Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-03-12 / 648. szám

I ti. oldal MENORA * 1977. március 12 Március 3-án a Montreali Magyarnyelvű Zsidók Egye­sülete megtartotta éves köz­gyűlését a templom helyisé­gében. Ez a közgyűlés az előző évek szokásaitól eltérően úgy lett megrendezve, hogy a köz­gyűlés előtt istentisztelet ke­retében Megilát olvastak, majd a közgyűlés után a hit­község vezetősége vacsorán látra vendégül a megjelente­ket. A közgyűlést Hardy Ferenc elnök nyitotta meg, majd Hal­mi József társelnök elmondot­ta az évi beszámolót. Tömö­ren összefoglalta a csoportok elvégzett munkáját, amely az előző évekhez viszonyítva gyors fejlődést mutatott. Kitért a hitközség anyagi fejlődésére; köszönetét mon­dott Práger István és Kőnig Rezső társelnököknek az el­ért eredményekért, a hitéleti vonalon Bógler Lajosnak, a sajtó, a bulletin és tudomá­nyos előadások rendezéséért Kovács Tibor társelnöknek és Domány Sándor alelnöknek és az izráeli nap vendégszónoká­nak dr. Dániel Györgynek nagyhatású beszédéért. Ezután Hegedűs György board-elnök díszoklevelet nyújtott át Práger István társ­elnöknek, Hoffman Lászlónak a Chevra Kadisa volt elnöké-A7FT“ utazási 1VL SA Zj n, Lj iroda Air. & A/Irs. J. Baum Vállal mindenféle utazásokat a világ minden részébe Heti csoportos utazások PESZACHRA IZRAELBE Pontos és figyelmes kiszolgálás Tel:274-4941 és 276-8769 vasárnap és este is. Corporate Planning Associates Gazdasági tanácsadás Piackutatás Termelési analizis Új gyárak, üzemek beindítása Di.GEORGE SÍPOS PhD Richmond-Adelaide Centre. 14th Flr., Toronto. Ont. M5H 1V4 364-7898 H9B5 TÖLTSÜK A PESZACH-OT TEL—AVIVBAN! Imádkozzunk Jeruzsálemben a Nyugati Falnál Bármifele utazási tervei hívja bizalommal: Breuer Elsiet Tel: 270-9571 A legrégibb kanadai magyar cég! / t A MAGYARSÁG SZOLGALAT AB AN! ál ALEX A. KELEN LIMITED KELEN TRAVEL SERVICE 1467 Mansfield Street, Montreal Que. Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok. T .‘842-9548 UTAZÁS: Forduljon bizalommal irodánkhoz.Utazások a világ minden részébe. IKK A: Fdképviselet.Naponta küldjük a megbízásokat Budapestre.Rokoni támogatás az Income tax alapból levonható. TIÍZEX: Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. LEI: küldés Romániába. Igen gyors elintézés. 7JJ-B46? BOURRET PASTRY S DELICATESSEN 5771 VICTORIA An. Finom külföldi es kanadai csemegearúk és sajtok. Az ismert legfinomabb magyar hentesárúk. Magyar es európai cukrászsütemények. * Külföld, espresso kávé, kakaó, konzerv. Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemény. SZABAD PARKOLÁS M ntteáll útáL nek, valamint Bogler Lajosnak és Katz Józsefnak a hitköz­ségben végzett kiváló munká­jukért. A női csoport nevében Mrs. Rőmer elnöknő nyújtott át díszoklevelet Tóth Lillynek, Grosz Daisy-nek és Ungár Ilonának, lelkes munkájukért. Ezután az elnökség benyúj­totta lemondását, i Marczali Pál korelnök vette át az ülés vezetését szellemes beszéd­del foglalva el az ideiglenes elnöki széket. A jelölő bizottság tagjai dr. Barna Zoltán, Rőmer Pál és Kassai Magda benyújtották az általuk javasolt új elnökség névsorát, amit a közösség egyhangúlag elfogadott. Az új vezetőség névsora a követ­kező: Board-elnok: Hegedűs Gyula helyettese: Domány Sándor hitközségi elnök: Hardy Ferenc társelnökök: Práger István Rőmer ír énke Rőmer Pál Kovács Tibor alelnökök: Schwartz Miklós Vajda Henrik Kőnig Rezső Bógler Lajos dr. Arie Béla dr. Barna Zoltán Fleischer Tibor könyvvizsgáló: Jeledi Tibor Hardy Ferenc elnök szék­foglalójában köszönetét mon­dott a bizalomért, amivel az új vezetőséget megválasztot­ták és Ígéretet tett, hogy az elkövetkezendő évben is te­hetségükhöz mérten a maxi­mumot fogják produkálni. Ez­után következett a vacsora, kellemes hangulatban, amihez nagyban hozzájárult Mrs. Schlenger kiváló zongorajá­téka. ******** Március 13-án vasárnap délután fél háromkor dr. Bar­na Zoltán, Domány Sándor és Kovács Tibor irodalmi panel keretében fogják kiértékelni az izráeli kommandónak en­­tebbei akciójáról szóló köny­vét. ********* A hitközség vezetősége eb­ben az évben is megrendezi a szokásos széder estét Schnürmacher Miklós rabbi vezetésével. Következő szá­munkban erre még visszaté­rünk. ■ ARANYLÁZ — EZER HALOTTAL A Transamazonic - autosztráda építésével kezdődött három évvel ezelőtt, az aranyláz a brazíliai ős­erdőben. Ma már sokezer aranyásó él kalandor-táborokban, amelye­ket csak kis repülőgépekkel lehet megközelíteni. CuiirCuiu táborban mintegy 4000 aranyásó él: deszkabódék, bordélyházak — számuk már 18- ra emelkedett börtön, három temető, benne ezer névtelen fake­reszt. A legtöbb férfit, asszonyért és alkoholért folytatott veszekedésben lőtték agyon, vagy szúrták le, vagy pedig azért, mert bé akarta csapni baj társát. Raimundo Cordoso, aki két éve lakik Cuiu-Cuiuban: „Éjjel már ki sem mozdulok a kunyhómból. Ha asszony és pálinka van a játék­ban, az aranyásók kiszámíthatatlan gazemberekké válnak. Az aranyásók legtöbbje naponta csak néhány gram aranyport talál Akinek óriási a szerencséje, 1—2 kilóra felviheti havonta. Egy gram értéke 3 dollár. Az emberek az aranyport kis üvegekben tartják. Mindent arannyal fizetnek: egy üveg sör egy gram, egy asszony a bordélyban 5—10 gram... „Láttuk, hogy így nem mehet tovább... — Jakov Blazevic visszaemlékezései a Jugoszláv Kommunista Párt 1948. határozatára — A napokban hagyta el a sajtót Jakov Blaievlének, a Horvát Szocialista Köztár­saság Elnöksége elnökének „Kerestem a vörös fonalat" (Trazio sam crvenn nit) c. önéletrajza a Zagreb Kiadóvállalat gondo­zásában. A könyvben a forradalmár és államférfi Blaievié, aki 1928 óta tagja a Jugoszláv Kommunista Pártnak, s min­denkor kiemelkedő tisztségeket töltött be, visszaemlékezik életpályájára és történelmi hűségű adatokat közöl a jugoszláv forra­dalomról. A könyv fellebbenti a fátylat sok olyan részletről is, amelyekről eddig kévé­séit tudott a világ közvéleménye. Az alább következő részlet elmondja: hogyan és miért szakított 1948. tavaszán Jugoszlávia a Szovjetunióval? A könyv, illetve a mai helyzetben való megjelentetése különleges jelentőséggel bír.., „Az V. országos konferencián megválasz­tottak a Jugoszláv Kommunista Párt KB tagr jánakvEz a háború előtti központi Bizottság, amely megjárta a háborút, 1948-ban mind­össze 12 tagot számlált. 1948 áprilisában föl­hívott Rankovic, és értesített, hogy másnap jelenjek meg a KB értekezletén a Beli dvor­­ban (a volt királyi rezidencia — a szerk. megj.). Rankovic akkor a Párt szervezési titkára volt. Megkérdeztem tőle, miről fogunk tárgyalni. Nagyon röviden felelt: .Valami nagyon fontosról.* Az értekezleten jelen volt Kardelj, Ranko-Az alábbi két verset a Los Angelesben megjelenő kitűnően szerkesztett dj Világból vettük át, ők viszont az olaszországi latinai menekült táborból kapták. írója fiatal magyar mene­kült, Lakatos Jánosnak hívják. Sokat nem tudunk róla, még azt sem, hogy a költővé válás minden feltételével rendelkezik-e? Ehhez ugyanis nagyon sok minden kell. De az biztos, hogy remek humorú és az otthoni állapotokat idéző bátor hangvételű versei olyan rímelési kész­ségről tesznek tanúságot, amivel nem mindennap lehet talál­kozni. Reméljük Lakatos Jánosról máskor is fogunk még hal­lani. Szívességből A szerelnivalóimat szereli a szerelő, úgy szereli, érezzem, hogy szívességből szerel ő. A szemetet szívességből viszi le a házmester, de szemétpénzt elfogadni ezért azért nem restell. Az ajánlott levél lehet vastag, avagy lapos tán, szívességből veszi át egy szíves kislány a postán. A pincér is szívességből hozza ki az ebédem, jóllehet a szívességét forintokkal kivédem. Tüzelőmet szívességből hordja le a tükeres, pedig nekem legyen mondva, amennyi pénzt “ü” keres! Pénzemért a taxisofőr szívességből fuvaroz, miközben a volán mellett rádióz, vagy szivaroz. Szívességből épít házat a kőműves téglából, éjjeliőr holdvilágnál szívességből táblából. A masszőr a gőzfürdőben szívességből masszíroz, és a kedves, ezért nedves forintokat kasszíroz. Szívességből turbékolnak a dúcban a galambok, maholnap már szívességből susognak a falombok! Bár nem tudom, meghatja-e önöket a sírásom, köszönöm, hogy szíveskedtek elolvasni írásom. Lóeltérítés Hangulatos középkorban lovat rabolt minden rabló, eltérítették a ménest, szabad lóból így lett rab ló. Átgázoltak a Tiszán is, megkeresték, hol a gázló, és ha megtalálták, akkor azon gázolt át vagy száz ló. Innen hírünk, hogy a magyar lóra termett lovasnemzet, bár a pesti utcát nézve, több autóst, mint lovast nemzett. vió, Djilas, Tempó, Vicko Krstulovic, Radonja Golubovic, 2ujovié, Vida Tomsic és mások. Vida Tomáicot és engem jelöltek ki jegyző­­könyvvezetőnek. Az értekezletet Tito nyitotta meg, és közölté velünk, miről van szó. Fel­olvasásra került Molotov és Sztálin levele. Valamennyi jelenlevő részt vett a vitában. Ezen az értekezleten Zujovic kapitulált. Gondterhelten, érthetetlenül, látszólag, zavar­tan kezdte, koncepció nélkül, hogy aztán végül mégis kimondja: egyetlen helyes irányunk az, amit Oroszország nyújt, s hogy tekintet nélkül bármire, nélküle nem lehetünk meg. Andrija Hebrangot kizártuk erről az érte­kezletről. Maga Sztálin már előbb írt egy levelet Titónak és Hebrangnak. 2ujovié kivételével, aki misztifikálta Orosz­országot, mint az egyetlen vezérlő csillagot, a vitában mindannyian nagyon éles hangúak voltak. Megőrizni önállóságunkat! Néhány nappal az értekezlet után feljegy­zéseim alapján, összeállítottam a jegyző­könyvet, leírtam, s átadtam Vidának, nézze át, hogy együtt átadhassuk. Az értekezleten világos volt álláspontunk: .Szorosan Tito mellett, ellenállni minden áron, megőrizni önállóságunkat, nem engedélyezni a beavatkozást.* Tudat alatt azonban még pislákolt bennünk a remény, hogy félreértésről van szó, hogy Sztálin elvtárssal nem ismertették egészében a problémát, tévesen tájékoztatták, hogy Sztá­lin elvtársat meg kell nyernünk. Fennállt a remény, hogy belátja tévedését, és megtalál­juk a kiutat. Ez logikus is volt, tekintettel arra, hogy már a háború előtt és a háború alatt a Szovjetunióban és Sztálinban nagy ideált láttunk, a szocializmus első országát stb. Ai értekezlet után a Jugoszláv Kommunista Párt központi bizottsága nevében koszorút Helyeztem el a szovjet hősök emlékművén. Ézzel akartuk kimutatni, hogy nem ignoráljuk a Szovjetuniót és a Vörös Hadsereget. Már a koszorú elhelyezésekor feszült volt a hangulat. A nagykövet és a követség személyzete, az orosz tábornokok és mi kelletlenül ölelkeztünk Össze. Nehéz idők voltak. Emlékszem, hogyan vártuk 1949-et. 1948. szilveszterére Tito nagyon kevés közeli mun­katársát és elvtársát hívta meg, hogy vele együtt várják az új évet. Kínos és súlyos volt a hangulat. Még soha­sem voltunk annyira levertek és kedvetlenek. Titót is elkedvetlenítette a ránkzúdult ese­mények súlya. Különféle kiutakról, a dilem­mákról gondolkozott. Kínozta a kérdés: Hogyan tovább? Ez kínozott mindannyiunkat is. Ez az újévvárás örömtelen volt, tele aggo­dalommal. Valamennyiünk feje fölött a Da­moklész kardja függött. Állandó nézeteltérések ... Sohasem láttam Titót sem azelőtt, később, olyan nyomott hangulatban. Látszott rajta, hogy sokat gondolkodik, hogy tör­ténelmi jelentőségű dilemmák kínozzák. Mit tenni? Hogyan tovább? Hogyan és melyik úton vezetni a forradalmat, mely módon ellen­állni Sztálinnak, a Tájékoztató, Irodának, de megőrizni forradalmi vívmányainkat, önálló­ságunkat? Ez az értekezlet .amelyen felolvastuk Molo­tov és Sztálin levelét, bármilyen váratlanul is jött, tulajdonképpen nem jelentett nagy meglepetést számunkra. Már előbb is világos volt, hogy nagy nézeteltérések vannak. A kereskedelmi és ellátásügyi minisztériumban én magam is láttam, hogy sok dolog nem stimmel. A minisztériumban orosz szak­­tanácsadók voltak. Már akkor mondtuk, hogy nincs szükségünk orosz tanácsadókra, akik parancsadókként viselkedtek. Megkövetelték, hogy gyerekeiket luxusautón vigyék az iskolá­ba, és még egy sor más dolog. Ez mind­annyiunkban igazolt gyanút ébresztett, hogy tulajdonképpen azért vannak itt, hogy gazdál­kodjanak, nem pedig hogy segítsenek. Állan­dóan veszekedtünk velük, mert nem csupán tanácsolni akartak, hanem következetesen ránktukmálni a maguk rendszerét és állás­pontjait, s a viták során nem vették figye­lembe a tényeket. Már akkor éreztem, hogy szét kell válnunk, hogy minden konkrét kér­désben egyre jobban összeütközünk, mert lé­nyegében nem egyezünk az alapvető kérdé­sekben. Látható volt, hogy eltérő koncepciók­ról van szó. Elfosadhatlan rossz koncepció Mindezek után Molotov és Sztálin levele, habár váratlan volt, engem nem nagyon le­pett meg. Világos volt előttem, hogy sokáig főzték, hogy a levél két nézőpont, két gya­korlat következménye, amelyeknek szükség­szerűen összeütközésbe kellett kerülniük. Titó és vezetőségünk egyszerűen nem fogadhatták el azt a koncepciót, amely szerint egyetlen központ, egyetlen bölcs vezetőség létezik, hierarchia, kicsik és nagyok, azaz nem fogad­hattuk el, hogy bárki beleszóljon önálló­ságunkba, a forradalom vívmányaiba, amiért a jugoszláv népek és nemzetiségek egymillió hétszázezer főnyi áldozatot adtak. Bármilyen összetett és nehéz volt a helyzet, magam és elvtársaim meg voltunk győződve, hogy ellenállunk és hogy mégis győzni fogunk. Készek voltunk újból verekedni, újból háborúzni. Még nem felejtettük el a háborút, valahogy normálisnak tűnt számomra, hogy ismét háborúzzunk. Ilyen volt a nép hangu­lata is. A nép kész volt harcolni és ellenállni. Biztos volt meggyőződésében, hogy senki sem igázhat le bennünket. A Szovjetunió nagysága, óriási katonai fölénye nem félemlített meg bennünket. Tudtuk, hogy a marxista-leninista forradalmi alapelveknek kell győzniük. Az érzés, hogy sajátunkat védjük, hogy igazunk van, hogy a marxizmus-leninizmus megvalósításáért és gyakorlati alkalmazásáért harcolunk, mindannyiunkban nagy erőket ébresztett, biztonságot és meggyőződést, hogy sem győznünk kell.“ (Bécsi Magyar Híradó) FENEKETLEN HORDÓ A feneketlen hordó vörösre van mázolva, a széteséstől aranyozott abroncsok védik. A Szovjetunióról van szó s azokról a nyugati hitelek­ről, amelyek az arany abroncsot jelentik. Miközben a hivatalos szovjet propaganda szerte a világon agitál és izgat a „multinacionális vállala­tok”, a „multik” ellen s a nyugati társadalmakban az osztályharc esz­közét alkalmazza, Moszkvában nem kevesebb mint 200 nagy nemzetközi konzorciumnak, banknak, hitelintézetnek van leányvállalata. Mind en­nek ismeretében a nemzetközi kapitalizmus elleni agitáció közönséges népbutítás, amely a „szocialista” gazdasági rend fölényét akarja bizo­nyítani a szabad piacgazdálkodás rendszerével szemben. E 200 vállalat azonban szorgalmasan fáradozik azon, hogy a Szovjetuniónak hiteleket nyújtson és szerezzen, mit sem törődve azzal, hogy a szovjet vezető­rétegben mélyen gyökerezik a hruscsovi fenyegetés: eltemetni az ame­rikai gazdaságot. Persze, a hordó egyben feneketlen hordó is. Amivel itt nyugaton indokolják a Szovjet örökös gazdasági támogatását, hogy ti. ezzel az orosz népnek segítenek, csak afféle morális fügefalevél. A szocialista bürokrácia és a fegyverkezés évtizedek óta megfosztja az orosz társa­dalmat attól, hogy, bár a Szovjetunió a világ legnagyobb és leggazda­gabb birodalma, az életszínvonalban felzárkózzék a Nyugathoz. Ame­rika is fegyverkezik és vigyáz biztonságára, s az amerikai technikai fejlődés is csak a huszas évek elején indult meg, vagyis amikor a bolse­­vizmus már hatalmon és birtokon belül volt Oroszországban. Mégis: most, a hetvenes években mi a különbség? Amerikában minden második emberre esik egy autó, a Szovjetunióban minden ezer emberre. Ameri­kában nyolcszor annyi jégszekrény van, mint a Szovjetunióban. Ame­rikában minden második embernek van televíziója, a Szovjetunióban minden ötödiknek. Átlagban számítva egy amerikainak két és félszer akkora lakása van, mint a szovjetpolgárnak; az orosz, átlagban, szűk, kicsi lakásban él, az amerikai családok kétharmada saját házzal rendel­kezik. Egy orosz paraszt 7 és fél személyt tud élelemmel ellátni, egy amerikai farmer 58-at. (Lj Európa;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents