Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-07-16 / 666. szám
8. oldal MENORA * 1977 július 16. BARZILAY ISTVÁN folytatás — Ez azért van drágám, mert a természetem magányos, azon nem segit senkinek a barátsága. „Csak a szerelem segit rajta, igaz, Vitek?” — vallotta be magának, amint fáradtan és voltaképpen boldogan felszaladt a lépcsőn. Csakhogy az emberek nem akkor ismerik fel a pillanat boldogságát, amikor részük van benne. Később gondolnak vissza rá, mint melegítő emlékre. Vannak nők, akikkel szemben a többi nők gyanúperre) élnek. Nem szeretik őket, félrehuzódnak tőlük, nyelvükre veszik. Az ilyen nők rendszerint szebbek, vagy érdekesebbek, tehát versenytársak a szerelemben, talán a karrierben is. Aliza gyermekkora óta sejtette, hogy külseje és tehetsége irigységet kelt a lányok körében. Varsóban még Marisa kislányos ragaszkodása mögül is k’érzett egyfajta irigységet; Dundika, a primitív jó lélek pedig bámulta őt, amolyan úrikisasszonynak tartotta, akit ki kell szolgálnia, az érzés, ami hozzáfűzte inkább hűség volt, nem pedig őszinte szeretet. Ha ez sejtés volt eddig, tudatossá vált, amikor Dundika hebegve beszámolt neki a társalgóban történt veszekedésről. Beharapott szájjal, dacosan hallgatta. Hasítóan fájt az igazságtalan gyűlölködés és fokozta elkeseredését az a beismerés, hogy ő maga vonzódott egykét iskolatársnője iránt. Szívesen vette volna, ha jobban megismeri Elisevát, mert sajnálatra méltónak tartotta. Arra gondolt, hogy segítségére lehet. Ruchámá zárkózott lénye pedig titokzatosnak és érdekesnek tűnt előtte, szívesen megpróbálkozott volna vele, hogy megfejtse ennek a magábaforduló léleknek a rejtélyét. Elisevá és Ruchámá is érezhették a feléjük vetett mosolyaiból, hogy érdeklődik irántuk. Még bókolt is nekik olykor-olykor, ha együtt tusoltak, mert mindkettő kedves látványt nyújtott ruhátlanul; persze Elisevá volt a szebb, arányosabban formált, de Ruchámá sem maradt sokban mögötte karcsú és törékeny alakjával. Ilyenkor udvariasan bókoltak vissza, hogy neki igazán nincs szégyellnivalója. De ezzel úgyszólván ki is merült az érintkezésük. Sajnálta, hogy az év elején nem fogadta el Bruria igazgatónő ajánlatát, hogy tanuljon együtt Ruchámával héberül. Ha jobban megismeri, akkor talán barátnője lett volna. De akkor is túlságosan bízott önmagában, hogy egyedül jobban fog menni, hiszen a héber szó szinte besétált a fülébe, szerette a zenéjét és kiérezte mély szimbólumait, hamarosan ő javította ki a nyelvtani hibákat az iskolatársak beszédében, amit komoly sikernek tartott és büszke volt előrehaladására. De ezt sem ismerték el nála, legfeljebb irigykedtek miatta és strébernek tartották. * -— Maradnak a fiuk — döntötte el dacosan. Ezért volt jó Őszi barátsága; s egyre jobban aggódott amiatt, hogy a fiú beleszeretett, ő pedig hideg maradt mellette. A szerelem utáni lefojtott vágyakozása nem talált levezetést Őszi társaságában s az érintése olyasmi volt, mint egyfajta kis karcolás érzékei felületén, nem pedig vihart SZAKADÉK okozó, amit ő jól kiérzett Őszi remegéseiből és hódoló, vágyódó tekintetéből. A koncertet követő napon csaknem két órát töltöttek együtt az énekkar betanításával. Aliza játszotta előre a szólamokat zongorán, s amikor már ment valahogy, Őszi ügyesen vezényelt; jó érzékkel intett be, kitűnő hallása mindjárt kivette az eltéréseket, Aliza buzgón zongorázott, alkalmazkodva a karmesteri szándékokhoz. — Ha nem végleges az elhatározásod, hogy vegyészetet tanulsz, azt mondanám, hogy iratkozz be a zenetanitó képzőbe. Hallom létezik ilyen intézmény is — ajánlotta neki meggyőződéssel vacsora után. Megint a zongoránál ült és elvonatkozva az étkezőterem lármájától, gyakorolt. Őszi pedig letelepedett mellé és láthatólag élvezte a játékát. — Sosem fogok eleget tudni — vélte Őszi. — Rég letettem arról, hogy hivatásos zenész legyek. Hacsak ... temelletted... Aliza erősen belecsapott a zongorába. Jó, hogy olyan sok darabot tud emlékezetből. Egy Liszt-crescendo a legalkalmasabb hangözönt tudja produkálni egy nehezen folytatható beszélgetés megszakítására. — Úgy teszel, mintha nem hallanál — irányította Őszi egyenesen fülébe a türelmetlen szavait. — Nem is hallak — vonta a vállát. Széles skálákat ütött nagy lendülettel és figyelte, meddig bírja a hangszer mellékrezgések nélkül a fokozásokat. A pedált is teljes erővel használta 'és nagyot fújt, amikor végre a mély hangok harmónia helyett búgássá váltak, felismerhetetlenül összekeveredve. — Azt csinálsz ezzel a zongorával, amit csak akarsz — vélte Őszi. — De az embereket nem fából és fémhúrokból kreálták. Velük másként kell bánni. Velem is... — Mogorva, elégedetlen öregember lesz belőled — állapította meg a lány, miközben bezárta a zongorát. — Megyek a szobámba. Még tanulnom kell és holnap ebéd után azonnal Haifára utazom. Első gyakorlás Dáni Novákkal és zongoraóra Wolffal. Lehet időm egyébbel is foglalkozni ? — Szerelem nem fér bele ebbe a programba? — Szerelem nincs. Legalábbis számomra nincs. Most nincs... — egészítette ki a választ, hogy egészen pontos legyen. Ich bedauere sehr — sóhajtott, jó mélyről, annyira mélyről, hogy a szavai is az anyanyelvén bukkantak elő. — Jó éjszakát Őszi, gondolom, nem látlak holnap estig. Nem látta másnap, mert pénteken újabb meglepetés várta Micinéi: kamarazene-hangversenyre akarták elvinni, kis és intim helyre, alig száz embert befogadó terembe, kizárólag meghívottak társaságában. Szabadkozott, hogy péntek éjjel nem kaphat járművet, nem mehet vissza az intézetbe. — Itt alszol nálunk — döntött Mici — ragaszkodom, hogy bemutasd a mi társaságunknak legújabb toalettedet. A toalett finom, egybeszabott, sima barna ruha volt, A KIÁLLÍTÁST LÁTNI KELL! Több mint 300 régi magyar olajfestmény látható Torontóban! Úgyszintén régi magyar fémjeles EZÜST étkészletek, a legnagyobb választék eziist tálcákban, kerek. ovális, szögletes hal és sütemény tálcák tálak, gyümölcs-kosarak, gyertyatartók, szivardobozok, teáskannák és készletek, dísztárgyak a XIX. század és a századforduló idejéből valóké ziveretű ezüst remekművek. Hétfőtől-szombatig: 9.30 tol 6 ig. Használja ki ezt a lehe tőséget és látogasson meg bennünket! Új telefonszámunk: 598-3469 GÓL _ BÖRONDOS SŐT“““ 212 QUEEN STREET* f. (Upimsitü 8»e.-tél vékony, elegáns és lágy szövetből, amely hízelegve simult alakjához. Mici bőbeszédű magyarázatából kiderült, hogy a szomszédságában lakik egy olcsó és kitűnő varrónő, Henja, aki ezt a modellt egy tel-avivi konfekció üzemnek készítette. Mici meglátta és megállapította, hogy pontosan Aliza méreteire való; illik hozzá az új betétes barna cipője is, Mici pedig adhat hozzá egy barna táskát. Megfelelő színű harisnyát is vett hozzá, mégpedig olcsó beszerzési forrásból. Meghatónak találta Mici igyekezetét, hogy bebizonyítsa, milyen kevés pénzzel oldotta meg a ruha-kérdést. — Meg kell tanulnod öltözködni — bizonygatta -nem sokáig hagyunk a meonoti tehenek között. Forró fürdővíz is várta és Mici súrolta le a hátát. Vacsorára gombáscsirke volt és Aliza őszinte volt, amikor megesküdött, hogy ilyen finomat életében nem evett. Az öltözködés külön ünnepi szertartás volt a hálószobában, mialatt Wolff a teraszról leste, nem jönnek-e még értük a kocsival. A kamarazene hangversenyt egy tel-avivi vonósnégyes adta, teljes Beethoven programmal. A koncert után kávéházba mentek a művészekkel együtt, akiknek Wolff mint „rövidesen pódiumra lépő” művészképzős tanítványát mutatta be. Aliza nehezen tudta palástolni lázas izgalmát, égett az arca, csillogott a szeme és rengeteg bókot kapott nőktől is, nemcsak a férfiaktól, akik közül újra elviselhetetlennek tartotta a kifogástalan Jochánán alázattal teli hódolatát. Látta, hegy Mici büszke rá és ezért hálából nyilvánosan is Muttinak szólította. A „nagyszobában”, a díványon vetett ágyat neki Mici, istenien meleg, finom pehelypaplannal. Csakhogy kissé rövidre szabták a díványt és összehnzózkodva kellett elhelyezkedne rajta. Mici búcsúcsókja nem volt elég neki, sértődötten reklamálta a Wolffét is. — A Mester nem búcsúzik tőlem, nem tűri pedagógusi tekintélye — duzzogott, mire Wolff nevetve jött lebegőszárnyu házikabátjában és ő tartotta oda az arcát csókra. Aliza hangosan rácuppantott. Wolff viselkedésében mindig volt bizonyos tartózkodás, az olyan emberé, akinek rengeteg gondolata nem hagy időt érzelmek nyilvánítására. S mikor elsötétedett a lakás, a kis hálószoba ajtaja is becsukódott a Wolff házaspár mögött, Aliza búcsút vett Vitektől is, aki bizonyára valami utcai nőszeméllyel fetreng a vackán, a tel-avivi Florentin negyedben. „Szomorú vagy azért Vitek, igaz? Akkor hol álmodhattunk fürdőszobáról és fenyőillatu habtengerről? Kemény, rondaszagu mosószappannal tisztálkodtam. Mit szólnál hozzá, ha ilyen ápolt illatokkal kapnál meg egy éjszakára?”... Ez volt az utolsó gondolata elalvás előtt, mert a fiatal test törvénye, hogy szerelem gondolatával vesz búcsút a naptól és azzal köszönti a reggelt. — Hé, lustaság — költögette Mici. — Fél tíz, s ha jól tudom, neked tizenkét t órád van Nicával a faluban. A ragyogó téli nap sugarai vonalakat húztak a paplanjára a félig leengedett redőnyön keresztül. Tolóasztal állt az ágya mellett, teli ingerlő kávé-szaggal. Sietve hörpintett bele és csak aztán szólt, tenyerét ásításra kényszerülő szájára helyezve. — Mutti, jó reggelt, ezentúl mindig az ágyban kapom a reggelit? — Ilyen ritka vendégnek kijár — mosolygott az aszszony, miközben piritós kenyereket kent meg vajjal. Olvadva gőzölgőit a meleg kenyér, Aliza kéjesen harapott bele. Fel kellett ülnie, komikusnak érezte magát kombinéjában; nem hozott pizsamát, vagy hálóinget és Mici dolgaiba nem tudott bebújni sem. Különös volt a környezet, a túlzsúfolt szoba, mintha színpadi díszletként vette volna körül s ő itt meztelenkedik a színdarab másik női szereplője társaságában a nagyközönség előtt. — Olyan valószínűtlen az egész — sóhajtotta. A tojás pontosan három percig főtt és nem volt olyan sárga a belseje, mint annak, amivel réges-régen, egy másik színdarabban és más jellegű színpadon Valéria főápolónő kínálta. Szerette volna visszahelyezni a vállára a kombiné pántját, amely a karjára hullott és erős jobbkeblének kihangsulyozottan piros bimbója is látszott; árulkodónak hitte ezt az asszonyos mellbimbót, amelyet a kis Jechiel éhes szája fosztott meg lányos mivoltától és gyanúsító vizsgatekintetet érzett rajta, a Mici érdeklődő szemét. Abbahagyta a kanalazást és magára igazította az alsóruhát. — Legközelebb pizsamád is lesz, arra nem gondoltam, hogy itt foglak tartani éjszakára — nyugtatta meg Mici. — S pongyola, hogy úgy járj-kelj ebben a lakosztályban, mint otthon. — Nem érdemiem meg. Még nem volt alkalmam bebizonyítani, hogy méltó vagyok a szeretetedre — szaladt ki a száján őszintén. Újra színésznőnek érezte magát, aki szerepet játszik. — A szeretetnek nincs másra szüksége, csak arra, hogy viszonozzák — hangzott Mici komoly válasza. — S kicsit arra, hogy ezt nyilvánítsák is. — ö Mutti, ez a kívánság olyan szerény ... ahhoz képest, amit nyújtasz nekem ... — Azt mondod nekem, hogy Mutti — ragyogott fel az asszony arca. — Nekem fontos, hogy valakit Muttinak szólíthassak, önzés is van benne — vallotta, óvatosan felhúzta a térdét és kibujtatta a lábait a paplan alól, vigyázva, nehogy megzavarja Micit, amint az ágy szélén marad ülve. — A szeretet önzés — sóhajtotta Mici. — Azért adja az ember, hogy visszakapja. — Ha ez igaz, akor szeretlek — nevetett Aliza. — Sőt, nagyon szeretlek. Mert nagyon vissza akarom kapni. (Csak Viteket és Jechielt nem adom oda neked, őket megtartom magamnak). Késő volt, sietve rohant mellékhelyiségbe^ fürdőszobába. — Hol van a Mester? — kérdezte csalódottan, amikor hiába kereste Wolffot a konyhában is. A kisszoba ajtaja csukva volt. — Megreggelizett és visszakergettem az ágyba. Ilyenkor pihennie kell. Szombatra detektivregényt hozok neki a könyvtárból, hogy ne terhelje az agyát. Kis kofferben vitte magával az új toalettet. Mici búcsúcsókja melegen tartotta az arcát még lenn, az alsóvárosban is, ahol trempet keresve csellengett.★ Megint csak késő délután látta Őszit, a korai sötétség már ráereszkedett a szobára, amikor benyitott az ajtón és felgyújtotta a villanyt. Hunyorgatva, ásítással üdvözölte. — Hol voltál, miért nem jöttél haza az éjjel? — rivalt rá a fiú. Újra magára kellett húznia a pokrócot, mert meütartóban-nadrágban feküdt le. Hol van ilyenkor ez az ostoba kis Dundika? Lent pletykál az olvasóban, vagy Chedvánál maradt? — A mesebeli herceggel találkoztam a Nordau utcán, Haifán — mesélte szabadon. — Megszólított, mondván, grófkisasszony, jöjjön velem, töltsük együtt az éjszakát. Hová gondol felséged, válaszoltam, engem tágas otthonom vár Meonotban. Mi a te otthonod az én lakosztályomhoz képest? Folytatjuk ABC Charter utazások központi irodája TORONTO-BECS -TORONTO Csecsemő Utolsó Július Július TORONTO-BUDAPEST-TORONTO Július 18 Augusztus 04 Augusztus 09 (22) 509.00 Augusztus 31 (27) 509.00 SÚLYHATÁR 66 LBS. 35.00 Május 16 35.00 Június 04 Betegség vagy baleset esetére köthet Missed Flight lnsurance-t irodánknál. BUDAPEST-TORONTO -BUDAPEST ca$47 9.00 BUDAPEST-MONTREAL-BUDAPEST ca$449.00 Hozassa ki rokonait különbözői időpontokra 4 HÉTTŐL • 20 HÉTIG Kérjen bővebb felvilágosítást! A fenti árak a repülőtársaság és a kormány jóváhagyásától függően változnak. HELYFOGLALÁSÉRT JELENTKEZZEN IDŐBEN Egyéni utazások intézése a világ minden részébe! ABC CHARTEREK LONDON FRANKFURT ZÁGRÁB HELGRÁD AMSZTERDAM Kérjen bővebb felvilágosítást Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés! IKK A TÚZEX COMTURIST IBUSZ CEDOK főképviselet Pénz és gyógyszerküldés.- KŐZJEGYZOSÚG_______________________ A LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA INTERNATIONAL \ G E N C Y T R \ VÉL S E R V I C E Division of lntragserv Ltd. 519 BLOOB ST. WEST. TORONTO MSS 1Y4. CANADA TELEPHONE: 537-3131
