Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-03-26 / 650. szám
6 oldal MENORA * 1977. március 2«. AZ ISTENKERESŐ KISEK Különleges, ritka szép kivitelű,_____________ ^ párját ritkító őszinte könyv Isaac Bashevis Singer "most megjelent kötete: „A Little Boy in Search of God“, Ira Moskowitz művészi illusztrációival. Smger a mai amerikai jiddis irodalom reprezentatív képviseloje .Ahhoz a nagy gárdához tartozik, amelynek kimagasló egyéniségei: Bemard Malamud, Norman Mailer, Philip R°<h, Chaim Potok, Leslie Fiedler, J.D.Salinger. León Ur.s es Saul Bellow, aki számos novelláját angolra fordította. írving Howe emliti „Atyáink világa“ című nemrég megjelent kitűnő munkájában azt a sajátos körülményt, melyet a vegzet játékában nevez, hogy egy adott időszakban csak egy Jiddis iró lehetett népszerű Amerikában. A vészkorszak előtt a legismertebb iró IJoshua Singer, az istenkereső kisfiú báty,a és az Európában is értékelt Sálom Asch volt. A 70-es evek vitathatatlan Írófejedelme I.B.Singer. Regényei, novellái, gyermekeknek irt elbeszélései hitelesek, hiszen ahhoz iskolához tartozik, mely az irodaimat a sel azonosítja. Ha nincs Ezért beszélünk íróink a mesét a régi mesével, a történésmeseszövés a történt nem sokat ér. a modern irodalom válságáról, mert újabban a mesét a modem ember lelki komplexusaival helyettesítik. Mi sem áll távolabb Sihgertől, aki nem híve Freudnak. Szerinte az Írás valódi és kitalált események ötvözete, mely a mindenkori feszültségről ad hirt és nem nárciszista magamutogatas. A TV-nek adott interjújában annak az aggályának adott kifejezést, hogy a regénnyé, is megeshet, ami a modem költészettel történt: annyi talányt és szimbólumót tartalmaz, hogy végül csak a beavatottak, a költők, illetve az Írók olvassák műveiket. Singer igyekszik elkerülni ezeket a csapdákat. A negyven éve Amerikában élő iró ma is jiddis nyelven ir és könyveinek angol fordítását is maga korrigálja. Uiabban maga fordítja angolra Írásait. Nem kis maliciával állapítja mee. hoev az angol a „második eredeti“ nyelve. Hogy miért Ír jiddisül? Mert a stétl világában született hősei jiddisül beszéltek és az irántuk való lojalitás kötelezi erre. A stétl világáról, saját gyermekkoráról vall a kisfiú most megjelent önéletírásában is. Félévszázados irói alkotás után az iró visszapillant és feleleveníti találkozásait embertársaival és azokkal az eszmékkel, melyek írói ifjúságát megtermékenyítették és írói pályáját meghatározták. Ez az átalakulás, amint a könyv alcíméből következtetni lehet, a miszticizmus személyes élményén keresztül vezet. Mert a miszticizmus gondolata a vallás szerves része. Hogy a világ nem véletlen, vak erők eredménye és az emberi szellem szoros kapcsolatban áll a világegyetemmel és alkotójával. Mig a primitív ember q bálványokban testesíti meg a világ misztériumát, a vallásos hivő a próféták; ajkáról lesi a kinyilatkoztatást. A misztikus Istent' a maga módján keresi és ha követőkre talál, miszticizmusa vallásos jelleget ölt. Minden misztikus kétkedő; kutató, de kétkedése nem azonos a szkepticizmussal vagy agnosztícizmussal. A Irta: FARKAS IMRE memoár-irodalomban is misztikus mindig rátalál az igazságra, mert hisz az is elrendettetésben. A gondviselő útjait követi, szorongása tépelődéseire tőle vár választ. Csak nehezen fogadja el, y a jó és rossz forrása azonos. A kisfiú a chászidizmust már a szülői házban rtha szívta, hiszen chászid rabbik és kabbalisták egész nedékének a leszármazott ja,a ki a hit miszticizmusában nőfel. Otthonában a Messiás-várást szószerint értelmezték. H a megváltás pillanatában Izráel ellenségei elpusztulnak ésak a jó keresztények maradnak meg, akik a zsidókat szolák. A kétségektől tépett kisfiú feltette magának a kérdést: z-e mindez? Kérdésére a könyvek nem adtak választ, mert teresztényeknek is vannak könyveik, azokat is emberek ik. Ezek a könyvek viszont azt állítják, hogy a bűnösök sidók és ítéletnapján örök kárhozatra jutnak, mert megadták Jézust. Gyötrő kételyeivel bátyjához fordul, aki a káé adja Darwint és az isteni csodák helyett a természet csiira hívja fel a figyelmét, mely jó és rossz között nem teszS- lönbséget. Bátyját, a későbbi sikeres newyorki irót, kezdő irodaiéként számonfartották és elbeszéléseit rendszeresen közöltéa nívós varsói folyóiratok. Portré-festőként is jelentős t. Forrongó, útkereső korszak volt ez, a fiatalok közül szá>. san résztvettek a forradalmi mozgalmakban, mások úgy (ték kár a Messiásra várni, a várakozás helyett az akkori - Icsztinában kell felépíteni Izrael országát. Az iró születése ébcn meghalt Herzl. Ebben az útvesztőben, eszmék és ember harcában, a magára maradt kisfiú csak nehezen igazodik . Vívódásaira sem a technikai felfedezések, sem a filozófus nem adnak kielégítő választ. A lét misztériumára még a k> halának sincs megfelelő, magyarázata. A kisfiú agyában kiletesen ütköznek meg a jóság és a gonoszság hatalmai. E> két a hatalmakat a hazugság, istenkáromlás, gyűlölet, irta ség, az őrület és kegyetlenség táplálták. Démonok, dibukks, varázslók és koboldok népesítik be a sátán birodalmát. M. gia és fanaticizmus tölti be ezt a világot. Az író átmenti) Kidó folklórt, a mágia világát későbbi alkotásaiba. Bizsr művészete ebből a forrásból is táplálkozik. A kabbala tanításától eljut Spinoza filozófiájáig. Extázis i kétségbeesés váltakozik a chéder-bócher lelkében. Istenre ív heztel. aki eltűrte az inkvizíció kegyetlenségeit és a chmie nieki kozákok pogromiát. Ilyen pokol lenne Isten világa Darwin és Malthus műveinek a tanulmányozása a háborúi a vérontás értelmetlenségéről győzik meg. A tudománytó visszatér a Szentkönyvekhez, de eretnek tépelődéseire ott sen kap választ. Kitör a világháború. Az éhség és hideg elől a könyvtárakba menekül. A könyveket bújja. A filozófusok munkái nem szó filozófiai értekezéseikben. Spinoza Istene szemet hunyt az éhhalál, a járványok és pogromok szörnyűsége fölött. Ez Malthus elméletét erősítette meg. 1917 tavaszán Bilgorájba utazik, ahol nagybátyja a városka rabbija. Oroszországban tombol a forradalom. A lengyel zsidóság sorsa jobbrafordulását, a zsidókérdés megoldását a forradalomtól reméli. A kisfiú a nagy felfordulásban saját háborúját vívja Istennel, bár létezését soha nem tagadta. Lényegében senkihez sem tartozott. Az igazságot kereste, de párthatározatoknak sem akkor, sem később nem tudta alávetni magát. 1923-ban irodalmi korrektora lesz egy, a bátyja által szerkesztett irodalmi folyóiratnak, mely később átcsúszott a radikálisok, a kommunisták kezébe. Az erőszakot hirdette, melynek a nagy tisztogatások idején a lap szerkesztői és munkatársai is áldozatául estek. Varsóba való utazása alkalmával tanúja a fehér-és vörösterrornak. A vonaton zsidóverésre kerül sor. Első izbcn tanúja zsidó testvérei megaláztatásának. A toprongyos, vackaikon kuporgó zsidókat a huligánok Krisztus-gyilkosoknak, trockijistáknak, szovjet kémeknek és kizsákmányolóknak aposztrofálták. Moszkva megbízottjai végleges leszámolásra készültek a világ burzsoáziájával. Tegnapi jesivabócherek, akik soha fizikai munkát nem végeztek, most a munkások és parasztok nevében halálra Ítélték a barrikádok túloldalán levő embertársaikat. Szorongatottságában ismét Spinozához menekül. A vérszegény, mindig fázó kisfiú az írók Klubjában és a könyvtárakban melegszik. Hozzászokott ugyan a nélkülözésekhez, de nem lát kiutat. Az öngyilkosságra gondol. Megismerkedik kora két jelentős misztikus írójával, Hillél és Áron Zeitlinnal. Az apa azt hirdette, hogy vallás nélkül nincs zsidóság. Bár az idősebb Zeitlin mélyen vallásos volt, az ortodoxok szemében eretneknek számított. Fia — Singer szerint —, korának legjelentősebb vallásos költője volt. A visszaemlékezés leggroteszkebb fejezetet kepezi megismerkedése egy excentrikus nővel, aki koránál fogva anyja lehetett volna és aki bevezette a fiatalt a szerelem világába. Ez a nő egyszerre szent volt és szajha. A kallódó fiatalt vonzotta és taszította, hiszen lelke mélyén egy tiszta nőre vágyott, nem egy némberre, akinek a három férjén kívül számtalan szeretője volt. Visszatetsző a könyv záró sora: A nő így szól hozzá: „Gyereket akarok tőled!“ A humánum fokozatos kiszorulása idején elégedetten teszszük le a kezünkből Singer uj könyvét. Mint minden Írása, ez is, a humánum Igényével Íródott. Világirodalmi rangú iró. Nem véletlenül ajánlotta Edmund Wilson az irodalmi Nobel-dijra. Az iró mondanivalóját harmonikusan aláfestik Ira Moskowitz gyönyörű rajzai. Chászid figurái hitelesek, megjelenítő ereje, kompozíciója lenyűgöző. Számos esszé jelent meg arról, ki a zsidó iró? Singerrcl kapcsolatosan ez a kérdés fel sem merül. Népünkhöz való viadnak választ az emberiség szenvedéseire. Sem a Szentírás, szonyát hiven fejezi ki egy nagy költő két verssora: sem Kant, sem Wittgenstein, még Spinoza Istene sem ad megnyugtató választ A megalázottak iránti együttérzéséről nincs „Úgy állj elő, hogy nem az mit te írnál: az lesz a mű, mit néped lelke diktál“ "Az arabok csúnya arca" // SÁMUEL ÚR". Hetvenöt évem távlatából is élénken emlékszem vissza falunk köztiszteletben álló és az akkor egyetlen zsidó szőlőtag tulajdonosára, Sámuel úrra. Nagy tiszteletnek örvendett a református nagyközség kicsinye - nagyja előtt. Nem akadt ott senki aki — ha nem is emelte magasra télen a báránybör süvegét, vagy nyáron a portól szürkévé vált szalmakalapját, — de jobbkeze mutatóujjával feljebb bökte azt ha Sámuel úrral találkozott, az utca mindkét oldalán katonás sorrendben sorakozó fehér akácfák között. Még utána is bámultak, amikor az öregúr 70 éves kora dacára lóháton igyekezett a négy kilométer távolságra lévő borpincéjéhez. Már pedig ezt a pincét sűrűn látogatta, lévén ismert bornagykereskedő azon a vidéken, pincéje pedig hordókkal teli, a legjobb borokkal. Nem volt olyan úrlovas mint az alszolgabíró. A “Cifra”, ahogy paripáját nevezte, nem büszkélkedett nyereggel, mert Sámuel úr, ahogy a faluban mondták, csak úgy szőrén ülte meg a lovát. A “Cifra” nem volt egy kimondott versenyló, mert Sámuel úr szerint “zsidó ne tartson versenylovat, zsidó tartson libát”. Néha-néha maga elé illesztett a ló hátán egy kockás pokrócot, melyre 6 éves fiúunokáját ültette és úgy lovagoltak kettesben, főleg péntek délutánonként a pincébe, hogy a péntek esti és szombati kóser bort hazahozzák. Ezek a borok a pince külön helyiségében voltak elhelyezve és azokból csak Sámuel úr személyesen lopózhatott. Ezek a hordók kizárólag zsidó szüretelők munkájából teltek meg, s a borokra meszsze vidékről érkezett vevők tartottak igényt. Jómagam is résztvettem gyerekkoromban ezeken a “zsidó” szüreteken, ahogyan a faluban nevezték. A tradicionális juhhúsos kása ebédeken, melyeknél “Záli” néni nem takarékoskodott a borssal, paprikával, hogy jobban lehessen rá inni a finom, kóser borból. De voltak Sámuel úrnál másfajta szüretek is, ahol ugyancsak azt a menüt szolgálta fel Zálinéni. A másfajta szüreteken a szabad-forgalmi szőlőt szüretelték. Erre az alkalomra 8-10 cigánylegényt és leányt alkalmazott Sámuel úr. Az ivászat ugyancsak gyeplő nélkül meg volt engedve. Ihattak a cigányok kedvük és tehetségük szerint — de csodák-csodájára soha nem rúgott be senki. A bor nagyon jó volt, de a gőze nem szállt fel agyig. A receptet már később mesélte el nekem Sámuel úr, amikor már külön lovon baktattunk a péntek esti borért. A titok abban rejlett, hogy az előző évi rituális “zsidó szüret” befejeztével, még egy napon át a szőlődombot sűrűn megtöltő almafákról szedték le az októberi hidegtől már kissé megcsípett, édeskés őszi almát a hitsorsos szüretelők. Azután jött a prés, és az onnan sűrűn kifolyó almaié és az abból forralt almabor biztosították a jövő szüretkor tevékenykedő cigányok józanságát. Olyan zamatos volt ezabor, akár a legjobb szőlő leve, de' berúgni nem lehetett tőle, pedig akadt cigánylegény aki virtusból egy litert csúsztatott le egyszerre a torkán. Részeg ugyan nem lett, inkább más emberi okokból volt kénytelen egy párszor megszakítani a munkamenetet. jókedélyű, mindig mosolygó bácsi volt Sámuel úr. Az egész vidéken ismerték a tréfáit, pipapárbajait egy vele egykorú barátjával, ami abból állott, hogy a vendégek szórakoztatására, összeütötték pipájukat. Akinek a pipája eltörött, egy koronát kellett becsúsztasson a Keren-kajemet perselyébe. Sámuel úr pipatóriumában 40 darab, barnára szívott valódi tajték-pipa díszelgett. Büszke volt ezekre nagyon. Púrim estéken azonban nem almabor volt a roskadásig megtelt ünnepi asztalon. Nem hiányzott ott a cigánybanda sem soha. Egy ilyen purim estén Sámuel úr magához in-Hogy a dalesz nem újság Hogy a dalesz nem újság A vendégek meghatódva bámultak, amikor Sámuel úr a zsebébe, nyúlt, kivett egyfotette a vele egykorú öreg cigányprímást a vén Titit, ahogy a faluban nevezték és az ottlévők szórakoztatására azt mondta neki. Idehallgass Titi, - most jókedvemben vagyok és ha eltalálod és elhúzod anótámategy forint üti a markodat. A cigánynak felragyogott a szeme, — az örömtől alig tudott válaszolni — hiszen dadogós is volt. Nem tréfál Sámuel úr? Vakuljak meg mind a két szememre hogyha elhúzom az ur nótáját és ha nem adja meg nekem a forintot... — Hat azért ne vakulj meg vén, — mert en tartom a szavam. Erre az öreg cigány hátraszólt, — banda a hátam megé — és lassan érzelgősen rákezdett valami régi-régi elfelejtett melódiára. Sámuel urnák megteltek a szemei könnyel és meghatódva énekelte a bandával hogy: Ez a dallos nóta de fajin Húzd rá cigány hadd fájjon Húzd rá cigány hangosan Szóljon a hegedűd módosán Hadd tudja meg a világ rintot és odaadta az öreg Titinek — aki nagy örömében homlokon csókolta a bőkezű adakozóját. Most pedig áruld el’’Tevén roma”, hogy honnan tudod te az én régi nótámat. Jaj az Isten áldja meg Sámuel úr, hát nem emlékszik ezelőtt 40-50 évvel, amikor még mindketten fiatalok voltunk, hát nem mindig ezt huzattá a Sámuel úr tatája a szőlőbe zsidószüretkor? Sámuel úr is mindig ezt a nótát kedvelte. Tudja meg Sámuel úr, a cigány nem felejt soha. A cigány tüdőbajos lesz öregségére, vagy megvakul a sok füsttől, meg éjszakázástól, de felejteni nem felejt soha. Arra is emlékszem hogy Sámuel úr mindig azt mondta, hogy rossz bor nincs, csak kevés bor van, s hogy rossz cigány sincs, csak rossz hangulat. Meg mindenkit megtanított, hogy kell a spriccert csinálni, vagyis, hogy nem a jó borba kell bele spriccelni a szódavizet és ezzel elrontani a finom bort, hanem a pohárba előbb egy kis szódavizet kell önteni és aztán feljavítani borral! Minden jó tulajdonsága mellett is vallástartó jámbor életű zsidó volt, aki a templom főhelyén levő ülését soha el nem hagyta az istentisztelet bebefejezéséig, mert egyetlen levitának a hitközségben, mindig neki járt a második tóra elé hívás. Már nagyobb diák voltam, amikor egy téli reggelen értesítést kaptam szüleimtől, hogy Sámuel úr nincs többé az élők világában. 80 éves korában a spanyol nátha vitte a halálba. Mint írták, a falu közbecsülése jeléül temetésekor megkondult a református templom lélekharangja is egy percre. Nagyon fájt, hogy nem lehettem mellette utolsó napjaiban, hiszen mint mondták, folyton engem emlegetett. Látni akart. Bevallom, még ma is amikor magam is éppen a 75. életévemet töltöttem be, könynyezve gondolok Sámuel úrra, akit én igaz szívből rajongásig szerettem, hiszen a ’’nagyapám” volt. Fábián Andor, Dimona. A fenti cimet idézem Anglia legnagyobb esti lapjából, a négy és félmilliós példányszámban megjelenő Evening News-ból. ’Then ugly face of tbe Arabs”, ezzel a nem éppen hízelgő jellemzéssel hivta fel a figyelmet konzervatív újság azokra a sejkekre, pénzmágnásokra, akik Közép-Kelet ismeretlen sivatagi palotáiból érkeznek az angol fővárosba, hogy szórják őrült kéjjel és éhes szexuális kielégíthetetlenséggel az olajku tak profit-millióit. Ami ma Anglia városaiban történik az még az olaj-fejedelmek központjait is megdöbbentette. Kuweit újságjai elsősorban Londont vették célba. Az „A1 Watan“, a kuweiti kormány szócsöve. dühös kirohanással követeli, hogy zabolázzák meg a szexuális gyönyöröket kergető kuweiti gazdagokat, hogy az ország pénzét London hoteljeiben és ész nélküli vásárlásaikkal pazarolják el. Az „A1 Watan“ krokodilkönnyeket ejt, siránkozván, hogy gazdag polgártársai kivetkőznek emberi mivoltukból, amint Európába, elsősorban Londonba érkeznek. „Tanítsuk meg ezeket a délibábkergetőket az alapvető em béri ideálokra, hogyan kell vi selkedniök, ha Európa partjaira érkeznek“. Az „A1 Watan“ emlékezteti Allah parázna fiait, hogy Kuweitben, Szaudi-Arábiá bán és a Perzsa-öböl fejedelemségeiben megtiltották az alkohol fogyasztását, az asszonyok fátyol mögé rejtik arcukat, nin csenek éjszakai lokálok, klubok, csak néhány filmszínház működik és ezekben erkölcsileg megfelelő régi filmeket vetítenek. A szellemi puritánság légköre uralkodik a mohamedán hagyományok jegyében. Londonban azonban kivetkőznek emberi mivoltukból ezek az elhízott csók- és pénzkalmárok. Az „A1 Watan“ idézi egy angol bárhölgy és a szaudi látogató között lefolyt beszélgetést: „Mennyi olajkutad van?“ — kérdezi a valóban feltűnő szépség. „Még egy olajcsövem sincsen“ — válaszolja a sejk. „Be tudnál engem mutatni egy olajforrás - tulajdonosnak? Pár nappal ezelőtt találkoztam egy ilyen olajmágnással és 3400 dollárt fizetett nekem. Azóta nem láttam“. A kuweiti kormánysajtó megállapítja, hogy az idén hetvenezer állampolgáruk tölti nyári hónapjait Londonban. Mohó vásárlási lázuk már hónapok óta karikatura-téma az angol fővárosban. Az arab sajtó most kezd rádöbbenni arra, hogy a mecseteket és Mekkát egyaránt széles Ívben elkerülő urak mintegy száz millió dollárt szórnak el az angliai telekvásárlásokban, lokálokban, örömházakban, meg a kártyaasztaloknál. „Ravasz trükkökkel teszik bolonddá megtévedt gazdagjainkat“ — kesereg az „El Watan". És hozzáteszi: „Meggazdagodott kereskedőink Ku weit.és a többi olaj-állam hírét rontják. Itt az ideje, hogy az arab kormányok felfigyeljenek a londoni arab botrányra, ámokfutó pénzszórásra, törvényekkel zabolázzák meg azokat, akik hagyományos öltözéküket a hotelek szekrényeiben hagyják és európai öltönyökben pa rádéznak a Piccadilly, ShaftS' bury Avenue és a Trafalgas Square éjféli bárpultjai előtt Ezzel a beszámolónak még nincsen véee. A Guardian elárul ja vezércikkében, hogy a szaudiai gazdagok mesés összegeket fizetnek a történelmi Chevron* klubért, ahol az angol haditörténelem tábornokai, admirálisai szórakoztak. A nagy angol világlap azon kesereg, hogy a londoni Regents Parkban minaret emelkedik a fák fölé, arab felirások jelennek meg az újság-kioszkok előtt. A Daily Teleeraph riportban számolt be arról, mi történik London „latin negyedében", a Mayfair kozmopolita y palotái világában. Az arabok teljesen gnorálják a nyugati szokásokat. Televiziók egész éjjel a nyitott ablakok előtt bömbölnek. nem hagynak percnyi nvuetot a szomszédoknak“. A Mayfair egy része az algiri Casbah-ra emlékeztet. — siránkozik Margaret Thatcher lania, Daily Telegraph. „Ha zsidók tulajdonítanák el csillagászati összegekért a Mayfair palotát, micsoda antiszemita lárma vihara támadna". — emlékeztet a Dailv Telegraph. Anglia. London lakossáea most érti mee mit jelent az arab pénzinvázió a sziretországi civilizáció számára és a lakosság kezdi türelmetlenül követelni, vessenek véget annak, hogy Londön legszebb- kerületei arab bazáro*. lármás, piszkos.' bűzös városrészekké válianak. Egyiptom tömegei, Damaszkusz sikátorainak páriái, a bagdadi koldusok tízezrei, a iemeni nászfor-nroletárok ezrei nyomorodnak. beteesé<*hen szenvedő életüket vonszolok az arab sivatagokban, de uraik nem e megrokkant, elmaradott világ szenvedői számára tartogatták az olajprofit mesés összegeit, hanem London palotáit vásároliák meg és „monacói" előkelőségbe csomagolt éjszakai klubokban tagadják meg Allah tanításait. Ehhez még hozzáteszi a Guardian vezércikke. befelező soraiban azt. hogv nincsen olvan érve a világnak; amelv indokolhatná, hogy Szaudi-Arábiának. Kuweífnek. Líbiának. az arab emirátusoknak, miért kellett 1975-ben 8 millió dollárt költeni orosz, amerikai, angol és francia fegyverekre. Éppen a napokban vásárolta meg az Arab Emirátusok feie Douglas Fairbanks bolton! házát. „A második világháború után az amerikai tőke ostromolta meg az elszegényedett Angliát, túléltük ezt. Az arab tőke-inváziót is túl fogúik élni", — feiez? be vezércikkét a liberális világlap. Az angol lapok ..az arabok csunva arcát" mutatták be és uev látszik, hogy a mohamedán invázió hordái a közvélemény reflektorfényében visszavonulásra kényszerülnek. ..Egv kicsit szévveliük magunkat. — irta a Daüv Mirror. — Elvesztettük feiiinket. hiszen emberileg talán érthető, az arab urak négv és ötszörös ineatlan-árr>Vat fizettek a Park Lane. Mavfair, Kmchtsbridge palotáiért ... De az mégis fékevesztett vakmerőség. hogy megvették a Chevrons klubot, melvnek szobái olyan katonatitánok emlékeit őrzik, mint Alexander generális. Montgomerv. Igazat kell adnom a Daily Telegraph, Guardian és kivételesen az „A1 Watan“ és az „A1 Quabas” szerkesztőinek ... Nem mi, zsidók mondottuk, az Evening News irta: „The ugly face of the Arabs“ ... ERDÓHÁ/I HUGÓ PANORAMA Aki felfedezte Walt Disneyt A huszas évek elején két fiatalember szökött el Magyarországról Horthy terrorja elöl. Pénz és összeköttetések nélkül Párizsba érkeztek és minden ere jiikkel igyekeztek felhívni a szabad világ közveléményét Európa első fasiszta rendszerére. Az egyik magyar menekült, Wlnkler Pál. könyvet Irt, amely nek címlapját a másik fiatalember, Werth Marcell rajzai díszítették. Werth később á két háború között Párizs egyik leghíresebb díszlettervezője és rajzolója lett — és Toulonse Loutrec bez hasonlították. Wlnkler ujságiró maradt és egy amerikai látogatása alkalmával fiatal karikaturistát miitattak be neki, azzal a kéréssel, hogy egyengesse útját Európában. Ez Walt Disney volt, aki főleg kutyákat, macskákat és más állatokat rajzolt. Winkjernek tetszettek Disney rajzai és hozzáfogott terjesztésükhöz Európában. A volt budapesti menekült meggazdagodott Mickey Mouse és társai ralzainak terjesztésével és Időközben Walt Disney Is világhírű lett. Wlnkler és Werth 1940-hep elmenekült a Párizst megszálló németek elől és csak * háború után tértek vissza. Winkler máig né hány komolyabb francia lap ki adója és tulajdonosa; Jacques Chaban Delmas volt külügyminiszter egyik társa. Vissza a börtönbe... 16 év után Roy Carney angol férfinek sikerült 16 éven át túljárnia a ren dörség eszén. Carneyt 1960-ban, 31 éves korában négy évi börtönbüntetésre Ítélték csalás miatt Csak egy éjszakát töltött a londoni cellában és becsapta őreit is. Vakbélfájdalmakra panaszkodott, a börtön kórházba szállították, ahonnan könoyü szerrel megszökött. Ezután uj nevet vett fel, más városba költözött es építkezési vállalatot alapított. A rendőrség hosszú évekig hiába kutatott utána. Nemrégiben családjával egy dél-angliai üdülövárosba érkezett és halászattal töltötte sza badságát. A vakáció azonban nem tartott hosszú ideig. Ismeretlen telefonáló közölte a helyi rendőrséggel a vendég kilétét és Carneyt 16 év után újra letartóztatták. Kiderült, hogy annyi ra beleélte magát uj személyazonosságába. hogy valódi nevét tel jesen elfelejtette.
