Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-12-17 / 687. szám
Jövőheti számunkbani 0—gwww DÁN OFRY TELEFON JELENTÉSE KAIRÓBÓL! «. „ , Second clast Mil r.August J.Molnar . . „ ,,7, tj n o , ~ . regiitrotion No. 1373. P.O.Box lo84 ______________ New Brunswick, New Jersey o39o3 U. S.A. AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 17. 687. 40 nit DEC. ,7- ,977-RUBIN FERENC: KÜLŐNBÉKE FELÉ Ha valaki néhány hónappal ezelőtt azt merte volna állítani, hogy eljön az idő, amikor Szádát a Kneszetben szónokol majd, bizonyára zárt intézetben ébredt volna fel álmaiból. Ezzel szemben, ma már szemünk se rebben annak olvastakor, hogy Chanuka ünnepén az egyiptomi követ mond ünnepi beszédet egy washingtoni zsinagóga tagsága előtt, izráeli riporterek küldik tudósításaikat egyenesen Kairóból az izráeli lapok számára, s hogy izráeli és egyiptomi katonák — barátságos kézszorítások közben — ajándékokat cserélnek egymás között a Szináj sivatag porában; az sem különös, hogy egy izráeli utazási iroda társasutazást hirdet Kairóba; hogy ai izráeli Bank Leumi az egyiptomi Nemzeti Bankkal folytat levelezést; s hogy a kél kormány nukleáris energiát szolgáltató telepek építéséről és különböző csatornázási tér vekről tárgyal egymással. A békelavina kétségtelenül elindult. S amikor már nemcsak diplomaták, de a két nép fiai fűzik egyre szorosabbra kapcsolataikat azt már sem Ászád, sem Gaddafi, de még Brezsnyev sem képes feltartóztatni. Pattogó ütemben folynak as események. A tripoliszi „törpék kongresszusa” után Szádát megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Szíriával, Irákkal, Déljemennel és Líbiával, vagyis azzal a négy arab állammal, amelyek harminc év folyamán mindenkor készen álltak harcolni az utolsó egyiptomi katona életéig, valamint a PLO- val. Nem sokat veszít vele. Ezek az államok sem gazdaságilag, sem katonailag nem jönnek számításba. Irák, melynek egyetlen fényes haditette a szerencsétlen fegyvertelen kurdok elleni hatalmas győzelme volt, most sértődve hagyta el áz ülést, mert az nem határozta el az azonnali háborút Egyiptom ellen. Sziria nem volt képes egyezségre jutni Libiával, amelyet az arab államok közbelépése nélkül Egyiptom korábban ripityára vert volna. Csupán egyben voltak hajlandók megegyezni, s ez: véres bosszú Egyiptom és annak elnöke ellen. ügy látszik, az arab egységfront még nem érte el a tökélyt. De Szádát még a diplomáciai kapcsolatok megszakításánál is tovább ment. Bezáratta a vidéki szovjet és szovjetcsatlós konzulátusokat és kultúrcentrumokat, visszarendelve követeit. Közben diplomaták asztronómikus sebességgel járják a Közelkelet országait. Vance Kissingei nyomdokába lép. Persze, azzal a különbséggel, hogy nem Izráel és az arabok, hanem pusztán a2 arab államok közt igyekszik békét teremteni. Husszein, a sunyin mosolygó kiskirály, sikertelen kísérleteket tesz a kairói konferencia elhalasztására. Ászád. Szíria elnöke pedig, a Közelkelet bankárjának. Szaudi Arábiának segítséget próbálja megnyerni — ugyancsak sikertelenül. — a konferencia teljes megakadá- 1> ozasa erdekeben. A dúsgazdag szaudiaknak ma sokkal fontosabb a zavaros vöröstengeri helyzet, vagyis az olajexport akadálytalansága, mint Ászád nagyhatalmi ambícióinak támogatása. E területen viszont csak egyiptomi és amerikai SORSDÖNTŐ PERCEK KAIRÓBAN A történelmi kairói konferencia — a mérsékelt arab államok távolmaradása ellenére is — sorsdöntő, nemcsak Izraelre, hanem Egyiptom és a Közelkelet jövő politikai irányvonalára, Szádát elnök politikai karrierjére és a szovjet-amerikai viszonyra is. A helyzet komolyságára vall a katonai vezetők bevonása a tárgyalásokra. A mérsékelt arab államok ugyancsak lélegzetvisszafojtva figyelik majd távolról az értekezlet fejleményeit. Több mint száz — a Jordán nyugati partján élő — arab pedig, a PLO halálos fenyegetései ellenére is, elhatározta, hogy Kairóba látogat, Szádát béke terveinek támogatására. Nincs többé ügyrendi vita. Nincs PLO-probléma, a Szovjetunió — Carter balfogásai ellenére is — ismét ki van rekesztve, és csupán törpe arab csatlósain keresztül szövi haragosan intrikáit a béke ellen. Egyiptom éhező népe belefáradt a négy hiábavaló háborúba, amelyekhez — mialatt fiai véreztek, — a többi arab állam csak távoli páholyokból küldte buzdításait. „Az ördögbe a többi arab állammal! — mondják. „Mi már eleget véreztünk érettük. Békét akarunk!” Egyiptom már Nasszer alatt is a pánarabizmus fölébe helyezte az arab nacionalizmust. Most ez a nacionalizmus teljes erővel robban ki a nyomorban élő egyiptomi népből, amely egyhangú lelkesedéssel áll elnöke mögött. Persze, a nyilvános ülésszakok szónokai — mint azt már megszokhattuk, — főleg a sajtó képviselőihez és a televizió hallgatóságához intézik majd szavaikat. A lényeges határozatok majd titkos üléseken születnek meg. Izráel vezetői tisztában vannak azzal, hogy ha a konferencia eredménytelenül végződnék, úgy esetleg Szádát pozíciója meginoghatna, s könnyen lehetséges egy radikális, szovjetet irányzatú kormány hatalomra kerülése, amely az USA és Szaudi Arábia érdekeit is veszélyeztetné. Tehát nem vitás, hogy mindkét fél elmegy a kompromisszumok végső határáig. Nem valószínű, hogy a Golán fennsík kérdése szerepelni fog a tárgysorozat programjában, minthogy Szádát — bizonytalan időre — megszakította a diplomáciai összeköttetést Szíriával. A Jordán nyugati partjának kérdése és a menekült-probléma azonban valószínűleg napirendre kerül. Izráel a Szináj-félsziget kérdésében lényeges engedményekre lesz hajlandó. segítségre számíthat a Szovjetunió ellen. Carter talán végre észretér. Hiszen vaknak kellene lennie, hogy ne lássa: a „békeszerető” Moszkva csírájában meg akar fojtani minden békére i irányuló törekvést. így talán eltemeti a már embrióállapotában is halálra Ítélt, torzszülött genfi konferenciát, és teljes figyelmét és támogatását Kairóra összpontosítja. Ez egy fontos ígéret volt... A PALESZTIN KÉRDÉS Az u.n. „palesztin probléma" azonban már nem olyan egyszerű. Ez két részből áll. A Jordán nyugati partján jelenleg 700.000 menekült él. További 500.000 menekült van Szíriában, Jordániában, a Gáza földnyelven és Libanon menekülttáboraiban. A nyugati part 3.500 négyzetkilométeres hegyes és terméketlen szakasza nem képes még félmillió arabot sem eltartani. Tehát teljesen alkalmatlan palesztinai otthonra. Ha 1948-ban az arabok nem támadják meg Izráelt, úgy ma nem lenne menekültprobléma. Izráel területe a 22 arab állam területének csupán egy ezreléke. Csak a fanatikus arab gyűlöletnek köszönhető, hogy harminc éven át kovácsoltak tőkét az emberi nyomorból — Izráel ellen, ahelyett, hogy a menekült-kérdést megoldották volna, mintahogy a II. világháborúban szereplő minden állam megoldotta a saját menekült-problémáit. Magában Izráelben is egymillió zsidó él, olyanok, akik arab országokból kényszerültek kivándorolni. Ha a nyugati part arabjai, — akiknek 70 százaléka Izráelben folytatott munkájából tartja fenn magát, — nem állnának a PLO terroija alatt, úgy megelégednének egy korlátozott autonómiával. Szádát leghatásosabb fegyvere Sziria ellen egy Izraellel kötendő különbéke réme. A különbékétől való félelem volt egyik oka annak, hogy Szíria megszállva tartja Libanont, megtörvén annak önálló cselekvését. Egyiptom kikapcsolásával viszont lehetetlen Izrael ellen háborút indítani, így érthető, hogy Ászád mindent elkövet a kairói konferencia megtorpedózására. A különbéke természetesen csupán az első lépés lenne. Jordániának ehhez a békecsoporthoz való csatlakozása szinte elkerülhetetlennek látszik. Szíria ezután egyedül áll majd orosz protektorával. A többi három „törpe” — Izráel határaitól messze fekve, — a PLO-val együtt nyugodtan lármázhat és ülésezhet, de hangja nem hallik túl határain. Egy bizonyos. Az arab egység hosszú időkre megszakadt. Az Arab Liga nem hozhat többé határozatokat az arab szolidaritás nevében. S az izráeli és egyiptomi kapcsolatok olyan tempóban erősödnek, az amerikai és szovjet érdekcsoportok közti távolság olyan iramban növekszik, hogy nehéz elképzelni valami olyan áthidalhatatlan akadályt, mely az Egyiptom és Izrael közötti békeegyezményt megakadályozhatná. Vance külügyminiszter megígértette Szádáttal, hogy nem köt különbékét Izráellel * Ennek dacára a kairói értekezletet külügyminiszteri szinten folytatják le Állítólag Izráel valódi béke ellenében komoly területi engedményekre hajlandó. ************************************* Torontóban ismét postás-sztrájk van, ezért ebből a számunkból a helyi anyagok ( Hallottuk..., Torontói Jegyzetek..., Montreáli Séták...,) kimaradtak. Búcsú a nagyhatalmaktól BARZILAY ISTVÁN: Mi "űzi el békét“ a Közelkeletről? Ezt a kérdést vetette fel szónoki fordulattal Tefik Tubi, a kommunista párt arab képviselője a Kneszet vitáján, amely Anuár Szádát második nagystílű lépésével, a kairói konferencia összehívásával foglalkozott. Mi tudjuk, hogy melyik volt ez a nagyhatalom, amely elűzte a békét, tudjuk jól, milyen érdekek fűzték ezt a nagyhatalmat a Közelkelethez, miért tartja ma is lassú tűzön, miért igyekszik most újra lángralobbantani az izráeli-arab konfliktust. Az a nagyhatalom, amely 1955-ben fegyverszállítási egyezményt kötött Nasszer egyiptomi elnökkel és csehszlovákiai útján az első gyilkos fegyverrakományt juttatta el a Közelkeletre a Szovjetunió volt. Addig, míg az 1949-ben megkötött fegyverszüneti egyezmények rozoga keretei biztositották valamennyire az egyensúlyt Izráel és az arab szomszédok között. A fidainok át-átjártak a határokon, gyilkos rajtaütések unos-untalan zavarták nyugalmunkat de olyan helyzet amelyben az arab államok masszív támadásra lettek volna képesek Izrael ellen, csak 1955 után alakult ki, amikor Moszkva szükségesnek és hasznosnak látta, hogy politikai befolyást szerezzen a térségben. Nasszer és szövetségesei megpróbálkoztak egyfajta balkezes szocializmussal is, amelynek megvalósítására még kevésbbé voltak képesekm mint a náluk jóval fejlettebb keleteurópai államok. A Szovjetuniónak szüksége volt a Közelkeletre globális célok elérése érdekében és hidegen hagyta, hogy ez a siker esetleg Izrael felszámolásához vezethet. A hidegháború korszakában mit is jelentett volna, ha egy nyugati orientációjú kis fegyverrel ellátott szomszédos országok hadai? A fegyverszállítást az antiimperialista propaganda kísérte, mintha Izrael azért született vona a világra, hogy elpusztítsa a fél világot, térdrekényszerítse a Szovjetuniót és északafrikai zsidókat telepítsen az ukrán síkságokra. A kíméletlen és minden alapot nélkülöző vádaskodások már akkor megteremtették a nemzetközi közvélemény egy részében az Izrael ellenes hangulatot, amit a nat'zmus által örökbehagyott antiszemita érzelmek is érzékenyen tápláltak. Szináj és a hatnapos háború, a kifullasztó háború és a jomkipuri háború véres állomásai annak a hosszú békepolitikának, amelyet az izraeli kommunisták szerint, a Szovjetunió a közelkeleti térségben folytat. Hihetetlen, hogy mennyire lebecsülik a kommunista szónokok a közelkeleti népek ítélőképességét. Ezek a népek nyomát sem látták a térségben amerikai katonának, de annál több oroszt voltak kénytelenek megtűrni maguk között. Meddig lehetett azt hazudni, hogy Izrael az amerikai imperializmus szolgálatában jutott el 101 kilométerre Kairótól és 40 kilométerre Damaszkusziéi, amikor napnál világosabb volt, hogy ezek a háborúk nem használtak, de alaposan ártottak a nyugati világnak? Lassan-lassan ébredt rá az arab világ nagyobbik fele arra, hogy a Szovjet behatolásától a Közelkelet szegény népei még jobban elszegényedtek, a petróleumban gazdagok pedig még jobban meggazdagodtak. A nemzetközi terror hősei az arabok ellen hangolták a kulturvilág közvéleményét, s ez a helyzet diplomáciai beavatkozásra ösztönözte az Egyesült Államokat, amely elég későn kezdett ellenakcióba, hogy megpóbálja kiszorítani az oroszokat, akik “békepolitikájukkal“ a nemzetközi hidegháború egyik ütköző pontjává tették a Közelkeletet Most mutatkozik ennek az amerikai békepolitikának a gyümölcse. Anuár Szádát volt az első államférfi Afrikában és a Közelkeleten, aki a tényeket felismerte s elűzte a oroszokat az országból. A tanulságot azonban nem úgy vonta le. hogy a másik nagyhatalmat az Egyesült Államokat behívta az oroszok helyébe. Ez a nagyon ravasz keleti államférfi rájött arra a nagy igazságra is, hogy a gyarmati sorból el kell érniök a politikai és gazdasági önállóságot, s meg kell szabadulniok a nagyhatalmi beavatkozástól. Szádát jeruzsátemi látogatása csak látványos megnyitása volt ennek a politikának. Á második lépés világosan mutatja, milyen tendenciák vezetik az egyiptomi elnököt: a genfi konferencia kairói előkészitó megbeszéléseire közvetlenül hívta meg a feleket s izraeli vonatkozásban sem tartotta szükségesnek a közvetítést. A jeruzsalemi meghívást még kénytelen volt az Egyesült Államok útján kérni, a kairói megbeszéléshez már nem volt erre szüksége. Ez az önállóság kétségkívül gondot okoz Amerikának is, — csak ezzel magyarázható, hogy miért reagált ilyen későn az amerikai kormány az egyi meghívásra. Nagyhatalmi aggodalom talán, hogy “légüres tér" támad a petróleum-gazdag Közelkeleten? Azt hisszük, az aggodalom felesleges. Ez a “légüres tér“ ha a közös izraeli egyiptomi békeszándék valóra válik, megtelik az alkotás és fejlesztés izgalmas tevékenységével Szádát lépésében az a forradalmi és újszerű, hogy az első kísérletet teszi a modern történelemben a nagyhatalmak eltávolítására ellentmondásokkal teli, veszedelmes geográfiai körzetből. Ha tehát siker koronázná ezt a történelmi jelentőségű törekvést, nem kell majd Tefik Tubi elvtársnak sem aggódnia a Közelkelet békéjéért. A körzet népei maguk Jeremtik meg majd békepolitikájukat. Az a keserves igyekezet, hogy a Szovjetunió közelkeleti csatlósai, mint Sziria, Irak vagy Líbia megtorpedózzák ezt a nagy kísérletet, azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió helyre szeretné állítani közelkeleti imperializmusát. Reméljük, ez megbukik azon a felismerésen, hogy minden népnek joga van megteremteni a maga önállóságát és szuverenitását. Hagyjanak minket magunkra, ezt üzenik a Közelkelet kijózanodott népei a nagyhatalmaknak. Izrael és szomszédjai el tudják simítani ellentéteiket, ha nem zavarják meg őket az imperialista ármánykodások. Segélyre is kevésbé lesz szükségünk, ha nem kell nemzeti jövedelmünk javarészét fegyverre költeni. A kairói konferencia lesz az első megnyilvánulása annak, hogy a Közelkelet visszanyeri politikai önállóságát.
