Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-10-29 / 680. szám
1977 október 29. * MENÓRA 3. old«! HINTAPOLITIKUS NACIONALIZMUS ” A politika sohasem volt tiszta ügylet, mióta azonban zsarnokságon alapszik, megmaradt hitelképességét is elvesztette“. — .lean-Pierre' Bouduin, a hágai Nemzetközi Bíróság volt elnöke. 1956 október 31-én, Nasszer ezredesnek a szuezi csatorna államosítását bejelentő nyilatkozata után, Anglia és Franciaország beavatkozott a középkeleti háborúba. Ma már elkönyvelt tény, hogy ez a beavatkozás nemcsak az érintett térségre volt kihatással, hanem — többek között — a magyar forradalom sorsának alakulására is, és a Nyugat-Kelet közti hidegháború jövőjére is. Azon a napon, amikor az angol és francia bombázógépek megjelentek a gázai sivatag felett, a magyar forradalom már a győzelem mámorában fürdött. Nasszer nevéhez fűződik a „reális hintapolitika'' néven ismeretes hülyeség megalapozása és alkalmazása, amit később más fiókdiktátorok is — például a jugoszláv Tito — átvettek. Érdemes egy pillantást vetni a nasszeri taktikázás kulisszatitkaiba. 1955. novemberében az akkor is már belső és megoldhatatlannak látszó problémákkal küzdő Arab Liga konferenciáján, Nasszer hivatalosan bejelentette az arab nacionalizmus „létrejöttét’! A korábban — és későbben — erőszakosan létrehozott államszövetségek arab országok között egymásután futottak zátonyra a szövetkezésbe tömörültek egymás iránti olthatatlan gyűlölete miatt. Egy olyan szimbólumot kellett találni, ami valamiképpen összekovácsolja a gyülölködóket. A nasszeri nacionalizmusban* látta ezt a szimbólumot. Melldöngetve harsonázta a konferencián hogy » ’...az Iszlám zászlaja alá tömörült arab igazhivóknek meg kell tisztitaniok a Próféta által megszentelt területet a Palesztinát erőszakosan elfoglalt zsidóktól, s nem nyugodniok addig, mig valamennyi zsidót a tengerbe fojtották! A nasszeri rémálom persze nemcsak a középkeleti térség arabjait akarta összekovácsolni’ egy nacionalista tömbbe, hanem az északafrikai (Marokkó, Algéria, Pakisztán, Tunézia. Szudán, stb), sót a keletázsiai mohamedánokat is (India, Pakisztán, Afganisztán, Indonézia, stb.). Ugyanakkor azonban azzal is tökéletesen Magyar Pékség az East Side-on VALÓDI MAGYAR KRUMPLIS KENYÉR VIZES ZSEMLE, CSÁSZÁR ZSEMLE SÓSKIFLI és MINDENFÉLE PÉKSÜTEMÉNY, KENYÉR A.ORWASHER Inc. 308 East 78th St. NEW YORK = Tel:BU8-7372 és 6569 i KUx 'Dravt ~ BUCHSBAUM 1563Second A venne, New York TELEFON: (212) 628-5771 EGÉSZ ÉVEN ÁT OLCSÓ ;ii BUDAPESTI CSOPORTOS UTAZÁSOK 2-3-4-Ó hétre de hosszabb időre is! _____ ____________ - • Rokonkihozatal több hónapra is! •• VÉGIG REPÜLŐVEL! KÉRJE TÁJÉKOZTATÓNKAT! ÉLETTÁRSAT KERES t t 300 FÉRFI és 300 Nő 1 h — SEARCHLIGHT MAGAZIN ^ J fényképes kiadásban. émtu \ £ A MAGAZIN _ Női címlistával ............... tI0.Férfi címlistával ....... S10.Címlista nélkül ............... íi.-^ IINGYEN HIRDETÉST KAP EGY ÉVIG Ha fényképét és hirdetését a címlista rendelésével egyidejűleg beküldi 8 vagy 60 napon belül hivatkozik a rendelésére. KAPHATÓ: Corvin könyviizlet, 1590 Second Ave. N.Y. 10028, vagy A Searchlight, GPO Box 27 7 5, New York N.Y. 10001 2 Viszont-el adókat keresünk, küldjön SÍ.- " Magazint és teljes felvilágo- ( ej iítást kap. ** Repülöpostával kívánt rendeléséhez küldjön SÍ.- j» TISZTELT UTASUNK!, Megmondjuk Önnek, hogy néha nem jó, nem jó, sőt, "nem gyó* az olcsó utazás. Néha várni kell ismeretlen repülőtéren. Néha törődni kell. Olykor az utasok nem kapnak se feketét, se Coca Colát. Sokszor a gép későn érkezik és így tovább... Szóval nem vezérigazgatói vagy iparbárói a "hajtás*! Ám: A különbség sokszor 295, mégtöbhször 395 dollár, oda-vissza. Nos ha valakinek 5 dollár az órabére, ez a különbség 79 órát,- tiz és fél napi munkát jelent! Mit mondjunk? - Ezek szerint a HUNNIA nem vezérigazgatóknak és iparbáróknak való. Nem, hanem csak olyan dolgos embereknek, akiknél tíz napi munka ára már nyom a latba. Igen, akiknek nem mindegy, hogy 880! vagy 485 , Tudjuk sokszor olyanok is utaznak első osztályon, akik különben a fogukhoz verik a garast. Tudjuk, vannak közöttünk, mint a lovak között is, * felvágósak*. Hát a HUNNIA ezeknek sem való. Nekünk igazán elég az a .néhány ezer magyar, aki néha (395-ért) néhány nehezebb órát is kibír, legtöbbször azonban úgy utazik, mint egy * iparbáró *, vagy mint egy gerof- s mindig csak\ 450-érí vagy 485-ért. Érdeklődjék egy-két-három hetes, vagy több hónapos charterutazási lehetőségeink iránt azon a jőlismert RE4-6900 telefonszámon, vagy személyesen: HUNNIA H0USE & TRAVEL, INC. 1592 Second Ave. at 83rd St. New York City, N.Y. 10028 Hogyan torpedozta meg Nasszer, közvetve a magyar forradalom győzelmet? tisztában volt. hogy nagyhatalmi segítség nélkül képtelen Izráelel leszámolni. Megindult tehát a hintapolitika. A Szovjetuniótól eleve irtózott a a legtöbb arab, elsősorban Nasszer, miután a kommunizmus jelképezte a legnagyobb veszélyt az Iszlám ellen. Az Egyesült Államok középkeleti politikája kiforratlan, gyerekcipőben járó próbálkozás volt, s erősen függött az Angliához és Franciaországhoz fűződő szoros szövetségtől. Az egyetlen megoldásnak tehát az látszott, hogy mig egyik oldalon határozott kommunista-ellenességet kellett bizonyítani, addig a másik oldalon valamiképpen meg kellett bontani az amerikaiangol-francia szövetséget. így került előtérbe a szuezi csatorna államosítása. Nasszer jól tudta, hogy gazdaságilag csődöt jelent az államosítás. Ez azonban csak egy csepp volt a gazdasági bajok tengerében. Politikailag viszont hihetetlen előnnyel jár, hiszen nyilvánvalóan háborús kalandba sodorja Angliát és Franciaországot — miáltal az amerikai szövetség is alapjaiban rendül meg — amellett, hogy az izraeli hajókat ki lehet tiltani a csatornából. A nyugati tőke felé kacsintgató arab olajfejedelemségek, köztük Szaudi Arábia, ugyan erősen ellenezték ezt a tervet, addigra azonban Nasszert már senki és semmi sem tudta megállítani. 1956. október 29-én Nasszer két legyet próbált ütni egy csapással: 1) elrendelte a csatorna államosítását, 2) „szent háborút” hirdetett az istentelen kommunizmus el ellen Iszlám védelmében, a magyar forradalom példájára hivatkozva. A ’ reális hintapolitika' eme klasszikus bemutatásával azt remélte, hogy 1) az Egyesült Államok kiterjeszti gazdasági segítségét Egyiptomra, 2) a Szovjetunió terjeszti ki segítségét abban az esetben, ha az Egyesült Államok húzódozna, 3) Anglia és Franciaország kinál segítséget a csatorna * visszamagánosításának ‘ ellenében. Megindult a hinta és senki sem tudta, hol áll meg. 1956. október 31-nek első közvetett hatása az volt, hogy a Szovjetunió, amely addig a napig komolyan foglalkozott a magyar forradalom elismerésével és a szovjet haderő végleges visszavonásával, egyszeriben a forradalom elleni támadásra határozta el magát. „Ha az angoloknak és franciáknak szabad erőszakkal megvédeinök saját tulajdonukat* , — mondotta Hruscsov a szovjet kommunista párt politikai bizpttságának ülésén, — „akkor nekünk is szabad megvédeni a kommunimus vívmányait a magyar ellenforradalom ellenében". Három nappal később aztán megindultak a szovjet tankok és ágyúk a magyar forradalom elfojtására. Ezer és ezer találgatás volt akkoriban arra vonatkozólag, hogy „mi lett volna, ha Anglia és Franciaország nem inditja el bombázógépeit a gázai térségben’? Beavatkozott volna Moszkva a magyar forradalom menetébe, vagy — s ez a feltevés látszott valószínűbbnek — Ausztriához hasonlatosan levette volna mancsát Magyarországról? Miután találgatásnak nincs helye reálpolitikában — kivéve a „reális hintapolitikáf ’ — nincs értelme a különböző — elképzelt — alternatívák fejtegetéseinek. Mi is lett hát a nasszeri hintapolitika következménye? Anglia és Franciaország hallani sem akart segélynyújtásról, vagy bármiféle kompenzációról. Csatorna ellenében, vagy csatorna nélkül. Az Egyesült Államok nem fordult szövetségesei ellen, miként abban Nasszer reménykedett, hanem — mindenki legnagyobb i meglepetésére — a békeangyal szerepében tűnt fel és legfőbb közvetítője lett az egyiptomi és angol-francia ellentétek elsimításának. Bármilyen elhamarkodott is volt ez a lépés, annyi konkrétummal járt hogy Washington minden gazdasági segítséget megtagadott Egyiptomtól, beleértve az asszuáni gátépítés támogatását is. A segítség onnan jött. ahonnan Nasszer azt legkevésbé várta (bár titokban számitott rá): Moszkvától. 1957. elejétől kezdve egy új Nasszert ismerhetett meg a világ, aki száznyolcvan fokos fordulatot adva saját kreálta politikai hintájának, mély hallgatásba burkolózott a korábban oly nagy hangon bejelentett kommunizmus elleni szent háborút illetően. Sót, hogy Moszkva iránti rokonszenvének nyomatékot adjon, Mao-Cse-tungot,,a XX. század legostobább filozófusának” bélyegezte a magyar forradalom során elhangzott „virágozzék minden virág" elmélete miatt. (Mondanom sem kell, hogy ez a szirének zenéjét varázsolta a szovjet vezetők fülébe.) Megindult a fegyverszállítás a Szovjetunióból Egyiptomba, s az asszuáni gátépítésnél szovjet szakértők vették át az amerikai angol és francia szakértők helyét, miközben az első ötvenmillió dolláros segélyrészlet is letétetett az Egyiptomi Nemzeti Bank alexandriai fiókjában. Az Arab Liga nem esett az öröm kábulatába. A zömében meggyőzódéses Iszlám-hivő delegátusok aggódva mérlegelték az istentelen kommunizmussal létrehozott kapcsolatokat. Mi lesz, ha e kapcsolat révén ugyan sikerül legyőzni Izraelt, de az istentelen szövetségesének úgy megnő az étvágya, hogy előbb utóbb az arabságot is felfalja? A közel keleti és keletázsiai mohamedánok ettől kezdve úgy cselekedtek, mintha Nasszer sohasem létezett volna. Szíria, Jordánia és Szaudi Arábia hevenyében összetákolt konferencián kerestek kibúvót az Egyiptommal való kapcsolatok szövevényéből. A nasszeri hintapolitika felelőtlenségének következményei még napjainkban is kísértenek. Losonczy László NAGY IMRE ÚTJA A MAGYAR FORRADALOMIG Nagy Imre neve és cselekedetei elválaszthatatlanok az 1956-os októberi forradalom történetétől. Az elmúlt két évtizedben könyvtárnyi nagyságúra nőtt meg az ötvenhattal foglalkozó irodalom — Nagy Imre szerepéről azonban többnyire csak közhelyeket olvashattunk. Igaz, nehéz is lenne a forradalom alatti napjairól részletesen írni, hisz akik vele együtt azokat a napokat átélték vagy nem élnek már, vagy pedig a hazai rendszer tett tiltó lakatot a szájukra. Hiányoznak a dokumentumok is, amelyek részint a magyarországi pártlevéltárban, részint a moszkvai belügyi archívumban találhatók meg. így maradnak Nagy Imrével kapcsolatban csak a vázlatos emlékek, életének egyes állomásainak adatai és azon mindannyiunk által ismert cselekedetei, amelyek ezt a derék, becsületes magyar politikust jelen évszázadunk legderekabb magyar vezetői közé emeli. Nagy Imre a Magyar Millenium évében 1896-ban született Kaposváron. Édesapja kisparaszt volt, egyesek szerint kovács is. A fiatal Imre korán lett katona. Az első világháború az orosz frontra irányította. Ott esett fogságba s mint annyi más magyar ebben az időben az 1917- es oroszországi forradalmak alatt köt közelebbi ismeretséget a szocialista eszmékkel. Ezekről az évekről nagyon keveset tudunk. Hivatalos adatok szerint 1918- ban Nagy Imre tagja lett az Orosz Kommunista (bolsevik) Párt magyar tagozatának, részt vett a polgárháborúban és 1921-ben, valószínűleg központi irányítással, az utolsó hadifoglyokkal visszatérhetett Magyarországra. A húszas években Nagy Imre a Somogy megyei földmunkásmozgalom egyik szervezője, majd Bécsbe emigrál. Ekkor már agrártudományi kérdésekkel foglalkozik. 1928- ban a Szovjetunióban találjuk, ahol az Agrártudományi Intézetnek, majd a Központi Statisztikai Hivatalnak munkatársa. A moszkvai magyar emigránsok politikai torzsalkodásaiban intrikáiban nem vesz részt, láthatóan távol - tartja magát a politikától, amely végsósorban megmenti azoktól a sztálini véres tisztogatásoktól, amelyek a Kun Béla féle emigrációt 1936 és 1938 között szinte teljes egészében kiirtották. Amikor megkezdődik a második világháború, illetve Hitler rátör a Szovjetunióra, Sztálin a külföldi — még megmaradt — kommunistákat is mozgósítja. Nagy Imre először egy katonai, „különleges” brigádba kerül, majd a moszkvai Rádió magyar szekciójához osztják be munkára. Főleg a parasztkérdéssel foglalkozik a mindinkább' kiépülő félben levő Kossuth adónál. Amikor a szovjet csapatok Magyarországot is elfoglalták, Nagy Imre azon kommunista vezetők körébe tartozik, akik elsőként térhetnek vissza hazájukba. Az 1945 március 15-i emlékezetes földosztás Nagy Imre nevéhez fűződik: ó volt az, aki földhöz juttatta a magyar földművesek, kis parasztok millióit, s aki hitt abban, hogy a földosztás nem kommunista taktikából történik, nem korteskedési célból, s hogy a földet később nem fogják visszavenni a paraszttól. Úgy látszik Rákosiék megijedtek Nagy Imre hirtelen megnőtt és a nép széles rétegeiben eluralkodó szimpátiájától, mert sietve más feladatokkal bízták meg. Belügyminisztert csinált belőle a párt, de hamar rájöttek az illetékesek, hogy Nagy Imre nem való erre a posztra, ö nem született rendőrnek, még kevésbé „csekásnak"! így szakkörében helyezték el: 1945-tól 1948-ig a Központi Vezetőség Falusi illetve Agrárpolitikai Bizottságának lett a vezetője. De itt is állandó összetűzései voltak a Párt vezetőségével: kritizálta annak politikáját, kiállt az erőszakos kolhozitás beindítása ellen és egy sor egyéb kérdésben — amely a „Fordulat Éve" után. azaz 1949-ben beinduló „Rákosi féle hatalomátvétellel” függött össze — ellenkező álláspontot képviselt. A következmények nem maradtak el: Nagy Imrét kizárták az akkor már magát Magyar Dolgozók Kéthly Anna és Nagy Imre 1956 októberében. Pártjának nevezett Kommunista Párt vezetőségi grémiumából, sót a Pártból való kizárással is megfenyegették. Csak 1951-ben — az események hátterét nem tudjuk — került Nagy Imre vissza a vezetésbe: élelmezési majd pedig begyűjtési miniszter lett. Rákosi bizonyára különös örömmel bízta rá ezeket a reszortokat, hisz tudta, tudhatta, hogy Nagy Imrének ellenére van mindez, amit most csinálnia kell. 1953 júniusában a berlini munkások lázadása a Kreml előtt „mene tekéiként* rajzolta fel a népi demokráciában eluralkodó állapotokat, illetve a visszásságok további tarthatatlanságát Sztálin ekkor már hónapok óta halott volt s a Kreml új vezetői lázasan fáradoztak, hogy a birodalom 1945 után szerzett határait az új körülmények között is megtarthassák. Rákosinak mennie kellett hisz az ő politikája — s ezt Moszkvában jól látták! — a tönk szélére vezette már akkor — 1953-ban! — Magyarországot („Azt akarja Maga, hogy a magyarok vasvillával kergessék ki az országból?” förmedt Rákosira 1953 június 22-én Moszkvában Berija, s így folytatta: „Ha sokat akadékoskodik Rákosi, vannak nekünk módszereink, amivel megtörhetjük akaratát!*^ Új politikára volt szükség és főleg új emberekre, akik ezt a liberálisabb moszkvai vonalat megvalósíthatják. így lett 1953 július 4-én Nagy Imre Magyarország miniszterelnöke, s így lett az ó kormányprogramja, amely már magán viselte Nagy Imre politikai és gazdasági koncepcióit, az ország számára —az adott körülmények között — egy „felszabadulás”; egy felszabadulás az eddigi rákosista politika gyakorlatához képest. 1953 júliusától és 1955 márciusáig állt Nagy Imre miniszterelnökként az ország élén. Politikai és gazdasági vonatkozásban számos könnyebbséget hozott, s ami talán a legfontosabb volt, komolyan vette a Párt politikáját, felélesztette a Népfrontot és megpróbálta e szervezetbe tömöríteni a pártonkívüli magyarságot. Híve volt a demokratikus koalíciónak, emberséges politikájának középpontjában a dolgozó magyar állt, s anélkül, hogy antiszovjet politikát folytatott volna, igyekezett magyarként a magyar érdekek szerint cselekedni. Népszerűsége igazi volt és széles körű — még a nem kommunisták is tisztelték. Amikor azonban Moszkvában is megváltozott a politikai helyzet, s ismét a „kemény kéz” politikai vonala jutott érvényre, a magyarországi sztálinisták — Nagy Imre nem értett az intrikákhoz, miniszterelnökként is egyenes emberként politizált, nem volt külön „udvara”, távol állt tőle, hogy miniszterelnöki pozícióját — ha kell, erőszakkal —védje meg Rákosival szemben. így a sztálinisták Nagy Imrét 1955 márciusában minden további nélkül leváltották közjogi tisztségéből, sót áprilisban a Központi Bizottságból is visszahívták, hogy még ugyanez év decemberében „frakciózás" vádja miatt párttagságától is megfosszák. De nemcsak állami és párt állásaiból mozdították el — hanem tudományos munkaköréből — egyetemi tanári állásából is —eltávolították. Nagy Imrét fizikailag is tönkre akarták tenni, ha már—jó „csekista" módszerekkel — nem likvidálhatták (hisz 1955 év végét írtuk!) az életből. 1956 februárjában zajlott le Moszkvában a Hruscsov vezette 20. szovjet Pártkongresszus, amelynek döntő jelentősége volt a későbbi októberi forradalom kialakulásában. A 20, Pártkongresszus Nagy Imre további életútjára is döntően hatott ki és akarvaakaratlanul elósegítője lett annak, hogy Nagy Imre az októberi forradalmi nemzeti kormány miniszterelnökeként beírhassa nevét a magyar nép történelélükön Rákosival a pártvezérrel, elérkezettnek látták az időt, hogy ellentámadásba menjenek át. mének aranylapjaira! Gosztonyi Péter A S Kazeh Zsidóznak a pesti sportpályán. Nincs ezen semmi csudálkozni való. Az lenne a csoda, ha a magát ,, kommunistának becéző állámkapitalista rendszerben, mely csak nüanszokban különbözik más fasiszta rendszertől, — ki tudnának nevelődni a gyűlölködés mocsarából. Kinevelődni? Ugyan'.A hhoz nevető is kellene. De lehet-e valaki, — aki a sztálini-lenini emlőkön nevelődött — gyűlölködésmentes, tárgyilagos nevelő? Pesten a sportpályán zsidóznak. gyűlölködnek. Gyűlölik azokat, akiket nem sikerült az utolsó szálig legyilkolni. Azokat, akik talán tehetségesebbek, akik gyengébbek, akik kevesebben vannak, tehát nem üthetnek vissza. M ért ugye ahol többen vannak, ott visszaütnek? Úgy ütnek vissza, hogy a zsidózókkal egyhiten. levő bajba, életveszélybe került keresztényeket segítik orvossal, gyógyszerrel, élelemmel, a szorongatottak kérésére esetleg beavatkozással. A mig a magyarországi zsidózó nyilas Nyilasikkal egyazon világnézetet vallók alattomosan, orvul zsidó nőket gy ermekeket gyilkolnak, addig a zsidók a rohadt cionisták keresztény nőket és gyermekeket mentettek. Vajon a pesti sportpályán zsidózva vitézkedő nyilasok és Nyilasik mit tettek az életveszélyben levő bittestvéreik érdekében? Természetesen semmit... Ők az erősebbek pártján állnak most • is. az alattomosan gviikoiókén. Jellemző... Hiszen az emberi magatartáshoz embernek kellene lenni. Erre pedig a ' sztálinizmus nem tanít. A magyar labdarugó szövetség megdorgálta a zsidózó Nyilasit, feltehetőleg kioktatván, hogv a jövőben csak a cionistákat szabad szidni, azokat a cionistákat, akik vallásukra való tekintet nélkül segítik az életveszélybe kerüiteket. És még valamit: vajon cionista-e az a zsidó, aki olt maradt, ott ét a szüleinket, gyermekeinket legyilkoló, zöldből vörösre váltó, nyilasból ,, kommunistává'' vedlettek között? Aligha... •Rothad* cionista"
