Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)

1977-03-05 / 647. szám

14.oldal MENORA * 1977. március 5. TARKA-BARKA David Hartmann munkahelyén, a kórházban A vak orvos | „Betegeim — mondja a 26 éves amerikai orvos —, gon­dolom, jól érzik magukat nálam. Sok embert £avar, ha az orvos figyelmesen a szemükbe néz, és betegségükről fag­gatja őket”. Dávid Hartmann száz éve az első orvos az Egyesült Államokban, aki testi fogyatékossága; el lenére or­vosi diplomát tudott szerezni. Nyolcéves korában szemidegsorvadás következtében vesztette el látását, de nem esett kétségbe, hánem óriási erőfeszítésekkel igyekezett magának más emberhez hasonló életet teremteni. Apja és testvére különösen sokat tettek azért, hogy hasznos embernek érezhesse magát. Szorgal­masan tanult: 1973-ban megnősült. Felesége a következő­ket mondja: „Egyenlő arányban osztjuk el a tennivalókat. Én bevásárolok, Dávid pedig rendben tartja a háztartást.” Kilenc egyetem utasította el felvételi kérelmét, míg vé­gül a tizedik, a philadelphiai Temple Egyetem lehetőséget adott számára, hogy tanuljon. Kezdettől fogva a legjobbak közé tartozott, és ebben nem csekély része volt társainak is, akik magnetofonra mondták számára a tankönyvek anyagát. ■ AZ AKASZTÓFA MEGTANÍT HAZUDNI A tizenkét esküdt meghatottan hallgatta a fiatal vádlott szavalt: „Esküszöm az Istenre, hogy az iga­zat mondom, semmi mást, csak az Igazat: Nem vagyok gyilkos!" Akkor Tóni Mancini, a Soho-beli gengszter sírva rogyott vissza a vádlottak padján. Felmentették. Most, 42 évvel a szenzációs fel­mentés után, ugyanez az ember beismerte Londonban: „Mégis én voltam a gyilkos. El sem hinné, milyen meggyőzően tud az ember hazudni, ha úgyszólván egy láb­bal már az akasztófa alatt áll." Mancini annakidején kalapács­csal agyonverte szeretőjét és holt­testét egy bőröndbe rejtette. Az alvilágban alibit vásárolt magának és mint egy szinész, gondosan be­tanult minden mondatot, amit a törvényszéken elmondott. „Pontosan kiszámítottam, me­lyik résznél kell könnyekig meg­hassam az esküdteket.” Felmentése után álnéven élt to­vább és háromszor nősült. Csak harmadik feleségének vallotta be a gyilkosságot. „De egy szavamat sem hitte el, mert jó embernek tart engem”. Késői vallomását így indokolja meg: „Életem a végéhez közeledik és tiszta lelkiismerettel akarok az Úristen elé állni." Tóni Mancini most 68 éves, benütetéstől nem kell féljen — a gyilkosság elévüt. ■ BARBARA HUTTON — SZÁLLODATOLVAJ? A losangelesi „Beveriey-Hills Ho­tel” beperelte a 64 éves multimil­liomos Barbara Huttont, aki tá­vozott a szállodából és 7000 dollá­ros számlát hagyott hátra kifize­­(tétlenül, ezzel szemben magával vitt a szálloda tulajdonát képező tárgyakból, 500 dollár értékben. És mégse ő CHAS.A.LKDBERGRJr. IM or Meecwtu. m . i. SOM or COL CHAS. A. UN WmWwwm 4>ÍMh Thta cMM »« kidnapcd írom hi* homo hí KopowoH, h. J„ fcotweon 8 and 10 p. m. on Twooday. Marcit 1.1932. 0CSCMPTION: **«. 20 moi.th, **«». W««t. rurl> Wright. 27 to jó lfe* Ey«v. djuk btu« 20 inch«* Orrp thmttlr m crttln ot eh»« mf n*'1*-** *« «»*■ «mrrr ro><-. ,(í ■<„» Amikor a villamosszékhez vezették, azt mondta: „Önök azt hiszik, hogy az én halá­lommal ez a történet véget ér. De ez a történet — még ha én meg is halok — nem zárul le.” Most már biztos, hogy a ha­lálraítéltnek igaza volt. Brúnó Richard Hauptmann-nak hív­ták. 1936 áprilisában végezték ki, a Lindbergh-bébi elrablá­• EGY KIS SPORT.... HOL A HATAR1 Kedvelt játék a sportszakem­berek és nem szakemberek kö­rében: hol a teljesítmények fel­ső határa, meddig képes az em­ber tovább javítani az eredmé­nyein? Fellapozom az első. az 1896. évi olimpiai játékok eredmény­­listáját. Az amerikai Garrett 29,15 m-es dobással nyerte a dis^koszvetést. a szintén ame­rikai Clark 181 cm-t ugrott ma­gasba. és az ezüstéremhez már 176 cm is elegendő volt. A ma­gyar Hajós Alfréd a 100 m-es gyorsúszásban 1:22.2 perces idő­vel jutott az aranyéremhez. Az akkori szákemberek jós­latai nem állnak a rendelkezé­semre. de úgy képzelem, a mai eredmények a múlt század vé­gén még a fantázia határait is messze túllépték. Persze, akkor még gyerekci­pőkben járt a sport, tehát ke­ressünk közelebbi példát. A né­met Blask a harmincas évek második felében 59 méterre ha­jította a kalapácsot. Sokan fe­­lülmúlhatatlannak tartották a világrékordjáit körülbelül oly­annyira. mint ma az amerikai Beámon Mexikóban elért 890 cm-es távolugró csúcseredmé­nyét. Blask teljesítményét hosszú esztendőkön át ugyan­úgy megközelíteni sem tudták, mint nyolc éve Beámon rekord­ját. A magyar Németh Imre volt az, aki 1948-ban — ha csak két centiméterrel is —. de megjavította Blask 59 m-es csúcsát. De a 60 meter még mindig álomhatárnak tűnt. Négy újabb esztendőt kellett várná, amíg 1952-ben, a hel­sinki játékokon. Csermák Jó­zsef 60,34 méterre dobta el a kalapácsot. És ma? A nyolc­vanméteres határt ostromolják a dobók, az idei világranglistán az első három közé sem lehe­tett bekerülni 78,50 méter alatti eredménnyel. Ki mert volna ilyesmit jósolni akar 1948-ban, akár 1952-ben?! Vagy az úszás. A csodálatos hírű Jobnny Wedssmüller 1924- ben a párizsi olimpián a 100 m-es gyorsúszást 59 mp-es, a 400 m-est 5:04.2 perces idővel nyerte. A 400 m-es távon Pet­ra Thümer, Montreal női olim­piai bajnoka, csaknem két uszodahossznyi előnnyel verte volna a később Tarzanként is híressé vált amerikai csoda­úszót. Thümer 4:08.89 perces idővel lett olimpiai bajnok. Egészen a húsz esztendővel ez­előtt lezajlott melboume-i olimpiáig nem akadt olyan fér­fi úszója a világnak, aki jobb eredményt ért volna el saját számában, mint a montreali játékok női győztese. Mel­­boume-ban is mindössze egyet­lenegy ilyen versenyző akadt: az ausztrál Henricks (100 m: 55.4 mp). Még 1960-ban. Rómá­ban is csak két számban győz­ték volna le a férfiak az idei olimpiai bajnok úszónőket, sőt mi több, Petra Thümer a 400 m-es gyorsúszásbán és Ulrike Tauber a 400 m-es vegyes úszásban nyolc évvel ezelőtt. Mexikóban, a férfiak között, olimpiai bajnok lehetett volna, pedig akkor már! a mai nagy generáció közvetlen elődei — Mark Spitz, Rolánd Matthes, Michael Burton, i Garry Hall, Nyikolaj Pankán jés mások — ott voltak az úszómezőnyben. Lehetne folytatni a sort a többi mérhető sportággal, azon­ban már így is túlságosan bő­séges az adathalmaz. De talán ezek a tények elegendőek ar­ra. hogy minden számszerű jóslást kétkedő, vagy elnéző mo­sollyal fogadjon I az ember. Nemrég véletlenül a kezembe került az 1948-ban, London­ban. súlyemelő ojimpiad baj­nokságot nyert j nehézsúlyú amerikai Andersoh akkor tett nyilatkozata, ő a |maga idejé­ben a sportág kiemelkedő egyé­nisége volt — mint később Vla­­szov vagy Alekszejev. Szédüle­tes teljesítménynek tartották, hogy Ánderson 187,5 kilót lö­kött ki a feje fölé. Az ameri­kai akkor elmondta, hogy az emberi teljesítőképesség a sportágában még mindig kiak­názatlan. és úgy véli. hogy nem­sokára lesz majd j valaki, aki megbirkózik a két mázsával is. de aztán elérkezik j a felső ha­tár. az ennél jóval nagyobb súly már összeroppantja az embert. A szovjet Alekszejev Montrealban 255 kilót tartott fenn a magasban! Több mint két és fél mázsát. Ma is folynak a j hasonló jó­­solgatások. A moszkvai olim­pián már 100 métert hajítanak gerellyel... A női magasugrás­ban a következő évtized meg­hozza a kétméteres világrekor­dot ... A férfiak 1500 m-es gyorsúszásáfoan már a legköze­lebbi VB-n egy péroen belüli 100 m-eket kell úszni, tehát 15 perc alá kell szorítania a vi­lágcsúcsot a jövehdő aranyér­mesének ... Komputerbe táplálták be az eddigi atlétikai és úszóvilágcsú­­csok fejlődésének listáját, fel­mérték a javulás ütemét és ki­mutatták. hogy 2000rben milye­nek lesznek a rekordok. Biztos, hogy a számítógép nem téved­ne nagyot, ha az előrelépés fo­lyamata ugyanolyan maradna, miint amilyent eddig tapasztal­tunk Két tényezőt azonban a komputer sem tud felmérni. Az egyik és a kevésbé jelen­tős az. hogy a mérhető sport­ágakban a világrekordok fejlő­désének üteme nein állandó. Egy-egy versenyágbían hosszú­hosszú éveken át rjincs előre lépés — mint ahogyan nem volt egy időszakban a kalapácsve­tésben. vagy ma nincs a férfi távolugrásban. Aztán lökéssze­rűen, hirtelen megugranak a teljesítmények, és akkor éve­kig nincs megállás a rekordja­vításban. Egyes versenyágakban nemcsak stílusváltozás, az új edzésmódszerek bevezetése hoz ugrásszerű javulást hanem a sporteszközök fejlődése is. A Held-íé)e gerelyek, vagy az üvegrest rudak annak ideién forradalmat hoztak az illető versenyágban, az úszósporthan az úgynevezett feszített vízfelü­let, a hullámzásmentes uszodák hozták meg a lehetőséget az új világcsúcsokra, az atlétiká­ban pedig a tartán, a rekortán, vagyis a salakot felváltó mű­anyag javított óriásit a futó­eredményeken. De képzeljük el. hogy a kom­puter még ezeket a tényezőket is képes figyelembe venni, s en­nek alapján mutatja ki. hogy például a 100 m-es síkfutásban 2000-ben 9.7 mp, a 10 000 m-es síkfutásban 23:30 perc lesz a rekord. Logikus, hiszen a rö­vidtávfutásban. vagyis az úgy­nevezett sprintszámokban, alig­­alig jut előbbre a világ atléti­kája. Jesse Owens 1936-ban 10.3. Ármin Háry 1960-ban 10.2, a trinidadi Grawford 1976-ban Montrealban 10.06 mjp-cel lett olimpiai győztes. Owens, korá­ban a világ leggyorsabb embe­re. 34,95 km-es óránkénti átlag­gal volt képes megtenni a 100 m-t. Ármin Hairy már 35,29, Crawford 35,78 km-es sebesség­gel futott, a jelenlegi világre­korder (9,95 nap) 36,18 km-rel. A komputer azt mondja, hogy 2000-ben már 37,11 km lesz a sprinter átlagsebessége, de azt már a számítógép sem meri jósolni, hogy az ember egyszer 40 km-es átlagnál is nagyobb sebességre lesz képes. Hiszen, ha negyven esztendő alatt mindössze 1,23 km-rel növeke­dett az átlagsebesség, jogos az elképzelés, hogy a következő negyedszázad alatt körülbelül és legfeljebb újabb egy kilo­méter lesz a javulás. A fejlő­dés a sprintszámokban a leg­lassúbb. a gyorsaságot már alig­­alig lehet fokozni. Az ember sohasem fut majd úgy, minit a gepárd. A kitartás viszont még beláthatatlanúl növelhető. Hi­szen elméletileg az is elképzel­hető. hogy az ember olyan iramlban futja le. mondjuk, az 1500 métert, mint a 100 métert. A 200 m-t már ma is így teszi meg. lassan a 400 métert is, tehát miért ne jusson el 1500 méterig, és a jelenlegi 3:32.2 perces világcsúcs maidan miért ne legyen 2:30 perces?! Vagy 10 000 méteren 16.66 perces ... Bár ez könnyebben elképzel­­he tő, mint a 40 km-es átlagot jelentő 9 mp-es 100 m-es vi­lágcsúcs, teljesen valószínűtlen, hogy az ember eljut idáig. A_9 mp nyilván túl van a ■teljesítő­képesség legfelső határán, ugyanúgy* . ahogyan ív.úszásban sem képzelhető el. mondjuk, 30 mp-es eredmény 100 méteren. Az is biztos, már amennyire agy jóslat biztos lehet, hogy az ember nem fog átrepülni há­rom méteres magasság felett. A képességek ugyanis megszab­nak egy bizonyos felső határt, eziek nem fejleszthetők a végte­lenségig. Az edzéssel, a gya­korlással megszerezhető tulaj­donságok — mint például a kitartás, az erőnlét — viszont még beláthatatlan mértékben fejleszthetők. De vajon hajlandó-e fejlesz­teni mindezeket az ember? Ez az a kérdés, amire a komputer semmiképpen sem tud válaszol­ni. Nem tudhatja, vajon a jó­zan ész mikor kiált megálljt?! Egészen bizonyos, hogv egy ideig még javulnak a teljesít­mények, de el kell jönnie az időnek, amikor az ember rá­döbben, hogy nincs tovább. A teljesítményfokozás bizonyos korláton túl már túlmegy az ésszerűség határán, egyszerűen életveszélyessé válhat. Már ma is mutatkoznak ilyen jelek. Akik hosszú esztendőkön út szedték az anabolikus szteroi­­dokat, azok súlyosan kockára tették az egészségüket, és ki tudja, mi vár rájuk öt, tíz vagy húsz év múltán? Az is kérdéses, hogy a maá hallatlanul nagy fi­­zikai megterhelésnek nem lesz-e káros hatása az idősebb korban? Lehet, hogy nem, de az már felette valószínű — így vallják az orvosok is —. hogy ha még intenzívebbé válnak az edzések, még nagyobb terhet raknak a versenyzőkre, akkor ezzel a szervezet már képtelen lesz megbirkózni. A sport a városi ember szá­mára ’ egyre nélkülözhetetle­nebb. és lassan a legfontosabbá váló gyógyszer. De az orvossá­got sem szabad marokszámra szedni, mert méreggé válhat. Ha pedig egyszer — lehet, hogy öt, lehet, hogy huszonöt év múltán — rádöbben arra a sportember, hogy csak egészsé­ge feláldozásával képes javíta­ni eredményein, niincs tovább teljesítményfokozás. Józan fej­jel, nyitott szemmel senki sem lesz öngyilkos. A sport — ez felette valószínű — egyszer majd visszatér oda, ahonnan el­indult. Megszűnik hivatássá válni — mert ma már a nem­zetközi élvonalban többé-ke­vésbé az —. megszűnik a vad eredményhajsza, és a sport az ember életének kellemes, fon­tos kiegészítőjévé válik. Ügy. mint ma annak a dolgozó fér­finak vagy nőnek, aki rendsze­resen eljár úszni, teniszezni, evezni, síelni. Akik pedig a leg­tehetségesebbek, a legügyeseb­bek, azok maid versenyen is összemérik tudásukat. S olya­nok lesznek ezek a verseny­­eredmények, mint fél évszázad­dal ezelőtt voltak ... »♦UIU)»UH)UUUIIUII)Uj Nagymama, a karate-bajnok Annié Sweeny, 75 éves matróna kilenc évig tar­tó szorgalmas edzés után elnyerte a fekete övét és ezzel a karate-mesteri címet. Élete folyamán sokat és rendszeresen úszott, ezzel tartotta fris­sen izmait. Sikerének tit­ka: „Vasfegyelem! Nem számít a kor! — mond­ja — az akarat, az a fontos! Ezt az erős fia­talemberek is belátják már, akik elismerik tel­j eseményemet”. sáért és meggyilkolásáért. E kivégzés „a XX. század törté­nelmének egyik legbotrányo­sabb igazságügyi visszaélése.” — Legalábbis ezt állapította meg Anthony Scaduto újság­író, a „New York Magazin” egyik legújabb számában. A cikk az 512 oldalas „Bűnbak” című könyvnek az összefogla­lása, amely a közeljövőben je­lenik meg egy amerikai kiadó­nál. Scaduto: „Bruno Haupt­mann ártatlan volt. Negyven esztendővel a század egyik leghíresebb gyermekrablási ügye után, az egész esetett másképp kell értékelni.” Sca­duto megállapítja: — Minden egyes bizonyíték amelyet a rendőrség Haupt­mann ellen fordított, mester­ségesen konstruált, vagy ha­misított. — A vád tanúi, akik anriak idején a Lindbergh felajánlot­ta jutalom fejében Hauptmann ellen vallottak, legalábbis „torzított” igazságot mondtak el, beleértve az akkoriban néphősnek számító Lindbergh ezredest is. — Az államügyészség a nem Hauptmann irányába mu­tató dokumentumokat rend­szeresen figyelmen kívül hagy­ta. Csak emlékeztetőül: a gyer­mekrablást 1932. március 1-én este negyed tízkor, Hopewell­­ben (New Jersey) fedezték fel. A húszhónapos, szőke Lind­­bergh-bébit rabolták el. (Mint # közismert, Lindberg volt az el­ső pilóta, aki egyedül és leszál­lás nélkül, 1927. május 21-én átrepülte az Atlanti-óceánt.) A gazdasági válság sújtotta Amerikában tömeghisztéria tört ki. ötvenezer dollár vált­ságdíjat fizettek ki a szülők, de gyermeküket nem kapták vissza. Május 12-én azonban, néhány kilométernyire a Lind­­bergh-háztól, egy csecsemő holttestére bukkantak. „Ez a fiam” — mondta később Lind­bergh ezredes. 1934. szeptem­ber 18-án hosszas nyomozás után letartóztatták a gyilkost, a Németországból bevándorolt ácsot: Bruno Richard Haupt­­mannt. A letartóztatás alapja többek között az az állítás volt, hogy Hauptmann a Lind­­bergh-ház építkezésénél dolgo­zott... Majd negyven évvel később az akták között Sca­duto mindössze tízperces ke­resés után megtalált egy ki­fizetési listát, amelyen a ház­építésben részt vevők pontos névsora olvasható, s ezen Hauptmann nem szerepel. Ezt sem a rendőrség, sem az ál­lamügyészség nem vette figye­lembe. Sok más dolog is bizo­nyítja, hogy nem az ács volt a tettes. Az akkor 76 éves, dr. John F. Condon, aki közvetí­tőként az ötvenezer dolláros váltságdíjat átvette —. s aki ma már nem él —, a pénzt való­színűleg vejének adta. Ezt a nyomot azonban annak idején a rendőrség nem vizsgálta, nem nyomozta tovább. Az FBI ügynöke, bizonyos León G. Turrou, aki ma 70 esztendős, és aki annak idején a Lind­­bergh-ügy egyik nyomozója volt. azt mondta Scadutónak, hogy Condont egyéb gyanús pénzügyek miatt az FBI szem­besítette Hauptmannal. Ekkor Condon a következő kijelen­tést tette: „Nem, ez nem az az ember, aki átvette tőlem a pénzt, legfeljebb hasonlít hoz­zá. Talán a testvére” ... Ezt a tényt sem vette figye­lembe a bíróság. És azt sem, hogy Hauptmann-nak soha­sem volt testvére és azt sem, hogy mint kiváló szakmunkás, olyan anyagi körülmények kö­zött élt, hogy semmi szüksége sem volt további ötvenezer dollárra. De akkoriban a rendőrség mindenáron eredményt akart elérni, mindenki a közvéle­mény megnyugtatására töreke­dett, és ezért feláldoztak egy valószínűleg ártatlan embert* A váíság sújtotta amerikai tár­sadalom nem tűrhette, hogy az óceánrepülő hőst ért sé­relem megbosszúlatlanul ma­radjon. Harcias olasz nők... Olaszország történelmében a leg­nagyobb és leghosszabb női tün­tetésnek végre sikerült megmoz­gatnia a kormányt, Andreotti mi­niszterelnök utasítására a minisz­tertanács törvénytervezetet készít elő, a nők korlátlan egyenjogúsá­gának biztosítására, a munka te­rén. Előzőleg Andreotti már a „társadalmi fejlődés és a női munka" nemzeti konferenciáján beszélt erről a kérdésről, de Olasz­ország asszonyai sokkal erélyeseb­ben képviselték saját ügyüket az utcán, öt órán keresztül tüntetett mintegy tízezer nő Róma központ­jában. A főpályaudvar előtti Piaz­­za Republica-ról kiindulva, a Piaz­­za dél Popolotg vonultak, ahol éjjel több tábortüzet gyújtottak. A tüntetők jelszavai a férfiak elnyo­mása elleni harcra buzdították Itália leányait. A római felvonulás alatt femi­nista harci dalokat énekeltek és szavalókórusokban Ismételgették követeléseiket. Incidensekre is sor került: betörték egyik mozi kira­katüvegeit, ahol egy sztriptíz film futott: egy konfekció-üzletre gyuj­­tóbombát dobtak, sőt a Via Vene­­ton egy bár lehúzott vasredőnyére két revolverlövést adtak le. A menet szervezői főleg baloldali női mozgalmak voltak, közöttük a „Fogamzás és Magzatelhajtást Ró­mai Bizottság”. A résztvevők kö­zött nagyon sok diáklány volt. Mintegy 30 női „harcos” boszor­kánynak öltözött. Fekete, hegyes csákót viseltek, orcáikat fehérre mázolták, szemük köré mély feke­te karikákat. Kórusban szavalták: „Reszkessetek férfiak, újra Itt van­nak a boszorkányok, de most ml égetünk majd!” Más szövegek a feliratokról: „Nappal angyalok az otthon tűz­helyénél, éjjel az erőszak áldoza­tai. Nem vagyunk tenyészállatok, hanem asszonyok, akik felszaba­dulásukért küzdenek.” Női rend­­fenntartók gondoskodtak arról, nehogy férfiak is csatlakozzanak a menethez. A férfiak zsarnokoskodása elleni tiltakozásban nem utolsósorban kicsapódtak azok a zavaros tapasz­talatok is, amelyeket Olaszország­­asszonyainak ma is, mint mindig el kellett szenvedniük: Aki a sö­tétség beállta után egyedül jár az utcán, azt gyakran molesztálják. Nappal is, minden férfikiséret nélküli nőnek meg kell játszania a sürgős elfoglaltság sietését, ha nem akarja, hogy leszólitsák, vagy egy férfi egy lassan mögötte ha­ladó autóba invitálja. Ehhez járul az is, hogy a reggeli rádióhirek mindig újabb és újabb nemi erő­szakról számolnak be. A legradikálisabb tüntetők ezt ki­áltozták: „Vége az anyaságnak, fe­leségnek, gyerekszülésnek! Rom­boljuk le a családi fészket — az asszony börtönét!" EZT A KIÁLLÍTÁST LÁTNI KELL! Több mint 300 régi magyar olajfestmény látható Torontóban! IS31ÉSI Úgyszintén régi magyar fémjeles EZÜST étkészle­tek, a legnagyobb válasz­ték ezüst tálcákban, ke­rek, ovális, szögletes hal és sütemény tálcák tálak, gyümölcs-kosarak, gyertyatartók, szivardo­bozok, teáskannák és készletek, dísztárgyak a XIX. század és a század­­ferduló idejéből való ké­zi veretű ezüst remek­művek. Hétfőtől-szombatig: 9.30-tol 6 ig. Használja ki ezt a lehe tőséget és látogasson meg bennünket! NEOGr XdY LÁSZLÓ (1896-1962)1 t!,eí£orlí> of Snttgueö ' girt Saller? 418 EC3LIIMTOIM AVE.W. PH.4B5-04B1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents