Kérje Mártát! Telefon: 651 - 0615 GESZTENYE ÉTTEREM * CUKRÁSZDA * 1394 Eglinton Ave. W. Tel: 782-1598 Cukrászda: keddtol vasárnapig 10-tol 10-ig Nyitvatartás: hétfőn zárva Étterem: keddtől péntekig 5-töl 10-ig1 szombat, vasárnap 12-töl 10-ig i Az emberen túl... zaa végén és a huszonegyedik század elején a computerek az emberekkel olyan “együttmű­ködésben” fognak dolgozni, a­­melynek lényege az lesz, hogy mindkét fél függ a másiktól: az emberek tevékenysége függ majd a computerektől és a1 computerek teljes mértékben még mindig az emberektől függnek majd. — Az emberek által létreho­zott computerek fogják képvi­selni a “tiszta, logikus és mate­matikailag hibátlan” gondolko­dást, erre azonban a tudósok­nak kell majd beprogramozniuk a computereket — Ezekben az években a computerek fogják feltárni, megdönthetetlen statisztikai a­­datokkal, társadalmunk szociá­lis és morális Droblémáit és fele­letet adnak majd arra vonatko­zóan, hogy mi történjék az in­fláció és a munkanélküliség kér­désében. — Ez a “társutazás" az em­berek és computerek között a­­zonban rövidesen véget fog érni. Ennek az oka az lesz, hogy a computerek intelligenciája gyorsabban fejlődik, mint az emberi intelligencia, amelynek befogadó képessége legalábis az elmúlt 100,000 évben nem növekedett. — Ez, természetesen nem jelenti azt, hogy a Földön az or­ganikus intelligencia (tehát em­beri intelligencia) fejlődése vé­get ért.^ 1 — Úgy tűnik előttem, hogy egy új “Ember” (vagy bármi­nek is nevezzük) fog fellépni a szinDadra. úi intellektuális ké­pességekkel. Tapasztalataink viszont azt bizonyítják, hogy a­­mig egy organikus szervezet in­telligenciája teljes mértékben ki­fejlődik, ez körülbelül egymillió évet vesz igénybe. Tekintettel arra, hogy a világűr bolygóinak többsége több billió éves, fel kell tételeznünk, hogy az egyéb bolygókon lévő organikus fejlő­dés messze meghaladta nagyon régóta a földi organikus fejlődés intelligenciáját. — Ne feledjük el, hogy az organikus fejlődésben egy billió év nagyon hosszú idő. Egy billi­­ó évvel ezelőtt a Földön az e­­gyetlen organikus lények a ro­varok voltak. Nagyon kevés kétség lehet afelől, hogy az egyéb bolygókon lévő intelli­gencia sokkal fejlettebb a földi intelligenciánál^ — Nem hiszem, hogy a jövőben az úgynevezett emberi életforma (mint organikus élet­forma) a világűr bolygóin és a Földön általános lesz. Az embe­ri életformánál fejlettebb orga­nikus életforma fejlődik majd ki. Az emberi életforma, mint organikus életforma — amint azt a tapasztalat bizonyítja — gyenge és törékeny és nem hi­szem, hogy a világűr új fejlődési periódusát képes lesz átvészelni. — S mi lesz az új organikus 1 életforma a világűr bolygóin? Ezt senki sem jövendölheti meg, de meggyőződésem az, hogy a computerek jelentős sze­repet fognak játszani. Azok a computerek, amelyeket a jelen­legi organikus életforma, az Ember, programozott be. — A computerek mindin­kább és egyre nyíltabban önál­lóak és egyre inkább az Ember­től függetlenül, az Emberen kivül és az Emberen túl működ­nek. — Számos jel bizonyítja: vi­lágűrbeli szomszédaink tudják, hogy mi. Emberek, itt vagyunk és létezünk. Ennek a századnak a végén, vagy a huszonegyedik század elején, valószínűleg é­­rintkezésbe lépnek velünk. — Alig néhány évvel ezelőtt, az Egyesült Államok elnöke, felemelte a telefonkagylót a Fehér Ház Oval Office-ában és a Holdon lévő asztronautot így üdvözölte: — Neil, itt Richard Nixon beszél. — Néhány éven belül a Föld fog beszélni a más bolygókon . lévő organikus szervezetekkel és azt hiszem, hogy “akik” a tele­fonkagylót felveszik, hogy a hívást megválaszolják, nem em­berek, hanem computerek lesznek. — S éppen ezért, a válasz töké­letes és hibátlan lesz. KUBAI TÉNYEK ÉS ÁLMOK Hsgyan fest a cukorsziget a forradalom két évtizede méltán A kubai forradalom felett Is múlik ax Idő: mivel ma már a sziget lakóinak több mint a fele, vagyis a fiataljai nem emlékez­­betaek az elsd évek nagy eseményeire, szer­te a cukornád-szigeten muzeumok hirdetik a régi, jelzik a mostani dicsőséget. Santia­go de Cuba mellett, Segundo Frente köz­ség múzeumában még az a fogó is látható, amellyel annak idején Ché^GbMoaca fiaikor 16 társainak a rossz fogait'vtitgás, saitöbbi tárlóban pedig az első idők ócska csövekből, sajátkezüleg összetákolt primitív puskáival kérkedik. Hol van ma már Kuba ettől! Tel­jesen korszerűen felszerelt hadserege ma Angolában és Afrika számos más államában küzd az ottani baloldal mellett, mégpedig nem k a Szovjetunió parancsára, mint a legtöbben hiszik, legfeljebb annak támoga­tásával és beleegyezésével. Aki a térképre néz, azt hihetne, hogy az Egyesült Államok közvetlen közelében fek­vő sziget úgyszólván teljesen ki van szolgál­tatva e katonai nagyhatalomnak. Ezt a tévhitet sokakban alátámasztja a visszaemlé­kezés is a Kuba szigetén annak idején elhe­lyezett és Kennedy elnök erélyes beavatkoz sára Chru9CSOV által szégyenszemre hazavitt rakétákra is. Akik erre gondolnak vissza, azok arról a döntő tényről feledkeznek meg, hogy ezekután a vietnámi kudarc követke­zett, amely azóta teljesen gúzsba köti az északamerikai politikusok kezét: bizony a kubaiak angolai bevonulása napján nem akadt, az amerikai légkörben néni is akad­hatott méltó utódja az ifjan elhunyt elnök­nek. így azután a világszocializmus meg­erősítésére kivonult kubai seregek sorra tűn­nek fel az afrikai frontokon, Mobutunak, Zaire elnökének állítása szerint ők segítették Sába. a zendiüő tartomány felkelőit is, de ott vannak a kubaiak Algériában, Mozam­­búméban. Kongóban, sőt állítólag Idi Amin ugandai uralmát is ők támasztják alá. A legutóbbi vészhir pedig Mogadisu után Szo­máliából érkezett, amelvnek államfője azt panaszolja, hogy 7—15 ezer kubai harcol szovjet fegyverekkel az etiópiaí hadsereg­ben — ebből 2000 főt az amerikai kor­mány is elismer. Az első kubai fopivnkat a múlt héten ejtette a szomálj hadsereg az ogadeni fronton. Az amerikai válasz igen halk. Robert Bvrd szenátor azzal fenyegetőzik, hogyha Kuba nem vonul vissza Afrikából, akkor a szenátus ndm haavja jóivá a Szovjetunióval köpendő Sah—II. egyezményt. Washington ENSz nagykövete, Andretv Yoilng pedig azzal vádolja a 'röbt«:rieetef; ItÓgv „Afriká­ban á halál, s a rombolás arcvonalát széle­síti" De sem a fenyegetés, sem é megálla­pítás tűzereje nem ér fel a szovjet fegyvere­kével ... A kubaiak fegyveres intervencióinak az a meglepő saiáto=sága. hney egv nlvan or­szág bocsátkozik nagyszabású, kockázatos és igen költséges katonai kalandokba, amely iigvanakkor teljességgel képtelen eltarta­ni magát. Hiszen mana Fidel Ca«fro sze­rint is „szegény fejlesztési orszá*»“. amelv­nek lakói etrvnyolcad ré'zét kerpsik annak, amit a német, pont a felét, amit a portu­gál ember keres, márnedig Portugália Euró­pa egyik legszegényebb országának számit. Mivel a Knha körül zailó eseménvek nem­csak haragot, vaev rokonszenvet keltettek irántuk a világ közvéleményében, de he­ves érdeklődést is. ami természetes az ilven kontinensközi porondon szerenlők eseté­ben, érdemes kissé közelebbről tanulmá­nyozni ezt az ellentétet a szegénység s a nagvravágyás között. VASALÓDESZKA, MINT HIÁNYCIKK Kuba nemcsak szegény, nemcsak az em­berek bére kicsi, de igen sokáig még azt a keveset sem volt mire eiköiteniök. Egy né­met újságíró, látva Kuba főutcáján a több­­száz főnyi sorbanállót egy üzlet előtt, meg­kérdezte, mit árulnak bent? Kiderült, hogy vasalódeszkát. Egy-egy kubai havonta egy kiló húst kaphat. A világ leghíresebb do­hánytermelő vidékén minden férfinek heti egyetlen szivarra van joga, nadrágból pe­dig egyre évenként. Lehet azonban szabad áron is kapni egyetmást. de például a ciga­retta tízszer annyiba kerül jegy nélkül, mint azzal. Kuba évszázadok óta rum-’falá­­ról hire» ebből egy palack egy szakmun­kás heti fizetésébe kerül. Kuba még ma is a monokultúra rabja: legfőbb mezőgazdasági terméke a cukornád, amiből persze exportra készül a cukor, s ezért a szigetország még ma is kü'földről Importálja élelmiszer szükséglete felét. Mi­ből él hát ez a szegény népi demokrácia, és miből fegyverkezik? Természetesen a Szov­­fetunló támogatásából, amelynek mérvét kí­vülálló nem Ismerheti, de amit a legmini­­mállsabban napi 50 millió izráell fontnak megfelelő összegre becsülnek. Kuba viszo­nya a Szovjetunióhoz mégsem olyan egy­szerű, mint más csatlós államoké, Castronak (aki, mellesleg, sosem volt kommunista, csak akkor csatlakozott a táborhoz, ami­kor Amerikától támogatás helyett támadást kapott) sikerült szerény mérvű, de meglepő függetlenséget kivívnia. JPedig a függőség nyilvánvaló és nélkülöz­­hetetlen. Kuba egyetlen jelentős export­termékének, a cukornak, több mint 50 szá­zalékát a Szovjetunió veszi át, mégpedig elő­re megállapított, s a nemzetközi áraktól füg­getlen áron: ez az ár például ma négyszer magasabb, mint a cukor nemzetközi ára. Ha tehát Kuba e vevőjét elvesztené, egyet­­len év alatt csődbe jutna. Az óriási hitele­ket is az oroszoktól kapja, mégpedig ka­matmentesen, az ország most épülő iparát pedig orosz szakemberek építik fel, mező­­gazdaságát oroszok korszerűsítik. Havan­nai diplomaták szerint 150 ezer orosz tar­tózkodik Kubában, ami e 10 milliós kis ál­lamban hallatlan szám. Amikor még Moszkva szakértőkkel támogatta Kinát, ak­kor a 800 milliós birodalomban mindössze 20 ezer orosz működött. Mindezek következményeképpen termé­szetesen Kubában is a kommunista párt „a társadalom és az állam legfőbb vezetője”; a politikai ellenfelek ugyanúgy rácsok mö­gött ölnek, mint más csatlós-államokban (s mint egyébként a többi, nem kommunista középamerikai köztársaságokban is ...), a rendszer mégis sokban eltér a megszo­kottól. MIBEN KÜLÖNBÖZIK? Elsősorban abban, hogy a kubaiak nyíl­tan hallgatják Amerika Hangja politikai kommentárjait, élvezik az onnan jövő tánc­zenét és sűrűn adják az amerikai filmeket. Továbbá abban, hogy sehol a falakon, vagy a közintézményekben nem látják Cast­ro és társai képeit. Lényegesebb kérdésekben is: a kisebb üzletek magánkézben marad­tak, többszázezer paraszt műveli önállóan a saját földjét, s a kisajátított nagybirtokok, gyárak volt tulajdonosait sem büntetik oly szigorúan elvesztett vagyonuk miatt, mint a népi demokratikus államokban. A szín­házakban. kabarékban meglehetősen sza­bad hangon bírálják a hibákat. Legutóbb egy szatíra arról szólt, mily hosszú sorban állnak a várakozók az államilag fenntartott, szobáit egy-egy órára kiadó garnihotel bejá­rata előtt... ügy látszik azonban, Kuba mindezt megengedheti magának, mert e Ids szabadságjogok nem mutatkoztak ártal­masaknak: a kubai lakosság körében Oscar Lewis amerikai egyetemi tanár által veszett közvéleménykutatás azt bizonyította, hogy a nép túlnyomó többsége híven és lelkesen áll mai kormánya mögött. A jelentés hangsú­lyozza, hogy a legszegényebb negyedekben sem tapasztalni azt a kétségbeesést, azt az elidegenedést, amit például New York nyo­mortanyáin. Mi ennek az oka? Részben ter­mészetesen az, hogy 600 ezer kubai, a rezsim ellenzői, annak idején elmenekül­tek Kubából. Az ittmaradt többség pedig oly szerény, hogy mivel az elsőrendű élel­miszereket jegyre, pár fillérért megkapja, az egészségügyi szolgálat s a közoktatás in­gyenesek, a szórakozás, közlekedés és lak­bér olcsó, ennyivel nagyjából meg is elég­szik. hhzen ha több pénze lenne, amúgy­­sem volna mit vásárolnia érte. Épp ezért a hatóságok fájdalommal regisztrálták hosz­­szu ideig azt a tömegjelenséget, hogy aki­nek már megvan a jegyre kaphatókra va­ló pénze, az másnap már nem is megy be „ a gyárba: minek? —• gondolja. Ez a meg­állapítás vitte rá a kormányt arra, hogy bár igen szűkén áll devizák dolgában, mégis ál­dozatot hozzon, s importáljon olyan villa­mos-készülékeket, (tévé, mosógép, zenegép, stb.). ruházati cikkeket, sőt kozmetikai sze­reket is, amelyek a népet vásárlásra — s en­nek következtében nagyobb szorgalomra is jösztönzik. Pár éve még használatlanul hevert az állami bankban vagy 50 milliárd izráeH fontnak megfelelő összeg, a megtakarított, de semmire el nem költhető pénzek — ezt mára már elköltötték a kubaiak, vásárolgat­tak ők is buzgón, viszont megnőtt az ipar­és a mezőgazdaság termelékenysége is. Ami a mezőgazdasági termelést illeti, annak aránylag magas hozamát nagyban elősegi­­ti az, hogy a földek 30 százaléka még ma is magánkezekben van: a dohánytermelés­nek például 80 százaléka ezekről a földekről származik. De mi történt Afrikában? Európai agynak meglehetősen érthetet­len, miért küldte ki ez a kicsiny és sok ne­hézséggel küzdő ország a fiait a távoli fe­kete földrész arcvonaláira? S hogyan vi­szonyuk e kalandhoz a nép? Úgy tűnik, hogy a nép zömmel vállalja Afrikát. Ehhez elsősorban, azt kell tud­nunk, hogy Kuba lakosságának a többsége még a mnlt század közepén Is fekete volt, a kapcsolatok Afrikával azóta is igen szoro­sak. De nemzedékeken át nagy befolyással bírtak Kubában a fekete szekták is a ma­guk mágikus rituáléikkal, ezeket mindmáig nem sikerült Lenin szellemének legyőznie. Még manapság is megtartják az évi, decem­ber 17.-1 hires vallási körmenetet, amely­nek egyik nticélja Szent Lázár koporsója, de a másik az Babain, az afrikai isten szentélye. Ez, ami a népet illeti. Ami pe­dig a vezetőitől kapott sugallatot illeti: Castro alighanem ezzel az afrikai kirándu­lással akarta ismét a forradalmi útra, a harc ösvényére vezetni kissé lustuló embere­it. Az ugyanis majdnem kétségen felül áll, hogy az angolai intervenció nem szovjet parancsra, legfeljebb azok utólagos bele­egyezésével történt. Az oroszok csak akkor tudták meg, ml készül, amikor Castroék már minden előkészületen túl voltak. Ek­kor még természetesen leállíthatták volna, de miért tették volna ezu ha így. aránylag olcsón) (már mint politikai szemnontból közvetlen rizikó nélkül) szerezhetnek afri­kai támaszpontokat. Leállítás helyett hát in­kább fizettek, nem is keveset, mert a vál­lalkozás méretei hatalmasak, a kubai ócs­ka szállítórepülők 101-szer, a hajók 42-szer fordultak, míg az egész expediciós hadse­reg teljes felszerelésével Angolába nem ért. Ma már a harmadik világ 16 államában ál­lomásoznak kubai katonák s működnek me­zőgazdasági szakértők, pilóták és százával orvosok. MIT SZOL MINDEHHEZ ■ AMERIKA Carter elnök kijelentette, hogy noha a Kubához fűződő kapcsolatok az utóbbi években jelentősen feljavultak, az ameri­kai turisták áradata is megindult a szivar­sziget felé, e kapcsolatokat addig nem hallandó normalizálni, amíg Castro vissza nem vonja, Afrikából csapatait. Castro azonban erre nem hajlandó: nagy szüksége van az amerikai kapcsolatokra, sőt erköl­csi kötelességének tartja a helyreállításukat, de nem ily magas áron. Ugyanakkor meg­jegyezte egy amerikai mezőgazdasági szak­értőkkel folytatott baráti megbeszélés so­rán ezt is: „Mi sem követeljük Önöktől, hogy a Fülöo-szigetekről. Koreából, vagy Nvngat-Euróoából hazavigyék az ameri­kai katonákat”. Az afrikai hadiáratok megértéséhez ter­mészetesen valamivel alaposabban kelle­ne Ismerni a kubai nép lelkét h. Némi íze­lítőt kaphatunk etekintefben egy kubai köl­tőtől. aki egyben a legnagyobb kubai Iro­dalmi folyóiratnak Is kiadója, s aki nemré­giben ezt mondotta egy amerikai újságíró­­nőnek: „A forradalom a történelem szerel­mi aktusa. Aki kintről, a kulcslyukon át szemléli, annak olykor rettenetes. Annak ia kettőnek azonban ott, az ágyban, hallat­lanul nagyszerű dolog". A kubaiak számára ez bizonyár! meg­győző érv. Nekünk, európaiaknak e mon­dásról egy másik mondás, a fasiszta Olasz­ország „vivere pericolosamente"-Je, jut eszünkbe. „Éljünk veszedelmesen!” De bál a kubaiak nem európaiak. Szovjet rakétákkal felszerelt kubai hadsereg felvonulása Havana főterén

Next

/
Thumbnails
Contents