Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-11-19 / 683. szám

1,77 —rtmbtr 19. • ME NÓRA Költözködni akar? Hívja bizalommal 223-5248 Olcsó Arainkkal és minden Igényt kielégítő szervizünkkel Állunk a to­rontói magyarség szolgélatéban Ingyenes éra|énlat ______TELJES BIZTOSÍTÁS * Hétnapos service 410BloorSt. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és cse­mege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁ­GOTTAKAT és FRISSENVAGOTT HÚSOKAT szeret­ne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk > a B A L E G A család Parkolás az üzlet mögött Kanada területére C.O.I). szállítunk. Több mint ezer markos kép közül válogathat Toronto kornyékének legnagyobb művészi kiállításán SUNOIAL i i öallery ORILLIA Őri11iától 1 mérföldre északra a 11 -es Highway-n a SUNDIAL HOTELBEN ■*★***■★** Ismert magyar mesterek, kanadai es európai festők kepei mindenki áltál elérhető arakon. EGESZ HETEN NYITVA Tulajdonos FRIEDMAN ANDI P4JWVPJIIM ■ delicatessen EURÓPAI csemege áruk, csokoládé, babkává, magyaros hentesáru, sütemények. * GLOBUS konzerv * Magyaros izu, hideg és melegi büfé-ételek. * Elvitelre vagy hely­­#*****»**.#.»**«benj fogyasztásra.**************** Magyaros kerámiák ** Kézimunkák ** Folyóiratok ** Új­ságok. Barátságos légkörben várjuk kedves Vevőinket S 3 2 Eglin-ton A.W. T:488-5092 Deutsch házaspár Nem érdemes lemenni a 6loor-ra ha olcsón akar étkezni! MAGYAR TULAJDONBAN VAN A TEL AVI bécsi-szelet RESTAURANT BORJÚPÖRKÖLT OLCSÓ töltöttkáposzta ábaimkkai bor sóst ok árt varYiiÍ PALACSINTA VAMJUK és nrtindenssp mis-más KEDVES SPECIALITÁSSAL VENDÉGEINKET. Htunk vendegeink rendelkezésére 3520 BATHURST ST. Nyitvarl 1-11-ig. a Lawrence és a 401 között 789-4655 11. oldal Meleg tavaszi délelőtt volt, rajtam a hrsvétra kapott uj kék ruha, meg vakítóan fehér ing, cipőm orrán vil­logott a napfény. A gangon álltam, homlokomat a rácsnak nyomtam és hallgattam a sánta udvari ze­nészt, a verklijén ugrándozó vidám maj­mot. Minden csodálatosnak tűnt, kisfiúi naivitással, nagy szemeket meresztve néz­tem a világba. A felnőttekébe, akiket töké­letesnek, eszményinek hittem még akkor. Az ötvenkörüli, szlgorubajszos udvari dal­nok, miközben jobbkeze fürgén járatta a nerklikulcsot, kellemes baritonhangon zeng te a ház lakóinak az akkor igen divatos nótát: Sári szentem, Ne izélj, Az anyád, Ne rázd a rongyot Hát . . . Sokat töprengtem azon, hogy a szent Sári miért is rázza a rongyot, — hát? Úgy értettem .hogy az epengő szerelmes magára akarja a leányzó figyelmét terelni. Azért esdekel, hogy szive választottja hagyja már abba az igen tisztes, de nem egészen poétikus takarítási munkálatokat és fog­lalkozzék vele. Komoly szándékait bizonyí­tandó, még attól sem riad vissza a fiatalúr, hogy a kedves mamát hivja tanúnak és ta­lán segítségül is, a szorgalmasan gyakorolt Izélés, akarom mondani: tisztogatási mun­kálatok időleges felfüggesztése érdekében. Az érzelmes, dalos udvarlás eredményé­ről nem tudok sajnos beszámolni, mert nem emlékszem a folytatásra. Azóta, — mi min­denre jön rá az ember az évek során, Uram Isten! — ráébredtem, hogy Sárika kezében nem porlórongy volt, talán semmi sem volt benne, s hogy a rongyrázásnak átvitt ér­telme van. Később szülővárosomban „fel­­vágásnajt” mondták, a dicsekvés, az öndi­cséret, a felfuvalkodottság, az „uborkafára való felmászás” fogalmait takarta. Csupa kellemes, tapintatos, jólnevelt, értelmes megnyilatkozást. Gyermekkorom udvari énekese egyre gyakrabban jut az eszembe. Talán a kere­pes! temetőben nyugszik, nem sántit és nem is énekel többé és vidám majma is elköltözött az élők sorából, s ha igaz az, hogy addig él az ember, amíg valaki em­lékszik rá, a koldus muzsikus imigyen halhatatlan. Halhatatlanságát pedig Sárikának kö­szönheti, jobban mondva a nagyszámú Sá­rikáknak, akikkel a világ minden részén találkozom, München „Föhnjában”, Los- Angeles „smoggjában”, Brüsszel szitáló esőjében, Torino kék ege alatt, London kö­­-dében, Bécs szelében, New-York piszkában, Turonto Montreal humidirijeben a szélrózsa minden irányában, .minden, éghajlat alatt, az esztendő tizenkét hónapjában. Sárika fáradhatatlanul rázza a rongyot. Szorgalmasan, céltudatosan. Lelki szükség hajtja, mint minden más, normális embert a testi szükség az illemhely irányába. Párizsban ülök, az Operához közeli vi­lághírű kávéház teraszán, őszintén szólva nem szívesen teszem, mert a tengerentúli, utazócsekkes turisták ked­venc találkozóhelye és — megbocsáthatat­lan bűn! — rossz a kávéja. Nem is lehet jó, hiszen a vendégek festett löttyhöz szok­tak és nem háborognak borsos árán. Nem az ital kedvéért telepedtek le, hanem hogy otthon majd megmutathassák a fényképet, amely őket a Béke kávéház teraszán ábrá­zolja, „teljes harci díszben”. Egy házaspárral van találkám, a vélet­len folytán kerülünk most össze. A férfit Budapestről ismerem, valaha a Katz és Pfeffer cimil belvárosi selyemáruházban volt eladó, most pedig telkeket, házakat közvetít kedvező részletfizetési feltételek mellett a fiatal király ‘országának min­den részén, a fővárosban is. Megérkeznek, társaságukban egy idős házaspárral. Előbb Ismerősöm feleségének mutatkozom be, aztán az öregeknek. Az utóbbiakról megtudom, hogy látogatóba ér­keztek Budapestről. Az idős szemüveges, megszeppent hölgy tanítónője volt hajdan Tibor nejének. (Nevezzük Tibornak a haj­dani selyem és jelenlegi házárust.) Tibor nejéről rögtön kiderül, hogy Sárika. Már a külseje is olyan. Nem a testsúlyá­ról szólok, mert arról nem mindenki tehet, hanem ruházatáról, a sok ékszerről, amely fülében, nyakában, ujjain csillog-villog. Mintha Cartier kirakata járna két lábon, a briliáns fejéktől eltekintve, amelyet ta­lán mégsem lehet fényes nappal a párizsi bulváron hordani. Szégyenkezem, mint mindig, amikor jelenlétemben valaki na­gyon tapintatlan és legszivesebber teljesen belesüppednék a karosszékbe, vagy felkel­nék és dolgomra mennék. De nem tehetem, mivel Sárika mellém telepszik és rosszul ejtett francia szavakkal kevert magyar­nyelvű szózuhatagot zudit szerencsétler fejemre. Minden mondata úgy kezdődik: „fin .. vagy „fin és Tiborka ...” Tiborka sugárzik a boldogságtól. Milyen édes kis asszony­kája van, az Isten tartsa meg! Milyen szé­pen hirdeti meg puszta megjelenésével, no­­meg minden szavával azt a fenenagy gaz­daságot, amelyben élnek. Hirdetőoszlop, elektromos transzparens, oldalas „pubiiei­­té” az újságban nem verné neki jobban a dobot. Sárika nem rejti véka alá, hogy a taní­tónő meg annak élettársa kizárólag az ő negylelküségüknek ke zönheti, hogy a vi­lág fővárosában tartózkodik. — Mindennel ellátjuk, igaz Rózsi néni? Rózsi néni köhög, zavartan pislog és le­hajtja fejét. — Nálunk laknak, a mi villánkban, azt esznek amit mi ... Igaz, Rózsi néni ? . .. Nézze szerkesztő úr, milyen szép sálat vet­tem neki ajándékba. Tiszta selyem, fis mi­lyen Ízlés! fis milyen kidolgozás! Ezt az­tán mutogathatja Pesten a „kódis” kolle­ganőknek ... Rózsi néni és férje, akik, mint megtu­dom. annakidején Tiborékkal együtt buidos tak a közös veszdelem elől, egyre jobban feszengenék. Hiába is Igyekeznének elme­nekülni a szózuhatag elöl. Sárika, hogy szavainak több nyomatékot adjon, állan­dóan megfogja a tanítónő vagy férje kar­ját. Időnként az enyémet. Azt is megtudom, hogy a briliánskarpe­­recet Tiborka születésnapi ajándékként vette, s hogy a nyakék gyémántjain nagyí­tóval sem lehetne hibát találni. A Kanári szigeteken nyaralnak és állandó, bennlakó cselédlányuk is van. nem afféle bejárónő, „akit mindenki megengedhet magának”. Anew-yorkl Sárika jelenlétemben a felsőbbrendü ember gőgjével leckéz­tette meg a feketebőrü takarítónőt, jó nyíregyházi angolsággal: — Maga jól tudja Mary darling, hogy én nem vagyok légerellenes. Maga ismeri az én nagylelkű, demokratikus beállítottságo­mat. ugye Mary? Nahát, ezért .•ueg\.«pnd­­hat-om magának, hogy as, amit csinálnak, az nem szép dolog . . • Az újságokat olvasva az emberből fajvédőt csinálnak brutalitásukkal . . . Most látok először feketebőrü embert el­pirulni. Mary nem tudja, mitévő legyen, zavarában egyik lábáról a másikra áll El­kapom tekintetemet, mert nem tudom: mint lát engem ? Ellenségnek ? Fajvédő­nek, — újságolvasónak? Szinte megkönnyebbülök, amikor Sárika kiküldi a lányt a konyhába, hogy újabb ká­vét készítsen. A newyorki Sárika más témára tér, ked­venc témájára, önmagára. Felvilágosit jó­tékonysági működéséről, minden hónapban az ő lakásán rendezik a nőegylet ..párti­ját”. amelyen annyi ételt, italt szolgálnak, hogy csuda. Igen: csuda. Sárika nagy asz­­szony, alacsony termete ellenére is az. Ahogy boldogult Faragó Sándor irta: „ki­csiben ilyen nagyot még nem láttam”. Van egy szó, amelyet bizonyos körök­ben Amerikában ragasztottak a fü­lembe és amely gyomromat kavarja, vala’ Inyszor szembejut. Competition. Versengés. Kompetisn, ahogy mondják. A világ minden részén a Sárikák és kap­csolt himnemü részük állandó versengésben állnak. Folyton lihegnek, szakadatlanul azon igyekeznek, hogy a töbieket lehagy­ják, legyőzzék, fübeharaptassák, felül­múlják. Sári rázza a rongyot Tní nnnnlr olri onnnil- nLl nini tvi J -w r ti , a . . . .. ... Jaj annak, aki vészit, aki alulmarad. Aki nem tud lépést tartani. Mivel bizonyíthatja Sárika azt, hogy „ne­ki sikerült”, gazdag, bőségben él, annyi a pénze, mint a homok a tenger partján ? Ru­háival, bundáival elsősorban. Minél primi­­tivebb, annál hangosabb, annál kevésbé fér a bőrébe, annál provokálóbb. Volt idő, ami­kor a perzsabunda volt a beérkezettek egyenruhája. Ma már a „mink”, a „vison”, a vidramenyétkabát a jólét uniformisa. A napokban Alexnél ültem, a brüsszeli hires szűcsnél és akaratomon kívül tanúja voltam egy tragikus jelenetnek. — Alexkém, nem jól megy az üzlet, ne­hézségekkel küzdők, de pokol az életem otthon. Az asszony mindenképpen egy „vi­­sont” akar. Hiába mondom neki, hogy a perzsabunda is megteszi, alig három esz­tendeje vettem neki, azóta már át is ala­kíttatta, semmi sem használ... Kénytelen vagyok részletfizetést vállalni, mintha nem volna elég gondom ... Feleségemnek vison kell, mert barátnőinek is az van. A „sze­rencsés nőknek”. Akik nem olyan ostoba, ügyetlen, sikertelen férjet választottak ... Amerikából származott ide a háború befejezése után a pompás, a fennhé­jázó, a gazdagságot fitogtató, a va­gyonokat felemésztő bármicvák ragályos betegsége, amelynek csak halvány köze van ahhoz a meghitt, szép, családi jellegű ünnepséghez, amelyet fiatalkoromban is­mertem. Dühöng, őrjöng ez a betegség és senki sem emel szót ellene, mindenkit megfertőz, mint a sarlach, a pestis. „Hast du was, bist du was.” Aki nem bizonyítja, hogy van pénze egy nagysza­bású népünnepség megrendezésére abból az alkalomból, hogy fia belépett a felnőttek sorába, az senkiember. Szóra, megbecsü­lésre, társadalmi elismerésre nem érdemes. Vagyonok usznalT el, tisztes polgáremberek hosszú évekre szóló adósságokat vállalnak öregségre eltett pénzek repülnek el. Mer, vigadni kell, mégpedig egyre hangosabban. Izgulnak, izzadnak, igyekeznek: minél nagyobb a cécó, minél több pezsgő folyik, antul jobb. Brüsszelben előbb a lakásokban kezdő­dött, polgári szállodákban folytatódott, ma már csakis arról a barmicváról érdemes be­szélni, amely valamelyik palotában, luxus­hotelben folyik le. Competition. Kétszáz, háromszáz, négyszáz, ötszáz te­ríték. Egy zenekar, két zenekar, három zenekar. Száz darab méterhosszuságu Baccarat rózsa, kettő, három. Egyre több, egyre drágább, egyre kiabálóbb. — Hallottad ? A Béni mindenkit lepi­pált. A tenger partján négyemeletes luxus­­szállodát bérelt, ötszáz szobát, félezer ven­dége számára. Négy napon keresztül folyt a whisky, szólt a zene, mindenki annyit evett és ivott, amennyi belefért... Ah, a Béni ... felvitte az Isten a dolgát... Legközelebb egy másik Béni minden bi­zonnyal nyolc napos dáridót rendez és nem három zenekar lesz, hanem négy, Vagy öt. Sári szentem, ne izélj. Torinóban (vagy ha jobban tetszik: Turinban) vacsorázom régi jó bará­tommal. Kézitáskagyára van, apjától tanulta a mesterséget, mégpedig olyan ala­posan, hogy olaszföldön is vezető helyet verekedett ki szakmájában, ami nem kis dolog. Mióta utoljára láttam, megjárta a poklokat, s ha nem emlegetné halevés közben, nem is gondolna rá az ember. Mo­solygós, halkszavu, égszínkék szeme vidá­man, életerősen csillog, öröm igy látni. A napot házában töltöttem, negismer­­tem nejét és két gyermekét. Egyetemre járnak. A fiúból a francia nyelv és irodalom tanára, a lányából orvos lesz. Hosszan el­beszélgettem velük és anyjukkal is, aki pontosan olyan Sári, mint számtalan társa. Nem az asszonyról kérdez, hanem gyere­keiről is. nagy büszkeségéről. Kínban va­gyok, mert nem szeretném véleményemet megmondani, talán megbántanám vele. De erősködik. Beadom derekamat. Milyen autót vettél a fiadnak? — kérdem. Nem érti. Unszolom, hogy válaszoljon. — Ferrarit. — Mibe került? — Sokba. Megmondja. Kisebbméretü családi házal lehet a pénzből venni. — Boldog? Vállat von. — ö kívánta, megkapta. — Hány éves a fiú? — Tizenkilenc. — Milyen kocsit veszel majd neki, ami­kor megszerzi diplomáját? Nem érti. Újabb kérdés: — Mivel lehet gyerekeidnek örömöt szerezni ? VMat von: — Mindenük megvan. — Szegények ... — sóhajtok. Aztán újabb kérdést teszek: — Hány turirii egya­­temi hallgatónak van Ferrarija? Szélesen mosolyog. — Guiseppe az egyetlen ... — Tudod, mit mondrtt a lányod? „Nem tudnék luxus nélkül élni.” Nevet. — Igaza van. Meg is lesz mindig mln­­lene . . . — Olyan biztos? — Hacsak nem jön megint valami ka­tasztrófa ... De legalább addig kiélvezték a milliomos életét . . . — Kicsit szomorúak azért a gyerekek, nem gondolod? Ilyen a természetük .,. — A tied nem az. — Jé, erre nem is gondoltam ... — El­gondolkozik. Lassan mondja: — Szomorú gyerekeim vannak ... Arckifejezése hirtelen megváltozik, a szomszédasztal felé kacsint és suttogva mondja: — Látod azt a gyűrűt az öregasszony ujján ? — Látom. Na és? — ötvenezret ér. Dollárban. — Nem érdekel. — Az talán érdekelni fog, hogy Lulum­­nak (ez Sárika...) sokkal szebb köve van. Hetvenért vettem tavaly nálatok Antwer­penben . . . Majd szólok neki. hogy vegye fel holnap ... Testvérek között is százat ér . . . Érted? Százat . . . örökké bánni fogom, hogy másnap reg­gel Rómába kellett repülnöm és nem lát­hattam Sárika kövét, amelyet barátom Antwerpenben hetvenért vett és amely test­­yérek között is megér százat. Távollétemben a boldog férj, a szomorú gyerekek és az irigységtől sárguló barát­nők serege gyönyörködik majd benne. Nem prédikálni jöttem és régen fel­adtam már azt a reményt, hogy va­lamit is javítani tudok a társadal­mon, vagy egyéneken, hogy egy letaposott fűszálat fel tudok egyenesíteni. De néha­napján úgy érzem, hogy ki kell mondanom némely dolgot, ha félfüllel hallgatnak ie rám. Talán a magam megkönnyebbülésére teszem, de az is valami. Kenyerem javát egy kicsiny, de szép és gazdag országban ettem meg. öh, ennek a népnek is vannak hibái, azokat is látom és nem is hallgatom el őket. Gazdag emberek között élek évtizedek óta és ez a gazdagság régikeletü, tehát sze­rény, civilizált, sohasem kérkedő, kihívó. Szomszédom, akivel néhanapján, amikor kertjét műveli, hosszan elbeszélgetek min­denféléről, mérhetetlen vagyon tulajdonosa. Ezt sem ruházata, sem felesége külseje, sem gyerekei jármüvei nem árulják el. Csak véletlenül szereztem róla tudomást. Egyetlen Sárikával sem talá”:oztam itt. Talán ezért van az, hogy annyira feltűn­nek, annyira zavarnak. És zavarni is fog­nak, mert nem fognak e cikkből sem ma­gukra ismerni. A „pöffeszkedő parvenü” vak és süket. Nem ért a szóból. OLCSÓ VILLANYSZERELÉS! Vállalok régi beszerelés újjá szerelését - javításokat, elek­tromos tűzhelyek és háztartási gépek beszerelését, karbantartá­sát. HÍVÁSRA házhoz jövök azon­nal. Tel: 633 - 5644 Veqarine ^ / (Schmaltz) Veqarine Veqarine SIMULATED CHICKEN FLAVOURED VEGETABLE SPREAD "even the chicken can't tell the difference" MADE FROM 100% PURE CORN Oil. ' A legjobb,a Mama csirkezsirja után! Vékonyan kenye'rre, vagy zsemlére kenve. Nagyon jo' májpástétomba, krumplipürébe, tojás sütéshez és min­denhez, amihez csiikezsirt szoktunk használni. Kapható minden, üzletben ahol kóser árut tartanak. Érdeklődni: ( 416 ) 633-4905 Mér 2 üz/effe/ állunk a magyar vásárlók szolgálatában BUDAPEST DEBRECEN Meat Market & Delicatessen 5 I 7 Blow Sf. W. Tel: 53 1-5202 Parkol»« u 590 Bloor St. W. Tol: 534-1353 (Sz«mb«n a Honast Ed cukrászdával) Fogyasztott-e már a saját üzemünkben J készült csabai- gyulai kolbászból, ' _ szalámiból, töltött borjúból, felvágottból csemege áruinkból? __________ Figyelmes kiszolgáló személyzet Jelszavunk: minőség — friss érül Alacsony érák Árjegyzékünk ellenőrizhető! Bcróti üdvözlettel . . o BUDAPEST és a DEBRECEN Meot Morkei tulqdonosai: Varga Gyula és felesége [STOPi GEI-SETW DRIVING SCHOOL V TEL: 635-1102 este 661-0364 WEISSBE RGE R TIBO R 10 év Kanada-i és 10 év Izráel-i gyakorlattal ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI OKTATÁS, ANGOLUL MAGYARUL VAGV HÉBERÜL NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK OKTATÁSÁBAN. Munkahelyén vagy a lakásán kezdünk és hazaszállítjuk World Qelieatessen 557 St. Clair Ave. W. Toronto (Bili Barberfc Shop mellett) Csak a vezetés új, magyaros Ízű raktárunk változatlan. Magyar hentesáruk, sütemények. Glóbus konzervek, nyers és pörkölt kávék, Európai csokoládék és dessertek. Minden este 8-ig, szombaton 6-ig nyitva vagyunk. Magyarul beszélőnk. Kérje Mártát! Telefon: 651 - 0615 goulash Party Kestaurant & Tavern 498 QUEEN ST. WEST 863-6124 Kitűnő magyar házikosztal várjuk kedves vendégeinket. Frissensültek, napi specialitásokat talál étlapunkon. Keresse fel a goulash PARTY restaurantott, ez egy jó party. eA/tanagcx: Jlzdiz boMooseowsooosoossoosooooo an

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents