Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-06-18 / 662. szám
6. oldal MENORA * 1977 június 18. telefonszámunk: 598-3469 JÓN JULIUS i -Én I Vasárnaptól-GütÖrtők éjjel 1 -ig 5 FOGÁSOS 9 MENÜ CSAK ^ ■ “ TV * 1 RÁDIÓ NIGHT CLUB STAR Nagyszabású BÚCSÚEST! MATRAY ZSUZSA! NAGYSZABÁSÚ MŰSOR Mái most iezeiváljon! TERI HARANGOZÓ Hozza el angol barátait! RA zongoraművésznő NYITVA VAGYUNK MINDEN NAP! 200 BLOOR STREET, WEST Asztalfoglalás 923 6599 Mindenkit szeretettel vár Ladányi Artúr és családja Parkoláshoz bejárat a Bedford Roadról ( City Parking) BARZILAY ISTVÁN folytatás Őszintén válaszolta, hogy van, hogyne volna, hiszen Őszi állandóan körülötte forgolódik, más fiúk is vannak az intézetben, többnyire sorstársai; csakhogy komoly ügy nincs, még nem ismert meg olyan fiút, aki érdekelné. — Hiányzik? — kérdezte az asszony kutatóan. Alizát meglepte ez a feltételezésnek tűnő kérdés, amely mögött mégis határozott megállapítást érzett. Olyasféle volt, mintha nem felnőtt asszony, hanem vele egykorú lány tette volna fel. Mamus másként reagált volna. „Fiatal vagy még, ráérsz komoly ügyekre gondolni” — szinte hallotta Mamus szellemhangját. S látta magát, amint a zongorajátéka fölött hallgatózva figyeli, amint a szalonban Mamus meséli Tatusnak, ilyenformán, „csak külsőre ilyen felnőtt, az ösztönei még alusznak” ... „Nono — mondaná Tatus —, aztán egyszerre, viharosan és szenvedélyesen fog feltörni belőle, azt hiszem az az egészséges, hogy egy ilyen nagylány már barátkozzék fiúkkal, járjon velük táncolni és strandolni... fokrólfokra kell megismerkednie egy felnőtt nő problémáival” ... Mamus és Tatus nincsenek, csak ez a vonzó, mamustípusú asszony van, aki sosem szült gyermeket és ezért nem is játssza tökéletesen az anya-szerepet; nem anya, csak szeretne az lenni. — Nagyon... — válaszolta Mici kérdésére, amint mondta volna Marisának. De hogyan is világosíthatja fel, hogy nem lehet komoly ügye fiúkkal, mert Vitek nem tűri, hogy más férfit szeressen. Ki lehet térni Mici érdeklődő kérdése elől, megmagyarázni, hogy amúgy sincs ideje. Vagy fiútársaság, vagy pedig zongorázás Nicánál. Mert mindennél fontosabbnak tartja, hogy végre rendszeresen zongorázhasson. Wolff megjelenése félbeszakította a beszélgetést. Simára borotválva, szépen vasalt fehér ingben és sötét nadrágban került elő. Aliza kikémlelt, hogy megnézze, hol öltözött át, hány szobája van a Wolff-házaspárnak. Apró hálószobába pillantott, amelyben nehezen fért el a nehéz, külföldi dupla-ágy és szekrény. Micinek nincs olyan tükrös toalett-asztala, mint Mamusnak volt. Úri szegénységet olvasott ki a lakásból, amely két kis szobából állt, a hálót nehéz is annak nevezni, inkább kis kamra-féle, apró ablakkal, magasan az ágy fölött. — Vedd fel a házikabátot, amig eszünk — intette Mici a férjét és Wolff, mint jólnevelt kisfiú, engedelmeskedett, szorosan át is kötötte magán az övét. „A feleségének kell beráznia a nadrágjába is” — mosolygott befelé. Ilyennek képzelte a művészeket, szórakozottnak, megjelenésükre hanyagnak, akiknek a külsőségeknél sokkal fontosabb elintéznivalóik vannak önmagukkal. — Istenkém, hogy ez milyen finom — sóhajtotta lelkesen. Mici holland mártással leöntött halat tálalt elébe, amelyben mennyei ízek keveredtek. — Ez a ház a művészet otthona, még a konyhában is — jegyezte meg Wolff és Aliza lelkesen helyeselt. Mici és Wolff nem kapott az isteni halból, az asszony csak az ő számára vette ki a tálat. Zúgó kis frizsider rejtette magában. „A holnapi ebédjüket osztották meg velem” — sejtette meg, de azért lelkiismeretfurdaiás nélkül fogyasztotta el a pompás ételt. Közben Mici már készítette a szendvicseket, amelyekből valóságos tornyot épített a tányérjára. SZAKADÉK — Nem szabad engem ennyire elkényeztetni — védekezett hálásan —, egész héten Wolffék házatája után fogok vágyakozni. Mici elégedetten nevetett. Éppen azt akarta, hogy ez a rejtélyesnek tűnő új tanítvány, akinek koraérett művészi egyénisége mögött testi és lelki szenvedéseket sejtett, megrázó elbeszélései hátterében pedig kínzó titkokat, itt találja meg az otthonát. Újra feléledt benne a szomjas vágy gyermek után és az az érzés, hogy talán ez a már csaknem felnőtt lány lesz, aki az anyai érzésnek legalább gyarló utánzatával megismerteti. Eddig valahányszor így, vonzalommal és félénken gyermekhez közeledett, fájdalmas csalódás érte. Sosem tudta megtartani őket, pedig mindig csak olyanokat választott férje tanítványai közül, akiknek családi élete rendezetlen volt, egész, vagy félárvákat, avagy olyanokat, akik szüleik különélése miatt szenvedtek. Aztán kiderült, hogy az árva gyermekeknek nagynénjeik, vagy nagybátyjaik élnek és elragadták őket tőle a rokoni kötelék fegyverével; a félárvák mostohaanyát, vagy apát kaptak; s azt is megtanulta, hogy az elvált szülők is bírják gyermekeik teljes, bár legtöbbször fájó szeretetét; mmdez legyőzte, reménytelenné tette az ő vágyakozását. Alizának nincs senkije, csak az a rejtélyes Rozália néni. Mici úgy érezte, hogy ezt a távoli asszonyt képes lesz legyőzni. Mint egyfajta jóindulatú pók kezdte szövögetni a hálót, amellyel Alizát foglyul fogja ejteni. A finom étel is eszköz volt a gyermek meghódítására, azt Mici nagyon jól tudta. — Az jó, legalább máskor is igyekszel majd hozzánk járni, nemcsak pénteken délután — szólalt meg meglepetésére Wolff. — Játszhatnánk együtt négykézre, vagy két zongorára írt műveket. Aliza kezdte megszokni, hogy ebben a házban egyenrangú zenésznek tekintik. Már el sem pirult az örömtői, hogy olyan kiválósággal játszhat kamarazenét, mint Wolff. — Ezért akar otthagynám az intézetet — nevetett. — Malvin tanárnőmmel játszottam utoljára négykezeseket. Mozart és Beethoven voltak a kedvencei ezen a téren. Minden más műfajban Chopin volt az Istene. Tíz éves koromban végigjátszottuk Chopin összes négykezes szonátáit. Akkoriban azt Ígérte, hogy hoz nekem egy tehetséges hegedűst, hogy megtanuljak kísérni és hegedűzongora szonátákat játszani. S aztán, jöttek a németek és minden abbamaradt. — Nem maradt abba... — jegyezte meg komolyan Wolff. — Nem érzek nálad hatéves szünetet. Annyi bizonyos, hogy tízéves korodban nem játszhattál jobban, mint most. S igen helyes, hogy nem állítottak ki a koncertdobogóra. Rengeteget rontott volna rajtad. — Tatus és Mamus lenézték a „csodagyerek” fogalmát és mindent, ami ezzel összefügg — adott gyors magyarázatot Aliza. — Nagypapának pedig az volt a véleménye, hogy szegény kis zsidócskák azért hajszolták hangversenyekre tehetséges gyermekeiket, hogy eltartsák a szülőket és a népes családot... — Ez az objektív igazság — helyeselt Wolff — Igaz, hogy Hubermannak, vagy Rubinsteinnak nem ártott ez Sem. CsakVirvcrv ItpvpspIt mnrnrínn\r printpflpnpk a randaAmennyiben 60 nappal korábban megveszi a jegyét CHARTER UTAZÁSOK: Londonba Zágrábba Frankfurtba BUDAPEST-TORONTO-BUDAPEST $479 _______ A HIVATALOS MAGYAR ÜTAZASI IRODA 421) SPtDIKk AVE. TORONTO. ONT. m5T 2G7 gyerek-kultusz rombolásától. Szóval, fogunk kamarazenélni, ha lesz rá időd. S hegedűs is lesz, átadom neked ma esti partneremet. Az ő kedvéért, vagy inkább felesége könyörgésére olykor elhanyagolom a triómat, amellyel a leggyakrabban szerepelek. Dani Nováknak hívják a hegedűst. — A felesége, Aviva, tanítványa volt Wolffnak, nem nagyon tehetséges, de szorgalmas lány. Elég intelligens ahhoz, hogy őt magát ne tartsa előadóművésznek, de sajnos nem annyira objektív a férjével szemben — szólt bele Mici. — Dáni Párizsban végzett vegyészmérnök, de a konzervatóriumban is tanult hegedűt. Aztán, amikor hazakerült, inkább mint vegyész helyezkedett el a Semen-gyárban, s mint amatőr muzsikálgat. Jó partnered lesz és gondolom, hogy dr. Brandstaetter is szívesen csatlakozik majd hozzátok a csellójával. Wolff ellenőrizni fogja, amit csináltok. — Dáni a Cézár Franck szonátát akarja betanulni... — közölte Wolff. — Én meg a Kreutzer szonátát... — sóhajtotta Aliza. — Nem lesz akadálya — szögezte le Wolff. Aliza előtt kiürült a tányér, jóllakva, ételtől és zenétől sugárzó arccal ült a Wolff házaspár asztalánál; szürcsölte az aromás kávét és nem tudta megállni, hogy ne harapjon bele még egy dióstorta-szeletbe. Szeme ta- _ lálkozott Mici mosolygó tekintetével, amelyből újra -íz anyás vonzódást olvasta ki. Visszamosolygott rá. Vajon Micit ómama küldte? Sorsformáló véletlen irányította ebbe a házba? Mint Vitekhez a táborban? Vagy mint Rozália nénit hozzá a felszabadulás után? — Be kell fejezned az öltözködést, Wolff, mindjárt itt lesz Aviva és Dáni. Feljönnek ők is, itt várják meg a taxit. Mosogatni segített Micinek. Törölgette a tányérokat és helyükre rakta. Letörölte a konyhaasztalt borító viaszos-vásznat. Megkereste a konyhateraszon a szemetes ládát és beledobta az ételmaradékokat. Megtalálta ott a kefe-seprőt és diadalmasan hozta magával, buzgón seperte össze a konyhát. Mici nevetett. — Le akarod dolgozni a vacsorát? — kérdezte és hirtelen megcsókolta. — Ő, sosem voltam nagylány, aki segít otthon — válaszolta. — Jó most ez a szerep. Szerepet játszani — gondolta Mici. De még a játék is jobb, mint a semmi. Bár nagyobb lakása volna; lassan-lassan odaszoktatná Alizát és nem engedné vissza az intézetbe. Minek egy ilyen nagyon tehetséges zenésznek mezőgazdasági iskolát végezni? — Wolff mellett Telférne egy segítőtárs. Rengeteget dolgozik — próbálkozott. — Sok tanítványt elküldünK, mert nincsen ideje rájuk. íCSak az igazán tehetségeseket vállalja. — Ó, ilyen nagy embernekVicár itt, Haifán elpazarolni az idejét — mondta ki Aliza gondolatát, amely kezdettől foglalkoztatta. — A nagy konzervatóriumokban volna a helye, Tel-Avivban, vagy Jeruzsálemben. — Ott is csak tanítana — válaszolta Mici csaknem elutasító hangon. — Gyere velem egy percre. Belekarolt, úgy vezette ki a „nagyszoba” teraszára. Hűvös volt az idő, fázósan bújt az asszonyhoz. De a pompás látvány, ami az erkély alatt feltárult lenyűgözte, elfeledkezett a hidegről. A Haifai-öböl nyúlt el jobbról ezernyi apró fényével, fel egészen Akkóig, s azon túl, Rassz el-Nakura sziklájáig, amelyen egy árva vil-. lanylámpa fénye viliódzott el idáig. S alattuk a kikötő zsongó látványossága. Tudta, hogy a szürkés-fekete pontok, amelyek félkörben körülveszik, angol hadihajók, de most elrejti őket az est sötétje. Benn a rakparton éles fényt sugároztak az ívlámpák, daruk emelkedtek, munkások sürögtek-forogtak. S a kikötőtől utak indulna* fel a hegynek, legalábbis innen úgy tűnt, csalóka módon. S az utakon, amelyek felszaladnak a Kármelre, autóbuszok s kisebb járművek sietnek, mint apró mozgó dobozok, amelyeknek orrán erős fényt sugárzó lámpák világítanak előre, nagy távolságra. — Isteni — suttogta Aliza. — Ezért vagyunk itt. Nehéz megválni ettől a látványtól — mondta halkan Mici. — Nincs ennél szebb környezet művészember részére. S itt, fenn, semmit sem hallunk az ottani lármából. Csend van, nyugalom; s az év tizenkét hónapjából legalább hetet töltök ezen a teraszon. Itt vezetem Wolff könyveit, kötöm pulóvereinket; itt olvasok és itt írok leveleket. Ezt nem találom meg Tel-Avivban, vagy Jeruzsálemben, s azt hiszem, pénzt sem keresnénk többet... Hallgattak. — Gyere be, megfázol. És gyújts rá, nekem is át kell öltöznöm, ha nem is glancparádéba, de legalább meleg kosztümbe. Magára maradt a zongorával, s természetesen sietve birtokába vette. Bach. Sosem játszott elég Bachot. Rengeteg pótolnivalója van. A Brandenburgi koncertet annak idején fráter Fábiánnal tanulta, kedvetlenül, kötelességszerűen. Wolff irányítása mellett másként fog hangzani. Németebben, alaposabban. Ahogyan Mamu3 és nagyapa szerették, önfeledten, magának muzsikált. — Magaddal viheted ezt a kottát, van belőle még — hallatszott váratlanul Wolff hangja, amint sietve haladt el mellette. Úgy látszik csengettek, de nem ért el a füléig a hangözön, amely belülről zúgott, mintha most hallotta volna először Bachot belülről. Kár, hogy megérkezett Dáni Novák a feleségével. Középtermetű, izmos férfi volt, harmincon innen, felesége kerek arcú, borzas-barnahajú szabre lány, nem több huszonnégy évesnél — franciául beszélnek; persze, semhogy elszenvedjék Wolff fülsértő, németes héberségét, inkább minden más nyelvet hajlandók használni. — Ismerjétek meg Alizát, új tanítvány, de már művészképzős — mutatta be Wolff héberül, de közben Aliza már franciául üdvözölte őket mosolygós „enchantée”val, természetes könnyedséget mutatva, nehogy kérkedésnek vegyék. — Tudsz franciául ? — lepődött meg örvendezve Mici. — Akkor jól meglesztek, mert Avivának francia a második anyanyelve. Aviva hadaró franciájából kiérezte a keleti hangmélységét; mert alighanem szefárd származású. Dáni előkelőén irodalmi francia nyelvet beszélt, Aviváé volt az utcaibb és a természetesebb. Aztán kiderült, hogy nem is szefárd eredetű, mert Chajimovics a családi neve, de a szülei Egyiptomból jöttek, ő maga is eltöltött egy évet ott, amikor szülei odavitték a nagyszülők halála után, hogy felszámolják a vagyont. Három nemzedékkel ezelőtt Ukrajnából vándoroltak az ősök Egyiptomba. Itt Palesztinában aztán újra találkoztak az orosz szteppék emlékével, mert Dáni szülei odavalók. folytatjuk EGÉSZ ONTARIOBAN O A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK 2 sportfelszerelés** KERÉKPÁROK 1169 BLOOR St., W. LE 6-9718 Ha minőséget, igazi magyaros ízű hentesárut akar vásárolni, keresse fel | $ Tüske Meat & Delicatessen-t TULAJDONOS: KOCSIS SÁNDOR Toronto egyik legforgalmasabb hentesüzletét Parkolás az üzlet mögött BV és FELSZERELÉSEK eljes szobaberendezések vagy egyes darabok Bölcsok, öltöztető' asztalok, matracok, gyermekkocsik, autáűlések, játékok stb.... Tulajdonos KOMLOS JÁNOS 566 Bloor St. W. • 533-3453 0r«Jíe iSUojppe'zßkd 388 Eglinton W. Tel: 481-5450 Szabad parkolás a Cast/e Knock Roadon Ml MOST A SIKK? üzletet R ESTAU RANT_ & —TAVERN ahol megtalálható a régi Nashery hangulat, mert annak két kitűnő vezetője itt nyitotta meg saját MINDENKINEK A SZÁJÍZE SZERINT! Bankettek, Showerek, születésnapok, 20-100 személyig különteremben (Ingyen születésnapi torta) HÁZI PARTYRA VIGYE A KÉSZ MENÜT! Fekete László és Miiller Tibor 37n5CHESSWaBBDR.BBWNSVIEW*T:635-8093 BUDAPESTRE $554 szeptember 1 után ^450 BECSBE $542 szeptember 1 után $435 Amanm/il^nn AD nnnnnl knrnhhnn meaveszi a ieavét M ii RESTAURANT cycle & sports B L
