Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-11-26 / 684. szám

MENORA * 1977 november 26. És legyen szíves közölje Vitekkel, hogy jól va­gyok és ne küldjön többet nekem semmit, nincs szük­ségem rá, már rendesen keresek. Lesz szíves megmon­dani? És azt, hogy szívélyesen üdvözlöm. — Gváot kibucba megy az unokatestvéréhez és Juda ne küldjön többet semmit, nincs rá szüksége, mert ren­desen keres — ismételte udvariasan. — Jó vakációt, Aliza kisasszony. Lassan döcögött a kapu felé. Jó volna, ha eltűnne, mielőtt a parancsnok megérkezik. Szerencséjére Jóéi Káraira sokat kellett még várni, sok dolog van ezekben a napokban a Pálmách parancsnokságán. Brútusz a sarokban aludt, Aliza várta Jóéit. A va­csoránál mondták, hogy a parancsnok megérkezett és a kibuc védelmi bizottságával tanácskozik. Péntek este volt, amikor mindig együtt szoktak lenni. Most, az iz­galmas napokban is eljön hozzá, ide Gváotba is. A lift forró tákolmány, amely főleg ilyenkor, az esti órákban adja ki a nap melegét, amit egész nap beszív­tak a vékony deszkafalak. Pucéron feküdt, csak lepe­dő takarta. A parancsnok szebbé teszi a szegényes kör­nyezetet. Talán a meleg tette, hogy zűrzavarosak a gon­dolatai, vagy talán az izgalmak, amelyeknek közepette most a kibuci társadalom él. Arra akar gondolni, hogy milyen áldozatosan, szerényen élnek ezek a kibuci em­berek. Az ő életét, szerencséjére Jóéi Kárai látogatásai gazdagitják. Brutus nyikkant egyet és felnyitja szemeit. Hegyes, éles fogai közül mormogást hallat. „Csitt, kiskutya, jó­barát jön ...” szól oda halkan. Dobog a szive, mint egy­fajta elromlott óraszerkezet, amikor a parancsnok kö­zeledik. Brutus nem hallgat rá, felugrik és ügyetlen kölyökkutya-szaladással siet az ajtóhoz, hogy megugas­sa a jövevényt. — Ereszd ki Brutuszt, sálom parancsnok — üdvö­zölte. Jóéi mosolyogva fogadja a hívogató látványt, Ali­zát, amint a lepedő alól sejtelmesen kirajzolódik. A lány vágyódása és a férfi mosolya megtölti a levegőt villamossággal. Azért Aliza mégis érzi, hogy gondok emésztik, a mosoly nem leplezi előle, mennyire foglal­koztatják az események. Feléje nyújtja karjait, gyere, drágám, szerelmesem, meg akarlak vigasztalni, nyugodj meg mellettem, hiszen, ha ezt így ki is mondhatná. Vi­­tek szakállas szúnyoggá változott, amely az ablakhálóba ütközve, hiába próbál bejutni, falusi ember tud véde­kezni a szunyogcsípés ellen, maradj kint, s pusztulj el. Ne találj magadnak testet, amelynek vérét kiszívhatod. — ... Nem vagy egészen velem — vetette szemére, de mást mondtak a csókjai, amelyekkel a férfi hunyt szemét becézgette. — Kicsit nem — vallotta be. — Most tíz óra van, lehet, hogy éjfélkor itt lesznek az angolok. Legalábbis körülzárják a kibucot, hajnalban szállják meg. Mindjárt mennem kell, nem akarok foglyul esni. Hat kibuc vé­delmének megszervezését látom el, köztük van Gváot is. Halkan beszélt. Az angolok módszereit magyarázta. Előbb szögesdrót sövénnyel elkerítik a kibuc egyik sza­bad területét és mindenkinek oda kell mennie. Csak a gyermekek mellett dolgozó asszonyokat nem kényszerí­tik erre és az állapotosokat. S mialatt a kibuc felnőtt tagjait igazoltatják, mert úgynevezetett illegális beván­dorlókat keresnek közöttük, a házakban és műhelyek­ben fegyverek után kutatnak. Ezen a héten már tizen­két helyen végrehajtották, mindenütt pusztítást hagyvg maguk után. Senki sem hagyta magát igazoltatni; ami­kor a rendőrök a személyi adatok bemondását kérik, mindenki azonos választ ad: „Áni jehudi b'Erec Jisz­­ráél”, zsidó vagyok Erec Jiszráélban. Ez a séma. Ezek után, logikus gondolkozás szerint, az angoloknak csak két lehetőségük maradhat: vagy elviszik az összeseket és bezárják Ráfiáchba, vagy Latrunba, a gyűjtőtábor­ba, vagy itthon hagyják valamennyit. Csakhogy az an­golok nem gondolkodnak, hanem csak dühöngenek. En­nél fogva ütik-verik az embereket és mindenünnen el­visznek 20-30, vagy több embert, aszerint, hogy hány tagja van a kibucnak, vagy a szövetkezeti falunak. Ed­dig tizenkét helyen hajtották végre ezt a héten, holnap, szombaton 37 helység van soron. Közöttük Gváot. Aliza tudta, mit hallgat el a parancsnok. Hogy ha­­lottaik is vannak a kutatásoknak. És hogy mindenütt, ahol az angol tankok megjelennek, pusztítanak vetést, házakat, mezőgazdasági gépeket, öntözőberendezéseket. S minthogy a parancsnok is kíméli őt ilyen lehetőségek ismeretétől, ő sem fogja elmondani neki, mennyire fél a holnaptól. — Ha Hitler élne és a Palesztina-mandátura a né-BARZILAY ISTVÁN SZAKADÉK meteké volna, meghalnánk valamennyien — elmélkedett. — Gépfegyver a kibuc közepébe, a chavérok maguk ás­sák meg a tömegsírt és aztán tak-tak-tak... Hidd el, hegy ez gyerekjáték ahhoz képest, amit a zsidók Euró­pában végigcsináltak... Jóéi Kárai hangja felcsattant. — Védekezni is tudtatok? Szembeszálltatok a tan­kokkal? Elrejtettétek a fegyvereket kellő időben, mert előre tudtatok az elnyomók minden lépéséről? — Persze, hogy nagy különbség... — csitította. -­­Azért érdemes még egyáltalán élni zsidónak. S ezért jó Palesztinában élni és főleg nagyszerű dolog az a tény, hogy Aliza Krakkauernek olyan szeretője van, mint Jóéi Kárai. A hegeket csókolgatta a hátán, a száját marta amíg véres lett a csókja. Úgy viselkedem, mint aki az eszét vesztette, rótta közben önmagát, mert a legkábí­­tóbb mámor közepette is megőrzött valamit a józansá­gából, Csak ne késsen el, hiszen tizenkét órakor körül­zárják a kibucot... — Menj, drágám, ne hozd bajba magad miattam — küldte végül. Jóéi szótlanul öltözködött, chakiruhájára szomorúan halvány fényt vetett a plafonon himbálózó villanykörte. Brútusz is nyafogott odakint. Jóéi szomorú arccal állt az ágy mellett. — Vigyázz magadra, Niszántól megtudod, hogyan kell cselekedned. — Máris tudom, reggel a harmadik gyerekházban jelentkezem munkára, s ha igazoltatnak, büszkén fogom mondani, hogy zsidónő vagyok Erec Jiszráélben. Az ajtóig kísérte, meztelensége világított a homályos barakkban. — S te? ... Hol töltőd az éjszakát? — Valahol az országban ... itt... a közelben ... Olyan helyen, amely nem szerepel az angolok listáján. A vihar múltával jelentkezem. Parancsba kaptam, hogy nem szabad fogságba esnem. Kint sötét volt, a parancsnok alakja beolvadt az éj­szakába. Brútusz szaglászva járta körül a barakkot. — Feküdjünk le, kiskutyám, próbáljunk aludni... — sóhajtotta. ... Három napig tartott a megszállás Gváot kibuc­ban. Két súlyos sebesültjük közül egyik meghalt a kór­házban. Dávidnak hívták, 23 éves volt és angol csizmák taposták végig, több bordatöréssel és belső sérülésekkel szállították el. Fiatal felesége akkor még nem tudta a halálhírt, ötvenhét férfit vittek el az angolok, asszo­nyokhoz nem nyúltak. Apró emléktárgyak hiányoztak a feldúlt házakból. Két házat teljesen tönkretettek, mert fúrógéppel kutattak fegyver után a talajban: a tankok rámentek a veteményeskertre, átgázolták a kaktusz élő­­kerítést; a nagy étkezőteremben csak a zongorát tartot­ták megtekintésre érdemesnek, átvágott húrokkal, né­mán állt ott. Aliza sírva borult rá. Mehet el innen, ho­gyan töltheti a nyarat hangszer nélkül? Esztert kellett vigasztalnia, mert Niszánt is elvitték. Megpróbálták elbújtatni, fontos ember volt a kibucban, a . v&Ielmi bizottság feje, titkokat tudott, Jóéi lelkére kötötte, ne engedje magát a drótsövény mögé terelni. Csakhogy rátámadt két angol katona, dulakodott velük, végül leteperték és a földön vonszolták, szakadt blúz­ban, véres orral dobták fel a teherautóra. Zsidó Erec Jiszráélben. Viteknek jó napja lehetett, kétezer zsidót tartanak gyűjtőtáborban a Zsidó Nemzeti Otthonban. A Hágáná titkos leadója rémségekről számol be, letartóz­tatták al. vezetőket is, Mose Sertok, Aharon Remez, dr. Bemard Joseph is közöttük van. A Szochnut jeruzsálemi épületében, a „Dávár” szerkesztőségében, a Hisztadrut központjában is kutattak, iratokat vittek el autószám­ra és négy napig kijárási tilalmat rendeltek el az egész országban. Fischmann rabbit szombaton arra kénysze­­ritették, hogy katonai teherautóra szálljon; ellenkezett, s erre a törékeny öregurat erőszakkal felrakták az autó­ra. Valósággal pogrom folyt a zsidók országában, nyolc­vanezer állig felfegyverzett angol katona közreműködé­sével. A kibuc itthonmaradt tagjai üléseztek, számoltak, méregettek, hogyan lehet minél gyorsabban helyreállí­tani a károkat, folytatni az emberi életet a tönkretett gazdaságban. Munkáskezek kellettek, pénzre, nagyon sok pénzre volt szükség. Negyedik napon jött el Eliezer Káplán, a Szochnut kincstárnoka; körúton járt, végiglátogatta az összes te­lepüléseket, amelyeken az angol csizma végigtaposott. Az emberek az étkezőben vártak rá, néma csendben. A kapunál küldöttség fogadta. Fáradt volt Káplán és ta­nácstalan. Nem akarta megtekinteni a gazdaságban oko­zott károkat, addig már tizenegy helyen látta ugyanezt. Az étkezőteremben beszélt az emberekhez. — Mindenütt 25-30 ezer fontsterling a dologi kár, nem számítva az elveszett munkanapokat és azt, hogy a chávérok szabadlábra helyezéséig negyvenhét faluban csökkenteni kell a termelést. Ezen talán segíthetünk az­zal, hogy önkéntes munkaerőket mozgósítunk a váro­sokból a falvakra. Mindenesetre, a Szochnut kéri a telepesektől, hogy aprólékos részletességgel terjesszenek jelentéseket a Szochnuthoz a károkról és politikai vonalon igyekeznek majd kényszeríteni az angol kormányt, hogy fizessen. A kibucoknak szembe kell nézni a rideg valósággal, hogy a Szochnut pénztára üres, a politikai és katonai kiadások minden jövedelmet felemésztenek és ebben az évben lemondunk a telepítési mű folytatásáról, mert nem lesz pénz a terv szerinti nyolc további kibuc és szö­vetkezeti falu felépítésére. Minimális átlagszámítás sze­rint is egymillió kétszázezer fontsterling a kár, ötmillió „daler” (így mondta a dollárt amerikaiasan). Azt ígérte Káplán, hogy ma Este Chájim Weizmann, a Cionista Világszervezet elnökének kíséretében felke­resi a főkormányzót, a találkozó elő van készítve és éles tiltakozást jelentenek be. A teremben gúnyos moraj suhant végig, s aztán vá­ratlanul megszűnt. Aliza, aki Eszter mellett ült, egy­szerre megérezte, hogy itt van Jóéi Kárai; hátul moz­golódtak és néhányan rátekintettek, persze, hogy itt a parancsnok. Jóéi az asztalhoz sietett, amely mellett Káplán is ült; Aliza a gyors léptek ellenére látta, hogy a férfi a végső kimerültséggel küzd, négy nap alatt le­soványodott, szeme beesett volt és arcának erélyes vo­násaira szürke fáradtság ereszkedett. Végigszaladt a te­kintete a sorokon és öröm villant fel a pillantásában, amikor Alizát megtalálta. A lány diszkrét üdvözlésre emelte jobbkezének a mutatóujját. Káplán már befejezte. Menáchem,. aki elnökölt, oda­hajolt Joélhez, a parancsnok bólintott, de ülve maradva szólalt meg. Hangja ijesztően rekedt volt, olyan emberé, aki éjszakákon keresztül dohányfüsttel, kávéval és szesz­szel tartja magában a lelket. —Hallom, pénzügyekről beszéltek, de számunkra ez most másodrendű kérdés, nem károk miatt kell búsul­nunk, hanem örüljünk, hogy a megtámadott telepesek lakossága páratlan hősiességgel viselkedett. Szábre hébersége könnyedén hangzott és az előtte szólók lengyeles-oroszos héberségével ellentétben, az ő beszédéből természetesen áradt az anyanyelv keresetlen­­sége. A hallgatóság felélénkült, Jóéi arról beszélt, amit sxzt mindannyian hallani akartak.- A történelem lapjaira kerül még. az a fegyelem és szervezettség, a példaadó személyi bátorság és méltó­ságteljes viselkedés, amit a kibucok lakossága mutatott. Az angolok „nyugalmi akcióját”, ahogyan ezt a pusztító hadjáratot elnevezték, megbuktatta, nevetségessé tette és megszerezte számunkra a becsületes világ rokonszen­­vét. Az elszenvedett károk fájnak, de ez a szombat, ez a fekete szombat katonailag és politikailag ma még kellőképpen nem is érzékelhető, kedvező következmé­nyekkel jár a számunkra. Bebizonyítottuk a világnak, hogy politikailag és katonailag érett nép vagyunk, állam­alkotó nemzet. A teremben lelkes csend honolt, Jóéi rekedt hangja a sziveket simogatta, a sebek fájdalma enyhült, a sze­mek felragyogtak. — Nem félek attól, hogy a kibucokban egy-két há­zat újra kell felépiteni, át kell ültetni a veteményes­kertet, meg fogjátok csinálni. Már nem tartunk ott, hogy ezért teán és kenyeren kell élnünk, s ha igen, nem először tennénk. Biztos vagyok benne, hogy Menáchem holnapra száz csirke vágását engedélyezi és a pékség­ből finom cipók fognak kikerülni. MIÉRT SI'T.NE OTTHON, IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA » ROV/U PATISSERIE & BAKERY Tel t 651-7689 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ Aka Ön is egyjóhaj vágást?^ Keresse fel Ligeti volt buda­pesti Váci utcai férfifodrászt. Hair Stylist ahol két I osztályú volt budapesti férfi fodrásznő is biztosítja a gyors és jó ki­szolgálást. Női hajvágások. Air condition. n • i «« Bilis BARBER SHOP MENS HAIR STYLIST 559 St.Clair W. Tel:653-3779 TV - STEREO SZERVIZ , ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 * Étterem és Tavern Európai és Kanadai ételek Cigány 469 Bloor St. W. 921-6269 zene Déli 12-től Business-lunch A terem nevetett, felszabadultan és helyeslőén, Aliza pedig bámulta a könnyed demagógiát, amit Jóéi produ­kálni tud; erről az oldaláról nem ismerte. — Attól sem félek, hogy a világ zsidósága és a vá­rosi jisuv tétlen marad. Tel-Avivban és Haifán már szer­veződnek a munkáscsoportok, hogy a kibucokba jöjje­nek, az elhurcoltak munkáját elvégezni. Nem szabad gyengeséget mutatnunk, méltóságteljes gyászban kell megemlékeznünk a „fekete szombat" kilenc halottjáról és folytatnunk kell az építést; az angolokat a saját fegy­verükkel kell legyőzni, a szívósággal. Mi is vegyük át a jelszót, amit ők használtak a háború alatt: „bussiness as usual” ... A kibucokban nem szokás tapsolni a szónokok­nak, most sem csapódtak össze a tenyerek, de az arcok­ról elégedettség áradt, a feszültség engedett. Milyen egyszerű szavakkal lehet megjutalmazni ezeket a min­denre kész, büszke zsidókat... Káplán és kísérete búcsúzott, Jóéi elszakadt a cso­porttól, és Menáchem, a kibuc titkára társaságában fe­léje közeledett. — Kár, hogy Niszánt elvitték, jobban kellett volna vigyázni rá — hallotta a parancsnok meg­jegyzéseit. — De másutt is történtek ilyen kis hibák. Jelöljetek valaki mást a helyébe és holnap reggel 9-re hívjátok össze a védelmi bizottságot összegező ülésre... Végre előtte magasodott. — Aggódtam érted, kislány. — Én is érted, parancsnok. Elindultak az ajtó felé, az emberek utat nyitottak nekik, volt bennük valami tiszteletadás, Aliza úgy érez­te, neki is jut belőle, érdemtelenül. — Borzalmasan kimerültnek látszol... — Az is vagyok, yéglegesen kimerült. Ha most nem fekszem le egy-két órára, leesem a lábamról — vallotta be, de azért karja a dereka köré fonódott. — Bevallom, hogy a mí^lt vasárnap óta, tehát tíz napja, az elkerül­hetetlen zuhanyozásokon kívül, kétszer vetkőztem le, ak­kor is a te tiszteletedre. — Eléggé kínoz a honleányi bánat, hogy ilyen ritkán és ilyen röpke félórákra — simult hozzá. — Valamit en­ned kellene, elfelejtettem gondoskodni rólad. — Most csak egy csók érdekel — és az ebédlőterem mögötti fák védelmében megkapta, amit akart —, most pedig lefekszem nálad két órára és pont tíz óráig fogok aludni. Magamtól felébredek, nem kell kelteni. Külön­ben hasznavehetetlen leszek még a te számodra is. — Ha nem volnék fegyelmezett katonalányod, rög­tön visszaadnám megingott önbizalmadat — dévajko­­dott és ő is átkarolta, engedte, hogy a férfi ránehezed­jék. Jóéi egyre jobban érezte a fáradtságot. Amint belső feszültsége engedett, úgy növekedett a kimerült test gyengesége. — Tönkretették a zongorát, most itt vagyok hang­szer nélkül. Vigyél vissza az intézetbe, valahogyan el­leszek ott és Grinspannék zongorája ... — Nem lesz erre szükség, kisbaba, mert holnapután elutazunk együtt, megkezdjük tíznapos vakációnkat, amit megígértem neked régen. Nekem amúgyis illegali­tásban kell maradnom egy darabig, ez a> parancs. Meg­van már a szobánk Sávé Cionban, csöndes penzióban. Kis kertben áll a ház, elragadó, csendes hely és zongora is van benne. Holnap Petach Tikván találkozóm van az apámmal, odahozza a Voxit is nekem. Megkérem, küld­jön ide zongorahangolót a Kámi-cég költségére, ez lesz az egyik formája a kibucok támogatásának. így jó leBZ? — — Jó lesz — szólt Aliza és örült, hogy a liftet olyan „üi , messzire építették, még egy jó darabig így haladat­nak együtt, összefonódva. — Nekem nagyon jó most, csodálatosan nagy érzés ... Tudom, hogy haragszol az­ért, de kihasználom, hogy fáradt vagy és nincs erőd ve­szekedni. Boldog vagyok, megtisztelsz, hogy hozzám jössz a kimerültségeddel. — Kikapsz, kis bolond... — Nem baj, akkor is megmondom, mert tele vagyok ezzel a jó érzéssel. A megtiport embert, engem, magad­hoz emeled, alázatával és kicsiségével, miért nem érted meg, hogy milyen jó érzés nekem ez? Olyan jó, hogy mindent elfelejttet, azt ami négy nap alatt ebben a ki­bucban és a többiben történt... Olyan jó érzés, hogy nem törődöm semmivel, a jisuwal se, ami a te gondod, csak a magam jó érzésével, érted ezt? — Nehezen — vallotta be Jóéi. — De a jisuvnak is jó érzése lesz. A rekedt hang alól kicsapott a meggyőződés tüze. — A jisuvból zsidó állam lesz és a perfid Albion összeomlik. A történelem megbünteti a fennhéjázó nagy­hatalmakat, amelyek kis népek életére törnek. Anglia órája is elérkezett. A mi kis csípésünk után következ­nek a nagy harapások, a büszke oroszlán kimúlik, sok sebből vérezve. MAGYAR GYÓGYSZERTÁR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 Dr.CRISTA FABINYI Mrs ON ROT a legmodernebb hollywoodi K O ZM E TI K Al eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon : LE 1 - 6318. George Intf#iors Kárpitos bútorok szakszerű készítése és javítása 20 éves gyakorlattal. Nagy választék szövet mintákban ANTIK SPECIALISTA. * *,* .*>*>;,’ 984 O’Connor Drive \V’. *1 ' ' '. Tel: (416) 751-9277 lek‘patika (ALLÉN PHARMACY) GYORS, UDVARIAS, GYÓGYSZERKÜLDÉS LELKIISMERETES. AZ (ÓHAZÁBA! RECEPT SZOLGALAT Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tŐl este 7-ig szombaton 10-től délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. Tel: (416) 751-9277-Tulajdonos: MOLNÁR GYÖRGY •# Volt mar On a LEGYEN A VENDEGÜNK As;tulfoululiís íi 597-0801 számon PATACSI CIPŐ SÁLON Magyar—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipők raktáron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99 Postán is bárhová Kanadában portokóltséggel együtt elíre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel Import német gydgybetétes nüi- és férficipok extra széles lábakra ist 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 B cycle EGÉSZ ONTARIÓBAH A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK sportfelszerelést KERÉKPÁROK 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents