Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-10-08 / 677. szám
,Mr.August J.Molnár jfat fenn ^ á |m Hb ■■■ r -/WENukr “ AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL 16. 677. 40A£:nt 1977 OCT fi. EGRI GYÖRGY:! NAGYNÉNIKÉM KEREKE Egy Ilyen cím után biztos, hogy az olvasó nagy érdeklődéssel kezd neki a cikknek. Jó szenzációhajhászó cím, a! hitvány bulvár újságírás lég- j régibb hagyományai közé tar-l tozó, mert mindenki tudja, hogy a nagynénikémnek nincsenek kerekei. De ha volnának...! Éppen erről van szó. Valamikor fiatal koromban a pesti zsargon ezzel hőtötte le az alaptalan feltételezésekbe belelendülő embert: ha a nagynénikémnek kereke lenne, akkor autóbusz volna. Sőt még időnként azt is hozzátettük, | hogy ha a toronynak gatyája lenne, ő lenne a leghosszabb legény a faluban. Arra azonban sohasem gondoltam, hogy a kerekes nagynéni, vagy a gatyás torony valaha még megjelenik televízióm képernyőjén. A nagynéni kereke ezúttal a Lee Oswald tárgyalása címet viselte s ezt az értéktelenségében értékes műsort az ABC televíziós hálózat állította elénk. Jómagam a műsorfüzetben fel sem figyeltem rá s e cikk talán meg sem született volna, ha az adás estéjén egy felháborodott hang föl nem hív telefonon. Kisebbik fiam volt, aki fejlett jogi és igazságérzettel rendelkezik( nemrégiben épp a Menóra nyilvánossága előtt koppantott orromra, egy meggondolatlan szabad^ ságjogi állásfoglalásom miatt) s a felháborodott hang közölte, hogy a televíziója ezzel az éjszakával elhagyja a lakást. Nem kíván tovább együttélni egy olyan készülékkel melynek segítségével ilyen alávaló, ostoba propagandát próbálnak az Ő fejébe és tudnak sok tízmillió más fejbe becsempészni, mert hiszen mitől lesz népi hőssé egy elnökgyilkos pusztán azért, mert Ő maga is erőszak áldozatává válik. Ezután gyorsan bekapcsoltam magam is az említett műsort, így még három és félórán keresztül szemlélhettem a nagynénikémre szerelt kereket, amitől autóbusszá vált,' vagyis azt, hogy mi történt volna az elnökgyilkos Lee Oswald-al, ha letartóztatása után két nappal nem lövi őt agyon Jack Ruby, hanem bírái elé áll. Nos, a film alkotói szerint az derült volna ki, hogy Oswald vagy egyedül követte el a gyil- ■ kosságot, vagy összeesküvő társaival. De hiszen ezt eddig is pontosan tudtuk, mondhatja velem együtt az olvasó, ezért igazán nem volt érdemes ezt a filmet megcsinálni. Egyetértünk. Régen produkált ennél hitványabb felfor-! gató propagandát a televízió.; Ehhez képest Roots ( A gyökerek) gondos történelmi ana-> lízis. S éppen ezért felmerül a kérdés, kinek áll érdekében, hogy ezt a feltételesen kavart szennyet ilyen drága eszközökkel ilyen magas művészi síkon tálalják fel. A Lee Oswald tárgyalása ugyanis kiválóan megcsinált munka, sodróerejű krimi, és éppen ezért nagyon veszélyes. Első gondolatom az volt: mennyi bölcsesség van abban, j hogy államtitkokkal foglalkozó iratokat csak 30 év után lehet elővenni az irattárból, hiszen íme az előírtnak majdnem a fele elmúlt már Kennedy 1963 november 22.-imeggyilkolása, óta, s az emóciók még mindig olyan magasak, hogy a rendelkezésre álló adatokat, okmányodat senki sem tudja: hűvös fejjel vizsgálni. Talán újabb 15 év múlva majd igen, ha ugyan lesz még akkor olyan Egyesült Államok, ahol dolgokat hűvösen, tárgyilagosan s az igazságnak megfelelően lehet elbírálni. Elektronikus médiánk írói, producerei, rendezői, műsor-összeállítói mindent megtesznek, hogy ilyen ne legyen. Világért sem állítom, hogy a televízió és az újságok emberei valamiféle kommunista összeesküvés részesei volnának. Nem, ők valóban nem kívánnak jármot húzni a nyakunkba, éppen az a baj, hogy még azt a kötőféket is soknak érzik, amely minden társadalmi , állami élet elkerülhetetlen velejárója. Nem kommunizmus, hanem anarchizmus az igazi ideáljuk, de ez engem kevéssé nyugtat meg. Vadul gyűlölik ugyanis a mindenfajta államhatalmat, csak éppen azt nem tudják, hogy az amit akarnak hová kívánna vezetni bennünket. Nem szeretek olyan, pilóta repülőgépén ülni, aki azzal vigasztal, hogy jobb ha a tengerbe zuhantatja a repülőgépet, mint a szárazföldre; csak éppen arról nem lehet szó j hogy menetrendszerűen le-i szálljunk. 1 *** De talán térjünk vissza a filmre^ mely azzal foglalkozik; ; mi minden derült volna ki, ha Oswald szabályos bíróság elé kerül. A filmalkotók szerint! kiderült volna: 1. ) hogy az Egyesült Államokban nincs szabad vizsgálati joga a rendőri szerveknek, mert az elnök ( a mindenkori elnök) olyan alapos ember, hogy személyesen hívja fel telefonon a Dallasi rendőrség gyilkossági csoportjának detektív főfelügyelőjét, figyel meztetve arra, hogy neki ( mármint Johnson elnöknek) kialakult meggyőződése van a gyilkosság körülményeiről, és nehogy a detektívek valami ellenkező eredményre próbáljanak jutni. A Watergate botrány utólagos tanulságai alapján ezt ma már egyetlen Idióta sem hiszi el. Nagyonis megtanultuk^ milyen korlátozott az elnöki hatalom. De ha az ellenkezője igaz, akkor miért mondják. 2. ) Hogy az amerikai bírósági tárgyalás üres komédia, s ha egy vádlott az ártatlanságát hangoztatja, akkor a bíró bilincsbe Vereti. A filmalkotók úgy látszik sosem hallottak a chicagói perről, ahol a vádlottak hónapokon keresztül a leggyalázatosabb rágalmakat, sértéseket vagdosták Hoffman bíró fejéhez, akinek mindezt tűrni kellett.Egyetlen eset volt hogy a bíró elvesztette idegeit s valóban bilincsbe veretett egy vádlottat, ez az egy eset viszont az állásába került. De akkor a film alkotói miért adják be nekünk az igazság ellenkezőjét. 3. ) Hogy egy amerikai bíróság előtt egy baloldali szimpátiával gyanúsítható vádlott U- gye már eleve vesztett ügy. Mintha sohasem hallottak volna Angéla Dawis-rŐl, a magát nyíltan kommunistának valló kommunista agitátornőről, akiről mindenki tudja ugyan hogy valóban részese volt több gyilkosságnak, de a vádhatóság felkészületlensége miatt a bíróság felmentette. 4. ) Hogy akiket a vádhatóság tanúként állít elő, azok kivétel nélkül mind idióták. A szakértők nem ismerik a szakmájukat, az átlagember nem tudja hogyan kell egy csomagot a hóna alá tenni, még szerencse, hogy Amerikában van néhány kiváló védőügyvéd ( ez esetben Lorne Greene alakítja zseniálisan) , különben már rég fölfalt volna mindnyájunkat az amerikai jogrendszer. Persze ennek épp a fordítottja igaz. Az amerikai jogrendszer annyira eltorzult a vádlott védelmének irányába, hogy a sértett társadalomnak lassan semmiféle joga nincs. Persze a film alkotói más pontokban Is tévednek. De ha nem ismerik saját országukat, miért várnánk el tőlük, hogy ismerjenek más országot. Éppen ezért nagyobb bosszankodás nélkül szemléltem a film azon jeleneteit, ahol Lee és Marina, a későbbi házaspár Összeismerkedik és egymásba szeret. Nem is csoda, hogy egymásba szeret, Minszk városának egyik elegáns nightclubjában látja meg Lee a mélyen dekoltált, estélyiruhás Marinát, amint elegáns mozdulattal merít a bóléból, majd néhány percnyi udvarlás után kilibbennek a forgó táncparkettre egy igazi amerikai Csörgésre". Régi minszki szokás, a lakosok esténként el sem tudják határozni, hogy melyik nightclubot látogassák meg egy kupica bóléra. Ez azonban, mint mondtam, csak a kisebbik hiba. A nagyobb az, hogy a film alkotói, akik állandó törvénysértésekre céloznak, sértik meg legsúlyosabban a törvényt. A törvény szerint ugyanis mindenki ártatlan amíg bűnössége bizonyítást nem nyert. Az alkotók ez alól két kivételt tesznek. A FBI-t és aCIA-t bűnösnek találják minden utalásukban, minden feltételezésükben, minden mondatukban. Hogy miért, az nem derül ki, de mire a film végére érünk már tudjuk: az amerikai titkosszolgálat bűnös, ők nem élvezhetik a kételkedés előnyét. Csak azt kell a nézőnek önmagában eldönteni, hogy a titkosszolgálat Moszkvával, vagy a texasi olajmágnásokkal: Casttoval, vagya maffiába beolvaat antikommunLca . kubai menekültekkel működött e együtt az elnök lemészárlásában. Aztán a film teljes konfúzióban végződik. Oswaldót ugyanis a mese szerint a rendőrségi folyosón keresztül vezetik fel a tárgyalóterembe, hogy meghallgassa a zsűri verdiktjét: bűnös-e vagy sem, Útközben azonban Jack Ruby golyója végez vele. Vagyis a nagynénikémnel nincsenek kerekei. Egyáltalán nincsenek, de ha lennének autóbusz volna. Az alkotók tudniillik pontosan tudják hogy hazudnak, és hogy ezzel a félbemaradt, nyitvahagyett történettel mentesülnek hazugságuk minden következménye alól. Még ahhoz sincs látorságuk, hogy nyíltan száljának szembe azzal a rendszerrel, amelynek pusztulásri érettségét hirdetik. Persze, lehet, hogy igazuk, van, hiszen mi, a társadalom vagyunk azok akik mindezt eltűrjük, a mi pénzünkért a mi televiziós állomásunk sugározza a mi televíziónkra hogy gazemberek vagyunk és hülyék. Még ait is elhisszük, ami a film véglicsengése, s ami ( higy visszaérjek az eredeti pesti zsargon kicsavart formájához) fey hangzik: Az autóbisz tulajdonképpen az én nagynénikém, csak éppen azért tökéletlen, mert nincsenek kereke. —. . i HELYREIGAZÍTÁSOK Korábbi számainkban két olyan közlés Jilent meg, amely helyreigazításra szorul. Az egyik szerkeatőségünk hibája, a másikban teljesen ártatlanok vagyunk. Rosh hasonoi számunkban jelent meg egyvisszaemlékezésnovella, amely a " Blick diagnózis" címet vselte. A régebben nálunk fekvő kézirat fölé szerzőként Fekee Sándor neve ke- j riílt, holott azt egy Torontóban élő kellenes, tehetséges, nagytudású barátunk, Aschner Pál írta, akiül ezúton kérünk elnézést. A^ másik korrekció/ Rappaport Ottó, az ÍJ Kelet szerkesztőségi titkárának Montreálba és Torontóba airdetett előadása egyaránt elmarad. Rappaport útját a Magyar Zsidók Világszö- | vétségé amerikai tagozata szervezte, de miit egy néhány hónappal ezelőtt, az utazás ezúttal is elratradt, Egyes hírek szerint Rappaport Ottó beteg. A New Yorból Jövő Jelentés szerint egyszer már meg kellett cserélnür az előadás dátu- < mát, de most kiderült, mindkét közlés helyelen. A Rappaport : előadásokra egyáltalán nem kerül sor. Nem kell onnyit prédikálni... Remélhetően végleg lezárult a Bért Lance-ügy és a washingtoni kormányzatnak nem kell attól tartania, hogy újabb ..csontvázakat’találnak elrejtve valamelyik közéleti személyiség szekrényében. Nem vitatjuk Láncé pénzügyi képességeit és a volt költségvetési igazgató szakismeretei, konzervatív pénzügyi szemlélete bizonyára jól lettek volna hasznosítva a budget bonyolult egyensúlyban tartásánál. Az sem kétséges, hogy a szenzációkra, politikai skalpolásra mindig kész amerikai sajtó a politikai boszorkányüldözés legszebb ,,erényeit’ csillogtatta meg, amikor ,,kikészítette" a georgiai bán kárt, Carter jóbarátját és bizalmasát. Azt is elismerjük, hogy Láncé georgiai pénzügyei — folyószámla túllépések, vitatható kölcsönök és egyebek — az eddigi vizsgálatok szerint nem merítették ki a törvényben rögzített büntetendő cselekményeket. Másnak is voltak, vannak és lesznek sikamlós pénzügyei, amelyek során egy hajszállal azért megmarad a törvény napos oldalán. Abban azonban nem értünk egyet az elnökkel, hogy politikai és kebelbarátja ,.tisztázta’ magát. Ugyanis a törvény meg nem szegése és a pénzügyekben való, etikus magatartás közt igen nagy a különbség. Ne azért legyen valaki büntetlen, mert nem kapták rajta bűnön. Különösen maggs mércét kell állítani a közszereplők 'elé, hiszen a Watergate-ügy és más keserű tapasztalatok folytán a közvélemény teljes joggal várja el, hogy végre ne csak szóbeszéd legyen a közéleti tisztaság, hanem gyakoglat Az igaz. hogy a sajtó meghurcolta Láncét. De az még igazabb, hogy erre nem került volna sor, ha a lemondott költségvetési igazgató pénzügyi múltja valóban olyan folttalan lett volna, amilyet joggal várunk el egy olyan kormány tagjaitól, amelynek vezetője szüntelen morális leckéket ad honfitársainak és a nagyvilágnak egyaránt. Carter végig, lojálisán kitartott Láncé mellett és nem határolta el tőle magát akkor sem, amikor a különböző vizsgálatok megállapították, hogy Láncé üzelmei bizony, etikailag tekintve aligha voltak szobatiszták. Carter politikai hitelének kétségtelenül ártott ez a túlzott lojalitás, mert azzal az elnök azt bizonyította: úgy látszik, mégsem olyan magas az a bizonyos morális, etikai szint, amelyről oly sok, prédiáció-ízű beszéd I hangzott el a választási kampány idején és azóta is. Az amerikai nép — és a 1 nagyvilág — az Egyesült Államok 1 elnökétől azt váija, hogy kevesebbet moralizáljon, ugyanakkor több figyelmet 1 szenteljen annak, hogy politikai házatáján valóban rend legyen. Nehogy gyakorlati igazolást nyerjen a példa arról a bizonyos prédikátorról, aki állandóan vizet prédikált, de kiderült, hogy közben bort ivott. Máskánt kell prédikálni... Billy Graham nyolc napos magyarországi látogatásáról hőven irt a nyugati sajtó, — éles ellentétben a magyarral, amely teljesen elhallgatta a Baptista hitszónok útját.A visít bővelkedett amerikai-ízű publicityben. Graham juhászbundát öltve kanalazta a Hortobágyon a bográcsgulyást, pörgekalappal a fején, de a barackpálinka elől elzárkózott. Csak vizet iszik. — mondta. Megnézte, vajon kék-e a Duna. mert ugyebár Strauss keringőbői ezt ígv tudják Amerikában. A hitszónok tízezer ember előtt prédikált Tahiban egv táborban, járt Debrecenben. Pécsett és természetesen Budapesten, hirdetve az Igét. Nemcsak az alig húszezer magvar baptista, vagy az un. Szabad Egyházak pár-tízezer hívője .figvelt rá. de a protestáns és a katolikus magvar milliók is, akik az Amerikából jött Grahamban mintegv a szabad világ hírnökét látták. Őket az érdekelte, tud-e valami biztatót, reménykeltőt mondani, legalább a ,,sorok közt", hogy I sorsukat könnyebben viseljék. Erre azonban egészében véve hiába vártak, mert Graham félszemmel a hivatalos illetékeseken, úgy beszélt, hogv mondanivalója azoknak is tetsszék. Aztán találkozott Aczél György miniszterelnök helyettessel, más párt- és állami illetékesekkel, akik — mint közismert — nem különösebben fogékonyak a hittételek iránt. A kölcsönös bókokban nem volt hiány. Graham megelégedetten regisztrálta, hogv szabad a vallásgyakorlat a Duna táján, mindenfelé meglepetések érték, nem azt várta, ami várta. A hitszónok a szent könyvekben járatos lehet ugyan, de a politikában nem az. Nem vette észre, hogv az óvatosabb hangvétellel a rezsim kedvében járt, hogy a Kádárékra nézve mégiscsak kedvező kijelentései a hazai rezsim washingtoni hitelét erősítették. Azét a rezsimét, amely mostanában a Potomac partján kilincsel hitelért, gazdasági kedvezményekért és amely Graham partján is a maga .,liberalizmusát'' bizonyíthatta. Mert jól van az. hogy vizet iszik a prédikátor, de borról kell prédikálni olt. ahol arra szomjaznak a kiszáradt torkú hívek. MEGHÍVÓ • • •••• • i • • • • • *1 MONTREALBAN TORONTÓBAN 1977 OKTÓBER 1977 OKTÓBER I 15 23 szombaton este 8 érakor vasánap du. 4 órakor c* a Hungarian Memorial lj/y|2sSz és a New Horizons \ Synagogue \ közös rendezésében \ helyiségében \ Beléoődii: New Horizons tagoknak \ , Belépődíj: *5.00 \ vendégeknek 3.00 I ;i910 Courtray alatt * A lal, ■ i 1 . | | \ iewiiiount A ve. aiai______— KOVÁCS DÉNES iró előadói estje. "Örömmel értesítjük" című könyvének megjelenése alkalmából
