Menora Egyenlőség, 1977. január-június (16. évfolyam, 641-663. szám)
1977-05-28 / 659. szám
14.oldal MENORA * 1977 május 28 lYlennyit er ecjy Izepl „Ha valaki arra adja a fejét, hogy megmagyarázza, miért X dollár egy műalkotás ára, s miért nem Y, akkor voltaképpen a megmagyarázhatatlan megmagyarázására vállalkozik” — állapítja meg Francois Duret-Robert, aki éveken át volt műgyűjtők és műkereskedők jogi képviselője, s Így a nyugati képpiac egyik legnagyobb ismerőjének számít. Legalább hat tényező határozza meg, mennyit ér egy kép: 1. a festő hírneve, 2. a kép hitelessége, 3. a története, 4. a tárgya, 5. hogy alkotójának hány műve kapható a szabad piacon, s végül 6. a festmény minősége. De hogyha egyegy műalkotás értékalakulásának egész folyamatára vagyunk kíváncsiak, át kell tekintenünk a gazdasági és pénzügyi világba is, mert például az 1929-es nagy gazdasági válság minden képárat is a mélybe rántott; az az amerikai adóügyi rendelkezés viszont, amely szerint az USA milliomosai adóalapjukból levonhatják a múzeumoknak adományozott műkincseik árát, megnövelte a képkeresletet. A nyugati aukciókon viszont — márpedig jelentős alkotások odaát főként ezeken cserélnek gazdát — jobbára csak műkereskedők vásárolnak, hogy aztán magasabb áron adják tovább portékáikat. Ez is jelentősen befolyásolja a képek árának alakulását. A mai műalkotások árát még inkább csak a divat, s nem az idő „állapítja meg”, ezért az alábbiakban csak a klasszikus festmények áralakulásának néhány érdekességéről esik csak szó, ahogy mindezt a Nyugat látja. „Egy Romneyt a világ sűrű kincséért be nem engednék a házamba, de ha nem az ő vásznáról van szó, akkor nem kell.” A képtelen mondatot H. E. Huntington, kaliforniai vasúrttkirályruak. tulajdonítják, akit a két háború között elöntött a pénz, és százezer dollárt ■ adott a 18—19. század e neves angol portréfestőjének egy alkotásáért, amelyről azonban kiderült, hogy nem Romney, hanem egy gyönge kortárs műve. (1944-ben 63 fontért cserélt gazdát, de csak kalandos története miatt...) Viszont Mr. Huntingtont nagy csalódása nagy műértővé avatta, ezért maradt kedvenc piktora Romney. Az egyik nagy londoni műkereskedő a Paolo Veronesenek tulajdonított „Krisztus, aki meggyógyítja a vakot” című képet 1958- ban 37 800 fontért adta el, de hogy alig két évre rá már El Greco művét fedezték föl benne az értőik, 100 000 font lett az ária. De hát ki alakítja így az árakat? Mondtuk, hogy először is a hírnév, tehát az, hogy a mesternek mekkora közönsége van, mit tart róla a közvélemény. Viszont ennek a közvéleménynek nemigen van 100 000 fontja egy-egy képre, még ha elfogadja is ezt az árat, sQt kialakításához is hozzájárul. Akkor? A közvélemény ilyenkor egy klánra, a tekintélyes műgyűjtők szűk csoportjára korlátozódik. Ez szabja meg végül is az árat. Ez a nemzetközi elit, a maga ízlésével, értékmérőivel, és — előítéleteivel. Ha valaki a soraiba jut, az már nem „amatőr”; ha valakinek a klán által is becsült képe van, az már külön rangot jelent ebben a furcsa világban. A klán szerepéhez igen közel esik a műkereskedők szerepe, de már nem csak áz árak alakulását, hanem egy-egy jelentős mester egész sorsának alakítását illetően. Amíg például Renoirt és Monet-t egy Paul Duramid-Ruel nevű, nem eléggé divatos műkereskedő támogatta, addig csaik a bennfentesek ismerték őket, de amikor a kor egyik legdivatosabbja, Georges Petit, 1889-ben gyűjteményes Monet-, majd nagy Renoir-kiállítást rendezett (1892-ben Pisarróval együtt) az — mint a kor legnevesebb műbírálója írta — „fölért egy szenttéavatással”. Pedig — s ez is hozzátartozik az eset különlegességéhez — Petit nem tartotta valami sokra a két mestert, de megérezte, hogy nagy vevőköre „harapni” fog rájuk. Tegyük hozzá, nem ez a gyakorlat, mert a műkereskedő általában hisz abban, akit „földob”. (Modigliani is csak akkor lett igazán közismert, amikor a New York-i Modern Művészetek Múzeumában állították ki műveit.) A legutóbbi időkig magánkézben levő legdrágább kép Leonardo da Vinci „Ginevra Benci állítólagos portréja” című alkotása volt, amelyet a washingtoni Nemzeti Galéria vásárolt meg mintegy 20 millió dollárért, a lichtensteini hercegtől. Ez volt az egyetlen hiteles Leonardo-kép, amely addig még nem került múzeumba. Leonardo után Velasquez „szabadpiaci” ára. volt a legmagasabb. A Christie nevű nagyhírű londoni műkereskedő cég 17 millió dollárért adta tovább „Juan de Pereja” című portréját. (Hogy honnan jött, s hová ment a kép, máig is üzleti titok.) Ha már a különleges áraknál tartunk, van úgy, hogy a téma teszi az árat. Watteau, a világhírű francia tájképfestő, állítólag egyetlen vallásos képet festett egész életében: egy keresztrefeszitést. Hosszú éveken át izgalmas hajsza folyt a kép után, miközben kép-LEONARDO: GINEVRA BENCI letes ára már az eget verte. Végül is kiderült, hogy a mű „elveszett”. (Bennfentesek szerint nem nagy kár érte.) Persze a versengés maga is hajt a képek árán. Mondjuk, ha a bostoni múzeumnak van egy Velasquéze, s a philadelphiainak nincs, akkor, ha lehetőség kínálkozik rá, csakugyan minden árat megad majd érte a „lépéshátrányban” levő múzeum. Még két furcsaságot ide. A műgyűjtő nem juthat olyan képhez, mint — mondjuk — Leonardo „Giocondá”-ja vagy Rembrandt „Dr. Tulp anatómiája”, mert a pénzben ki nem fejezhető áron túl, az ilyen alkotásoknak múzeumban a helyük. Ha íratlan is, de ez a törvény. Viszont az is törvényszerű, Hogy a nagy mesterek egy-egy kisebb alkotása, például Rembrandté, nagy néha fölbukkan a piacon, s ilyenkor a műgyűjtő azoknak a nagy alkotásoknak a hatása alatt kialakult árat fizeti meg érte, amelyekhez soha hozzá nem juthat. A bennfentesek bőrét borzolja nemegyszer a képhamisítás, amelynek története, ahogy mondani szokás, külön regény. Nemegyszer történt már meg (s történik meg A LUBAVICSI REBE 75 ESZTENDŐS / *85« i *** « i9 f | u A jelenleg műdödö chászid mozgalmak közül nem a lubavicsiek képezik a legnagyobb tábort, de ezen a területen nem a számszerűség hanem a rebék iránt szinte katonai, vagy még annál is szigorúbb engedelmességgel viseltető chászid hívek lelkesedése és feltétel nélküli odaadása a döntő. Nos ebben az értelemben nincs párja a lubavicsieknek. A rebe New Yorkban él — 27 éve választották meg, azelőtt az apósa töltötte be a magas tisztséget —.se közel három évtized alatt egyetlen napra sem hagyta el rezidenciáját. A lubavicsi chászidok sajátos világának központja — személyi értelemben ott van. a brooklyni rebe-udvarában, de tevékenységük lényege mégis Izráellel. a zsidók államának megerősítésével kapcsolatos. A rebe nem cionista ugyan, a szó mindennapi értelmében, sőt gyakran kerül sor arra is. hogy éles bírálatban részesíti a jeruzsálemi kormányt, de a szent ország építését elsőrendű fontosságú micvának tartja. Nem is tehetne másként, mert hiszen vallásunk lényege a hit. hogy Cion újra felépül és a zsidó nép szellemi és valóságos központja lesz. Ennek a folyamatnak a jegyében alapították meg a lubávicsi hívek izráeli falujukat. — Kfár Chábád a neve —. tudni kell ugyanis, hogy a mozgalom egyik elnevezése ..CHABAD" — s ma már más településeik is vannak országszerte. A rebe gondoskodik arról, hogy a hívei alijiázzanak. Parancsot ad nekik, s azok teljesitik. De nem minden hívének parancsolja ezt. Es ő maga sem alijjázott eddig. Sokan bírálják is ezért, sőt szemére vetik, amikor beleszól az izráeli politikába és tántoríthatatlanságra inti a kormányt, hogy ne Brookynból szónokoljon, hanem jöjjön ide és osztozzék az ország népének sorsában. A rebe koncepciója más. O az általános zsidó problémákat és Izráel gondját, baját szintetizálja és arra a bölcs meggyőződésre jutott, hogy amíg kettéosztott a világ, s a/on belül Izráel az egyik oldalon áll. szükség van arra. hogy a lubavicsi tábor katonái Amerikában rendelkezzenek központtal. A rebe ezel a koncepcióval elérte, hogy olyan északafrikai és más meg sem nevezhető országokban működnek nevelő intézményei a lubavicsieknek ahová izráeli útlevéllel meg sem kérvényezhető a vízum. Mindenhol szeretik, sót tisztelik a lubavicsi rebe híveit, mert távol áll tőlük minden fanatizmus. Csak abban fanatikusok, hogy egy-egy zsidó lélek megmentése érdekében semmilyen áldozattól, vagy veszélytől nem riadnak vissza. Ennek köszönhetik, hogy nemcsak a .vallásos zsidók, de a hagyományok gyakorlásától távolállók körében is sok rokonszenvező jük sőt támogatójuk akad. A rokonszenvezők sorába tartozik alulírott is. Évek óta figyeljük a rebe izráeli híveinek tevékenységét. Ismerjük szerteágazó kultúrális és nevelő tevékenységüket. Nagyra értékeljük, hogy az izráeli háborúk hadiárváinak és hadiözvegyeinek nincs önzetlenebb támogatója, mint a lubavicsi chászidok. A hadiárvák kollektív bármicvájáról ők gondoskodnak. A család melegét biztosítják a családfő nélkül maradt famíliáknak, mert képesek ennek a hiányzó hőmérsékletnek átvezetésére a zsidó nép összesített szellemi és erkölcsi hőtárolójából. Menáchem Mendel Schneeurson. Ez a neve a luba vicsi rebenak, | aki napjaink zsidó világában az egyik legnagyobb tekintélyű személyiség. Olykor vitatkoznak is vele egyesek, mégis szinte megfellebbezhetetlen a szava, mert hitelét'nemcsak a mély meggyőződés, de annak a hite is biztosítja, hogy a zsidó nép Isten népe. Nem abban az értelemben kiválasztott nép, hogy elkerüli a szenvedés — ennek talán inkább a fordítottja igaz —, hanem olyan vonatkozásban, hogy minden megpróbáltatás ellenére fennmarad, mert örök erkölcsi normák hordozója. Ezért erősíteni kell a kapcsolatot a zsidó népen belül — szeressük egymást, értsük meg egymást és legyünk elnézőek egymás hibáival szemben. Éljünk úgy, mi zsidók, mint egy nagy család tagjai. És mos ünnepeljük a családfőt, aki 75 éves. A táborához tartozó chászidok és a vele rokonszenvező hívek azzal a jókívánsággal köszöntik, hogy élje meg a Messiás eljövetelét, a gálut teljes felszámolását, Jeruzsálem templomának fizikai és a lelkűnkben való újraépítését. RFNEDEK PÁL PANNÓNIA DELICATESSEN 557 St.ClairW. 651-3318 MAGYAR CSEMEGÉS A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKÉN NE MULASSZA EL MEGTEKINTENI MEGNYÍLT ÚJ ÜZLETÜNK az 532Eglinton Ave. alatt 488-5092 MINDKÉT ÜZLETÜNKBEN; IMPORTÁLT EURÓPAI ételkülőnlegességek meleg és hideg büfé, finom saláták, szendvicsek helybeli fogyasztásra és elvitelre. Szemeskávé - sütemények - fagylalt - szalámik - felvágottak Tulajdonos a DEUTSCH HÁZASPÁR minden bizonnyal a jövőben is), hogy a hamisítvány ára magasabb lett az eredetinél. Különcök, ínyencek, szenzációvadászok, sőt nemegyszer tekintélyes műértők is kapva-kapnak egy vonzó sztorival rendelkező, és jól sikerült hamisítványon. Ralph Colin, az amerikai műkereskedők egyik legtekintélyesebbje mondta, találó öniróniával: „Egy 50 millióra értékelt vászon attól, hogy kiderül róla, hogy hamisítvány, még nem ér többet 50 milliónál.” Nem véletlenül említettük az imént a „vonzó sztorit”, mert egyegy műalkotás árát igen jelentősen befolyásolja a története. Mindenekelőtt azért, mert valódiságát minden kétséget kizáróan csak a története bizonyíthatja. Csakhogy a nagy képeik „percről percre sztorija” ritka. Az egyik nagy kivétel, amely erősíti a szabályt, Rembrandt „Arisztotelész Homérosz mellszobra előtt” című alkotásé, amelyért 1961-ben kétmillió« háromszázezer dollárt fizettek. A csillagászati összeget bennfentesek szerint csakis azért érhette el a mű, mert születésének eglész története lépésről lépésre nyomon követhető, s így kizárt, hogy Rembrandt valamelyik tanítványa vagy utánzója festette. Ez azonban ritka eset. Legtöbbnyire kisebb-nagyobb hézagok tátonganak egy-egy műalkotás történetén, amelyek „levonnak” az árukból. Mikor a párizsi vizsgálóbíró 1968. január 9-én Pierre Guillardnak föltette a kérdést, mi indította arra, hogy a Louvre-ban öklével szétverje Rubens „A szűz és az angyalok" című képén a szűz arcát, habozás nélkül rávágta, hogy „ferdén nézett rám az a nő”. Jött a pszichiáter, s az érdekes magyarázat: „Guillard valóban azt érezte, hogy a szűz ellenségesen méregeti őt, de egymaga az a tény, hogy valaki jó vagy rossz szándékot tulajdonít a képen szereplő személynek, nem szellemi rendellenesség jele.” Az érzelmi kapcsolat a műalkotás szereplője és nézője között szintén kihat a kép árára, sőt egész sorsára is. 1965. november 25-én Modigliani „Max Jacob arcképe” című alkotására licitáltak egy párizsi árverésen. Az egyik francia város múzeumának igazgatója föltétlenül számított a képre, ezért utazott a fővárosba. Kénytelen volt azonban meghátrálni egy nyugatnémet múzeumigazgató előtt, mert nem volt 25 000 dollárja. Azt azonban, hogy esetleg Jacob gyilkosai élvezik majd a pompás portrét, sehogy sem vette be a gyomra. És nekiállt meggyőzni igazáról az illetékeseket. A kép nem is került ki az országból. Az 1877-es nagy párizsi tárlaton nem állíthatták ki Manet egyik leghíresebb vásznát, a „Naná”-t, mert kizsürizték, méghozzá a bírálóbizottság elnöke, maga J. J. Henner. Az ügy pikantériája: egész Párizs ifjú hölgyek aktjainak szor-gos -alkotójaként, ismerte őt. Nem, is a mezrtellenséggel volt a baj, hanem a modellel: a kép az országszerte ismert művésznőt, Henrietté Hausert ábrázolta ruhátlanul. Ez hajtotta a magasba később az egyébként is kitűnő kép árát. Könnyebb az eset, ha — mondjuk — állatok ábrázolásáról van szó, mert például egy kakas soha nem ismerne magára Picasso egyegy kakasában. Pedig az kakas. ÚTBAN ÍN ASZ A Kit... A hóborított Himalája lábainál a dardzsilingi temetőben áll az egyszerű márványoszlop, rajta a következő angol nyelvű szöveggel: „Itt nyugszik Körösi Csorna Sándor, Magyarország szülötte, aki nyelvészeti kutatások miatt jött Keletre, és évek nyomán, melyeket oly nélkülözések között töltött, amilyeneket ember ritkán szenved el, a tudomány ügyében végzett kitartó munkálkodása után elkészítette a tibeti nyelv szótárát és nyelvtanát. Ez az ő legkülönb és igazi emlékműve. Munkálkodását akarván folytatni, útjában Lhasza felé meghalt e helyen 1842. április 11-én, ötvennyolc éves korában. Emlékére állíttatta a Bengáli Ázsiai Társaság.” Mellette látható a Magyar Tudományos Akadémia által később emelt emléktábla is. Az a férfi, aki 135 éve itt nyugszik, 1784. április 4-én született a Háromszék megyei Csomakőrösön^ igen szerény viszonyok között élő katonacsaládból. Egyike volt azoknak a magyar tudósoknak, akiket nemcsak itthon, hanem szerte a világon elismertek. A nagy svéd Ázsia-kutató Sven Hédin Transhimalaja című munkájában „Egy tudós láma Magyarországról” címen külön fejezetet szentelt Csornának, és ebben a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik nemcsak munkásságáról, hanem elsősorban emberi magatartásáról, amely lehetővé tette, hogy minden nélkülözést vállalva, szegényes eszközökkel is páratlan tudományos eredményeket érjen el. Ezen a tényen az sem változtat semmit, hogy Csorna egészen máshová érkezett el, mint ahová elindult, és eredeti célkitűzése is más volt. S ebbőil a szempontból sírfelirata sem helyes, hiszen nem elsősorban nyelvészeti kutatások miatt indult Tibetbe, hanem arrafelé kereste a magyarok őshazáját, amelynek megtalálását gyerekkorától fogva életcéljának tekintette. A két feltevés Szülei korán felismerték tehetségét, és anyagi lehetőségeiket messze meghaladva igyekeztek pályáját támogatni. Rendkívüli nyelvtehetség volt, mert tizenhét nyelven értett és beszélt többékevésbé jól. Nagyenyeden folytatott tanulmányai elvégzése után ösztöndíjat kapott és a göttingai egyetemen tánult. Itt Eichhom professzortól hallotta: az arab források fontos tudósításokat tartalmaznák a régi magyarokról, „az őshazáról”. 1818-ban már azzal a szilárd elhatározással tér vissza Nagyenyedre, hogy amint csak lehetséges, elindul Keletre. Tervezett utazását szeretett professzorával, Hegedűs Sámuellel beszélte meg. 1819-ben, zsebében némi pénzzel és egy hátizsákban a legszükségesebb útiiholmikkal gyalogszerrel hagyta el hazáját, amelyet többé söha nem látott viszont. Célja: megtalálni a magyarok őshazáját. Elképzelése a magyar őshazáról hibás volt. Ha sikerült volna is eljutnia oda, ahová akart, Közép- Ázsiába, a magyarok őshazáját nem találta volna meg. Kora tudományos nézeteiből indult ki, s ezek akkor két különböző felfogás szerint magyarázták a magyarság eredetét. Az egyik felfogás szerint a magyarság az ujguroktól származott, akik a VIII. és IX. században Mongóliában és a IX. század közepe óta pedig Kelet-Turkesztánban éltek. Ez az elmélet az ujgur névnek és a magyarság hungarus-ungar nevének összecsengésén alapult. Ezt a teóriát képviselte egyként korának egyik legnagyobb nyelvtudósa, Klaproth is. A másik felfogás szerint a magyarok a hunokkal voltak azonosak, s minthogy a hunok a mai Mongólia területéről származtak, ott kell keresni a magyarok őshazáját. Ennek a ma már bizonyítottan tudománytalan felfogásnak a középkorban keletkezett hun—magyar rokonságról szóló monda volt az alapja. Ezt vallatta Csornának már említett szeretett tanára, Hegedűs Sámuel is, és Csorna is ebben a felfogásban élt és nőtt fel. Annak, hogy Csorna érdeklődésével a magyarság eredetének problémája felé fordult, egyéni hajlamán kívül megvannak a maga történelmi okai. Csorna első ifjúsága arra a korra esett, amikor már magyar földön is érlelődtek a reformeszmék: a magyarságunk hangsúlyozása a Habsburg-elnyomással szemben, s ezzel kapcsolatban a magyarság homályos eredetének a tisztázása. Moorcroft szerepe Csorna Bukaresten keresztül először Konstantinápolyban áll meg, hogy ott tanulmányozza az arab forrásokat, és onnan Oroszországon keresztül akar eljutni Mongóliába, ahol a magyar őshazát sejti. Konstantinápolyban azonban kitör a pestis, és ezért Kairóba és Alexandriába megy, hiszen ott is vannak arab kéziratok. Talál is utalást a magyarokra, de semmit sem, ami közelebb vinné az őshaza problémájához. Ekkor Perzsián keresztül akarja megközelíteni célját, de politikai bonyodalmak miatt kénytelen továbbmenni Indiába. Indiában találkozik William Moorcroft angol kutatóval és politikai ügynökkel. Ez a találkozás sorsdöntő számára. Moorcroft Csornában azonnal felfedezte a tudóst, és megpróbálta őt saját céljaira felhasználni. Moorcroft az angol kormány politikai ügynökeként a tibeti helyzet tisztázására szerette volna felhasználni Csornát. A magyarokról ő sem tudott többet, mint amenynyút egy átlag angol az időben tudhatott. Arra akarta rábírni, hogy egy addig ismeretlen nyelvnek és népnek, a tibetinek a tanulmányozására fordítsa erejét. Az Indiával szomszédos Tibet, gyarmatosító szándékaik miatt, rendkívül érdekelte az angolokat. Csorna már hallott arról, hogy tibeti forrásokban is vannak utalások a magyarokra. És mivel Tibet északi része határos Kelet- Turkesztánnal, Csorna természetesen minden politikai hátsó gondolat nélkül, elfogadta Moorcroft tanácsát, és elindult Tibetbe. 1831 nyarán Tibet kapujába, a határhoz egészen közel fekvő Ladakba érkezik, és Moorcroft ajánlólevelei és a helyi hatalmasságok segítségével bevonul előbb a zanumi, majd a kanumi lámakolostorba, ahol feltárul előtte a buddhizmus évezredes, az európai tudomány előtt teljesen ismeretlen világa. Mindez tökéletesen lebilincseli. Elképzelhetetlen mostoha körülményei ellenére is azonnal hozzákezd kutatásaihoz. Ugyanúgy, sőt még rosszabbul él, mint a kolostor lámái. De a kolostor gazdag könyvtárának olvasnivalói és a tudós lámák közlései mindenért kárpótolják. Kétévi munka után úgy találja, hogy — saját, igen szigorú mértéke szerint is — befejezte kutatásait. Kalkuttába megy, hogy munkájának eredményét sajtó alá rendezze. A Bengáli Ázsiai Társaság szívesen fogadja, és szerény fizetésű könyvtárosi állást biztosít számára a társaság könyvtárában. Máig sem túlszárnyalt 1834-ben a Bengáli Ázsiai Társaság segítségével megjelenik élete fő műve a Tibeti nyelvtan és a csaknem negyvenezer szót tartalmazó tibeti—angol szótár. Mindkettő az első és bizonyos vonatkozásban máig sem túlszárnyalt munka. Az elismerés most már teljes mértékben erkölcsileg és anyagilag is Csorna felé fordul. Tagjai közé választja a Magyar Tudományos Akadémia, a Bengáli Ázsiai Társaság pedig jelentős pénzjutalomban részesíti. Csorna a pénz legnagyobb részét hazaküldi, és alapítványt tesz a nagyenyedi kollégiumban, az akadémiának pedig megküldi a tibeti szótár és nyelvtan több példányát. Am a nagy tudományos eredmények után is még mindig a magyar őshaza problémája foglalkoztatja. Az egyik lámakolostor - ban tibeti könyvre akadt, amely említést tartalmaz a jugar vagy ujgur népről, amelynek országa Lhaszától, Tibet fővárosától északra, Kína határain fekszik. Csorna ebben korábbi elméletének bizonyítékát látja. Megint útra kel. Lhaszába indul, hogy ott tibeti és kínai könyvekben újabb adatokat próbáljon gyűjteni a magyarok őshazájáról, s eljusson a jugarok földjére. Útközben maláriát kapott, Dardzsilingben meg kellett szakítania utazását. Állapota rohamosan romlott. Utolsó napjairól egy Campbell nevű angol kormánytisztviselő számol be, aki mindvégig vele volt, és aki a körülményekhez képest segíteni igyekezett neki. ö is temettette el a tudóst. Campbell szerint Csorna az utolsó napokban lázálmában részben angolul is beszélt, és Campbell értette: a tudós fantáziáját akkor is az őshaza földjének megtalálása foglalkoztatta ... WESSELÉNYI MIKLÓS Ontario Place. MOST MÁR NYITVA VAN Ez az igazi szórakozás Május 21-én este fél 11 órakor felgördült a függöny, jelezve az Ontario Piacé új szezonjának megnyitását. A kanadai Puck's Cirkusz, az ország legnagyobbja, üti fel sátrát az Ontario Place-en, hogy elbűvölje Önt és családját légtornászaival, bűvészeivel, bohócaival, állatmutatványaival. A Cinesphere - Kanada egyetlen hatemelet magas, óriásvásznu mozija - egy látványos új filmet mutat be, a ’’Csendes ég” címmel (Silence Sky). A film a vitorlázó repülésről szól: zenéjét Hagood Hardy szerezte. ”A piacé to stand” "Ahol érdemes élni”... - Oscar-díjat nyert ontariói film a Theatre I.-ben kerül bemutatásra. A Theatre Il.-ben egy művészeti kísérleti film látható az ábácéről. melynek a elme: ”A fór Azilda”. A Theatre III.-bán pedig a vonzó ’’Reflections” -’’Visszatükrözések” - műsorban gyönyörködhetünk. Készén áll a világszerte elismerést aratott gyermekfalu. Úgy a Fórum, mint a Cirkusz, a mozik a játszótér használata már benne van a belépődíjban. A pavilonokban lévő Trillium Restaurant and Lounge-ban megnyílik a Winston's at Ontario Place.Ezenkivűl húsz másik restaurant büfé kocsma. Többen közülük műsor es tánc, vizparti nyitott terasz, mely növeli az Ön hangulatát. Természetesen használatra készek már a népszerű csónak-biciklik és várja Önt a sétahajó, a HMCS Haida. NYITVA TARTÁS: a parkot délelőtt 10.30-kor nyitják és hétköznapokon éjjel 1 órakor, vasárnaponként este 10 órakor zárják, Május 21—töl, szeptember 5-ig, Labour Day-lg a Park minden nap nyitva van. Szeptember 10-töl - október 10-lg, az őszi program keretében a Park szombat vasárnap és ünnepnap van nyitva. BELÉPŐDŰ: felnőtteknek 18 év fölött $2.-(este 9 után $1.-) 13-17 év közöttieknek: SÍ.-, 12 éven aluli gyermeknek: (kisérő nélkül) $1.-, (kísérővel) 50C, Nyugdíjas öregeknek ingyenes. Megjegyzés: augusztus 17 e3 szeptember 5 között a Kanadai Nemzeti Kiállítás alatt bizonyos árváltozások lehetségesek. Parkolás a tóparton és a keleti szigeten. A közlekedési vállalat villamosai, autóbuszai és GO vonalai nagyszerű összekötettetést biztosítanak. Egyéb tudnivalók: betegeknek, vagy nyomorékoknak kívánság esetén tolókocsi áll rendelkezésre. Hívja a (416) 965-7619 szamot. A terű eten biciklizni, vagy oda állatot bevinni nem szabad. Ontario Piacé, 955 Lakeshore Blvd. West, Toronto, Ontario. Canada (416) 965- 7164 Ontario place ACrown Corporation of the Government of Ontario, Ministry of Industry and Tourism C aude Berre’' 7 ' .
