Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-10-27 / 678. szám
MEN D EH , M r. August J.jiolnar P.O.Box lo34 ________________ r*s“ Brunajiok, New Jersey o 3»eoSd el«*» »«il ^ • ■J • A • registration No. 1373. ÁZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL 16. 678 Ára: . 40 cent 1977 OCT. 15. RUBIN FERENC: IZRÁEL NEM VIETNÁM! Cár tér elnök igyekezete a decemberi genfi konferencia mindenáron való megtartására, a jelek szerint sikerrel jár. Ez azonban nem tévesztendő össze a békével, amelyre —a szembenálló felek közti, csaknem áthidalhatatlan akadályok miatt — csak minimális kilátás van. Aszád, Sziria elnöke, sietve kijelentette, az arab lapok tudósitóinak, hogy a háború kitörését csak a csoda akadályozhatja meg. A nyilatkozat azt a célt szolgálja, hogy az USA további nyomást gyakoroljon Izráelre. Múlt héten az elnök ismét 'Vnegmagyarázta a bizonyítványát? Ma már ugyanis az elnök felkészületlensége meggondolatlan egymásnak ellentmondó és következetességet nem ismerő kijelentései mindenki, előtt nyilvánvalóak. ..Ha a palesztinok országot akarnak, úgy forduljanak a jordáni kormányhoz, mivelhogy Jordánia a palesztinek országa **. Ezt ugyanaz a Carter mondotta 1976 június 6-i választási beszédében, aki balesztin otthonért’ a palesztin nép jogaiért valamint a PLO elismeréséért száll síkra. Nemrég még Carter ^ palesztin nép ,.érdekeit' védelmezte, később — általános megütközésre — átvette Áráfát szólamát és a palesztinok „törvényes jogairóPirt alá közös nyilatkozatot a Szovjettel. Március 16-án Clintonban (Massachusetts) tartott beszédében kiemelte, hogy Izraelnek védhető határokra van szüksége. Pár héttel később azonban csupán kisebb határkiigazításokról beszélt. Carter jól tudja, hogy a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as számú határozata a további tárgyalásoknak egyedüli, nemzetközileg szentesitett alapja. Mindkét határozat leszögezi, hogy Izráel államának minden joga megvan arra, hogy biztonságos határok közt éljen. E határozatok csak menekült-problémákról és nem „palesztin otthonról* beszélnek és egyetlen szóval sem említik a PLO elismerését. Minthogy az elnök nyilatkozata túlment az ENSz határozatiiin. az arab államok ezt nem értelmezhették másként, mint \m erika elhatározását arra vonatkozólag. hogy Izraelt egy mindenáron hátrányos béke elfogadására kényszerítse. Erre utal. hogy az arabok 23 Izráel-ellenes javaslatot szándékoznak benyújtani az ENSz jelenlegi közgyűlésének. Előttük most már nem is tűnik kétségesnek, hogy az elnök olyannyira retteg egy olajzárlattól. hogy annak elkerülése érdekében mindenre hajlandó. KI MIT ÉRT A “PALESZTINOK JOGAI” ALATT? Hála az amerikai demokráciának. az elnök terve az amerikai nép képviselőinek sziklafalába ütközött. De nemcsak a képviselóház, a szenátus és a zsidó szervezetek adtak hangot mély megdöbbenésüknek az amerikai-orosz közös nyilatkozat felett, hanem a munkásság csúcsszervezete, az AFL—CIO is kifejezte erőteljes tiltakozását. Az elnök — akit ez az orkánszerü megbotránkozás teljesen váratlanul ért. — nem tehetett mást. minthogy „Canossat járt” és kijelentette, hogy a nyilatkozat korántsem jelent beavatkozást vagy kényszerítést, s hogy inkább „politikai öngyilkosságot követ el.semhogy sértse Izráel érdekeit". Ezt boldogan ellhinnők, ha nem hallottuk volna előző napon Carter külügyi tanácsadójának. Brezinskinek, a kanadai televízióban adott interjúját; ebben határozottan állította, hogy ” mi nem csupán közvetítőként veszünk részt a genfi értekezleten, hanem érdekelt államként, mely nem fogja elmulasztani minden eszköz felhasználását a szembenálló felek saját érdekeinek megfelelő irányítására”. De vajon mit értsünk e többértelmű kifejezésen: „a palesztinek törvényes jogai”? következményeit hangsúlyozták, hanem a Moszkvával történő harmonikus együttműködést tartották szükségesnek kiemelni. Az elnök utasítást adott megbízottjának, Arthur Goldbergnek, hogy a belgrádi „Emberi Jogok” értekezletén kerüljön minden összeütközést a Szovjettel. A nukleáris fegyverek mérséklését célzó SALT egyezmény aláírása most a Fehér Ház legfontosabb programja. Az elnök gyengeségét 1. Moszkva ügyesen kihasználta. Kiűzetvén Egyiptomból, Szudánból, meggyöngítve kapcsolataiban a Szaudi-Arábiától támogatott Szíriától, C ártér szereti Izraelt Minden népnek és minden egyénnek törvényes joga van arra. hogy tisztességes körülmények között éljen. Ezt éppen a sokat szenvedett zsidóság tudja a legjobban.- Első látásra tehát ez a kifejezés teljesen ártalmatlannak tűnik. De a közelkeleti probléma vitájában ez a frázis különleges értelmet nyert. A PLO volt az első, amely ezt a kifejezést divatba hozta. Az Arab Liga és az ENSz-be tömörült „harmadik világ” tagjai siettek ezt a szólamot magukévá tenni. A PLO alapokmánya szerint ez a szólam vitathatatlanul azonos Izráel államának megsemmisítésével. EZ az, ami miatt nem értjük, mi volt Washington célja a nyilatkozat szentesítésével, amelyet nyilván Gromikó a zsebében hozott Moszkvából. Lehetetlen, hogy a Fehér Ház ne látta volna előre Izráel és az amerikai nép tiltakozását. Hiszen Dáján még a nyilatkozat kiadása előtt tiltakozott annak szövege ellen. A Fehér Ház válasza erre: az elnök kénytelen volt belemenni egy kompromisszumba, amelyben ,,a palesztinek törvényes jogai elismerése" ellenében a Szovjet elismeri egy béke szükségességét Izráel határainak elismerése mellett. De ez gyenge ürügynek látszik. PARANOIA VAGY GYENGESÉG? Mit bizonyít mindez? Azt, hogy az elnököt nemcsak egy olajzárlattól való félelem kísérti álmaiban, hanem egy nukleáris világháború kirobbanása is. Ez állítást alátámasztó tények felsorakoztatása nem nehéz. Mikor hetekkel ezelőtt Washington megbízottai egy délafrikai nukleáris próbarobbantás helyét keresték. most már csak Irakra és Líbiára támaszkodhat a Közelkeleten. E közös nyilatkozattal egycsapásra visszatért tekintélye az arab államok között. Kissinger négyéves munkája Moszkva kirekesztésére, egyszeriben összeomlott. Ugyancsak ezt a gyengeséget használja most ki Szíria elnöke háborús fenyegetésével. A Ford elnök által eltűntetett „Détente” szó tehát ismét divatba jött, s Washington egész külpolitikáját e szócska körül látszik felépíteni. A félelem persze indokolatlan. A szovjet célja Amerika gyengeségét kihasználva háború nélkül terjeszkedni. Ezt láttuk Angolánál. Délafrikában, a Perzsa-öbölnél, az Indiaióceánon és a Vörös-tenger körül folyó harcoknál. De valahányszor a Szovjet kemény ellenállásba ütközött, mindenkor visszavonult. GENF ÉS A PALESZTIN KÉRDÉS A genfi konferencia, a nehézségek ellenére is, valószínűleg összeül. A PLO diplomatikusan kijelentette, hogy minden palesztin automatikusan az ő tagja; tehát nem bánja, ha a palesztin küldöttségben Somron és Judea polgármesterei foglalnak helyet. Persze, Izrael nem egyezhet bele, hogy a PLO nevezze ki küldötteit s hogy a terrorszervezet hivatalos meghívást kapjon a tárgyalásokra. Ezek a nehézségek azonban áthidalhatók. Izráel kívánsága érvényesült abban is, hogy a palesztin küldöttség csupán az ünnepélyes megnyitáson vesz részt, mint az egyesült arab delegáció tagja. Az érdekelt államokkal való külön-külön tárgyalásoknál azonban a palesztinok csakis mint az egyik tagjai szerepelhetnek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az értekezlet eredményes lesz. Az egyetlen bíztató jel talán az, hogy maga Szaudi-Arábia sem akar palesztin államot. S arra az esetre. ha Jordánia fennhatósága alatt a palesztinek részleges autonómiát kapnak, Szaudi-Arábia máris kikötötte, hogy a hadügy, pénzügy és külkereskedelem Jordánia feladata lesz. 1973-ban Szíria nem volt hajlandó résztvenni egy hasonló értekezleten, azzal, hogy eredményre nincs kilátás. De most már bejelentette részvételét. Ugyancsak — egyhangú határozattal — Libanon is részt vesz a konferencián. Az USA elismerte, hogy az értekezleten csak azok az államok vehetnek részt, amelyek jóváhagyták az ENSz 242. számú határozatát, s minthogy a PLO nem volt ezek között, ez automatikusan kirekeszti a terroristákat a konferencián való részvételből. Az elnök gyengeségét kihasználó államok közé most Szaudi-Arábia is csatlakozott, megfenyegetve Washingtont: ha a konferencia nem lesz eredményes, úgy Egyiptom ismét a feövjet segítségére szorul újabb fegyverszállítások tekintetében. Ez is csupán üres fenyegetés. Amig Szádát áll Egyiptom élén, nem fogja feladni Amerikára támaszkodó politikáját. Szádát pozíciója — a rossz gazdasági viszonyok ellenére is — biztosnak látszik. Jordánia és Egyiptom valóban békét akar. Izráel leszögezte békeakaratát és hajlandó áldozatokat hozni egy valóságos béke elérése érdekében. IZRÁEL NEM VIETNÁM Carter legutóbbi baklövése csak erősítette Izraelt. Az elnök kénytelen volt belátni, hogy Izráelt nem lehet egy „Münchenbe"belerántani. Nem lehet aláíratni vele egy Izráel számára végzetes békét, mint ahogy azt az USA Vietnámmal tette. Izráel hadereje jelenleg nem sokkal a két szuperhatalom után következik. Amerika népe most még tisztábban látja, hogy Moszkva törekvése az olaj földek elzárására, közelkeleti befolyásának erősítésére és további délafrikai stratégiai pontok elnyerésére nagyobb veszélyt jelent az Egyesült Államokra, mint egy esetleges közelkeleti háború, melynek valószinűsége, a nullával egyenlő. Izráel 1967 előtti határai a mai modernül felszerelt arab államok szomszédságában, védheteílenek lennének. Üj, biztos határok tehát élétbevágóak az országnak. Ha az Egyesült Államok elszigetelné Izraelt és az háborúra kényszerülne, úgy nincs garancia aira, hogy az arab olajkutak épen maradnának. Ez az egész nyugati világ és Jaján iparát is megbénítaná. az amerikai zsidóság pedig megelégedéssel látja, hogy az amerikai nép többsége Izrael mellett áll. Bár a mai helyzet inkább csak tűzszünet, mely az elnök legközelebbi eszólásáig marad csak érvényben, a zsidóság bizalommal lézhet a jövő felé. Ne adjuk meg magunkat a terroristáknak Amikor néhány évvel ezelőtt a világ tudomásul vette az izráeli repülőgépek ellen elkövetett terrorcselekményeket, nem volt nehéz megjósolni, hogy a gyengeségnek katasztrofális következményei lesznek. Akkor — egyetlen alkalommal — a nemzetközi pilóta szövetség elhatározta, hogy bojkottálni fogja azoknak az országoknak repülőtereit, melyek menedéket adnak a géprablóknak. Elhatározásukat azonban nem tudták keresztülvinni. A különböző kormányok pedig gyengék voltak. Most megszületett az eredmény. Japán terroristák elrabolták országuk egy repülőgépét és mivel az utasokat legyilkolással fenyegették a japán kormány beadta a derekát. Hatmillió dollártfizettek ki váltságdíjként és szabadon engedtek néhány börtönbüntetését töltő bűnözőt. A japán vöröshadsereg terroristái gazdagabbak lettek s meg is erősödtek reaktivált harcosokkal, akik aztán további gyilkosságokat követhetnek majd el. Persze egy szóval sem állítjuk, hogy a japán kormánynak könnyű volt a helyzete. De a kérdés nem az, hogy meg lehet-e menteni az utasok életét, hanem az, hogy most mutatnak-e hajlíthatatlanságot, vagy majd később. Ugyan meg fogják-e tudni menteni azoknak az embereknek az életét,»akiket a vérszemet kapott terrorista csoport később rabol majd el ? Mert hogy a történelemben nem ez volt az utolsó ilyen kísérlet, az biztos. És megoldás nincs mindaddig, amíg a világ hatalmai össze nem fognak. A tengeri kalózkodást is csak akkor sikerült legyűrni, amikor a tengeri nagyhatalmak szerződést kötöttek és törvényen kívülállónak jelentették ki a tengeri rablókat. Ugyanilyen megoldás után kiált korunk légikalózkodása is. Valószfnű, hogy a japán kormány a repülőgép utasainak hozzátartozóitól tartott s azok követeléseinek tett eleget. Viszont az igazságügyminiszter azonnal be is nyújtotta lemondását, mert úgy érezte: ekkora törvénytelenség után nem töltheti be a törvény legfőbb védelmezőjének szerepét. Mindez azonban a végkifejlésen nem változtat. A japán terroristák menedékjogot kaptak Algériában. Ma már tudott dolog, hogy ez az ország a világpolitikai bűnözők menedékhelye. Boumedienne rendszere határozott nemmel válaszolt a japán kormány kiadatási kérésére. Még a 6 millió dollárt sem volt hajlandó visszaszármaztatni — bár ez az ügynek kevéssé fontos része, hiszen itt csupán nyomtatott papírról van szó. Még ha a pénzt vissza is adnák és csak a menedékjogot tartanák tiszteletben, akkor is klVülhelyezte magát Algéria a népek közösségén. Mi lehet a teendő ilyen esetben? A megoldás nem is olyan nehéz, mint amilyennek tűnik. Nem kellene hozzá más mint a demokratikus nyugati nagyhatalmak egységes és bátor döntése. Kimondani, hogy olyan országban, ahol légiterroristáknak menedéket adnak, gépeik a jövőben nem szállnak le, sőt nem szállnak le olyan országban sem, $ amelyik az ilyen állammal továbbra is fenntartja a légiforgalmat. Csupán 2 napig kellene szigorúan tartani egy ilyen bojkottot, Algéria vagy Jemen, vagy Uganda, vagy Kuba ellen s garantáljuk, hogy több repülőgéprablás nem fordulna elő. A terroristák ugyanis pontosan tudnák, hogy nemcsak társaikat nem tudják kiszabadítani, de ők maguk is elkerülhetetlenül börtönbe jutnak. Aztán van még egy további természetszerűen adódó lépés. Statáriumot hirdetni mindenfajta politikai terrorizmusra. Ha az elfogott banditákat azonnal kivégeznék, politikai elvbarátaiknak nem volna miért újabb és újabb emberrablásokat elkövetni. Igaz, hogy ez kegyetlenül, civilizálatlanul hangzó büntetés, de talán kérdezzék meg a már eddig legyilkolt vagy — ha erre mód volna — az ezután legyilkolásra kerülők hozzátartozóit, igazságos büntetés-e vagy sem? A japán kormány döntése azért is helytelen, mert túl hamar adták be derekukat. Tudniillik, még ha nem is követelnénk a legszélsőségesebb büntetőszankciók alkalmazását, akkor is példaképpen említhetnénk nekik a holland kormányt, mely nemrégiben igen ügyesen bánt el az iskolát és vonatot megtámadó délmolukai terroristákkal. Hetekig tartó alkudozással fárasztották ki őket s azután váratlanul katonai akcióval kiszár badították a túszokat. A japián banditák mindenre elszánt társaság és lehet, hogy hosszas alkudozás ese■ tén valóban lemészárolták volna foglyaik egy részét, de mint ahogy háború sincs rizikó nélkül, úgy a terroristák elleni harcban is kell bizonyos kockázatot vállalni. Azt persze valóban nem lehet kívánni, hogy minden ország úgy lépjen föl a légiterrorizmus ellen, mint ahogy ezt az izraeliek tették az entebbei repülőtéren. Az ilyesmi nem is sikerül minden alkalommal. De az entebbei példa és a japán teljes megadás között kell lenni valamilyen középútnak és ez a középút nem a középen kell, hogy legyen, hanem közelebb a könyörtelenséghez, a keménységhez. Másképpen csak meggyorsítják azt a folyamatot, amely felé a világ sajnos amúgy is halad — a teljes társadalmi felbomláshoz. MEGHÍVÓ MONTREALBAN I977 OKTÓBER l 5 szombaton este 8 érakor a Hungarian Memorial torontóban l 977 OKTÓBER 23 vasárnap du. 4 órakor q TMZsSz és a New Horizons közös rendezésében 3910 Courtray alatt Synagogue helyiségében \ . . ... „ewUnions tagoknak wo**" Belépődíj: *5.00 \ Belep 1 vendegeknek s3.00 | | \ ícwinount lati. KOVÁCS Dl író előadói estje. "Ölömmel értesítjük" című könyvének megjelenése alkalmából
