Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-03-12 / 648. szám

AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Vol. 16. No. 648 . 40 cent MARCH. 12 1977. SZÁLASI TAVASZA TORONTÓBAN Na persze nem kell meg­ijedni. A nemzetvezető sze­mélyesen váratlan akadályoz­tatás miatt nem érkezik, bár úgy tűnik, hogy a torontói ma­gyar közéletben akad néhány vezető személy, aki őt is szí­vesen meghívná. Szálasi nem jön, de helyette jön a " súgó", a nemzetvezető egykori sajtó­főnöke, Fiala Ferenc, hogy előadást tartson a torontói Magyar Házban. Legalábbis erről értesülünk a Magyar Ház hivatalos — kulturálisnak nevezett-folyóiratából, a Kró­nikából. Fiala Ferenc mester március végén tartja majd to­rontói előadását az egykori Shaarei Shomayim zsinagóga előadótermében. Mindennek van határa. Hosz­­szú éveken keresztül próbál­gattuk mi, a magyar zsidó kö­zösség vezetői kimélyíteni a felekezetek közötti békét, és eltemetni a múlt keserves emlékeit — legalábbis azok­kal szemben, akik nem voltak aktív gyilkosok, legfeljebb a közömbösség, a gyávaság, e­­setleg a félrevezetettség bo­csánatos bűnében leledzettek. Igazságtalanok volnánk, ha azt állítanánk, hogy a túlsó oldal­ról nem voltak ehhez méltó partnereink és nem akadtak ott is szép számmal, akik bé­kére, emberi megértésre, e­­gyüttműködésre, közös kul­­túrhagyományok közös ápolá­sára törekedtek volna. Ha vol­tak is néha kisebb-nagyobb vi­ták, dr. Zágon Zoltán rabbi úrnak sikerült egészséges kapcsolatot teremtenie a Szt. Erzsébet Egyházközség je­zsuita atyáival csakúgy, mint a különböző protestáns gyüle­kezetek nagytiszteletű urai­val. A Menóra szerkesztősé­ge pedig más torontói laptár­saival — ha nem is értettünk mindig mindenben egyet — legfeljebb kultúrált hangú, el­vi vitákat folytatott, sőt leg­többször még ezeket is sike­rült személyes megbeszélé­sek alapján- megelőzni. Az utolsó hónapokban saj­nálatosan megváltozott ez a helyzet. Amíg azelőtt a ma­gyar közéletet mérsékelt be­állítottságú vezetők jelképez­ték, addig az utolsó hónapban egyre inkább előbukkantak ed­digi bujkálásukból a hírhedt nyilas világ legviszolyogta­­tóbb figurái is, hogy helyet követeljenek a közéletben. Ér­dekes módon tele vannak pa­nasszal, hogy a magyar emig­ráció nem csatlakozik hozzá­juk kellő számban, s ezt ők annak tudják be, hogy a To­rontóban élő magyarokból ki­halt a nemzeti érzés. Mi, akik e pillanatban tel­jesen kívülállóknak tartjuk magunkat a Magyar Ház ü-A dolgok teljes megértésé­hez azonban egy kissé vissza kell mennünk a múltba. Még tavaly nyáron történt, hogy a Toronto Star egyik riporter­­nője cikket kanyarított a ma­gyar közéletről, amelynek vé­gén dr. Zágon Zoltán rabbit is megszólaltatta.Rabbink a tel­jes igazságot mondta, azt, hogy a magyar zsidóságot e­­gyesek ugyan felkérték, hogy vegyen részt a kultúrközpont munkájában, — főleg, hogy a­­dakozzon rá, — de aztán a zsidók kénytelenek voltak visz­­szahúzódni, mert a kultúrköz­­pontban egyre erőteljesebben hallatszottak antiszemita hangok is. óriási botrány kerekedett belőle. Milyen csúnya dolog a zsidó rabbitól, hogy ilyen széthúzást szít, és még azt is rossz néven veszi, ha 1977- ben valaki " zsidó vérrel a­­karja felmosni a Magyar Ház küszöbét", — azét a Magyar Házét, amely, mint mondottuk két évvel ezelőtt még zsidó templom volt. A nagy felzúdulásba még mérsékeltebb embereket is sikerült bevonni, és így ke­rült sor egy nagyon érdekes beszélgetésre Allan Gross­­man, a magyarok nagy ba­rátja, az egykori tartományi miniszter irodájában. Ezen, Allan Grossmanon kívül az azóta elhúnyt dr. V illányi Pál, László András, a Magyar Élet kiadója, dr. Zágon Zoltán rabbi és e sorok írója vett részt. Az ott folyó vitában el­hangzott a megállapítás: va­jon demokratikusnak tekint­hető-e egy olyan Magyar Ház, melynek vezetésében Szálasi egészségügyminiszter - he­lyettese dr. Kovács Ernő is helyet foglal. Ez ahírdr.Vil­­lányi Pált teljesen váratlanul érte, míg László András he­lyéről felugorva így kiáltott: "He is out, the fascist swine, — és magyarul is hozzátette: — már ki is rugattam a fasisz­ta disznót”. Ez a kijelentés megnyugta­tóan hatott ránk, s még csak gyeitől, ezt nem hisszük el. Csupán azt, hogy a torontói magyarság túlnyomó többsége tisztességes, demokratikus felfogású, értelmes ember, a­­kik nem hajlandók azonosítani magukat Fiala Ferenc ven­déglátóival. nem is tűnt lehetetlennek, hi­szen László András a Kanadai Magyarok Szövetségének fő­titkára volt, tehát feltételez­tük, hogy befolyása elterjed a Magyar Házig. Sajnos úgy tű­nik, hogy ott az erőviszonyok megváltoztak, és László And­rásra nem hallgattak nemcsak akkor, de még az azóta lezaj­lott választásokkor sem,ami­kor Kovács Ernőt a Magyar Ház titkárává választották.Azt ugyanis elképzelni sem tud­juk, hogy László András ne próbálta volna betartani az Allan Grossman előtt tett, sőt már a múlt időben tett ígére­tét, hogy az általa fasiszta disznónak minősített funk­cionárius már ki is van rúg­va. Hát nincs kirúgva. Annyira nincs, hogy a Magyar Ház ma már Fiala Ferencet, Szálasi, a nemzetvezető sajtófőnökét látja vendégül, nyilván azért, hogy Fiala az Egyesült Álla­mok és Kanada politikusait oktassa ki demokráciáról, melynek nevében 1943-44-45- ben a nyilas lapokban arra u­­szított, hogy a Magyarország felett lélőtt amerikai és ka­nadai pilótákat minden to­vábbi nélkül koncolják fel. Tisztelt uraim, vendéglátók, ennyire talán mégsem sza­badna visszaélni a vendégjog­gal, nemcsak Fiala Ferenc­nek, de önöknek sem, akiket ez az ország egyenragú ál­lampolgárokként nyilván az­zal a feltételezéssel fogadott be, hogy rájöttek a múlt bű­neire, és jóvátenni szeretnék azt. De nem Fiala Ferenccelí Vajon van-e valaki, aki nem emlékszik e névre ? Ha van, hadd mondjunk néhány szót róla, mégpedig nem az 1940- es évek elejéről, amikor Fia­la egyike volt a legfélelmete­sebb uszítóknak, zsidófalók­nak. Nem erről akarunk írni, mert véleményünk szerint Fiala Ferenc meghívása nem kizárólag zsidóügy, sőt első­sorban nem zsidóügy. Nem a zsidó olvasóinkat akarjuk hit­ványságáról meggyőzni, és Kérdezzük a lapszerkesztőt... Ne mulassza el | a Bnai Zion Nagyvárad & Vicinity Chapter 56 i; „77" NAGYSZABÁSÚ MŰSOROS ESTJÉT március 26-án szombat este cor a DESSER CATERER nagy báltermében 169-07 Jewel Ave Flushing. COCKTAIL PARTIÉ - COMPLETT VACSORA - KITŰNŐ MŰSOR NAGYSZERŰ ZENEKAR - TÁNC. Személyenként $20.- ( adóból levonható) Rezerváljon mielőbb: Mr. George Stern (212) 352-9136 or 352-3764 Fiala Ferenctől ma már nem félünk, legfeljebb csak undo­rodunk tőle. Meg aztán ki­csit hitetlenkedve ingatjuk a fejünket mikor arra gondo­lunk, hogy Fiala Ferencet a népbíróság az ország elve­­szejtésében való alapos ré­szességéért halálra ítélte és életét egy jószándékú és szép­lelkű, de sajnos naiv kiváló zsidó írónak köszönheti, aki szót emelt érte a sváb szár­mazású szociáldemokrata i­­gazságügyminiszternél, s a­­kik együttesen így leemelték Fiala nyakából a hurkot. A szociáldemokrata igazság- Ugyminisztert az Avo hóhérai verték agyon az Andrássy-út pincéjében, Fiala Ferenc pe­dig együtt szabadult a bör­tönből a zsidó íróval, aki humanizmusát még őrá is ki­terjesztette. Fiala bűnlajstromát tehát ezúttal csak 1945 október 19- ével kezdjük, amikor a Bu­dapesti Közlöny, a hivatalos lap első oldalán az alábbi ren­delet jelent meg: "A Magyar Királyi minisz­terelnök Höiffler István mi­niszteri tanácsost, a M. Kir. miniszterelnökség III/A saj­tópolitikai és dr. Dulin.Elek miniszteri tanácsost aM.Kir. miniszterelnökség III/ B saj­tóközigazgatási osztályának vezetésével való megbízatása alól felmentette, és ezen osz­tályok vezetésével Fiala Fe­rencet megbizta". Kérdezzük a honvéd tiszteket. Vagyis Fiala Ferencet Szá­lasi Ferenc nevezte ki arra a posztra, amely ebben az i­­dőben s máshol is a világban a legfontosabb sajtófeladat. Miniszterelnöki sajtófőnök. Különösen fontos megbízás egy olyan rendszerben, mint Szálasiéknál, ahol a lapok szerkesztőit és kiadóit a mi­­niszterelnö^<!ég nevezte ki. A Budapesti Közlöny 1944 no­vember 11.-i számában ol­vashatók ezek a kinevezések, nyilvánvalóan a sajtófőnök ajánlása alapján, melyben a lapok élére Kolozsvári Bor­osa Mihályt, Rátkai Kálmánt, Virtsologi Rupprecht Olivért, Milotay Istvánt és a többit ki­nevezik. Azt tehát, hogy Szá­lasi Ferenc főpropagandistája Fiala Ferenc volt, felesleges tovább bizonygatni. Külön propaganda-miniszter nem lévén, Fiala Ferencet nyugod­tan tekinthetjük a magyar Göbbelsnek és a magyar Jú­lius Streichernek egy sze­mélyben. Szándékainak tisz­tességtelenségéből mitsemvon le, hogy sokkal tehetségtele­nebb azoknál, sőt fasiszta karrierjét annak köszönheti, hogy az egykori liberális be­állítottságú " 8 órai Újság"­­nál nem sok gyümölcs termett számára, ehhez túlságosan primitív és írástudatlan volt. De gyerünk tovább. Fiala Ferenc mint miniszterelnök­ségi sajtófőnök irányította a nyilas lapokat s ezzel kapcso­latosan néhány kérdésünk van, — ismételjük nem zsidó olva­sóinkhoz, hanem a tisztessé­ges keresztény magyar társa­dalomhoz. Első kérdésünk egykori magyar katonatisz­tekhez szól, akik Horthy Mik­lósra esküdtek fel és az ő u­­tasítására vettek részt egy háborúban, melynek okos Ivagy oktalan voltáról nem ők tar­toztak dönteni. Az őhűséges­­kűjük azonbanl944 október 15-Kérdezzük Szeretnénk megkérdezni a Szt. Erzsébet Egyházközség általunk rendkívül tisztelt atyáit. Mit szólnak ők ehhez? Tudják-e, hogy a közlemények kibocsátásáért, amiket Mind­­szenty későbbi hercegprímás akkori veszprémi letartózta­tásával kapcsolatban adtak ki, Fiala Ferenc a sajtófőnök fe­lelős? A letartóztatásért ta­lán nem, de az indokok újság­közleményekbe való megje­lentetéséért igen. Tudják-e, hogy amikor Mindszenty Jó­zsef veszprémi, Apor László győri püspököt, Kelemen Kri­­zosztom pannonhalmi főapátot a nyilasok letartóztatták még HÓman Bálint is tiltakozott a miniszterelnök sajtóosztá­lyánál. Ott azonban azt a vá­laszt kapta, hogy Mindszentyt közönséges lopásért tartóz­tatták le. Most megkérdezzük az atyákat(1977-ben kivel vál­ón, amikor Horthy kormány­zó bejelentette a fegyverszü­netet, lejárt. Aki ezután fel­esküdött Szálasira, az Horthy Miklós szempontjából haza­áruló. Tehát megkérdezzük e­­zeket a Torontóban élő egy­kori honvédtiszteket: 1977— ben kihez köti őket hűséges­­kűjük ? Horthyhoz, vagy Szá­­lasihoz ? És ha Horthyhoz, úgy hogy tűrhetik el, hogy Szá­lasi legsötétebb .sajtópribékje tartson előadást a Magyar Házban — vagyis szinte az ő nevükben ? ,z atyákat... lalnak erkölcsi és szellemi azonosságot? Mindszenty Jó­zsef hercegprímás bíboros­sal, esetleg Angelo Rótta pá­pai nunciussal, akit Szálasi­­ék ugyancsak letartóztattak, vagy az őket letartóztatok egy­kori propagandafőnökével, Fi­ala Ferenccel. Eltűrik-e, hogy a hercegprímás bebörtönzé­sének ideológiai magyarázója okítsa ki őket magyarságról. És megkérdezzük az itt élő egyszerű magyar embereket akik a politika ösvényein kevésbé ismerik ki magukat, de emlékeznek a Dunába ro­gyott hidakra, a kiégett váro­sokra, a rombadőlt várra, a hullaszagra a levegőben, az éhezésre. Vajon kiváncsik-e arra az emberre, meg akar­ják-e hallgatni azt az embert, aki mindezeknek egyik fő elő­f oly tatás a 2. oldalon RUBIN FERENC: IZRÁEL A HALOGATÓ? Mást sem hallunk a lapok­ból és a légen át, arab poten­tátok interjú özönéből, mint hogy egyedül Izráel hibáztat­ható a béketárgyalások halo­gatásáért. Szomorú, hogy az arab propaganda ezúttal felül­múlta a galut és Izráel hír­közlő szerveit, holott talán sohasem volt nagyobb szük­ség a szabad világ tárgyilagos támogatására. A palesztin kérdés, mely csupán apró töredéke egy bé­keegyezménynek, főhelyet ka­pott a lapokban. Szerencsére Cyrus Vance, az USA értel­mes külügyminisztere töké­letesen egyetért Izráellel ab­ban, hogy amíg a terrorista szerv meg nem változtatja célkitűzését, melyben feles­küdött Izráel elpusztítására, addig nem vehet részt a genfi tárgyalásokon. A történelem­ben még nem volt példa és re­mélhetőleg nem is lesz, hogy törvényes országokat kény­szerítsenek kalózokkal vagy terroristákkal való tárgya­lásra. Vajon mit szóltak vol­na a spanyol birodalom veze­tői. ha Erzsébet királynő ra­gaszkodott volna ahhoz, hogy Francis Drake kalózkapitányt meghívják a béketárgyalások­ra ? A már unalomig idézett 242-es ENSZ határozat—igen helyesen — a palesztin kér­dést mint " menekült problé­mát" említi. A terrorszer­vezet most ezt politikai prob­lémává kívánja kiszélesíteni. De vajon hányán szólaltak fel az ENSZ-ben az ugandai dik­tátor által kiebrudalt ázsiaiak visszatérési és vagyonkom­penzálási jogainak érdekében? Avagy sietett-e visszaadni Románia az erdélyi menekül­tek vagyonát? Vajon hány mil­lió pakisztáni menekült tér­hetne most vissza Indiába? Minden háború szomorú utó­következménye egy népván­dorlás. Az ENSZ és a szabad világ egyaránt bűnösök abban, hogy megengedték az arab ál­lamoknak, hogy az emberi nyomorból politikai tőkét ko­vácsoljanak, megtagadván a menekültek ügyének konszoli­dálását. AMERIKA HABOZIK Többen boldogan állapítot­ták meg, hogy Vance külügy­miniszter — Kissingerrelel­lentétben — nem gyakorolt nyomást Izráelre. De már ho­gyan is gyakorolhatott volna, amikor Amerikának jelenleg fogalma sincs arról, hogy mi­lyen irányban igyekezzék Iz­­ráelt befolyásolni. Hiba volna Kissinger megbízatását a je­lenlegi amerikai külügymi­niszterével összevetni. A ma már legendássá vált "Henry mosoly"-nak feladata az volt, hogy egy Összecsapást rész­leges területengedményekkel elhárítson. Biztosítsa az olaj szabad folyását és kikapcsolja Egyiptomot a Kreml bűvköré­ből. Vance megbízatása — a jelen körülmények között — 1 kizárólag a békelehetőségek kiszimatolására szorítkozha­tott. Amerika politikai irány­vonalának hiánya persze nem zárja ki a külügyminiszté­riumra nehezedő arab befo­lyást. A szfvóbomba szállítá­sának letiltása, azizráelio­­lajfeltárások megbélyegzése, csupán rossz előjelek. Hosszú idő óta nem volt i­­lyen jó alkalma Washington­nak egy határozott politikai i­­rányvonallal befolyást gyako­rolnia az arab államokra, mint most. Ez államok nagy része kénytelen összefogni a vörös veszedelem és Moszkva csat­lósai, Líbia, Irak és azabesz­­szin terroristák ellen. Szaudi Arábia külügyminisztere le­szögezi, hogy Szíria, Egyip­tom, Szudán és Jordánia új szövetsége a Vörös-tenger biztonságát szolgálja. Lehet­séges, hogy megállapítását szándékosan fogalmazta meg képféleképpen értelmezhető kifejezéssel. Az USA helyzete sem irigy­lésre méltó. Tradicionális po­litikai érdekei szinte megkö­vetelik, hogy őrködjék a jor­­dán dinasztia megszilárdítá­sán. Ez a közelmúltban erősen felfújt botrányból, az infor­mációs szolgálatot támogató titkos pénzátutalásokból is ki­derült. Már 1972-ben felme­rült egy helyi autonómiával rendelkező palesztin ország megalapítása a Jordán nyuga­ti partján, valamint a Gáza földnyelven, a tárgyalások a­­zonban, kideríthetetlen okok­ból abbamaradtak. A jomkipuri háború után, 1974-ben Kairóban összehí­vott konferencián —erős arab nyomás következtében — Husszein királynak el kellett fogadnia, hogy a PLO terror­szervezet szónoka képviselje a palesztin menekülteket. Ez a király presztízsét erősen megingatta. Azóta az új arab szövetségbe tömörült államok 180 fokban megfordították politikájuk irányát és nem ó­­hajtanak egy Moszkva egyenes befolyása alatt álló terror­országot közvetlen szom­szédságukban. Másszóval, a PLO részükre csupán akkor lenne szalonképes, ha a had­erő irányítása Jordánia kezé­ben összöntosulna. A másik zavaró körülmény az amerikai politika kialaku­lásában, az erőskezű szíriai elnök, HafezÁszád nagyhatal­mi ambíciója. Senkit sem ért váratlanul, hogyÁszádcsapa­tait örök időkre Libanon­ban kívánja tartani, mint a "béke őrangyalait". Az is nyilvánvaló, hogy a jelen szö­vetséget csupán kiindulópont­nak tekinti egy minden nasz­­szeri álmot felülmúló szala­­din-i hatalom kialakítására.Az USA most úgy látja, hogy Szí­ria lassan eltávolodik Moszk­vától. E tényt alátámasztja, hogy Ászád lépett Irán helyébe és nyíltan felfegyverzi a kurdokat az iraki kommunista kormány ellen. így Washing­ton kénytelen barátságos arc­cal nézni a szíriai elnök tö­rekvéseit, aki nem csinál tit­kot abból, hogy a jelenlegi PLO vezetőséget egy neki megfelelő és az ő irányítása alatt álló személyekkel sze­retné behelyettesíteni. Bár egy ilyen szövetség ellenkezik Jordánia és Izráel érdekeivel, amerikai szemszögből ko­moly lépésnek lehetne tekin­fol.ytatás a 3. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents