Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)

1977-10-08 / 677. szám

6. oldal MENORA * 1977 október 8. .Faragó László rókák játéka PheifTer kívánságára Griebl és Lonkowski kirándultak a kanadai határhoz, hogy mégvizsgálják, melyek azok a pontok, ahol nagyobb csoportok feltűnés nélkül léphetnek át Kanadából az Egyesült Államokba. Ha már itt jártak, elmentek Montreálba is. ahol találkoztak egy kanadai gyár tervezőmérnökévei, aki véletlenül az amerikai hajóhad részére szállított és gyorsan elhozták tőle a tervrajzait egy újtipusú ágyúnak, amely elektromágneses vezényléssel működött, s ennek következtében lényegesen gyorsabban lehetett leadni a lövéseket, mint a korábbi típusokkal. Lonkowski a tervezőasztalról hozta el a rajzot és egy fotómásolat így korábba érkezett Bremenbe, mint ahogy azt az Egyesült Államok hajóhada megkapta volna. Szeptember elején pedig Lonkowski legnagyobb fogását csinálta. Ez a Bufalo-i Curtis repülőgépgyárban dolgozó Guden­­berg segítségével történt. Két tervrajzot juttatott el a „szex­mesterhez’ az egyik egy eddig ismeretlen típusú gépről szólt, amelyikkel éjszakai bombázásokat lehet végrehajtani, a másik az X03C jelzésű, akkor különleges gyorsnak számító repülőgép volt, amit pedig az amerikai hadügyminisztérium supertitoknak minősített. A jelentést Lonkowski továbbította Németországba, elérkezve ezzel kémkarrierjének csúcsára. De egyúttal ez volt hattyúdala is. 1935. szeptember 25-én kellett az Európa gőzhajónak elhagyni a Hudson Darti kikötő 86-os mólóiát. hogy elhajózzon Bremenhavenbe. A kikötő zsúfolva volt utasokkal, búcsúzó rokonokkal, barátokkal és természetesen vámőrökkel is. Hordták föl a csomagokat, virágokat, a kabinokban folyt a pezsgő — mint az egy nagy hajó indulásakor szokásos —. A látogatók között egy magas szemüveges ember hegedűtokkal a kezében sietett föl a hajóra, hogy még egy utolsó istenhozzádot mondjon az egyik pincérnek. De egy Morris Josef nevű vámőr megállította. — Miféle hegedűt visz a tokban? — kérdezte. O csak egy egész lözönséges hegedűt, válaszolt a férfi közönyösen. — Igazán — mondotta az őr — engem a hegedűk nagyon érdekének. Nem bánja ha megnézem? Az ember idegesen nyitcta ki a tokot és kiemelte belőle a hegedűt. Joseph azonban észrevette, hogy a tokban fényképek is vannak, amik különböző repülógépvázlatokról készültek. Az őr érthetően barátságtalanná vált. Visszarakta a hegedűt, lecsukta a tokot és udvariasan felkérte az embert: kisérné ót el az irodára. A magas f«rfit itt megmotozták és zsebeiben filmszalagokat és német­nyelvű leveleket találtak. A kémgyanus embert azonnal átadták Stanley Grogannak a Gowernors Island-i elhárítószolgálat főnökének. Mialatt a vizsgálat folyt, az őrizetben lévő férfi egyre idegesebbé vált. Grogan egyik beosztottja azonban közben súlyos hibát követett el. Mialatt a fényképeket és a leveleket vizsgálta, így szólt: „Nem látok én ezekben semmi különöset, ilyet bárki szerezhet. Engedjük el, de idézzük meg holnap reggelre, hogy részletesen kihallgassuk. Mi is a neve a férfinek?’ Eddig a pillanatig senkinek sem jutott eszébe, hogy a nevét kérdezze. Most aztán erre is kiváncsiak voltak. Az ember egy pillanatig habozott, valószínűleg azt mérlegelte érdemes-e még valamilyen álnevet mondani. De aztán belátta: a játszma végétért, tehát leghelyesebb ha együttműködik a hatóságokkal. „ — William Lonkowskinak hívnak.’ Nos, Lonkowski úr, maga most elmehet. De holnap reggel 10 órára jöjjön vissza, lesz magához még néhány kérdésünk. Természetesen sohasem látták többé. Ahogy Lonkowski elhagyta a kikötőt, telefonon felhívta feleségét. Utasította, hogy azonnal vegye ki minden pénzüket a bankból és vigye el Dr. Griebl rendelőjébe. Aztán taxiba ült és Griebelhez hajtatott. Itt elmondta, hogy mi történt, arra kérte társát szöktesse ki az országból amilyen gyorsan csak lehet. A legközelebbi menekülési út Kanada felé volt. Veszteni való idő nem volt. Griebl felhívta egy fiatal barátját, aki maga is az Abwhernek egy kisebb fontosságú beosztottja volt, aki kocsiba ültette a leleplezett kémet és néhány óra alatt átszállította Kanadába. Az amerikai hatóságok úgylátszik nem nagyon törődtek a dologgal. A kikötőben elbocsájtott Lonkowskit senki sem követte Griebl rendelőjébe, mint ahogy utóbb sem érdeklődött utána senki Long sland-i otthonában. így egy nappal később a menekülő ügynök már fölszállt a Szt.Lórinc folyón egykémet hajóra, melynek kapitányát időközben figyelmeztették, hogy milyen értékes embert visz magával. Ahogy Lonkowski a fedélzetre lépett, a hajó felhúzta horgonyát és szeptember 28- ának délutánján elhajózott Németországba. Az egész menekülés simán ment, sehol semmi zökkenő Az amerikai biztonsági ügynökök naivitása felbát orította Grieblt és Eitlt. Lonkowski lebukása tulajdonképpen a német kémszolgálat egyik legdicsóségesebb napjává vált Sokkal lendületesebben és bátrabban dolgoztak ezután és nem is volt semmi újabb zökkenő öt teljes éven keresztül. 1941 nyarán öt hónappal a Perl Harbour-i támadás előtt botlottak csupán új nehézségbe. Közben új embereket szerveztek be. Főleg német születésű amerikai állampolgárokat kerestek, akiktől osztályozás és válogatás nélkül vettek át mindenféle információt. Ezeket az új embereket figyelmeztették, hogy tartsák távol magukat min­denféle nyilvános nácibarát szerepléstől, s igyekezzenek minél magasabb beosztásba, minél megtisztelóbb helyre jutni kör­nyezetükben. Bár ezek az emberek azonos kapcsolatai vonalon dolgoztak Németországgal, személyesen mégsem ismerték egymást. A kémvonal kapcsolata nevetségesen egyszerű volt. A küldöncök szimpla jelmondatokat kaptak. Ha a titkos ügynöknek családi kapcsolatai voltak például Drezdában, a küldönc csak ennyit mondott: üdvözletét hoztam Drezdából. Ha pedig személy szerint is jól ismert valakit Németországban, úgy névre is hivatkoztak pl.: meleg üdvözletei hoztam Schmidt úrtól. Európa valamennyi fontosabb kikötőjében német megbízot­tak várták már a jelentéseket. Most már minden hajó hozta a fontos csomagokat, a Bremen és az Európa csak a legsürgősebb anyagokat szállította. Az ügynököket megtanították a legmoder­nebb Leica gépek használatára és mikrofelvételek készítésére. Egy levélpapír nagyságú dokumentumot egy 2x1.5 cm-es filmre tudtak lefényképezni. így egy ügynök képes volt részletes utasításokat vinni magával számtalan Amerikában működő kém részére, visszafelé pedig a hasznos kémanyagok százait vihette. Kidolgoztak egy aránylag egyszerű kódrendszert is. Rendszerint valamelyik népszerű regény egyik oldalát használták fel, s a megfelelő kulcsot láthatatlan tintával írták egy gyufásdoboz belső oldalára. Később egy komplikáltabb kriptogrammot is kidolgoztak, melynek segítségével három rádióadásról is sugároztak jelentéseket Északamerikából Európába. Közben megszervezték az ügynökök fletését is. Legtöbb­ször készpénzben vitték magukkal a küldöncök az amerikai dollárt, amit átadtak kémkapcsolatuknak, <t nagyon gyakran bankátutalással is dolgoztak; Hollandából, Mexicóból Délamerikából érkezett a pénz a New Yorki bankházakhoz a német ügynökök nevére. Ha a pénztárkönyveket vizsgáljuk, láthatuk, hogy a fizetés meglehetősen mérsékelt volt. A Montreálba» élő svájci mérnök aki az egyik legfontosabb anyagot szolgáltam, 50 dollárt kapott. A küldöncnek 30 dollárt fizettek, amért a jelentést Németországba szállították. Egy alkalomnál az egyik küldött 400 dollárt vitt magával New Yorkba és ezzel öt kém anyagi igényét elégítette ki. 1937-ben egy 5 hóiapos időszak alatt összesen 1.400 dollárt küldtek el New Yorlba ez volt a fizetése húsz ügynöknek. A „szexművelet’ nevét még 1935-ten megváltoztatták „operádon Illbergre’. Az év áprilisában egy újabb kémcsoportot állítottak fel. Ez is Dr. Pheiffernek volt közvetlenül alávetve, aki a New York Times-ban megjelenő apróhirdetésekkel irányította őket. Ennek tagjai egy Günther Gustav Rumrich »évű sudéta­­német származású amerikai állampolgár, az amerikai hadsereg őrmestere és egy Eruch Glaser nevű közlegény voltak. De azért a főmunka továbbra is az Illberg csoportra háalt. melynek sztárja ebben az időben egy bizonyos Gustav Güllch volt. Ér­dekes módon Güllich nevével sehol máshol nem lehet találkozni, csak az Abwher titkos dossziéjában. Vagyis az amerikai kémelhárító sohasem tudott létezéséről. A müncheni születésű Güllich 1932-ben vándorolt ki az EgyesültÁllamokba. A NewYersey-i hajójavítóban kohászként dolgozott. Csöndes ember volt, nem figyelt fel rá senki. A rózsásarcú agglegény egy New York-i szállodában a 32. utcában lévő Hotel víartinique­­ben lakott. Depresszióra hajlamos ember lévén. smkivel sem barátkozott mindaddig, , míg egyszer véletlenül össze nem találkozott Grübellel. Az orvos közeledését olyan titüntetőnek érezte, hogy azonnal csatlakozott a kémcsoporthoz, hiszen ez érdekességet, izgalmat hozott az életében. Olyan lelkesedéssel vetette magát a kémkedésbe és olyan szorgalmasai dolgozott, hogy rövidesen ó lett a csoport leghasznosabb tatja. Az Ab­­wehrnél lévő dossziéja, egyike a legvastagabbaknak itt tárolták a rengeteg jelentést, tervrajzot, vegyi összetételű leírásokat, amiket mindet ő szerzett meg. Épülőfélben lévő rombolók rajzait küldte el, többek között az Erié ágjínasszádét, megírta, hogyan készülnek az amerikai könn^ázbombák hüvelyei, lerajzolta az új T-2 6-os boeing repülógépt és szám­talan egyéb érdekes jelentés mellett ó küldte el z Egyesült Államok vízalatti hangtovábbító szerkezetének leíráát is. 1936 január 7-én egy minden eddiginél fontosabb jelentet adott át Griebelnek, Már a címe is sokatmondó: Az Egyesiit Államok nagymagasságú rakétáinak kísérleteiről számol b< ami „új szakaszt nyit a rakétalövedékek fejlődésében’. Persze Güllich sem egykönnyen tanult bele a nehéz szakmába. A Godart professzorról szóló élsz jelentése különböző újságkivágásokon alapult, amelyek a kitiné fizikust holdravágyó bolondként írták le. Németországban azonban ekkor már figyelemmel kisérték munkásságát és m/el Güllich jelentése nem elégítette ki őket, arra utasították, hog munkáját Godart személyére összpontosítsa. Konkrét kérdéselit juttattak el hozzá, amikre a tehetséges, de a kémszakmát még:sak tanuló fiatalember lelkiismeretesen válaszolt.Egy alkalommal például New Mexicóba követte Godard professzort, aho bejutott a rakétakilövési kísérletek színhelyére. Erről több elentést is küldött és a legutolsó közülük olyan fontos volt,hogy azon Canaris admirális szignója látható annak bizonyítása, hogy ó maga is áttanulmányozta őket Ebben ugyanisGüllrio részletesen leírja a kilövőkamra hűtőrendszerét és a kisérlé kilövések menetrendjét. Mindez azt bizonyítja, hogy a kérxedés néha nagyon egyszerű is lehet. Güllich munkájában keés drámait találunk. Még főnökével Griebellel és a küldőtökkel való találkozása is mindég nyilvános helyen történt. Mima egyszerű kereskedelmi üzletet bonyolítanának le, úgy adta t Güllich a fontos jelentéseket és vette át az érte járó pénzt. Az első pillanatban még Bremenben sem isnv/t* fel milyen értékes emberrel szaporodott a német kémháléat Csak 1937 szeptemberében ismerték el magasabb rangú etberként, addig csupán az F-2307 sz. alügynökként tartották számon. Ettől kez­dve saját száma volt 2338-as. Tehát most mármem alügynök, hanem az u.n. 2300-as sorozat egyik fontos embere. A dolgok olyan simán mentek, hogy 1937 júliusában Griebl doktor szabadságra ment Németországba, magával vive szeretőjét. Németországban úgy fogadták, lint diadalmas csatából hazatérő vezért. Pheiffer már a kikéiben várta s a legelegánsabb szállodába, a Hotel Columbusb kisérte, aztán együtt utaztak Berlinbe, ahol az Abwher M csoprtjának azzal a főnökével tárgyaltak, akihez többek között azlllberg csoport felügyelete is tartozott. Bemutatták Canaris adnrálisnak is, aki msúzáskor egy zsidóktól elvett birtokot ajánlkozott neki. New Yorkba való visszautazása előtt Brémába egy kávé ház­ban Pheiffer mégegyszer elbeszélgetett az cvossal, akinek kifejtette, hogy a jövőbeli működéséhez valósnűleg nagyobb titkosságra lesz szükség. Ezért úgy határoztak, fcgy a központot Montreálban állítják fel, s ugyanakkor Amdka különböző részein al-csoportokat létesítenek. Valószínűlegiz ital hatására Pheiffer fecsegni kezdett és elmondta, hogy az Iberg csoporton kívül más ügynökei is vannak Amerikában, mbbek között a „csatornaövezetben két kitűnő fiúja*. Még Washgtonból is kap információkat, mert megbízottja dolgozik nacsak az egyik nagybefolyású szenátor, de még Roosewelt élik legszorosabb körében is. Pheiffer szerint ettől tudták meg aiak a bizalmas Fehér Házi tárgyalásnak anyagát, amelybr az amerikai hadihajók hibáit tárták fel, s ennek követkeében bizonyos változásokat határoztak el. Griebl doktoi később nagy előszeretettel idézte főnökének borközi vallomát, mely szerint az Egyesült Államok minden stratégiai fontossá pontján, min­den fegyvergyárban, minden hajójavítóban va: ügynökük nem egy közülük vezető pozícióban Az Egyest Államokban nem születhet meg egyetlen olyan katonai tét sem, melyről a németek azonnal ne tudnának. Ez a nyikozat különben nagyon is egybevág azzal, amit később Caris tengernagy japán kollégájának Osima ezredesnek molott, amikor a japánok maguk is igyekeztek kibővíteni atrikai kémrénd­­iszerüket. Canaris szerint soha a történelem párnán egyetlen nagyhatalom titkaiba sem sikerült a kémekt olyan mélyen beleásni magukat, mint ahogy ezt a német tbsszolgálatí em­berek tették az Egyesült Államokban. HUSZADIK JUBILÁRIS SZÍNIÉ VAD 1977-78 1977 OKTÓBER 16-AN VASÁRNAP ESTE 7 ÓRAKOR ÉVADNYITÓ DÍSZELŐADÁS Farkas Zsóka és Boros Andris KOLOZSVÁRI SZÍNMŰVÉSZEK BEMUTATKOZÓ FELLÉPTÉVEL SZÍNJÁTÉK 3 FELVONÁSBAN IRTA: FODOR LÁSZLÓ RENDEZTE: KERTÉSZ SÁNDOR SZEREPLŐK: Dr.Kulcsár......................KERTÉSZ SÁNDOR Dr.Máthé Anna................SERFŐZŐ ILONA Dr.Bárány Domokos .......PAL0TAY ISTVÁN Dr.Richtig.....................K0SÁRY VILMOS Szalay Klotild................SZÉCSI KATÓ Rudnay Tamás.... Walter Emma...................FARKAS ZSÓKA Varjas István..................BOROS ANDRÁS Ádám bácsi......................TARJÁN ANDRÁS Horváth Kató..................ERDÉLYI RÓZSA Draskóczy Piri................RADVÁNYI ZSUZSI ..BARICZA DEZSŐ HELYÁRAK A FÖLDSZINTEN $8.00 ÉS $7.00, AZ ERKÉLYEN $6.00 ÁRBAN KAPHATÓK A SZÍNHÁZ TITKÁRI IRODÁJÁBAN, :»* ST.Ul RMAIN WE TM.KFOV 789*2443. A HONNAN POSTÁN 15 KIKÜLDIK A JEGYEKET VA. LÁMINT AZ ELŐADÁS ELŐTT I ÓRÁVAL A PÉNZTÁRNÁL I.XHRKV K P \RK (OI.LKGIVTE:. LAHREVK AVk »1 SI XVIM I Rlt (CHATSWORTH DR.) BŐSÉGES PARKOLÓHELY. Új telefonszámunk: 598-3469 EZT A KIÁLLÍTÁST LÁTNI KELL! Több mint 300 régi magyar olajfestmény látható Torontóban! Úgyszintén régi magyar fémjeles EZÜST étkészle­tek, a legnagyobb válasz­ték ezüst tálcákban, ke­rek, ovális, szögletes hal és sütemény tálcák tálak, gyümölcs-kosarak, gyertyatartók, szivardo­bozok, teáskanna’k és készt etek, dísztárgyak a XIX. század és a század­forduló idejéből való ké­ziveretű e ziist remek­művek. HétfötÖl-szombatig: 9.30-tol 6-ig. Használja ki ezt a lehe­tőséget és látogasson meg bennünket! SÍ t!,tí$oriti ot Antiques! &rt Saller? 41B EGLINTON AVE.W. PH.486-0481

Next

/
Thumbnails
Contents