Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-07-02 / 664. szám
MEN D Rn AZ (SZAKAMERIKAI MA6YAR ZSIDÓSÁG LAPJA Vol. 16. 664. Ara: 40 cent JULY 2. 1977 MILTON FRIEDMAN GAZDASÁGI TANACSAI IZRÁELNEK Az izraeli választással kapcsolatos első Izgalmak lassan lec8illapodóban vannak és ismét bebizonyosodott a közmondás: minden csoda három napig tart. Az, hogy a zsidó államban harminc év után olyan párt került hatalomra amely eddig mint ellenzéki csoportosulás sokkal merevebb volt biztonsági kérdésekben és az arabokkal való kiegyezésben mint elődje, joggal keltett persze megütközést.Nem hisszük el, hogy a nagy megrökönyödés Izráelben volt, mert nevetségesnek tartjuk a vesztes párt azon érvelését, hogy a szavazók tulajdonképpen csak meg akarták büntetni őket, de egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy Menáchem Begin pártcsoportosulását segítsék hatalomra. Nem. Az izráellek többsége azért szavazott egy Begin-vezette koalícióra, mert őt akarta az ország élén látni. Az persze más kérdés, hogy Amerikában — úgy az Egyesült Államok kormányköreiben, mint az amerikai zsidó szervezetekben — a megdöbbenés valóban őszinte volt. Részben ennek, részben a C ártér adminisztráció tapasztalatlanságának, gyakorlatlanságának következménye volt, hogy az elnök az első napokban olyan élesen fogalmazott, hogy abból sokan az amerikal-izráeli viszony teljes leromlására következtettek. Aztán az elnök tanácsadóival való megbeszélés alapján belátta, hogy nem lehet emberi jogokról és demokratikus szabadságjogokról, a szabad választások fontosságáról beszélni elméletben, ha ugyanakkor nem veszik tudomásul, hogy a szabad vá-Begin átveszi miniszterelnöki megbízását Katzir államelnöktől lasztás néha az ellenzék gyŐ- minden valószínűség zelmet — akar Amerikának nem elsőrendűen kellemes győzelmét — hozza. Hogy ez a változás megtörtént, annak legjobb bizonyítéka a most szombat esti fehér házi nyilatkozat, amelyik újabb 115! millió dolláros fegyver szállítási üzletet ajánl Izráelnek. A fegyverek között a legmodernebb tankelhárítók is szerepelnek s ezeket a kongresszus jóvá is hagyja. Az őrségváltás nehézségei Ahogy közeledik július közepe, Begin washingtoni látogatásának napja, úgy enyhül egyre jobban a hangulat. Nincs ok annak feltételezésére, hogy — kivéve talán a korábbi miniszterelnökkel kialakult sokéves barátságot — más legyen az amerikai és izráeli kormányfők közötti hangulat, mint korábban. Ennek csak részben Cárterék megpuhulása az oka. Részben az is, hogy Begin ugyancsak hallgat tanácsadóira és alaposabban rágja meg azt amit ki fog mondani, mint korábban. Meg lehetünk győződve, hogy a Bibliára való hivatkozás a jövőben kimarad a politikai tárgyalások érvei közül, s az új izráeli kormány béke ellenében ugyanúgy hajlandó lesz koncessziókra, minta korábbi volt, legfeljebb nagyobb biztosítékot követel a békére, és kevesebb területet akar viszszaadnl. Attól azonban senkinek sem kell félni, hogy a következő hetekben, hónapokban vagy akár években megint egymás torkának esnének a közelkeleti viszály résztvevői. Egy másik ok amely javítja a hangulatot Begin érkezése előtt, az, hogy a zsidó szervezetek vezetői végre rendezték soraikat, s egyre hatásosabb propagandával zárkóznak fel az új kormány mellett. Már az első nap kimondták, hogy a világ zsidóságának támogatása nem egyes kormányok, hanem az izráeli nép felé irányul, de a jelmondat realizálásához idő kellett. Nem is lehet rossz néven venni az amerikai zsidó vezetőktől, ha bizonyos csalódást éreznek amikor sok évtizedes barátoktól búcsúznak el és tudják, hogy teljesen újakkal kell megismerkedniök, esetleg egészen más mentalitásúakkal. Ezen azonban úgy az amerikai zsidó közéleti vezetők, mint a szakmájukat hamarosan megtanuló új diplomaták rövidesen túl fogják tenni magukat, s lassan minden visszazökken a régi kerékvágásba. E sorok írója a nagy változást Izráelben nem is a kül-Meghívás-valasztás előtt Amiről azonban részletesen akarunk írni az egy olyan kérdés, amit mi itt, Amerikában, jobban tudunk. Ez az új izráeli gazdaságpolitikára vonatkozik, Szimcha Eriich pénzügyminiszter jövőbeni tevékenységére. Persze, Erlichről mi kevesebbet tudunk, mint izráeli kollégáink. Csakhogy a Likud még a választások előtt bejelentette, hogy győzelme esetén egy amerikai gazdasági tanácsadót hiv meg Izráelbe és az ország új pénzügyi, gazdasági- és munkarendjét annak tanácsai alapján akar ja felépíteni. A meghívott gazdasági a meghívás mégis létrejött és Friedman rövidesen Izráelbe érkezik. Vajon az ő elképzelései szerint alakítják át az izráeli közgazdaságot ? Ez nem valószínű. Tanácsadónak hivják, nem végrehajtónak. Amikor az iz^ráeli fizikusok többször is meghívták dr. Teller Edét, szerint Igaz, hogy ugyancsak múlt hét folyamán az adminisztráció nem járult hozzá, hogy modern amerikai fegyvereket Izráelben közös gyártásban állítsanak elő, de ilyenirányú tervet eddig minden adminisztráció elutasított, és nemcsak Izráel esetében utasított el. politikában, hanem inkább a belpolitikai kérdésekben látja. Többször hangoztattuk, hogy a gálutból beleszólni az izráeli belpolitikába nem szabad, s így e kérdés analizálását most is átengedjük majd izráeli munkatársainknak. V itassák meg Ők egymás között, okoz-e és mekkora kárt a szélsőségesen ortodox Agudapárt részvétele a koalícióban — helyes-e a közoktatásügyet a Nemzeti Vallásos Pártnak engedni — nélkülözhető-e a lányok szolgálata a hadseregben. A vallásosok részvétele a kormányban ugyanis ezeket a koncessziókat kényszerítette ki Begin Likud csoportosulásából. szakember pedig nem más, mint Milton Friedman, az 1976-os közgazdasági Nobeldíj kitüntetettje. SaNobel-bizottság a díjat olyan közgazdásznak adta, aki ezt a tudományt olyan mértékben forradalmasította, mint nagyon kevesen a történelem folyamán. Milton Friedman meghívásának terve is már óriási vihart keltett. A Munkapárt baloldala és a szakszervezeti vezetők Friedmant keresetlen tömörséggel reakciós fasiszta közgazdásznak minősítették, osztozva ebben a szovjet blokk meggyőződésével. De Mi Milton Friedman közgazdasági teóriája ? Nagyon nehéz ezt úgy magyarázni el, hogy minden laikus újságolvasó könnyedén megértse. Tömören talán azt mondhatnánk, hogy a pozitív antiszocializmus. Friedman is növelni akarja az átlagemberek jólétét, de tagadja, hogy ezt akár az eredeti marxizmussal, akár az azóta kialakult bármilását utópiának tartja. Mint mondja, ahol teljes munkanélküliségről beszélnek, ott csupán a munkanélküliséget kapun belülre szorították, vagyis embereket olyan munkakörben dolgoztatnak, amire egyáltalán nincs szükség. Mivel ez a felesleges munkakör értéket nem termel, a nemzeti összjövedelem nem változik, tehát az úgyneve/.t.. teljes ir.unkaerő-kihasználáu tulajdonképpen államgazdasági szélhámosság. Ezeket az "álfoglalkoztatottakat" Friedman valóban a termelő munkába akarja állítani. Bízik a gazdaság önmechanizmusában, vagy legalábbis azt állítja, hogy ez még mindig reménytkeltőbb, mint az állam beavatkozása a gazdaságba, mert az államapparátus mint munkáltató mindig tehetetlen, tehetségtelen, bürokratikus és ugyanakkor hatalomra éhes, tehát sokkal kizsákmányolóbb, mint a magántőke. Friedman statisztikák, kuféle marxizmust megfejelő teóriákkal lehet elérni. Friedman szerint nemcsak az az igazság, hogy a kapitalizmus a legjobb termelő forma, de az is, hogy az állami beavatkozás bármilyen formája a magántermelésbe csak káros viszszahatást idézhet elő. Esküdt ellenzője az úgynevezett jóléti államnak, mert meggyőződése, hogy az általa kidolgozott gazdasági rendben senki sem szorul arra, hogy szociális alapon tartsák el. Először is Friedman a munkanélküliség teljes fölszámotatások végtelen tömegével bizonyítja, hogy minden állami kezelésben lévő szolgáltatás pontosan a duplájába kerül mintha azt magánszektorra bíznák, sőt még az általános iskolai oktatás is átlagosan 10 százalékkal drágább, mint a privát iskolákban. Mi tehát az orvosság? Friedman szerint a minimumra kell szorítani az állam kiadásait, minimumra a bürokráciát. Jelenleg egy átlagos országban a nemzeti össztermelés 50%-a megy az állam zsebébe, 50% oszlik meg alakosság között. Ezzel szemben az állam a nemzeti össztermelés 60%-át osztja szét a lakosság között, s így keletkezik az a 10%-os infláció, amit ma már egészségesnek mondanak, — hiszen gyakran vagyunk tanúi 20, 30, 40%-os inflációnak is. Vagyis nyilván nem azt kérték tőle hogy pontos recepteket adjon nekik, miként állítsák elő az atombombát, hanem csupán szakmai tanácsot kértek tőle, helyes úton járnak-e és milyen úton tapogatózzanak tovább. Valami hasonló a helyzet Friedmannal is. Aligha viheti magával az Izráelre alkal-Egy Nobel- mondja Friedman s ebben az esetben konkrétan Angliáról beszél, — a fölöslegesen alkalmazott emberek 10 százalékát mindenképpen el kell mazandó csodálatos gazdasági gyógyírt —, ehhez jobban kellene ismernie a speciális helyi viszonyokat. De afelől nem lehet kétségünk, hogy Szimcha Erlich, az új pénzügyminiszter, nagyon meg fogja szívlelni amit aNobel-díjasprofeszszor mond neki. Nemcsak azért, mert az ő úgynevezett elmelete rászorítani, hogy beruházásai értéket termeljenek, hogy ezzel valóban foglalkoztatni tudják azokat, akik álmunkanélküliből munka né k U1 i v é Milton Friedman bocsátani s ezután kerülhet sor még egy általános takarékosságra, vagyis arra, hogy az állami szektorban történő termelést minél inkább privát szektorba tereljék át. Friedman tézise természetesen a kapitalista országokra vonatkozik, az úgynevezett szocialista országok gazdasági rendszerén szerinte egyáltalán nem lehet segíteni. Viszont a kapitalista országok adózási rendszere rossz. Itt az úgynevezett progresszív elemek megint csak felhördülnek, hiszen — mondják — milyen kivetnivalót lehet találni abban, hogy a magas jövedelműek fizessék az aránytalanul több adót. Friedmannal azonban nehéz vitatkozni, túlságosan jó közgazdász. Egész adórendszerünk — mondja — ugyancsak gazdasági szélhámosság, ami nem vezethet sehová. Példaképpen felhozza azt a gazdag embert, aki 15 ezer dolláros Rolls Royce autót vett magának, bár még megvan neki az előző évjáratú is. Miért teszi? Ha ugyanis 15 ezer dollárt beruházásokba, részvényekbe, államkötvényekbe fektet, úgy ez mindenképp hoz neki évi 12 százalékot, tehát mondjuk 1800 dollárt. Mivel azonban az ilyen ember a maximális adókulcs alá esik, ennek 70 százalékát, te hát 1300 dollárt be kell fizetnie adóba. Vagyis a Rolls Royce csupán évi 500 dollárjába kerül. Hasonló az eset minden egyéb fölösleges beruházással is, vagyis a vállalkozót arra kell klasszikus liberális gazdasági felfogása is közel áll ehhez, hanem azért, mert Milton Friedman teoretikai munkáért kapta ugyan a Nobel-díjat; de azóta elméletét a chilei kormány megbfzásábólott gyakorlatban vitték keresztül, mégpedig minden várakozást felülmúló eredménnyel. váltak. Ez viszont csak úgy érhető el, ha a beruházásból eredő profit nagyfokú adókedvezményt élvez. Friedman a mindenféle állami beavatkozás elleni harcában két másik dolgot javasolt Chile-nek és javasolni fog Izráelnek is. Az egyik a bér- és árbefagyasztás eltörlése. A másik az államosított iparvállalatok visszaadása, illetőleg valóban a munkások kezébe történő átadása. A bér- és árbefagyasztásra vonatkozóan ugyanis azt mondja, hogy az árbefagyasztás árúhiányt idéz elő. A régi árért termelni nem érdemes. Viszont szabadpiaci gazdálkodásnál a termelés sok esetben megduplázódik és az árat a piacgazdálkodás szabálya nyomja vissza, nem a kormány által elhatározott irreális, hanem a gazdasági önmechanizmus által kialakított mindenki által elfogadható színvonalra. Ami pedig az államosított cégek visszaadását illeti, Friedman — jól tudva, hogy ez lehetetlen, hiszen nem akad tőkés jelentkező — javasolja, hogy az ország minden lakosának minden állami cégből adjanak egy részvényt s ugyanakkor e részvényeket helyezzék szabad tőzsdei forgalomba. Hamarosan kialakul majd itt is egy piacgazdálkodás és a részvények elŐbbutóbb szükségképpen azoknak a kezébe kerülnek, akik az azelőtt állami vállalatot profitábilisan tudják vezetni. Viszont Friedman esküdt ellensége a magánvállalkozóknak adandó állami kölcsönöknek és a bankkamatot igen magasra akarja felsrófolni. Hiszen ugyanakkor, amikor teoretikusan antiszocialista, érzelmileg nagyon is szociális. Például meg akarja szűntetni az állami jóléti hozzájárulást. De ugyanakkor híve a negatív adózásnak. Azt mondja: ha a sokat kereső köteles pénzt adni az államnak, akkor az állam is köteles pénzt adni a keveset keresőknek. Ez azonban az öregségi nyugdíjon felül csak fizetés kiegészítés formájában történhet, tehát a jóléti alappal való visszaélést meg kell szűntetni. És menynyivel erkölcsösebb — mondja ő — hiszen a közömbös, személytelen adóhivatal intézi, nem pedig ugyancsak közömbös, de lég többször rosszindulatú bürokraták, akik előtt a kérelmezőnek hoszszú sorban állás után kell gazsulálniuk. Vagyis mit fog ajánlani Friedman Szimcha Erlichnek? Valószínűleg azt, hogy csináljon minél kevesebbet. Fékezze meg az államot mint munkaadót és a szakszervezetet mint munkaadót, valamint az államot mint a munkavállalók képviselőjét és a szakszervezetet mint a munkavállalók képviselőjét. Friedman szerint ez az izráeli gazdasági válság megoldásának alapja. Vajon teljesíthető-e mindez? Aligha hisszük. A múlt heti Hisztadruti választásokon ugyan továbbra is érvényesült a politikai irányzat. A munkapárti koalíció szavazatokat vesztett, a Likud szavazatokat nyert. De a mindenható állam az államban Hisztadrut továbbra is az eddigi bürokrata luxuskastélyos, meseautós munkásvezérek kezében marad. Köztük és az új kormány közötti összecsapás szinte elkerülhetetlen és nagyon valószínű, hogy a biztonságért felelős minisztertársai még akkor is le fogják szavazni Erlichet, ha esetleg el akarná fogadni Milton Friedman tanácsait. Kishont Ferenc szerint Izráel az egyetlen ország a világon, melynek államformája szakszervezeti autóbusz-kooperatíva. Pedig ettől megszabadulni semmivel sem kevésbé fontos, mint megszabadulni a határokon leselkedő veszélytől. Nem is beszélve arról, hogy a friedmani tervek alapján a mostaninál mennyivel nagyobb arányban növekedne a külföldi tőke beáramlása Izráelbe, ami pedig ismét javítana azon az életnívón, amely 1973 óta fokozatosan és katasztrofálisan esett. Vajon az új kormány képes-e változtatni ezen a helyzeten? EGRI GYÖRGY
