Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-03-12 / 648. szám

A multikúltúrális politika lényege, hogy minden kanadai, igyekezzék megérteni a tőle kiilömbözőt, a másmilyen eredetileket Noha ez az egész kanadai nemzetet érintő állandó kormányelv, a multikultúra mégis, egyéni program.Igazában rajtunk múlik, hogy jól miiködjék.Szővetségi kormányunk a következő programokkal és lehetőségekkel segit minket, hogy ápolhassuk kulturális hagyományainké t. ALKALMI ÖSZTÖNDÍJ PROGRAM Pénzügyi alapot biztosit, önkéntes csoportoknak sokféle multikultúrális akciók rendezésére. NEMZETI FILM BIZOTTSÁG A National Film Boáid azzal járult eleddig hozzá a Többkultúrájú Programhoz, hogy mintegy 400 filmet készített 19 különféle nyelven. Ezeket a filmeket a Nemzeti Film Bizottság az alábbi városokban díjmentesen kikölcsönzi: Vancouver, Winnipeg, Toronto, Montreal, Ottawa és Halilax. EMBERTANI MÚZEUM Az ottawai National Muieum of Mán valamennyi kanadai nemzetiségi kultúra történetét feldolgozza. A múzeumnak gazdag tárgy-, hangszalag, videoszalag és filmtekercs gyűjteménye van. Különös érdeklődéssel kíséri a múzeum a nemzetiségi építészeket, a lakberendezés, az élelmiszerek preindusztriális feldolgozási folyamatai az iparművészetek és a hagyományos mesemondás, a családi és társadalmi élet, az ünnepek és rítusok területeit. Kulturális kiállítások és tánulmányi utazások előkészületben. NYILVÁNOS ARCHÍVUMOK A National Ethnic Archives feladata felkutatni és megőrizni a nemzetiségi kultúra mindennemű jelenségeit. Egy, a tárgykörben képzett kutatócsoport egyideje a nemzetiségi csoportok kulturális szervezeteinek, társaságoknak és magánszemélyeknek a bevonásával gyűjti ezt a gazdag kulturális örökséget. NEMZETI KÖNYVTÁR A National Library létrehozott egy többnyelvű könyvtár-szolgálatot, amelynek célja a Kanadában beszélt nem hivatalos nyelveken íródott könyvek vásárlása és az olvasóközönség szolgálatába állítása, kiszélesíteni ezúton a könyvtárak nem hivatalos nyelvű könyvállományát. Az első 10 nem hivatalos nyelven íródott könyvszállítmány 1975 márciusában indult cl Ottawából. A tervek szerint évi 5 új nvelv felvételével 70 nyelvre bővül majd a sor. AZ A LLAMTITKARSAG A Többkuítúrájú Program ^eija- támogatni és fejleszteni valamennyi kanadai nemzetiségi csoport kulturális fejlődését, hogy minden csoport ápolhassa hagyományait, a kanadai összlkultúra gazdagítására. Ezt a célt az alábbi tevékenységek szándékoznak elősegíteni: NEMZETISÉGI CSOPORTOK KAPCSOLATAI A Program a csoportok rendelkezésére bocsátja valamennyi szervezési és tömegkommunikációs felszerelését állami és helyi szinten. KANADAI SZELLEM A Program igyekszik kiszélesíteni a kisebbségi csoportok kulturális szemléletkörét, továbbá arra törekszik, hogy az iparművészetek, a színház, a főik fesztiválok és az irodalom segítségével a különféle kanadai kultúrkörök közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék, megértsék egymást. NEMZETISÉGI TANULMÁNYOK KANADÁBAN A Canadiarf Ethnic Studies Advisory Coirimittec programja a Kanada területén élő nemzetiségi csoportok tanulmányozását szorgalmazza. Ugyanez az Advisory Commiltee szervezi a különféle kanadai egyetemek idevágó előadásainak látogatását. NEM HIVATALOS NYELVISKOLÁK Anyagi lehetőséget nyújt a nyelviskolák fejlesztéséhez és azoknak didaktikai anyaggal való ellátásához. A TÓBBKULTÚRÁJÚ KÖZPONTOK PROGRAMJA Segítséget nyújt a különféle műkedvelő csoportoknak a helyi többkultúrájú központok megteremtésében és működtetésében. A BEVÁNDORLÓK INTEGRÁCIÓJA A Prögram támogatja a különféle csoportokat, amelyek a bevándorlókat segítik abban, hogy minél zökkenőffnentesebben illeszkedjenek bele a kanadai társadalomba. Véleményével, vagy kérdéseivel forduljon írásban az alábbi címre: Multiculturalism, P.O. Box 366, Station A, Ottawa, Ontario K1N 8Z9 Hon. John Munro L'hon. aonn Munro Minister Responsible Ministre charge for Multlculturalism -*u multiculturahsme SALLE /' (,uu hot-. <iu lunrlt .tu WILFRID-PELLETI ER' PLACE DES APES rcsi-fi.iiiii». i<-i<>jihiini<iut--Montreal QuébM H/vt/'t Renseignements: 842-Z112 1977. március 12 * MENORA s 13.oldal. Oknyomozó történészek egybehangzó véleménye sze­rint három esemény volt dön­tő hatással az emberiség álta­lános fejlődésére és a szabad­ságeszmék modern korabeli megvalósulására. Perikies demokráciája az ókori Görög­országban, a Magna Charta és a nagy francia forradalom. (Nem szükségszerűen ebben a sorrendben.) Ugyanezek a történészek azonban nyomban hozzáteszik, hogy számos más esemény is hozzájárult a rabszolgatársadalom, a feu­dalizmus és a gyarmattartás fellazulásához, mint például a perzsiai hadjárat, a tucatnyi vizigót eredményes támadása a római birodalom ellen, az 1848-as magyar szabadság­­harc, Simon Bolivár önállósá­gi mozgalma, a kommunista kiáltvány, a bolsevista forra­dalom, a különböző antifa-17-18-19 MARS 20H30 Billets: $8, $7, $6, $4, $3 En ven te: Place des Arts A Montreal Trust PVM. Jegyek: Délibáb Stúdió, 19 Prince Arthur Street West.------------------Tel: 849-2803 GROUPES CHARGEX 935-0678 MASTER CHARGE 1848. március 15. nyomott országot könnyű el­nyomásban tartani, ha társa­dalmi rétegei megosztottak: ugyanez az elnyomás válságba kerül, ha a társadalmi rétegek összefognak. Becs már a sza­badságharc első hónapjaiban tisztában volt azzal, hogy kép­telen egyedül megbirkózni a szabadságvágytól égő magya­rokkal. Szükség volt a Szent Szövetség egyesült erejére, mely szükségszerűségnek a társadalmi reformoktól való együttes rettegés volt a moti­váló tényezője: Oroszország ugyanúgy — vagy talán még in­kább — félt ezektől a refor­moktól mint a Szövetség többi partnere, beleértve Ausztri­át. Mint minden forradalom­nak, szabadságharcnak, fel­kelésnek és "alulról” jövő kezdeményezésnek, az 1848- as magyar szabadságharcnak is voltak járványszerű meg­nyilatkozásai. A horvátok, lengyelek, olaszok, románok, csehek és szerbek sokkal több ösztönzést nyertek a magyar szabadságharctól mint a nagy francia forradalomtól. Min­denekelőtt azért, mert Európa — abban az időszakban — füg­getlenségről álmodott. A másfél éves háborúsko­dás alatt és után Magyaror­szág kivívta a nagyvilág elis­merését és bámulatát, akár­csak százegynéhány évvel ké­sőbb az ötvenhatos forrada­lom idején. 1849 október 6 u­­gyan fekete pontot tett a sza­badságharc végére, de a túl­erővel szembeni alulmaradás történelmi megszokás: forra­dalmak, felkelésekés szabad­ságharcok csak nagyon ritkán kerültek ki győztesként. Kos­suth Lajos és a szabadságharc tábornokainak neve a történe­lem többi szabadságharcosai­nak neve mellé került; az E- gyesült Államokban a XIX. század végén a magyar sza­badságharcot fényesebb gló­ria övezte mint a francia for­radalmat. Petőfit harminc­négy nyelven olvasták; a "ra­bok legyünk vagy szabadok" minden szabadságra Irányuló törekvés szimbóluma lett. A magyar nemzet történel­mében pedig a szabadságharc nemcsak jelentős mérföldkő lett, hanem útmutatás is eljö­vendő generációknak. Egy or­szág sok minden elviselésére képes: társadalmi csapások, belső ellentétekés társadalmi katasztrófák. A rabság elviselése azon­ban csak átmeneti lehet. Losonczy László Ensemble Tzigane de Hongrie DANSEURS & CHANTEURS siszta megmozdulások, stb., stb. Az 1848-as szabadságharc méltatásakor feltétlenül fi­gyelembe kell venni azt a ha­tást, amit a nagy francia for­radalom gyakorolt az európai szabadságmozgalmakra. A szabadság, testvériség ése­­gyenlőség jelszava megszep­pentette az abszolút mo­narchiákat és tettekre sarkal­ta a szabadságmozgalmak résztvevőit. Kossuth és a töb­biek anyatejként szívták ma­gukba •Robespierre, Desmou­lins, St. Just és Danton hatvan évvel korábbi eszmélt. Az emberi szabadság és egyenlő­ség, a társadalmi és polgári reformok kivívásához azon­ban először az volt szükséges, hogy a nemzetek legyenek szabadok és függetlenek. Franciaország a forrada­lom kitörésekor, 1789 július 14-én, független ország volt. A forradalmi tanács, Convent, a belső elnyomás fenntartói el­len indított hadjáratott Ma­gyarország esetében először a külső elnyomó, a Habsburg­­monarchia abszolút uralmát kellett megszüntetni az eset­leges további reformok vég­rehajtásának előfeltételeként. De még ebben is megoszlott a szabadságharc előkészítőinek véleménye. Mi legyen az el­sődleges feladat.. Lerázni a külső igát és aztán megerő­södni gazdaságilag, vagy megerősödni előbb gazdasá­gilag és csak aztán indítani tá­madást a haza szabadságáért? A Kossuth vezette tábor csak a legkisebb arányú több­séget mondhatta magáénak a Széchenyi vezette tábor elle­nében a vita eldöntésekor. Az azonnali felszabadulás hívei az égő szabadságvágy hevé­ben formálták véleményüket, s vajmi keveset törődtek gaz­dasági pangással,kereskedés­sel és utánpótlással.De éppen ez az égő szabadságvágy az a kémiai vegyület, amely a tör­ténelem viharos évszázadai­ban mindig sikeresen kerget­te az elnyomottat zendülésbe az elnyomó ellen. Ha a nem­zet az óvatos Széchenyire hallgatott volna, akkor való­színű, hogy sohasem került volna sor a szabadságharcra; a nemzet gazdasági megerő­södése elsősorban az elnyo­mót erősítette volna gazdasá­gilag, és ez még nagyobbá és elviselhetetlenebbé fejlesz­tette volna az elnyomás mér­tékét. Nem az volt ugyanis az elsőszámú probléma, hogy a nyomorgó paraszt nagyobb szelet kenyeret vághasson magának, hanem az — s hadd idézzük Petőfit — rab legyen a nemzet vagy szabad. A negyvennyolcas magyar szabadságharcnak a nagy francia forradalommal való összehasonlítása — a nemzeti függetlenség szükségszerű­sége mellett —egyéb tekintet­űén sem méltányos. A feuda­lizmus Franciaországban már jónéhány évtizeddel a Bastille lerombolása előtt be­tegeskedett; Magyarországon azonban a szabadságharc ide­jén is fénykorát élte. Ugyana­zok a mágnások, akik szívvel­­lélekkel vették ki részüket az osztrákok elleni szabadság­­harcban (miután ez a harc a nemzet szabadságáért folyt), nyilvánvalóan a Habsburgok­hoz és a Szent Szövetséghez csatlakoztak volna egy polgári jellegű forradalom esetén, a­­mely a feudalizmus felszámo­lásának jelszavát tűzi zászla­jára. Az egyenlőség és egyéni szabadság kivívásáról csak a költők álmodoztak; Kossuth sokkal diplomatikusabb volt, semhogy a feudalizmus elleni társadalmi reformokat advo­­kálja. A nemzet szabadságá­nak és függetlenségének meg­teremtése volt az ugródeszka a polgári reformok kivívásá­hoz, ami — Kossuth szerint — sokkal keservesebb és gi­gászibb küzdelem lett volna mint a Habsburg elnyomás a­­lóli felszabadulás. Magyaror­szág a legszélesebb rétegű nemzeti összefogás ellenére is alulmaradt az elnyomó el­leni harcban. Az 1848-as Magyarországa szabadság előszelében élt. Az osztrák fenyegetőzés, amely szerint mindenfajta megmoz­dulás a legborzasztóbb rab­szolgatársadalom visszaho­­zatalát eredményezheti, süket fülekre talált. Az "ugyan mi vesztenivalónk lehet?’, vagy "szebb a szabadságért elvé­rezni mint örökös igában sínylődni" felfogást ugyanúgy vallották írók és közéleti nagyságok, mint parasztok és kispolgárok. A nemzet törté­netében első ízben az összefo­gás jelképezte az események alakulását. Faji, vallási és ki­sebbségi széthúzások, melyek korábban tragikus események legfőbb okát jelentették, ezút­tal nem voltak jelen. "A rabok legyünk vagy szabadok" u­­gyanúgy vonatkozott katoli­kusra, zsidóra és protestáns­ra, mint magyarra, horvátra vagy szlovákra. S bár a társadalmi és pol­gári reformokra való törek­vésnek nem volt nyoma a nem­zet nagyszerű megmozdulá­sában, a monarchia mégis e­­zektől a hangosan ki nem mon­dott reformoktól félt. Egy el-A SZABADSÁG ELŐSZELE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents