Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-04-02 / 651. szám
10 «ldal MENORA * 1977. április 2. Az olvasztár nem válaszolt. — Hát persze, hogy proli, — folytatta a nő zavartalanul. — Az üzemből? — Összeszűkült szemmel követte az olvasztár pillantását: a világoskék előszobaszekrény felett hatalmas szarvasagancsok porosodtak. — Ne tessék félreérteni, proli elvtárs... A __ falon látható trófeák egy kispolgár nagypolgári csökevényeinek utolsó maradványai, kellékek a múlandóságból... Apósom, néhai Manó köz és váltóügyvéd vadászszenvedélyéből ez marad az utókorra... Agancsok, manézs elvtárs, agancsok! Egy zsidó ügyvéd, aki vadászik, nem tűnik ez fel önnek? Nincs ebben valami visszataszító? Mintha azt mondanám például, hogy egy zsidó orvos, aki... — Kérem. — mondta az olvasztár mereven. A nó közvetlenül mellette állt. Érezte az illatát. — Bocsásson meg, — mondta a nó, — ha tudtam volna, hogy nem antiszemita... — Pongyolája szétnyílt. Nem volt rajta melltartó. Meztelen, gondolta az olvasztár, a pongyola alatt tökéletesen meztelen. A nó ügyes mozdulattal a válláról is lecsúsztatta a pongyolát. Kerek, húsos válla volt. — Salgó elvtárssal szeretnék beszélni, — ismételte rekedten az olvasztár. — Megmondaná, mikor jön vissza? Az asszony az egyik ajtó elé állt. Mintha védeni akarná. — Azt nem hagyta meg, proli elvtárs, — mondta vidáman. — Nagyon gyorsan kellett pakkolnia, tetszik tudni... Nem maradt rá ideje, tetszik tudni... — Felhúzta meztelen vállát és ráhajtotta az arcát, mely már teljesen sápadt volt és hamuszürke. Az olvasztár úgy érezte, mintha testét valami szűk, hideg csőbe gyömöszölnék kíméletlenül. Most már tudta, mi történt. S emlékezett rá, hogy már reggel is tudta, tegnap délután is tudta, tegnapelőtt is, egy esztendővel ezelőtt is, amióta csak él mindig tudta, bármennyire szeretett volna megfeledkezni róla, bármennyire igyekezett elterelni a gondolatait, tudta a sorvadó sejtek gonosz ösztönével, egy sejteken túli világ csökönyös, aljas biztonságával tudta mindazt, amit csak a halottak ismernek, amikor megértik: újból el kell pusztulniok. — Hová ment? — kérdezte nagyon hangosan, mintha egy utolsó erőfeszítéssel ki akarná szabadítani magát a lavina alól. De az asszony nem is figyelt rá; szemben vele, titkos érintésre, kipattant a konyhaajtó s a mosatlan edények savanyú szagával együtt, erőteljes, széles fénycsóva zuhant az előszobába. Egy ideig révükén nézte ezt. — Megkínálhatom valamivel? — kérdezte aztán furcsán elérzékenyülő hangon, de mintha elszégyellte volna magát, eróltetetten, gyorsan felnevetett. — Persze, ha még van itthon valami, manézs elvtárs, ha maradt még valami a spájzban. Bezárt a cirkusz. A sátrakat lebontották. Elfogyott a publikum. Nem jönnek az elvtársak, mit tetszik ehhez szólni? Pedig ezelőtt dőltek hozzánk; itták a feketét, mint a gödény, úgy kellett kiseprűzni őket éjfél után, manézs elvtárs! — Álmos, szürke szempárja megint összeszűkült. A fénycsóván dr. Salgó László bucskázott be az előszobába. — Burzsoá boszorkány vagy te, Kati, — mondta. — Hozd a seprűt és lovagolj. A SÖTÉT hirtelen rohant rá; az olvasztár szeme káprázott, nem látott semmit, mégis tudta, hol van, s valami különös, hazug kívánság élt benne, hogy továbbra is így maradjon minden ebben a fedő és fedező sötétben, mely már nem a külvilág burkolata volt, hanem a belőle feltörő szurokfekete undor, a kétségbeesés, a gyűlölet és tehetetlenség, a felismerés félelmének csontig ható rémülete; de az asszony ösztönös biztonsággal kikerülte félelmének mágneses terét, az ablaknál termett s néhány erőteljes, kaján mozdulattal felrántotta a redőnyt: a fény pillanat alatt birtokbavette a szobát. Az olvasztár egy könyvtengerben állt, a padlót elborító könyvek porszagú óceánjában, melynek habjain csillogó műszerek, gyógyszeres üvegcsék. újságlapok hányódtak, s közülük kiemelkedett a vizsgálóasztal letakart szigete. A cserépkályha ajtaja nyitva volt, a hamuban cigarettacsutkák feketéllettek. Mikecz szótlanul állt az ajtóban. A nó egy darabig az Íróasztalon matatott, mintha valóban keresné az írást, az üzenetet, amely megmagyarázza, miért kellett Salgó Lászlónak búcsú nélkül elrohannia, s miért nem tudja mikor jön vissza, a megfejtést, ami nemcsakhogy feloldja a titok nélküli titkot, hanem ki is teszi a hiányzó egyenlőségjelet a pokoli tréfa és a tréfás pokol közé. Az asszony hirtelen felegyenesedett, arca lángolt a dühtől. — Mit áll ott, mint szamár a hegyen? Keresse! — kiáltotta. — Süket maga? Mamlasz! Az olvasztár, akit ez a kitörés már egyáltalán nem ütött meg, inkább szánalmasnak találta, mint undorítónak, éppen sarkon akart fordulni, hogy megszabaduljon — ha ugyan tud. — a szoba fényes lidércnyomásától, melynek szikrázó valósága kísértetiesebb volt mindenféle sötét rémlátomásnál, az asszony kiáltásában rejlő szenvedély taszítására akaratlanul, s a maga számára is meglepő együgyűséggel a könyvek fölé hajolt s piszkálgatni kezdte a rendetlenül egymásradobált köteteket. Furcsa kényszer volt ez: megtiltotta, hogy gondolkodjék, ugyanakkor néhány futó pillanatra elhitette vele, hogy valóban keresi a... Mit is? Lassan állt fel. mintha ízületei hirtelen berozsdásodtak volna. A könyvet nem eresztette ki a kezéből, de már nem nézett rá; úgy érezte, mintha egy halott ölelné át a vállát, barátságosan és pajtáskodva, egy halott, akit évtizedek agyagrétegei temettek maguk alá, a feledés és a csalódás vízmosta kavicságyának mélyére, de mégsem akar belenyugodni a pusztulásba. Az asszony hangja közeli volt és durva. — Most már elhiszi? — kérdezte sunyi mosollyal. — Nem hagyott magának üzenetei. És ha hagyott volna? Ki találná meg? Ebben a rumliban? Leszakadt a trapéz, manézs elvtárs. — Egy alig látható kis tapétaajtóban állt, a szoba túlsó oldalán. — Jöjjön. A könyvet pedig hagyja békén. Vagy el akarja olvasni? Művelődni akar? Magának adom. Vigye. Mit bámul rám, mint borjú az újkapura, elvtárs? — Megrántotta meztelen vállát és eltűnt az ajtó mögött. Mikecz a könyvet gyengéden visszarakta oda. ahonnan felemelte. Aztán az asszony után indult, anélkül, hogy visszanézett volna. A FÉLIG FELRÁNTOTT redőnyök' mögül, a bezárt ablak üvegtábláin át éles fény csörgött a szobába s eleven csíkokra szabdalta a homály a poros padlót, az ágy még lélegző, fehér ciháit, melyek hirtelen egy zebra bőréhez váltak hasonlóvá; az áporodott levegőben nyugtalanítóan keveredett a púder, az izzadtságszag; a szanaszét heverő ruhadarabok, kombinék. harisnyák kölnivíz-párolgása keveredett az átható, szúrós konyak-illattal, mely az éjjeliszekrényen álló, frissen bontott üvegből áradt, erőszakosan, émelyítően s különös, érzékelhető súlyával hirtelen megbillentette a szoba ingatag egyensúlyát; a sarokban feszengő sárgaréz véretekkel díszes, öreg komód, mely barokk cifraságával amúgyis elütött a sima, szögletes bútoroktól, szégyenkezve felmutatta fiókjainak ürességét. Az asszony már az oldalra boruló kettős ágyban feküdt, az elemeire bontott sötétség mélyén, valahol messze a szoba közepén, kényelmesen, nyakig betakarózva mintha fáznék, arcának világító sápadtsága belesimult a párna fehér ráncaiba. — A gong megszólalt, a zenészek bevonulnak, az előadás kezdetéi veszi, — mondta elvékonyuló hangon s szájaszéle lilán megremegett. — Porondra az elefánttal, manézs elvtárs! — A konyakosüveg felé nyúlt. — Töltsön, — mondta anélkül, hogy a férfira nézett volna. Sovány karján kék foltok éktelenkedtek. Az olvasztár kortynyi konyakot öntött a rúzsosszélű pohárba. Az asszony nevetett. — Fél, elvtárs? Még! Tele! Magának is, nem hallja? Poharat talál a tükrön. Mikecz nem mozdult. A kék foltokat nézte? A sápadt arcot? A nyak ingerlő, finom vonulatát, mely a ciklámenszín selyempaplan mögé veszett? — Mi a helyzet, manézs elvtárs? — kérdezte a nó élénken. — Absztinens? Megtagadja a munkásosztály haladó hagyományait? Nem iszik? — Nem, — mondta halkan az olvasztár. — Egyszóval hagyja, hogy igyák magamban, mint az ökör? — Igen, — mondta az olvasztár akaratlanul. — Legalább őszinte. — válaszolta a nő mosolyogva s megvonta a vállát. — Nem szép magától, hogy elhanyagolja a közösséget légtornászainkkal szemben. • Fröccsöt persze innék, mi? — Mikecz hallgatott. — Várjon, — mondta a nő hirtelen, mintha elébe akarna vágni a hallgatásnak. — Kitalálom a gondolatait, manézs elvtárs. Maga most azon csodálkozik, hogy kerül ide ez a konyak. így van? Hát nem mondtam magának az előbb? Burzsoá boszorkány vagyok én, egyet intek s máris itt van... Érdekli a trükk? Hát persze, hogy érdekli! Innen egyenest ugrik az ávóra s jelenti, hogy dr. Salgó Lászlóné hálószobájában francia konyakot... — Megmarkolta a poharat, mintha össze akarná roppantam. — A forradalmi éberség kijátszása halállal büntetendő, elvtárs, ezt remélem észben tartja! Szép cikket írhat az üzemi faliújságba: Csempészárú a hanyatló polgárság egyetlen, produktuma. Lediktáljam? Magam is kitüntetett faliújság-cikkíró vagyok a körzeti MNDSZ-ben. — Ivott, gyors, ügyetlen kortyokkal. A szeme könnybelábadt. — Nem is francia, — mondta aztán nagyon halkan. — Orosz. Letette a poharat. Az alján alig maradt félujjnyi ital. — Maga most azt hiszi, hogy én a szenvedés okából iszom; azt hiszi, ne is tagadja... Az orvos felesége bánatában halálra itta magát! Kitűnő, ugye? Régi mese, mai tanulsággal. Hát téved, de mekkorát téved! Én a boldogságomban iszom, munkás elvtárs... Ünnepelek, koccintgatok magammal, dúdolok,az előbb már táncra is perdültem... Végre megszabadultam attól a hülyétől, attól a lehetetlen baromtól, attól az... — Ismét a pohár után nyúlt. — Üljön le. ide az ágy szélére, manézs elvtárs... Közelebb... Nem akar közelebb ülni hozzám? Én egy meggyőződéses kommunista felesége vagyok, mellettem nem fenyegeti semmiféle kospolgári befolyás... Közelebb! — Remegő szájjal ivott. — Maga nős? — Igen. — mondta az olvasztár. — Remek, — szólt a nő. — Felesége nyilván az öntudatos proletárasszonyok dicső feladatát végzi... Azt hiszi, én nem végeztem pártmunkát? — Eróltetetten nevetett s a paplant a nyakáig húzta fel. Arca kiveresedett a dühtől meg az italtól, szeme kitágult, pupillája nedvesen fénylett. — Dr. Salgó László felesége nem maradhatott távol a szocializmus építésének érdekében végzett ingyenes munkától, de nem ám... Férjemuram az igazhívők közé tartozott, ha ismerni tetszett ót még abból a korból, amikor jelenidó volt... Hites asszonyától megkövetelte, hogy nyomdokaiban haladjon, hát persze, hogy végeztem pártmunkát... Egy Saigoné...! Hirtelen felült, mintha szavai súlyát mozdulatainak elevenségével akarná alátámasztani. A szivárgó fény most az asszonyra vetette hálóját: már nem volt rajta pongyola, s az áttetsző hálóing rózsaszín derengése mögül felködlött fehér bőre. hegyes, kemény melle, apró kerek köldöke, s az alatta domborodó pihés hastáj, melynek hajlata kihívóan és szemtelenül vonzotta Mikecz pillantását. — Közelebb, — ismételte a nő rekedten. — Süket maga? — A férfi nem mozdult. — A teknósbékái biztosan bátrabbak, manézs elvtárs. Adjon tüzet. — A férfi gyufát gyújtott. Az asszony megfogta a csuklóját. Körme belemélyedi az olvasztár kézfejébe. — Fáj!! — kérdezte a nő. — Mondja, hogy fáj! — A szorítás engedett. — Mi fáj magának a nép ügyén kívül, manézs elvtárs? — Fáradtan lehajtotta a fejét. Hosszú, szőke pillái alól sokáig nézte a férfit. — Egy zsidó ügyvéd, aki vadászik, fia pedig a szocializmust építteti osztályidegen feleségével, mulatságos, ugye? Hová juthatott volna? Oda. ahová jutott! Igaz-e. manézs elvtárs? — Megint ivott. — Amikor feleségül vett engem. — folytatta. — az volt a feltétele, hogy be kell lépnem a pártba, képzelje el! A keresztény hordógyáros lánya, akit az apácák nevellek és a párt...? Jó hecc. munkás elvlárs. Feltételeket szabott, mert Salgó doktor nem volt amolyan teddide-teddoda nyimnyám. bizony... Én nem szabtam neki feltételeket, amikor negyvennégyben a nyilasok elől bújtattam a pincében és a babája lettem... Dehát szereltem, uram. szerettem, egészen közönséges, kispolgári módon, feltételek nélkül... Tudja, mire akart rávenni? Hogy menjek háziagitációra! Miután, mint oszlályidegenl. aki a tetejében még klerikális befolyás alatt is áll. kizártak az egyetemről... Hallotta volna, mit vágott a fejemhez...! Nem értem a történelmi szükségszerűséget, a dialektikát, pártunk vonalát, az egyén szerepéi a társadalomban. s azonkívül buta vagyok, önző és ellenséges... Miért, proli elvlárs? Mert rosszul választottam meg a papámat...? Dehát akkor minek vett el? Érti ezt? — Nem. — mondta az olvasztár. — Hazudik, — mondta a nó. — Hányszor mondjam, hogy üljön közelebb? Azt akarom, hogy itt legyen mellettem... Húzza le a redőnyt, ha szégyellj magát, bárányka... Háziagitációra... Azt hiszi, tett egy lépést is. amikor a szüléimét kitelepítették? Tévedni tetszik, manézs elvtárs, nem lett egy lépési sem. a humanizmus bajnoka... Azt mondta, itt ebben az ágyban, a hordógyáros lánya mellett, akinek apját hajnali négykor kirázták a pizsamájából, fellöklék egy teherautóra, aztán usgyi. gyerünk, amerre a szél fuj, igen. azt mondta, hogyhát kellemetlen, kellemetlen, de nekem meg kell értenem, hogy az osztályharc az osztályharc s hogy a proleláriáius diktatúrája nem gyerekjáték... Hát ebből aztán meg is értettem... Mit néz olyan bután? Maga nem érti? Fogja meg a kezemet. Fázok. Nem látja, hogy didergek? Melegítsen fel! A kommunisták ereiben víz folyik? Maga kommunista, manézs elvtárs? — Igen, — mondta az olvasztár. — Micsoda kérdés, — mondta a nő és felvonta a szemöldökét. — Csak egy ilyen reakciós libának juthat az eszébe... Töltsön... Minden munkás kommunista vagy ha még nem az. akkor majd azzá válik, erre nevelt engem dr. Salgó László, ő pedig csak tudta... Esténként csillogó szemmel jött haza az üzemből, hallanom kellett volna, azt mondja, a felszólalásokat a mai pártnapon, akkor nem kételkednék abban, hogy a munkások szívvellélekkel... Helyes, mondom neki, öregem, én halálbiztos vagyok abban, hogy a munkások öntudata napról-napra növekszik, viszont ezzel szemben áll Belgrád bevétele meg amaz egyszerű tény. hogy nekem szükségem lenne egy új szoknyára, mert a régiben még a csarnokba is szégyellek lemenni... Mit válaszolt? Találja ki. manézs elvtárs. nem kell nagy fantázia hozzá... Azt válaszolta, hogy amíg a munkásasszonyoknak be kell érniök ócska szoknyákkal, addig nekem se legyen egy szavam se, mert... Folytatjuk PATACSI Cipó Szalon EURÓPAI IMPORT GYÓGYBETÉTES /iffife NŐI és FÉRFICIPÖK [> 480 Blow St. West Tel: 533-8122 ---MIÉRT SÜTNE OTTHON? IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA ROYAL PATISSERIE &BAKERY -Tel ? 651-7689 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVÁGÁSI? BILL S BARBER SHOP MEN'S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrásznö is biztosítja a gyors kiszolgálást. SOI HAJVÁGÁSOK • AIR COSDITIOS 559 ST. CLAIR AVE., W. * Telef.: 653-3779 CSÁRDA Étterem a torontói magyarok találkozóhelye. A legkitűnőbb magyar ételek és italok kaphatók Naponta rántott borjúláb CIGÁNYZENE* HAZAI HANGULAT * FIGYELMES KISZOLGÁLÁS ÜNNEPSÉGRE KÜLÖN TEREM 720 Bay St. Toronto 597-0801 ..Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Dail.v Star és a Globe and Mail ll\ JÓ HÁZI KOS ZTOT AKAR ENNI . PÉNTEKEN: halászlé, tiirdscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjii, töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos:Mr. és Mrs. CSE5ZK0 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 BA KELL MENNI IDŐSZAKOS ÉLETBIZTOSÍTÁS Hívja: A.S. Tatár biztosítót 535—7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life 460 University Ave Toronto REÁL ESTATE LIMITED 1319 DANFORTH AVÉ. TORONTO Ont. Tel: 461- 0901 Galódi házak, Bangallowok, Öröklakások, bérházak, özletházak és investment Propertik. Gulyás (Grossz) Mihály volt nyíregyházi - budapesti ügyvédet Tel: 482-1840 charlesign Charles Sign & Display Studio Limited VILÁGÍTÓ CÍMTÁBLÁK 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp Az összes EURÓPAI háztartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE., Telefon: 364 - 6^99-TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok- Ki tehén cabinet, recreption room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívási« házhoz meg) ,J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 Dr.CRISTA FABINY1 Mrs. ONROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon: LEI - 6318. MAGYAR GYÓGYSZERTáR 378 BloorStreetVVest^^eIefor^92jM60^^^ (ALLEN PHARMACY) GYORS, UDVARIAS, LELKIISMERETES. RECEPT SZOLGÁLAT GYÓGYSZERKÜLDÉS AZ ÓHAZÁBA! Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tÖl este 7-ig szombaton 10—tói délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. Általános életbiztosítás A tűzbiztosítás és mortgagebiztosítás valamint az adókedvezményes öregségi biztosítás specialistáj a Haber Lajos iroda: 92 I -89T I laká"s 22 1 -°wor* BUDAPEST MEAT MARKET TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen, 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KISZOLGÁLÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — FREEZER ORDER 517 BLOOR ST. W. TORONTO Tel. 531-5202 ”6 nap nyitva” 410 Bloor St. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁGOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeretne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, i szeretettel várjuk' a BALEGA család Parkolás az üzlet mögött Kanada területére C.O.I). szállítunk.
