Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-07-09 / 665. szám

8. oldal MENORA * 1977 június 9. BARZILAY ISTVÁN folytatás Már a szoknya is derekán feszült, egyelőre gom­bostűkkel rátüzve, Aliza kiperdült a körből és megfor­dult előtte: — Elég elegáns leszek? Őszi éhesen nézte. A fekete toalett vérforraló ellen­téteket hozott ki Alizából. Világos, s^ép bőre és a szőke hajkorona, a nagy, álmodozó tekintetű két szem a bax­­fislányé volt, a karcsú derék és az asszonyosan telt fel­sőtest a felnőtt nőé. A szoknya selyme talán túlságosan provokálóan simult csípőjéhez és érvényesülni engedte formás hátulját. A keblek félig fedetlenül sütöttek át a csipke finom pórusain és a telt váll alatt, a hónaljból pikánsan bújt elő egy-egy szőke fürt. — Na ne tátsd el úgy a szád — szólt Sosáná nevet­ve. Az ajtó megint nyílt és Smulik Tennenbaum dugta be a fejét rajta, a házigazdát kereste. — Gyere Smulik, táncoltass meg — hívta Aliza oda­­pukkedlizve. — Hü, micsoda úrihölgy — nevetett Smulik. — Csak­hogy én nem tudok táncolni. „Bőröd fehérjét nem csókom égette rózsaszínné” — vágta a zongorát Őszi vérvörösen. Aliza behúzta a szo­bába Tennenbaumot és taktus-lépésekre kényszerítette. A férfi karjának dagadó izmait a derekán érezte és ha behunyta a szemét, az a viziószerű érzése volt, hogy Vi­­tek öleli. — Szabad jókedvűnek lenni annak, aki gyászol? —­­kérdezte és Tennenbaum meglepve nézett le rá. Milyen magas, akkora mint Vitek. — A gyász addig tart, amig az ember vissza nem kapja képességét a nevetésre — mondta komolyan. — Mi zsidók, nagyon bölcs hagyományt kaptunk; a gyász­nak rövidnek kell lennie, az élet megy tovább. Nem, Vitek, ne féltékenykedj, ez a Tennenbaum nem lesz az utódod, csak hasonlít egy olyan férfihez, akit el­képzelek magamnak. Ne hidd, hogy erkölcsi szempont­jaim vannak, nem érdekelne, hogy felesége és két gye­reke van. Ha úgy borzonganék az érintésére, amint ak­kor, amikor veled voltam a munkatábor barakkja mö­gött és először megcsókoltál... fütyülnék Chedvára es elszeretném tőle a férjét. Látod, mi történik velem ? Nem szeretlek téged többé, de ha férfi van a közelemben, csak a mi szerelmes éjszakáinkra tudok visszagondolni, nem különös? — Tehát ha örülni tudok az életnek, ez annak a jele, hogy elmúlt a gyász? — kérdezte hozzáigazodva Ten­nenbaum ügyetlen lépéseihez. (Olyasmit kérdezek, amire én magam is tudok felel­ni, nem igaz, hogy a gyász elmúlik, Jechiel, kisfiam, na­gyon vágyom utánad. Csak abban van igaza Smuliknak, hogy az élet megy tovább. Keresnem kell egy férfit, aki majd megajándékoz gyermekekkel, a te testvéreiddel). — Ezt csak magad döntheted el — hangzott Smu­lik helyes válasza. Abba hagyta a táncot és komolyan nézte a lányt. — A természet megköveteli a maga örö­meit. Joga van hozzájuk. Csak addig várj, amíg a ba­rátom ... Aliza nevetve hátat fordított neki. — Már megint a távoli barátjával szédít — pa­SZAKADÉK naszolta. — Most pedig a férfiak menjenek ki a szo­bából. ★ Mici kíváncsian nézte, amint megállt a küszöbön; otromba barna cipőjéből cuppogott a víz, ócska gumi­köpenye, amelyet fenn és lenn szűkre goníbolt, színt váltott az esőtől; kétszeres papírral átcsomagolt két cipődoboz és aktatáskája volt a kezében. — Elért a zápor, jaj a koncertruhámnak — sirán­kozott, míg az előszobaasztalra tette a csomagjait. Nem várt felszólítást Miéitől, sietve lehúzta átázott cipőjét. Vastag gyapjúzoknijában kómikusan hatott, amint a szőnyegen keresett menedéket a kőpadló hidegje elől. Mici nevetve fejtette le róla a vizes kabátot. — Na né, azt hittem, hogy abban a kis iskolai ru­hában jössz... — csodálkozva nézte és mély csaló­dást érzett. Igaza van Wolffnak, ez a lány nem gyer­mek már, akit meghódíthat, felnőtt ember, érett nő. — Nem felelek meg így ?... — kérdezte ijedten Aliza. Mici felnevetett és vigasztalóan megcsókolta. — Ellenkezőleg. Nagyon is. Hol szerezted ezeket a csinos dolgokat? A fiúk, akiknek szóltam, hogy elhoz­lak a hangversenyre, el fogják tátani a szájukat... Aliza története a ruháról mulatságos volt; vissza­fojtották nevetésüket, amint átlopóztak a szobán, ahol Wolff bajlódott egy tanítványával. Aliza odalesett, szemüveges, barna kislány Bach-prelüdöt játszott, még­pedig tehetségesen. — Sokan tudnak zongorázni ebben az országban — sóhajtott fel féltékenyen. De a ruhaprobléma minden­nél jobban érdekelte Micit. A kis hálószobában vizsgált át külön-külön minden darabot. A fekete selyemharis­nyát, a két pár cipőt; megcsodálta Maikelet, az ódon rubinköves nyakláncot, amit Aliza óvatosan húzott elő aktatáskájából. — Talán megfürödnél? S ha eláll az eső, elviszlek a fodrászomhoz, ehhez a ruhádhoz illene egy szép, lá­nyos, bodorított körfrizura ... — Fürdeni? Igazi kádban? — lelkendezett Aliza. — Máris? Igazi kádban mamus fürdetett utoljára. Nemcsak forró víz várta; fenyőillattal is teli volt a kád és a tükör alatt Mici jószagú kozmetikai dobozai sorakoztak. Földöntúli gyönyörnek érezte, hogy elnyúl­hatott a meleg víz és a női illatok világában, amely a régi otthonra emlékeztette. — Istenkém, olyan édes vagy hozzám, mintha iga­zán a mamám lennél. Mutti vagy. Szólíthatlak így? Mutti — mondta hízelgő hangon, amikor fürdőköpeny­ben a konyhába jött és szinte elsírta magát. Nagyon megszokta azt a gondolatot, hogy új otthont talált a Wolffék házában. — Nemcsak Mutti akarok lenni, hanem barátnőd is — hangsúlyozta jelentőségteljesen. Aliza elkerülte az egyenes választ. — Ha Mamus élne, ő volna a legjobb barátnőm. Egé­szen bizonyos, hogy ő volna — bizonykodott. Vajon va­lóban elmondaná^ anyjának mindazt, ami történt vele? A KIÁLLÍTÁST LÁTNI KELL! Több mint 300 régi magyar olajfestmény látható Torontóban! Úgyszintén regi magyar fém)eles EZÜST étkészle­tek, a legnagyobb válasz­ték ezüst tálcákban, ke­rek. ovális, szögletes hal és sütemény tálcák tálak, gyümölcs-kosarak, gyertyatartók, szivardo­bozok, teáskannák és készletek, dísztárgyak a XIX. század és a század­­forduló idejéből valóké ziveretű ezüst remek­művek. Hétfőtől-szombatig; 9.30 tol 6-ig. Használja ki ezt a lehe tőséget és látogasson meg bennünket! Új telefonszámunk: 598-3469 Viteket és a kis Jechiélt? Nem, elhallgatná Mamus elől. Mindenki elől el kell hallgatnia. Mici előtt sem tárhatja fel magát soha. — Értelek — bólintott Mici. — Most pedig iszunk egy kávét és aztán elmegyünk a fodrászhoz. Még lesz időnk komolyan bevacsorázni is. Nyolc óra után jönnek értünk kocsin dr. Kurt Mannheim és a felesége. ★ — Köszönöm szépen — mondta. A teherautó tovább­­rebogott. Egy környéki kibuc teherautóján hozták a bekötő útig. Mici ugyan unszolta, hogy maradjon ott éjszakára, de nem szeghette meg az intézeti fegyelmet, engedély nélkül nem maradhatott távol. Az Ármon-mozi épülete körül álltak az émeki települések autói, az egyik­re felvették. A kapucnit fejére húzva, óvatosan lépege­tett, a lassan, állhatatosan szemerkélő esőben. Ijesztő volt az egyedüllét. Három kilométert kell gyalogolnia az intézetig, nappal kis séta, éjjel az esőben megpró­báltatás. — Halló, magányos hölgy, erre tessék... — hang­zott egy hang. Aliza felkiáltott. — Őszi, nem látlak, csak a szellemhangod jut idáig. Szeme közben megszokta a nedves sötétséget. Az út szélén, a kidőlt-bedőlt falú Egged megállóházacskából integetett feléje. Aliza vidáman szaladt oda. Őszi nagy sátorvászonba burkolva, amely a cipőjéig ért, mintegy kisértetként imbolygott a megálló előtt. — Lestelek, gondoltam, mi történne, ha megtennem azt a lovagi szolgálatot, hogy megvárlak itt... — ne­vetett. Volt a szavaiban egyfajta restellkedés, nyílván mert a hódító férfi szerepét szerette volna Aliza előtt megjátszani, nem a „jő fiút”, aki feláldozza érte éj­szakai pihenőjét. — Elragadó ötlet. Remegtek a lábaim arra a gon­dolatra, hogy egyedül kell megtennem ezt az utat most. S légy szíves, fogd jól át a derekamat. Nevetett, amint Őszi sietve feléje nyúlt és a sátor­ponyva lecsúszott róla. Együtt áztak, amíg a fiú kar­jára támaszkodva, lehúzta a lábáról cipőjét és vissza­bújt az irdatlan barna munkacipőbe, amit az átázott dobozból húzott elő. — Én vagyok a raktárfelelős — referált ideges gyor­sasággal a hangjában Őszi. — Ott állnak szépen glédá­­ba rakva a sátorlapok; magamra borítottam egyet s nekiindultam. Mégsem hagyhatom magára éjnek ide­jén énekkarom zongorakísérőjét a viharban ... Aliza rámosolygott és cuppanós csókot nyomott az az arcára. — Ez a meleg köszönetem szegényes kifejezése — sóhajtotta. — S most nekiindulhatunk, öreg pajtás... Őszi a száraz felére fordította a vászonsátrat. Ket­­ten is bőségesen elfértek alatta. S egybekarolva, másik kezükkel a sátorlapot elől összefogva, nekiindultak az intézet felé vezető útnak. — A hangverseny csodálatos volt, egy ördögi zsidó zongora-bölcselő ült fenn és szépen elmagyarázta a tíz ujjával, mit is ért ő Brahms zongoraversenye alatt. So­lomonnak hívják és állítólag ötszáz dollárt kap egy fel­lépésért. Tirca nekem öt fontot Ígért, ha hangversenyt adok majd a kibucában. Ha Solomon ötszáz dollárt kap, akkor nekem kellene fizetnem Tirca kibucának, mert megengedik, hogy klimpírozzak. Mondtam Wolffnak, hogy ezek után érdemes-e nekem még leülni a zongora elé, kinevetett s megkérdezte, vajon lett-e volna ilyen művész Solomonból, ha 16 éves korában megijeszti mondjuk az, hogy Bulovot, vagy netán Franz Lisztet hallja muzsikálni. Ez megnyugtatott és elhatároztam, hogy addig gyakorolok, amig elkergetem Solomont trón­járól. Mici édesen megjegyezte, hogy nő sohasem ál­modhat olyan tökéletes kifejező-erőről, mint egy férfi. Őszi hallgatott és tűrte a szóözönt, amely a hang­verseny élményének hatására feltartózhatatlanul ömlött a lányból. Keservesen szenvedett, mert Aliza közelsége kábító volt az édes illatok miatt, amelyeket Mici fürdő­szobájában szívott be a teste s a finom parfőmtől, amely­­lyel meghintette. — Az a dirigens, a Malcolm Sargent, akit már lo­vaggá is ütöttek, mert „sir”-nek szólítottuk, tudniillik a szünetben Wolff velem együtt bement hozzá üdvözölni őt, képzeld, ismeri, levelez vele. Ott áll a pódiumon és a 70 muzsikus pontosan azt csinálta, amit ez a hideg­vérűnek látszó alak akart. Barátom, ez micsoda zene­kar, sosem hittem volna, hogy ebben a kis országban ilyesmi lehetséges ... — S képzeld, társadalmi sikerem volt, Mici bemuta­tott három fiút, azok elvittek fiatal haifaiak közé. Nagy­része szábre, a reálba jár, de volt közöttük egy huszon­egy éves, akit úgy látszik Mici már előkészített a talál­kozásra, Hans, héberül Jochánán, jekésen beszél hébe­rül és rettenetesen kifogástalan modora van. Jochánán, a kifogástalan, megkérdezte, hol lehet velem koncerten kívül is találkozni s megmondtam, legyen szerencsém Meonotban, az Alijját Hánoár és a WIZO mezőgazda­­sági intézetében, éjjel 11 és 12 között, mert máskot nincs időm vendégeket fogadni. De azok a gimnazista gyere­kek, azok barátom, másfajták, mint mi vagyunk, rajtuk van a mama csókjának az íze. Érted? Gondolom, ilyen lett volna a társaságom Varsóban is, ha nem jön a víz­özön, Mamus is egy ilyen fiúval hozott volna össze, iffiht Jochánán, a tökéletes. Képzeld, most legalább minden négy hetenként egyszer szerencsém lesz ezekhez a gye­rekekhez, mert Wolff el akar vinni minden zenekari koncertre, sőt, vannak Haifán kisebb dolgok, kamara­­hangversenyek, meg szólófellépések, szóval megkezdtem bevonulásom a zeneéletbe és akkor mi lesz Meonottal ?... — Megbuksz a vizsgán — nevetett Őszi — s kike­rülsz innen még mielőtt megtanulod Vulkáni alapján, hogy miként kell ültetni a gyümölcsfa csemetéket. Felbukkant előttük az intézet magas kerítése, Őszi óráján megnézte az időt, fél tizenkettő volt, a kapu hí­­vogatóan várta őket. Nagy csönd terült el az üres ud­varon; egy lélek nem mozdult, az ablakok sötétek vol­tak, a két internátusi épület bejáratánál égő egész kis villanykörték fényét is csak sejteni lehetett. Megálltak a lányintemátus bejáratánál és behúzódtak a kapu alá. Őszi kikotort a zsebéből két csodálatos módon szárazon maradt cigarettát. Hallgatagon füstöltek. — Mehetünk aludni, kedves lovagom. S nagyon szé­pen köszönöm a figyelmességet, módfelett jól esett szo­morú magányomban. — Hálátlan vagy — próbált Őszi nevetni. — Wolff Mici és Manfred, valamint Oswald Bienenstock barát­sága a tied és te magányodról beszélsz. ABC Charter utazások központi irodája TORONTO-BECS -TORONTO Csecsemő Utolsó BUDAPEST-TORONTO -BUDAPEST ca$479.00 BUDAPEST-MONTREAL-BUDAPEST ca$449.00 Hozassa ki rokonait különböző időpontokra 4 HÉTTŐL - 20 HÉTIG Kérjen bővebb felvilágosítást! A fenti árak a repülőtársaság és a kormány jóváhagyásától függően változnak. HELYFOGLALÁSÉRT JELENTKEZZEN IDŐBEN Egyéni utazások intézése a világ minden részébe! ABC CHARTEREK LONDON FRANKFURT ZÁGRÁB RELGRÁD AMSZTERDAM Kérjen bővebb felvilógositdst Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés! IKK A TÜZEX COMTURIST IBUSZ CEDOK főképviselet Pénz és gyógyszerküldés.- KOZJEGYZOSÚG_________________________ BORÖHDOS í/S?'smm 212 (KEEN STREET’ W. (University kve.-tél m«iatr>) A LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA m INTERNATIONAL tylpf A G E N C Y TRAVEL SERVICE 't^-s! Division of Intragserv Ltd. 519 BLOOR ST. WEST, TORONTO M5S 1Y4, CANADA TELEPHONE: 537*3131

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents