Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-12-03 / 685. szám
,Mr.August J. Molnár P.O.Box 1o34 Ne# Bruns sick, New J U . S . A . Second clast nail registration No. 1373. ersey o39o5-------------Az írástudó felelősége Egy nemrég Romániából Izráelbe alijázott idősebb újságíró kollégámtól kaptam érdekes levelet a héten. Olvasta cikkeimet — írja — és nagyon tetszenek neki: ezért arra kér, hogy a kiadóhivatali teendők mellett se hanyagoljam el az újságírást — mert az a legszebb szakma a világon. Idős kollégámnak természetesen igaza van. Az újságírás szép és felelősségteljes foglalkozás, főleg ha felelősségteljesen írnak Éppen ezért keserít el az a züllés, amely az amerikai, de valószínűleg más földrészek sajtóiban is évek óta tapasztalható. Lehet hogy sokan azzal fognak vádolni: megöregedtem és konzervatív ,,vén marha" lettem, aki már nem érti meg a fiatalokat, s abban a meggyőződésben leledzik, hogy az ő fiatal korában minden jobb volt. Talán van is benne valami igazság, de akkor is hallgassák meg a bánatomat, s döntse el mindenki: jogosan méltatlankodom -e. Amikor ugyanis kezdő újságíróinas u.n. ..slapaj" voltam, a szakma szépségeit és a felelősséget olyan emberektől tanultam, mint Szirmay, Zsolt Béla, Gergely Sándor stb. Nem voltak nagyon kíméletesek velem. Sosem felejtem el például, hogy Szirmay (aki később nagy szeretettel és természetesen hozzáértéssel gyomlálgatta műveimet) első kéziratomat ezzel a vérfagyasztó megjegyzéssel adta vissza. „Na fiam, magából sem lesz egy Babits Mihály". De azért ma is hálás vagyok ezeknek a mestereknek, mert hiszen azonkívül, hogy kialakították stílusomat és meg-, tanítottak a magyar nyelv szép és helyes alkalmazására — azonkívül ők magyarázták el, hogy mi az az újságírói felelőség. Abban az időben még nem lehetett leírni egyetlen olyan mondatot sem, amely nem volt kristálytisztán bizonyítható, s azok az u.n. híres ”kacsák“ voltak, vagyis nem volt igaz, hogy nem igazak. Alaposan utánna kellett nézni minden adat helyességének. Már múltheti vezércikkemben megemlítettem azt a fájdalmat, hogy még a New York Times szerkesztőségében sem tudják az Omár és az A ksa mecset közti különbséget.E héten ugyancsak a New York Times-ban azt olvastam, hogy Szadat a Kelet-jeruzsalemi King Dávid Hotelban fogadta vendégeit. Aki valaha is járt Jeruzsálemben, az pontosan tudja, hogy a King Dávid Hotel Jeruzsálemnek azon a felén volt, amely 1948 óta egyfolytában Izráelhez tartozott, tehát nem mondható Kelet-Jeruzsálemnek. De ez talán a kisebbik hiba. Ami az újságírói felelőtlenség címszó alatt e héten végsőkig felháborított, az a nagy kanadai lapok produkciója volt. A kanadai újságírók ugyanis megirigyelték Egyesült Xllamok-beli kollégáikat, hogy azoknak szinte minden hétre jut valami botrány: ha nem is egy igazi Watergate, legalább annyi, hogy valamelyik törvényhozó a titkárnőjével került szerelmi kapcsolatba, s mivel a történelemben ilyenre még sohasem volt példa, ebből érdemes első oldalas szenzációt csinálni. Kapkodják is az újságokat. A kanadai riporterek ezúttal azt fújták fel, hogy az RCMP. — a Royal Canadian Mountaint Police, — amelyik a kanadai titkosrendőrséget is magában foglalja, törvényellenes dolgokat követ el. Például lehallgatja olyan szervezetek telefonbeszélgetéseit, amelyek felforgató tevékenységgel gyanúsíthatok és még leveleket is föl bont. Annak ellenére, hogy véleményem szerint Kanadának van a világon a legbékésebb titkosrendőrsége én mindezt feltétel nélkül elhiszem. Amitől mégis redőkbe szaladt a homlokom, az volt, hogy a levélfelbontás technikájára az RCMP-t az amerikai titkosszolgálat a C1A tanította meg. A ClA-t — nyilvánvalóan —a keleti blokk propagandistáinak kezdeményezésére — sikerült úgy beállítani, mint a világ rákfenéjét. Nincs szándékomban különösebben védeni, nem szorulnak rá az én támogatásomra. De mégis: miféle tudatlanok írják a kanadai újságokat, akik még azt is elhiszik (vagy megpróbálják elhitetni) hogv ilyen csodálatos trükköket, mint egy levél felbontása csak a C/A-tól lehet megtanulni. Becsületszavamra kijelentem, hogy tizenkét éves koromban még nem volt semmilyen kapcsolatom a CIA-val, és mégis tudtam a trükköt. Mikor intőt vittem haza, hogy a szülői dorgálásra megfelelően felkészüljek, gőz fölé raktam a borítékot amit bontani sem kellett, ezután magától kinyílt. A levél, az intő elolvasása után a borítékot nyom nélkül lehetett újra beragasztani. Nem csak én voltam e titok tudója, barátaim és azt hiszem a földkerekség minden nebulója ugyanolyan járatos volt a titkosszolgálat e misztikus rejtélyben mint én. Csak most, miután elolvastam, hogy az ilyesmit az amerikaiaktól kell megtanulni vert gyökeret bennem a gyanú: talán mégsem teljesen jogtalanul vertek annakidején az államvédelmi hatóságon, azt állítva, hogy én a CIC-nek, — ahogy ők mondták a cic-nek — az ügynöke vagyok, mert másképp honnan tudhattam volna mindezt. Lehet, hogy engemet is az amerikai titkosszolgálat tanított? De hagyjuk a tréfát. A felelőtlen riporterek súlyos károkat okozhatnak minden országban, ha aláássák az államfenntartó szervek tekintélyét és megbízhatóságukba vetett hitet. Világért sem akarom ezzel azt mondani, hogy nincs szükség a rendőrségnek polgárság által való ellenőrzésére. Ilyesmi nagyon is hasznos a szélsőséges kilengések elhárítására, ugyanakkor azonban súlyos felelősséggel jár. Mert ha indokolatlanul feketítjük be a karhatalmi szerveket, úgy esetleg éppen akkor nem tudják majd ellátni feladatukat, amikor arra a mi védelmünkben lenne szükség. Szerencsére, a közvélemény okosabb mint korunk újságírói. Kanadában most már hetek óta folyik a titkosrendőrség indokolatlan befeketitése, s a szenzációtól lázbajött ifjus riporterek még azt sem veszik észre, hogy ezek az izgalmak már a közönségnek sem kellenek. Annyit írtak az RCMP működésének borzalmairól, hogy a végén már az sem lenne meglepő, ha a derék, jószándékú, lovascsendőröket az 1970-es québeci terrorcselekmények emberrablások és gyilkolások elkövetésével gyanusítanák.Az első napokban a parlamentben a konzervatív ellenzék még interpellált is az ügyben, de aztán mind kevesebbet beszéltek róla, s az elmúlt hét folyamán az első oldalas szenzációk ellenére, inkább gazdasági kérdésekkel — az infláció, a munkanélküliség, a nemzeti egység problémáival — bombázták a kormányt. Mivel pedig a politikát nem a politikusok, hanem a közvélemény csinálja, s a politikusok mindig azt mondják el, amit hitük szerint választóik hallani szeretnének, ebből feltételezhető, hogy ezek a mondvacsinált szenzációk a nagyközönségnek nem kellenek. Az olvasó az újságból két dologra kiváncsi. Az egyik az, hogy teljesen tárgyilagos, elfogulatlan hírszolgálatot kapjon. A másik, hogy megismerje az újságíró vagy a lap szerkesztőségének álláspontját, de ilyen esetben az erkölcsi kódex előírja: meg kell mondani, hogy itt — szükségképpen elfogult — magánvéleményről van szó. Aki ezt a kettőt összekeveri az nem újságíró, hanem zug-zsurnaliszta. Romániából Izraelbe alijázott újságíró kollégámnak szerencséje van, hogy még nem ismeri eléggé az amerikai újságírás technikát — különben nem állítaná, hogy ez a legszebb szakma a világon —. Tulajdonképpen mit kell tudni egy újságírónak, tehát annak a szakembernek, akit jóformán senki sem ismer el szakembernek? Megfigyelték kérem, hogy mindenki aki az alany és állítmány titkos összefüggését legalább nagyvonalakban ismeri, meg vanvyöződve arról, hogy ő újságíró. Abba senki se szól bele, hogy a suszter milyen öltéssel varrja a cipőt, senki sem állítja magáról, hogy tud műanyagot gyártani, vagy acélt önteni. Két szakma van amibe mindenki beleszól, amiben mindenki ad tanácsot, anélkül, hogy meglenne hozzá a felkészültsége. Az egyik az orvosi, a másik az újságírói szakma. De miért? Ugylátszik mindenki fél, hogy tanácsa alapján rossz cipő, rossz vastraverz, rossz plasztikzacskó készül. Attól, hogy rossz egészségű, s hogy félrevezetett agyú emberek "készülnek“ tanácsuk alapján ettől senki sem tart. Lehet, hogy a nyersvasat fontosabbnak tekintik, mint az embert. Nem mintha az újságírókra nem férne rá egy kis tanítás. Újabban az újságíró szakmát egyetemeken tanítják. Ez sem eredményes eljárás. Az újságírást tudniillik megtanulni nem lehet, mint hogy a regényírást sem lehet egy másik könyvből elsajátítani. Ez adottság, amihez születni kell. Viszont az újságíróknak nem ártana tanulni. Nem kötelező, hogy bármilyen szakmának a részleteiben elmélyedjen, de mindenki másnál nagyobb általános ismerettel kell, hogy rendelkezzék. Éppen ez az ami a mai újságírók legtöbbjéből hiányzik, s talán ez az ami szenzációk felé hajtja őket. A hhoz tudniillik, hogy TÁVIRATBAN A KŐZELKELETRŐL *1 Szádat szerint Ceausescu román államelnök közvetítette a jeruzsálemi találkezást * Szudán államelnöke - Numeiri - ment elsőnek Kairóba, hogy támogassa Szádát terve't * kz ENSz közgyűlés Izráel feltétel Ceausescu román államelnök nélküli visszavonulását követeli; nem vették észre, hogy valami történt a világ han * Szádát e hét sznmhatjára csúcskonferenciára hívta meg a szomszédos arah államokat, valamint a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat és Izráelt * Szádát: Ha kell kettesben tárgyalunk Izráellel * Moshe táján kész héketervel utazik Kairóba * Lehet, hogy élet beléptetik ligái Álon tervét RUBIN FERENC: MINI-GENF KAIRÓBAN Úgy látszik, e felforgatott világban végülis a mérséklet arat diadalt, a világ rendjét megbontani szándékozó terroristákkal szemben. Rhodéziában a fekete faj mérsékelt vezetői elhatározták, hogy terror és háború nélkül simítják el ellentéteiket a jelenlegi kormánnyal. A Közelkeleten az arabok többsége végre ráeszmélt a tényre, hogy szélsőséges terrorral csak saját életüket teszik tönkre, de eredményre nem jutnak. Most a leghaladottabb arab állam elnöke, jeruzsálemi útján felbuzdulva, újabb döntő lépésre szánta el magát. Szerinte, amennyiben Izráel és a Jordán nyugati partján élő arabok közt lehetséges egy olyan együttélési formában megegyezni, mely kielégíti az arab öntudatot, anélkül, hogy ez Izráel határaira veszélyt jelenthetne, úgy minden hátralévő kérdést már könnyebben lehetne megoldani. Mindenesetre, haladásnak tekinthető a mérsékeltek lemondása arról, hogy a P.L.O. néven működő terroralakulatot tartsák a nyugati part egyedüli arab képviseletének. A mérsékelt arab polgármesterek és az izraeli arab vezetők örömmel elfogadták Szádát meghívását a kairói konferenciára. Bár a P.L.O. is kapott meghívást, de lemondta. A mérsékelt arab államok képviselőin kívül, Izráel és az Egyesült Államok biztosan jelen lesznek. Szíria azzal az otromba érvvel utasította vissza a meghívást hogy a konferenciával Szádát csupán izraeli útja jogosságát kívánja bizonyítani. Ezzel szemben, az USA attól tart. hogy ha a konferencia' nem éri el célját, úgy az veszélyezteti a genfi konferencia sikerét, s félő, hogy a mérsékelt arab tábor ismét korábbi állásfoglalásához tér vissza. Ez az amerikai érv kissé Isántít. Dáján, Chali egyiptomi külügyminiszterrel a Szináj féljszigeten tartott megbeszélésen [ugyanis kijelentette, hogy a kairói értekezleten Izráel semmiféle kötelezettséget nem lesz hajlandó vállani, és azt csupán az állásipontok tisztázásának tekinti a genfi konferencia előkészítésére. Nem tért el eredeti állásfoglalásától, mely szerint nem fogad el semmiféle palesztin államot, sem a határokról való visszavonulást. Ezt szem előtt tartva, előnyösnek tekinthető, hogy az ügyrenddel és a P.L.O. részvételének kérdésével elpocsékolt idő után, az érdekeltek — közvetlen tárgyalások kapcsán »— a lényegről fognak tárgyalni, s |ez Szádát izraeli látogatásának első Bár a béke zsenge magvát már [elvetették, de hogy hajt-e virágot, azt még senki sem jósolhatja meg. [Helytelen az a vélemény, hogy a labda most Izráel térfelén van. s |ezért a világ a következő lépést imost Izraeltől várja. A harmincéves gyűlölet cementtégláiból épült. Iszilárd fal még nem omlott össze |teljesen. Az arab államok tekintélyes része még mindig tengerbe látható eredménye. A genfi konferenciát pedig 1973-ban is megtartották Szíria nélkül. Nem vitás, hogy a mérsékelt arab államok most sem kívánnak lemondani a konferencia megtartásáról, Szíria esetleges távolmaradása miatt. Bár Szíria nem mutatott konokságot a libanoni harcok idején, — betartván Izraellel kötött néma egyezményét, nem lépte át a Littani folyót. kívánja fojtani a zsidóságot. Egy erőteljes hang ugyan kivált közülük, de öt arab állam azonnal vérdíjat tűzött ki a fejére. Ne feledjük: Abdullah jordáni királynak csak azért kellett meghalnia, mert közvetlen tárgyalásokat kezdett Izrael vezetőivel. Való igaz, a jeruzsálemi folytatás a 14. oldalon Még korai az optimizmus melyik szenátor kivel fekszik le, hogy milyen módon ellenőrzi a lexikont, ezt meg lehet írni hasraütve. Hát ezért tartunk ott a közvélemény irányításával ahol tartunk, ezért árasztják el a nagy lapokat hitvány hírekkel, s általában ezért árasztják el a világot a hitvány lapok tömkelegével. Ne haragudjanak, ha nem veszem elő az illetékes lexikont és nem keresek utána, hogy hány nyomdatermék jelenik meg naponta de abban biztos vagyok,hogy több tízezres nagyságrendű számról van szó. Hát persze, hogy ennyi írni-tudó és az íráshoz szükséges felelősséggel rendelkező sajtóember nincs. A szabad sajtót megfékezni, megregulázni nem lehet, mert ez diktatúrához vezet.A szabad sajtót pedig valamilyen formában meg kellene fékezni, mert a jelenlegi állapot általános elbutuláshoz, és anarchiához vezet. Megoldást persze én sem tudok ajánlani. Csak csodálom Izraelben élő idős kollégámat: honnan vette az erkölcsi bátorságot ahhoz, a megállapításhoz, amit különben én ugyanúgy érzek mint 6: hogy tudniillik — az újságírói szakma a legszebb a világon. — E.G. MEGHÍVÓ A TORONTÓI MAGYAR AJKÚ ZSIDÓK SZÖVETSÉGE ezúton hívja meg tagjait és barátait SZOKÁSOS SZILVESZTERI HANUKA BÁLJÁRA mely, 1977 december 31-én este 8.30-kor kezdődik a SHAAREI TEFILAH Zsinagóga (3600 Bathurst St.) banketthalljában. Elsőrangú zene, műsor, sorsolások,, remek hangulat. Belépődíj teljes meleg vacsorával együtt személyenként $20.Jegyek rendelhetők a következő telefonszámokon: Elek Pál — nappal: 921-2393, este. ISI- MII Menczeles Pál — nappal 364-6999, este: 781-6926 Stern Tibor — nappal: 368-4132 este: 633-4884 Az est tiszta bevétele Magyarországon élő rászorult hittestvéreink támogatására lesz fordítva
