Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-04-01 / 701. szám
Second clot* (Mil registration No. 1371 * f . .-i uga s t J. Mo 1 n a r é »-j 9 Sox 1 o 3 4 AZ ÉSZAKAMERIKAI MA6YAR ZSIDÓSÁG LAPJA Ara APR. 1. 1978 40 cent VOL. 17. 701 Sikertelen volt Begin útja MÉLYPONTON A HAGYOMÁNYOS BARÁTSÁG Menachem Begin múlt heti Washingtoni látogatása után az Egyesült Államok és Izrael viszonya olyan hűvössé vált, amilyen 1956 óta — mióta Eisenhower elnök visszaparancsolta a csatornától az izráeli csapatokat — nem volt. Ha ugyan akkor volt ilyen mélyen? Ilyen helyzetben nem árt egy alapos lelkiismeret-vizsgálat. Mindig az volt az álláspontunk, hogy a galutban élő zsidóság Izráel iránti hűségét nem fűzheti egy bizonyos párthoz, vagy egy bizonyos politikushoz. Ha az izráeli nép többsége Begint választotta miniszterelnöknek, úgy a világ zsidósága őt kell hogy tekintse Izráel jogosult képviselőjének. De mert az elmúlt hét eseményeinek tükrében nemcsak Izráel országában, de még magában Begin pártszövetségében a Likudban is kételyek merültek fel abban, hogy helyes-e a miniszterelnök ilyenfokú merevsége, ezúttal talán megengedhetjük magunknak, hogy kifejtsük véleményünket akkor is, ha ez nem szorosan azonos a jelenlegi izráeli kormány álláspontjával. A washingtoni tárgyalások nemcsak eredménytelenül és rossz hangulatban végződtek, de (bár vannak ennek ellenkező tünetei is) látszólag holtpontra juttatták a novemberben nagy reményekkel fogadott szádáti békekezdeményezést. Carter elnöknek és Begin miniszterelnöknek szögesen ellentétes e pillanatban a véleménye. Bár Carter külpolitikáját változatlanul rendkívül szerencsétlennek tartjuk — nem csupán a közéleti kérdésben — a mostani mélypontért mégsem mernénk egyedül őt hibáztatni. Az történt ugyanis, hogy amennyit közeledett a mérsékelt arab államok álláspontja egy békés megoldás létrehozása felé, ugyanannyit távolodott tóle Begin. A differenciák 3 alapvető kérdésben csúcsosodnak ki. Az egyik a Sinai félszigeti települések fenntartása, a második a Gázai övezet kérdése, a harmadik és legsúlyosabb pedig, a Jordán nyugatparti területek jövője illetőleg az ENSz 242-es számú határozatának értelmezése. Az izráeli miniszterelnöknek ugyanis az az álláspontja, hogy a "megszállt területekről való visszavonulás" nem vonatkozik a Nyugat-Jordán övezetre, mert az nem megszállt terület, hanem Judea és Szamária, vagyis fölszabadított izráeli terület. A dolog biztonsági részével nem kívánunk vitatkozni. Hogy hol vannak Izráel védhető határai, ezt legfeljebb néhány tucat katonái és politikai szakember tudja,'de még ők sem értenek egyet. Tételezzük fel tehát, hogy Beginnek van igaza s a Jordán nyugati parti területek feladása katonailag egyelőre nem lehetséges. De vajon vonatkozik-e ugyanez elvi kérdésekre is? Iliiért éráeies harcolni? Izráel miniszterelnöke szereti az országot. Mint ahogy szereti az ország minden lakója, a világ minden zsidója. És az izráeli anya. ha nem is örömmel (ezt a buta frázist nem szabad emlegetni) de elküldi fiát, hogy megvédje a jövő országát. De nem vagyunk meggyőződve arról, hogy azért is hajlandó kockáztatni gyermeke életét, hogy a múlt országát védje meg. Vajon ha különben biztosítható az ország békés élete, szabad-e további háborúkat kockáztatni Itt még aránylag jó volt a hangulat de később lefagyott a mosoly. Carter és Begin külügyminisztereik társaságában — üdvözlik egymást a Fehér Ház kapujában. egy 100 milliós ellenség ellen, egy zömmel arablakta terület megtartásáért, csupán azért, mert azt közel 2000 évvel ezelőtt Judeának és Szamáriának hivták? Tudjuk, hogy a hagyományhű vallásos pártok tagjainak jelentős része erre igennel válaszol, de ha hinni lehet, akár megközelítőleg az izráeli közvéleménykutatójelentéseknek. úgy a lakosság 70 százalékos többsége nem kíván háborúba menni Nabluszért vagy Hebronért. Még Betlehemért sem. Jeruzsálemért igen, de Jeruzsálem státusza nem komoly ütköző tényező ma már, legalábbis Egyiptom és Izráel között nem az. f A 242-es számú ENSz határozat értékelésének megváltoztatása tehát véleményünk szeint komoly politikai hiba. Ebben egyetértünk Aba Eban volt külügyminiszterrel, aki e határozatnak egyik szülőatyja volt és egyetértünk Carter elnökkel is, aki szerint a területekről való visszavonulás minden frontszakaszra vonatkozik. Nem minden területre. Nem azt követelik Izraeltől, hogy minden elfoglalt területről vonuljon vissza, de a teljes izráeli merevség amely a Jordán nyugati visszavonulást száz százalékig elveti, több szempontból szerencsétlen. Az egyik, hogy Izrael elvesziti a világ-közvélemény támogatását és rendkívül nehéz helyzetbe hozza még az Izraelt fenntartás nélkül támogató amerikai szenátorokat és képviselőket is. A másik, hogy Szádát elnök részére még egy esetleges egyiptom-izráeli különbékét is lehetetlenné tesz. Szerencsés körülmények között ugyan elképzelhető egy ilyen különbéke, de csak akkor, ha annak szövege alapján később más arab országok is csatlakozhatnák a békés megoldáshoz. A 242-es paragrafus begini értelmezése viszont Jordániát eleve kizárja a békekötők sorából. Izraelnek tehát nincs más megoldása, mint visszatérni az ENSz határozat olyan értelmezéséhez, ahogy azt annakidején Golda Meir és Jichák Rábin kormánya fogadta el. Attól tartunk, hasonlóan túlzott a merevség a szináji települések és Gáza kérdésében is. A védhető" határok nagyon fontosak háború esetén, béke esetén egy, a sivatag porában letűzött zászló is védhető határ. Ezzel közel sem azt akarjuk mondani, hogy Szádát békevágyában, még kevésbé a szélsőséges arabokéban meg kell bíznunk, csupán azt, hogy el kell dönteni: meddig érdemes biztonsági kockázatot vállalni a béke érdekében? Ezt azonban“ semmiképpen sem dönthetik el érzelmi szempontok. Az ENSZ nei biztosítja a békít Az, hogy az Egyesült Államok nem Izráel vesztét kívánja, még a szerencsétlen carteri időszak alatt sem szorul bizonyításra. Ennek legjellemzőbb példája volt, hogy a washingtoni tárgyalásokon Dél-Libanon megszállása csak teljesen mellékes kérdésként jelentkezett — noha ez a közel keleti térség legfrissebb fejleménye. De mivel nem vonható kétségbe, hogy a palesztin gerillák Dél- Libanonból átcsapó terrortevékenysége veszélyeztette Izrál biztonságát, ez a kérdéscsoport nem okozott különös ellentétet. Igaz, az Egyesült Államok kezdeményezte azt a biztonsági tanácsi határozatot, amely szerint a megszállt Dél-Libanonban ENSz csapatoknak kell átvenni a fegyverszünet ellenőrzését. Ennek a fogalmazása azonban olyan volt, hogy Izráelnek nem okoz különös gondot a határozat elfogadása. A gond sokkal inkább az ENSz-é, mint Izraelé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Begin látogatásának előestéjén az izráeli hadsereg főparancsnoksága egyoldalú fegyverszünetet rendelt el, miután előrenyomult a Litani folyó teljes partvonaláig, és csupán Tyre kikötővárosát hagyta a palesztin terrorcsoportok kezén. Nézzük csak ezeknek az elhatározásoknak tényleges rugóit. Az ENSz a múltban minden fegyverszüneti ellenőrző haderőt olyankor rendelt ki, amikor a korábban harcoló felek között már megszűnt a harc. Az ENSz-nek nincs békehelyreállító hadereje, csak békét ellenőrző hadereje. Utasításuk úgy szól, hogy még visszalőniük sem szabad. Ha az ellenőrzött területen fegyveres viszály pattan ki, veszik a puska helyett hordott napernyőt és elvo-* nulnak. Egy háborút kb. annyira tudnak megakadályozni, mint a bányászok által kis ketrecekben levitt egerek a bányalégrobbanást. Rajtuk lehet észrevenni, hogy baj van, de segíteni ugyan nem segítenek. Ez az első eset, hogy ENSz csapatok fegyverszünet nélkül léptek volna veszélyeztetett területre. Az izráeli kormány nem ismeri el a PLO-t, tehát fegyverszünetről nem lehet szó. Ezért került sor az izraeli egyoldalú deklarációra, melynek alapján iráni, osztrák, francia, svéd rendfenntartó katonák érkeztek. Az izráeli hadsereg természetesen még nem vonul ki, csak akkor, ha az ENSz csapatok már biztosították a terűlet lezárását.” Nem kell attól tartani, hogy erre a közeljövőben sor kerül. Ebben az ügyben Izrael nyert politikai jópontot. A palesztin terroristák azok, akik kijelentették, hogy nem hajlandók betartani a tűzszünetet, s az ENSz által ellenőrzött területen tovább folytatják a harcot. Svéd osztagok máris ki voltak téve palesztin tüzelésnek. Az első halálos áldozatnál az ENSz csapatok elvonulnak, — elvégre melyik, a viszályban semleges ország kormánya fogja vállalni, hogy katonái hősi halált haljanak Izráel védelmében. Az ENSz elvonul, az izraeliek Dél- Libanonban maradnak, és senki sem fogja felemelni szavát, sem a Nyugat, sem Szádát vagy Szaudi Arábia, sőt még Szíria sem. A szírek ugyanis igen óvatosan viselkedtek; egy háború Izráellel számukra nagyonis időszerűtlen, nem is beszélve arról, hogy szóözön ide, szóözön oda, Áráfáték felszámolása számukra egyenlő gyönyör a hájjal kenegetéssel. Míg azonban Dél-Libanon ügyében megvan a világban a hallgatólagos egyetértés, a többi kérdésben Izráel diplomáciaiig egyedül áll. Hogy közel egy évvel ezelőtt Begint választották Majdnem félévig érveltek, vitatkoztak, magyarázattak 35 ország küldöttségei a belgrádi Száva palotában, hogy az értekezlet végül egy semmitmondó. tartalmatlan, felvizezett zárónyilatkozattal végre befejeződjék. Hivatálosan az volt a célja, hogy szemügyre vegyék; hogyan hajtják végre a Helsinki előírásokat az arra kötelezettséget vállaló országok. Nos, beszédben érvben és ellenérvben nem volt hiány. Hamarosan kiderült azonban, hogy a Szovjetunió és csatlósai bárminő tájékozódást. észrevételt, amely a központi kérdéssel, az emberi jogokkal volt összefüggésben, "belügyekbe való beavatkozásnak" bélyegeztek és vitatasa elől elzárkóztak. Ebben semmi meglepő nincsen. Közismert, hogy a kommunista országokban másként értelmezik az. emberi jogokat, mint a nyugati világban. A személyi szabadságjogoknak még az. emlegetése is tabu. biztosításukról nem is szólva. Goldberg amerikai fődelegátus mindenesetre jó munkát végzett: a szovjet visszaélések felsorolásával állandóan napirenden tartotta az. emberi jogok kérdését és védekezésre szorította a szovjet tábor küldöttségeit. Egészében véve azonban, lényegében falra hányt borsó volt a nyugati érvelés-sorozat. A kommunista országokban az. emberi jogokat Belgrád előtt sem biztosították és Belgrád után sem fogják biztosítani. Arra azonban jó volt Belgrád. hogy erre a lényre újra és újra rá kellett döbbennie a feledékeny vi lágköz. vélemény nek. Moszkva és szövetségesei mostanában újabb propaganda-kampánnyal próbálnak hatni a világ-közvéleményre, ezúttal megint humanizmusra és a békére apellálva. Átlátszó propagandáról van szó. de foglalkozni kell vele. hiszen a Kreml újabb megtévesztési kísérletéül van szó. Lihacsev szovjet födelegátus a Genfben folyó leszerelési értekezleten a napokban hatpontos javaslatot terjesztett be. Ennek ' értelmében a konferencián résztvevő 30 állam szerződésben kötelezné magát. hogv nem gyártja, nem tárolja és nem alkalmazza a Lihacsev által következetesen neutronbombának nevezett fegyvert. A szovjet fődelegátus humánus elveket emlegetett és élénk színekkel ecsetelte az új fegyver embertelen hatását és a fegyverkezési verseny élénkülésének veszélyét, következményeit. Erről a témáról elég annyit említeni, hogv a Szovjetunió össznemzeti jövedelmének éppen a du pld iát költi fegyverzetre, mint az Egyesült Államok. A szovjet békevágyak őszinteségét mostanában Angola. Etiópia illusztrálja. Ami magát a neutron fegyvert illeti, ennek a fegy vernek egyetlen valódi szépséghibája van Moszkva szempontjából. Az. hogv a szovjet haderő még nem rendelkezik vele. Ezért kiváltja Lihacsev jóelöre betiltani. Ezért irt figyelmeztető levelet Brezsnyev a nyugati kormányoknak tavaly decemberben. Ami a kérdés humánus részéi illeti: közismert, hogv egyetlen atomfegyver sem "humánus" azokat is beleértve, melyek Amerikíra s Európára vannak beállítva. A neutronfegyver — Moszkva szerint "bomba" — amerikai találmány. A kis hatósugarú taktikai atomfegyverek közé tartozik. Hatása korlátolt, pusztító ereje még csak meg sem közelíti azokat a rakétákat, amelyek ezrével találhatók a- szovjet hadrendben, azonnali bevetésre készen. A neutronfegvver hatása a sugárzáson alapul.Amignuis fegyvereknél óriási a légnyomás és a hö/éjlödés — amelv a robbanási körzeten belül mindent elpusztít — addig a neutronfegyver robbanóereje csekély és korlátozott a höléjlödés is. A neutronfegvver cskanem kizárólag a sugárzásával hal. A neutron atomok szinte akadálytalanul áthatolnak a nagy atomsúlvú anyagokon: például a vason es acélon lr épületek lakit viszont többnyire kis atomsúlyú itnvagok alkotják, amelyeken a neutron sugárzás nem tud áthatolni. Ez a valódi háttere annak a "humanista" szovjet érvnek, hogy a neutronlégvver az embereket elpusztítja, az epiileteket azonban nem. A valóság az. hogy az épületekben tartózkodó lakosságban ez a fegyver csak minimális kárt lenne. Ráadásul nem okoz rádióakliv szennyeziidést sem. Ami az országokat igazán foglalkoztatja, az nem a polgári lakosság sorsa. Arról van ugyanis szó. hogv a fegyvert — kifejezetten védekező célokból — nagyobb páncélos egységek vetnék be.-I ne táron fegyver hatósugara 300 métertől egy’ kilóméterig terjed. Ez a korlátozott becsapódási hatósugár azt jelenti, liogv az összevont páncélos erőket aránylag könnyen leltet pusztítani. Ugyanis — mint szó volt róla — a neutronsugár úgv áthatol a páncélon, mint kés a vajon, elpusztítva a tankokban idő katonákat. A neutron fegyvert kifejezetten védekező feladatokra tervezték. Elsősorban arra voltak tekintettel. hogv a Varsói Szerződés hadereje páncélosokban legalább 3.1 arányú fölénybe(i van a NA TO erőkkel szemben. Egy nagyméretű szovjet páncélos hadművelet kivédése tehát a fegyver célja. Meg kel! jegyezni, hogy a neutronfegyver légvár idsa még nem kezdődött el és az egyébként is csak kél év múlva lenne bevetésre kész. Tekintettel a gvorsuló szovjet fegyverkezésre. Washingtonnak aligha tesz sok választása, ha ellensúlyozni akarja a szovjet haderő páncélosokban meglévő és növekvő fölényét. Ha az oroszok azt kívánják, hogy’ Amerika ne gyártsa le ezt a taktikai atomfegyvert, akkor itt az ideje, hogv komolyan tárgyaljanak az európai haderők kölcsönös csökkentéséről. Hogv a nyugatiaknak ne legven szükségük erre a fegyverre, amely----mint szó volt róla — meg sem közelíti a szovjet tömegpusztító rakéták pusztító erejét. Ez van a szovjet álhumanista szólamok mögött. Mikor titok a titok? A kanadai kormány eljárást indított Peter Wortington, a Toronto Sun napilap főszerkesztője ellen, mert az állítólag államtitkokat közölt lapjában. Az újság Cossit. konzervatív képviselő beszéde alapján, arról számolt be, hogy Kanadában milyen váratlanul sok szovjet kém működik. Állítólag ez államtitok. Cossitot nem vonhatják felelősségre, mert mentelmi joga van. de a főszerkesztőt, aki a hirt leközölte, igen. Többször hangoztattuk már meggyőződésünket, hogy a sajtó felelősséggel kell bírjon. a nemzetbiztonsági érdekeket valóban szem előtt kell tartania. Peter Wortington esetében azonban nem látjuk, hogy mi az ok az eljárásra, hacsak az nem, hogy. a kormány bosszúhadjáratot akar indítani egy ellenzéki újság ellen. Mert mi az államtitok? Az. aminek nem szabad kikerülnie az ország ellenségei he. Például a kommunista blokkhoz. De erős i gyanúnk, hogy Moszkvában eddtg is tudlak nagyjából, hogy hány kémük működik Kanadában. Ez az ..államtitok" csak a kanadai nép előtt volt titok. Ha tehát egy újság arról tájt koztatja az ország népét, amit az ellenseg tud. csak ők maguk nem. ezért nem büntetőeljárási, hanem kitüntetést érdemel. A ormány az egész üggyel alaposan melléfogott. T0R0NT0I MAGYARAJK!) ZSIDÓK SZÖVETSÉGE Izráel állam önállóságának 30—ik jubileumi évfordulóját a hagyományos IZRÁEL NAP keretében 1978 máivs In 7-én vasárnap d.u. 4 órai kezdettel ünnepeljük az Inn OR the Park dísztermében ( Eglinton Ave. East & Leslie) Belépődíj uzsonával együtt személyenként $10.— Jegyek rendelhetők: Stern Tibor (Sasnart) 368-4132 Mencelesz Pál (Fortuna) 364-6999 Garay Miklós 789-9038 ( 7 óra után)
