Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-03-12 / 648. szám

1977. március 12 * MENORA 7 oldal VARÁZS ÉS IGÉZET FALUDY GYÖRGY KÖLTŐI ESTJE " S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét Üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedtibörgni rímeit" ( József Attila) Magyar költői est —Toron­tóban. Nézem körülöttem az arcokat, jómódú, tisztes, többnyire túltáplált polgárok integetnek egymásnak, ügyvé­dek, orvosok, könyvszakér­tők, vállalati igazgatók, egy­szóval beérkezett emigrán­sok. Olyanok, akikhez a vas­kos jogi akta, a sztetoszkóp ezüstös csillogása vagya pán­célszekrény ajtajának tompa puffanása általában közelebb áll, mint a verseknek hol ön­kívületben tajtékzó, hol ötvö­­zötten lágy, halk zenéje. Itt vannak az asszonyaik is, mé­reg drága bundákversenyez­nek uszályos estélyi ruhákkal. Apró csevegő rőzsék lobban­nak fel itt is ott is, ingatlanok­ról, üzletről, estélyekről esik szó, újkeletű pletykák szipor­káznak a levegőben. A hangu­lat nem jobb és nem rosszabb mint általában bármely szín­házteremben szerte a világon, a múltnak még az álmokban is sokáig kisértő réme már fel sem ködük többé. Tartózkodó de jókedvű elégedettség zson­gása tölti be a termet. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen ki­vétel, akinek rosszkedve nőt­­tön nő, mert — emlékezem. Milyen más volt mindez ott­hon — közel negyven év előtt. Amikor már csak suttogva le­hetett beszélni a hitleri csiz­ma árnyékában, az egyetlen menedék a költői est volt. Tüntetés és tiltakozás. Ady Endre és József Attila szól­tak a sírból, FaludyGyörgya keserű jelenből. Szóltak he­lyettünk is, nem halkan és nem kertelve, beszéltek az emberi szabadság ki nem olt­ható vágyáról, amely végső soron mindig erősebb a--zsar­­nokság gyilkoló fegyverénél, arról, hogy az emberi tisztes­ség arasznyi fehér foltja meg­­akadályozhatatlanul kicsillan a mocsok mindent elöntő sod­rából. Vallották hangosan és megalkuvás nélkül, hogy az elesettek bukásukban is győ­zők, hogy a tiszta szívek halk ütemét a durva csizmák patto­gó koppanása soha nem tudja túldobogni. Ebben a korban, amikor a vér és aranyból az arany már haszontalan jó­szággá vált és csak a szívek ereiben keringő vért volt ér­demes őrizni, amikor a tábo­rokba gyűlt bitangok meg­kezdték üldözését az elhangzó szónak, Faludy Györgynek volt bátorsága idézni a zsar­nokot szolgáló bérencek örök dalát: " nem kimélünk férfit, se nőt, falhoz kenjük a csecsemőt, és elfoglaljuk ágyadat, aztán rádgyújtjuk házadat, mert mink vagyunk a foltozott irhájú német zsoldosok" És akkor kipirultak az ar­cok, lázas önkívületben dü­­börgött a taps a Zeneakadémia roskadásig telt termében. A hívők, ha szívükben talán ri­adtan is, de ökölbeszorított kézzel szívták magukba a rí­mek ütemét, egymáshoz dől­ve és mit sem törődve a ti­tokban megbújó rendőrspiclik fürkésző szemével. Nem pá­­váskodtak nerc bundák a né­zőtéren, a férfiak sem hord­tak Svájcban készült cipőt, kopottak a ruhák, de a fiatal szívek kristályosán tiszták voltak, mint a sebes rohanású hegyi patak. És a tiszta szí­vekre ráhullottak a halkabb, csendesebb rímek is, elrin­gatva őket a vers örök szép­ségű zenéjével. Ezekre az estékre gondol­tam a torontói színházterem­ben és arra, hogy mennyire más lesz ez az este, mennyi­vel öregesebb lesz a lelkese­dés, amelyet lassan betakar a hamu szürkesége. A vér és aranyból ismét az arany vált értékmérővé. Azután elkezdődött az est. A taps már az elején sem marad el, finom, előkelő, udvarias üdvözlés. De ahogy telik az i­­dő, ahogy peregnek a számok, ahogy felhangzanak a rég is­mert és újonnan írt sorok, va­lami furcsa Jelenség keríti hatalmába az egybegyűlteket. Magam is megriadok, mintha a levegő vibrálni kezdene.Va­lami különös varázs borul a nézőtérre, nincs többé drága bunda, sem PierreCardin ru­ha, csak meztelen emberi lel­kek vannak és együtt sikol­­tanak a szenvedők jajával vagy mámorosán merülnek meg a költői sóhajok melegen patak­zó áradatában. A taps nem fi­nom és udvarias többé. Fe­gyelmezetlen és harsogó.Mint valaha a Zeneakadémián, Mintha a negyven év nyom­talanul múlt volna el. Ezen a különös estén kisimulnak a ráncok az arcokon és a szíve­ken egyaránt. A kortól meg­hajlott gerincek kiegyenesed­nek és a szemek lázas csil­logása túlragyogja a női kezek NEM FÉLÜNK A HALÁLTÓL Örkény István: RÓZSAKIÁLLItÁS Magyarország legfrissebb irodalmi szenzációja Örkény István legújabb kisregénye, melynek szereplői haldoklók. Ez az ÚJ lkÁSBAN megjelent fantasztikus mű óriási port vert fel, nemcsak Budapest belső irodalmi berkeiben, de az egyszerű olvasók táborában is. A kritikusok azzal vádol­ták az írót, hogy társadal­mi szatírájában, evvel az el­rugaszkodott ötlettel átlépte az etikai normák és a jóíz­lés határát, hisz a halál a legbelsőbb magánügy; a hal­doklás agóniája nem televízió téma. Milliók szeme láttára meghalni abszurdum; rá­adásul mindezt pénzért csi­nálni egyszerűen gusztusta­­- lan. Örkényt nem zavarták a kri­tikák. Sajtónyilatkozatában el­mondta, hogy az Ötletet Ame­rikában kapta, mikor múlt év­ben ott-tartózkodása alatt vé­letlenül látott egy televíziós dokumentum filmet, MEG­HALNI címen, mely négy ame­rikai polgár utolsó óráit és halálát vetítette a képernyő­re: egy rákban szenvedő öreg­asszonyét, egy agytumoros néger lelkész utolsó szentbe­szédét, egy paralízisben szen­vedő kisgyerekét és eg% szív­rohamok sorozatában vergődő üzletemberét. Természetes a szereplők komoly pénzt kap­tak “szereplésükért”, de ez már csak a túlélőket boldo­gítja. Ami különösen megfog­ta az írót az a halállal kap­csolatos teljesen új felfogás volt, melyet egyre másra ta­pasztalt az USA-ban. Csak ott lehet ilyen filmet csinálni, mondta, otthon és szerte Eu­rópában a halál még mindig tabu, magánügy. Még az ál­lat is elvonul meghalni, el­lenkeztek a kritikusok. Év­századok óta óvilági, szinte mitikus nézet uralkodott a nyugati' világban: a keresz­tények szép halálért imádkoz­nak, az egzisztencialisták az élet-tehertől való megszaba­dulásnak titulálják az elmú­lást: van aki hisz a túlvilág­ban, van aki nem, de kétség­telenül mindenki fél tőle. Nos, ezt az évezredes mitoszt pró­bálják most Amerikában meg­változtatni. Nemcsak azzal, hogy filmen, nyíltan mutatják a végső órákat, hanem speci­ális kurzusokon okítják az em­bereket, hogy ne féljenek a haláltól. Több ezer u.n. HOSPIS központ alakult az el­múlt 10 évben, melyek azt a célt tűzték maguk elé, hogy különösen az öregeket és a menthetetlen, halálos beteg­ségben szenvedőket megsza­badítsák a halálfélelemtől és csökkentsék a szellemi szen­vedésüket; lényegében azt, hogy a haldokló élete utolsó percéig normális, teljes éle­tet éljen, lehetőleg el legyen foglalva, hasznosan tevékeny­kedjen szerettei körében, mintha nem a halálra, hanem egy újabb feladatra várna. Meglepő módon a programnak hatalmas sikere van; a kultú­ra többi egyéb ága is rohamos tempóban csatlakozott a szép halált hirdető kampányhoz. Broadway szinházai sorra hozzák nagy sikerrel az ilyen témájú darabokat, se szeri se száma ebben az új szellemben készült filmeknek. Legújabb értesülések szerint az USA számos egyetemén kurzusok indulnak a következő tanév­ben; frissen trenírozott pro­fesszorok akadémikus szinten tanítják majd a diákokat az új haláí-koncepcióra, s képezik a következő oktató generációt, akik aztán még szélesebb ré­tegekhez eljutnak az új tanok­kal. Megérjük talán még a mi életünkben, hogy a halállal, ezzel az univerzális impera­tívusszal minden elhallgatás, hazugság, képmutatás, öncsa­lás nélkül nézhetünk szembe. Lehet, hogy univerzálisan el­fogadják azt a tételt, hogy ha arra törekszünk, hogy éle­tünkben megőrizzük méltósá­gunkat, akkor senkinek nincs joga ezt a méltóságot halá­lunkban megtagadni tőlünk. Ha belegondolunk nem is olyan abszurd dolog valakinek a halálát TV -n nézni, hisz ren­getegen haltak meg olyanok, a­­kik előzőleg felajánlották tes­tüket az orvostudománynak, nem szükségképpen pénzért, hanem az emberiség és a tudo­mány szolgálatára. Az utóbbi években sok olyan filmet lát­hattunk, ahol anyákat filmez­tek a szülés megkezdésétől a baby megszületéséig. A művé­szet miért ne szolgálhatná a halált, az élet velejáróját épp úgy, mint annak kezdetét. Egy másik érdekes kérdés az említett sajtókonferencián azzal foglalkozott, vajon i­­gaz-e az, hogy legtöbb ember még életében szeretné megér­ni halhatatlanságát. Mikor Ör­kényt megkérdezték mit adna, ha elolvashatná, hogy mit ír­nak majd róla halála után, így felelt: ”Ez attól függ! Mert ha lap­zárta után halok meg, akkor kiszámítható, tollbamondható az a szöveg, melyet nyilván máris megírtak rólam,csak le kell majd másolni a sztereo­tipiákat. Ha azonban lapzárta előtt távozom az élők sorából, akkor elképzelhető, hogy a kedves kollega még hozzá­biggyeszt egy jó szót az előre­gyártott nekrológhoz. Mint­hogy utólag nem lesz rá mó­dom, előre köszönöm meg ez­úttal szíves fáradozását.” A könnyed tónus legott el­árulja, hogy Örkény maga is megváltoztatta felfogását a halálról általában, még a sa­játjával kapcsolatban is. Ezt jelképezi könyve mottója is, amit Wittgensteintől kölcsön­zött: ”A halál nem az élet ese­ménye. A halált megélni nem lehet.” Ennek szellemében ké­szült a ’’Rózsakiállftás” is. Korom Áron, TV rendező, három éve próbál egy doku­mentum filmet készíteni , de minden vonalon megfúrják, a felsőbb hatóságok nem adnak neki engedélyt, így végül a kul­tuszminiszterhez fordul se­gítségért. Kifejti kérelmező levelében, hogy nem érti mi­re jó ez a mély hallgatás. Sze­rinte paradox, hogy modern társadalmunkban egyre miti­­kusabb fogalommá válik a ha­lál, hisz legtöbb ember kór­házban, idegenek társaságá­ban hal meg. Ezen a hibás kö­rön szeretne rést ütni azzal, hogy bemutatja három gyó­­gyíhatatlan beteg végóráit. Sajnos mire az engedély meg­jön az első ’’lefizetett haldok­ló”, egy egyetemi nyelvészta­nár már halott. Csak felesé­gével vehet fel Korom egy in­terjút, melynek során az asz­­szony elmeséli, mennyire szépen összeszoktak az utolsó hetekben, elromlott házassá­guk legszebb percei voltak, mikor férjének gépelhetett, aki be akarta nagy művét fe­jezni még halála előtt, így az utolsó percig együtt dolgoz­tak. A végső paragrafus utol­só szavával halt meg a tuós. A másik kandidátus egy ta­nulatlan munkísasszony Mi­kóné, aki egy rózsakertészet­ben dolgozik, hogy nyolcvan éves mamáját, s magát eltart­sa. Rákbetegsége utolsó stá­diumában jelenik meg a kép­ernyőn. Megtudjuk, hogy csak a mama miatt ment bele ebbe a macabre játékba. Közben még életében beköltöznek a társbérlők, akik majd a ma­mára fognak vigyázni; ször­nyű életek villannak fel a kép­ernyőn, a mama élvezi a nép­szerűséget és az állandóan je­lenlévő TV riportereket, de mikor lánya végre meghal, senki nem vette észre. Bru­tális társadalomkritikai rész ez a könyvben. A harmadik halott-jelölt Korom kollegája, iró-ripor­­ter a TV-nél, aki tudott a ké­szülő filmről, s felajánlotta magát, bár a világon semmi baja nem volt. ’’Várd ki!” mondta barátjának. Röviddel ezután bevonult egy kórház­ba, egyre betegebb lett, állan­dóan fényképeztette magát, megjósolta halála óráját pon­tosan, s volt életfilozófiáját kifejtette a világ előtt a kép­ernyőn. Ögy halt meg, ahogy kívánta, filmszerűen, nem rondán, mutatósán, minden elijesztő színezet és orvosi beavatkozás nélkül. Övé lett az utolsó szó. Halála időpontját csak találgatni lehetett, mert amikor beállt sem volt mellet­te senki; a TV-sek már el­mentek, s az ápolónők meg voltak győződve, hogy a ripor­ter-író az igazak álmát alusz­­sza. Mikor a fűm végül bekerül a TV programba nem’’Megha­lunk” a címe, hanem a ’’Rózsa­­kiállítás”, ami nem annyira sértő vagy nyomasztó. Mikor Mikóné a munkásasszony utol­só tudatos perceit éli, behoz­nak neki egy televíziót, s lát­hatja legszebben kitenyésztett rózsáit a kiállításon. Az a fel­vétel, ahol megelégedetten né­zi a szép virágokat szintén be­került a filmbe, s innen nyerte a megkapó címét. A kisregény a napisajtóban megjelent kritikával végződik. "Komor, de mindvégig elgon­dolkoztató filmet tűzött műso­rára a televízió. Alkotói azt a célt tűzték maguk elé, hogy be­pillantást adjanak a nézőknek abba a birodalomba, ahonnan mint mondani szokás, még nem tért meg utazó. Bizonyára a kedves olvadó is tisztán látja ezután, hogy meg kell változtatnia viszo­nyát a halállal. Javasoljuk mi­előbb iratkozzék be egy ’’szép halál kurzusra”, ha környékü­kön még nincs, szervezzék meg mielőbb, amíg nem késő. GYÖRGYEY KLARA INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGALAT Kedvezményes utazások Napi indulással 60 nappal előre váltsa meg a jegyét, hogy olcsóbban utazhasson EURÓPA ÖSSZES ORSZÁGAIBA. Budapest—T oronto—Budapest • Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, garancialevelek SUNTOURS UTAZÁSOK délre $209-tol BERMUDA, FLORIDA, BAHAMA, HAWAII, MEXIKÓ IKKA—TIIZEX—COMTURIST KÖZJEGYZÖSÉG: fordítások, válóperek, végrende­letek, hitelesítések, stb. LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 519 Bloor St. West,, Toronto MSS 1Y4, Canada Telephone: 537-3131 gyémánt gyűrűit. Ismét ifjú szívekben él a költő... Ma­gamban szégyenkezem kishi­tűségemért. A varázs és igézet felejthe­tetlen estje volt. És valahol az egyik sor szé­lén, prófétaszerű,hosszú, szürkülő hajával ott ül az ak­kor is, most is száműzetésbe kergetett költő, a nagy va­rázsló: Faludy György. A Colonnade zsúfolásig telt színházterme kicsinek bizo­nyult. A legközelebbi Faludy­­estet nyugodtan rendezhetik ötszáz személyes teremben is. Az Egyesült Államokból érkezett Krencsey Mariannen Szakáts Miklóson és Újváry Viktórián kívül Kertész Sán­dor, Nyakas Nándor, Palotay István, Serfőző Ilona és a kó­rus működtek közre. Lehet-e nagyobb dicséret, mint az, hogy méltók voltak a költő mondanivalójához és az ő szavukon át életrekelt a ver­sekben szunnyadó varázs. Polgár Tibor három zenei képe Faludy György verseire önálló értékű mű, melyet, ha a mester zenekarra hangsze­rel, zeneirodalmunk egyik ki­emelkedő darabjává válik. Kosaras Vilmos mérsékelt és kulturált rendezői mun­kájáért, Zalán Magda a dra­maturg pedig a Faludi élet­művet jól átfogó intelligens versválogatásaiért érdemel dicséretet. BORSZÉKI GYÖRGY' 5"ranz étterem ÚJ VEZETÉS ALATT Kitűnő ételsorozattal várja kedves vendégeit 7 napon keresztül 12-12-ig TEL JES ITA LMÉR ÉS BUSSINES LUNCH A zongoránál a ragyogóan játszó Richard Friend 12-3-ig Esküvőre névnapra 30 személyig különterem ^ Leslie Keller és családja \ 603 MARKHAM ST.(Bloor-Bathursl-nél) MIRVISH VILLAGE Tel: 53 1 6063 Parkolás az üzlet mögött ^aróancfi Cocktail muifitttmi J\ romra» A J, l\_J’\jU-A-A A ______-1. BUDAPEST TAVERN _________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents