Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-08-27 / 671. szám

*

1977. augusztus 27. ♦ MENORA

:j. oldal;

\

EGY DIKTATÚRA TÖRTÉNETE

Az ugandai szalámi-taktika*. Közel félmillió' áldozat

“A diktatúra legfőbb jellemvonása, hogy senkiben és semmiben sem bízik; Előbb-utóbb megteremtőit és első számú kiszolgálóit is megsemmisíti”. — Bibó István.

xxxxxx

(Folytatás előző számunkból.)

Fadur Ali Waris ezredes, aki az ugandai tömegmészárlásokat nyomozó két amerikai újságíró haláláért felelős, alig egy hónappal ezelőtt vált Amin kivégző osztaga áldozatává. Szitává lőtt holttestét az entebbel városháza előtti téren kötötték ki oszlopokra, elrettentő példaként.

A kivégzettek posztjait a kawa törzs tagjai foglalják el szisztematikusan, akik hosszú évtizedek óta folytatnak véres háborúkat keresztény törzsek ellen. Legtöbbjük analfabéta; fogalmuk sincs államvezetésről vagy kormánygépezetről. Viszont valamennyien gyakorlott gyilkosok. S mert Amin is a kakwa törzs leszármazottja, megbízik hűségükben. Kérdés, hogy a kakwa törzs milyen sokáig fog megbízni Aminban.

xxxxxx

Nagyszámú külföldi laptudósító próbálta kideríteni az ugandai tömegmészárlásök módszereit, hátterét és mechanizmusát. Az Amnesty International szerint mintegy háromszázezer embert mészároltak le Ugandában Amin uralomra jutása óta, de a tudósítók közel félmillióra becsülik a kivégzettek és halálra kínzottak számát. Milton Obote sem volt ártatlan bárány, mégsem tulajdonítanak kétszáznál több likvidálást neki.

Az Amin féle tömegmészárlások lebonyolításához hatalmas méretű kivégző mechanizmusra van szükség. Náci Németország gázkamrákat, a Szovjetunió munkatáborokat, ólombányákat és tarkólövést alkalmazott a tömegek likvidálására. Idi Amin a módszerek megválogatásában is ördögi leleményességet árul el.

íme, némi kostoló ezekből a módszerekből:

1. / Az Owens Falls (Vízesés) eljárás. A költséges és körülményes temetési szertartásokat elkerülendő, az áldozatokat az Owens Vízesés peremére állítják, akik aztán a kivégző osztag golyóitól találva a vízesés mélységébe hullanak. 1974-ben, amikor Amin takarékosságot rendelt el a lőszerellátásban, az áldozatokat puskatussal verték fejbe és dobták a vízesésbe. Egy alkalommal az egyik kivégzendő megragadta a puskatusos pribéket és magával rántotta a hullámokba.

2. / A Peugeot 404 eljárás.

Ez a módszer a titkosrendőrség specialitása, amit főleg magas rangú áldozatok ellen alkalmaznak. A Peugeot 404 gépkocsi igen népszerű U gandában, a legtöbb tisztségviselő ezzel rendelkezik. A kiszemelt áldozatot agyonverik — sok esetben az áldozat családtagjai szemeláttára — ma jd a péppé vert hullát a poggyásztartóba gyömöszölik. Kihajtják a kocsit egy elhagyott helyre és felgyújtják. Másnap a kampalai rádió bejelenti, hogy ez és ez a személyiség gondtalan autóbaleset áldozata lett. Közben még gyászzenét is közvetítenek.

3. / A helikopter eljárás. Uganda 1975-ben jelentős mennyiségű hadianyagot kapott a Szovjetuniótól, közte százhatvan katonai helikoptert. A lőszertakarékosság bevezetése után a titkosrendőrség egyik gyakran alkalmazott kivégző módszere lett a helikopter. Az áldozatokat miután kezüket és lábukat öszszekötözték, berakják a helikopterbe, majd ezer méteres magasságból bedobják őket a Viktória tóba. Sem lőszer, sem temetési szertartás nem szükséges. 1976 kora tavaszán kolerajárvány tört ki a tómenti buha-buha törzs tagjai között. A sokezernyi hullától olyannyira fertőzött lett a tó vize, hogy a halak sem tudtak élve maradni.

4. / A kalapácsos eljárás. Ez a módszer pillanatnyilag a legnépszerűbb a titkosrendőrség tagjai között, miután nemcsak olcsó, hanem szadista hajlamok kielégítésére is i" Történelmi tudatlanság"— ezen cím alatt írt nemrég egy érdekes cikket Czakó Gábor a budapesti "Új Tükör" című képeslapba. A szerző 118 általános iskolai tanulónak, tehát 14-16 éves fiataloknak tette fel a kérdést; mit mond nekik, hogy értékelik többek között Rákosi Mátyás személyét. Annak az embernek a személyét — de erről a kérdésben nem volt szól — aki 1948 és 1956 között Magyarország korlátlan ura volt, egy véreskezfl diktátor, akinek tevékenységét és működését, ellenkező politikai előjellel természetesen, csak Szálas! Ferenc szerencsére rövidéltŰ "uralkodásával "lehet kellő mértékben öszszehasonlítani. Rákosit, mint tudjuk, 1956 nyarán maguk az oroszok mozdították el pártfőtitkári állásából, kényszerítették, hogy hagyja el az országot, és ez egykori magyar diktátor 1971-ben, majd 15 évi szovjet száműzetés után, a Moszkva melletti Gorkijban 79. életévében hunyta le örökdeális. Az áldozatokat lefektetik egymás mellé a földre, lábukat összeláncolják. A sor első tagját arra kényszerítik, hogy a kezébe adott kalapácscsal a mellette fekvő társa koponyáját összezúzza. Ha az áldozat visszautasítja ezt a “kegyet”, mindig akad önkéntes pribék a tiltakozó fejének szétloccsantására.

Persze, tucatnyi más módszer is van a fentebb említetteken kívül. Igen népszerű például a kerékbetörés vagy a tömegmérgezés. A Luzira börtönben egy alkalommal száznegyven politikai foglyot mészároltak le — egy óra leforgása alatt — patkányméreggel.

Amin gyakori vendége, szemtanúja és élvezője a kínzásoknak és kivégzéseknek. Wilson Toko ezredes, aki kezdetben az ugandai légierő parancsnoka, majd a Keletafrikai Légitársaság elnöke volt, 1976-ban Kenyába menekült, egy Amin elleni sikertelen puccskísérlet után. Elbeszélése szerint Amin egyik kedvenc szórakozása volt a kivégzéseken való részvétel. A kínzások alatt kéjesen nyögdécselt, s a legvállalkozóbb szellemű pribékeknek a helyszínen adott katonai kitüntetéseket.

xxxxxx

Az ugandai diktatúra “fejlődése” az áldozatok számának fokozatos emelkedésével mérhető. Míg 1972-ben “alig’ húszezer embert likvidáltak, 1973-ban már negyvenezret,

re szemét. Testi maradványait az oroszok kegyeletből Magyarországra szállították, ahol — szűk családi környezetben — a Farkesréti Temetőben helyezték örök nyugalomra.

Húsz évvel Rákosi politikai halála után lássuk mit tudnak erről a ( negatív) történelmi személyről a mai magyar fiatalok.

Czakó: "A 118 tanuló közül huszonötén adtak Rákosival kapcsolatban "helyes"választ. A mércét alacsonyra állítottam, tevékenységének idejét kellett volna nagyjából megjelölni, és legalább egy tisztséget. (A helyes válaszok:) "MSzMP vezetője 1950-56, túlkapások ( II7-GP), túlzottan baloldali — személyi kultusz"; "1950-es években MSzMP - főtitkár "; "A fasizmus utáni időszakban személyi kultuszával uralkodott"; "Az 1950-es években jelentős politikai személyiség. A személyi kultusz bevezetése ( átkos) ". Huszonheten egyáltalán nem válaszoltak a kérdésre, huszonketten sejtettek valamit. "Az ország vezetője volt a háború utáni években, de azt hiszem, utána megszökött". " Államfő lehetett, volt Rákosi korszak". Egy másik "pontosan" meghatározta az időpontot: "A II. világháborúban az ország vezetője, ezt az időszakot hívjuk Rákosi korszaknak". "Magyar politikus volt, vezető szerepet töltött be az 56-os ellenforradalomban". "Jobboldali politikus volt". Az utóbbi válaszok átvezetnek bennünket egy különös zöldséges kertbe. A diákok közül negyvennégyen adtak kifejezetten rossz választ, mégpedig a fentebb idézett módon, a többiek, összesen harmincketten máskorbahelyezték Rákosit..."

Halljuk, miket is mondtak a pesti fiatalok ?

Idézzük őket, úgy, ahogy azt a pesti cikkíró feljegyezte. E- zek szerint:

"Ismerem, de sajnos semmit sem tudok róla. Fasiszta"

1974-ben pedig hetvenezret. 1975 volt a legborzalmasabb esztendő: száznyolcvanezer

volt a kivégzettek száma.

Amin ellen összesen tizennégy puccsot és merényletet kíséreltek meg az elmúlt öt esztendőben. A legszervezettebb — és majdnem sikeres — puccsot Charles Arube tábornok hozta össze, aki ugyan Amin kakwa törzsének leszármazottja volt, de keresztény. A puccs során Amin megsebesült a bal vállán, s csak az utolsó pülanatban sikerült — az entebbei halálbrigád segítségével — megakadályozni a puccs sikerét. (Arubét aztán maga Amin verte agyon az elnöki palotában.)

A Kampalában állomásozó külföldi diplomatákat állandó megfigyelés alatt tartják, s legtöbbjük páni félelemben él. Ez alól az oroszok sem kivételek. (Ugandának — az afrikai országokon kívül—főleg vasfüggöny mögötti államokkal van diplomáciai kapcsolata. A szabad országok közül mindössze hét tart fenn valamiféle diplomáciai missziót Kampalában.) Miután Amin legfőbb törekvése arra irányul, hogy a zavarosban halásszon, a környező országokat próbálja egymás ellen haragítani. Nigériát — gazdasági hatalma miatt — gyűlöli, Kenyát állandóan háborús fenyegetésekkel zsarolja, Szomáliába bajkeverő gerillákat küldözget. Az egyetlen Mozambique-t kivéve, egyetlen barátja sincs az afrikai földrészen. De máshol se. Még a szélsőbaloldali Ethiopia és

( bizonyos értelemben igaz! — GP.);

"45 körüli nyilas pártvezér" :

" II. világháborúban Horthytábornok . . . ";

" 30-as, 40-es évek között volt miniszterelnök. Sanyargatta a népet. . ."(Az utóbbi bizonyos vonatkozásban ismét igaz \— GP.)

" Rákosi Mátyás az I. világháború után az1930-as években az ellenforradalmi rendszer egyik legkiemelkedőbb politikai személyisége. Fasiszta miniszterelnök:. . .";

" Magyar reakciós miniszter. Németpárti. A fehér lovas . . .";

"Nyilas vezér. A fasizmus mellé állította az országot a II. világháború végén . ..'(Itt is van, ha meggondoljuk, egy kis igazság! — GP:)

" Ellenforradalmár I "

"Kormányzó a II. világháború előtt";

"Miniszterelnök az 1880-as években . . .".

Rajk Lászlóról, Nagy Imréről (I),Mindszenty Józsefről és Tildy Zoltánról is érdeklődött a pesti újságíró. A válaszokat azonban nem adta közre. Csak megemlítette, hogy a kérdezettek közül

Irak sem hajlandó egy tálból cseresznyézni vele; a szaud - arábiai mohamedán hierarchia megveti. A Szovjetunió időnként ugyan védelmére kelt (immel-ámmal), Amin elleni “üldözési mániával” vádolva a nyugati országokat és Izráelt, de ez év januárja óta, amikor Amin két orosz diplomatát persona non grata-nak nyilvánított, Moszkva tüntető hallgatásba burkolózik. A hadianyag szállításokat minimumra csökkentették, s a katonai tanácsadók többségét visszarendelték. Tavasszal Amin vörös Kínával próbált enyelegni, de Peking még arra sem tartja méltónak, hogy hivatalos látogatásra vonatkozó kérelmét fontolóra vegye.

Mindez azonban nem izgatja túlságosan Amint, mint ahogy Hitlert sem izgatta az a tény, hogy az egész világ megbélyegezte. A diktatúrák nem szeretnek barátkozni. Amin elmebeteg, nagyzási hóbortban szenved és legyőzhetetlennek tekinti önmagát. Az ilyen egyén ellen nem lehet emberi, diplomáciai vagy kompenzációs megoldásokat találni. Kenyattának volt igaza, amikor azt javasolta, hogy a földkerekség együttes, brutális fellépésére van szükség Amin eltávolításához.

Az ugandai diktatúra és szalámitaktika az emberiség szégyenfoltja. Valakinek magára kell vállalnia a felelősséget további százezrek lemészárlásának megakadályozását illetően.

mintegy 2-6 gyerek ismerte a fentnevezett személyeket tűrhetően. A többiek írót, költőt, nyomdászt, zeneszerzőt sejtettek foglalkozásként a nevek mögött.

Mindezekhez alig kell kommentár. Nem a fiatalok viselik a felelősséget, hogy a legújabbkori történelmünk vezető személyiségeinek tetteit és neveit vagy egyáltalán nem, vagy csak ferdítve ismerik. A magyarországi történelmi tanításra és általában a közoktatásra ( s azon belül a politikai oktatásokra) vetítenek ezek a tények sötét negatív foltokat. Mert mindezen nevekről és a hozzávaló évek történetéről vagy csak igen kényszeredetten vagy sehogy sem mernek beszélni ( és oktatni) az illetékes személyek. Hisz maga a párt is arra az álláspontra helyezkedik, hogy "hagyjuk a múltat, jobb a régi dolgokat nem fitogtatni . . ."( Ök tudják miért — s hallgatásuk akarva-akaratlanul is cinkosságot takar I). S igy a közoktatás, a történelemhamisftás, és a politikai oktatás — hallgat. Ez kényelmesebb és (jó pesti szóval) "nem ráz". . . Hogy aztán felnő egy olyan magyar generáció, amely a közelmúlt történetéről vagyferdén, vagy — mint a mellékelt ábra mutatja — sehogy sincs tájékozódva, ez megint egy más lapra tartozik . . .

OKTÓBERI KÜLÖNJÁRAT

(Egyszeri, egyedülálló lehetőség.)

ZÜRICH: *185.00»»

BUDAPEST: *275.00»»

AKÁR IDE,

AKÁR ODA!

Végig Jettel Budapestre 12 óra;

Budapestről 14 óra.

Es ezenkívül:

ABC charterek ege'sz évben 2-3-4 és sok-hetes tartózkodásra. CSAK TESSÉK HÍVNI azt a MEGNAGYOBBODOTT, azt a MEGERŐSÖDÖTT, - ózta

“MEG B0CK R0CHEAU D'OTT” HUNNIÁT azon a 734-6900 telefonszámon, vagy személyesen

HUNNIA H0USE & TRAVEL, INC.

1592 Second Ave. at 83rd St.

New York City, N.Y. 10028

Gosztonyi Péter

VERESHAZA UDUL0

n CBudu i£.eótaurant

a MAGYAR FALUBAN

a volt NEW ARLINGTON helyén, VERESHÁZA nyaraló szeretettel várja régi és új vendégeit.

Megtalál minden kényelmet.Tiszta tágas modern szobák, privát fürdőszobával, mesés kilátás és csodálatos légkör. Hatalmas fürdőmedence, sétány, ping-pong, shuffle-board és sok más sportolási lehetőség.Finom ételek és Italok.

Hétvégén műsorral gazdagítjuk a kellemes üdülést. Az üdülő vendégei napi háromszori étkezéssel már heti $120—tói (gyermekeknek felár) koszt nélkül $14.00-től.

Helyfoglalásért és bővebb felvilágosításért írjon vagy telefonáljon; (914) 254-9872 # 254-4269 Cím: Veresháza Box 174, Fleischman’s N.Y. 12430

Losonczy László

Ki VOLT RÁKOS! MÁTYÁSI

—Érdekes (és jellemző) kazvéleménykutatás egy budapesti iskolában -NCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZAT ATOMERŐMÜVEK ES ELLENZŐIK

Vannak olyan jelenségek amelyek úgy látszik n nemzedékben visszatérnek. Talán azért, mert huszonötminc esztendő elegendő arra, hogy jóhiszemű és jóindi emberek elfelejtsék azt, hogy miképp használták ki ma. egyszer ezeket a tulajdonságaikat. Másrészt ez idő alatt egy új nemzedék nő fel, aki csak hírből ismeri azt, ami a szülei nemzedékével történt, sőt esetleg még hírből sem. Azoknak a személye, akik kihasználják őket, azonban nagyon sok esetben változatlan marad, különösen az esetben, ha a kihasználók nem is személyek, hanem intézmények és a tervek végrehajtói amúgyis névtelenek és ismeretlenek a nagyközönség előtt.

Egy nemzedékkel ezelőtt Európa és Amerika nagyvárosaiban elterjedt és mindennapos dolgok voltak az atomfegyver-ellenes tüntetések. Jóindulatú polgárok tüntettek e borzalmas fegyver előállítása ellen. A tüntetőkhöz világhírű művészek és tudósok csatlakoztak és igyekeztek megadni neki az erkölcsi alátámasztást.

Ezek az esztendők a negyvenes évek vége és az ötvenes évek eleje voltak. Az a korszak, amikor az atomerő kizárólagosan, vagy legnagyobbrészt csak a szabad világ, vagy pontosabban kifejezve az amerikaiak birtokában volt. A keleti blokkban nem tüntetett persze senki. Annak a vezetői azonban lelkesen ünnepelték az atomfegyverkezés ellenes tüntetőket. Vezetőik díszhelyeket foglaltak el a Kreml tribünjén a május elsejei és november 7-i felvonulások Idején és nem egyszer ünnepélyesen fogadta őket Sztálin, aki akkor a kommunista világ egyedüli vezére volt.

Ezek az évek voltak a terror és a rémuralom legszörnyflbb évei a keleti blokkon belül, amikor uralmának utolsó szakaszában Sztálin igyekezett túltenni még a harmincas évek “tisztogatásainak” borzalmain is. És azok a rémségek, amelyek azelőtt csak a Szovjetunióban történtek, átterjedtek a csatlósállamokra is. Százezrek, sőt milliók tűntek el a kommunista rendszer koncentrációs táboraiban, szenvedték el a legborzalmasabb kínzásokat és nagy részük soha többé nem került élve elő onnan.

Ezekben a borzalmas években azonban a nyugati világ értelmiségi rétegének egy jó része azzal töltötte az idejét, hogy a saját rendszerét bélyegezze erkölcstelennek és embertelennek és nem a sztálini rémuralmat. Mert az ő szemükben az atomfegyver volt minden rossznak a megtestesülése. Erről a fegyverről pedig azt hitték, hogy a nyugati világ kizárólagos birtoka. A keleti világban, a Kreml urai pedig a markukba nevettek a tüntetések láttán és közben szisztematikusan kiépítették a saját hatalmas atomfegyverzetüket, amely ma már nem marad el a szabad világ mögött.

Nekik könnyű helyzetük volt. Az ő tevékenységük Fölött nem volt sem parlamentáris, sem bármilyen bírálat. A pénz is korlátlanul állt a rendelkezésükre, mivel nem függtek semmÜyeh"köítségvetéstől. így a Kreml ural nemcsak joggal nevettek a markukba, hanem ugyanolyan joggal elégedetten dörzsölték a kezüket is, hiszen kettős eredményt is értek el, egyrészt akadályozták a nyugati világ atomfelfegyverkezését, másrészt elterelték a figyelmet a saját ilyen téren való tevékenységükről. A legelégedettebbek persze azok a funkcionáriusok voltak, akik a nyugati tüntetések mögött, mint értelmi szerzők és a legtöbb esetben mint finanszírozók is állottak, ők Igazán elmodhatták, hogy jé munkát végeztek, legalábbis a saját rémuralmi rendszerük érdekében.

Az utóbbi néhány esztendőben nagyon is hasonló jelenségnek vagyunk a tanúi, csak kissé módosított formában. Most szerte a nyugati világban különböző akcióbizottságok küzdenek az atomerőművek építése ellen. Ez a küzdelem nagyon sok esetben egyáltalán nem békés eszközökkel folyik, hanem a legnyíltabb erőszak alkalmazásával.

Tüntetők megszállják azokat a területeket, ahol az atomerőműveknek fel kellene épülniük. Sok esetben véresen öszszecsapnak a rendőrséggel. És végeredményben be kell vallanunk, hogy tevékenységük meglehetősen sikeres. Nem egy nyugati országban leállították az atomerőművek építését, vagy legalábbis lelassították a tervek végrehajtását.

A tüntetések élcsapatában persze minden alkalommal feltűnik a szervezett baloldal, amely szinte keresi az Összeütközést a rendőrséggel. Ugyanakkor a szovjet világban persze nem léteznek ilyen tüntetések. Ott senki sem tartja az atomerőműveket veszélyesnek és senki sem zavarja meg az építésüket. Micsoda véletlen ugyebár...

Az atomerőművek ellen tüntetők között most is jelentős részben jóhiszemű és valóban aggódó emberek vannak, akik tényleg félnek attól, hogy valaha, valamilyen alkalommal az atomerőművekben szerencsétlenség történhet, amely majd veszélyeztetheti az ők és családjuk életét, vagy egészségét. A keleti blokk polgárai persze nem aggódnak saját maguk és családjuk egészségéért. Azt mernék csak megtenni, akkor minden baleset nélkül nagyon hamarosan amúgyis betegek lennének.

Moszkvában, úgy mint huszonöt vagy marminc év előtt ismét elégedetten nevetnek a drótok húzogató!. Célkitűzéseik ismét nagyszerűen beteljesülnek.

Mit akar Moszkva elérni most? Legyengíteni a szabad világ gazdaságát és fokozni függőségét az egyre drágább és gyors ütemben fogyó olajtól. Nem véletlen, hogy az atomerőművek elleni tüntetsek csaknem egyidősek az energia válság kitörésével. A szabad világ számára most vált életbevágóan fontossá új energia források találása. Éppen ezért a szovjet és a szolgálatában lévő úgynevezett “humanista baloldali elemek” most kapták a feladatot, hogy Igyekezzenek ezt a folyamatot szabotálni, vagy legalábbis lelassítani.

A kommunista gazdasági rendszernek sehol a világon nem sikerült jólétet biztosítani polgárai számára. jVIost azon igyekszik, hogy szabotálja a szabad világ eredményeit és maximálisan kihasználja azok gazdaságának függőségét az energiaforrásoktól.

HIRDESSEN A

MEN0RABAN