Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)

1978-03-11 / 698. szám

8. oldal MENORA * 1978 március 4. Bí ?£NadA'8 ^-^ARgest % LtJOOAOE Uj telefonszamunk: 598-3469 BORONDOS javításokat szakszerűen készítünk-tói nyugatra) (University Ave STREET W 212 QUEEN 410 Bloor Sí. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete. Ha jó. ízletes magyar, készítésű FELVÁ­GOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeret­ne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk1 a B A L E G A család Parkolás az üzlet mögött Kanada>területére C.O.I). szállítunk. „Toronto legjobb magvar házikos/.tja -írja a Daily Star és a Globe and Mail II V IÓ II í/.IKOS/.TOT AKAR ENNI A j PÉNTEKEN: halászlé, tdrdscsus/.a. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjú, töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos: Mr. és Mrs. CSESZ KO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 BA KELL MENNI MIÉRT SÜTNE OTTHON’ IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKR* HOYM PATISSERIE &BAKERY -T*l.t 651-7689 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ és likőrök Ontérióban Manitobában Saskatchewanban Albertéban és Quebecben KAPHATÓK * Jászberényi rizling. zamatos, nagyon olcsó. * Szekszárdi vörös. * Egri Bikavér, vörösbor. * Tokaji aszú, a bor király. * Badacsonyi szürkebarát zamatos pecsenyebor. * Debrői Hárslevelű, zamatos fehérbor. * Barackpálinka. * Császárkörte. * Hubertus. * Magyar gyomorkeserű (Hungaricum) Esküvőkre, partikra engedélyét megszerezzük. Házhoz szállítunk. Cosmopolitan Wine Agents Ltd. P.O. Box 275 Terminál „A” Toronto 80 nap m alatt a föld körüli pan am légitársaság luxus gépeivel 80 napig, korlátlan számú megállással utazhat a föld körül. Ez az ajánlat 1 979 márciusáig áll fenn. Kérjen részletes felvilágosítást a COLUMBUSTRAVEL SERVICE Ltd—tói 420 Spadína Ave. Toronto Tel: 361 HIRSCH EMMI: f TARHAS Ha péntek délután pontosan 5 órakor megszólalt nálunk a csengő, az egész család tudta ki áll az ajtó előtt, S’aitöbb éves megszokott rituálé szerint tette “kötelességét”. Teri ajtót nyitott, nagyanyám feltette a kávét, nagyapa elővett egy doboz szivart, s szüleim isszemosolyogtak: megjött Tar­­kás. Edén kalapot hordott, szürke cltönye makulátlan, nadrágján a: él mindig töretlen, s ha esős, havas utcáról érkezett, cipője akkor is fénylett. Az ápoltság, tisztaság, finom nyugodt derű áradt a kis öregúrból, s Teri az egy szem Negrót — amit köszö­netül az ajtónyitásért kapott — szinte megilletődötten vette át. A nőknek kezetcsókolt, én min­dig a homlokomra kaptam pu­szit, s még apám sem tudta kivonni magát az üdvözlési szertartásból. Nagyapám is túl volt már a hetvenen, de ó, a Tar hás már nyolcvan felé ballagott, s ennek megfelelően kezelte nagyapá­mat a “taknyost”... Kettőjük barátsága a közös ifjúságban kezdődött, s bár életútjuk kü­lönböző volt, minden próbát ki­állt. Nagyanyám eléjük tette a kávét, s hagyta beszélgetni ókét. Elmerülni a múltban, indulato­san politizálni, szívni a büdös szivart, ami pedig máskor tilos volt a házban. Miről beszélgettek az estébe hajló délutánokon? Hány közös titkot, közös élményt elevenített fel a két öreg barát. Ha nagy­anyám néha-néha leült mellé­jük, s meghallgatott egy-egy “neki való” történetet, milyen szépen fiatalosan mosolygott. Két vén kujon" míTídogatta, s nagyapám a mindig csendes, néha még dudolgatott is dör­­mögve, falsul. Tudtam, hogy az öreg egye­dül él, s csak az Isten tudja miből. Ha pénzről került szó. mindig közbevágott: “Csúnya, csúnya dolog, nem szeretem”. Valóban nagyon idegenked­hetett tőle, hiszen — nagyapától tudom — pénze sose volt. Min­dig csak csurrant-cseppent vala­hogy, annyi amennyi “éppen kellett”. A finom, tiszta ruhára, fényes cipőre, meleg kávéra, no meg a pár szál virágra, amivel a hölgyeknek kedveskedett. Akkor még nem tudtam, hogy nagyapám az, aki baráti kezében tartja az öregúr sorsát, s ezeken a péntek délutánokon a szivaros doboz alatt mindig ott volt, az egy hétre szóló “baráti kölcsön". Később azt is megtudtam, hogy volt még egy-két család, ahova “hivatalos” volt, s ahol mivel "nem akarta megsérteni a háziakat” szíves volt elfogadni az ebéd. vagy vacsorameghí­vást. Attól is megkímélte őket. hogy a kidobásra szánt ócska ingekkel, ruhákkal bajlódjanak. Elegáns csomagot formált belő­lük, s nem is várt köszönetét azért, hogy eltüntette a “lim­­lom"-ot a házból. Az idegen ruhadarabok aztán hozzáido­multak, átvették egyéniségét; a könnyedséget, eleganciát, fi­nomságot. Pénzt csak nagyapától foga­dott el, a borítékot lezseren | süllyesztette zsebébe. — Köszö­nöm Antal, ha tudom meg­adom. — Nagyapámon látszott, szinte rosszul esik neki. hogy “adósa" van. Az ostrom heteiben kértük, hogy maradjon velünk, de nem akart minket "inkommodálni". Úgy rettegtünk érte, mint ön­magunkért. s boldogan öleltük, amikor 1945-ben egy januári péntek délután beállított. Mint­ha nem is a vérrel, sárral szennyezett városból jött volna. Cipője fényes volt, bajusza fris­sen stuccolt. s a hölgyek ajándé­káról most sem feledkezett meg. Bevásárló szatyorban tűzifát nyújtott át, kecsesen, mint egy doboz bonbont. Nagyapa meghalt. 1946-ban ment el. magával víve valamit eddigi életünkből. Nem csak körülöttünk változott a világ, de a családi óraszerkezetbe is csi­korgó porszem került. Teri már nem volt velünk — s ki emlékszik már, hogy miért — a lakást is átrendeztük. Ön­magunkat kerestük a megvál­toztatott környezetben. Tarhás a temetés után egy i­­deig nem jelentkezett. Aggódni kezdtünk érte. míg végre egy hétfő délután meglátogatott bennünket. Megdöbbentünk az óriási változáson. Az elegáns. kirakatba kívánkozó öregúrból, slampos, elhanyagolt, töpörö­dött vén-ember lett. Nem találta helyét a számára idegenné vált lakásban, tekintete nyugtalanul röpködött, talán nagyapámat kereste, várta, hogy belép az ajtón, s rendet csinál. Megszo­kott, régi széke is hiányzott, az újnak csak a szélére ült. s még a kávét is “köszönöm, nem ké­­rek”-kel utasította vissza. Nem "csevegett”, a feltett kérdésekre igennel, nemmel válaszolt, s igen rövid idő után készült. Hi­ába tartóztattuk, bizonytalanul, csoszogva elindult az ajtó felé. A nyitott ajtóban állva, az öt ki­­kisérö apámhoz fordult. "Józsi­kám. Te tudod, hogy én soha senkitől... de nem tudnál.... nem lehetne... egy kis köl­csönt...” Apám a zsebébe nyúlt de kezét üresen húzta vissza. "Ejnye Lajos bácsi, hiszen ma hétfő van. Majd pénteken, pén­tek délután". Az eddig fényte­len. fáradt szemek csillogni kezdtek, a görnyedt vállak kie­gyenesedtek, nyakkendőjét e­­gyenesre rántotta, miközben megkérdezte: "Úgy mint eddig? Pontosan úgy mint eddig?” Igen. bólintott apám, mint eddig. Fürgén apám felé ugrott, de ölelésre emelt karjai leha­nyatlottak. Homloka ráncba szaladt, torkát összeszorította a félelem, s aggódva függesztette szemeit apámra:... s mondd fiam... mondd, mi lesz, ha te is meghalsz?" SZÉKELY MOLNÁR IMRE: HÁROM TELEFON-TÖRTENET Kürlhy György, a Nemzeti Színház művésze jó barátom volt, amikor a 30-as évek végén a Szegeái Városi Színháznak volt az igazgatója. Itt az emig­rációban is rengetegen szerették Gyurka bácsit akivel Szegeden találkoztam először,. Klébeisberg kultuszminiszter, Szeged nagy jótevője elintézte, hogv a pesti Nemzeti Színházból lekerüljön Szegedre, ahha a tiszaparti vá­rosba. altot a város óriási pénz­zel szubvencionálta a színháza!. Kürthvvei fellendült a csődbe jutott színház, s én halálig tar­tottam vele a barátságot. Öreg­korában is meglátogattam Bu­dapesten, az volt a hobbyja, hogv érdekes kis bolondságokat gyűjtött. Vittem neki egy méter hosszú cipőkanalat, úgy örült neki. mint egy gyermek. Szeret­te az életet, s az élet hálás volt neki. meri agg korára meg­hagyta szálfaegyenesnek, nem bániotia semmi betegség, csak a hallása romlott meg. Utoljára pesti lakásán, a Ráday utcában beszéltem vele. a házmesternö a liftben elú jságolta, hogy az öreg­úr már a harmadik feleségét koptatja. Sok mindenről beszélgettünk, végül az asztalon heverő kéz­­iratcsomóra mulatott: — Válogass közülük, s ame­lyik tetszik, vidd el! Nyersek még. feldolgozásra várnak, csi­náld meg. Ha netán meghatnék, — szólt mosolyogva — végtére is 90 éves vagyok, de 100 évig akarok élni. hozd nyilvánosság­ra ezeket a derűs, mosolygós, históriákat. A Én elhatároztam, hogy leköz­­lök egy néhányat írásaiból, mert súlyt helyezett arra, hogy itt, az új világban is megismerjék. Az írásaiból merítem a három kis humoros történetet. Az egyik Csortosról szól: A nagy művész sok közéleti emberrel ellentétben bevezettet­te a telefonkönyvbe a számát, mondván, hogv ő nem hu jdokol senki elöl. neki nincs takargat­­nivalója. hívja csak fel nyugod­tan, aki akarja.. Szerinte a tele­fonbetyárok ellen úgysincs hatá­sos védekezés. A relatív defenzí­vát mégis ő találta ki. — Az egyik éjjel — mesélte egyszer —. fél háromkor a lég- . jobb álmomból vert fel a csengő. Egy részeg telefonbetyár öklen­­dezte bele az ő saját telefonjába, az én kialvatlan fülembe szel­lemtelen. szegény, de annál trá­gárabb szövegét. — Mi az — bömböltem vissza, mire a hajnali telefonbe­tyár felemelte a hangját, gon­dolva. hogy nem hallom jól. megismételte “finom ” mondó­­káját. — Még mindig nem értem — üvöltöttem vissza. — Beszéljen hangosabban! Erre ö sztentori hangján sorolta fel jókívánsága­it családom le- és felmenőivel kapcsolatban. Mire én szelíden megismételtem: — Könyörgöm, egyetlen szavát sem értem. Úgy látszik rossz a vonal. Mondja el még egyszer, de hangosabban. Az illető már egészen here­­kedt. mire tartalék rondaság-y szótárából elökotorl még né­hány törmelék szót. és reszelés hangon közölte velem vélemé­nyét személyem és művészete­met illetően. Hja. ez a nagyság átka. A másik telefonbeszélgetés íg\> zajlott le-Császár Imréi, aki egy szt­­nészbankett után hajnalban ke­rült az ágyba, szörnyű telefon­berregés riasztotta fel. — Halló. Császár? — Igen. — dörmögi dühösen a művész. — Mondják meg a női gőz­ben a pakaiónak, hogy a felesé­gemet reggel tízkor ébressze. — Ki beszél ott? — Schwartz Óbudáról. A fürdösasszony ismer. Hogv mit gondolt magában Császár, amikor levágta a kagylói, sejthetjük, azt viszont nem tudjuk, hogv az óbudai Schwartzné mikor ébredt fel a Császárfürdőben. Rákosi Viktornak, a század­fordulói. Sipulusz néven ismert kedves humoristának Pali fia színész, majd rendező lett a Bel­városi Színházban. Szorgalmas, tehetséges, csöndes, szerény tag­ja volt ennek a kis műintézet­nek. ahol mindenki meg is be­csülte. glgifgv alkalommal, amikor Pali | éppen inspekciót tartott az igaz- 3 gatói irodában, megszólalt a te­lefon: — Halló, ki beszél ott? — hallatszott a vonal túlsó felén. — Itt Rákosi rendező. — A fene egye meg ezt a vacak központot, a MA V-ol kapcsolta, — és dühösen le­csapta a kagylót. MI ÚJSÁG IZRAELBEN? Az izraeli könyvpiacon egyet­len műfaj sem olyan keresett cikk, mint az album. A hat­napos háború eseményeit leg­alább 50 különféle album örö­kítette meg — magyar nyelven kiemelkedő munka volt Dán Ofry ..Izrael győzelmes hat napja" című kötete. — s azóta sem csökken az érdeklődés, ha egy-egy ünnepi apropó új meg új albumokkal gazdagítja a sort. Izráel 30. jubileumi esztende­jében bizonyára ismét meg­jelenik néhány tucatra való album — s ezek ..első fecskéje" a napokban hagyta el a sajtót. Történetesen magyar-zsidó szakember a szerkesztője, Lőwy Vilmos, egykor pozsonyi, később telavivi újságíró, aki pá­lyafutása során már nem egy album megszerkesztése által szerzett gyakorlatot. Lőwy módszere alkalmas arra. hogy az érdeklődők leg­szélesebb köréhez eljusson. Nála nincs szószaporitás, a szöveget mellőzi. A képek alatt egyetlen sorban foglalja össze — szófukar módon —. mit ábrázol a felvétel, aztán ezt a rendkívül tömör mondanivalót további három nyelven meg­ismétli. Tehát összesen négy nyelven magyarázza a látotta­kat; héberül, angolul, franciául és németül. Nem mindenki ismeri egy­forma alapossággal Izrael törté­netének eseményeit, amelyek az események logikájának fogas­kerekével kapcsolódnak egy­máshoz. Az izráeli olvasó jobban, a külföldön élő zsidó érdeklődő felületesebben emlék­szik arra. hogy az egyik ese­mény hogyan, miféle mozgató­erők működése által követte a másikat. De egy ilyen album át­tanulmányozása annak is sokat AZ ELSŐ ALBUM-FECSKE mond. aki jelen volt. s min­denre emlékszik, mert a képek egymásutánja megfelelő hang­súlyokat ad az eseményeknek. Mintha egy nagyon eleven ri­portot olvasnánk Izráel törté­netéről. Mintha egy kiválóan dokumentált előadást hall­gattunk volna — ilyen érzésünk van, amikor becsukjuk az albumot. A szerző — aki igen szerény ember és elhárítja az interjú lehetőségét, mondván, hogy amit közölni akart, az meg­tudható az albumból —. csak annyit árult el e sorok írójának, hogy munkája elsősorban a turisták dolgát akarja meg­könnyíteni. Izrael 30. jubileumi esztendejében százezrek ér­keznek az országba. Megismer­kednek a ma jelenségeivel, de kiváncsivá lesznek, mi volt itt tegnap; hogyan készítették elő a függetlenséget; mit jelent az a fogalom, hogy ..az útban lévő állam"; mi igaz a palesztin terroristák rágalmaiból; hogyan győzte le a maroknyi zsidó had­sereg három háborúban a sok­szoros arab túlerőt — és így tovább. Az album az izráeli gazdasági és kulturális élet eseményeiről is ad egy vázlatos áttekintést, sőt a törzsek egybeolvasztásának fo­lyamata sem kerülte el a szerkesztő figyelmét. Megjegyezzük még. hogy a zsidó bölcsesség — minden a szerencsén múlik, még a Szen­télyben lévő Tóra-tekercs sem lehet meg szerencse nélkül —. nos. ez a bölcsesség az album­szerkesztőre is vonatkoztatható. Már nyomdában volt Lőwy Vilmos kötetének anyaga, ami­kor Szádát elnök Jeruzsálembe érkezett. Az album végleges le­zárása előtt sikerült még né­hány felvételt beilleszteni Szádát elnök izráeli látogatásáról. (b.p.) .Faragó László já téka folytatásos regényünk e héten anyagtorlodds miatt kimarad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents