Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-12-03 / 685. szám

8. oldal iMENORA * 1977 december 3 BARZILAY ISTVÁN : SZAKADÉK Meg is érdemlik az átkozottak, ha így bánnak az üldözött néppel, amely a hazájába akar visz­­szatémi. „Jegyezzétek fél a történelem könyvébe, Amá­­leknek még az emlékezetét is kitörölni.” A lift félhomályában Aliza nem gyújtott villanyt. Jóéi fáradtan esett az ágyra. — Nem így, parancsnok, vetkőzz le. Segített levetni a chakiinget, s közben Jóéi beszélt, nem engedte nyugodni a gyűlölet, amely minden sza­vából áradt. — Babilon sorsa fog lesújtani rá, ahogyan a pró­féta megjövendölte: „Káldea prédává lesz és akik pré­dává vetik, mind jóllaknak belőle”. Jóéi szemei már leragadtak, még megpróbálta meg­csókolni Aliza kezét, amely az arcát simogatta, de a csók már elmaradt és ujjai között sípolni kezdett az alvó ember erős lélegzete. Aliza elsimította a homlokára hulló hajtincset. Betakarta lepedővel, hogy ne érje az erős nyugati szél. Elrendezte a cipőt az ágy alatt és a nadrágot a széken. Aztán kiheveredett az ajtó elé, pok­rócra, őrizni a parancsnok álmát. Brútusz szaladgált kö­rülötte, játszani szeretett volna. Aliza gondolatai most messze kalandoztak; az a világ, amelybe visszavitte az emlékezés, a tel-avivi Florentin-negyedben végződött és valahol a lengyel síkságon kezdődött. A másik férfit látta most, aki szakálla és hordár mestersége mögé rej­tőzve bujdosik a világ elől. És újra csak Vladeket, akit a lengyel kisváros feldúlt zsidó temetőjében hagyott. A parancsnok, akinek most hűséges házőrző ebként az ál­mára vigyáz, nem értheti meg soha, mi az, gyilkos ká­­pó szeretőjének és bűnben született, de ártatlanul meg­halt gyermek anyjának lenni. Vladek-Jechiél most tizen­öt hónapos volna már... Sötét volt, nem járt senki most a kibucnak ebben az eldugott sarkában. Harctól, szenvedéstől, hozzátar­tozóikért való aggodalmukban elfáradt emberek siettek korán ágyaikba. Az ebédlőteremben messze világított még a fény, nemsokára kialszik. Aliza szabadon sírhat, magányosan. Jóéi Kárni erős lélegzését figyelve. Al­szik. Közel hozzá, de Úristen, mégis milyen nagyon messze. Számbavett feledhetetlen találkozásokat, ritka pillanatokat, amikor a test megfeledkezik a lelkek kö­zött tátongó szakadékról; szárnyalásokra gondol, ame­lyek Jóéi Kárni közelében a magasba röpítették. Csókok és szavak játékát meleg éjszakákon és az egymás mel­letti megpihenés kábult örömét, nagy pillanatokat, ame­lyekben a zaklatott tudatot a szerelem pihenteti. Este lett, meleg támuz havi este, amikor a csillagok közel ereszkednek a földhöz, szinte kézzel elérhető mély­ségbe. Aliza magához engedte a végtelen csendet, ame­lyen áttüzelt a csillagok vibráló fénye, beborította, meg­pihentette. — Mégis jó, nagyon jó veled párhuzamosan haladni a szakadék másik oldalán — suttogta. Sírt. Boldognak is és nagyon nyomorultnak is érezte magát egyszerre. ★ Furcsa illegalitás. Másnap reggel a parancsnok el­utazott és a következő napon visszaérkezett a Voxival. Az autóval, amellyel fél éve járja az országot, a Pál­­mách parancsnokságától a Hágáná központjáig, vagy a Szochnut jeruzsálemi irodájától, ahonnan a Hágáná a pénzt kapja, a tel-avivi Vörös Házig, ahol Jicchák Szádé székel s hetenként kétszer-háromszor hozzá, Meo­­notba, Jóéi Kárni autója összenőtt ezzel a földalatti mozgalommal, a parancsnok mégis teljes lelkinyugalom­mal jelent meg benne Gváot kibucban, hogy elvonuljon Vele az „illegalitásba”, — azaz egy. penzióba Sávé Cion falucskában, ami még Nahariánál is kisebb. Persze a penziót már jóelőre megrendelte, mégpedig telefonon, holott az is valószínű, hogy az angolok lehallgatták a beszélgetéseit. A németek bizonyára ezt tették volna. Legfeljebb vele együtt becsuknak — gondolta. Esz­ter nehezen engedte el, de azért egy kissé örült is, mert persze ő is azt akarta, hogy hamarosan férjhez menjen hozzá, hol számíthat egy árvalány ennél jobb házas­ságra ? Tíz nap a tengerparton, vagy a nagy vizen, halász­csónakban, kettesben, vagy a penzió kis szobájában, amelynek ablakára citromfa ágai borulnak; a hallban, amelyben a jeke tulajdonosok gondozott zongorája ál­lott és a „kis művésznőnk” délután öttől vacsoráig gya­korolt rajta. S közben jöttek a parancsnokhoz futárok, különböző titkokkal, amelyeket nem árult el neki, s megérkezett egy egész napra Jani, aki amolyan adju­táns-féléje volt Jóéi Káminak, csúnya, nagyon sokat tudó, nagykoponyájú magyar zsidó, akinek furcsa ki­ejtése és még különösebb élete volt, amint a parancs­nok mesélte. Sokáig élt együtt egy nála idősebb, sánta asszonnyal, s egyszercsak az asszony levetette magát a háztetőről, ahol egy szobává átalakított mosókony­hában laktak, mert nem akart fiatal barátjának örökké a terhére lenni. Azóta Janinak nincs senkije, kóbor ku­tya, aki a brigádban csak úgy hozzácsatlakozott Jóéi Kárnihoz. Aliza érdeklődéssel nézte, de nem talált ben­ne semmit, ami nő számára igazán vonzó lehet, bizo­nyára ez volt Jani életének nagy tragédiája. De színesen tudott mesélni és olyan emlékezőkész­sége volt, hogy szóról szóra adott vissza párbeszédeket. Ha a Hágánában óvatosságból nem akartak valami na­gyon titkos intézkedést papírra vetni, előhívták Janit, elmondták előtte,. és amikor szükség volt rá berendel­ték, szépen elismételte a dolgokat, ő volt az élő jegyző­könyv. „Soha nem hiányzott belőle egy oldal sem” — szokta mondani a parancsnok. Csak a hús ruganyossága és az igazi teremtő férfi­erő hiányzott belőle, olyan ember, aki elbeszélgeti az életét és soha még nem produkált semmit, pedig har­minc évet betöltött. Egy délután mellette ült a zongo­ránál és addig kérte, míg lejátszotta neki Liszt két ma­gyar rapszódiáját és a dalok szövegét dalolta. Meg­kérte, ejtsen ki pontosan egy magyar mondatot, erre rákezdte: „Kerekes kerekét kerekíti kerekre”. Aliza ötödszörre megtanulta, kíséretet is rögtönzött hozzá, úgy hallatszott, mint valami Bartók-foszlány. Janira féltékeny volt, mert Tel - Avivban mindig együtt lehetett a parancsnokkal. Jártak kávéházakba, amelyekben a tel-avivi színészek, újságírók és más bo­hémek ültek, a tengerpartra fürdeni, vagy csak este sétálni; amikor a parancsnoknak ülése volt a Hágáná­ban, nem mindig vihette magával Janit, de ő olyankor otthon várta és megtárgyalták a dolgokat. Neki ilyen igazi barátnője sosem volt, talán nem is lesz, de ez nem volna baj, ha hozzámehetne feleségül Jóéi Kárnihoz. Mert akkor volna férje, szeretője, barátja és gyerme­keinek apja. A tíz nap eltelt, visszament Gváot kibucba, de előbb beutaztak Haifára, mert Mici megkérte levélben, nézzék meg az épülő házat, amelyben leelőlegezték az új laká­sukat. Éppen a villanyt és a vízvezetéket szerelték ak­kor és azt mondták, hogy szeptemberben be lehet köl­tözni, mert már csak a vakolás és festés van hátra. Tá­gas három szobából állt a lakás, széles nagy hallal, s hosszú folyosóval. A szalonnak és az Aliza számára fenntartott „leányszobának” az erkélye az öbölre nyílt; a hálószobához folyosó vezetett a konyha és a mellék­­helyiségek előtt és a Kármelre nézett az ablaka. A pa­rancsnok meg volt elégedve a munkával, beszélgetett a szerelőkkel, akik büszkélkedtek az ismeretlen mérnök­nek azzal, hogy lám Haifán jobban és szilárdabbul épí­tenek, mint Tel-Avivban. — Itt fogok lakni? — kérdezte hitetlenül. — S én nálad fogok hálni, ha Haifára jövök — mo­solygott Jóéi Kárni. — Nem is fogják hallani, amikor hajnal felé elmegyek, olyan messze van a hálószobájuk. Vissza Gváotba, elég keserves hangulatban, rossz volt megint egyedül aludni. A kibuc tele volt haifai és tel-avivi munkásokkal, akik önként jelentkeztek, hogy segítsenek a szétvert falvakat újjáépíteni. Hetenként egyszer teherautókra szálltak az asszonyok és mentek Atlitba, vagy Ráfiáchba, meglátogatni a fogságban tar­tott férfiakat. Eszter nyomorúságos lelkiállapotban volt, hiányzott Niszánja és Aliza úgy döntött, hozzáköltözik. A lift találkahellyé degradálódott. Jóéi Kárni teljesí­tette ígéretét, mert apjának a cége valóban zongora­­hangolót küldött, aki rendbeszedte a hangszert és zon­gorázhatott, amennyi ideje csak volt. Délelőttre be­osztatta magát a gyermekházakhoz, hogy segítsen a bajbajutott kibucnak, s délutánját töltötte a zongora mellett, este pedig az „ugró” vizsgára készült, elég ked­vetlenül. Aggodalommal teli levelek érkeztek Miéitől és Rozália nénitől is, mert a palesztinai nehéz helyzet­ről sokszorosan felnagyított tudósítások jelentek meg a külföldi lapokban. Maguk a tények is borzalmasak voltak. Az angolok elzárták a partokat az Európából érkező menekülthajók elől és augusztus elején a parancsnok elárulta neki, hogy a hatóságok deportálni fogják a máápilokat Ciprusba. Újra szögesdrótok mögé akarják zárni a zsidókat, alig egy évvel azután, hogy felszabadultak a nácitáborok­ból. Lázongott a kis Zsidó Nemzeti Otthon, az angol katonák már nem jártak be a városokba, mert az Écel és a Lechi merényleteitől tartottak, a Hágáná pedig katonai táborokat támadott, hogy fegyvert szerezzen és stratégiai pontokat, radarállomásokat robbantott fel. Augusztus közepén megérkezett Jani, autóbuszon és hozta a parancsnok üzenetét, hogy dolga van Haifán, nem jöhet, de ha Aliza akarja, utazzon át ő hozzá, a „fészekbe”, azaz az Achuzán levő kis penzióba, ahol nagy titokban néhány éjszakát töltöttek, főleg péntek este, amikor a parancsnok eljött érte Wolffékhoz. Azt hazudta, hogy visszamegy az intézetbe, de ehelyett a „fészekben” bújtak meg másnap délig, amikor Nicával volt órája Meonotban. A Wolff-házaspámak augusztus 18-án kellett érkez­nie hajón. Aliza elhatározta, hogy búcsút vesz Eszter­től és a vakációját Haifán fejezi be, Micinéi. Jani segí­tett csomagolni, csak Brutus okozott gondot. Nem volt mit tenni, magával vitte őt is, hiszen már szobatiszta volt és Miciéknél is ellehet, az új lakásban pedig bőven lesz hely részére. Janit beszállásolta a liftbe és más­nap a kibuc egyik tenderén mentek be Haifára. ... Jóéi Kárni székhelye a Hágáná rejtett parancs­nokságán, az alsóvárosban volt. Már megjelent az angol főkormányzó rendelete, hogy a menekült hajók utasait Ciprusba deportálják. S elfogták a partok mellett a „Kátriel Jaffe” és „A bárka 23 utasa” nevű hajókat, összesen 1300 zsidó volt rajtuk. Jóéi Kárni a titkos r .­­diókészüléknél ült és hallgatta a hajókon szolgálat, t teljesítő harcosok vezetőinek jelentését. Két angol cir­káló fogta el őket, folynak az előkészületek, hogy át­szállítsák az embereket ezekre a hajókra. A helyi pa­rancsnok a haifai intézmények vezetőivel tárgyalt vala­hol. A Hágáná tudta, hogy másnapra kijárási tilal­mat rendelnek el a hatóságok Haifán, hogy zavartala­nul hajtsák végre a deportálásból menekült zsidók de­portálását Ciprusra. Felelősségteljes lépésről kellett dönteni: a lakosság szegje meg a kijárási tilalmat, vo­nuljon ki az utcára, a Hágáná támadja meg a kikötőt és fejtsen ki ellenállást az utcákon. Szükség esetén fegyvert kell használni. Aliza aztán nem is a „fészekben” töltötte az éjsza­kát, hanem a Hágáná parancsnokságának titkos irodá­jában. Kis arab ház volt, a frontján valaha fűszerüzlet kínálta portékáját a lekopott kereskedelmi reklámok tanúsága szerint. A redőny lehúzva, a helyiségben málló­félben levő pultok; az üzlethelyiség mögött kis szoba volt, itt üldögélt Jóéi Kárni a rádiókészülék mellett, amelyből nehezen érthető hangok törtek ki olykor. A parancsnoknak azért kellett ezen a napon Haifán lennie, mert a helybeli Hágáná-vezetők nagyrészét el­vitték Latrunba, vagy Ráfiáchba. Miért nem tartóztat­ták le őt is? Valószínűleg azért, mert szeptember első­dig még az angol hadsereg őrnagya volt, legalábbis pa­­pírön; úgynevezett leszerelési szabadságát töltötte az angol gyarmati hadseregben az angol uralom elleni lá­zadás egyik szervezője. Az éjszaka nagyon lassan telt. Katonai pokrócon ült a sarokban és hátizsákra dőlve bóbiskolt. A hajnalra lestek, amelyről tudták, hogy megszállt városra virrad. A titkos rádió már bemondta, hogy a kikötő tele van állig felfegyverzett vörössapkásokkal, az angol hadsereg híres ejtőernyős egységeinek katonáival. Egy teljes há­borús hadosztályt vezényeltek Haifára — ilyen haderő­vel akarja felvenni a harcot Haifa zsidó lakossága a Hágáná támogatásával. A Hágáná azért húzódott le ide a körzeti parancs­nokságával, mert ezen a környéken arabok laknak, arab városnegyedekre nem érvényes a kijárási tilalom. Per­sze, azért bizonyára itt is cirkálni fognak angol kato­nák. A parancsnoknak nem esik ki a pipa a szájából; olykor mond egy-két szót, amelynek értelmét Aliza nem fogja fel, csak azt látja, hogy ilyenkor valami törté­nik, egy-két harcos jön és megy. A kis szobában vágni lehet a füstöt, amely elkeveredik a forró víz párájával. Prímuszon főznek teát, vagy erős törökkávét, hogy ne aludjanak el a virrasztó emberek. Az álom végül mégis elnyomta és füttyszóra ébredt. Kinn fújt valaki sípba; Aliza felemelte fejét a háti­zsákról és Janit látta maga előtt. Borostás volt az arca és hajlott orra mellett a barázdák bemélyültek. Tembel­­sapkája alól kilógott régen nem nyírt, egyenes és sűrű haja, „rengeteg haja van, miért nem fésüli?”, gondolta és rámosolygott. Reggel hat óra volt. — Van tea és ennivaló — mondta a férfi —, sőt Jóéi Kárni is van, de most máshol akadt dolga. Aliza körülnézett, az asztalról hiányzott valami, per­sze, a rádiókészülék a nagy dobozban, hová vihették? Kintről nem hallatszott semmi. — Azért hagytak itt, hogy rám vigyázz? — kér­dezte Janit. — Nem, hanem mert inspekciót kell tartani itt is. Ha veszély van, jelentik kívülről és az udvaron keresz­tül átszökünk egy másik rejtekhelyre, amit arab bará­taink előkészítettek. Pénzbe került. — Ott akarok lenni, ahol Jóéi. — Mindjárt ott leszünk — válaszolta a fiú nyugod­tan és betöltötte a teát, nagy kanállal humuszt kent arab pitára és elébe rakta, a pokrócra. — Nem eszem egyedül. Jani szótlanul mellé telepedett, a humuszos pitát majszolta és nyelések szüneteiben teáját fújta. Aliza éhes volt és gátlástalanul csapott rá az ételre. — Kérek még — mondta és Jani oda nyújtotta neki a második pitát, üresen rágcsálta és forró teával a szá­jában puhította. — Okos fiúnak tartanak és mégis csak amolyan má ­sodrendű szerepet játszol itt. Mi az oka? — kérdezte hirtelen. Jani meglepetten nézett rá. Aztán vállat vont és kényszeredetten válaszolt. — Amolyan félbemaradottság, azt hiszem. Nem ér­tek semmihez, csak utasításokat tudok teljesíteni, mint valami automata. Az a mesterségem, hogy másoknak engedelmeskedjem, sosem tanultam egyebet. Ez csak látszólag másodrendű szerep. Emlékszel a húsdarálóra, amit otthon használtak, a konyhában? Nos, csavarjai vannak. Ha csak az egyik hiányzik belőle, nem lehet húst darálni vele. Én vagyok a csavar. Abba a gépe­zetbe, amelynek egyik mozgatója Jóéi Kárni, kiválóan beleilleszkedtem, nem is pályázok egyébre. Tudom, hogy nélkülem megállna, legalábbis addig, amíg nem talál­nak valaki mást helyettem. Aliza bólintott. — Még mindig jobb, mint semmit sem cselekedni. Magamra gondolok... — szólt Aliza és cigarettára gyújtott. — Te zongorázol, ez nagyon sok — vélte Jani. — S azonkívül Jóéi Kárni életét megszépíted, ez talán még fontosabb szerep. — A te életedet nem szépíti senki? — Tartósan nem — vallotta be szégyellős mosoly­­lyal. — Legtöbbször csak rövid időre. Kénytelen vagyok beletörődni, hogy nem vagyok leányálom. — Hallottam, hogy volt egy nagy szerelmed — mon­dotta kegyetlenül Aliza. Kíváncsiságból tette. Érdekelte ez a fiú, aki Jóéi Kárni egyetlen közeli barátja. Eleinte különösnek találta, hogy egy tel-avivi szábre­­nak nincsenek szívbeli barátai. Da a, parancsnok elma- Jk gyarázta az okát: a középiskolát néni #él-Avivban vé-yjij gezte, hanem kibucban. Különbözeti vizsgáit és az érett­ségit Haifán tette le és elsőéves műegyetemi hallgató volt, amikor bevonult katonának. Ilyen mozgalmas, sok­felé töltött ifjúságnak az a következménye, hogy tucat­számra, vagy százszámra vannak barátai mindenütt, de egészen közeli, az kevés van. Inkább bajtársak ezea, nem pedig bizalmasok, akikkel férfiember megbeszél­heti a dolgait. Igaz, hogy a parancsnok zárkózott em­ber, s ez is oka lehet annak, hogy alapjába véve magá­nyos; azaz, lehet, hogy ez fordítva van, Jóéi Kárni ma­gányos ember, mint a többi, s mert erős egyéniség, nincs szüksége arra, hogy közel engedje magához az embe­reket. De ezzel a Janival másképp van, hiszen a szerel­mükbe is beavatta, azaz lehet, hogy csak szolgálati mu­szájból odarendelte Sávé Cionba, de miért éppen őt? Ha őt kérette oda, ahol a szeretőjével tölti „földalatti” nap­jait, akkor barátja is, nemcsak alárendeltje. Ha pedig barátja, akkor kegyetlenül kiszedi belőle az emberi mi­­voltját, Aliza jogot érzett ahhoz, hogy Janit megismerje. MIÉRT SIJTNE OTTHON ? IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROYAL PATISSERIE & BAKERY NEL. Tol.r 651-7689. 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ ős SZÉCSI KATÓ Akar ön is egy jó haj vágást? Keresse fel Ligeti volt buda­pesti Váci utcai férfifodrászt. Hair Stylist ahol két I osztályú volt budapesti férfi fodrásznő is biztosítja a gyors és jó ki­szolgálást. Női hajvágások. Air condition. Bilis BARBER SHOP MENS HAIR STYLIST 559 St.Clair W. Tel:653-3779 • • Volt mar On a LEGYEN A VENDÉGÜNK Asztaltól* I akis a 597-0801 számon TV - STEREO SZERVIZ , ELADAS Hívja Mr: TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 ^,£aiafie * Étterem és Tavern Európai és Kanadai ételek Cigány 469 Bioor St. W. 921-6269 zene Déli 12-től Business-lunch Dr.CRISTA FABINYI Mrs. ON ROT a legmodernebb hollywoodi #K 0 ZM E T I K A I eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LEI - 6318. George Interiors Kárpitos bútorok szakszerű készítése és javítása 20 éves gyakorlattal. Nagy választék szövet mintákban ANTIK SPECIALISTA. 984 O' Tel: Connor Drive Tel: (416) 751-9277 Tulajdonos: MOLNÁR GYÖRGY MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 ^Patika (ALLÉN PHARMACY) GYORS, UDVARIAS, GYÓGYSZERKÜLDÉS LELKIISMERETES, AZ ÓHAZÁBA! RECEPT SZOLGALAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÓl este 7-ig szombaton 10—tői délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. PATACSI CIPŐ SÁLON agyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipők raktáron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Postán is bárhová Kanadában portokóltséggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel port német győgybetétes női- és lérficipdk extra széles lábakra isi 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 EGÉSZ ONTARIOBAN A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelést KERÉKPÁROK 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents