Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-12-10 / 686. szám
A TORONTÓI MAGYAR AJKÚ ZSIDÓK SZÖVETSÉGE ezúton hívja meg tagjait es barátait SZOKÁSOS SZILVESZTERI HANUKA BÁLJÁRA mely, 1977 december 31-én este S.30-kor kezdődik a SHAAREI TE FI LA H Zsinagóga (3600 Bathurst St.) banketthalljában. Elsőrangú zene. műsor, sorsolások, remek hangulat. Belépődíj teljes meleg vacsorával együtt személyenként $20.Jegyek rendelhetők a következő telefonszámokon: Elek IMI — nappal. 921-2393, este: 787- 4722 Menczeles IMI -— nappal 364-6999, este. 781-6926 Slern Tibor — nappal. 368-4132 este. 633-4884 Az est tiszta bevétele Magyarországon élő rászorult hittestvéreink támogatására lesz fordítva p“o'BUSUSt J-a»tnar r . 0.Box lo34 Near Brunsjij.!, M U.5.A. ' Ne*~* sZsksbf* regis»rotion No. 1373. EGRY GYÖRGY: OLVASÁS KÖZBEN Talán megbocsájtják nekem az olvasók a vallomást, hogy a közelkeleti helyzet izgalmas alakulása. nem százszázalékosan kötötte le érdeklődésemet az elmúlt hetekben. Persze, hogy munkám, gondolataim központjában ez volt. de ugyanakkor a világ más részében is történtek olyan események, amelyek alaposan megjáratták agyam •kerekeit, s komoly erkölcsi válságot idéztek elő bennem. Hozzászoktam már ugyan az elmúlt évtizedekben, hogy fiatalkori eszményeimet állandóan revideálni kényszerülök, és a legmegdönthetetlenebbnek hitt axiómáimról is kiderült, hogy nem igazak. Nem is hazugságok! Nem igaz az ellenkezője sem! Egyszerűen azt kell tudomásul vennem, hogy igazság nincs, vagy ha van. annyi féle az igazság, ahány féle az ember, ahány féle a gondolat. Ha mondjuk 15 évvel ezelőtt azt kérdezték volna tőlem, mi a véleményem a faji elfogultságról. mi a véleményem a délafrikai appartheid politikáról nagyon egyértelműen válaszoltam volna. A faji elfogultság marhaság—ez lett volna a válaszom — az appartheid a négerek elkülönítése a legsötétebb fasizmus egyik megjelenési formája. Nem vagyok hajlandó különbséget tenni fehérek és feketék között, mert ha gyűlöltem a faji elfogultságot akkor, amikor a korbács az én hátamon csattant, úgy gyűlölnöm kell akkor is. amikor a történelem alakulása az én kezembe adhat egy kancsukát. Ha viszont három—négy évvel ezelőtt kérdeznek meg a Délafrikában meg Rhodesiában uralkodó állámrendszerről. úgy elmondtam volna, hogy az igazságos államformát még eddig nem találták ki és ha az Afrika déli csücskében élő feketék számtalan megaláztatáson, kellemetlenségen esnek is át. mégsem tagadható, hogy — bár messze elmaradnak az ottani fehérek életszínvonalától — jobb gazdasági körülmények között élnek, mint legtöbb olyan sorstársuk akik u.n. fekete országnak elméletben szabad, gyakorlatban rabszolga állámpolgára. Az elmúlt héten két esemény irányította ismét figyelmemet erre a gondolatkörre. Az egyik a Délafrikai Unióban lezajlott parlamenti választás volt. ahol a jelenleg uralmon lévő fehér fajvédő párt. minden várakozást felülmúló elsöprő győzelmet aratott, azt igazolva ezzel. hogy. az ottani fehér szavazók között, jóformán alig van olyan aki e súlyos kérdésben mérsékelt beállítottságú. Mivel pedig hiszek abban, hogy az emberek többsége rendszerint mérsékelt, egy ilyen nagyarányú választási győzelemnek valamilyen speciális oka kell legyen. A másik hír ugyanonnan érkezett, mert egy igazságügyi vizsgálóbizottság felmentette a rendőri szerveket egy Biko nevű néger tragikus halálával kapcsolatban. Ez a Biko börtönében váratlanul meghalt, s azóta a pretoriai hatóságok kulonbozo magyarázkodó jelentéseket adnak ki. de ezek a jelentések mind olyanok. hogy még egy öt éves gyerek is azonnal felfedezi benne a szemérmetlen hazugságot. Először azt mondták, hogy éhségsztrájk közben éhenhalt. Mikor kiderült, hogy csak három napot sztrájkolt, a halál okát tüdőgyulladásra változtatták át. Egy orvosi vizsgálóbizottság Biko holttestén agysérüléseket fedezett fel. \ itathatatlanúl ez volt a halai oka. Az újabb rendőri verzió szerint Biko idegrohanuhan a betonfalba verte a tetet es ig> halt meg. Ma mar a z apaval. aki nem értett egyet az íróval, aki ő maga.és egyetértek az íróval, aki változatlanul egyetért az íróval, noha cselekedetei alapján nem ért vele egyet. Vagyis egyetértek azzal, hogy szó és tett nem kell. hogy szükségképpen fedje egymást. Pedig bizony isten az a véleményem, hogy szónak és tettnek fednie kell egymást. De menjünk tovább. Az író azért költözött be a feketék közé. hogy felelősséget vállaljon könyvéért. Bizonyítani akarta, hogy a feketék jók és neki nem lesz semmi baja. De ha az volt a feltételezése, hogy a feketék jók. akkor miért tételezte fel a legrosszabbat a háza táján bujkáló alakról? Ha a beköltözés cselekedetével felelősséget akart vállalni a könyvében leírtakért. miért nem vállalta a felelősséget a végsőkig. Valószínűleg azért, mert érezte, hogy a feketék sem jók. vagy legalábbis nem minden fekete jó (mint ahogy minden fehér sem jó) s a rossz feketék ellen védekezni kell. Igenám. de a rossz fehérek ellen is védekezni kell. s én mégis biztos vagyok benne, hogy az író nem ragadott volna puskát ha látja, hogy a kerítésen egy fehérember ugrik át. Vagyis az író. aki könyvével azt akarta bizonyítani, hogy fehérek és feketék békésen tudnak élni egymás mellett, mint apa azt bizonyította be. hogy nem tudnak békésen élni egymás mellett. Nem azért, mert az egyik jó és a másik rossz, hanem azért, mert más a bőrük színe. Ez az író felháborodva utasította el az appartheid gondolatát. s én tökéletesen egyetértek vele. ÉN MINDENKIVEL EGYETÉRTEK Célbalétni tanulnak a rhodésiai katonalányok. mindenki előtt világos, hogy Bikot agyonverték a ki hal Igató rendőrök, de a vizsgálóbizottság mégis felmentette őket. mert Biko saját maga provokálta ki a karhatalmi szervek erőszakos fellépését. Még hátborzongató részletek is kiderültek az üggyel kapcsolatban. olyan kínzásokról, amik Hitler Gestapó-jának. Sztálin GPU-jának is becsületére vált volna. Az embernek kavarog a gyomra, mélységesen felháborodik — csak éppen arra a kérdésre nem tud válaszolni, hogy “lehetne-e ez másképpen”— Ne tessék félreérteni, én tudom. hogy egészen másképpen kellene lenni. De a kellene és lehet között óriási a különbség. A kellene az emberi és isteni erkölcsi kódex alapján áll. a lehetne az egy politikai kérdés, amibe számtalan apró tényező játszik közre. Ahhoz, hogy a lehetne helyét a kellene foglalja el. ahhoz az "kellene”, hogy az emberi természetet alkalmassá tegyük az "egyetlen létező igazság " elfogadására, ami pedig mondottam: nincs. Nem tudunk többé kategóriákban gondolkodni. Kimondhatatlanúl irigylem történelmünk megelőző generációit, amikor bizonyos embercsoportok még valóban ko«c.\űven hittek valamilyen vallásban, valamilyen eszmében, gondolatban pl. a tudomány halhatatlanságában és szükségszerűségében, az emberek egyenlőségében, a nép uralmának jogában, a nép elnyomásának jogában, a gépek fejlesztésének helyességében, osztályharcban, vagy osztálybékében, abban, hogy a föld tányéralakú, vagy abban, hogy forgó labda. Boldog Ősök. Hittek valamiben és verekedtek is hitükért abban a tudatban, hogyha az ő hitük győz. az emberiség számára valamilyen megváltást hoz. A DETROITI LIBERÁLIS ÍRÓ Nem tudom ki. hogy van vele. én egyre határozottabban érzem. hogy megváltás nincs. Nem találok manapság egyetlen olyan leírt mondatot, amit egyértelmű igazságnak tudnék elfogadni, nem is beszélve arról a biztonságról, amit korábbi generációknak például a Szentírás nyújtott. —ami biztos volt. mint a Szentírás —. Ha van valaki aki korlátlanul hisz. azt szívből irigylem; szerencsésebb mint én. én ugyanis maradéktalanul semmiben sem hiszek. Nem hiszek abban, hogy a Délafrikai Unióban tartott választás jogos és igazságos, nem, hiszek abban, hogy Rhodesiában bármilyen indok alapján szabad legyen agyonverni egy néger vezetőt és nem hiszek abban, hogy a délafrikai választók állásfoglalása saját szempontjukból jogtalan lenne, mint ahogy nem hiszek abban, hogy Biko halála jogtalan, mert szent meggyőződésem, hogy fordított helyzetben vagy adandó alkalommal. ó verte volna ugyanúgy agyon a vele szembenálló fehér embert, és ugyanilyen ostoba és szemérmetlen hazugságokat hozott volna fel mentő érvelésként. De hiszen a döntő kérdés nem is az. hogy ki kit ver agyon. Még csak nem is az. hogy agyonvernek-e valakit — valakit mindig agyonvertek, agyonvernek — hanem az. hogy egyáltalán van-e lehetőség fehérbőrű és feketebőrű emberek között békés együttélésre. Nézegetem az előttem lévő újságképet. A 20 éves rhodésiai lányokat besorozzák a hadseregbe. s a képen célbalóni tanulnak. Dühtől eltorzult arcok, és én megértem őket. Igaz, az ő szüleik, nagyszüleik. dédszüleik követték el az első igazságtalanságokat, az első gyalázatot, ők vadították meg a feketéket, ők csinálták az egész zűrzavart. De bocsánat, most nem a szülőkről. nagyszülőkről, dédszülókról van szó, hanem ezekről a lányokról. Akik nyilván ugyanúgy szeretnének békében élni, mint mindenki más, akik nyilván ugyanúgy szeretnének egy számukra egyénileg szimpatikus fekete fiúval barátságot kötni, mint mindenki más, de nem lehet. Nem csak a fehérek fajvédő törvénye miatt nem lehet, hanem az elkeseredett feketék ma már gyilkos szándéka miatt sem. Nem a fajukat védik ezek a lányok, hanem az életüket. Kinek van joga ahhoz, hogy erkölcsi ítéletet mondjon felettük. S ahogy a képet nézem, hirtelen eszembejut, hogy ezt a jelenetet én már láttam valahol. Igen. már tudom is hogy hol. Hét-nyolc évvel ezelőtt a detroiti háziasszonyok tanultak célbalőni. ugyanilyen elszánt dühvei, mert fegyver nélkül már nem mertek kimenni a z autóváros utcáira. Akkor, az északamerikai iparvárosok váltak a fajvédő harc színhelyévé és Washington. Jefferson. Lincoln országában öldösték egymást az emberek színük különbsége miatt. Amerika vezetői akkor helyesen mérték feL hogy ezt a különbséget meg kellene ugyan szüntetni, de törvényileg. egyik napról a másikra. nem lehet. Nem lehet, mert a különbség nem csak az agyakban, de még az agyak altudatában is ott van. Eszembejut az a detroiti történet, amely végülis egy tragikus gyilkosságba, s egy ezt követő tragikus bírósági tárgyalásba torkollott. Egy amerikai író vagy tíz évvel ezelőtt könyvet jelentetett meg a négerek védelmében, amelyben bizonyítani kívánta, hogy a négerkérdés kiéleződéséért a fehéreket terheli a felelősség. Néger barátságát bizonyítandó, beköltözött Detroit egy fekete negyedébe, gyermekét néger iskolába járatta. A feketék azonban nem voltak " hálásaka proli gyerekek valószínűleg nem is tudtak a könyvről. De ha tudtak volna, se sokat változtat a helyzeten. Volt közöttük egy más színű, idegen kisebbség; gyermeki kegyetlenkedésük a fehér fiúcska kínzásában. gúnyolásában, fenyegetésében nyilatkozott meg. A helyzet egyre rosszabb lett. Egy téli estén, az apa arra lett figyelmes, hogy egy sötét árny mászik át a kapu fölött, s a fia ablaka felé tart. Rákiáltott de a gyanús árny nem állt meg. Puskát kapott elő. — mert puska minden amerikai humanista házában van — s lőtt. Talált. Kiderült, hogy semmiféle rossz szándékról nem volt szó. Valami részeg, fekete csavargó mászott át a kapun, legrosszabb esetben is csak lopási szándéka volt. Az apát az enyhitő körülmények figyelembevételével rövid börtönbüntetésre ítélték. Namármost! Ha meg tudom állapítani, hogy kivel értek egyet ebben a z egyéni esetben, akkor kezemben van az iránytű, s talán állást tudok foglalni, hogy kivel értek egyet, társadalmi szinten Délafrikában vagy Rhodésiában. Nézzük csak. Egyetértek az íróval, hogy a m a i faji gyűlölködés fehérek kezdeményezte bűn. Egyetértek az apával is. aki rémképeket látott. hiszen fiát gyötörték és fenyegették. Egyetértek abban is. hogy fegyvert fogott fia védelmében. Saját védelmemben sosem fognék fegyvert; azt hiszem fiaim védelmében én is megtenném. Tehát egyetértek Azonkívül egyetértek az állatkert igazgatójával, aki nem tartja közös ketrecben a tigrist és az óriáskígyót. Egyiket sem tartja jónak, egyiket sem tartja rossznak. Mindkettőt értékeli, de az a véleménye, hogy nem tudnak együtt élni. D e én nem állatokról, d e emberekről beszélek, következésképpen nem az állatkerti igazgatóval, hanem az íróval értek egyet. Hogy melyik íróval...? Jaj. melyikkel is? Hát aki azt mondja, hogy egyenlők...meg hogy szeretet... meg hogy példamutatás... meg aki példát is mutatott...aki költözött...meg lőtt...meg emberölés... jaj Istenem! Ugye. miután a személyi problémát megoldottam, milyen könnyű most már mindezt társadalmi képletbe behelyettesíteni. Hogy Vorster délafrikai, meg Smith rhodésiai miniszterelnökök azt mondják, hogy ők nem fajgyűlölők, csax nem hisznek az együttélés lehetőségében, s ezért kénytelenek lőni. Az íróapa hitt az együttélésben, s ezért volt kénytelen lőni. A délafrikai feketék teljesen egyetértenek Vorsterrel és Smithel. hogy együttélés nem lehetséges, ók ezért lőnek. Ha őket kérdeznénk meg a detroiti iró-apáról. bizonyára elítélnék, de nem azért mert lőtt. hanem _ mert nem akart lőni. Mentalitásban ugyanis a néger vezetők a fehér fajvédőkhöz állnak közel, nem azokhoz akik a békét prédikálják. A feketék között is vannak, akik békét prédikálnak: ezek nem lőnek, ezekre lőnek, és ők is kénytelenek lőni. hogy ne lőjjenek rájuk. A cikknek befejezése nincs. Ugyanúgy nincs, mint ahogy az emberiség véres történetének sincs sohasem befejezése. MEN D Rn az (szakamerikai MAGYAR ZSIDÓSÁG LÁPJA VOL. 16. 686. Ara: . 40 cent DEC. 10. 1977.
