Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-03-11 / 698. szám
1978 március II. * MENORA 11 oldal A százéves IV. Nagy' Endre fiatal, nagyváradi hírlapíró volt, amikor levelet kapott Budapestről. Sok év múlva így elevenítette föl emlékeit: „Húszéves voltam, a nagyváradi Szafelé. Molnár és Ambrus csendben! I voltak, Ady azonban sokat beszélt, j Azt fejtegette, hogy Csokonai volt az úttörője, míg Vörösmarty és j Arany csak kontárok voltak. A kényes ízlésű, de kissé konzervatív szemléletű Ambrust ez alaposan i badságnál dolgoztam, amikor egy I felbőszítette,^ kijelentette^: Ady sonap levelet kaptam az ismeretlen 1 “ 1 ~ * x’ Molnár Ferenctől. Azt írta, most indul írói pályára és számon tartja a mezőnyt, amellyel a jövőt végig kell majd futnia; így olvasta el néhány írásomat és fölszólít, ha tehetem, utazzam fel Pestre és barátkozzunk össze.” A vele egykorú fiatal írókat és újságírókat azért akarta közelebb- i ről is megismerni, hogy tehetségüket és felkészültségüket összevesse I a magáéval. Technikai baleset Bródy Sándort még a szülői házból ismerte, apjának jó barátja Volt, s a köztük levő 15 év korkülönbséget könnyedén át tudta hidalni. Kapcsolatuk, legalábbis az első időben szoros, kiegyensúlyo- i Z°H volt. Molnár sokat tanult az akkor már tekintélyes írótársától, a hazai realizmus egyik mesterétől. Ambrus Zoltán, akivel a Budapesti Napló szerkesztőségében dolgozott együtt, 16 évvel volt idősebb, ez azonban nem zavarta barátságukat; míg Heltai Jenővel, akinél 7 évvel volt fiatalabb, A Hét szerkesztőségében ismerkedett össze és kötött barátságot. Egy valaki volt csupán, akivel szíve szerint Molnár a leghamarabb megismerkedett volna, sokáig mégis elkerülték egymást: Ady Endre. Számos közös, rokon vonásuk volt, például az éjszakai kimaradozások, a gáláns kalandok, amelyek — nyilván — előbb is összehozták volna őket. Ady azonban Nagyváradról egyenesen Pá-, rizsba utazott, s amikor 1905 őszén visszaérkezett, íróasztal várta őt a Budapesti Napló szerkesztőségében.! Amire Molnár évekig hiába vágyott, hogjr tudniillik Ady közelébe kerülhessen, hirtelen beteljesedett Kollégák lettek. Molnár az első találkozások után felkeltette Ady érdeklődését, tetszett neki a fiatalember életmódja, célra törő határozottsága és magabiztos fellépése. Molnár nemcsak magának, Adynak is toborzott barátokat, összehozta például Ambrus Zoltánnal. Erről a találkozásról, amely a vá-1 rosligeti Ös-Budavár egyik vendéglőjében zajlott le, sok évvel később Ambrus számos érdekes mozzanatot tartalmazó részletet mondott el egy hírlapi nyilatkozatában. ÍUStóig tarjc getesután mm _ abban a fiákerben indultak hazakat ivott, belőle most a bor beszél. Ady nem hagyta magát, azzal dicsekedett, hogy nincs annyi ital, amennyit ne bírna el, sőt minél többet iszik, annál józanabb. Most például — hozta fel bizonyításul —, éppen egy cikket kell majd írnia, amely másnap déltájt jelenik meg a Budapesti Naplóban. Molnár közbevetőleg megjegyezte: azt a cikket el fogja aludni, vagy pedig meglátszik rajta, hogy ivott. Ady erre fogadást ajánlott fel... Molnár akkoriban -a Népszínház utcában lakott, így kézenfekvő volt, hogy az ő legénylakásában ejtsék meg a fogadást. Ady bevonult a dolgozószobába, majd Ambrus és Molnár nem kis meglepetésére hamarosan a kész cikket lobogtatva jött vissza. Látszólag tehát nyert. Ambrus azonban hozzátette: „Másnap megjelent a cikk, de sok volt benne a zavarosság és az érthetetlenség. A következő napon a Budapesti Napló szerkesztősége szükségesnek látta a magyarázgatást. Kinyilatkoztatta, hogy Ady tegnapi cikkével technikai baleset történt: a szedés le- és szétesett, és bár igyekeztek, hogy gondosan illesztgessék össze, ez nem történhetett meg anélkül, hogy értelemzavaró hibák ne csusszanjanak a cikkbe. Miért is az olvasó szíves elnézését kérik.” Így telt el Ady és Molnár barátságának első- két esztendeje. Aztán történt valami, ami ugyan továbbra is összetartotta őket, de új elemet is vitt e kapcsolatba: a féltékenység. Ennek oka Vészi József főszerkesztő Párizsban tanult fiatal lánya, Margit, akivel Ady 1904 őszén még a francia fővárosban ismerkedett meg. Akkor néhányszor együtt voltak, majd sokáig nem látták egymást. Molnár Ferenc és Vészi Margit 1906 tavaszán házasságot kötöttek, ősszel azonban már szétváltak útjaik, legalábbis ideiglenesen; azt követően ugyanis még/ hét alkalommal költöztek szét, majd ismét össze. Ennek a mozgalmas házasságnak hátterében állt, mint állandó figyelő és békítő: Ady Endre. Molnárt zavarta, hogy barátja ennyire a szívén viseli sorsukat, s feltámadt 'benne az ellenszenv, Ady iránt. Ezekről az évekről Vészi Margit naplója tanúskodik. Az egyik bejegyzés például elárulja: „Egyszer együtt ebédeltünk a Szigeten vele és Molnárral — de kellemetlen és hideg órák voltak, avartalan beszél- mert Molnár nem szerette.,es va-_. a hárman ugyan- lahogy féltékeny volt a hozza való barátságomra —, rosszul bántak egymással, és Molnár utóbb állan- | dóan csúfolta, és tiltakozott az el- j len, hogy együtt legyünk.” Ady Varsányban Adyt hasonló érzelmek hevíthették. 1906 nyarán, amikor éppen különváltan éltek. Vészi Margit Varsányban, édesapja birtokán töltötte a nyarat. Akkori eseményekről jegyezte fel: „Ki nem állhatta Molnárt, de isten tudja miért, állandóan azon dolgozott, hogy őt velem kibékítse. Üzeneteket hordott, bár ez ellen tiltakoztam. Molnár- hétfőn rendesen várta az esti vonatnál, amellyeí Ady Varsányról bejárt — kikérdezte, kik voltak nálunk, kivel beszéltem, és Ady hűségesen referált.” Ezek a semlegesnek tűnő varsányi látogatások nem múltak el nyomtalanul Ady életében. Beleszeretett Vészi Margitba, ez azonban csupán hat esztendő múlva derült ki, amikor a Nyugatban közreadta a híres Margita-verseket, melyek mögött, igaz, elrajzolva, hogy még a beavatottaknak is fejtörést okozzon, Vészi Margit alakja bontakozott ki. („Valószínű, hogy írónő leszel / E torzítottan szép, magyar regényben / S minden másképpen kicserélve jön, / Amit éltünk, éltetek és én éltem”.) Molnár, mint Vészi Margit írja, „Apámhoz és Ignotushoz szaladt, akik viszont Adyt vették elő. Molnár világra szóló botránnyal fenyegetőzött, ha Ady róla írni fog — apám, elég helytelenül, Adyt óvta ettől, »leányom érdekében«, és így lett a Margita-ciklusból iránya vesztett töredék.” Közben Molnár Ferenc élete alaposan megváltozott: egymást követték színházi bemutatói, hirtelen megnőtt népszerűsége új életforma felé sodorta: a kávéházak után a polgári szalonok kedvelt, mindennapos vendége lett. Sokat utazott. Ment Berlinbe és Londonba, Párizsba és Bécsbe, nyargalt a sikerei után, amelyek hamarosan „elkapták” és elszakították régi barátaitól. 1908 novemberében például éppen Berlinben volt. Az ottani Central kávéházban Lehár Ferenc és Hatvány Lajos társaságában találkozott egy magyar színésznővel, Fedák Sárival, aki körül itthon mindig nagy botrányok voltak. Két évtizeddel később, amikor Fedák Sári megírta emlékiratait, erről a találkozásukról így számolt be: „Molnár Ferencnek láthatólag nem tetszettem. Szinte ki nem állhatott. Utálatosnak, hencegőnek, elbizakodottnak tartott. Én csak annyit vettem észre nála, hogy nincsenek egészen rendben a körmei.” A legdrágább válás Ebből a kölcsönös kiábrándulás-' ból három év múlva szerelmi vi-Ha elmúlt 65 éves, kérjük, küldje be a G.I.S. folyamodványát. Minden évben újra kell folyamodnia a Guaranteed Income Supplement-ért (garantált jövedelempótlék), még azesetben is, ha jelenleg kapja azt. Ezért ha a fentiek Önre is vonatkoznak, akkor töltse ki a postán kapott folyamodványát. És mihamarabb postázza nekünk a megcímzett borítékban. Az Ön jövedelem-pótlékát csak akkor folyósíthatjuk 1978. március 31 után, ha beküldi nekünk a folyamodványát. Ha kérdései merülnének fel, azesetben hívja az Önhöz legközelebb eső Old Age Security hivatalt. |*| Health and Welfare Santé et Bien-étre social • * Canada Canada Monique Bégin, Minister Monique Bégin, Ministre szony lett, amely csaknem tíz esztendeig tartott, hogy aztán kölcsönös bosszantásokkal és áskálódásokkal próbálják feledtetni az együtt töltött időt. Ügv kezdődött vagy inkább folytatódott, hogy 1911 szeptemberében Fedák Sári éppen öltözőjébe sietett, amikor a Király Színház, sötét társalgójában valaki a nevét! kiáltotta. „Álljon meg, Fedák!” —1 hangzott egy férfihang. „Néztem egy jelenetét. Maga nagyon tehetséges. De igazi nagy siínésznő, olyan, amilyen kevés van a világon, csak akkor lesz majából, ha egy ilyen magamfajta úrifyerek jól az életébe tapos...” — íty írta le a jelenetet Fedák. Két erős és erőszakos ember került tehát össze, akik alaposan megkeserítették egymás életét. Mindenki tudta, hogy ennek a kapcsolatnak előbb-utóbb válás lesz a vége, s valóban el is váltak, igaz, előtte még összeházasodtak. Addig ugyanis csak együtt éhek. Fedák Sári igen-igen drágán fizettette meg Molnárral az együtt töltött éveket: nyolcvanezer pengő végkielégítést ítélt meg neki a bíróság. Ez még Molnár nagy keresetéhez képest is óriási érvágást jelentett, nem kevésbé az, ami ezután következett: a botrányok véget nem érő sorozata, amelyek sorái a két fél minden megsemmisítő fegyvert bevetett. Fedák Sári péllául elhíresztelte, hogy Molnár jelemtelen, fösvény stb. Molnár külfildre menekült a támadások elől, redák azonban ott is követte. Azért vállalt el például egy amerikai szerződést, hogy újabb bosszúságét okozzon Molnárnak, aki akkor éppen ott tartózkodott. A „Borcs Amerikában” című vígjátékban Fedák Molnár Ferencné néven hirdette magát. Erre Molnár az egyik nagy New York-i újság első oldilán a következő hirdetést adta fel: „Kötelességemnek tartom tuditni a nagyon tisztelt amerikai közönséggel, hogy az a magyar színísznő, aki Molnár Ferencné néver hirdette magát a Borcsa Amerikában című darab színlapjain, sen nem feleségem, sem nem anyán. Tisztelettel Molnár Ferenc.” Humora méj a régi, de kissé már megkeseredett. Fedák Sári mellett, aki minden lehető alkalmat megragadott, hogy Molnár Ferenc rossz hírét költse, egyre szaporodtak ellenségei. 1928- ban, ötvenedik születésnapján, régi és meghitt barátai közül már csak kevesen ülték körül az ünnepi asztalt. Molnár ezt azzal magyarázta, hogy nem tudják elviselni külföldi, elsősorban amerikai sikereit. (A New York kávéházban megszülettek az első gonoszkodó megjegyzések, az* egyik például, amely azt kifogásolta, hogy Molnár az amerikai színház rabszolgája lett, elnevezte őt „Csckkszpírnek”.) Isten hozta Az igazság az volt, hogy fölötte sem múltak el nyomtalanul az évek; veszített fiatalkori rugalmasságából, kiütköztek azok a tulajdonságai, amelyek inkább riasztották, mint vonzották a barátokat, öt évig nem állt szóba például egyik legbensőbb, legbizalmasabb íróbarátjával, Heltai Jenővel. Később ezt azzal magyarázta, hogy egy éjszaka azt álmodta: akasztják, és a bitófa alatt álló tömegben Heltai elégedetten mosolygós arcát is felismerte... Összekülönbözött a Vígszínház vezetőivel is. 1902 óta minden fontos Molnár-darabot a Lipót körúti színház mutatott be. Eleinte, amikor a fogadtatás még bizonytalan volt, a színház vezetői valóban előnytelen és rideg szerződést kötöttek vele. „A doktor úr”-at például ezer koronáért vásárolták meg örök áron, és a szerzői jog valamennyi magyar színpadi előadásért őket illette; ugyanígy jártak el a többi Molnár-darabbal is. 1927-ben, amikor szerte a világon már játszották darabjait, a Vígszínház viszont nem sietett a felújításukkal, Molnár fellázadt és beperelte a színházat. A békítési tárgyalásők Berlinben, az Adlon-szállóban folytak, ott találkozott Roboz Imre és Molnár Azt a megoldást választották, hogv az 1928/29-es évadban Molnár-ciklust rendeznek a Vígszínházban, felújítják legjobb színjátékait, Molnár pedig visszavonja a pert. 1927 májusában érkezett ismét Budapestre. Itthoni fogadtatásáról, s általában akkori helyzetéről sokat árul el az a támadó cikk, amely „Isten hozta Molnár Ferenc” címmel a Pesti Futárban jelent meg. Nádas Sándor, a cikkíró, Molnár fiatalkori barátai közé tartozott, tehát beavatott volt. Közben azonban összevesztek. tehát a bosszú vezette tollát, amikor Molnár Ferencbe mártotta. „... Emlékszik, íjiilyen csúnya volt maga — írta Nádas Sándor.— Mindig ótvarosnak nevezte a színigazgatót, becstelennek a színészt és aljasnak a primadonnát. Régebben! Remélem, leszokott már ezekről a dolgokról. Nem fogja követelni az igazgatótól, hogy üres házak melleit is adni kell a darabját, nem fogja átkozni Csortost abban a percben, amikor már nem játszik a darabjában, s nem szidja Hegedűst esztendőkig, elfelejtve mindent, papol, csapot, egy egész élet közös szépségeit, Ördögöt, mindent. Most már biztosan megváltozott, hiszen fehér haja van, s megjöhetett az esze, most már biztosan nem lesz rögtön haragban azzal, akire nincs szüksége, s nem folytatja végletekig a gyűlölködés politikáját... Mit akart a kis szerzőktől, miért szidta őket? Mit akart a kis szegény színészektől, hiszen nyomorognak, küszködnek, csupa ránc és fájdalom az arcuk, oly alázatosak, oly elnyomottak, mondja, mit akar tőlük? Egyáltalán, mit akar tőlünk?” Így, ebben a hangnemben folytatódott tovább a cikk, amelyet senki nem akart Molnárnak meg - mutatni. Aztán mégis akadt egy bátor vállalkozó: Tarján Vilmos, Molnár egykori szerkesztőtársa, akivel Az Estnél dolgozott együtt. Tarján azonban abbahagyta a hírlapírást, felcsapott kávésnak: megvásárolta a New York kávéházat. Nádas durva. támadó írását ő olvastatta el Molnárral, majd felháborodva mondta: „Válaszolni kellene ennek a csirkefogónak, de már nincs lapom, amelyben felelhetnék.” Molnár gondolkodás nélkül rávágta: „Dehogy nincs lapod! Válaszolj az étlapon, meglátod, többen olvassák majd. mint a szerkesztő úr szennylapját!” Itthon 1937-ben, a „Delila” című vígjátékának premierjén járt utoljára. Ezzel a sikeres darabbal búcsúzott a magyar közönségtől. Budapestről Velencébe utazott, ahol a következő évet töltötte, onnét Svájcba ment, majd barátai unszolására, az egyre fenyegetőbb náci veszély láttán Amerikában kötőt* ki. New York egyik régi. elegáns szállodája, a Hotel Plaza lett végleges otthona. Tizenkét évig lakott a 825-ös szobában. Száműzetésének legfontosabb szereplője, „útitársa” egy fiatal titkárnő volt, akivel itthon ismerekedett meg. Barta Vanda az iránta érzett tisztelet és csodálat miatt vállalta ezt a kényes és kényelmetlen feladatot. (Molnár: „Gondozta kis háztartásomat, ellátta az író melletti gépírónői teendőket, és ahogyan vándoroltam országról országra, titkárnőm volt, irodalmi tanácsadóm, színházi segédrendezőm, ügynököm, könyvtárosom, gyorsírónőm, házvezetőnőm, ügynököm, szakácsnőm és ápolónőm egy személyben.”) Sokak szerint ennél is szorosabb szálak fűzték őt hozzá, valósággal leste minden szavát és gondolatait, s amikor 1947. augusztus 27-én váratlanul meghalt, Molnárt csillapíthatatlan lelkiismeret-furdalás gyötörte'— haláláig. Ettől kezdve valósággal elszigetelődött, illetve elszigetelte magát amerikai környezetétől. Alig mozdult ki szállodájából, kötelező egészségügyi sétáit is úgy végezte, hogy a Hotel Plaza nagy háztömbjét járta körül. Szomorú, magányos öregember lett. Ezt tükrözik Pestre küldött levelei is, amelyek közül jó néhányat őriznek az Országos Széchenyi Könyvtár kéziratgyűjteményében. Néhány részlet a száműzetésből küldött levelekből: Artúr és az emberiség „ ... Isten segítségével és dr. Lax kezelése alatt kivergődtem egy koszorúér-trombózisból, 8 heti fekvés után. Hiába, mindnyájan rég elmúltunk húszévesek lenni, most már kezdenek a túlvilági könyvvezetők számon tartani bennünket.” (1950. augusztus 24.) „ .. .Egyébként úgynevezett monoton életet élek, amit érts úgy, hogy igen magányosan létezem. Mióta drága jó Vanduska meghalt, úgyszólván emberkerülő lettem, sehova nem járok, csak azt látom, aki felkeres — néha még azok elől is ellógok.” (1950 október 6.) „... Egészségi állapot? Bizony, lehangolt, (magányos életet élek, emberkerülő lettem. Amíg a kórházban feküdtem, legszebben viselkedtek velem szemben itteni új amerikai barátaim. Igazán meghatóan. A magyarok (Lilit kivéve) középfinom tartózkodással üdvözölték élet-halál közt való lebegésemet.” (1950. október 27.) „ ... Köszönet a febr. 12-ről datált kedves leveledért. Azóta Bajor Giziről és férjéről a hírt az itteni lapokban is olvastuk. Ha igaz, mélységesen gyászoljuk ezt az édes, szép, zseniális tündért és derék férjét. Fájdalom, most már csak rossz és rosszabb hír kóvályog mindenfelől, öregszünk, elveszítjük azokat, akiket szerettünk, aztán mi magunk is elmegyünk. Addig is próbáljunk becsülettel és munkával tengődni mindnyájan, akármelyik végében lakunk ennek a keserves világnak.” (1951. február 16.) ......»Magánéletem« egyhangú, hasonlít a nyugalomba vonult tengerhajó-kapitányéhoz, aki a szárazföldön emlékezik vissza a sok tengeri viharra, amit átélt...” (1951. március 29.) Anyagi gondjai nem voltak, hiszen akkoriban játszották a Broadwayn a „Liliom" című szinjátékának zenés változatát (Carousel), amely heti 600 dolláros jövedelmet biztosított számára, ezenkívül sok amerikai és európai színpadon voltak műsoron darabjai. De a pénz, amelyet életében annyira szeretett, most már nem elégítette ki. Göndör Ferenc, Az Ember című, Amerikában megjelenő magyar nyelvű lap főszerkesztője, s egyben Molnár bizalmas barátja írta, hogy ezekben az években Molnár soha nem pakolta ki nagy útibőröndjét, amely mindig ott állt készenlétben szállodai szobájában, mert „nem akart otthon lenni itt, Amerikában”. Leste, várta az itthonról érkező — és az ő számára csakugyan kedvezőtlen— híreket. Tudta, hogy az ötvenes évek legelején még a nevét sem volt szabad itthon kiejteni, mintha nem is létezett volna. Műveit nem játszották, írásai nem jelenhettek meg. Várta, mikor oldódik fel a jég körülötte. Közben szaporodtak a szomorú hírek. Bajor Gizi után meghalt egy másik nagy magyar színész, Somlay Artúr is. öt siratta Molnár legutolsó írásában, amely 1951. december 22-én „Artúr és az emberiség” címmel jelent meg Az Emberben. „Artúrral —Somlay Artúrral, akinek halálhírét nemrég olvastuk — aránylag kevésszer volt dolgom az életben, bár egy mesterségben dolgoztunk: ő színész volt, én színműíró. _ Dacára, hogy ritkán -láttam. Artúr azok közé tartozott, akikre évtizedeken át megértő szeretettel gondoltam. Szeretni Artúrt nem volt nehéz: úgynevezett „jószívű nagy gyerek” volt. Megérteni Artúrt, ez már nehezebb volt, és intim magánbüszkeségeim közé tartozik, hogy — azt hiszem — megértettem azt a hangos, erőszakos, hirtelen-haragú, hirtelen ellágyuló, érzelmesen igazságtalan, hói szerény, hol elbizakodott, hűséges, hálás, ma szelíd, holnap verekedő, becsületes, egyszer nagyon udvarias, másszor nagyon goromba, furcsa, nagy darab embert, akire pontosan ráillett a Murger értelemben vett »bohém« szó... Ez a rövid anekdota — néhány apróbetűs sor életrajzához —, amelyet most egy szál virág helyett küldök Artúr frissen hantolt sírjára, úgy volna jobb, ha vissza tudnék pontosan emlékezni a szavakra, amelyeket harminc (vagy száz?) évvel ezelőtt mondott. Pontosan csak a történet címére emlékszem, mikor befejezte, ezt mondta: »Jó, írd meg. De ha megírod, ez legyen a címe: Artúr és az emberiség.«” — ezek voltak Molnár bevezető sorai. A műtőasztalon 1952. április elsején éjszaka lett rosszul, azonnal hívták háziorvosát, drl Lax Henriket, akiben nagyon bízott, s akitől nem akart elszakadni, noha visszavágyott Európába; Olaszországban szeretett volna letelepedni. A gyors orvosi beavatkozás csillapította ugyan fájdalmait, de a műtét elkerülhetetlen volt. Molnár a műtőasztalon feküdt, amikor egymás után érkeztek az orvosok, és dr. Lax bemutatta őket egymásnak. Ekkor megszólalt ő is — ezek voltak élete utolsó szavai: ,.Én vagyok a sztár, és engem nem mutatnak be senkinek?!” Az altatás után nem nyerte viszsza eszméletét, még aznap-meghalt. Hetvennégy évet élt. fea/MVpJMM ■ delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkávé, magyaros hentesáru, sütemények. * GLÓBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melegi bufé-ételek. * Elvitelre vagy hely...........*>*********beni fogyasztásra.**********........... Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Újságok.Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket 5 32Eglinton A.W. |T:488-5092 Deutsch házaspár Étterem ranz A konyhánk, mipt régen magyarosan készít mindent. , Business lunch 12—3-ig. * Teljes italmérés, esküvőkre külön terem. Zongoránál ismét Juhász Bandi Asztalfoglalás: 531-6063 603 MARKHAM STREET Közel a Bloor-hoz Parkolás az étterem mögött. Több mint ezer márkás kép közül válogathat Toronto környékének legnagyobb művészi kiállításán ... | ORILLIA SUNOIAL (gallery Qrilliától 1 mérföldre északra a 11-es Highway-n a SUNDIAL HOTELBEN ★★★★★★★★ Ismert magyar mesterek, kanadai es európai festők képei mindenki áltál elérhető árakon. EGESZ HETEN NYITVA Tulajdonos FRIEDMAN ANDI I í MEGNYÍLT a METRO MEAT MARKET 188 AUG&JSTA A VE. EGESZ HETEN AT FRISS ÁLLUNK VÁSÁRLÓINK A torontói magyarság kedvence BÉRES GÁBOR az új tulajdonos. ■OLCSO ARAK.
